Share | 
A topik címe: nightmare dressed like a daydream

avatar
Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
Chatkép :

Keresem :

● i found him

Tartózkodási hely :
● always next to ebony
Hobbi & foglalkozás :
● i'm interested in science



A poszt írója Chantele A. Roux
Elküldésének ideje Vas. Szept. 23, 2018 9:34 am
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●
Drága Karen!

Hát, végre úgy tűnik, megérkeztél! Abban biztos vagyok, hogy ez az állapot most tartós lesz, hisz kevés olyan usert ismerek, aki ennyire szívén viselné a karakterei sorsát... 40 Wink
Ezúttal is azzal kell kezdenem, hooogy élek-halok az arcodért! 31
A történeted pedig... ismételten egy új szerep, valamiben most is más, ugyanolyan szép megfogalmazásba bújtatva, ahogyan azt tőled már megszoktam. Nagyon jó érzéked van ahhoz, hogy mindent érzékeltess, amit csak kell, és... hát na, igyekszem azért nem túlontúl elfogult lenni. 30
Arról nem is beszélve, hogy ismét egy ilyen tökös, harcias karakter érkezett... nem tudok beléd kötni. Nyilván nem is akarok mondjuk... Very Happy
Nagyon várom már, hogy mi mindent tudtok kihozni Darius-szal a közös szálból... titeket ismerve, csakis jót és szépet! Wink Na jó, mondjuk lehet, hogy ezt a "szép" szót elég erőteljesen idézőjelesen szabad csak értelmezni.
Nem akarom tovább húzni az idődet, ideje tenned egy kört a foglalóknál, aztán... nyomás játszani! 40 Érezd jól magad, jó szórakozást+!


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
all around the world
Hobbi & foglalkozás :
what i wanna do
Humor :
thirsty



A poszt írója Karen Syden
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 06, 2018 3:05 pm
Ugrás egy másik oldalra

Karen Syden  
● ● nomen est omen ● ●

600 év

bitch

a porfészek és a smaragd város

hayley atwell

vámpír

Karen

ügyeletes bajkeverő. amúgy üzletasszonynak hívom magam.

a karakterem keresett


Születési idő, hely   1428. augusztus 04., Dánia
Első átváltozás   28 évesen
Család   Van egy bátyám. A Kapcsolatunk egy szóban: bonyolult. Mindenki más halott, nem is szükséges, hogy rontsák a levegőt. Vagyunk elegen a bolygón.

 

A bőrömet mardosták a felcsapó lángok. A falnak nyomódva próbáltam magam távol tartani tőlük, a fejemben mégis szólt a vészcsengő, ami szerint eljött a vég. "Élvezd ki az utolsó pillanatokat, Karen. Nézz a szemébe és vigyorogj, ne lássa, hogy félsz." Egy apró hang egyre csak szajkózta, kért, utasított, hogy keressem meg a férfit tekintetét, aki a legkisebb jelét sem adta a segítségemre sietésnek. Mozdulatlanul meredtem rá, amikor megjelent a vöröslő fénytenger közepette. Bíztam abban, hogy kimenekít, felém nyújtja a kezét, átlép a tűzön és kiráncigál a friss levegőre, de semmit sem tett. Tekintetembe tömény gyűlölet férkőzött, a számat összeszorítottam, aztán a vékony vonallá préselődött ajkaimat mégiscsak mosolyra kényszerítettem: ha hátat akar fordítani nekem, nem adhatom meg neki az örömöt, hogy szenvedni lásson. Megbocsájtottam neki, hogy meg akart támadni, megláttam benne a lehetőséget és biztosítottam neki, hogy az utcán kóborló szemétkupacból valaki legyen... a verőemberem, a társam, akinek némi szolgálattal arany élete lehetett volna. Azt hittem, betörtem. Először csupán egy aranyos kiskutyát akartam magam mellé, elvártam, hogy ugorjon a parancsszóra, aztán egyre jobban belejöttem a portyázásainkba és élveztem az együtt töltött véres perceket. Ellent kellett volna állnom és tudni, hogy semmi nem tarthat örökké, ami tetszik nekem. Építkezhettem volna a tapasztalatokból. Életem során többször csalódtam, mint ahány éve nyitva tartom a szemeimet és egy bizonyos adagnyi hátbaszúrás, szívfájdalom és meg nem értettség után feladtam az emberiség által annyira kultivált és túlértékelt morális értékrendeket. A mindennapok sokkal mókásabbak lettek, miután a  saját szabályai szerint kezdtem játszani. Azt tettem, amit akartam és akivel akartam. Jelentkezők bőven akadtak, nem panaszkodhatok, hiszen legtöbbször bőven elég volt egy mosoly ahhoz, hogy egész kompániákat alakítsak ki. Élvezem, ha szomjaznak a szavaimra, meg akarnak felelni nekem, a legjobb mégis az, mikor ellenállni szeretnének, mégsem tudnak, mert túlságosan imádnak a bűvkörömben élni. Ha valami nem tetszett, kitörtem egy nyakat, ha nagyon nem voltam elégedett, egy szív maradt a kezemben. A kedveskéim feláldozhatóak voltak... egy kivétellel. És éppen ez a kivétel döntött úgy, hogy hagy megrohadni a földi pokolban. Végignéztem, ahogy elsétált, lepergett előttem a 238 évem és akkor is rá gondoltam, amikor a lábaim elgyengültek a belélegzett füsttől és az egyre közeledő lángoktól és őt láttam magam előtt, mielőtt kitisztult volna a látásom a már sötét utcán magamhoz térve.
Ne aggódj, Darius Alpert! Egy örökkévalóságra megjegyeztem a neved és a szép pofikádat.



Az ujjaim között pörgettem egy tollat és belekortyoltam a másik kezemben tartott pohárba. Gyűlöltem a papírmunkát, csak azért alapítottam céget, hogy eltöltsem az időt. Az elmém lázadt a tespedés ellen, pénzt keresni pedig nem mindig annyira mókás igézéssel. Megvolt a magamhoz való eszem, a mindennapjaimba belefért az üzletasszonyosdi és ha a karótnyelt tárgyalófelek nem lennének annyira nagyon unalmasak, hogy karóba akarjak dőlni, esküszöm, élvezném az összes pillanatot, amikor végre játszhatom az eszem. Jelenleg teljesen mindegy volt, mint mondtak: a lényeg az volt, hogy végre az enyém lehessen a cég, amivel a bátyuskám vállalata mostanában olyan szívélyesen üzletelt.  Sokáig tartott megtalálni a tökéletes indokot és időt a hozzá való újbóli közel kerülésre... néhány száz év, azért mégiscsak néhány száz éve, éppen itt volt az ideje, hogy ismét összefussunk és megszorontgathassam egy kicsit a nyakát. És mivel imádom a jó belépőket, nem fogok egyszerűen csak bekopogni az ajtaján. Muszáj megadnom a módját, még a végén megsértődne, hogy meg sem tisztelem egy Karen-féle bevonulással.



A hozzászólást Karen H. Syden összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 23, 2018 11:26 am-kor.
Vissza az elejére Go down
 

nightmare dressed like a daydream

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ethan Nightmare

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Vámpírok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Hétf. Dec. 10, 2018 12:09 pm
Pént. Nov. 30, 2018 1:01 pm
Pént. Nov. 30, 2018 12:45 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3