Share | 
A topik címe: Hello, sista' - 1 hónappal ezelőtt, NY. Long Island

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/ Singapore
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Vas. Szept. 09, 2018 8:31 pm
Ugrás egy másik oldalra

☽ First meet with Sis'

Dei &Angel
[You must be registered and logged in to see this link.] • szószám: xXx • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
A mai napot kellemesnek gondoltam, hiszen a munkám révén újabb adag pénzhet juthatok anélkül, hogy használnom kellene bármelyik képességemet is. A legtöbben azt hinnék, hogy sokkal könnyebb egy-egy igézéssel elérni, amit akarunk, de ez hatalmas tévedés. Nekem sokkal nagyobb macsera, tekintve, hogy félig boszokrány vagyok, így fenn kell tartanom az egyensúlyt. Arról nem is beszélve, hogy sosem szerettem azokat a dolgokat, amikért nem kellett megdolgoznom. Világ életemben mindenért megküzdöttem, előbb az életem volt a tét, még gyermekkoromban, aztán az erőm használata és minden csínjának az elsajátítása, mikor már jóakaróimmal éltem együtt. Sokkal természetesebbnek tűnt, ha dolgom, ahogy azt a normális emberek teszik. Gyönyörű fiatals külsőmnek köszönhetően egyértelmű volt a modell szakma, ahol csak pózolnom kell a kameráknak. Könnyű munka és jól fizető. Kell ennél több? A lovarda gyönyörűen festett kívül-belül, rendezett és ápolt lovakkal voltam körülvéve. Ugyanakkor örömmel fogadtam az orromba belemászó erőteljes lószagot, ami a gyermekkorom boldogabbik részére emlékeztetett. A tulaj vissza mosolygott rám, sötét szemeiben valami furcsa dolog csillant meg, amit nem tudok hova tenni. Talán az elhivatottság. Igen, minden bizonnyal, hiszen épp az előbb elmítette mennyi munka van a lovaival. Apró bólintással értek egyet vele, hiszen halandóként én is megtapasztaltam milyen ha az ember állatokkal foglalkozik. Eddig észre sem vettem a mellette magasodó gyönyörűséget, akinek kiállása teljesen elvarázsolt. Egy lépéssel közelebb léptem, hogy szemügyre vehessem az előbb említett kisebb hibáját.
- Csodálatos, azt meg kell hagyni - óvatosan megsimogattam a ló homlokát - Érdekes. Hogyan sikerült megmenteni? - bukik ki belőlem az érdeklődő kérdés. Az elmém hátsó zugában egy hang figyelmeztet, hogy boszorkányság van a háttérben, mégsem hallgatok a vészcsengőkre. Előbb a kezére pillantottam, majd elfogadva a bemutatkozását megráztam a jobbját.
- Angel Hearn - válaszoltam határozottan, nem áll szándékomban álnevet használni, hiszen bármikor megtudja nézni valamelyik adminisztárornál a névlisát - Igen, azt mondják a fő attrakció én vagyok, de rajtam kívül vannak itt még páran - válaszolok egyet legyintve. Sosem kérkedtem azzal, amim van, ugyanakkor ha a helyzet megkívánta szívesen kihasználtam az adottságaimat.
- Kérem tegeződjünk, ha lehet, a fesztelen hangnemet jobban kedvelem - teszem hozzá kedvesen, pillantásom elidőzik a kortalan szépségen, majd tovább fut a mellette álló lóra. Régen lovagoltam, talán hiányzik is.

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
big apple, nowadays
Hobbi & foglalkozás :
ruining my liltle sister's life... it's quite funny
Humor :
really? do i look like a clown?



A poszt írója Deivel Hearn
Elküldésének ideje Kedd Júl. 03, 2018 10:55 pm
Ugrás egy másik oldalra


1973 karácsonyát vártam annyira, mint a mai nap délelőttjét. A húgom átlépi a lovardám küszöbét, a szemébe fogok nézni és elmosolyodok, mintha életemben először látnám. Csodás lesz. Az ajkaim csupán a gondolatra felfelé görbülő ívet vettek, miközben saját tükörképemmel szemeztem a falon lógó üvegdarabban. Egyik oldalon kellő gondossággal a tarkóm alá tűztem a hajamat, majd a másikon is megismételtem a mozdulatot. A telefonom rezegve emlékeztetett, hogy fél óra múlva fogadnom kell a vendégeket, a stábot, amellyel Aingeal érkezik és akik a mai nap folyamán birtokba veszik a több ezer négyzetméternyi terület aprócska részét. Szempilláim hosszúak lesznek, hogy a begyakorolt őzgida-tekintetem hatásos legyen, és egytől egyig levegyem a lábukról az érkezőket. Felső szemhéjamon vékony, szénfekete vonal kapott helyet, elmélyítve tekintetem barnaságát. Ajkaimat egységessé tette a nemrég vásárolt rúzs, alabástromfehér bőrömet szépen kiemelte az összességében finom smink. Friss, rugalmas, feszes bőrömhöz érintettem az ujjaimat és felrémlett bennem a kérdés, vajon a testvérem testtakarója is ugyanilyen sima? Minden bizonnyal. Míg én a saját mágiám végterméke vagyok, addig ő a vámpírlét előnyeit élvezi. Rajta sem hagyott nyomot az idő, nem látszottak a barázdák a homlokán, épen úgy nézett ki, mint amikor először megpillantottam őt. Alig vártam, hogy ismét lássam és ő a tudatlanság édes mocsarában vergődve elhiggye, nekem semmi más dolgom nincs vele, csupán istápolni és tanácsokat adni a lovakkal való bánásmódról. Felvéve a blézeremet ismét belelestem a tükörbe, aztán magammal megelégedve léptem ki a lovászlak ajtaján. Meseszép volt az időjárás, a napsugarak elég erősen tűztek ahhoz, hogy kellemes melegnek érződjön az enyhe fuvallat, ám nem voltak égetőek. A felsőbb hatalmas is azt szerették volna, ha ezen a napon minden összeáll, így semmi okom nem volt arra, hogy szomorúan fogadjam a vendégeket. Ügyeltem arra, hogy a húgommal ne fussak össze; nem szerettem volna már a nap elején beleharapni a személyes találkozás édes gyümölcsébe és egész nap csak a maradékon rágódni. Délfelé járt, mikor ismét a stáb környékére mentem és azonnal kiszúrtam a tömegben a nőt, aki miatt elintéztem, hogy túlzottan nagy sürgés-forgás legyen ma a lovardában. Könnyű dolga van, kevesen majszolhatnának muffint egy modell-karrier kellős közepén tartva, viszont az ő genetikája gondoskodik arról, hogy megtehesse.
- Szerintem is azok. Sok munka van velük, de megéri. – Mellém lépett, rá emeltem a tekintetemet és tervemhez hűen finom mosolyra húztam a számat. – Skarlát a kedvencem. – Simítottam egyet az ébenfekete ló szőrén, fejemmel a ló szeme körüli terület felé böktem. – Csikókora óta vörös mindkét szemének a belső szemzuga. Azt mondták, négy hónaposan meg fog vakulni és nem lesz több egy ócska selejtnél. – Közel álltam ehhez a lóhoz, legszívesebben megöleltem volna. Jobban szerettem, mint az embereket, de most a húgomra kellett koncentrálnom. – Deivel Ronson. – Felé nyújtottam a kezemet. – Maga a modell, ha jól sejtem.

köszönöm, hogy vársz rám, sista'  25
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/ Singapore
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Kedd Május 15, 2018 10:33 pm
Ugrás egy másik oldalra

☽ First meet with Sis'

Dei &Angel
[You must be registered and logged in to see this link.] • szószám: xXx • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Pár hét telt el azóta, hogy visszatértem Mystic Falls-ból. Egy feltúrt lakás látványa fogadott, ami nem nyerte el a tetszésemet. De a tettes nagyon ügyesen elrejtette a nyomait, mert bármennyi varázslatot is végeztem el egyszerűen képtelen voltam a nyomára bukkanni. Napokon keresztül a lakásom maradványaiban léreztem, pár gyertyát voltam hajlandó csak használni és némi vizet a mosakodáshoz. Szerencsére ételre nincs igazán szükségem, így tökéletesen megvoltam nélküle. A fejvadász állásomból kiléptem, minden idegszálammal azon ügyködtem, hogy megtaláljam a tettest és megtoroljam a tettét. Harmadik napja lebegtem a valóság és a szellemvilág közötti létben, mikor egy hang szólalt meg. A telefonom csöngött, mire egyből felkeltem ülőhelyemből, hogy megnézzem ki az és mit akar. Valahol a lelkem mélyén reménykedtem benne, hogy Chad lesz az, hiszen nem rég csúnyán összekaptunk, megint. De egy fintorral az arcomon vettem tudomásul, hogy az ügynököm keres, akivel minimum egy hónapja nem beszéltem. Unottan veszem fel neki a telefont, időm sincs bármit mondani, mivel kiabálva kezd bele a mondandójába. Szemeimet forgatva hallgattam a kihangosított telefonon keresztül, miközben egy adag vért ittam. Inkább a mirelit kaja, minthogy felvágjam a nő ütőerét. A veszekedésünket követően végül belegeyztem, hogy elmegyek egy fotózásra. A téma nagyon tetszett, hiszen régen sokat lovagoltam, mikor még ember voltam. Másnap reggel jött értem egy autó, ami kivitt a fotózásra. Egy gyönyörű lovardánál álltunk meg Long Island-on, előbb a sminkeshez, fodrászhoz és az öltöztetőhöz vittek. Fél óra múltán készen voltam mindennel és mehettem is a lovardába. Egy óra elteltével végre adtak nekem egy szusszanásnyi időt, mikor át kellett öltöznöm egy másik ruhába. Közben magamhoz vettem egy kisebb muffint, azt majszoltam, miközben a fotókat néztük a csapattal. Figyelmes lettem egy kecses hölgyre, aki mindenkire kedvesen mosolyogva jött felénk. Suttogásokat hallottam magam körül, amik arról árulkodtak, hogy ő a lovarda tulaja, aki egy kiváló lótenyésztő.
- Nagyon szépek a lovai - szólaltam meg halvány mosollyal az arcomon, köszönés nélkül, ahogy közelebb ért hozzánk.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
New York/ Singapore
Hobbi & foglalkozás :
model
Humor :
killer



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Kedd Május 15, 2018 10:10 pm
Ugrás egy másik oldalra

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Hello, sista' - 1 hónappal ezelőtt, NY. Long Island

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» REIGN FRPG
» Lány + Fiú + Sivatag = ???
» Loki & Thor - A long time ago
» Szabadságszobor - Liberty Island

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Okt. 20, 2018 3:19 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 2:39 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 2:35 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 2:07 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 1:57 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3