Share | 

avatar
Keresem :
Obviously no two fathers are alike
Kedvenc dal :
Humor :
Be careful. God is listening...Well, I just hope he's not watching.



A poszt írója Mason Graham
Elküldésének ideje Kedd Május 01, 2018 7:48 pm
Ugrás egy másik oldalra

Mason Graham
● ● nomen est omen ● ●

49

titulus

New Orleans

Frank Grillo

vérfarkas

Mason, Graham

Röviden a Stronghold Gym tulaja, MMA edző, korábbi bajnok. Kifejtve ez pontosan ez lenne: Stronghold Mixed Martial Arts Gym.  

a karakterem keresett/canon/saját


Születési idő, hely    New York csodálatos városában, 1967. július 15.
Első átváltozás   Tizennyolc éves koromban megöltem egy pasast bunyó közben. Véletlen volt. Ha elég erősen rúgsz valakit tarkón.... Mellesleg az edzőm volt. Azt a napot sem fogom elfelejteni. Ötven éve ugyan nem élek ezzel, de a lelkiismeretemben ha valami, hát ez egy mocskos, fekete folt. Ahogy a ennek hála nevelőintézetben töltött éveim is. Mert ott nem számított akkor, hogy edző volt-e vagy sem. Megöltem. Aztán a katonaságban sem volt ez máshogy. De bele kell nyugodni az élet mocskos körforgásába.
Család   Van egy lányom, egy anyja, aki bár sosem lett a feleségem, eljegyeztem. A lányom sokban hasonlít hozzám és még többen az anyjára ütött. Szeretem, de ezt akár mondom neki, akár sem, úgy sem hiszi el. Tettem érte eleget, hogy utóbbi teljesen jogos legyen. A családom része a terem. Az egyetlen hely, ahol még a törött térdkalácsom sem volt elég, hogy leállítson, újra és újra. Ez a fájdalom erőssé tesz. Elvonja a figyelmem. És persze Lis. A mosolya. Az is boldoggá tesz. Az egyetlen nő, aki megpróbál elviselni, de így is az idegeire megyek, ha csak megszólalok. Ő vezeti a könyvelést és irányítom az embereket. ÉS hála nekem, a lányommal legalább jól kijön. Ezen kívül maximum a buldogommal jövök ki jól. Jack jó fej kutya. Élvezi az életét. Eszik, alszik, néha felcsíp egy-két csajt. Nem kóbor, de körülbelül akkor van mellettem csak, ha kaját adok neki. A lányom viszont vele is kijön. Hihetetlen, hogy csak én vagyok ennyire nyomorult, még a kutyám is nagyobb társas életet él, mint én.

 

A horoszkóp rovathoz lapozok, valami ezoterikus szarban, amit valaki még újságnak is mer csúfolni. Az általános leírás olyan, mintha valami betegségről olvasnék. Épp csak az ellenszer vagy az orvosság nincs felsorolva benne. Nem mintha érdekelne, de ki tudja, eltereli-e az ember figyelmét annyira  a számláktól, hogy úgy tehessek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Az életemben vagy a teremmel kapcsolatban. Hülye, felesleges próbálkozás. Attól még elb@sztam az életemben sok mindent, hogy a horoszkópom szerint: "Sokszor nélkülözi az alkalmazkodóképességet, emiatt gyakran kerül összeütközésbe családtagjaival, munkatársaival." Na nem mondod? A következő soron is jót nevetek, bár pofámon ennek semmi nyoma: "Szereti a játékot, a szórakozást, a társasági életet, egyszóval szereti élvezni az életet." Ebből talán a szereti élvezni az életet rész igaz. "Az Oroszlánnak hatalmas szíve van, és a szex is igazi élmény vele, hiszen tüzes, temperamentumos és játékos." Hát az biztos, hogy a lányom valahogy megfogant, és az az éjszaka...
-Főnök, megjött az új fiú!-ránt a valóságba az iroda ajtaján koppanó ököl hangja, egy félig felnyírt fej pedig a kimondott mondat után már csak hátulról tárul szemem elé. A szag viszont még később, szinte gyomorszájon vág.
-Fürödj le, mielőtt kilépsz innen, különben a feleséged elválik tőled!-kiabálok utána.
-Így is el akar.-erre már a fél terem röhögésben tör ki. Megrázom a fejem, az újságot a kukába dobom, maximum a lányom kirángatja onnan, ha addig nem oldom meg a szemétszállítási problémát. Na ezt rohadt mód kétlem. Felkapom a lábaim az asztalról, hátrébb rúgom magam a székkel, felállok, talán gyorsabban, mint kellene. Valószínűleg ezt az érzést a tegnap lenyelt esti italomnak tudhatom be. Nem vagyok már mai darab. A sörhastól így is megkíméltem mindenkit, aki apakomplexusban szenvedne. A jó apa kifejezés meg olyan messze elkerült, hogy szinte sose ismertem. De próbálkozom. Lelkesen és hangosan.
-Hát itt van! Sokat hallottam már rólad!-nyújtok kezet a kapucniba előre nyomuló fickónak, aki valahogy ennek ellenére épp csak keresztül nem néz rajtam, de az tuti, hogy  kezem nem veszi észre. Felhorkanok. És már fel is megy bennem a pumpa annyira, hogy ezt szó nélkül azért ne egészen hagyjam.-Oké, két szabály. Az első: én vagyok a tulaj. Téged lehet, hogy ide hozott egy menedzser, mert viszonylag olcsó terem az enyém, viszonylag jó környéken. De lássuk be, te nem szorulsz rá, hogy az utolsó pennyd is megszámold, mielőtt költenél belőle, de itt képzeld, vannak, akik még a földön járnak.-kezdek belemelegedni a témába, mire végre eljutunk addig a pontig, hogy rám néz.-A második szabály: ha itt edzel, és velem akarsz fejlődni, az én szabályaim érvényesek.-ezzel a menedzserre is nézek. Mi is volt a neve? Jack? Vagy Jake? Ahogy felemeli a formásra szemöldökét, mint egy kifent hímr... Előre lép egyet a kapucnis fazon, nem mintha fölém magasodna, a vállamig ér és első ránézésre a súlycsoport is kisebb, mint az enyém. És bár a pulóver sokat takar... Ideje lenne leadnia pár kilót, hogy a csoportjában is maradhasson.
-Maga figyeljen Mr. Graham.-a hangneméből fakadóan, azt hiszem felhúztam. A szám széle megremeg. Kezdek nem csak belemelegedni a bunkósága kiküszöbölésébe, de a stílusának hála a jókedvem is felülemelkedik rajtam.-Lehet, hogy egyszer ott a ketrecben letett valamit, de az ideje már le...-folytatná, de eldurran az agyam, meglendül az öklöm és állcsonton vágom. Maximum fájni fog, belilul, de nem ebbe fog belehalni, a fogpótlása sem fog kiesni, maximum a tömése, ha szar az orvosa.
-Na húzzatok innen a büdös francba!-szívom fel magam, ahogy a menedzser leguggolva a srác elé, szúrós pillantást vet rám, és a mellettük ácsorgó kidobólegények épp csak akkor lendülnek akcióba, mikor a kisköcsög is ezt tervezné. Felhorkanva lazítom ki izmaim és fordulok sarkon.
-Mason, ez mi a francra volt jó?-eltelik pár csendes perc, amíg előhalászom a jeget a frigóból, lezöttyenek a székembe, oda, ahonnan indultam, feldobom a lábam az asztalra és az ujjaimra rádobom a égtasakot.
-Mire? Arra, hogy megszabaduljak egy seggfej szájhőstől. Arra, de rohadtul. És még jól is esett.-válaszolok a kérdésre egyszerűen.
-És arra is, hogy a következő hónapban is számoljuk azokat a tetves aprókat.-céloz ezzel az elhamarkodott mondatomra, miszerint én nem tartozom ezen számlálók közé, hisz tulaj vagyok. Nekem nincsenek problémáim. A nagy szart. Ráadásul az egészet végignézte, és most még ezt is hallgathatom. A problémák megoldásában szar, a generálásukban kifejezetten jó vagyok.
-Majd visszajön, ha akar. Ha meg nem, legalább nem nekem kell megtanítanom rá, hogy hogyan szabaduljon ki egy egyszerű fogásból.-mutatok a képernyőre. Nemrég még a meccsét bámultam, amit hamar meguntam. Nem ketrecbe való volt, hanem mellé. És ezt mindenki tudta a teremben, aki az én kezeim között volt.
-Sz@rok rá, old meg, ahogy akarod!-csapj az asztalomra a füzetet, amiben vezeti a költségeket. Ismerem már ezt is. Holnap ő is visszajön.
Felbukkan a lányom. Az egyik probléma generálja a másikat vagy komolyan valami f@sza kis mágnes van rajtam, ami vonz mindent, ami rossz és taszítja a békés jót.
-Szép volt apa, az utca végén is hallani lehetett a szónoklatod.-dobja le a táskáját a kanapéra, majd a kukához lép.-Tudod, ha anyánál lennék, nem nálad rostokolnék, az előfizetésem nem nekem kellene állnom a spórolt pénzből és még el is tudnám olvasni.-söpri le az újságot, nem mintha a kukába azon kívül bármi friss is került volna.
-Azért rostokolsz nálam, mert a potenciális apajelöltet nem bírod. Lépjünk túl a hisztin. Este későn jövök, ha akarsz még maradni, maradj. Ha már úgy is megy a matek, segíthetsz a könyvelésben.-állok fel, dobom mellé az előttem is hasonló módon landoló füzetet és a jeget visszadobva a frigóba, felveszem a kesztyűm, a törölközőm és  kulacsom, hogy a bemelegítéssel végzőkkel elkezdhessek foglalkozni. Napi rutin... Az is vicces, hogy a horoszkóp szerint a családi életben zseniális vagyok. "Szeretetteljes szülő, bár hajlamos arra, hogy túlságosan szigorú legyen a fegyelmezés terén. Szereti, ha erősnek és határozottnak látja a gyermekeit. Óriási boldogság tölti el, ha megoszthatja örömeit a család minden tagjával. Az Oroszlán szülő remekül ért ahhoz, hogy miként ismerje fel és bontakoztassa ki gyermeke képességeit. Magas mércét állít csemetéi elé, ám vigyáznia kell, hogy ha a gyermek nem tudja “átugrani”, nem szabad a teljesítményét lekicsinyelnie." A saját lányom szájából még azt sem hallottam soha, hogy apa. Legalábbis nem szeretetteljes hangnemben. Az "Utállak apa!" többször hagyta el a száját, mint kellene.
-Fogd be és kezdj neki!-lépek a ketrecbe. A többi gondot ezzel el is felejtve.
Érzem magamon a tekintetét, tudom, hogy figyel az ablakból, de inkább nem fordulok meg. Eljátszhatjuk ezt kismilliószor, mondhatta, hogy rossz apa vagyok, nem sejthette tulajdonképpen miért is mellettem volt és nem az anyja mellett. Az anyja tisztában volt vele, akár fiunk, akár lányunk születik, az én génjeimnek hála a hónapok bizonyos napján szenvedni fog. És mégis, mikor a lelkére kötöttem, szedje a gyógyszert… mi lett a vége? A terhessége, amit elismerve, talán én se a legjobban reagáltam le. Tény és való, mikor a lányom először fogtam a kezembe, meglibbent körülöttem a szél és megcsapott az apaság szele. Ott valamit megfogadtam, amihez egészen eddig egész jól tartottam is magam. Kellő távolságból figyelem, ahogy a lányom felnő, és próbálom kisöpörni annyira az útját, hogy sose kellejen ölnie. A kiesőidőkben, értsd, mikor laza három hónapot a sitten töltöttem, túlélte, hisz még alig bírta el a saját táskáját az iskolába menet. Sok mindenről lemaradtam. Kis híján az első pasijáról is, ahogy ő nevezte, szárnypróbálgatásról, hisz „Nem vagyok már gyerek! Ha annyira óvni akarsz, miért nem küldtél még apácának? Egyébként is, szedek gyógyszert és tudom, hogy a gyerekeket nem a gólya hozza!” Ez volt az a beszélgetés, aminek az elején rányitottam, pontosabban rájuk nyitottam, és aminek a végén őrjöngve jötten be a terembe, hogy püfölhessem a zsákot. Mellesleg az óta egész jól eltűrjük egymást. Leszámítva azt az egy mondatot, amit az anyja ellen intéztem akkor, ami valami olyasmi volt, hogy „Tudod, tizenhét éve én is elhittem anyádnak, hogy a gyógyszer elég.” A részletekbe nem avattam be. De akkor este győztem, felrepedt szemöldökkel és törött orral ültem az ügyeleten az anyjával, éjszaka, mikor közölte a jó híreket. Próbáltam felidézni melyik görbe esténk tehetett be az életünknek és a nem létező házasságunknak, de már akkor se ment. Aztán múltak a hónapok, egyre elviselhetetlenebb lett a helyzet, összejött valami pasassal, aki nevelőapának ált, az én házamban. Leléptem, a lányom hátra hagyva.
Egy ököl csapódik a fülem tövén, amitől megszédülök. Talán nem a legjobbkor merengek az élet szar részein.
-Ha átszakad a dobhártyám, a lenyúzott bőrödből csináltatom a következő övem.-erre akkora esély volt, mint amekkora esélye annak, hogy a terem egyszer valóban nyereséges lesz és nem csak elúszkálunk valahogy a kiszáradásnak induló tó tetején, aminek havonta ha egyszer volt egy olyan napja, mikor jött a dagály. A sikeres meccsekből a menedzserek, a rezsi és persze a lányom zsebpénze épp kijött. De ott még így sem tartottam, hogy a terem felett aludjak az irodámban. Látom, ahogy elfordul az ablakból, egy mosollyal a szája szegletén. Jó lány. Szereti nézni, ahogy az apját gyepálják, mert ő is hasonlóan tenne. Leveszem a kesztyűm és lepacsizok a fiúkkal. A dübörgő léptekből leveszem, hogy az irodámban elkezdődött a női csevej, amibe a legkevésbé sem akarok belefolyni. Lehet, hogy szar apa voltam, de tetszett, hogy legalább ők ketten kijönnek egymással. Valószínűleg összehozta őket az irántam tanúsított utálatuk.

Vissza az elejére Go down
 

Mason Graham

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Graham & Hayley - friss hús

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Jövevények
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Okt. 13, 2018 9:57 am




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3