Share | 

avatar
Animágus •• a boszorkányok legfőbb hírnöke vagyok
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Bartender



A poszt írója Bell Mauperell
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 02, 2018 9:10 am
Ugrás egy másik oldalra

Maurice___
● ● nomen est omen ● ●

kor 35

faj boszorkány

Szerepkör a gazdám

play by Andrew Lincoln

foglalkozás építőiparban dolgozik

várja Én nagyon

 
Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  

Amit Maurice-ról tudni kell:

1983-ban született egy erősen redneck stílusú texasi apa és egy bevándorló olasz anya gyermekeként. Korán árvaságra jutott, mivel az anyja meghalt, az apja pedig kártyán eljátszotta a fiút, aki hamar az utcán találta magát.Egy katolikus, zárt árvaházba került, ahonnan mihamarabb szabadulni akartak tőle, így az első családnak, aki látott fantáziát a nem túl erős csontozatú, de kitartó és szorgalmas fiúban örökbe adták. Szerencséje volt, mert egy dolgos, new orleans-i családhoz került, akiknél csupán azzal lógott ki a sorból, hogy ő volt az egyetlen fehér. Nevelőapja építőipari munkásként dolgozott, így logikus volt, hogy Maurice, éppen úgy ahogyan három másik fiútestvére követi őt ebben. Tizenöt évesen már dolgozott, és amit megkeresett azzal ő rendelkezett. Ez az élet talán meg is felelt volna neki, ha nem jelentkeztek volna nála nem sokkal a középiskola elkezdése után a különös viselkedési formák. Hirtelen hangulatingadozások, az ebből származó, környezetében végbemenő változások.A new orleans-i boszorkánykonven egy kisebb közössége figyelt fel a megjelenésére, és hamar a szárnyaik alá vették. Maurice érezte, hogy inkább közöttük van a helye semmint a jelenlegi családjánál.
Mikor az iskolai végzős bálon gimnáziumi szerelme szakított vele, a fiú vihart gerjesztve teljesen szétzúzta a kerti mulatságot, majd hazamenve összecsomagolt és maga mögött hagyta addigi életét. A konven lett az új családja, akik odafigyeltek arra, hogy kordában tartsák egyre inkább feléledő erejét.Megpróbált egyensúlyt teremteni a saját világa és az egyszerű emberek világa között, és ennek jegyében vett feleségül egy lányt 2009-ben. Diana mindent jelentett számára, és maga sem vette észre, hogy beteges ragaszkodása és eszement féltékenysége szépen lassan mérgezi a házasságát. Ő úgy vélte:
"Ha valaki szeret, az teljes lényével szeret. Nem lehet csak a szemnek, csak a fülnek, csak a kéznek szeretni. Az egész testet bele kell adni. Ha valami hiányzik, akkor nem szerelemről beszélünk. Az csupán akkor igaz, ha az utolsó izomösszehúzódás is szerelmet vall."
Felesége, nem sokkal a végzetes este előtt azt tervezte, hogy el fogja hagyni. Erről azonban az akkor már évek óta velük élő Bell beszélte le, amiről Maurice semmit nem tudott. Bell pedig nem beszélt róla.

Maurice és Bell találkozása:

2010. áprilisáról így írt Bell a naplójában:
"Semmi különleges nem volt abban a napban.A reggel csípős csókkal köszöntött be, a napok óta tartó kitartó esőzés alább hagyott, és a nap is kibukkant felhőrejteke mögül.A feltámadó szél kacéran borzolta a párával pettyezett fűszálakat, és én tudtam, hogy bár a környezetem semmiben sem különbözik a megszokottól, mégis számomra meghatározó lesz az a nap. Akkor ismertelek meg téged. Mikor találkoztunk, az árvaház étkezdéjébe, még arra is emlékszem, hogy piciny sárfolt volt  a nadrágod alján. Hogy a kabátodon ott táncolt pár esőcsepp, hogy a hajadnak mézes barack illata volt, hogy a kezed érdes volt, de megnyugtatóan meleg. Azt mondták te leszel a gazdám, és én éreztem, hogy ez igaz. Hogy te vagy akire vártam egész életemben, hogy te vagy akiért megszülettem, akit védelmeznem kell. Ez az érzés belülről születik meg a magunk fajtában, a lélek egy oly apró szegletében, amely fajta ragaszkodást és hűséget az emberek soha nem tapasztalják.Azt mondtad mostantól felelősek vagyunk egymásért. Én pedig bólintottam. Tudom. Mindig is tudtam. Az erő hozzád vonzott, az a ragaszkodás, amely akkor megszületett soha többé nem volt megfordítható.Odakint újra eleredt az eső, amidőn az autód felé indultunk. Te elől, én pedig szorosan mögötted. Bell vagyok. A harang amely azóta a nap óta csak érted és neked szól."

Aktív évek:

Nyolc éve alatt a boszorkány és a familiárisa között nagyon szoros kapcsolat alakult ki, melyet Diana eleinte nagyon nehezen értett meg, még nehezebben fogadott el. Ő szerelemnek hitte, valamiféle beteges vonzódásnak, és egy év kellett, mire felfogta, hogy ez nem az.Legalábbis olyan módon nem, ahogyan az emberek annak gondolják.Ezek alatt az évek alatt közel kerültek egymáshoz,de soha nem olyan közel, ahogyan Bell vágyott volna rá. Benne ugyanis valami még különlegesebb lappangott Maurice iránt.Az életénél is jobban szerette. Olyannyira, hogy lemondott az érzésről, csakhogy őt boldognak lássa.Egészen 2014. januárjáig tartott ez az állapot, amikor azon a végzetes éjszakán, amikor tűz ütött ki az otthonukban a férfi és Bell túlélték az éjszakát, Diana azonban nem.

A megbocsáthatatlan cselekedet és a viszony azóta:

Azt suttogták a tűz után, hogy szándékos gyújtogatás történt, hogy nem véletelen az egész, de a férfi akkor ezzel mit sem törődött. Tombolt dühében, és mindenért Bellt hibáztatta, aki őt kihozta a lángok közül, elsőként őt, de a feleségét nem.Az addig a házban élő familiárisát a pincébe száműzte és megtiltotta neki, hogy emberi alakban mutatkozzon előtte.Ez az ő köreikben elég komoly büntetésnek számított.Bell azóta, négy éve vágyakozik kitartóan arra, hogy gazdája egyszer megbocsát neki, hogy a vak gyűlölet csillapodik, és megérti majd, hogy nem volt más választása. Egy animágus mindig a boszorkányát védelmezi, és nem annak szeretteit. Maurice azonban hajthatatlan. Ahol csak tud belerúg a lányba, és folyamatosan a szemére veti tetteinek következményét. Nem egyszer vonszolja ki kutya alakban a felesége sírjához, ahol üvöltve mutogat a márvány névtáblára:
"Látod, Bell? Látod mit tettél? Ott fekszik lenn, és soha többé nem fog felkelni, csak mert te....te Bell engem hoztál ki először.Bárcsak el tudnálak küldeni, bárcsak képes lennél magadtól elmenni. Rohadjon meg az egész helyzet!"
Bell piszkosul szenved, és semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy egyszer ember alakban mutatkozhasson újra gazdája előtt, és az meghallgassa az ő oldaláról is a dolgokat. Erre ugyanis még nem került sor az évek alatt. Pedig Bell sok dolgot tud Dianáról is többek között, többet mint a férje tudott. Ám eddig hallgatott.

Kedves jövendő megalkotó!
Hogy milyen Maurice valójában, milyen az ő gondolatai a saját oldaláról azt neked kell kitalálni. Én hangulatot adtam, néhány apró tényt, a többit neked kell köré álmodni. Különleges játékokat ígérhetek, szóval ha megtetszett a kis kedvcsinálóm, és az előtörténetemen is átrágtad magad, regisztrálj be, és küldj nekem üzenetet. Nagyon várlak!


Vissza az elejére Go down
 

Maurice,akiért a harang szól

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Veszedelmes viszonyok :: Keresem... :: Aktuális keresések
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Vas. Okt. 14, 2018 8:53 am
Szomb. Okt. 13, 2018 9:57 am




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3