Share | 

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :


Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2018 11:13 am
Ugrás egy másik oldalra

Suzie && Tekergő
[You must be registered and logged in to see this image.]

Egyre inkább kezdett vége lenni a nyárnak, de végül csak sikerült elszakadni nekünk is kicsit a munkától. Igaz, csak hármasban. Declan édesanyja nem tudott most velünk jönni, mert nem engedtél el a munkahelyén. Majd csak pár nap múlva fog utánunk jönni, de legalább nekünk összejött, hiszen már 9 hónapos volt a hercegnőnk is. Egyre nagyobb és kíváncsibbá vált a világra is. Szerencsére a kisebb nehézségek ellenére is elmondhattuk azt, hogy igazán jó baba és nem egy síros fajta. Hálás voltam ezért a sorsnak ezért. Igaz, ez Declannak volt nehezebb megoldani, mert én otthonról dolgoztam. Még mindig írtam cikkeket, még ha most már nem is mentem a maffia után, vagy a rossz emberek után, de attól még szerencsére nem kellett teljesen visszavonulnom. Így pedig egészen rugalmasok voltak olyan téren, hogy elengedjenek és ha volt is valami olyan cikk, akkor azt másnak adják a kiadónál kivételesen.
Olivia édesdeden aludt az ülésében a kocsiban, ahogyan neki vágtunk az útnak, igaz, nem kellett messzire menni csak a város szélére, de így mégis csak kényelmesebb volt. A kocsiajtót nyitva hagytuk a faház előtt, miután leparkoltunk, mert inkább előbb be akartunk pakolni addig is legalább alszik a szemünk fénye. Gyönyörű hely volt és tényleg az egyik legnagyobbat kaptuk. Itt biztosan el fogunk kényelmesen férni. Másfél hét pihenés, távol mindentől. Maximum majd olykor lehet a közelben lévő boltba kell elugrani bevásárolni, de most egyelőre volt mindenünk. A hűtő is beüzemelésre került, én pedig elpakoltam a szekrénybe a dolgokat, meg a játékokat is, hiszen sokat hoztunk. Építhetünk majd homokvárat, fürdőzéshez is kellene játékok, nem csak gumimatracok, karperecek, Meg ha sétálni megyünk, akkor a babakocsi is esélyen jól jön a kenguru helyett is olykor.
- El se hiszem, hogy végre itt vagyunk és a következő pár nap csak tényleg a miénk, a családunké. – mondtam mosolyogva, ahogyan közelebb léptem Dechez és megcsókoltam őt. Azóta se jött soha szóba az esküvő, se semmi ilyen dolog. A lányunk az ő nevét viselte és mi pontosan tudtuk azt, hogy így is összetartozunk. Nem a néven múlik ez a dolog.
- Esetleg bort kérsz? – dobtam be ötletnek, hiszen egy pohárnyi nem hiszem, hogy megártana nekünk, ha pedig benne volt, akkor utána kisétáltam a teraszra, ahol leültem a padra, hátam a házfalának dőlt és közben figyeltem a kocsiban szundító kislányunkat. Mind a négy ajtó nyitva volt, hogy a levegő is járhasson. Utána koccintásra emeltem a poharamat. –Az elmúlt két évre. Nem volt unalmas, de azt hiszem mondhatjuk azt, hogy jóértelemben. Még mindig alig tudom elhinni, hogy már 9 hónapja annak, hogy megszületett. – csuklott el kicsit a hangom meghatottan, mert még mindig annyira hihetetlennek tűnt. Utána pedig Declan vállára hajtottam kicsit a fejemet, miközben még így is olykor a kellemes nyári szellő a hajamba kapott, vagy éppen a ruhámat próbáltam volna még így is feljebb tornázni a lábamon. – Köszönöm. – sok mindent köszöntem neki. Azt hogy újra velem van, hogy kitartott mellettem és Oliviát is, az élet legszebb ajándékát. Olykor még mindig annyira hihetetlennek tűnt, hogy tényleg ennyire megváltozott minden és egy igazi család lett belőlünk.
- Ha felébredt, akkor evés után esetleg lemehetnénk a strandra, vagy neked mihez lenne elsőre kedved? Inkább sétáljunk és fedezzük fel a helyet? – az se rossz ötlet, bár azt lehet inkább késő estére pakolnám magamtól, hiszen eléggé tűzött a nap. Ezért is gondoltam, hogy a strandon se fogunk tudni mindig egyszerre sokat lenni. Főleg a lányunk miatt, hiszen az ő szervezete még azért nem annyira erős, mint nekünk. Mindeközben pedig a közelünkben vidáman rohangált a kutyusunk, aki olykor megállt a nyitott ajtó előtt is, hogy szemügyre vegye a családunk legújabb tagját is, majd amikor megállapította, hogy minden rendben van, akkor vidám csaholás közepette ment tovább.


■ ■[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :


Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Vas. Aug. 12, 2018 10:44 am
Ugrás egy másik oldalra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
 

Camping és strand

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szer. Aug. 15, 2018 8:21 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3