Share | 

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
✦✦ JUDAS
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ supreme witch
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Pént. Okt. 05, 2018 11:28 pm
Ugrás egy másik oldalra

Mondanom sem kell, hogy most ezért az éjszakáért mennyi mindent félretettem. Lehet, hogy a vadászok épp most mészárolják le a kovenemet, de lehet, hogy arról már tudnék. Igazság szerint nagy káoszban hagytam most ott mindenkit, nem véletlen, hogy nem akartam azt sem, hogy Dean kijöjjön elém. Lucifer nem igazán örült, hogy otthagytam őt a boszorkányainkkal, de őszintén; mert valaha is ellenem szegülni? Hiába, hogy mégis ő a koven feje, nos, nélkülem már sehol sem lenne a gyülekezet. Én mentettem meg az életüket. Ez egyébként sem visszahántigálás, egyszerűen csak nyers és őszinte tény. Dean jelenleg pedig jóval fontosabb volt náluk, ami a részemről persze mocskosul nagy felelőtlenség, de nem érdekel. Majdnem két hetet kellett kibírnom nélküle, mégis hogyan mondhattam nemet erre a napra? Kit tudja; ha nincs ellenére, akár egy plusz napot is itt fogok tölteni. Lehet, hogy a munka kötelezni fogja őt, de egyébként is megtalálom a módját annak, hogy visszatartsam. Nem igazán tudok róla sok mindent, viszont azt már jól tudom, hogy mivel is lehet lekötni a figyelmét. (...) Figyelemmel követem, amint feláll előttem és elkezdi magát megtörölni törölközővel. Nos, igen, kellően megizzasztott bennünket, már az én hajam sem olyan szépen áll, mint mikor a bálra indultam. De azt hiszem, hogy ez annyira nem is véletlen, hisz mozogtunk egy keveset és ha rajtam múlik, akkor még fogunk is. Nem fogok róla most egy darabig lemondani, sőt, a végkimerülésig fogom őt nyúzni.
Meglepetten felvonom a szemöldökeimet, amikor feldob egy olyan lehetőséget, miszerint kipróbálhatnánk a kinti medencét. Nos, nem lepne meg, ha ebben a szép és nagy házban lenne ilyesmi is; egy kicsit jómagam én is hozzá vagyok szokva az otthoni jakuzzihoz és a többihez, szerencsére van is bőven arra keret, hogy a luxust finanszírozzam magamnak. Alighanem Lucifer is hozzájárul ehhez, szinte olyanok vagyunk, mint férj és feleség; de persze korántsem így van, nem voltunk soha házasok. Tény, hogy egy párszor együtt töltöttünk néhány magányos éjszakát, de másnap reggel úgy rugdostuk ki egymást az ágyból, mintha az életünk múlt volna azon. Ettől függetlenül Luci minden baj nélkül vesz nekem bármit, amit csak óhajtok. Valamilyen szinten én vagyok a királynője, tehát kénytelen. Különben sem volt rá alkalom, hogy egy férfi nemet mondott volna nekem. Addigra vagy lerepült a feje a helyéről, vagy pedig rájött, hogy nem érdemes nekem ellenszegülni. Nem vagyok én kegyetlen, egyszerűen csak követelem, ami jár nekem: a kiszolgálás és a tisztelet. Nem ismertem sohasem empátiát vagy egyenlő jogokat, de ezúttal Dean ez alól kivételt képez. Nem próbáltam rabigába hajtani és jelenleg nem is szándékozom. Talán azért, meg még nem mondott nekem nemet.
- Auu, minek oda fürdőruha? - Nyögöm a fülébe a kérdést, miközben szorosan hozzásimulok és hátát érintem tenyereimmel. Persze, nem fogok ellenkezni. Biztos, hogy ezt előre megtervezte és azért szánt nekem még egy fürdőruhát is. Nos, miért ne? Abban bízom, hogy mihamarabb lekerül majd rólam - remélhetőleg az ő kezei által - . (...) - Még most is meglep, hogy még egy nőt sem vettél feleségül. Pedig gyanítom, hogy bolondultak utánad. - Tejszőke, már kócossá vált hajamat hátrébb söpröm és lassú léptékekkel haladok lefele a lépcsőn, egyre közeledve ahhoz, hogy a medence alját súrolják a talpaim. Szerencsére remek idő van ahhoz, hogy élvezhető legyen, sőt, kimondottan kellemesen meleg a víz és rettenetesen jól esik. - De az még inkább meglep, hogy jelenleg én vagyok az egyedüli számodra. - Amint közelebb evickéltem hozzá  vízben, finoman megérintem arcának egyik felét a tenyeremmel és gyengéd csókot lehelek az alsó ajkára. - Nem lenne ellenedre, ha még holnap is itt lennék veled? - Kérdezem nagy, csillanó íriszekkel, miközben édesgetően simítok végig a vállán. Nem azért, mert épp az ágyban akarom vele tölteni azt az időt, hanem elmehetnénk valahova. Ki tudja, talán tudna segítséget is nyújtani nekem a gyülekezettel kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Tartózkodási hely :
New Orleans



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Kedd Aug. 21, 2018 10:25 pm
Ugrás egy másik oldalra

+18

Túlzottan vágyom már arra, hogy végre elérhessem azt a pontot, ahonnan már nincsen visszaút. Így is már-már csodálatra méltó, hogy mennyire érzi azt Lucille, hogy mikor kell kicsit visszavennie, hogy ne menjek el azon nyomban. Ezért is juthattunk ide, hogy az ajkai, később a mellei után képes vagyok még bármire is, és nem történt valami kellemetlenség. Bár aligha lett volna kínos, tekintve milyen gonosz módon szórakozott velem és milyen hosszú ideig. Meg hogy mikor voltunk együtt utoljára… Oké, csak néhány napja, de akkor is már kínzott eleget – meg én magamat is.
Figyelem néhány pillanatig az arcát a tükörben, ahogy vágyakozóan néz fel rám, alig bírva kivárni, hogy végre elmerüljek benne. Nem kell sok, hogy teljesítsem a kívánságát és jó mélyre belé hatoljak. Nyögése zene a füleimnek és ennek hatására egyre inkább felizgulok. Ahol csak érem, ott fogom őt és simogatom, miközben elkezdek mozogni benne.
Az idő múlásával egyre keményebben, egyre hevesebben és gyorsabban szaladok belé újra és újra, hajszolva magunkat a kielégülés felé. Jól érzem rajta is, hogy mennyire közel jár hozzá, nem fog neki sem kelleni extra segítség. Ha nem előttem menne el, akkor is biztosra veszem, hogy az én lüktetéseim és duzzadtságom valahogy kicsikarná az orgazmust belőle is. De nem így lesz, mert érezhetően hamarabb élvez el, mint én, ami meg az én élvezésemet segíti elő. Forrón engedem belé magamat, kellően megtöltve őt belülről, nem különösebben foglalkozva azzal, hogy mindezek mellett mekkora piszkot hagyok magam mögött, főleg miután én magam is kihúzódtam belőle.
Mosolyogva figyelem, ahogy ujjaira segíti az élvezetem gyümölcsét és jóízűen nyalogatja azt le. Rettentő mód perverzek vagyunk és pont ezt imádom annyira bennünk. Legtöbben nagyon pironkodni tudnak egy-két dologtól, de most velünk mi lenne? Mindketten idős vámpírboszorkányok vagyunk, aligha lesz ebből bármi bajunk. – Az jó, mert én is úgy terveztem veled – mosolygok rá, mielőtt egy újabb kérdéssel ajándékoznám meg.
Kicsit már lankadok, de ez még talán jobb is neki, kényelmesebben tud a szájába fogadni, mikor odaérkezik hozzám. Hajába simítok, kicsit hátrafeszítem a fejemet, most inkább ettől a furán fájdalmas élvezettől, ahogy forró ajkai érintik a bőrömet. Eltelik egy-két perc, mire végül elenged, és feltérdel hozzám.
Vele együtt állok fel és viszonzom a csókját. Közben kezemmel vándorútra térek ismét, hol a hátát, hol a fenekét simogatva. Levezetésgyanánt adok egy-egy csókot a nyakára, állára, mellkasára és mellei közé végül elhúzódok tőle és keresek valami törölközőt, amivel kicsit megtisztíthatja ő is magát. – Kint foglak várni. Addig esetleg körbenézhetsz, biztos találsz valamit, amit magadra kaphatsz a medencézéshez. Valami fürdőfelszerelést, amiből aztán szívesen kibontanálak – jegyzem meg neki, és a gardróbszekrény felé bökök. Volt már rá alkalmam méreteket venni róla kézzel, szájjal és még sok mással, szóval találhat pár dolgot a szekrényben, amiket nem bánnék, ha felvenne. Még ha csak valami egyszerű bikiniről van szó is. Addig én magam is felkapok kifele menet egy fürdőnadrágot magamra és úgy ugrok egy fejest a vízbe. Aztán pedig kíváncsian várom, hogy megérkezzen. Így is alig bírom a gatyámban tartani a férfiasságomat, hát ha még újra belekezdünk a szokásos kis játékunkba… Mindezeknek köszönhetően várom még csak igazán az érkezését. Már csupán a gondolattól is elkezdek keményedni, hogy újra megszabadíthatom azoktól a ruhadaraboktól és elhalmozhatom mindenféle földi jóval.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
✦✦ JUDAS
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ supreme witch
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 09, 2018 10:52 pm
Ugrás egy másik oldalra

+18
Még időben visszafogja magát és megáll a mozgásával a melleim között. Megvallom, hogy örülök annak amiért megállt, mert így legalább még talán ki tudom belőle csikarni, hogy tegyen magáévá. Legelőször én voltam az aki irányított és megvallom, hogy nagyon vágyom arra, hogy alárendelt szerepbe kerüljek és megmutassa azt az énjét, amikor ő diktál. Eddig pedig csak orálisan okoztunk a másiknak örömöt és bár vele szemben egyáltalán nem szeretnék önző lenni, de tényleg vágyom arra, hogy lássam őt úgy, hogy ő uralkodik felettem én pedig engedelmeskedem minden kérésének. Talán hiányzik az életemből az a valaki, aki megmondja, hogy mit csináljak. Akinek valamilyen szinten az alárendeltje lehetek, hisz eddig mindvégig én voltam az, akinek lesték a vágyait és mindent teljesítettek, amit csak kértem. Vajon milyen lehet fordítva?
Sejtelmesen viszont körbenézek, mint aki tudná, hogy mit is akar keresni a tekintetével. Persze, hogy tudtam. Engem eléggé felizgat, ha tükör előtt szexelek valakivel; láthatom a magunk kis műsorát, ami még inkább feltüzel. Dean háza pedig eléggé modernnek tűnik és biztos voltam abban, hogy van valahol egy nagyobb tükör. És bingó, találtam egy szép nagy tükröt fent a falon, ami hatalmas és tökéletesen van elhelyezve, mintha a szándékaimat kielégítve lett volna oda felszerelve.
Dean biztosan látta rajtam a szándékaimat, így tehát vigyorral az arcomon mászok le a kanapéról macskásan, aztán a tükör előtt négykézlábra húzódom, viszont a fenekemet fent hagyom a levegőben, széttárt combokkal. Borzalmasan vágyom rá és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ő milyen tempóval szereti; talán nem túl sok nő szereti, de én imádom, ha egy férfi vad. Én sohasem vágytam romantikára sem pedig túlzott gyengédségre. Engem a kalandok és a vad éjszakák éltettek mindig is, és ezzel együtt hozzájárt az is, hogy a partnereim nem igazán törődtek az óvatossággal. Tudom, hogy beteg az elmém valamilyen szinten; talán ezért is élveztem.
Kíváncsian a tükör felé pillantok és máris meglátom Dean arcát; pajkosan vigyorog, aztán egyik térdét a földre helyezi mögöttem. Közelebb hajol, aztán csiklómat önti el csókjaival. Én csak jólesően felnyögök, s minden egyes hangrezzenésemből hallható volt a türelmetlen, perzselő vágy. Teljesen nedves vagyok tőle.
Elhajol onnét, utána pedig makkját dörzsöli hozzá legérzékenyebb pontomhoz, a tökéletes élvezettől pedig egyszerűen teljesen megremegek.
Egy kicsit feljebb emelem magamat a karjaimmal, hátamat pedig behajlítom és vágyakozva nézek a tükör felé úgy, hogy láthassuk egymás arcát.
Hátrahajtom a fejemet lehunyt szemekkel, aztán alsó ajkamba harapok látványosan, amikor hüvelyem bejáratához helyezi makkját és óvatosan kezd beljebb kezd belém nyomulni. Hatalmas és hosszú a mérete, ezért eltart pár másodpercig, mire teljesen tövig belém nem ér, érintve méhszájamat is. Amikor viszont teljesen bennem van, hallható nyögéssel adom a tudtára, hogy teljesen bennem van és még szokom a méretét.
Elkezd bennem mozogni, habár nem túl gyorsan, mégis határozottan. Közben megérinti egyik mellbimbómat előrenyúlva és morzsolgatni kezdi; az érintésének köszönhetően pedig sokkal hegyesebbé és keményebbé válik, mintha csak nedves ajkakra vágyna és szívogatásra.
Pár pillanat elteltével viszont gyorsít a tempón és többször szalad belém a lehető legmélyebbre, én pedig minden egyes lökésénél felnyögök, amikor pedig túl mélyebbre hatol belém, akkor pedig felsikítok jólesően. Szeretem, ha vad, ezért a legkevésbé sem kezdek el könyörögni, hogy lassítson. Ha könyörögnék, akkor is csak azért, hogy ne hagyja abba.
Mellemet aztán elengedi és végigsimít tenyerével a hátamon majd fenekemen, de a mozgását továbbra sem hagyja abba.
- Dean..! - Vigyorogva, kissé hangosabban kiejtem a nevét, hisz kiejtésem közben a lökésének köszönhetően nyögésre kényszerített.
Látom, hogy a tükörből rám néz, hol pedig melleimre. Ahogy a vége felé begyorsít, az élvezettől fennakadnak egy pillanatra a szemeim, a karjaim pedig megremegnek és elszáll belőlük az erő. Vállaimmal a földre helyezkedem reszketve, de közben a fenekemet továbbra is fenntartom a térdeimen állva. Hirtelen pedig egy nagyobb lökés után megáll bennem teljesen tövig, én pedig hosszasabban nyögök ekkor, hisz érzem, hogy teljesen megtölt belülről és eltelít a forró nedve teljesen. Azt is érzem, hogy akkora adaggal tölt meg, hogy nem igazán fér el bennem és a maradék kicsöpög belőlem.
Felemelem magamat a karjaimmal és kócos hajamat hátrafésülöm ujjaimmal. A hüvelyem teljes egésze lüktet a heves mozgása végett, ezért a mozgás még nehézkes nekem; teljesen belevörösödtem az egészbe.
Megfordulok elé leülve, viszont széttárt combokkal. Két ujjammal kezdem magamat simogatni, aztán hüvelyembe vezetem azokat és a kiáradó nedvét ujjaimra segítem, majd számhoz emelve finoman megízlelem az ízét. Látványosan és kéjesen csinálom, tartva vele a perszelő szemkontaktust.
- Hagyok neked pihenési időt. Viszont szeretném kihasználni ezt az éjszakát. Túl sokáig nélkülöztem ebben a két hétben nélküled. - Suttogom magunk közé vágyakozva, habár még kapkodva a levegőt tüdőm járataiba.
- Letisztítom szívesen. - Dorombolok, aztán újra négykézláb kerülök vele szemben és anélkül, hogy farkát megérinteném, csak fejemet a megfelelő szögbe állítom és ajkaim közé veszem. Már nem túl kemény, így sokkal könnyebben tudom tövig engedni a torkomba, a fejem mozgása ettől pedig sokkal határozottabb tud lenni. Óvatos vagyok azonban, így tehát nem túl gyors, hisz biztos érzékeny lehet most. Viszont sokban nem különbözhetünk; orgazmus után én kimondottan szeretem, ha még kényeztetnek levezetés gyanánt, de csak ha óvatosan. Az majdnem épp olyan jó és kellemes, mint az elélvezés pillanata.
Engedelmesen szopom őt még pár pillanatig, aztán amikor kellően letisztítottam, kihúzom a számból és feltérdelek elé. Mutatóujjammal körözök a mellkasán, miközben érdeklődve figyelek rá.
- A kedvenceim közé tartozik az esti medencézések, főleg, ha azt egy kellemes társasággal oszthatom meg. - Felállok, de ha még tovább térdel a földön, akkor lehajolok hozzá és tenyereim közé véve az arcát egy szeretetteljes csókkal jutalmazom meg őt; hosszú és érzéki. Minden érzelmem benne van most abban a csókban. Tudja ő jól, hogy mennyire szeretem őt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Tartózkodási hely :
New Orleans



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Szer. Aug. 08, 2018 10:28 am
Ugrás egy másik oldalra

+18

Kivárni is alig bírtam már, hogy hozzám érjen. Nem hiszem, hogy mostanáig bárkinek az érintésére is jobban vágytam volna, mint az övére. Tudom, milyen örömöket tud okozni nekem és én is neki, és már csupán ez a gondolat is feltüzel engem. Aki átélte ezeket a kéjeket vele, mint én, nem tudna hibáztatni, azt le merem fogadni. Én pedig nem is cserélném el ezt semmire. És nem is akarom. Az érzésem az, hogy ő is hasonlóan van ezzel és ő sem tervez mással hosszabb távra. Ha mégis… hát, roppant kellemetlen pofáncsapásként érne, de nem kezdenék bele semmilyen dühkitörésbe. Minek? Azzal úgysem érnék el semmit. Ha viszont pont egy ilyen dühkitörés kéne, hogy velem maradjon, az pedig bőven elég indok lenne ahhoz, hogy inkább hagyjuk az egészet. De a szavaiból, tetteiből ítélve aligha hiszem, hogy így lenne.
Ha csak a szexért és a közös kielégülésért lenne velem, akkor nem rakná félre ennyire a saját élvezetét – még annak ellenére is, hogy én kértem tőle ezt – azért, hogy nekem jó legyen. Nekem viszont láthatóan nagyon is tetszik mindaz, amit csinál.
Nagyon közel álltam már az élvezéshez, de neki is voltak még tervei velem, ahogy azt elnézem. Nem értettem legelőször, mit akarhat, de amint kezeimet melleire vezette, minden világossá vált. Én pedig nem is pironkodtam, hanem amint rájöttem, hogy mit és hogyan kellene ebben a helyzetben csinálnom, el is kezdtem hol a mellét mozgatni, hol a csípőmet, hol mindkettőt egyszerre – már amennyire tudtam. Látom rajta is, hogy mennyire élvezi ezt, nyögéséből pedig végképp nem tudok másra következtetni. Közben az egyik kedvenc játékommal és az ő egyik legintenzívebb erogén zónájával játszogatok, ahogy a bimbóját is kicsit kényeztetem. Szeretném, ha ő is teljesen fel lenne tüzelve, hisz láttam már, hogy akkor is milyen dolgokra képes. Bár már korábban is éreztem, mennyire be van nedvesedve, mikor nemrégen még a fehérneműjén keresztül kényeztettem őt.
Nevemet sóhajtja, én pedig erre válaszként még inkább gyorsabb tempóra váltok, és nagyon közel állok már ahhoz, hogy elérjen az orgazmus – megint. De nem fogom hagyni magamnak, hogy így menjek el – akármennyire is vadító látvány lenne. Csak legyen elég erőm arra, hogy azon a ponton hagyjam abba ezt az egészet, míg még lehet.
Úgy néz ki, szerencsére sikerült, és időben engedem el őt, majd húzom feljebb egy csókra. Ez a néhány pillanatnyi idő is elég volt, hogy kicsit lenyugodjak, ezért vezetem kezét szinte egyből a duzzadó farkamra. Felajánlom neki a lehetőséget, hogy ő maga dönthesse el, miként is szeretné, hogy átéljem ezt a csodálatos érzést. Bármit választhat, én nem ellenkeztem volna. Ő csak hümmög, és körültekint a helyiségben, keresve valamit. Figyelem Lucille-t, mikor viszont megállapodik a tekintete valamin, akkor a szemei irányába nézek. Ó. Szóval a tükör előtt akarja csinálni.
Kiélvezem a látványt, ahogy lemászik a földre és fenekét fent hagyva várja kiéhezetten, hogy a magamévá tegyem. De aztán szép lassan közelebb sétálok hozzá, mosolyogva nézve a tükörbe, és hogy ő mennyire vágyakozóan tekint az irányomba. Amint közelebb érek hozzá viszont nem bírom ki. Egyik térdemet a földre teszem, és közelebb hajolok a csiklójához, amit lágy csókokkal halmozok el, hogy megérezhessem, mennyire is van már felkészülve rám. Nem csinálom ezt sokáig, hanem ajkaim helyét férfiasságom veszi át. Finoman simogatom makkomat csiklójához, közben oda lentre is nézve, illetve a tükörben rá is pillantva.
Lassan merülök el benne, annak ellenére is mennyire szétvet a vágy. Kezeim combjára simulnak és azokat is mozgatva kezdem el a csípőm ringatását benne. Először nem túl vad tempóban kezdem el dugni, egyik kezem viszont előrébb csúszik, hogy ha kicsit megemelkedne, akkor a bimbójára csippenthessek és elkezdhessem azt morzsolgatni, szeretgetni. Már így is érzem, mennyire hegyes és kemények, ennek tudata csak még inkább arra késztet, hogy gyorsítsak.
Egyre inkább érzem, mennyire közel is a vég, ekkor viszont elengedem mellét, és hátán, fenekén simítok végig. A tükörbe nézek, figyelem a tekintetét, ahogy újra és újra elmerülök benne. Kezdem teljesen elveszteni a fejemet, annyira, hogy a végefelé már többször is tövig merülök el benne. Tekintetem mellein pihen, figyelve azok is milyen vad mozgásba kezdek a hajszánknak köszönhetően. – Lucille... – sóhajtom én is a nevét az orgazmusomhoz közeledve.
Végül már akármennyire is szeretném, nem bírom tovább. Hirtelen feszülök meg benne, mikor a legmélyebben vagyok elmerülve, és hevesen lüktetve engedem belé forró spermám majdnem minden egyes cseppjét. Azért majdnem, mert már érzem a végefelé, ahogy kicsordul belőle, le a szőnyegre. Pont ez érdekel most a legkevésbé. Izzadtan és lihegve simítom hátra a hajamat, és egészen addig maradok benne, míg az utolsó cseppet is ki nem adom magamból.
- Fuhhh… Jelenleg úgy érzem, hogy semmihez nincs erőm. Bár kétlem, hogy te is beérnéd ennyivel, mi? – teszem fel neki a kérdést mosolyogva, a tükörben nézve rá, ahogy még mindig lüktető csiklójára simítok rá ujjaimmal, közben kihúzódva belőle. – Szeretnéd kicsit letisztítani még? – kérdezem tőle teljesen ártatlanul, akármennyire is tudva, most mennyire érzékeny vagyok odalent.
- Egyébként. Van kint egy medencém. Csak úgy megjegyzés gyanánt – ha esetleg szeretne kimenni és csobbanni egyet. Mondjuk előtte legalább egy kicsi tisztaságot nem ártana varázsolnunk magunkra. Ami annyiban ki is merülne, hogy törölközővel kicsit áttörlöm magamat és őt is. Gondos odafigyeléssel mindenre.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
✦✦ JUDAS
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ supreme witch
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Kedd Aug. 07, 2018 6:14 pm
Ugrás egy másik oldalra

+18
Biztosítom őt afelől, hogy rám sohasem tettek panaszt és alighanem ő sem csalódhat bennem, tekintve, hogy ő számomra mennyire különleges helyet foglal el. Ezért is minden áron azon vagyok, hogy a lehető legjobbat nyújtsam neki, ami csak tőlem kitelik.
Lejjebb guggolok, aztán letérdelek a lábai előtt heverve, tenyereimet a derekára helyezem és körmeim hegyét némileg pedig a bőréhez nyomom - hisz a fájdalom együtt jár a kéjjel és mindazzal, amit érzünk -. Még egy utolsó pillantást vetek rá, tekintetemből pedig sugárzik a vadság és az olthatatlan vágy, amit még ő is csak nehezen fog tudni eloltani, de arra is csak ő képes.
Közelebb vonom magamat hozzá, szám nyílását a makkjához érintem majd ajkaimat szétnyitva egyre jobban tolom előre a fejem, mígnem teljes egésze egyenest benne nem lesz a torkomban. Lassan csinálom, hogy én is szokjam a méretet. Hallgatom, ahogy jólesően felnyög és abban a pillanatban felpillantok rá; ha nem lenne tele a szám, akkor most biztosan elmosolyodtam volna.
Finoman aztán hátrahúzom a fejem, s mindkét tenyeremet körbefonom a farkán és eleinte lassan, mégis határozott mozdulatokkal kezdem el mozgatni rajt a fejem és a tenyereimet is egyaránt. Hallom a hangján és a keménységén is érzem, hogy túl sok nem fog kelleni ahhoz, hogy a számba robbanjon de én ennél sokkal többet akarok tőle, így nem fogok ennek eleget tenni.
Elhúzódom, majd játékosan feltérdelek a kanapéra, hogy kicsivel magasabb szintre kerüljek és nekem is kényelmes legyen. Tekintetemmel csalogatom őt, majd amikor közelebb ér hozzám, egyik tenyeremet végighúzom melleim között sejtelmesen. Szerintem pontosan jól fogja tudni, hogy mit szeretnék; azt mondta, hogy vessek be mindent amit csak tudok, én pedig alighanem arra készülök, hogy az összes tudásom szerint elégítsem őt ki.
Eleinte bizonytalanul sétál ide hozzám, de ennek ellenére is csillapíthatatlanul tekintek rajt végig; teljesen feltüzel a látványa, hogy egy igazi, jóképű és kedves férfi áll előttem. Nagyon vonzónak találom benne, hogy kicsivel érettebb, egyszerűen teljesen nőnek érzem magam mellette. S ebben a pillanatban ébredek rá igazán, hogy mennyire magaménak akarom őt mindenáron. Voltak olyan férfiak az életemben, akikre játékként tekintettem, de azzal együtt nem engedtem egy nőnek sem, hogy megközelítsék őket. Dean is hasonló, önző gondolatokat kezdett el kelteni bennem, de persze azzal a különbséggel, hogy ő számomra nem csak egy játékszer. Én el akarok menni vele valahova, azt akarom, hogy sétáljunk és azt akarom, hogy egy kicsit érezzem azt az életet, ami egy átlagos nőnek adatik meg: szeretet, férj, vagy netán család. Az örök élet eddig meggátolt engem abban, hogy igazán szeressek; hisz az élet a magunkfajtáknak végtelen, nincs mivel sietni. Változtatni szeretnék az életemen és talán mindez Dean miatt fog megtörténni, de csak is miatta.
A tekintetemet egy pillanatra sem veszem le az övéiről, mégis precíz ügyességgel teszem tenyereit feszes és húsos melleimre, aztán közelebb vonakodom hozzá. Többet sem kellett tennem, hamar rájött a szándékaimra, így aztán merev, hosszú és vastag farkát melleim közé helyezi. Egy pillanatra én is felnyögök a látványtól és az érzéstől, na meg attól is, ahogy mellbimbóim körül köröz a hüvelykujjaival. Én közben vágyakozóan, biztatva figyelek fel rá, teljesen kiszolgáltatottan neki. Azt sem bánnám, ha most ebben a pozícióban élvezne el, legalább újra megízlelhetem édes ízét. Utána maximum hagynám őt pihenni kicsit, de újra rávenném őt még egy menetre. Biztos, hogy nem lenne ellenére. Még nagyon fiatal és zsenge a kapcsolatunk, ki kell élvezni amíg csak lehet. Ráadásul hasonlóak vagyunk. Csillapíthatatlanok és vehemens módon kiéhezettek és falánkak. Már csak ebből kifolyólag is tökéletesen illünk egymáshoz.
- Dean... - Kéjesen felsóhajtom a nevét, amikor melleimre jobban rászorít és mozgatni kezdi a csípőjét. Érzem a bőrömön farkának a mozgását és formáját, szinte majdnem olyan, mintha bennem lenne. Ettől a gondolattól viszont összerándul jólesően a gyomrom és a vágytól jobban összeszorítom a combjaimat, hisz borzalmasan nedves lehetek már.
Egy pillanatra begyorsít, viszont látom rajt, hogy túl sok nem kell neki. Valószínű ezért is hagyja abba, majd államnál fogva megragad és felhúz magához keményen; viszonozom a csókját, mégis ördögien elmosolyodom, amikor tenyeremet férfiasságára teszi, én pedig határozottan megszorítom és lassan, érzékien kezdem el rajt mozgatni a kezemet fel és le.
- Hm..- Alsó ajkamat látványosan megharapom, aztán körbenézek kíváncsian. Hamar találok is egy nagyobb tükröt, ami padlótól a plafonig beteríti a falat.
Elengedem őt egy pillanatra és mint egy macska, kecsesen lemászok a kanapéról egyenesen le a földre. Négykézláb ereszkedem, majd vállaimat lenyomom a földre, míg fenekemet fent hagyom széttárt combokkal. Felpillantok viszont egy pillanatra magam előtt, hogy lássam őt a tükörben ahogy közeledik felém.
- Gyere, tölts meg. - Hangom mézédesen dorombol még a benne rejlő pajkosságtól is. Az érzéki szexben hiábavaló a tudás, ha a szavakat nem használjuk fel az izgatás feltüzeléséért.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Tartózkodási hely :
New Orleans



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Szer. Aug. 01, 2018 10:48 am
Ugrás egy másik oldalra

18+

Közel jártunk már hozzám, és nem hiszem, hogy az ilyen témát most kellene megbeszélnünk. Mindkettőnkben már tapintható módon felgyülemlettek a vágyak, az érzések, főleg a most történtek után. Én belegondolni is alig merek, hogy mi fog még ránk várni, amint belépünk az ajtón. Mióta megvolt múltkor az a reggeli ébresztése, azóta is többször gondolkoztam el, milyen lesz újra érezni az érintését. Nem különösebben szoktam magamhoz nyúlni ilyen téren, inkább képes vagyok megvárni az újabb alkalmat, főleg ha a partnerem is állandósulni látszik. Bár azt se tagadom, hogy az elmúlt néhány napban nem kerültem közel ahhoz, hogy magamnak is örömet okozzak, csupán az emlékképekből felidézve bizonyos dolgokat. Kíváncsi vagyok, vajon ő hogy érezhetett ezügyben.
Élvezettel telve kóstolom meg újra a mellbimbóit, amit ő egy nyögéssel díjaz. Egek, mibe is mentem én bele most, jó ideig nem is érinthetem őt, hisz teljes mértékben átadom neki a stafétabotot nem sokkal később. – Tudom, hogy nem lesz ezek után sem ilyenre példa – mosolyodom el, ahogy szétfeszíti rajtam az inget. Imádom, ha egy nő ilyen vad tud lenni, mint ő. Ilyenkor látom, érzem csak igazán, mennyire is vágyik rám. A maradéktól segítem megszabadítani magamat, hisz már ettől is kezdek rosszul lenni, hogy ruha takarja a testemet, míg az övét már semmi. Legszívesebben itt helyben elmerülnék benne, de szerintem nem bírnám valami sokáig úgy, főként mert előbb is éreztem, mennyire átnedvesedett már a bugyija. Viszont maradjunk csak a kis játékszabályunknál.
Még mindig csodálattal tölt el, ahogy ilyen könnyen le tudja dolgozni a torkán a férfiasságomat, én pedig meg is mutatom neki, hogy mennyire élvezem ezt. Felnyögök, erőteljesebben markolok hajába, alig bírva egy kicsit is visszatartani magamat. Nem tudom, miért, de rettentően izgatónak találom, hogy miközben rajtam dolgozik, saját magát is elkezdi kielégíteni. Eleve szeretem azt látni, ahogy magához ér, mikor a közelében vagyok. Szinte szétfeszíti az ideg, hogy csak önmagának okozhat örömöt, miközben én mást sem csinálok, csak nézem őt. Na jó, legutóbb sem ment ez, mert én nekem is kedvem támadt egy kis önkielégítéshez.
Figyelem, ahogy ráfolyatja a nyálát a farkamra, kicsit sikosítva ezzel azt, hogy még könnyebben dolgozhasson rajtam. Nyelvét tökéletesen mozgatja a farkamon és akörül, az érzés mellett már a látványa is egyfajta eksztázissal ér fel. Nem sokára már csak rám markol mindkét tenyerével és jobbára csak a makkomat szopogatja ekkor. Testem többször is megrándul az élvezettől, nehezen megy visszatartani a kikívánkozó orgazmusomat.
Ahogy elenged végül, kicsit felsóhajtok, és próbálok pár rendezett levegőt venni. Figyelem, ahogy a kanapéig sétál, nem teljesen értve, mit is akarhat. Amint viszont mellei közt simít végig, nem kell mondania, megértem én. Közelebb megyek, és oda is helyezem a férfiasságomat, ahova kéri. Azon viszont meglepődöm, amit mond és mikor kezeimet melleire vezeti. Hüvelykujjaimmal bimbóján körözök egy kicsit, érezve, hogy mennyire érzékeny és kemény. Végül pedig elkezdem mozgatni a csípőmet valamennyire, illetve a kezeimet, hogy rásegíthessek. Fejemet is hátrahajtom az érzésnek köszönhetően, és úgy sóhajtok fel többször is, ahogy még nem tudom, hallotta-e. Imádom, ahogy a bőre így körbezárja férfiasságomat, szinte már-már követelve azt, hogy elélvezzek. Nem is telik bele olyan sokba, míg végül megszólalok, elengedve melleit. Álla alá nyúlok és kicsit feljebb húzom őt, miközben én is lentebb hajolok egy csókra. Kezét közben rávezetem a férfiasságomra, de én sem tétlenkedek és bimbójával játszadozok kicsit erőteljesebben. Viszont tudom, hogy mennyire élvezi ezt. Érezheti, hogy mennyire lüktetek már odalent, hogy mennyire közel is járok ahhoz a ponthoz. Ezért is szólalok meg. – Mondd, hogy szeretnéd, hogy elmenjek? – teszem fel a kérdésemet vágytól ittasan, két csók között. Gondoltam ráhagyok még egy ilyen döntési lehetőséget is
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
✦✦ JUDAS
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ supreme witch
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Pént. Júl. 20, 2018 2:06 pm
Ugrás egy másik oldalra

+18
Lehet hülyeségnek tartotta a feltételezésemet, hogy egyszer önszántából majd fogja magát és elhagy. Azt hiszem, hogy a női nem nagyon aggódékony és ha csúnyán akarom mondani, akkor iszonyú paranoiás. Ha nem kapunk elegendő törődést, akkor eléggé komolyan kezdünk el azon gondolkozni, hogy vajon velünk van -e a probléma. Megvallom, hogy én még igazán sohasem kötődtem egy férfihoz sem, de ha Dean elhagyna engem, nem tudom, hogy milyen szinten tenne tönkre vele. Erős vagyok és nagyon sok fájdalom keresztül túl vagyok, de életem során igazán most ébredtem rá arra, hogy új érzelemmel ismerkedhettem meg. Én egyébként is nagyon önző lény vagyok, tehát ragályosan ragaszkodom ahhoz, amit kinéztem magamnak és szinte lehetetlen lebeszélni engem arról, hogy elengedjem. Életem során rengetegen okoztak már nekem fájdalmat és mondanom sem kell, hogy mi volt a válaszom. Nagyon bosszús és haragos tudok lenni, ha kihasználnak. Dean számomra nekem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mint az álmok közül az egyik legtökéletesebb, ami egyszer véget ér. Ahogy minden más, persze. Jelenleg az életben nagyon instabil léceken egyensúlyozom és még ilyen pocsékul gyengén sohasem éreztem magam. Dean az egyetlen egy biztos pont számomra, ami értelmet lehel még belém. Az első pillanattól fogva a kedvessége és a tiszteletnyújtása volt az, ami rendkívül magával ragadott engem. Annyira sok embert kihasználtam már és eldobtam, kihasználtam a szeretetüket és a mániákus vonzalmukat irántam, hogy én mindezt miért ne kaphatnám vissza büntetésül? Annyira könyörgök, hogy ez ne Dean-en át történjen meg velem. Nem akarom azt érezni, amit mások éreztek akkor, amikor tönkretettem őket. Alighanem mélyen megérdemelném.
Szótlanul hagyom tehát a dolgot, mindössze csak bólogatok. Nagyon nem szerettem volna ezt a témát boncolgatni a jelenlegi helyzetben. Igaz, valahol nagyon is fontos téma, de rettentően elrontanám vele a hangulatot. Talán majd máskor szóba kerül újra, de ezúton nem a mostani alkalommal.
Amint beérünk a házba, talán épp, hogy elérünk a nappaliig de már azonnal megragadja a karomat és magához húz olyannyira szorosan, mint aki tényleg nem akarna elengedni a karjai közül. Látom a szemeiben, hogy mit akar tőlem, és alighanem épp olyan, mintha egy tükör állna velem szemben, elvégre a vágyaink teljesen ugyanazok jelenleg. Még időt sem hagy arra, hogy egy pillanatra felnézzek, de egyáltalán nem zavar.
A csókok után én elkezdem magamról lebontani a ruhámat, majd pedig a fehérneműimet mind egy szálig; csak a magassarkúmat hagyom magamon. értem a szakmámat, lássuk be, egy nő magassarkúban minden helyzetben sokkal étvágygerjesztőbb. Ezt már megtanultam az éveim során. Habár ez nem a munka része, de mindent el szeretnék érni azért, hogy Dean kiadósan kielégüljön.
Feszes, húsos melleimbe markolok, talán még a hosszú, hegyes körmeimmel fel is sértem közben a bőröm felületét, de pont ez az izgató az egészben: a kéjes fájdalom csak fokozza a vágyakat.
Csalogatom őt, mígnem sikeresen járok és magához von szorosabban, belemarkol egyik mellembe, míg a másikra rátapasztja a száját és erőteljesen szívni kezdi a már így is nagyon kemény és csúcsos mellbimbómat. Nagyon intenzív erogén zóna ez számomra, s felnyögve egyszerűen hátravetem a fejem lehunyt szemekkel. Élvezem, ahogy fogait néha mellembe mélyeszti vagy épp nyelvével izgatja aztán szívogatja megállás nélkül; az egész bőröm libabőrös lesz az érzéstől.
- Eddig senki sem panaszkodott rám. Szerintem eddig neked sem lehetett panaszod rám. - Suttogom túlfűtött kéjjel az ajkai előtt, aztán ahogy szép lassan kezdek letérdelni, úgy segítek neki megszabadulni a ruháktól; az ingét véletlenül olyan hevességgel szedtem le, hogy az egyik leesett gombot kénytelen leszek majd visszavarrni.
A többi ruhát félredobom, a nadrágból és a többiből ő maga vetkőzik le, majd egy könnyed mozdulattal ő is csak félredobja azokat és azon kapom magam, hogy körülöttünk szinte kör alakban csak ruhák hevernek szerte.
Egyik tenyeremet derekára helyezem, míg addig a másikkal megérintem farkának a tövét, hogy megtartva jó mélyre lejuttassam a számban és ameddig bírom, a lehető legmélyebben a torkomban tudjam tartani legalább pár másodpercig.  Nem könnyű, az állkapcsomat is igazán nagyobbra kell nyitnom a mérete miatt. Biztos vagyok abban, hogy ez jól esik neki, hisz hangosan felnyög és hirtelen belemarkol a hajamba a kelleténél erősebben. Amikor pedig érzem, hogy túlságosan feszít már, egyszerűen kihúzom a torkomból, de nem hagyom abba a dolgot: Ajkaimat körbezárom a makkja alatt és szívni kezdem, ahogy ő a melleimnél az előbb, de közben szabad tenyeremmel pedig a tövénél mozgatom rajt a bőrét. Néha elkalandozom a dolog varázslatosságában, de amikor eszembe jut, akkor felpillantok démoni szemekkel; az én tekintetem már önmagában is nagyon rejtélyes, vad, ezt pedig különösen aktus közben szerették bennem.
Érzem, hogy össze kell szorítanom a combjaimat, hisz túlságosan lüktet az ölemben a vágy iránti sóvárgás amit egyelőre még nem kapok meg, de könnyítve magamon hüvelyembe vezetem  a középső és gyűrűsujjamat egyszerre és mozgatni kezdem azokat magamban viszonylag gyorsabban; de ugyanilyen hevességgel szopogatom őt. Közben megállok és összeszedve a számban némi bővebb nyálat a makkjára folyatom és nyelvemmel karistolva körülötte játékként újra mozgatni kezdem rajt az ajkaimmal fel és le. A magam ujjazását időközben abbahagyom és mindkét markomat bevetem, szorosan körbefonva kemény péniszén ujjaimat és a fejem mozgásával együtt mozgatom rajt tenyereimet is. Eléggé gyorsan és elmélyülve csinálom, hisz azt akarom, hogy ténylegesen rám élvezzen ha az kell, ezért is az elfoglaltság miatt nem nézek fel rá túl sűrűn.
Amikor pedig én is kezdem érezni, hogy közel járhat a csúcshoz, hirtelen szerűen húzom ki a számból, de két markomat a tövénél hagyom, hogy szembesüljek a merev farkával és szinte tökéletesen látom, hogy nagyon közel járt a csúcshoz.
- Gyere csak... - Kacsintok rá, aztán egyet kerülve feltérdelek a kanapéra és várom, hogy elém jöjjön: szerintem tudhatja, hogy mi is került ezzel egy szintbe körülbelül. Egyik mellembe markolok, aztán amikor odajött hozzám, tenyeremmel végigsimítok melleim között.
- Tedd ide közéjük. A változatosság kedvéért ha akarod, te magad mozoghatsz közöttük. - Közelebb invitálom őt, hímtagját pedig melleim közé helyezem, tenyereit pedig húsos kebleimre helyezem, összeszorítva jobban azokat a farka körül. Ha pedig nem lát benne fantáziát, hogy kedve szerint dughat konkrétan mellbe, akkor én magam kezdek el mozogni körülötte, hisz tudom, hogy egyébként ezt rengetegen szerették akikkel eddig dolgom volt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Tartózkodási hely :
New Orleans



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 16, 2018 2:52 pm
Ugrás egy másik oldalra

+18

- Figyelj, Lucille… Eddig sem történt semmi bajom, azt pedig nem gondolhatod te sem komolyan, hogy önszántamból egyszer csak fognám magam és kisétálnék az életedből. Nem menne. Túlságosan kötődök már hozzád – kár lenne tagadnom. Most viszont hangomból hallhatja, szemeimben láthatja, hogy egyetlen pillanatra sem rezzen meg és hogy mennyire az igazságot tükrözik. Mert ez így is van. Élvezem a vele eltöltött közös időt, minden egyes másodpercét és szétvet a türelmetlenség, mikor nincs a közelemben. Nem érinthetem, nem csókolhatom, nem bókolhatok neki mindenféleképpen. Ahogy az ő, úgy az én életem is üressé válna ezzel együtt. Rég éreztem már magam ennyire élettelinek, mint mióta betoppantam abba a bárba.
- Nem igazán. Nem nagyon fűztek másokhoz olyan mély érzelmek, olyan erős kötődés, mint ahogy hozzád. De ettől függetlenül tudom, mi az a veszteség – ennyi idő alatt volt már részem megtapasztalni. De ez a téma egy másik napé kell legyen, hisz nem akarom elrontani a ma este hangulatát. Ezért is vigadok magamban, mikor megáll a kocsi és a motor leáll.
Bevezetve pár szót mondok csupán, aztán nem is bírom tovább. Magamhoz húzva őt kezem vándorútra tér, ahogy ajkaim is. Nyögése már most felvillanyoz, pedig még alig értem hozzá. Kevés esélyt láttam arra, hogy alul ne viselne semmit, el tudom képzelni milyen lehetett volna úgy eljönni egy ilyen eseményre, még annak tekintetében is, hogy utána mik vártak ránk. Vetkőztetésemben, ahogy tudok, segítek neki, eközben a legminimálisabban vonom el a kezemet a csiklójától. Érzem, hogy mennyire hamar kezd átnedvesedni odalent, ez rám is hatással van.
Megmozdulok kicsit, mikor férfiasságomra határozottan talál rá és markolja meg. Örülök, hogy ennyire nem pironkodunk a másik előtt. Szavait hallom ugyan, de csak csókkal válaszolok rá. Nem hittem volna, hogy benne van az ilyesmiben, de nem úgy éreztem, mintha csak ámítana, hanem teljesen komolyan is gondolja. Belegondolni miket is csinálhatnék, vagy kérhetnék tőle… már ettől teljesen beindulok. Arról nem is beszélve, hogy közben a gatyámban lévő keze miként kényeztet.
Figyelemmel követem, ahogy lebontja magáról a ruháját. Hümmögök egy sort, majd megszólalok. – Gyönyörű… - ennyi szalad csak ki a számon hirtelenül, ahogy újra végignézek rajta. Tetszik, hogy a magassarkúját magán hagyja, de teljesen meztelenül áll már előttem. Ehhez képest rajtam még mindig ott fityeg a kigombolt ing, meg a nadrág is. Cserébe én is lefejtem magamról az előbbit, a másikat viszont meghagyom neki, hogy kénye-kedve szerint segíthesse le rólam. – Másra sem vágyom jelenleg – majd minden további nélkül veszem egyik hatalmas keblét markomba és masszírozgatom lágyan, míg másikat a számmal találom be. Fogammal harapok bele és szívogatom meg erősen, majd nyalogatom, mint valami gömbfagyit. Közben rá is felnézek, mert szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy a szemkontaktus tartása csak még jobban feltüzel. Ugyanezt eljátszom a másik kőkemény bimbójával, hogy még hegyesebbé varázsolhassam ajkaim, nyelvem játékával.
- Ahogy mondtam. Tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy eljuttass arra a pontra. A többi rajtad áll – mondom neki, pár pillanat erejéig szakadva el a melleitől. Mire visszaérnék, ő viszont már ott van előttem a földön térdelve és leszedi rólam a nadrágomat. Lábammal kilépek belőle és arrébb lököm valahova távolra. Hangosabban nyögök fel, ahogy minden finomkodás nélkül tolja le egyből torkáig hímtagomat. Hirtelen markolok rá a hajára és szorítom meg jó erősen az érzésnek köszönhetően. Igazán meg kell erőltetnem magamat, hogy ne élvezzek el fél percen belül. De kíváncsi vagyok, mikkel tudna meglepni. Tapasztalhatta már, hogy mennyire be tud indítani egy-két dolog az ő részéről. Ahogy magát kényezteti, amilyen piszkosan és szókimondóan képes mondani, hogy mire vágyik, ahogy vehemensen veti rám magát. Mindezek mellett aligha fogom túl sokáig bírni. Érezve korábban az ő nedvességét szerintem még így is hamarabb fog eljutni a pontra. Legalább egyszer. De ha kínozni akar, akkor még annál is többször.
Nyelvét használva rövidre zárnak az idegeim, meg-megfeszülök folyamatosan és őt nézem mindvégig, ahogy a farkamat nyalogatja, mint valami nagyon finom jégkrémet. Makkomat szívogatja, már-már majdnem kicsikarva belőle ondómat, de majd megszakadva tartom vissza magamat, eddig még magamat is meglepő sikerességgel. Látva, hogy mennyire beindult ő is, és elkezdi magát ujjazni… másik kezemmel meg kell támaszkodnom a mögöttem lévő kanapé háttámlájában. Szívverésem többszörösére gyorsult, légzésem szintúgy, és rekedtesen nyögve, lihegve szólalok meg. – Annyira imádlak, Lucille – tisztában vagyok vele, mit mondok, és abban is, hogy mit válthatok ki ezzel belőle. De nem csak ez volt a célom, hanem komolyan is gondolom. – Ennél viszont többre lesz szükséged – sóhajtom ránézve, halványan vigyorodva el, hogy vessen be valami mást is. Annyi minden fordul meg a fejemben, hogy hihetetlen. Nem tudnék egyikre sem nemet mondani és legszívesebben mindet egyszerre csinálnám vele. Viszont ez most az ő műsora. Engedem kicsit érvényesülni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
✦✦ JUDAS
Tartózkodási hely :
✦✦ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
✦✦ supreme witch
Humor :
✦✦ sweeter than the sweetest



A poszt írója Lucille Éamon Vodova
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 16, 2018 1:00 am
Ugrás egy másik oldalra

+18
Még sohasem gondoltam bele abba, hogy hogyan viselném azt, ha olyasvalaki hagyna el engem, aki tulajdonképpen a lételememmé válna. Hagytak már el engem emberek, de nem olyanok, akikhez feltétel nélkül kötődtem. Milyen érzés az, ha elveszítünk olyasvalakit, aki többé már sohasem lesz számunkra? Én tudom, hogy Dean nem holmi elhamarkodott kaland a számomra, nem... nekem annál sokkal több és azt is pontosan jól tudom, hogy ezzel az érzéssel ő is osztozkodik. Kedvel engem, talán még szeret is engem. Valahol a lelkem mélyén nagyon sokszor vágytam arra, hogy valakihez kötődjek, és aki szintén kötődik én hozzám. Aki szépnek talál és aki feltételek nélkül szeret engem úgy, ahogy vagyok. Nagyon régen éreztem már magamat igazán szeretve. A jégszívemet pedig a Dean-nel töltött percek szépen lassan kiolvasztják, ami egyszerűen könnyekként távozna belőlem. Igen, sírni tudnék azért örömömben, mert valaki ténylegesen ennyire törődik velem.
A kérdésemen viszont meglepődik, amire én csak megrázom a fejem és kapkodó levegőt veszek magamhoz.
- Ne haragudj, csak nem tudom, hogy hogyan birkóznék meg azzal, ha mégis... - A szavam megakad, amikor egyet nyelek. Kimondani sem tudom, hogy mi lenne velem akkor, ha elhagyna. - Nem tudom, hogy elbírnám viselni-e utána azt az ürességet, amit utána éreznék. - Hagytam magamat az érzelmeknek, most pedig bármikor darabokra lehetne engem törni azzal, ha Dean elhagyna engem vagy egyszerűen alaposan a földbe tiporna. Miért is ne tenné? Engem nem szoktak szeretni, hanem csak belém rúgni ott, ahol csak tudnak.  Alighanem erről csak is én tehetek. - Téged hagyott már el olyan, akit nagyon szerettél? - kérdezem kíváncsian, amire túlzottan nem is muszáj válaszolnia. Furcsa lehetek számára, de most jelenleg még is csak szokom azt a jelenlegi helyzetet amiben vagyok. És alighanem most Dean rájöhetett arra, hogy én nem testi kapcsolatot szeretnék tőle, hanem annál sokkal többet. Nem tudom, hogy erre ő hogyan reagál, de igazán csak most érzem azt, hogy mennyire egyedül voltam ezidáig még akkor is, ha voltak körülöttem néhányan. Nekem ő egy támasz, vigasz, egy új remény.
- De jó. - épp úgy örülök a dolognak, mint egy gyerek. Nagyon ki szerettem volna már szállni innét, mert most már csak egy pici választ el attól minket, hogy végre csak mi ketten legyünk a falak között. Garantálhatom neki, hogy ezt az éjszakát nem fogja még pár száz év után sem elfelejteni.
Követem őt lépteimmel és kíváncsian körbenézek, amikor beljebb érünk a házba. Nagyon tágas és szépen berendezett szobák sorakoznak egymás után, nagyon kellemes lehet itt élni.
Karom megragadja határozottan, én pedig hagyva magamat közelebb evickélek hozzá és hagyom, hogy szorosan nyomjon magához. Halljuk a másik szapora szívverését, én azonban nem csak az övét hallom, hanem még a sajátomét is hallom és érzem is a mellkasomban, ahogy minél erőteljesebben lüktet.
- A ház végéig úgy sem jutottunk volna, ha rajtam múlt volna, hidd el. - Karjaimat átfonom tarkója mögött és hajába túrok ujjaimmal, édesen birizgálva azt. Tudom, hogy nem bírtam volna magammal, mert egyébként is türelmetlenül vártam már azt, hogy végre együtt legyünk. Érezni akarom őt magamban, mert csak akkor érzem igazán, hogy az enyém.
Már most felnyögök hallhatóan, amikor ujjait végighúzza combomon aztán mindenféle habozás nélkül talál rá a csiklómra, amit a fehérneműn keresztül kezd el izgatni. Érzem, hogy csillapíthatatlanul kezd átnedvesedni még a ruhaanyag is. Alig várom, hogy lekerüljön rólam.
Érzem, hogy az arcom mihamarabb pírbe borul, az ujjától való kényeztetéstől pedig kénytelen vagyok megszólalni, így hát gyors bólogatással adom tudtára, hogy nagyon kíváncsi vagyok az ötletére.
Élvezem, ahogy ajkaival játszik a bőrömön; ajkaimra csókol, az arcomra, aztán a nyakamra, majd pedig fülemhez hajol és megborzongok jólesően a leheletétől.
Sokáig én sem várok, hanem ujjaim sietősen kezdik el kigombolni a zakóját, amit kis idő múlva minden problémázás nélkül hagyok a földre hullni, majd a fekete ingét is ily módon kezdem el kigombolni. - Nagyon tetszik az ötlet, főleg az, hogy akkor ezek szerint nagyon hosszúra tervezed ezt az éjszakát. Nagyon csábítóan hangzik. - Suttogom vágytól rekedtes hangon.
- Viszont én nem akarok neked parancsolni, hogy mit és hogyan csinálj. Én is hasonlóan azt akarom tőled, amit te tőlem. Erre az éjszakára lehetek a rabszolgád... - Nyakába mélyesztem lágyan a fogaim, miközben nadrágja alá csúsztatom a kezem és hamar körbemarkolom határozottan kemény és hatalmas farkát. - Azt csinálsz velem, amit akarsz. Én pedig teljesítem minden kérésedet feltételek nélkül. - Elkezdem mozgatni rajt a bőrt, de csak annyira, hogy finoman kitapogathassam teljes egészét. Azonban nem sokáig várok, hanem elvonom onnét a kezem és egyszerűen bontom le magamról a ruhámat. Félredobom, aztán ledobom magamról a maradék fehérneműket is, mindössze csak a magassarkúmat hagyom magamon. Tudom, hogy a legtöbb férfi mennyire szereti, ha szex közben a nő magassarkút hord. - Látod milyen kemények? - Kérdezem tőle túlfűtött hangon, ahogy melleimbe markolok és dörzsölgetem mellbimbóimat. - Harapj beléjük.. - suttogom tovább kéjjel, aztán újra betalál nadrágja alá a markom és újra húzkodni kezdem rajt a tenyerem.
- Annyira hatalmas és egyre keményebb. Kíváncsi vagy, hogy mennyire vagyok nedves és szűk? - Alsó ajkamba harapok, azonban hamar megjelenik egy ördögi vigyor az arcomon. A szavaimmal izgatni próbálom őt, és alighanem rávenni őt arra, hogy visszafogottságok nélkül dugjon meg.
Térdeimre ereszkedem, aztán elkezdem róla lehúzni a nadrágot és amint sikerrel jártam, minden félredobok róla és vágyakozóan merül el a számban nagyon mélyen, szinte érzem, hogy határozottan feszíti a torkomat. Ízlelem őt amíg a számban van, nyelvemmel körözöm hosszát, aztán amikor kijjebb húzódik belőlem, csak makkját fogják körbe az ajkaim és határozottan szívogatom és nyalom nyelvem hegyével a közepét, néha pedig szélét. Időközben azonban két ujjamat hüvelyembe vezetem és ujjazni kezdem magam; érzem, hogy a saját nedvem kezd el csordulni, akárcsak az édes méz az üveg szélén.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Tartózkodási hely :
New Orleans



A poszt írója Dean O'Doherty
Elküldésének ideje Vas. Júl. 15, 2018 7:58 pm
Ugrás egy másik oldalra

+16

Nagy figyelemmel követem, ahogy átfészkelődik az ölembe. Meg sem lepődök már magamon, hogy ebből is milyen emlékek jutnak eszembe. Szerencsére nem vagyok egy kanos tizenéves és tudom kontrollálni magamat, bár őt szerintem csak még jobban feltüzeli ha azt látja, vagy jelen esetben érzi, hogy a partnere vágyik rá. Kicsit érezheti is, hogy a nadrág nem annyira kényelmes, mint ahogy kellene lennie – mondjuk ebben sincs teljes igazság, mert egy öltönynadrágnak nem az a feladata, hogy olyan fú de kényelmesen el tudjunk benne lenni. De ott sem tartunk még, hogy már majdnem fájdalmat okoz ez az egész.
Csókja helyzetemen nem sokat segít, csak még inkább feltüzel. Örülök, hogy ide is sikerült eljutnunk, és kicsit másabb szintre lépett a kapcsolatunk. Sokkal nyíltabban beszélünk egymással ilyen-olyan dolgokról, és most sem vonom el róla a tekintetemet, ahogy beszél. – Te is fontos vagy nekem, Lucille. Nem hittem volna, hogy valaki ilyen rövid idő alatt ennyire be tudja lopni magát a szívembe, de neked nagyon is sikerült – most én simítok végig az arcán, mielőtt röpke csókot lehelnék ajkaira, jelenleg nem húzva el túlzottan a dolgokat. Lesz még arra alkalmunk később is. Most viszont tényleg alig várok már másra, minthogy ez a kocsi kirakjon minket a házam előtt, és minél hamarabb bemehessünk. A házbemutatót viszont maximum csak nagyon sajátos módon fogjuk tudni megejteni. De leginkább úgy, hogy kicsit megkésve. Így is nehezemre esik, hogy ne itt helyben essek neki, de van egy olyan érzésem, hogy a mostani tetteivel csak még inkább próbálja a dolgomat megnehezíteni.
Viszont már kinézve az ablakon én is látom, hogy közeledünk a házam felé, ezért evezek merészebb vizekre. Mikor végül lehúzza az italát, elmosolyodom. Nem csalódtam benne, mondjuk a szám meg a nemek arányára kíváncsi vagyok. De ez is olyan téma, amit később ki tudja, hogy még mennyire fogunk boncolgatni. Addig pedig megmaradok a saját kis képzeletvilágomban, ami lássuk be, eléggé élénk. Főleg az ő esetében. Még mindig felsejlik előttem az első találkozásunk estéje, ahogy a táncával teljesen elvarázsolt és az őrületbe kergetett. Amik később következtek, azokról nem is beszélve. Mindketten túl vagyunk már az egy évezreden, sokféle tapasztalatot sikerült ez idő alatt szereznünk, ehhez kétség sem fér. És eddig Lucille-tól sem hallottam semmilyen panaszt bármire, amit eddig csináltam. Jól is van ez így. Szeretem a nőket levenni a lábukról. Az ő esetében ez pedig külön öröm számomra.
Mosolyogva konstatálom, hogy nem nyúl az italáért és inkább néhány pillanat múlva közelebb húzódik hozzám. Ekkor derekára csúszik kezem és úgy húzom még közelebb magamhoz, hogy jobban hozzám simulhasson. Kérdésén felhúzom a szemöldököm. Nem a kérdés mivoltán, csak hogy ez most hogy jött neki. Megrázom a fejemet enyhén. – Nem, nem foglak. Ez a legutolsó dolog, ami a terveim közt van veled kapcsolatban. De inkább a legutolsó utáni – felelem neki nyugtató mosollyal és ugyanilyen hatású csókkal, ahogy lágyan cirógatom a hátát.
Aztán szép lassúvá válik a kocsi menete, míg meg nem áll. – Valahogy úgy – apró puszi még az arcára, aztán megvárom, míg leszáll rólam.
Néhány pillanat múlva pedig már az ajtónál is vagyunk. Kicsit beljebb vezetem őt, és felkapcsolom a villanyt. Nem egy hatalmas lakás, de kellően kényelmes lenne mondjuk egy átlagos… ötfős családnak. Rendben van tartva, a berendezések fejlettek de mégis visszafogottak, a bútorok sem a legdrágább, de egészen drága kategóriába tartoznak. Lent van egy hálószoba, ugye a konyha és étkező, nappali, egy szál fürdő káddal és zuhanyzórésszel, meg kivezet egy ajtó a medencéhez. Fent még két szoba foglal helyet, egyik egy jó nagy erkéllyel, és egy másik zuhanyzóval. Mindegyik szoba kellően tágas.
- Nos, hát nem élek villában, de az én igényeimnek tökéletes – mondom neki, nem sokkal azután, hogy beértünk a nappaliba. Akkor viszont kezéért nyúlok és magamhoz húzom őt, közel ölelve a testemhez. – Viszont… mit szólnál ahhoz, ha a házbemutatót kicsit halogatnánk még? – kérdezem tőle sejtelmesen, miközben kezem újra vándorútra indul a lábán, egyre fentebb. Nem kell sok, hogy a ruha alá beérjen és úgy folytassam az utamat, lassan simogatva a combja belső felét, minél jobban elhúzva az időt, hogy a kíváncsiságomat csillapíthassam, miszerint van-e ez alatt bármi is. Ajkaira hajolok, és vágytól ittasan csókolom meg őt. – Van egy ötletem, kíváncsi vagy rá? Kis játék, mondhatjuk úgy is. Magunkhoz hűen – az ujjaim útja viszont nem állnak le, és egyre fentebb haladnak, míg végül el nem érem a célomat. Már rég eldöntöttem, hogy akármi is lesz a megfejtés, vagy a fehérneműn keresztül, vagy anélkül kezdem el ujjaimmal lágyan ingerelni odalent. Ha választ nem ad, vagy megerősít abban, hogy kíváncsi, úgy nem állítva le a kezemet avatom be. Nyakára csókolok, arcára, és fülébe suttogom. – Azt akarom, hogy vess be mindent, amit csak tudsz, hogy eljuttass arra a pontra. Az én dolgom pedig minél inkább tartani magamat. Te közben úgy és annyiszor élvezhetsz el, ahányszor csak jónak látod. Hisz eleve tudod, hogy mennyire szeretem látni olyankor az arcodat, és az egész testedet – harapok bele a fülcimpájába és kicsit úgy kóstolgatom, majd folytatom. – Utána pedig tied a pálya. Úgy és olyan módon foglak kényeztetni, ingerelni, elcsábítani, ahogy azt parancsolod. Mit szólsz? – kérdezem tőle, miközben érzem, hogy már csak a gondolatoktól is egyre keményebb leszek odalent. Ezt pedig jól érezheti ő is, tekintve milyen közel vagyunk egymáshoz.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Dean háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Okt. 13, 2018 9:57 am




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3