Ő a képviselője a jelentéktelen címnek a csoportban. A legfiatalabb eredeti druidaként nem sok beleszólást engedtek neki a döntésekbe, csak azért tűrték meg, mert az ereje jelentős volt a közösség számára. A sors nem bánt vele kegyesen, 18 évesen már arra kellett feleszmélnie, hogy eltemetve fekszik a többi társával együtt. Szerelme annak a boszorkánynak a fia volt, aki a legelszántabban szerette volna megtisztítani a világot a druidáktól. Druidatársai is ellenezték a románcot, de később majdnem közös megegyezés alapján kémet kezdtek faragni a lányból, aki nem bírta a rá nehezedő nyomást. Összezavarodott, nem tudta, kinek mit kellene mondani, mit kellene csinálnia, hiszen a befogadó csoportja kedvében akart járni, ám szerelmét nem szerette volna elárulni. Végül is újdonsült családja, a druidák mellé állt, mert tudta, szerelme anyja nem fogadta volna őt be, a druidák viszont magukhoz vették már akkor, amikor egy tűzvész következtében elvesztette a szüleit.
Nincsen tisztában ereje hatalmasságával, visszafogott, csendes, kerüli a konfliktusokat. Nem éppen kezdeményező, magába forduló, egyedül Martha-ban bízik meg és titkon minden egyes társának nagy csodálója és legnagyobb vágyálma az, hogy felérhessen hozzájuk.