Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore

•• killing me to love you
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Pént. Nov. 02, 2018 4:28 pm
Ugrás egy másik oldalra

+18


Sacha && Noémie

A vívódás forró masszaként olvad szét benne, a férfi mindn egyes csókja felrobbant benne valamit, ami ledönti a belső bizonyosságát arra vonatkozóan, hogy kettejük kötődése csupán az ostoba kötődésen alapul. Érzi, hogyan indulnak meg a láthatatlan vörös fonalak testének minden pontjából, hogy Sacha köré fonódva magához láncolhassa azokkal. Ha beismeri, ha nem, mióta együtt vannak, sokkal kényelmesebb az élete és sokkal jobban szeret élni. Boldogabban ébred, s boldogabban fekszik. Hiába marakodnak, a szíve örömtáncot leejt, akárhányszor csak a közelébe csapódik a durvább körvonal. Ámíthatja őt és magát is azzal, hogy a fickónak nincs igaza, de nem hazudhat örökké - igenis szereti őt.
A grimaszt látván huncut fény csillan szemeiben, ám a szavak szúróssága miatt rögtön elnyúlik arcjátéka. - Komolyan? Tényleg képes vagy... éppen csak ébredező tiltakozása és józanesze rögtön belefullad a férfi forró ajkainak játékba, a nyelve tánca és a melegség, az intim érintés elnémítja, feje épp olyan hevesen hull vissza a párnára, ahogy az imént hangja emelkedett. A gyönyör fodrozódik testén libapettyesre festve fakó szöveteit. Meg-megrezzen minden egyes mozdulat alatt. Addig émelyeg a feszültség vékony halmazán, hogy végül magához hívja a férfit, hogy aztán ő költözhessen föléje.
Felfedezi, megízleli, szereti, becézi annak minden porcikáját. A kidolgozott hasfalát, a karjait karmolássza, a köldöke tájékán harapdálja, egészen combjának belső faláig falja. Ott kissé megszeppen a hatalmasságától, s csak finoman, nyelve hegyével fedezi fel annak teljes hosszát. Gyöngéd és óvatos, ezért lehet, hogy Sacha a keze után kap - mire ő kissé megilletődik. Tenyere végül a férfiasságára kerül, s nem is lesz rest tapogatni, bájosan fel-le diktálja a bőre ritmusát, s amint elég keménynek érzi, elég nedvesnek, ajkai közé fogadja. Lendületesen, forrón, játékosan, megengedve magának közben a tag további részeit is megismerje. Nem igazán válik el tőle, szívja, puhán harapdálja, összeszorítja ajkait, megtesz minden tőle telhetőt, hogy a másik élvezze a játékát. Figyel rá, melyek azok a mozdulatok, amiknél Sacha hangja mélyül, vagy örvényleni kezd, azokat erőlteti, gyorsít rajtuk, mélyít, teljesen befogadja. Eljátszik a férfi kényeztetésével, ameddig engedi neki.


you have my heart| zavarba hozol |
Vissza az elejére Go down

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
babysitting my red-haired demon
Humor :
beastly



A poszt írója Sacha Davis Jr.
Elküldésének ideje Kedd Okt. 30, 2018 2:47 pm
Ugrás egy másik oldalra

Noémie & Sacha
Talán ideje lenne felhagynia mások és önmaga áltatásával, és nem kéne többet kitennie minden megjegyzése mögé, hogy depedig ez a nő... Hiszen az, ahogy az előtte kinyíló virágra bámul, szinte tátott szájjal, az telepatikus kapocs nélkül is egyértelművé teszi, hogy nem utálja a vöröst. Halálra idegesíti olykor-olykor, az lehet, de Sacha még ebben a macska-egér harcban is talál szórakoztató elemeket, s végül mindig ott lyukad ki, hogy tényleg, valóban, depedig kedveli Noémie-t. S valljuk be, érzelmei, kötődése mélységéhez viszonyítva még a "kedvellek" is hazugság.
Kérdő grimasszal az arcán támaszkodik meg felette az ágyon, értetlenül s kissé összezavarodva, hiszen ha Noémie azt várná, hogy lemászik róla és elbattyog lekapcsolni a lámpát... Akkor túlzottan alábecsülte Sacha önuralmát. Aztán a fények tapsra kihúnynak, és a férfi elismerő pillantást küld Noémie-nek a félhomályban.
- Végre a varázserődnek is van valami haszna... - pimaszkodik, mert megteheti, és mert végre megvan a tökéletes módszere, hogy a vörösbe fojtsa a visszavágást: csókol, mégpedig nem is akárhol és nem is akárhogy. Nyelvével olyan területeket fedez fel, melyek után mindig is vágyakozott a szócsatáik és egymás idegének tépése közben, de saját öröme helyett sokkal inkább a nőét helyezi előtérbe, minden mozdulatát ahhoz igazítja, hogy neki okozzon gyönyörteljes perceket.
Csak akkor szakad el, mikor Noémie felparancsolja magához. Kábán hagyja, hogy rendelkezzenek vele, bár ahogy belesüllyed a háta a matracba, némileg megvilágosodik a nő szándékait illetően. Elakad a lélegzete, ahogy a karcsú sziluett fölé kerekedik, és rögtön kihasználja az alkalmat: az oldalát, csípőjét, combját cirógatja végig, aztán vissza fel, végig a karokon, míg a vörös lobonc veszélyesen mélyre nem ér. Kíváncsian lesi a félszeg, ismerkedő mozdulatokat, felesleges szavakkal biztatnia a nőt, ágaskodó férfiassága épp elég vággyal beszél helyette, ahogy el-ellazuló izmai is, vagy a pikáns csókok alatt be-behorpadó hasfala.
Nagyon élvezi a csókokat, a puszikat, a simításokat, melyek mind-mind tovább hergelik már így is a maximumon égő lángját, de ha Noémie elég sokáig időzik ott, akkor Sacha előbb-utóbb érdeklődve emeli a fejét, hogy lássa és nonverbálisan megkérdezze, mi újság - és ha a vörös keze épp elérhető közelségben van, akkor megfogja és gyengéd eltökéltséggel a férfiasságára helyezi... Hadd ismerkedjenek.

you are || téged!

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore

•• killing me to love you
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Vas. Okt. 14, 2018 6:37 pm
Ugrás egy másik oldalra


Sacha & Noémie
- +18 -

Őrültség. Lehetetlen és megismételhetetlen szörnyűség! Kész katasztrófa. Ha ennyire rossz, akkor miért olyan édesek azok a rózsaszín szirmok? S miért pettyezi libabőrösre egész testét a vibrálás, ami körül lengi őket, miközben egymásnak esnek? Miért dübörög olyan hevesen a szíve, miért zilál bele a másik szájába a csók közben és miért marja magához úgy, mintha attól félne a férfi majd ráeszmél, hogy kivel is teszi mindezt?! A személy, az idő, a helyzet, semmi sem megfelelő. Noémie mégis, mint egy láncait leszakított szilaj paripa veti bele magát az örvénybe, s hagyja, hogy Sacha döntsön arról, meglépik-e azt, amire ő lecsupaszított testében már kész. Nem csak fizikailag vágyik a fenyő-zöldek tulajdonosára, a lelke is dörömböl börtönébe felszabadulásért, hogy végre egyesülhessen övével és eljárhassa vele a bizsergető, meleg és kellemes szívtáncot. Azt, amiért élünk. Azt, amire mind vágyunk. Talán tényleg igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást! Lehetetlen és megismételhetetlen szörnyűség!
A hold fényében fürdőzve vörös fürtjeit lapockáira bontva ácsorog a férfi előtt. S már takarná is el magát, szégyenkezve, meggondoltan, visszakozva, amikor Sacha előrébb mozdul és elhessegeti minden bizonytalanságát. Mintha csak egy fagyos, deres, orrfagyasztó éjjelen hirtelen megérkezne a napsugár, olyan érzés tölti fel a férfi érintése után. Felsóhajt, amikor csókokkal borítja be a másik, s bele is túr annak hajába, marja, húzza magához, szabad kezével a mellkasán játszadozik. Amikor keblein jár borostás képe felkuncog a csiklandós érzésre, de tovább cirógatja a férfi hátát, arcélét, ahol csak eléri. Próbálja megtámasztani, amikor megválik nadrágjától, lustán, kipirultan figyeli, mit művel, mi a terve. Ahogy aztán összecuppannak meztelen körvonalaik, felnyög döbbenetében. A férfi teljes mérete ágaskodik közöttük, ami persze nyilvánvalóan zavarba ejti. Nem pillant le, a szemébe néz, átöleli a nyakát, s hagyja, hogy ölbe kapja. Homlokát övének támasztja, csókokat lop innen-onnan, amíg cipelik a fenekét.
- Túl sok... túl sok a fény... - susogja, ahogy háta a matracba csapódik, s már kezén lendít is, hogy minden fény kialudjon a szobába - mindössze két gyertyát hagy meg maguknak. Ahogy letépi magáról a felsőt Sacha, Noémie lélegzete elakad egy pillanatra. A kidolgozott, tökéletes felsőtest teljességgel zavarba hozza, alsó ajkába kell harapnia. Hát még a huncut mosolya! - Finom, tőle szokatlanul édes és kedves pillantással néz a férfira, ahogy elmerül és becézgetni kezdi testének számos pontját. Szemeit lehunyja, pontosan a feje mellett kapaszkodik meg a párna szegélyébe, ahogy az ajkak elbűvölik, s trillázni késztetik. Legféltetettebb helyén gerincét ívbe is marja a puha csodák játéka, így egyik kezével szinte azonnal beletúr a fürtökbe. Pár pillanat erejére hagyja, hogy játszanak vele, hogy felfedezzék, de hamar felsegíti képességét kihasználva a férfit, hogy aztán ő kerekedhessen fölülre. Kissé bátortalan, kissé szégyenlős, ahogy átdobja egyik lábát Sacha öle fölött, de végül beborítja sápadt sziluettjével, hogy aztán csókokkal mesélje el, mit érez. A száját, az állát, a nyakát, a mellkasát, a hasfalát, a combját, majd a férfiasságát is megkóstolva kényezteti, vörös zuhatagával csiklandozva itt-ott, ha engedik neki...

pillangó|| mit köszönsz Sacha?
Vissza az elejére Go down

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
babysitting my red-haired demon
Humor :
beastly



A poszt írója Sacha Davis Jr.
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 13, 2018 4:47 pm
Ugrás egy másik oldalra

Noémie & Sacha
Ennél több kell, ha le akarsz lökni magadról, üzenné, de nincs mivel, mert szája a pimasz, mégis őrjítően édes ajkakat izgatja, két keze pedig a nő különböző, formásabbnál formásabb pontjaiba kapaszkodik, úgy szorítva őt magához, mintha ruhástól, itt menten szeretné eggyé olvadni vele. Épp ezért a gyenge ellenkezés a másik részéről semmilyen reakciót nem csal ki belőle, ugyanolyan hévvel bitorolja tovább, sőt, talán még jobban is, hogy meggyőzze Noémie-t, miért gondolja rosszul, hogy véget vetne annak, mi még csak most kezdődött el.
Bizonyosan a vihar az, mi megállítja körülöttük az időt. Óráknak tűnik az a néhány pillanat, míg Sacha csak áll ott és vár, teret adva a nőnek, hogy tegye, amit jónak lát: megállítsa, felpofozza vagy közelebb húzza, most nem fog erőszakoskodni, sem visszafeleselni. Arra azonban nem számít, hogy az esőmosta, villámkente háttérben vibráló női sziluett lecsupaszodik előtte, olyan ártatlan eleganciával, hogy a férfinak semmi gyönyörűbb nem jut eszébe.
Néhány pillanatnyi, döbbent csendet tölt el a kábulatban, a valóságszerű álomban (vagy álomszerű valóságban?), és ahogy a vörös mozdul, úgy kap észbe ő is. Közelebb lép, s bár mozdulatain érződik a türelmetlenség, a visszafojtott vágy, a leláncolt állat sóvárgása, az érintése mégis gyengéd, mellyel közelebb vonja magához a nőt; puhán érinti meg a derekát, kedvesen cirógatja végig fedetlen bőrét, s közben kábán dől bele a csókba. Egy szerelmes férfi minden bódulatával csókolja körbe Noémie-t, apró, szaggatott puszikat kapdos az ajkáról, az álláról, a torkáról, nyakáról, majd a dús gömbökbe veti magát, arcát a keblek közé fúrva üdvözli ajkaival mindkettőt. Közben kapkodva megbontja a nadrágját, épp csak annyit bajlódik az övvel, hogy aztán a többit lábával rángathassa le magáról, félig ugrálva - mert Sacha meggondolta magát, egy ilyen nőt nem fog csak úgy, a nappaliban magáévá tenni. Szóval a nő dereka után kap, bár kissé lejjebb sikerül és a fenekénél érinti, de már szorítja is csupasz ágyékához a vöröst, és a combjait maga köré fonva ölbe kapja.
A hálószoba felé cipeli, visszatérve Noémie ajkaihoz, becéző, édes csókokkal súgja meg neki, mennyire az ujja köré csavarta. Bent az ágyra fekteti, maga is fölé mászik, csak egy pillanatra torpan meg felette, míg lehúzza a magán felejtett felsőt. Pillantása a nőét keresi, és ha megtalálja, apró, kisfiús mosollyal ereszkedik lejjebb. Ezúttal lágyabban indul el lefelé a csókjaival, puha, forró leheletfelhőkkel borítja be a mellkasát, nyelvével épp csak kóstolva a bőrt. Csókokkal mássza meg a két dombot, tekintete közben végig a vöröst figyeli, a reakcióját lesi, az arckifejezését, míg el nem tűnik feje a halmok alatt. Követi ajkaival a hasfal lágy vonalát, belecsókol a köldökébe, hajával puhán csiklandozva.
Ha Noémie nem állítja meg, legtitkosabb pontjait is bebarangolja.

you and I || én is <3

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore

•• killing me to love you
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 22, 2018 9:49 pm
Ugrás egy másik oldalra


Sacha & Noémie
- +16 -

Nem szerencsés, ha az értelem és érzelem külön vizeken eveznek. Fájó és egyben elviselhetetlen dolog. Mint amikor egy már beforrt seb viszketni kezd. Pontosan olyan. Az, hogy benne letisztult a kép mennyire fontos ez a kötelék és mit jelent a számára Sacha, nemes egyszerűséggel borította fel az érzelmei ABC-szerint rendezett kötegeit azon a bizonyos szekrényen. S hiába próbálná rendbe rakni, megoldani, nem tudja. Nem lehet, mert nem tépheti ki. Az egyetlen köteg, ami le van láncolva - az Sachaé.
- Felfoghatatlan csoda, hogy egyáltalán még van körülötte élet... - csatlakozik a sértegetésbe, sziruposan beleragad, hiába kapálózik, mélyebbre süllyed. Nem veszi észre, nem látja tisztán, hogy mi történik. Képtelen felfogni, hogyan kerül hirtelen a férfi oldalára, s mi az, amiben végülis egyetértenek, mert a melegség elönti azon a ponton, ahol a férfi mancsa az ő törékeny karjára simul és a teste, a széles vállaival és az óriási mellkasával olyan erőteljesen magasodik fölé, hogy megszédül a közelségétől.
Aztán a borostával keretezett ajkak szúrós, enyhén bizsergető és csiklandozó, forró csókkal tapasztják be ajkait, elmaszatolva a rúzst, megtörve a csendet. Ugyanis szíve már oly' hevesen dobog, hogy attól tart Sacha megsüketülhet mellette. Ahogy feléled benne az ellenzés, a távolság után való szomjúság, a nő, aki gyűlöli ezt a férfit, aki tényleg gyűlöli, vagy legalábbis állítja, már tapasztja is a mellkasára tenyereit, hogy lökje, hárítsa. Átellenben a tarkójára csúszó kéz, a haját borzoló biztos fogásban ismét megszunnyad a fáradhatatlan gyűlölködése és teret parancsol magának a vágy, a sóvárgás, az áldott kapocs, ami ott és akkor létrejött közöttük, így a nő lehunyja szemeit, odaadással csókolja Sachat.
Az a pillanat, ahogy elszakadnak és kitisztul a kép látványosan megkavarja prűd és puha lelkét. Íriszeiben lángol a tűz, s bár szemöldökei szomorúan összefutnak jelezvén nem biztos abban, hogy... de már kap utána ismét a férfi, ő pedig kényelmesen hagyja, hogy megfordítsák, hogy eltereljék az egyetlen kiút mellől, befelé a bizonytalanságba, a jóleső örömbe és boldogságba. Elengedi kételyeit és befogadja a férfi nyelvét, viszonozza a csókjait, karjaival átöleli a nyakát, ha lehetséges.
Fel sem fogja, hogy a falnak keni, semmiféle felborított, megdöntött, vagy ütközés tárgyára nem figyel fel. Amikor ismét eszméleténél van, s nem a megbűvölt csoda járja át minden sejtjét, a nappaliban állnak, a kanapé előtt, tovább falva egymást. Noémie felnyitja a szemeit, s esküdne rá, hogy aranyszín fény felhő barangol körbe-körbe egy végtelenített áramlást idézve elő, melengetve lelkük.
Elhúzódik annyira, hogy láthassák egymás arcát, a feléledő vihar odakintről egy-egy villanás erejére megmutatja milyen a tekintetük, hogyan néznek egymásra. Eközben, két villanás között Noémie megválik a ruháitól, így megszeppenve, kócosan, valamelyest könnyes tekintettel, meztelenül ácsorog a kanapé előtt. Sacha előtt. Láthatóan rezeg mindene, lepillant, mintha szégyenkezne, s már takarná is magát alsó ajkába harapva...


édes lélekvihar|| köszönöm!
Vissza az elejére Go down

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
babysitting my red-haired demon
Humor :
beastly



A poszt írója Sacha Davis Jr.
Elküldésének ideje Pént. Szept. 14, 2018 1:51 pm
Ugrás egy másik oldalra

Noémie & Sacha
A dac szinte már gyermeki köztük; Sacha hivatásának érzi azon túl, hogy életben tartsa a nőt, hogy mindenben ellent is mondjon neki, hiszen ugyanezt a viselkedésformát látja a vörösön is. Így ha Noémie azt mondja, az ég kék, annak zöldnek kell lennie, ha pedig arra utasítja, engedje őt el, a férfi még jobban kapaszkodik belé. Nem hagyja sértettként elviharzani, nem hagyja még órákig, napokig hisztériázni valamin, ami talán nem is úgy van... Ami lehetne máshogy is.
- Így van, egy rakás bűzlő szerencsétlenség - Továbbra is lelkesen helyesel minden egyes általa generált és a nőtől érkező sértésre. Kell egy közös pont, amin kivételesen nem dacolnak egymással, és ha ez az, hogy mennyire alantas ember is ő maga, hát neki aztán mindegy. Legalább végre egy oldalon állnak, és elejét vette a hisztériás rohamnak is.
A vágy - váltsa ki bármilyen láthatatlan kötelék vagy béklyó - egyre közelebb sodorja kettejüket egymáshoz, és esküdni merne, hogy sikerült ellágyítania a nőt, hogy ilyen puha még sosem volt, és hogy ezzel egyidőben saját maga is viaszként idomult a lágyságához. Saját bűvköre áldozatául esett, melybe a vöröst próbálta berángatni, és most legalább annyira kívánja azt a csókot, mint amennyire gyűlölnie kéne ezért a nőt. Elvette az eszét!
- Én is téged... - A fakón telt ajkakba formálja bele vallomását, olyan szenvedéllyel, mintha egészen másra reflektálna, aztán hagyja, hogy tettei átvegyék az irányítást szavai felett. Megcsókolja, mohón és hevesen, hetek óta elfojtott vágyat enged most szabadon, a nő auráján tetőzni. A vörös tincsekbe túr, a tarkójára kócolja őket, hogy közelebb vonhassa magához és ne tudjon a másik idő előtt elszakadni. Váza a nőéhez simul, keményen szorítja, talán túlságosan is, de képtelen betelni azzal a rengeteg dologgal, amit érez, melyek a bensője alatt lüktetnek és ki akarnak robbanni.
Elszakad, feltöri a csókot, hogy hátrébb húzva fejét Noémie-re nézhessen. Fenyőzöldjében annyi minden kavarog, némelyikre a megfelelő kifejezést sem ismeri, csak érzi, olyan intenzíven érzi, hogy ennyi nem elég, nem volt még elég... Ha a vörös nem ellenkezik, újabb csókkal esik neki, ezúttal a derekánál kapja el, fordítva egyet magukon, hogy a szoba felé terelhesse a nőt, el az ajtótól, vissza oda, ahova tartozik. Parancsolón indítja meg befelé, míg mindenféle szögből és intenzitással bejárja a száját, az ajkait harapja, a nyelvét ostromolja.
Nekitolja a falnak, a felfüggesztett képnek dönti a nőt, és ahogy tovább húzza befelé, lesodorja a szögről a festményt. Utána sikeresen nekivezeti a nőt a kisasztalnak, az ütközéssel lesöpörve annak tartalmát, de elkapja Noémie derekát és visszahúzza, megakadályozva, hogy átessenek rajta. Balra kerül, a nappali közepére tolja, neki a kanapénak, és itt megáll, hagyja, hogy Noémie is beleszóljon, mit és merre akar. Keze szabadon vándorol, cirógat, markol és ismerkedik, és közben Sacha még mindig egyre csak csókolja a nőt, mintha nem létezne holnap, csak a ma, csak az itt és csak a most.

you and I ||nhöööm, a világon semmi...

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore

•• killing me to love you
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Kedd Szept. 04, 2018 2:57 pm
Ugrás egy másik oldalra


Sacha & Noémie
- wicked games  -

Lehetséges, hogy a láthatatlan fonál, ami összegubancolta őket rosszul választott, ám ennek ellenére úgy tűnik kibogozhatatlan. Valószínűleg tényleg nem szól másról a kettejük kapcsolata, mint marakodásról és súlyos, igazán nehéz hétköznapokról - de Noémie érez. Határozottan biztos abban, hogy minden áldott nap, amikor Sacha eltűnik a félhomályban, ő ürességet érez. Ahogy órákig távol van a férfi, ő hiányt érez. S, ahogy arra gondol, hogy kettejük egységének a másik máris véget vetne, fájdalmat érez. Fejben gyűlöli. Észérvekkel tudná alátámasztani, hogy mit gyűlöl benne, hogy miért gyűlölnivaló, hogy mennyire érdektelen a figyelmére, ám a szíve sajog a gondolatától is, hogy távol legyen tőle. Valószínűleg a kapocs bolygathatta meg ennyire.
Összezavarodott. És ahogy karjára kap a másik feszes, kemény, mégis meglepően puha tenyere, szikrákat szórnak szemei. Orrlukai tágulnak, szemöldökei tökéletes ívei összehúznak. Haragos, feldúlt. - Engedj el. - magabiztos, hűvös kijelentése, hiába érzi a gyengéd melegséget áramlani azon a ponton kettejük találkozásán. Ahogy azok a szavak lepattognak Sacha ajkain, úgy lángol a lelke a nőnek.  - Miihh?? - kérdez bele, arcán a türelmetlenségének minden nemű bizonyítékával.  - Tényleg elment az eszed. - erőltetett grimasszal motyogja, de toporzékolna, ha testének szövetein nem futkosna az a kellemes bizsergés, ami a férfi közelében folyamatosan kúszik a gerince mentén.
A szavak lefoglalják túlságosan ahhoz, hogy olyan érdemi dolgokkal foglalkozzon, mint a bukdácsolón megadó mozdulatai a férfi karjaiba, vagy az a széles, méltán erős fogás derekán. Pillantása továbbra is hűvös, távolságról mesél, mégis tekintetében ott a parázs, a mély, ó, még milyen mély nyugalom, amit csak és kizárólag a férfi jelenthet.  - Semmit, semmit. Mert semmire sem jó... - muszáj lepillantania a fenyőszínből, mielőtt az erdő még mélyebbre rántaná. Gyenge háborgás, enyhe tiltakozás csak a dac, ami vénáiban pezseg. Zilál, a büszkeség emeli állát, ahogy némán ellenszegül, mégis úgy áramlik a férfi ölelésébe, ahogy az őszi szellő cirógatja magához a kopott ablakban díszelgő függöny hullámait.  - Messze vagy te attól... - hangja halkult, s reszketeg. Ismét bódul, a meleg lelkéből áramlik, keresztül a szívén, tompítva eszét és abban szerteszét szaladó gondolatait. Próbálna szólni, de Sacha olyan közel bújik, hogy már szinte égeti a forróság. Fénylik sziluettjük, puhán bíbor kendő futkos eggyé simuló alakjuk körül - Noémie esküdne rá.  - Gyűlöllek. - lapos pillantás alól súgja, de akkor már a borosta csiklandozza bőrét, ahogy éppen csak belecsücsörít a csókba.   - Minden porcikámmal gyűlöllek... - pihegi a csókba, de karjai már közrefogják a férfi nyakát és húzza magához, miközben szenvedélyesen mélyít a finomnak indult csókjukon. Lehunyt szemei alól élvezi a színeket, a melegséget, a szikrát, ami folyamatosan pillangókat reptet gyomrában, a szíve felrobban és megszűnik a világ. Érzi őt. Érzi a férfit...


Sacha...|| határozottan! problémád van vele?
Vissza az elejére Go down

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
babysitting my red-haired demon
Humor :
beastly



A poszt írója Sacha Davis Jr.
Elküldésének ideje Vas. Szept. 02, 2018 5:02 pm
Ugrás egy másik oldalra

Noémie & Sacha
Látja ő, még ha nem is érzi, hogy megjegyzésével ismét rossz fát tett a tűzre. Pedig nem érzi túlkapottnak a reakcióját - egy picikét kiakadt, igen, de hát csak legendákat, mítoszokat hallott erről az összekapcsolódós dologról, és azok után, milyen kemény heteken vannak túl, hogy pont ezzel a nővel alakuljon ki... Nem mintha különösebben nagyobb bajai lennének Noémie-vel, leszámítva, hogy hangos, akaratos,  lobbanékony és makacs, ráadásul túlságosan hiú és szeszélyes és hisztis és büszke és... Jó, hát vannak vele gondok, de Sacha egész könnyedén megtanult együtt élni vele. Mint a tűz és a víz, olykor hergelik, olykor kioltják egymást.
Gyanakvón méregeti a nőt, mert azt már megtanulta nála, hogy ha csendben van, az sosem jelent jót. Ha kiabál és pattog és mutogat, akkor rendben vannak, de ahogy a vörös ott gubbaszt az ablak alatt, némán sörözgetve, Sacha máris értetlenül vakargatja a fejét, nonverbális vállrántással kérdezve a plafontól: na, ezúttal mit rontottam el?
A választ azonban nem az égtől kapja, hanem a nőtől. Még ha tudna sem akarna közbevágni, annyira arcon csapják a szavak, hogy csak áll ott és tátog, mint egy hal. Miből kellett volna levágnia, hogy a nő megkedvelte? Abból, hogy 0/24 sértegetik és gúnynevekkel illetik egymást? Semmi jel nem utalt rá, hogy Noémie kedvesebbnek találná a társaságát, mint az elmúlt pár hétben bármikor, így hát Sacha nem gondolta volna, hogy... De hát férfi. Egy férfinak sosem dolga gondolkodni.
- Hé, várj már! - Karon ragadja a mellette elrobogó nőt, visszafordítva magához. - Mégis honnan kéne tudnom, hogy belém estél, ha közben ilyen kedves dolgokat vágsz hozzám már hetek óta? Te olvasol az én fejemben, nem fordítva; látod, milyen sötétség van idebent! - Két ujjával a halántékánál köröz, jelezve, férfiként, kedve szerint bundába vedlő férfiként ne várjon magas fokú empátiát és intelligenciát tőle. Az nem ő.
- De komolyan, mit vártál egy ilyen nomád vadembertől? - Már somolyog, és reméli, azzal, ha magát sértegeti a nő szókincséből lopva, talán megenyhítheti a vöröst is. Gyengéden, óvatosan húzza vissza, mintha vadat cserkészne be, egyre közelebb magához, míg végül karjával már kényelmesen átfoghatja a derekát, hasfalához rántva a másikat. - Miért nem próbálod meg kicsit kedvesebben is kifejezni, hogy álmaid pasija lettem? Bókolhatnál például a jó tulajdonságaimról, vaagy visszatérhetnénk oda, amikor a karomba ugrottál... - járatja tovább a fecsegőjét, és ha Noémie nem húzódott még el, másik karját is köré fonja, ezúttal teljesen fogságába ejtve a nőt. Még közelebb húzza magához, homlokuk szinte már összeér, tekintete pedig, mely eddig a levegőbe rajzolt vagy a vöröset fürkészte, most a telt ajkakra vándorol, és ha elég közel sikerült csábítania magához őket, lecsap és megcsókolja.

hey hey || te ezt bóknak veszed? juj...

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore

•• killing me to love you
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Vas. Aug. 26, 2018 6:40 pm
Ugrás egy másik oldalra

I can't let you go

Az aggodalom virága vert gyökeret mellkasába - ahogy mindig - mikor eltűnik Sacha. Pontosan tudja, hogy a négylábúként futkározó férfi nem tervez visszatérni őhozzá, sőt, soha nem is akar a közös küszöbön átlépni többet, de mindig megteszi. És bár egy ideje már őrizgette a titkot, a keserédes tudást, eddig a napig várt és nem tovább. Sachanak tudnia kell, joga van hozzá, hogy tudja, miért kötik össze láthatatlan fonalak ővele. Amíg ő oda volt, addig Noémie rendre próbálta kideríteni, hogy lehetne megszüntetni a kettejük kapcsát, de nem talált semmi kézzelfoghatót.
Az ölelésbe a hozzákapcsolt sejtjei vezetik, ezért is lehet olyan puhán meleg az egész. Karjai bár karcsúak, úgy szorítják a férfit, mintha többé nem tehetnék. Noha soha eddig meg nem ölelte, most se igazán érti, hogy miért teszi, csak azt, hogy tennie kell. És amilyen váratlanul csattannak össze törzseik, olyan lendülettel szakadnak is el, hogy aztán a kártyavárként felépített belső váza összeomoljon, amikor elszavalja édesen csilingelő hangján, hogy mi az oka kettejük még mindig tartó egységének...
Szégyelli, mikor befejezi mondandóját, attól meg még inkább, hogy elveszi a férfi egyik sörét. Jó, ez nem igaz, az előbbi jobban bántja. Lepillant maga elé, türelmesen várakozik. Sacha távolba révedő némaságából leszűri, lassan összerakja, hogy talán ez volt a vége és ne tovább. Űrt érez emiatt, pedig jól tudja, hogy nem saját - csak a mágia hatalma munkálkodik fölötte.
Kissé megrezzen, amikor a férfi tajtékozni kezd. Nedvesít torkán, de még nem italával. Hallva a neki szegezett kérdéseket, s azok legutolsóját, már nincs több kérdés benne - most ő heveredik le az ülőalkalmatosságok egyikére, valahová az ablak alá. Azon kibámul, nem méltatja a férfit tekintetével.
- Ezt a természet feletti irányítja, nincs befolyása rá senkinek. - hűvösen szaval, lágyan húzódik az ablak felé, fél vállal a hűvös üvegnek koccan. - Utána néztem már, még nem találtam meg a módját, de keresni fogom, ne aggódj, nem tart sokáig. - biztosítja, anélkül, hogy egyszer is ránézne. Valamiért szúr a szíve és sajog a lelke a gondolatától, hogy végleg elváljanak egymástól, de ha a férfi ennyire szakadna, nem tehet mást. És tisztában van vele, hogy az ő része is ugyanez, ám... megfigyelte, hogy oly' sok időt töltöttek együtt, hogy a mostanában kimaradozó fél napok fizikai fájdalmat okoznak benne. Erről a levertségről, a válás gondolatától pedig teljesen életkedvtelen.
A félbemaradt kérdésnél fordul felé, de unottan issza sörét, mindenféle érzelmet mellőzve arcáról közben. Megérti a mutogatás lényegét, majd vállat ejt puhán. - Mondtam, megkeresem a módját. - elfordul ismét, kifelé bámul a zöldbe. A nevetése a másiknak azonban fellobbantja, fájdalomból haragot generál belőle, így felpattan ülő helyéről és a férfi elé lép.
- Miért? Mert kötődök hozzád, te barom! Nekem se esik jól, nem egy hozzád hasonlót képzeltem magam mellé... - rázza a fejét, még a hangját is megemeli. - De megkedveltelek ennek hála, és veled ellentétben nem vagyok egy tuskó. Észre sem veszed a szavaidnak súlyát... hogy ez az egész kihat ránk. Rám! Hogy fáj... Aghhh! Éld a kis életed, menj, szórakozz. Ugrálj a nőcik ágyára, meg vakargasd a füled tövét, ahogy eddig is tetted. - most erőltet magára egy éles nevetést, majd letéve a sört a pultra, kikerüli a pasast és kifelé áramlik.
- A távolból is meg tudom oldani. Ha meg nem, úgyis érezlek, megtalállak. A szagodat követve biztosan... - motyogja halkan, miközben kifelé caplat a házból.




memories| te bókolsz nekem???

Vissza az elejére Go down

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
Seattle
Hobbi & foglalkozás :
babysitting my red-haired demon
Humor :
beastly



A poszt írója Sacha Davis Jr.
Elküldésének ideje Pént. Júl. 27, 2018 11:53 am
Ugrás egy másik oldalra

Noémie & Sacha
Minden egyes alkalommal, amikor elhagyja a házat, elhatározza, hogy többet nem tér vissza. A nő már biztonságban van, és minden bizonnyal maximum két percig, ha gyászolná Sacha lelépését, aztán túltenné magát a dolgon és élné tovább a maga kis precíz életét. A férfi ebben holtbiztos, mégis képtelen rávenni magát, hogy faképnél hagyja a nőt. Valami újra és újra visszahúzza hozzá, mint láthatatlan mágnes. A legbosszantóbb az egészben, hogy maga sem tudja, miért. Nem kedveli a nőt, legalábbis ezt próbálja bemagyarázni magának, a szívességet pedig letudták, kvittek lettek azáltal, hogy kisegítette őt az erdőből.
Akkor miért tér mindig vissza hozzá?
A reggeli vitájuk után elment felderíteni a környéket. Még mindig nem sokat tud Noémie démonjairól, ezért jobbnak látja, ha rendszeresen körbejárja a környéket nyomok után kutatva. Kutyaként remekül analizálhatja a szagmintákat úgy, hogy még csak feltűnést sem kelt, dolga végeztével pedig beugrik a legközelebbi szupermarketbe és vesz némi ennivalót. Még ha állítása szerint nem is kedveli a vöröst, azt azért nem akarja, hogy éhen haljon. Magának néhány üveg sört is vesz, elhatározva, hogy azt biztosan nem osztja meg újdonsült oldalkocsijával.
- Megjöttem. - közli, óvatosan körülpillantva, ahogy belép. A reggeli vitájuk után kiélezett figyelemmel vár minden felé repülő tárgyra... Ám fésű helyett a vörös érkezik, és elkezdi sietősen befelé rángatni. Még a szatyrot sincs ideje letenni a kezéből. - Hé, mi az? Mi történt? - értetlenkedve botorkál utána, esélye sincs ellenszegülni, meg hát nem is akar. Van pár ötlete, mi lehet ez a nagy sietség, és igazából, ha Noémie kezdeményezne, nem is bánná annyira... Végül is férfiból van, vagy mi, hajtják az ösztönök.... A nyakába boruló vörös azonban rögtön kiöli belőle a hangulatot.
- Eeezzzöö elég... ijesztő. - Nem akar tahó lenni, de hát ha egyszer ez az igazság! Nem szokott hozzá Noémie ölelőrohamaihoz, mert eddig úgy viselkedett, mint aki undorodik akár csak hozzáérni is. Elhúzódna, amikor megcsapják a nő érzelmei. Értetlensége tovább nő, de enged a felszólításnak és átkarolja Noémie-t, magához ölelve lehunyja a szemét. Boldogság, féltés... Mik ezek az érzelmek? Nem a sajátjai. A vörösből jönnek, és jól esnek. Az ölelés is.
Ez aztán tényleg ijesztő...
Az elválás túl hirtelen éri, túl erőszakosan. Még maradt volna néhány percet a nő bűvkörében, ám a szavak jeges zuhanyként zúdulnak rá, egyetlen pofonnal kijózanítva. Szeme elkerekedik, szája elnyílik, és csak bámul a másikra, hallgatva annak magyarázatát, próbálván értelmet látni bele. Képtelen megszólalni, némán tátog, idő kell, hogy férfi agya befogadjon minden infót. Hallott a kapocsról, ami animágus és boszorkány közt alakulhat ki, de kizárt, hogy ez pont ezzel a nővel történjen meg - ezzel a magyarázattal mintha mégis minden értelmet nyerne hirtelen.
- Oooké... - böki ki végül, miközben Noémie megszerzi az egyik sörét. Kivételesen nem ugrik rá egyből emiatt, hanem megtartja a visszacsukódó hűtő ajtaját és kivesz egyet magának is. Azt bontogatva sétál át a kanapéhoz, arcán még mindig a döbbenet és az infófeldolgozás jelei, ahogy lehuppan a szokott kis csücskébe és maga elé réved.
Aztán feláll, hogy a nőhöz fordulhasson.
- Hogy az ördögbe történhetett mindez? - fakad ki, majd járkálni kezd a kanapé előtt. - Egészen biztos vagyok benne, hogy én nem csináltam semmit. Te csináltad? Ki csinálta? És hogy lehet megtörni? - bombázza kérdéseivel a nőt, miközben vadul gesztikulál a sörrel a kezében. Kizárt, hogy élete végéig Noémie mellett maradjon. Csak két hét telt el, de máris az idegösszeomlás szélére került mellette... Teljesen biztos benne, hogy ezzel a vörös is így van, ám ahogy megtorpan és felé fordul, arcán bizonytalanság tükröződik.
- Hacsak te nem... Mármint... - úgy mutogat kettejük közé, mintha feltételezné, Noémie ennyiből is megérti. Nos, végül is, kötődnek egymáshoz, úgyhogy meg kell tudnia érteni. - De miért akarnál, nem? - feszengve nevet saját, őrült gondolatán. Amennyi sértést az elmúlt napokban egymás fejéhez vágtak, kizárt, hogy ez működne. Azaz találniuk kell egy módot, hogy visszacsinálják az egészet.

bound to you || ouch. ez szép volt! profin sértegetsz

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore

•• killing me to love you
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Vas. Júl. 01, 2018 5:18 pm
Ugrás egy másik oldalra



Sacha&&Noémie
into the hills...
Noémie végül letelepszik a férfi mellett. A fáradtság, a levertség és a félelem egyvelege végül álomba hajszolja. Észre sem veszi, hogy Sacha vállára borulva éri utol az alvás. És bizony órákig szundikál ebben a kényelmetlen pózban...

***

Csendesen ücsörög az ablaknál, ujjai a párkányon dübörögnek, hiába érnek éppen csak a párkányhoz. Türelmetlen. A város menti apró kuckóba szálltak meg, maguk se tudják miért. Jó, ez így erősen kamu gyanús. Noé nagyon jól tudja, mi az oka annak, hogy kölcsönösen ragaszkodnak a másikhoz, még akkor is, ha egyébként ki nem állják egymást.
És úgy döntött - így két hét tányérdobálós hét után - hogy ma megteszi. Ha hazaér Sacha elmondja neki, miért kell nekik együtt maradniuk, hogy mi az, ami kimondatlan... Nem bírja tovább cipelni, pedig szerette volna. Tehát elhatározta, miután lerágta a körmeit és ötször kiszellőztetett, kimosott, eltakarított és portalanította a két szobás lakuk négyszer, hogy ma elmondja. Most! Sachanak joga van tudnia.
- Húhúhú. – rugózik aprókat, miközben legyezi arcát. Ha a férfi távol van, mindig azt képzeli, hogy többet nem látja majd. Aztán rádöbben, hogy Sacha ha akarna se tudna igazán elszakadni tőle, ezért valószínűleg mindig vissza jön majd hozzá.
Kattan a zár, Noémie pedig azzal a lendülettel rohan is a férfi elé. Mindegy, hogy mi van annak kezében, berángatja a lakásba és erejét használva becsapja az ajtót mögötte. Sacha kezét nem engedi el, húzza magával, befelé. Amint az előszoba (és egyben konyha és étkező) közepén ácsorognak, elnyitja ajkait, hogy ledarálja, de amikor a fenyőszín szemekbe néz, csak tátott szájjal bámul a férfira. Tekintete ide-oda ugrál a szemei között, végül aprókat bólogatva annak nyakába ugrik. Szorosan átöleli, úgy, ahogy eddig még senkivel se tette - furcsa lehet, hiszen reggel még a fésűjével dobálta a fickó hátát, amíg az le nem lépett...
- Ahhh, te barom. – nos, két hét alatt megtanult tegeződni. Ahogy átöleli, kötelékük izzani kezd közöttük, s Sacha érezheti a nő őszinte örömét, aggodalmát, a féltés és a boldogságot. Ezúttal nem zárkózik el a vörös attól, hogy a férfi olvasson érzéseiben. És akarja is, hogy az idióta fejébe vésődjön, hogy képes erre. - Ne engedj el... – utasítja lágy hangon, belesomolyogva az ölelésbe, lehunyt szemei alatt. Elvégre örömét leli abban, hogy kötelékük cirógatja szívét, lelkét, teljes egészét. Jó érzés, csak a személy rossz!
- Khm. – tolja el aztán magától erősebben a kelleténél a pasast, hogy meglegyen ismét a két lépés távolság. - Bevésődtünk... – mutogat közöttük, egyre gyorsabban, miközben tartja a szemkontaktust és erős próbál maradni, hogy véletlenül se ájuljon el a vallomása közben. - Igen, megtörtént. Én is utálom, de ez van. Össze kötöttek az égiek, ezért érzed azt az izét... Amikor hozzám érsz. És ezért maradtál itt. – magyarázza lendületlenül, egyáltalán nem lelkesen, majd nedvesítve ajkain ellép a fickótól, hogy benyúljon a frigóba és lehajtson egy sört. Sacha egyik sörét...




biztosíthatlak, hogy tudok, csak irántad vagyok közömbös || take my whole life too ||


A hozzászólást Noémie Carter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 10, 2018 9:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :

•• him
Kedvenc dal :
•• we don't talk anymore

•• killing me to love you
Tartózkodási hely :
•• in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
•• go into hiding
Humor :
beauty



A poszt írója Noémie Carter
Elküldésének ideje Vas. Júl. 01, 2018 4:58 pm
Ugrás egy másik oldalra

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Sacha & Noémie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Seattle :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Vas. Nov. 11, 2018 5:36 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3