Share | 

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Seattle
Humor :
beastly



A poszt írója Sacha Davis Jr.
Elküldésének ideje Pént. Szept. 14, 2018 1:51 pm
Ugrás egy másik oldalra

Noémie & Sacha
A dac szinte már gyermeki köztük; Sacha hivatásának érzi azon túl, hogy életben tartsa a nőt, hogy mindenben ellent is mondjon neki, hiszen ugyanezt a viselkedésformát látja a vörösön is. Így ha Noémie azt mondja, az ég kék, annak zöldnek kell lennie, ha pedig arra utasítja, engedje őt el, a férfi még jobban kapaszkodik belé. Nem hagyja sértettként elviharzani, nem hagyja még órákig, napokig hisztériázni valamin, ami talán nem is úgy van... Ami lehetne máshogy is.
- Így van, egy rakás bűzlő szerencsétlenség - Továbbra is lelkesen helyesel minden egyes általa generált és a nőtől érkező sértésre. Kell egy közös pont, amin kivételesen nem dacolnak egymással, és ha ez az, hogy mennyire alantas ember is ő maga, hát neki aztán mindegy. Legalább végre egy oldalon állnak, és elejét vette a hisztériás rohamnak is.
A vágy - váltsa ki bármilyen láthatatlan kötelék vagy béklyó - egyre közelebb sodorja kettejüket egymáshoz, és esküdni merne, hogy sikerült ellágyítania a nőt, hogy ilyen puha még sosem volt, és hogy ezzel egyidőben saját maga is viaszként idomult a lágyságához. Saját bűvköre áldozatául esett, melybe a vöröst próbálta berángatni, és most legalább annyira kívánja azt a csókot, mint amennyire gyűlölnie kéne ezért a nőt. Elvette az eszét!
- Én is téged... - A fakón telt ajkakba formálja bele vallomását, olyan szenvedéllyel, mintha egészen másra reflektálna, aztán hagyja, hogy tettei átvegyék az irányítást szavai felett. Megcsókolja, mohón és hevesen, hetek óta elfojtott vágyat enged most szabadon, a nő auráján tetőzni. A vörös tincsekbe túr, a tarkójára kócolja őket, hogy közelebb vonhassa magához és ne tudjon a másik idő előtt elszakadni. Váza a nőéhez simul, keményen szorítja, talán túlságosan is, de képtelen betelni azzal a rengeteg dologgal, amit érez, melyek a bensője alatt lüktetnek és ki akarnak robbanni.
Elszakad, feltöri a csókot, hogy hátrébb húzva fejét Noémie-re nézhessen. Fenyőzöldjében annyi minden kavarog, némelyikre a megfelelő kifejezést sem ismeri, csak érzi, olyan intenzíven érzi, hogy ennyi nem elég, nem volt még elég... Ha a vörös nem ellenkezik, újabb csókkal esik neki, ezúttal a derekánál kapja el, fordítva egyet magukon, hogy a szoba felé terelhesse a nőt, el az ajtótól, vissza oda, ahova tartozik. Parancsolón indítja meg befelé, míg mindenféle szögből és intenzitással bejárja a száját, az ajkait harapja, a nyelvét ostromolja.
Nekitolja a falnak, a felfüggesztett képnek dönti a nőt, és ahogy tovább húzza befelé, lesodorja a szögről a festményt. Utána sikeresen nekivezeti a nőt a kisasztalnak, az ütközéssel lesöpörve annak tartalmát, de elkapja Noémie derekát és visszahúzza, megakadályozva, hogy átessenek rajta. Balra kerül, a nappali közepére tolja, neki a kanapénak, és itt megáll, hagyja, hogy Noémie is beleszóljon, mit és merre akar. Keze szabadon vándorol, cirógat, markol és ismerkedik, és közben Sacha még mindig egyre csak csókolja a nőt, mintha nem létezne holnap, csak a ma, csak az itt és csak a most.

you and I ||nhöööm, a világon semmi...

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Kedd Szept. 04, 2018 2:57 pm
Ugrás egy másik oldalra


Sacha & Noémie
- wicked games  -

Lehetséges, hogy a láthatatlan fonál, ami összegubancolta őket rosszul választott, ám ennek ellenére úgy tűnik kibogozhatatlan. Valószínűleg tényleg nem szól másról a kettejük kapcsolata, mint marakodásról és súlyos, igazán nehéz hétköznapokról - de Noémie érez. Határozottan biztos abban, hogy minden áldott nap, amikor Sacha eltűnik a félhomályban, ő ürességet érez. Ahogy órákig távol van a férfi, ő hiányt érez. S, ahogy arra gondol, hogy kettejük egységének a másik máris véget vetne, fájdalmat érez. Fejben gyűlöli. Észérvekkel tudná alátámasztani, hogy mit gyűlöl benne, hogy miért gyűlölnivaló, hogy mennyire érdektelen a figyelmére, ám a szíve sajog a gondolatától is, hogy távol legyen tőle. Valószínűleg a kapocs bolygathatta meg ennyire.
Összezavarodott. És ahogy karjára kap a másik feszes, kemény, mégis meglepően puha tenyere, szikrákat szórnak szemei. Orrlukai tágulnak, szemöldökei tökéletes ívei összehúznak. Haragos, feldúlt. - Engedj el. - magabiztos, hűvös kijelentése, hiába érzi a gyengéd melegséget áramlani azon a ponton kettejük találkozásán. Ahogy azok a szavak lepattognak Sacha ajkain, úgy lángol a lelke a nőnek.  - Miihh?? - kérdez bele, arcán a türelmetlenségének minden nemű bizonyítékával.  - Tényleg elment az eszed. - erőltetett grimasszal motyogja, de toporzékolna, ha testének szövetein nem futkosna az a kellemes bizsergés, ami a férfi közelében folyamatosan kúszik a gerince mentén.
A szavak lefoglalják túlságosan ahhoz, hogy olyan érdemi dolgokkal foglalkozzon, mint a bukdácsolón megadó mozdulatai a férfi karjaiba, vagy az a széles, méltán erős fogás derekán. Pillantása továbbra is hűvös, távolságról mesél, mégis tekintetében ott a parázs, a mély, ó, még milyen mély nyugalom, amit csak és kizárólag a férfi jelenthet.  - Semmit, semmit. Mert semmire sem jó... - muszáj lepillantania a fenyőszínből, mielőtt az erdő még mélyebbre rántaná. Gyenge háborgás, enyhe tiltakozás csak a dac, ami vénáiban pezseg. Zilál, a büszkeség emeli állát, ahogy némán ellenszegül, mégis úgy áramlik a férfi ölelésébe, ahogy az őszi szellő cirógatja magához a kopott ablakban díszelgő függöny hullámait.  - Messze vagy te attól... - hangja halkult, s reszketeg. Ismét bódul, a meleg lelkéből áramlik, keresztül a szívén, tompítva eszét és abban szerteszét szaladó gondolatait. Próbálna szólni, de Sacha olyan közel bújik, hogy már szinte égeti a forróság. Fénylik sziluettjük, puhán bíbor kendő futkos eggyé simuló alakjuk körül - Noémie esküdne rá.  - Gyűlöllek. - lapos pillantás alól súgja, de akkor már a borosta csiklandozza bőrét, ahogy éppen csak belecsücsörít a csókba.   - Minden porcikámmal gyűlöllek... - pihegi a csókba, de karjai már közrefogják a férfi nyakát és húzza magához, miközben szenvedélyesen mélyít a finomnak indult csókjukon. Lehunyt szemei alól élvezi a színeket, a melegséget, a szikrát, ami folyamatosan pillangókat reptet gyomrában, a szíve felrobban és megszűnik a világ. Érzi őt. Érzi a férfit...


Sacha...|| határozottan! problémád van vele?
Vissza az elejére Go down

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Seattle
Humor :
beastly



A poszt írója Sacha Davis Jr.
Elküldésének ideje Vas. Szept. 02, 2018 5:02 pm
Ugrás egy másik oldalra

Noémie & Sacha
Látja ő, még ha nem is érzi, hogy megjegyzésével ismét rossz fát tett a tűzre. Pedig nem érzi túlkapottnak a reakcióját - egy picikét kiakadt, igen, de hát csak legendákat, mítoszokat hallott erről az összekapcsolódós dologról, és azok után, milyen kemény heteken vannak túl, hogy pont ezzel a nővel alakuljon ki... Nem mintha különösebben nagyobb bajai lennének Noémie-vel, leszámítva, hogy hangos, akaratos,  lobbanékony és makacs, ráadásul túlságosan hiú és szeszélyes és hisztis és büszke és... Jó, hát vannak vele gondok, de Sacha egész könnyedén megtanult együtt élni vele. Mint a tűz és a víz, olykor hergelik, olykor kioltják egymást.
Gyanakvón méregeti a nőt, mert azt már megtanulta nála, hogy ha csendben van, az sosem jelent jót. Ha kiabál és pattog és mutogat, akkor rendben vannak, de ahogy a vörös ott gubbaszt az ablak alatt, némán sörözgetve, Sacha máris értetlenül vakargatja a fejét, nonverbális vállrántással kérdezve a plafontól: na, ezúttal mit rontottam el?
A választ azonban nem az égtől kapja, hanem a nőtől. Még ha tudna sem akarna közbevágni, annyira arcon csapják a szavak, hogy csak áll ott és tátog, mint egy hal. Miből kellett volna levágnia, hogy a nő megkedvelte? Abból, hogy 0/24 sértegetik és gúnynevekkel illetik egymást? Semmi jel nem utalt rá, hogy Noémie kedvesebbnek találná a társaságát, mint az elmúlt pár hétben bármikor, így hát Sacha nem gondolta volna, hogy... De hát férfi. Egy férfinak sosem dolga gondolkodni.
- Hé, várj már! - Karon ragadja a mellette elrobogó nőt, visszafordítva magához. - Mégis honnan kéne tudnom, hogy belém estél, ha közben ilyen kedves dolgokat vágsz hozzám már hetek óta? Te olvasol az én fejemben, nem fordítva; látod, milyen sötétség van idebent! - Két ujjával a halántékánál köröz, jelezve, férfiként, kedve szerint bundába vedlő férfiként ne várjon magas fokú empátiát és intelligenciát tőle. Az nem ő.
- De komolyan, mit vártál egy ilyen nomád vadembertől? - Már somolyog, és reméli, azzal, ha magát sértegeti a nő szókincséből lopva, talán megenyhítheti a vöröst is. Gyengéden, óvatosan húzza vissza, mintha vadat cserkészne be, egyre közelebb magához, míg végül karjával már kényelmesen átfoghatja a derekát, hasfalához rántva a másikat. - Miért nem próbálod meg kicsit kedvesebben is kifejezni, hogy álmaid pasija lettem? Bókolhatnál például a jó tulajdonságaimról, vaagy visszatérhetnénk oda, amikor a karomba ugrottál... - járatja tovább a fecsegőjét, és ha Noémie nem húzódott még el, másik karját is köré fonja, ezúttal teljesen fogságába ejtve a nőt. Még közelebb húzza magához, homlokuk szinte már összeér, tekintete pedig, mely eddig a levegőbe rajzolt vagy a vöröset fürkészte, most a telt ajkakra vándorol, és ha elég közel sikerült csábítania magához őket, lecsap és megcsókolja.

hey hey || te ezt bóknak veszed? juj...

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Vas. Aug. 26, 2018 6:40 pm
Ugrás egy másik oldalra

I can't let you go

Az aggodalom virága vert gyökeret mellkasába - ahogy mindig - mikor eltűnik Sacha. Pontosan tudja, hogy a négylábúként futkározó férfi nem tervez visszatérni őhozzá, sőt, soha nem is akar a közös küszöbön átlépni többet, de mindig megteszi. És bár egy ideje már őrizgette a titkot, a keserédes tudást, eddig a napig várt és nem tovább. Sachanak tudnia kell, joga van hozzá, hogy tudja, miért kötik össze láthatatlan fonalak ővele. Amíg ő oda volt, addig Noémie rendre próbálta kideríteni, hogy lehetne megszüntetni a kettejük kapcsát, de nem talált semmi kézzelfoghatót.
Az ölelésbe a hozzákapcsolt sejtjei vezetik, ezért is lehet olyan puhán meleg az egész. Karjai bár karcsúak, úgy szorítják a férfit, mintha többé nem tehetnék. Noha soha eddig meg nem ölelte, most se igazán érti, hogy miért teszi, csak azt, hogy tennie kell. És amilyen váratlanul csattannak össze törzseik, olyan lendülettel szakadnak is el, hogy aztán a kártyavárként felépített belső váza összeomoljon, amikor elszavalja édesen csilingelő hangján, hogy mi az oka kettejük még mindig tartó egységének...
Szégyelli, mikor befejezi mondandóját, attól meg még inkább, hogy elveszi a férfi egyik sörét. Jó, ez nem igaz, az előbbi jobban bántja. Lepillant maga elé, türelmesen várakozik. Sacha távolba révedő némaságából leszűri, lassan összerakja, hogy talán ez volt a vége és ne tovább. Űrt érez emiatt, pedig jól tudja, hogy nem saját - csak a mágia hatalma munkálkodik fölötte.
Kissé megrezzen, amikor a férfi tajtékozni kezd. Nedvesít torkán, de még nem italával. Hallva a neki szegezett kérdéseket, s azok legutolsóját, már nincs több kérdés benne - most ő heveredik le az ülőalkalmatosságok egyikére, valahová az ablak alá. Azon kibámul, nem méltatja a férfit tekintetével.
- Ezt a természet feletti irányítja, nincs befolyása rá senkinek. - hűvösen szaval, lágyan húzódik az ablak felé, fél vállal a hűvös üvegnek koccan. - Utána néztem már, még nem találtam meg a módját, de keresni fogom, ne aggódj, nem tart sokáig. - biztosítja, anélkül, hogy egyszer is ránézne. Valamiért szúr a szíve és sajog a lelke a gondolatától, hogy végleg elváljanak egymástól, de ha a férfi ennyire szakadna, nem tehet mást. És tisztában van vele, hogy az ő része is ugyanez, ám... megfigyelte, hogy oly' sok időt töltöttek együtt, hogy a mostanában kimaradozó fél napok fizikai fájdalmat okoznak benne. Erről a levertségről, a válás gondolatától pedig teljesen életkedvtelen.
A félbemaradt kérdésnél fordul felé, de unottan issza sörét, mindenféle érzelmet mellőzve arcáról közben. Megérti a mutogatás lényegét, majd vállat ejt puhán. - Mondtam, megkeresem a módját. - elfordul ismét, kifelé bámul a zöldbe. A nevetése a másiknak azonban fellobbantja, fájdalomból haragot generál belőle, így felpattan ülő helyéről és a férfi elé lép.
- Miért? Mert kötődök hozzád, te barom! Nekem se esik jól, nem egy hozzád hasonlót képzeltem magam mellé... - rázza a fejét, még a hangját is megemeli. - De megkedveltelek ennek hála, és veled ellentétben nem vagyok egy tuskó. Észre sem veszed a szavaidnak súlyát... hogy ez az egész kihat ránk. Rám! Hogy fáj... Aghhh! Éld a kis életed, menj, szórakozz. Ugrálj a nőcik ágyára, meg vakargasd a füled tövét, ahogy eddig is tetted. - most erőltet magára egy éles nevetést, majd letéve a sört a pultra, kikerüli a pasast és kifelé áramlik.
- A távolból is meg tudom oldani. Ha meg nem, úgyis érezlek, megtalállak. A szagodat követve biztosan... - motyogja halkan, miközben kifelé caplat a házból.




memories| te bókolsz nekem???

Vissza az elejére Go down

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Seattle
Humor :
beastly



A poszt írója Sacha Davis Jr.
Elküldésének ideje Pént. Júl. 27, 2018 11:53 am
Ugrás egy másik oldalra

Noémie & Sacha
Minden egyes alkalommal, amikor elhagyja a házat, elhatározza, hogy többet nem tér vissza. A nő már biztonságban van, és minden bizonnyal maximum két percig, ha gyászolná Sacha lelépését, aztán túltenné magát a dolgon és élné tovább a maga kis precíz életét. A férfi ebben holtbiztos, mégis képtelen rávenni magát, hogy faképnél hagyja a nőt. Valami újra és újra visszahúzza hozzá, mint láthatatlan mágnes. A legbosszantóbb az egészben, hogy maga sem tudja, miért. Nem kedveli a nőt, legalábbis ezt próbálja bemagyarázni magának, a szívességet pedig letudták, kvittek lettek azáltal, hogy kisegítette őt az erdőből.
Akkor miért tér mindig vissza hozzá?
A reggeli vitájuk után elment felderíteni a környéket. Még mindig nem sokat tud Noémie démonjairól, ezért jobbnak látja, ha rendszeresen körbejárja a környéket nyomok után kutatva. Kutyaként remekül analizálhatja a szagmintákat úgy, hogy még csak feltűnést sem kelt, dolga végeztével pedig beugrik a legközelebbi szupermarketbe és vesz némi ennivalót. Még ha állítása szerint nem is kedveli a vöröst, azt azért nem akarja, hogy éhen haljon. Magának néhány üveg sört is vesz, elhatározva, hogy azt biztosan nem osztja meg újdonsült oldalkocsijával.
- Megjöttem. - közli, óvatosan körülpillantva, ahogy belép. A reggeli vitájuk után kiélezett figyelemmel vár minden felé repülő tárgyra... Ám fésű helyett a vörös érkezik, és elkezdi sietősen befelé rángatni. Még a szatyrot sincs ideje letenni a kezéből. - Hé, mi az? Mi történt? - értetlenkedve botorkál utána, esélye sincs ellenszegülni, meg hát nem is akar. Van pár ötlete, mi lehet ez a nagy sietség, és igazából, ha Noémie kezdeményezne, nem is bánná annyira... Végül is férfiból van, vagy mi, hajtják az ösztönök.... A nyakába boruló vörös azonban rögtön kiöli belőle a hangulatot.
- Eeezzzöö elég... ijesztő. - Nem akar tahó lenni, de hát ha egyszer ez az igazság! Nem szokott hozzá Noémie ölelőrohamaihoz, mert eddig úgy viselkedett, mint aki undorodik akár csak hozzáérni is. Elhúzódna, amikor megcsapják a nő érzelmei. Értetlensége tovább nő, de enged a felszólításnak és átkarolja Noémie-t, magához ölelve lehunyja a szemét. Boldogság, féltés... Mik ezek az érzelmek? Nem a sajátjai. A vörösből jönnek, és jól esnek. Az ölelés is.
Ez aztán tényleg ijesztő...
Az elválás túl hirtelen éri, túl erőszakosan. Még maradt volna néhány percet a nő bűvkörében, ám a szavak jeges zuhanyként zúdulnak rá, egyetlen pofonnal kijózanítva. Szeme elkerekedik, szája elnyílik, és csak bámul a másikra, hallgatva annak magyarázatát, próbálván értelmet látni bele. Képtelen megszólalni, némán tátog, idő kell, hogy férfi agya befogadjon minden infót. Hallott a kapocsról, ami animágus és boszorkány közt alakulhat ki, de kizárt, hogy ez pont ezzel a nővel történjen meg - ezzel a magyarázattal mintha mégis minden értelmet nyerne hirtelen.
- Oooké... - böki ki végül, miközben Noémie megszerzi az egyik sörét. Kivételesen nem ugrik rá egyből emiatt, hanem megtartja a visszacsukódó hűtő ajtaját és kivesz egyet magának is. Azt bontogatva sétál át a kanapéhoz, arcán még mindig a döbbenet és az infófeldolgozás jelei, ahogy lehuppan a szokott kis csücskébe és maga elé réved.
Aztán feláll, hogy a nőhöz fordulhasson.
- Hogy az ördögbe történhetett mindez? - fakad ki, majd járkálni kezd a kanapé előtt. - Egészen biztos vagyok benne, hogy én nem csináltam semmit. Te csináltad? Ki csinálta? És hogy lehet megtörni? - bombázza kérdéseivel a nőt, miközben vadul gesztikulál a sörrel a kezében. Kizárt, hogy élete végéig Noémie mellett maradjon. Csak két hét telt el, de máris az idegösszeomlás szélére került mellette... Teljesen biztos benne, hogy ezzel a vörös is így van, ám ahogy megtorpan és felé fordul, arcán bizonytalanság tükröződik.
- Hacsak te nem... Mármint... - úgy mutogat kettejük közé, mintha feltételezné, Noémie ennyiből is megérti. Nos, végül is, kötődnek egymáshoz, úgyhogy meg kell tudnia érteni. - De miért akarnál, nem? - feszengve nevet saját, őrült gondolatán. Amennyi sértést az elmúlt napokban egymás fejéhez vágtak, kizárt, hogy ez működne. Azaz találniuk kell egy módot, hogy visszacsinálják az egészet.

bound to you || ouch. ez szép volt! profin sértegetsz

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Vas. Júl. 01, 2018 5:18 pm
Ugrás egy másik oldalra



Sacha&&Noémie
into the hills...
Noémie végül letelepszik a férfi mellett. A fáradtság, a levertség és a félelem egyvelege végül álomba hajszolja. Észre sem veszi, hogy Sacha vállára borulva éri utol az alvás. És bizony órákig szundikál ebben a kényelmetlen pózban...

***

Csendesen ücsörög az ablaknál, ujjai a párkányon dübörögnek, hiába érnek éppen csak a párkányhoz. Türelmetlen. A város menti apró kuckóba szálltak meg, maguk se tudják miért. Jó, ez így erősen kamu gyanús. Noé nagyon jól tudja, mi az oka annak, hogy kölcsönösen ragaszkodnak a másikhoz, még akkor is, ha egyébként ki nem állják egymást.
És úgy döntött - így két hét tányérdobálós hét után - hogy ma megteszi. Ha hazaér Sacha elmondja neki, miért kell nekik együtt maradniuk, hogy mi az, ami kimondatlan... Nem bírja tovább cipelni, pedig szerette volna. Tehát elhatározta, miután lerágta a körmeit és ötször kiszellőztetett, kimosott, eltakarított és portalanította a két szobás lakuk négyszer, hogy ma elmondja. Most! Sachanak joga van tudnia.
- Húhúhú. – rugózik aprókat, miközben legyezi arcát. Ha a férfi távol van, mindig azt képzeli, hogy többet nem látja majd. Aztán rádöbben, hogy Sacha ha akarna se tudna igazán elszakadni tőle, ezért valószínűleg mindig vissza jön majd hozzá.
Kattan a zár, Noémie pedig azzal a lendülettel rohan is a férfi elé. Mindegy, hogy mi van annak kezében, berángatja a lakásba és erejét használva becsapja az ajtót mögötte. Sacha kezét nem engedi el, húzza magával, befelé. Amint az előszoba (és egyben konyha és étkező) közepén ácsorognak, elnyitja ajkait, hogy ledarálja, de amikor a fenyőszín szemekbe néz, csak tátott szájjal bámul a férfira. Tekintete ide-oda ugrál a szemei között, végül aprókat bólogatva annak nyakába ugrik. Szorosan átöleli, úgy, ahogy eddig még senkivel se tette - furcsa lehet, hiszen reggel még a fésűjével dobálta a fickó hátát, amíg az le nem lépett...
- Ahhh, te barom. – nos, két hét alatt megtanult tegeződni. Ahogy átöleli, kötelékük izzani kezd közöttük, s Sacha érezheti a nő őszinte örömét, aggodalmát, a féltés és a boldogságot. Ezúttal nem zárkózik el a vörös attól, hogy a férfi olvasson érzéseiben. És akarja is, hogy az idióta fejébe vésődjön, hogy képes erre. - Ne engedj el... – utasítja lágy hangon, belesomolyogva az ölelésbe, lehunyt szemei alatt. Elvégre örömét leli abban, hogy kötelékük cirógatja szívét, lelkét, teljes egészét. Jó érzés, csak a személy rossz!
- Khm. – tolja el aztán magától erősebben a kelleténél a pasast, hogy meglegyen ismét a két lépés távolság. - Bevésődtünk... – mutogat közöttük, egyre gyorsabban, miközben tartja a szemkontaktust és erős próbál maradni, hogy véletlenül se ájuljon el a vallomása közben. - Igen, megtörtént. Én is utálom, de ez van. Össze kötöttek az égiek, ezért érzed azt az izét... Amikor hozzám érsz. És ezért maradtál itt. – magyarázza lendületlenül, egyáltalán nem lelkesen, majd nedvesítve ajkain ellép a fickótól, hogy benyúljon a frigóba és lehajtson egy sört. Sacha egyik sörét...




biztosíthatlak, hogy tudok, csak irántad vagyok közömbös || take my whole life too ||


A hozzászólást Noémie Carter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 10, 2018 9:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Vas. Júl. 01, 2018 4:58 pm
Ugrás egy másik oldalra

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Sacha & Noémie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Seattle :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szer. Szept. 19, 2018 8:26 pm
Kedd Szept. 18, 2018 7:15 pm
Vas. Szept. 16, 2018 3:54 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3