Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 18, 2018 8:51 pm
Ugrás egy másik oldalra

Ahogy a kabin felé vezet, a szívem hirtelen a torkomban kezd el dobogni. A kis kabin kellemes magányát csak a hullámok zaja és az ablakon beszűrődő fények zavarhatják. De a csend megnyugtató. Ahogy mögém lép, végigjár az ismerős érzés. Tekintetem körbevezetem a kabinban. Érzem az először bizonytalan érintést.
Egyik kezem tarkójára siklik, ahogy megérzem csókját nyakamon. Bőröm libabőrös lesz karomon, egyszerre élvezem érintését és félek a következő lépéstől. Attól, amikor már ujjai nem az apró toppon keresztül cirógatják bőröm. Fejem kissé oldalra és hátra vetem, mikor már vállam csókolja. Ajkaim között halk sóhaj szökik ki, először az iránta érzet vágyam és érintésének hála érzett kellemes, gerincemen végigszántó bizsergés jelét adva számára is. Ujjai végül elérik az anyagdarab szélét, és forró tenyerét már saját bőrömön, mindenféle szövet közvetítése nélkül érzem.
Mikor elér derekam cirógatva a bikini felső vonaláig, végül megmozdulok. Szembe fordulok vele, s ugyan ezen mozdulatsor közben teszek egy lépést az ágy felé, magammal húzva. A pólóm nyakán áthúzom fejem, az elmúlt időszakhoz képest ez most egy határozott mozdulat volt tőlem. Nem akarom elrejteni a testem előle. Tekintetem övébe vájom, de ahelyett, hogy folytatnám utam az ágy felé, szó nélkül nyúlok a fehér póló széléhez és tolom feljebb, majd húzom át rajta fejét. Ha mozdulna, nem hagyok neki időt, elé lépek, egészen közel hozzá. Először megcsókolom, ujjaimmal végigsimítva gerince vonalát, majd csókunk megszakítva egyik kezem magam mellé ejtem, másikkal végigszántom mellkasát, és míg hozzá simulva, mélyen magamba szívom napbarnított bőrének illatát, ujjaim végigvezetem hasfalán, majd oldalán, s megkerülöm őt, egy milliméternyit sem elhúzódva tőle. Mikor újra elé érek, elmosolyodom és kihívó tekintettel, alsó ajkamba harapva lépek ki a lábamon lévő papucsból is. De kezeim tagadhatatlanul remegnek.
-Ígérd meg, hogy nem...-csuklik el a hangom és nagyot nyelek.-Hogy megpróbáljuk újra.-nyögöm végül ki, talán ezzel elrontva a kialakulni készülő kellemes hangulatot. De hallani akarom a válaszát. Tudni, hogy merre akarja folytatni. Hogy az, amit éreztem az előbb nem csak valami furcsa megérzés, hanem tényleg mindketten ugyan abban akarunk hinni és ugyan azt a jövőt akarjuk látni magunknak. A házasságunknak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Jún. 17, 2018 9:25 am
Ugrás egy másik oldalra


Az az igazság, hogy kimondottan élvezem ezt az egész helyzetet, meg a környezetet. Megfordul a fejemben, hogy nem kéne visszamenni New Orleansba - na persze nem komolyan - hanem a tengeren kéne maradnunk. Elkötném ezt a jachtot, végighajóznánk a földet, halászatból élnénk, ha meg unjuk a tenger gyümölcseit, akkor felcsapnánk törvényen kívülinek, és kalózkodásra adnám a fejem. De az a békés nyugalom, ami most körülvesz, megér bármit - akár a börtön fenyegetését is. Bár ott meg nyilván nem lehetne velem Les, úgyhogy sztornó az egész.
Aztán ahogy szerelmem megmozdul, és megtöri a mozdulatlan csendet, én magam is talpra állok, és teszek neki egy javaslatot az éjszaka hátralévő részére. Persze nyilván nem fogja visszautasítani, de hát nem vagyok én egy vadember, hogy csak úgy nekiessek... még néhány év házasság után sem.
- Nos, én se úgy gondoltam, hogy te egyedül foglalod el az ágyat, én meg itt dekkolok majd egész éjjel - mormolom csendesen, lágy hangon, de aztán el is felejtem hogy akartam folytatni a dolgot, mert olyan csókot kapok, amibe még a kislábujjam is beleremeg.
- Ahogy a hölgy óhajtja - mosolygok rá Les-re, aztán kézen fogom, és vezetni kezdem visszafelé azon az úton, amelyen a fedélzetre mentünk, csak épp nem állok meg a megterített kabinnál, hanem benyitok a mögötte lévő ajtón.Viszonylag kényelmes és nagy helyiség: egy nagy ágy, mellette egy fürdő, némi bútorzat, éjjeliszekrény. Ennyi az egész - talán más körülmények közt is elragadónak találnám, de hallani a hajó oldalán a hullámok verését, és a felettünk lévő tetőablakon át rálátni a minél több csillagot felvonultató égboltra, ennél fogva jobbnál is jobbnak találom. Remélem, Les-nek sem lesz ellene kifogása.
Megállok a háta mögött, a derekát átfogva megölelem, és megcsókolom a nyakát. Bőre átvette a tengervíz semmi mással össze nem hasonlítható illatát, és ez összekeveredve bőre illatával valami mámorító elegyet alkot - szinte beleszédül a fejem. Szinte észre sem veszem, ahogy a nyakáról ajkam a vállaira csúszik, amelyeket szabadon hagy a top, kezeim pedig közben az apró anyag alatt kínzó lassúsággal megindulnak felfelé.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 11, 2018 3:01 pm
Ugrás egy másik oldalra

Csendesen figyeljük a lemenő nap sugarait. Mintha a testem és az agyam valami igazán megnyugtató és messzi helyen lenne, fel se fogom igazán gondolataim merre kalandoznak. Nem foglalkozom a múlttal, elkezdek a jövőbe tekinteni és olyasmit is újra fontolóra veszek, amiről azt hittem, soha nem fog újra a gondolataim közé férkőzni. Az orvosok és az intő szavak ellenére képes lennék kockáztatni. Tudtam, hogy Chriest semmit sem erőltetne most sem, ahogy eddig sem tette. És egyenlőre hangosan nem voltam benne biztos, hogy ki tudtam volna mondani, ami valóban megfordult a fejemen. De képes voltam újra hinni benne, elképzelni a jövőnk családként. Családként, amiben nem csak ketten voltunk. Ahol nem csak egy macska vagy egy kutya lehetett a harmadik köreinkben. Csak az időt nem gondoltam, hogy most lenne alkalmas. A pillanat varázsát nem akartam megtörni. Nem akartam újabb vitákat generálni, mikor végre képesek voltunk úgy szólni a másikhoz, mint rég, sőt, talán még inkább kiegyensúlyozott volt a légkör körülöttünk.
Tekintete arcom fürkészi, ahogy fejét oldalra billenti, egyszerre tűnik kíváncsi kisgyereknek és határozott férfinak. Nem akartunk sietni, ezt tisztáztuk. De most, mintha ismét ott lobogna köztünk az a megfoghatatlan, forró tűz, ami az elején. A kételkedés a következő lépés felé épp annyira, mint a tenni akarás. Elmosolyodom, lenézek az üres poharakra. -A pezsgő maradéka megvár.-vonok vállat könnyedén. elmerengve döntöm magam is kissé oldalra fejem. De tekintetemből süt, hogy nem sokat kell gondolkodnom valójában.
-Valóban. Talán lenne.-ajkamon mosoly táncol, közelebb hajolok hozzá, ujjaim ahogy tarkóján pihennek, magam felé húzom. -És talán én arra gondoltam, hogy velem tarthatnál.-csókolom meg, de ez több apró puszinál. Lassan, eleinte gyengéd felfedezőként csókolom, majd levegőért kapkodva húzódom el, állok fel, és húzom magammal, de szinte remegnek a lábaim. -Szóval mi lenne, ha megmutatnád pontosan mire is gondoltál még…-érdeklődöm alsó ajakamba harapva, s bár nem feltett szándékom, elpirulok, szinte a fülem tövéig. És közelsége máris olyan hatással van rám, ami ellen már nem tudnék tenni semmit sem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Jún. 10, 2018 11:25 am
Ugrás egy másik oldalra


- Ismétlés a tudás anyja a mondás szerint - válaszolom totális fapofával, mert persze hülye lennék nemet mondani egy efféle ajánlatra. Nem mintha tanulnunk kellene bármit is - legalábbis ami az elhált nászéjszakát illeti - a nászút pedig igazából nem ismétlés lesz, hanem első alkalom. Anno nem volt sem időnk, sem elég pénzünk az utazgatásra, bár nem is tartotta egyikünk sem fontosnak. Szerencsére ez változott, mármint ami a dolgok pénzügyi vonzatát illeti, és egyébként is remek volt az időzítés: mindkettőnknek kellett most a kikapcsolódás - itt volt az ideje a környezetváltozásnak.
A vacsora végeztével kiülünk Les-el a tatra, és pezsgővel a kézben figyeljük a lassan egyre lejjebb bukó napot, ami erős sárga színből lassan pirosas-rózsaszínbe vált, és ahogy rávetül a vízre, olyan színorgiát produkál, hogy egy színérzékeny festő valósággal sikongatna az örömtől - én nem vagyok ugyan művész, és eddigi észrevételeim szerint Les sem, de még minket is magával ragad a látvány. Élveztük a békét és a mindent felölelő nyugalmat, a hajó csendes ringatózását alattunk. Fél karommal átfogom Les derekát, és miközben élvezem a természet csodáját, a gondolataim elkalandoznak. Tudom, hogy mindketten azt mondtuk, itt az ideje lezárni a gyászos múltat, és előre tekinteni. Nem merem hangosan kimondani, mert nem tudom ő maga hogy gondolja, és nem szándékozom elrontani a szép pillanatot, hogy talán sutba kellene dobni az orvos véleményét, és rábízni magunkat a sors jóindulatára, meg a természet spontán gyógyító erejére: ergo talán próbálkozhatnánk újra. Ha még évek múltán sem sikerül, akkor pedig... nos, akkor beszélhetünk a családbővítés egyéb lehetőségeiről.
A napkorong szinte már eltűnik, mintha csak elnyelné a tenger, a szürkületet pedig már a sötétség váltja fel, mikor Les megmoccan, és kíváncsian, boldogságtól ragyogó arccal nekem szegez egy kérdést - olyat, amire szerintem már ő is sejti a választ.
- Hát, arra gondolok - döntöm oldalra a fejem, így nézve bele a szemeibe - hogy van odalenn egy hálófülke. Elvileg egy kényelmes ággyal. Talán lenne kedved kipróbálni - javaslom, és bízom benne, hogy nem fog nemet mondani. Amúgy sem igazán szokott, a szolid romantika meg remélem még jobban meghozta a kedvét.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 09, 2018 6:12 pm
Ugrás egy másik oldalra

-Hát, a nászutat kihagytuk. Mi lenne, ha megismételnénk mindkettőt?-érdeklődök somolyogva, de befejezem a falatozást, a desszertből is jócskán szedve.
A napnyugta felé fordulok, figyelem, ahogy a sirályok megülnek a hajó tatján, majd tovább repülnek némi nézelődés után. És szerencsére Chriest is úgy gondolja, hogy a naplementét jobb lenne kintről nézni. Így mikor felállok, kezembe nyomja a poharakat, nem állok ellen. Figyelem a nagy sürgés-forgást, amit leművel a nyitóért és a pezsgővel a kezében kihúz magával a fedélzetre. Ahhoz képest, hogy az előbb úgy nézett ki, mint aki képtelen megmozdulni, annyit evett, most egészen élettel telinek látszik.
-Hmmm...-bújok hozzá közelebb, belekortyolva a pezsgőbe. Megfogan egy gondolat a fejemben, de nem mondom ki. Az elmúlt hónap nehéz volt, de most először érzem azt, hogy az első csak egy pofon volt, amiből felálltunk, amitől erősebbek lettünk. Mi van akkor, ha továbblépünk? Ha újra próbálkozunk? Ha az orvosra hallgatok, nem úgy telt volna az elmúlt két-három hónap, ahogy. Nem múlt volna el fél év, hogy kinyissam a szemem. Pedig most a fájdalom távolinak tűnt. Nem akartam belevágni semmi eszetlenségbe, a gyógyszerkúrához is tartottam magam, az esetleges probléma elkerüléséért, de már nem éreztem problémának. Az, hogy a százalékok mit mutatnak, nem érdekeltek. Meg akartam újra próbálni, de ezt határozottan még csak most gondoltam először igazán. És még kimondani így sem mertem. Egyenlőre.
Leülök, mikor magával húz és tölt a poharakba, elönt a melegség. A végtelen béke. ÉS azt hiszem az idill és a szabadság érzése egyszerre kap el. Nem tudom megmondani, szavakba önteni, pontosan mit is érzek. Egyszerűen mintha elhagytam volna mindent a múltból és már csak ő és én lennénk.
Csendben figyelem a lenyugvó Nap utolsó fényeit, ahogy az ég a horizonton vörösen izzik, és a korongból egyre kevesebbet látni. Eltelik így némi idő, mire megmozdulok, már csupán egy apró körcikkely látszik csupán. Kibújok öleléséből, lerakom mellé a poharat és mosolyogva nézek szemébe.-És miféle meglepetéseket tartogatsz még nekem itt?-ujjaim viszont már tarkóját simogatják, tekintetemben kíváncsiság és önfeledt boldogság izzik.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Jún. 01, 2018 5:25 pm
Ugrás egy másik oldalra


Úgy fest, mindketten megúsztunk valamit: én Les zsörtölődését, ő meg a tengeri fürdést. Tudom, hogy gondol a jövőnkre, és észben tartja a tényt, hogy jelenleg én vagyok az egyetlen kereső a családban, de hát, végeredményben felnőtt férfi vagyok, aki képes objektíven gondolkodni, és pontosan fel tudom mérni, mire telik és mire nem. Mindkettőnknek kellett a kikapcsolódás, ez pénzbe kerül - és akkor még nem is tudja, holnapra mit terveztem. Nem kell félnie, nem fogunk koldusbotra jutni, majd ha visszatérünk a vakációból, keményebben fogok dolgozni, és több időt töltök a büfében: alig két hét alatt behozom majd a mostani kiesést. Az, hogy végre kissé összekaphatjuk magunkat mind lelkileg, mind mentálisan, többet ér minden pénznél.
Ahogy Les alá segítem a széket, majd én is leülök, elvigyorgom magam ahogy életem szerelme rajtakap, hogy milyen lelkesen gusztálom, ettől elpirul, mint valami szűz menyasszony.
- Csak szeretem látni, amikor boldog vagy. Azt meg még jobban, amikor eszel - jegyzem meg jókedvűen, és noha látom, hogy Les kihagyja a levest, én magam jócskán szedek belőle. A napfény, meg a tengervíz, és az úszás alaposan meghozta az étvágyamat. Halkan összekoccintjuk a két borral teli poharat, és végeredményben igaza is van. Volt egy esküvőnk, ami meglehetősen szó szerint véve zártkörű volt, és semmi nászút. Itt az ideje pótolni az elmulasztottakat.
- Igazán kár, hogy a nászéjszakát már elháltuk - sóhajtok fel színpadiasan. - De ki tudja, abból sosem árt az ismétlés - somolygok, aztán lenyelem a vacsora utolsó falatjait is - több már tényleg nem férne belém. Ha így haladok, előbb-utóbb egy pocakos, eltunyult farkas lesz belőlem. Talán fel kéne hívnom rá Les figyelmét, hogy ha tényleg annyira szereti a kockákat a hasamon, fotózza le, így legalább megmarad az utókornak. Na persze, nem igazán tetszenék magamnak úgy, ha a hasam miatt nem látnám a nadrágomban élő dinoszauruszt, szóval holnap majd leúszom magamról a mostani vacsora még nem jelentkező hatásait.
- Igazad van - nézek aztán hátra, és így látom a lenyugodni készülő napot. Megnézni a napnyugtát a tengerről, egymást átölelve - biztos marhára giccses, de ugyanakkor feledhetetlen pillanat. Így hát kitolom a széket magam alól, elfújom a gyertyákat, és az asztal melletti mini hűtőből kiemelem a pezsgőt.
- Ezt már odakinn isszuk meg - nyomok Les kezébe két poharat, aztán a másik kezét megfogva kikalauzolom a fülkéből, fel a fedélzetre. Ott leülök, magammal húzva őt is, és halk pukkanással nyitom ki a pezsgőt, épp abban a pillanatban, mikor a napkorong alja eléri a tengert. Az ég kékje lassan bíborba és rózsaszínbe vált, alattunk békésen hullámzik az óceán, a sós víz illata beleng mindent, és hangosan rikoltozó sirályok szelik át felettünk a levegőt. Azt hiszem, az efféle pillanatokat nevezik nemes egyszerűséggel idillinek.
- Nagyon szeretlek. Te vagy az életem értelme - nyomok egy puszit Les orra hegyére, majd átfogom fél karommal a derekát, és magamhoz ölelem, miközben szemem issza a napnyugta felséges látványát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Május 30, 2018 8:20 am
Ugrás egy másik oldalra

Mintha kiengedne, mikor lenyelem a kikívánkozó rosszallást, hogy ennyit költött erre az egészre. De lenyelem a mondatot, mert igazából rettentő hálás vagyok neki ezért az egészért. És azt hiszem tényleg megfogtam az Isten lábát, minden ború időszak és összezördülés ellenére is.
A szék kicsúszik, ahogy elé lépek, alám tolja és leül velem szemben. Míg ő először az asztalon pillant végig, a kifogásolhatatlan terítéken és az ételeken, én arcát fürkészem, ajkamon lágy mosollyal. Aztán a helyzet megváltozik. Mikor ő felemeli a fejét, én az ételt kezdem el fürkészni, talán kicsit el is pirulva, ahogy érzem magamon tekintetét. Mielőtt szedek, mosolyogva ingatom meg fejem, szempilláim mögül félénken kipislantva.
-Ha továbbra is így nézel rám, vagy el fogok olvadni, vagy tuti nem maradok az asztal ezen felén, a fenekemen ücsörögve.-nem zavarba vagyok, inkább elönt melegséggel az a végtelen szerelmes tekintet, amivel engem figyel. Felemelem fejem is, a hajó lágy ringását utánzó borral félig teli poharammal, amit felé nyújtok, hogy koccinthassak vele.
-A szerelemre. És a nászutunkra.-mosolyom tökéletesen kifejezi, azt a csipkelődő hangnemet, amit a nászút szót illeti. Végül is, ha úgy vesszük, Vegasban összeházasodtunk, de a nászéjszakánk a házunkban töltöttük, és a nászút sem éppen szerepelt akkori terveink között. Aztán történt egy, s más, hogy el is feledkezünk róla.
A poharak összekoccanása után felmérem még egyszer a kínálatot, a levest átugrom, és a sült húsok közül válogatok a tányéromra, némi salátával. Igazából elég éhes lettem az utazásnak hála, bár a napon fetrengés nem volt túlzottan megterhelő, de az utóbbi időt mindkettőnknek igazán ki kellett pihennie.
-Kezdj el enni, mert lecsúszunk a romantikus naplemente bámulásról.-biccentek a kabin ablakán át a horizontra, ahol egyre lejjebb siet a Nap kerek korongja, a sejtelmes narancsos fény pedig átjárja a kabint, mintha valami furcsa, szépia fólián keresztül néznénk egymást és a helységet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Május 27, 2018 6:13 am
Ugrás egy másik oldalra


- Fogott már meg farkascsapda. Hát, ez is valami hasonló - dünnyögöm, mikor a házasságra kerül a sor. Persze nem bántam meg, hogy annak idején gyűrűt vettem Les-nek, de az efféle piszkálása a másiknak ugyanúgy hozzátartozott a házasságunkhoz, mint a reggeli ébredés. Szerintem egyformán élvezzük az efféle kis szópárbajokat - na persze ésszerű határokon belül, a másik sértegetése nélkül. - Az elviselhetetlen természetedet kihagytad - szólok aztán még Les után, ahogy elindul felmérni a fedélzetet, de sok alkalmat nem adok neki a szemlélődésre. Kézen fogva lekormányzom a hajókabinba, és hátulról átölelem, míg az ő szeme feltérképezi a helyet. Két karommal átfogom a derekát, így érzem hogyan emelkedik kissé gyorsabban és hevesebben a teste a gyors lélegzetvételtől, aztán hátrafordulva nyom a számra egy csókot, majd kibontakozik a karjaimból.
Jelentősen megkönnyebbülök, amikor hisztizés meg kötekedés nélkül hagyja a dolgot, bár lehet, hogy csak a meglepetés ereje nyűgözi le. Igazság szerint tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokszor zsémbel feleslegesen, néha apró dolgok miatt is, amin én maximum vállat vonnék - de a ma este más. Ha most kezdett volna bele egy olyan tirádába, mint a parton, és kezdett volna fenyegetőzésbe, még ha tréfásan is, most fix, hogy megsértődtem volna, méghozzá nem is kicsit. Ebben az esetben biztos, hogy felemlegettem volna, hogy más nő boldog lenne, ha ezt tenné érte a párja, amin ő sértődött volna meg - és máris ott lettünk volna a balhénál, meg annál a résznél, hogy épp tönkremegy a vakációnk.
Szerencsére ez a verzió meg sem történik - ahogy Les megáll az asztal mellett, azt a fényt látom az arcán, ami nála a tetszés, és meghatottság jele. Nem is váratom hát - megállok mellette, hogy mikor leül, úriember módjára alá segíthessem a széket, aztán helyet foglalok szemben vele, és végignézek a melegítőtálakba halmozott finomságokon.
- Kagylóleves, homársaláta, sült húsok, csokoládétorta - nézek végig a kínálaton. Nem volt olcsó mulatság a ma este - az étel, a hajóbérlés - de ha meztelen seggel mentem volna vissza N.O-ba sem izgatna a dolog. Azt mondtam Les-nek, hogy új emlékeket akarok teremteni, olyanokat, amikre még évtizedek múltán is örömmel nosztalgiázunk vissza: én csak nemes egyszerűséggel lerakom azokat a bizonyos alapokat. Nem igazán mondatom el magamról, hogy az anyatejjel szívtam magamba a romantikát, ennek ellenére azt hiszem elmondhatom, hogy eddig egész jól megy a dolog.
Figyelem, ahogy Les szedni kezdi magának a levest - a gyertyák lágy, sejtelmes fényében, a ragyogó örömmel az arcán olyan az elém kerülő kép, amit akár órákon át is nézni tudnék, belefeledkezve a néma boldogságba.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Május 26, 2018 10:52 am
Ugrás egy másik oldalra

-Csak vigyázz, nehogy a végén találkozz pár cápával.-hunyorgok rá a gonosz megjegyzés hallatán, ami a lánykérésre adott reakciója volt.-Amúgy sem kértem soha, hogy vegyél feleségül. Te sétáltál bele a csapdámba.-vigyorgok felé lépve egyet.-Tudod... a két szép szemem, a kiállhatatlan makacsságom, na meg persze a nagy szám.-vonogatom szemöldököm vigyorogva. Túl rég volt ekkora béke köztünk és még régebb óta nem piszkáltuk a másikat. Idő kellett, hogy újra felépítsünk valamit, de szép lassan tiszta erőd lett körülöttünk és nem egy lerombolhatatlan híd kellett kettőnk közé, már egy földrészen álltunk, a szakadék eltűnt.
-Hát, abban biztos lehetsz, hogy megfojtanálak, ha nem csak ma éjszakára lenne a miénk.-bólintok, mikor észbe kap és pontosítja mondandóját.
Megfogom kezét, hagyom, hogy beljebb vezessen és érzem, ahogy szemembe könny szökik az elém táruló látványtól. Élvezem, ahogy nyakamba szuszog, ahogy átölel és ujjaim hamar alkarjára siklanak, ahogy engem ölel.
Elmosolyodva simítok végig tarkóján, felén, majd csakis annyira fordulok hátra, hogy magamhoz húzhassam egy csókra. A torkomban dobog szívem, ujjaim derekam átfonó karjait simogatják.
-Tetszik.-suttogom ajkaira, s egy apró puszi után elhúzódom tőle és közelebb sétálok az asztalhoz. Végignézek a rózsaszirmos, vörös és sárga terítéken, a gyertya ragyogó fényén.-Na együnk, hogy a tatról nézhessük azt a naplementét.-fordulok vele szembe, ajkamon halovány mosoly tetszik, szemem csillog, és próbálok nem pislogni, hogy ezzel is elrejthessem a könnycseppeket szememben. De egy dologban biztos voltam és ez arcomról is sütött. Sose voltam ilyen boldog. Nem a hely, nem a gesztus, egyszerűen az, hogy vele lehettem itt, hogy ezt vele élhettem meg. Mintha az elmúlt időszak keserű időszaka már nem is választott volna el minket.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Május 22, 2018 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra


- Farkas vagyok - válaszolom röviden és tömören Les szavaira - nem csak beépített farkasfűtésem, hanem iránytűm is van. Bárhonnan hazatalálok, mint a macska - kétlem, hogy a tenger kifogna rajtam. Aztán a beszélgetés abbamarad, egészen addig, míg le nem állítom a jet-ski-t a jacht mellett, és leopárdkecsességgel mászom fel az apró létrán, hogy a kezem lenyújtva Les-t is a fedélzetre segítsem.
- Hát, azt észrevennéd. A bátyám olyan érzelemmentes, mint a gép. Nem hogy egy ilyen útra nem hozott volna el, de az első éjszaka után, amit mellette töltesz az ágyban, reggel megfagyva találnának rád - célzok arra, hogy az ikertestvérem az alatt a rövid időszak alatt, amit együtt töltöttünk, nem éppen érzelmes oldalát mutatta meg nekem. Kb olyan volt, mint a Titanicot hullámsírba tevő jéghegy.
- Hát, nem kérem meg a kezed újra. Abból egyszer elég volt - szúrok oda pimaszul, revansként arra, hogy durcázik egy keveset, annak ellenére is, hogy tudom, mindig szereti a váratlan ötleteimet, meg a meglepetéseimet. - Ez a jacht a miénk. Vagyis, ma éjszakára - helyesbítek gyorsan, még mielőtt tényleg azt hinné, hogy nekem elmentek otthonról, és vettem egy úszó házat. - És igen, jól sejted, nem csak a naplemente miatt hoztalak ide. Bár részben azért is. Innen nézve olyan lesz, mintha űznénk a napkorongot a horizonton - fogom meg Les kezét. - Gyere - kezdem el vezetni a hajó kabinja felé, aztán belököm az ajtót, és előre engedem - na lássuk, ehhez mit fog szólni.
- Gondoltam, az étteremben a vacsora snassz. Ráadásul sosem lehetünk ott egyedül. Én pedig szeretném megadni a módját a romantikának. A hajókabin hátsó részében pedig ott van a hálószoba. A ma éjjelt itt töltjük - csak mi ketten, egyedül a tengeren - ölelem magamhoz hátulról, és államat a vállára támasztom. - Ugye tetszik? - kérdezem, ahogy tekintetét végighordozza a gyertyákon, és a terítéken, meg a melegítők fölé tett vacsorafogásokon. Az fix, hogy ha most is hisztizni kezd, kiviszem a tatra, és belököm a tengerbe - az talán majd lehűti a sárkányos természetét.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Május 22, 2018 8:15 am
Ugrás egy másik oldalra

-Csak aztán nehogy végül ne találjunk holnap haza a partra.-vigyorgok önfeledten és ártatlanul, vállat vonva, mintha nem fordulna meg a fejemben, hogy maradunk, pedig már az első felvetés is felettébb tetszett. Élveztem, ahogy a lemenő Nap fénye símogatja bőröm, ahogy a tenger sós illata átjárja tüdőm. Felülök mögé, felkapva a mentőmellényt és kényelmesen elhelyezkedve átölelem derekát. Fejem útközben vállára támasztom, figyelem a messzi kékséget, ahogy a hullámokon táncol a fény, miközben ring alattunk a tenger és a sebességnek hála mögöttünk megannyi apróbb és nagyobb hullám indul útnak.
-Esküszöm ezért még álmodban megfolytalak.-mormogom az orrom alatt, ahogy feltűnik a jacht és olyan gyakorlott és könnyed mozdulattal száll le és mászik át a hajóra, hogy csak nézek.-Nem azt mondtad, hogy a testvéred volt az úri fiú? Mert kezdem azt hinni, hogy tudtom nélkül elrabolták a férjem és te ő vagy.-hunyorgok, aztán ahogy kezet nyújt, óvatosan átlépek a jachtra és körbepillantok a fedélzeten. A szó legszorosabb értelmében, innen nézve totál átlagos volt, bár a helyzetet önmagát koránt sem éreztem csak átlagosnak. Inkább meglepően újnak és a szívem olyan hevesen kezdett el verni a mellkasomban, hogy attól féltem, lefordulok a fedélzetről.
-Na jó, elég ebből. Már megkérted a kezem. Kimondtam az igent. Mégis azt hiszem, hogy nem csak a naplemente az ittlétünk oka. És innen már te se menekülhetsz.állok meg előtte mellkasom előtt karjaim összefonva. Őszintén szólva sem volt róla fogalmam mire is készült, de már kezdetektől fogva azt éreztem, hogy vagy megfojtom vagy megnyúzom örömömben és dühömben egyszerre. És a düh is inkább amolyan dac volt. A gyógyszerek és a kórház ára nem volt kevés, nem volt munkám és mivel kezdetektől örültem annak, hogy én is dolgozhattam, és nem kell eltartania, jelenleg picit előtör belőlem a dacos énem, aki mindig egyedül oldott meg mindent.
Lassan elindulok a jacht oldalán egyensúlyozva és érzem magamon Chriest tekintetét, mégis kiélvezem a pillanatnyi csendet és lehunyva szemem, arcom a lemenő nap felé fordítva veszek egy mély levegőt.
-Ez meseszép.-nyugtázom újra, immár hangosan is kimondva, bár koránt sem fejezem ki ezzel sem azt, amit valójában gondolok. De azt hiszem, azt nagyon szavakkal nem is lehetne elmondani.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Május 22, 2018 6:14 am
Ugrás egy másik oldalra


Kezd esteledni - na persze, a sötétség még távol van, bár az esthajnalcsillag már fenn ragyog, de a hotelban beindul a vacsoraidő. Ennek megfelelően ürül ki egyre inkább a part - mire Les visszaér, már csak a legkitartóbb nap- és vízimádók maradnak ott: meg persze mi. Kíváncsi vagyok, milyen arcot vág majd Les - és még fogalma sincs, mi vár majd rá.
- Nos szerelmem, ha rosszul látsz, minimum ezer dioptriás szemüvegre lesz szükséged. Sokat fog levonni a jelenlegi vonzó mivoltodból, ebben sajnos biztos vagyok - piszkálgatom kicsit, aztán ahogy még a vigyorgás közben is elkezd kicsit felpaprikázódni, megforgatom a szemeimet. Gyerekként a fantázia mindig meglódul az emberrel, és elérhetetlen dolgokra vágyik - én példának okáért egy sárkányt szerettem volna. Na, hát húsz évvel később úgy tűnik, meg is kaptam.
- Ha nincstelenül megyünk haza, felosztjuk egymás közt a várost - veszem ki Les kezéből a táskát, felakasztom a jet-ski kormányára, aztán átadom neki a mentőmellényt, miközben én is felkapom a sajátomat. - Az enyém lesz a francia negyed, a tiéd meg mondjuk a Bourbon street. Kiülünk a sarokra, és összekolduljuk a napi kiadásokra valót - pattintom helyére az utolsó csatot, aztán felkászálódom a járműre, és hívogatóan megveregetem az ülést magam mögött. - Gyere szívem. Átadnám a kormányt, de a célirányt én tudom. De hogy ne mondhasd, hogy nem engedtelek játszani, holnap, a visszafelé úton majd te vezetsz - ígérem, aztán mikor felül mögém, egy pöccintéssel beindítom a motort. A gép lassan vibrálni kezd, óvatosan gázt adok, és kilövünk - még jó, hogy Les a derekamat fogja, mert fix, hogy lebillent volna mögülem, én meg csak a végcélnál vettem volna észre, hogy szerelmem még azóta is a parton morcoskodik.
Szelíditek kissé a sebességen, hogy ne úgy száguldjunk, mint valami ketrecből kiszabadult vadállat, és felveszek egy olyan tempót, ami nem veszélyes, de falja a távolságot. A sós vízpermet éri a testemet, és már most tudom, hogy ezt az érzést, a jármű rohanását, a hullámok tetején siklást halálom napjáig imádni fogom.
A távolban már feltűnik a jacht, és egy halvány mosollyal a számon arrafelé veszem az irányt - a legjobbkor érkeztünk. Alig egy óra múlva azt hiszem, megnézhetjük a fedélzetről a naplementét.
- Itt vagyunk - fordulok hátra Les felé, aztán a hajó mellé siklok, leállítom a motort, és a jet-ski-t a hajótesthez rögzítem. Egy-két könnyed szökkenéssel végigfutok az apró létrán, ami a fedélzetre vezet, majd a kezem lenyújtva segítek Les-nek. Látom az arcán, hogy még mindig nem tudja mire vélni, miért is jöttünk ma este ide. Elvileg néhány perc, és meglátja - már előre sejtem, hogy a végeredmény megint valami sírás-rívás lesz - na persze nem negatív értelemben.

Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Május 21, 2018 9:38 am
Ugrás egy másik oldalra

Kérésére egy táskába dobom a nadrágot és a felsőt, én magam sem viszem túlzásba az öltözködést, egy fehér sortot veszek fel, alá fürdőruhát, és egy inkább kinyúlt atlétához, mint igazi felsőhöz hasonlító topot kapok a türkiz fürdőruha felsőre. Hajam kontyba fogom a fürdés és hajmosás után, de úgy illatozom, mintha legalább órákig ültem volna rózsaszirmokkal teli vízben. A tükör felé fordulok, tincseimen még igazítok egy kicsit, az eddig szoros kontyon oldok, hogy természetes lazasága a hajamnak megmaradjon. Kinézek az ablakon, pár percig csendesen figyelem a hullámzó tengert, aztán elindulok, a táskával a vállamon.
A parton, még a lassan lemenő nap sugarai is perzselik napbarnított bőröm és szőkéssé váló fürtjeim. Úgy döntök, inkább a kezemben viszem a papucsom, élvezem a homokos part simogató érintését, ahogy ujjaim között peregnek a homokszemek. A gyomrom fogalmam sincs miért, de görcsbe rándul és azon kapom magam, hogy tulajdonképpen izgulok.
Összevont szemöldökkel lépkedek felé, ahogy meglátom pontosan mire is készül. A tengerpart ezen része a másikhoz képest kihalt, ahogy közeledik az este, mintha mindenki bevonulna az éttermek sokaságába. Pedig az Esthajnal csillag már magasan jár és egészen biztos vagyok benne, hogy a rózsaszínes, narancsos ég akkor is csodásan fest, ha a feketeség és az árnyak mindent belepnek és a csillagképeket teljes valójukban ki tudjuk venni.
-Ugye most csak rosszul látok?-teszem fel a kérdést, kezébe nyomva a táskáját, benne a ruhájával és a tenger hullámzó felszínén imbolygó jet ski-re nézek.-Kizárt dolog, hogy...-kezdek neki, aztán csípőre tett kézzel fordulok felé.-Chriest Wolfswood, ha nincstelenül megyünk haza, esküszöm, hogy veled takarózom be vagy kiteszlek az ágy mellé, hogy reggel ne a hideg parkettára kelljen lépnem.-bár még szavaim ellenére is hatalmas mosoly ül képemen, tagadhatatlan elkap a kalandvágy és legszívesebben se szó, se beszéd pattannék fel a vízi járműre.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Május 14, 2018 3:34 pm
Ugrás egy másik oldalra


Soha fel nem foghattam, mi jó van abban, ha valaki kiteszi magát a negyvenöt fokos napsütésnek. Oké, nyilván én is jobban kultiválom a jó időt, mint mondjuk a téli hóesést, de én tökéletesen megelégszem a szelít tavaszi, vagy téli nappal - csak a mazochisták akarnak rósejbnivé pirulni a hőségben. És bármit is mondjon Les, ennek igazából semmi köze a farkasfűtésnek: csak simán nem bírom, ha minden egyes tagomról csurog az izzadtság. Az egyetlen hely, ahol az efféle klíma elviselhető, a vízben van.
Most viszont engedek Les óhajának, és míg ő pirítóssá avanzsálja magát, kényelmesen elterülök az ágyon a bambuszernyő alatt. A szél felém hozza a víz sós illatát, az óceán felületéről visszaverődik a napfény, fenn a magasban sirályok keringenek rikoltozva, én meg szépen beleszundítok az élménybe. Persze a fülem nyitva van, azt is hallom, ahogy Les fordul egyet, hogy a másik felét is kiszikkassza, inkább csak afféle békés jóga-állapot, amibe jelenleg belesüllyedek, és élvezem a ritka, de tökéletes békét. Az egyetlen, ami hiányzik, az egy hatalmas üveg habos, jégbe hűtött sör. De már nem kell rá sokat várnom, a vacsoránál pótolom ennek a mostani hiányát.
Amikor Les aztán feltápászkodik, én magam is felülök, és nagyot nyújtózom. Jólesett az ejtőzés, ez tagadhatatlan.
- Jól van édesem, kapsz fél órát. De én nem megyek vissza a szállóba. Megtennéd, hogy hozol nekem egy felsőt, meg valami hátitáskát? - húzom oda magamhoz egy csókra, és mikor elsétál, előkapom a telefonomat. Elvileg már minden le van egyeztetve, de nem árt utánanézni, és elvégezni az utolsó simításokat, még mielőtt majd egy óra múlva esek pofára, hogy elfeledkeztek rólunk.
Szerencsém van, minden összeállt, és remélem ma este Les-nek sikerül egy tényleg olyan estét szereznem, amit még évek múltán is emlegetni fog, sőt, talán még a gyerekünknek is elmesél majd, ha egyszer a sors megszán minket, és tényleg bekopog hozzánk a gólyamadár.
A telefon kinyomása után nem sokat kell várnom, feltűnik az óceán felszínén egy apró fehér pont, ami rohamos sebességgel válik egyre nagyobbá, ahogy közeledik, és kis idő múltán csatlakozik hozzá a jet ski utánozhatatlan motorhangja is. Felpattanok, leballagok a partra, fél szemmel közben az utat nézve, de Les-nek még nyomát sem látom. Lekezelek a kapitánnyal, beszélünk néhány kedélyes mondatot, majd megmutatja az irányt, és jó szórakozást kíván. Abban egyezünk, hogy másnap tíz órára jön érkezik vissza, addig miénk a terep, és elhárítja a kezemet, amikor fizetni akarok, mondván, ráér reggel is, ha majd tényleg teljesen elégedett leszek a mai estével.
Ahogy távozik, gyorsan összekapkodom a maradék cuccokat - már amit Les nem vitt magával vissza a hotelba - aztán várom, hogy megérkezzen: kíváncsi vagyok, milyen arcot vág majd ha meglátja a jet skit, és elkezdi sejteni, hogy a ma éjjelt nem hogy a hotelban, de még a parton sem fogjuk tölteni.
[/quote]
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Tenger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A Déli Tenger
» A Karib-tenger kalózai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl :: Miami
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Hétf. Jún. 18, 2018 10:16 pm
Hétf. Jún. 18, 2018 8:53 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3