Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
nightmare dressed like a daydream

Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
Chantele A. Roux
nightmare dressed like a daydream Original
Keresem :
nightmare dressed like a daydream Tumblr_nsd8l0hglD1s7ctgzo3_r1_250
● i found him
nightmare dressed like a daydream Tumblr_nob703BM0z1u6hkdwo3_250
Tartózkodási hely :
● always next to ebony
Hobbi & foglalkozás :
● i'm interested in science



A poszt írója Chantele A. Roux
Elküldésének ideje Vas. Szept. 23, 2018 9:34 am
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●
Drága Karen!

Hát, végre úgy tűnik, megérkeztél! Abban biztos vagyok, hogy ez az állapot most tartós lesz, hisz kevés olyan usert ismerek, aki ennyire szívén viselné a karakterei sorsát... 40 Wink
Ezúttal is azzal kell kezdenem, hooogy élek-halok az arcodért! 31
A történeted pedig... ismételten egy új szerep, valamiben most is más, ugyanolyan szép megfogalmazásba bújtatva, ahogyan azt tőled már megszoktam. Nagyon jó érzéked van ahhoz, hogy mindent érzékeltess, amit csak kell, és... hát na, igyekszem azért nem túlontúl elfogult lenni. 30
Arról nem is beszélve, hogy ismét egy ilyen tökös, harcias karakter érkezett... nem tudok beléd kötni. Nyilván nem is akarok mondjuk... Very Happy
Nagyon várom már, hogy mi mindent tudtok kihozni Darius-szal a közös szálból... titeket ismerve, csakis jót és szépet! Wink Na jó, mondjuk lehet, hogy ezt a "szép" szót elég erőteljesen idézőjelesen szabad csak értelmezni.
Nem akarom tovább húzni az idődet, ideje tenned egy kört a foglalóknál, aztán... nyomás játszani! 40 Érezd jól magad, jó szórakozást+!


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Karen Graham
Kedvenc dal :
me too
boss
white noise
Tartózkodási hely :
✤ all around the world ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ what i wanna do ✤



A poszt írója Karen Graham
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 06, 2018 3:05 pm
Ugrás egy másik oldalra
Karen Syden  
● ● nomen est omen ● ●

600 év

bitch

a porfészek és a smaragd város

hayley atwell

vámpír

Karen

ügyeletes bajkeverő. amúgy üzletasszonynak hívom magam.

a karakterem keresett


Születési idő, hely   1428. augusztus 04., Dánia
Első átváltozás   28 évesen
Család   Van egy bátyám. A Kapcsolatunk egy szóban: bonyolult. Mindenki más halott, nem is szükséges, hogy rontsák a levegőt. Vagyunk elegen a bolygón.

 

A bőrömet mardosták a felcsapó lángok. A falnak nyomódva próbáltam magam távol tartani tőlük, a fejemben mégis szólt a vészcsengő, ami szerint eljött a vég. "Élvezd ki az utolsó pillanatokat, Karen. Nézz a szemébe és vigyorogj, ne lássa, hogy félsz." Egy apró hang egyre csak szajkózta, kért, utasított, hogy keressem meg a férfit tekintetét, aki a legkisebb jelét sem adta a segítségemre sietésnek. Mozdulatlanul meredtem rá, amikor megjelent a vöröslő fénytenger közepette. Bíztam abban, hogy kimenekít, felém nyújtja a kezét, átlép a tűzön és kiráncigál a friss levegőre, de semmit sem tett. Tekintetembe tömény gyűlölet férkőzött, a számat összeszorítottam, aztán a vékony vonallá préselődött ajkaimat mégiscsak mosolyra kényszerítettem: ha hátat akar fordítani nekem, nem adhatom meg neki az örömöt, hogy szenvedni lásson. Megbocsájtottam neki, hogy meg akart támadni, megláttam benne a lehetőséget és biztosítottam neki, hogy az utcán kóborló szemétkupacból valaki legyen... a verőemberem, a társam, akinek némi szolgálattal arany élete lehetett volna. Azt hittem, betörtem. Először csupán egy aranyos kiskutyát akartam magam mellé, elvártam, hogy ugorjon a parancsszóra, aztán egyre jobban belejöttem a portyázásainkba és élveztem az együtt töltött véres perceket. Ellent kellett volna állnom és tudni, hogy semmi nem tarthat örökké, ami tetszik nekem. Építkezhettem volna a tapasztalatokból. Életem során többször csalódtam, mint ahány éve nyitva tartom a szemeimet és egy bizonyos adagnyi hátbaszúrás, szívfájdalom és meg nem értettség után feladtam az emberiség által annyira kultivált és túlértékelt morális értékrendeket. A mindennapok sokkal mókásabbak lettek, miután a  saját szabályai szerint kezdtem játszani. Azt tettem, amit akartam és akivel akartam. Jelentkezők bőven akadtak, nem panaszkodhatok, hiszen legtöbbször bőven elég volt egy mosoly ahhoz, hogy egész kompániákat alakítsak ki. Élvezem, ha szomjaznak a szavaimra, meg akarnak felelni nekem, a legjobb mégis az, mikor ellenállni szeretnének, mégsem tudnak, mert túlságosan imádnak a bűvkörömben élni. Ha valami nem tetszett, kitörtem egy nyakat, ha nagyon nem voltam elégedett, egy szív maradt a kezemben. A kedveskéim feláldozhatóak voltak... egy kivétellel. És éppen ez a kivétel döntött úgy, hogy hagy megrohadni a földi pokolban. Végignéztem, ahogy elsétált, lepergett előttem a 238 évem és akkor is rá gondoltam, amikor a lábaim elgyengültek a belélegzett füsttől és az egyre közeledő lángoktól és őt láttam magam előtt, mielőtt kitisztult volna a látásom a már sötét utcán magamhoz térve.
Ne aggódj, Darius Alpert! Egy örökkévalóságra megjegyeztem a neved és a szép pofikádat.



Az ujjaim között pörgettem egy tollat és belekortyoltam a másik kezemben tartott pohárba. Gyűlöltem a papírmunkát, csak azért alapítottam céget, hogy eltöltsem az időt. Az elmém lázadt a tespedés ellen, pénzt keresni pedig nem mindig annyira mókás igézéssel. Megvolt a magamhoz való eszem, a mindennapjaimba belefért az üzletasszonyosdi és ha a karótnyelt tárgyalófelek nem lennének annyira nagyon unalmasak, hogy karóba akarjak dőlni, esküszöm, élvezném az összes pillanatot, amikor végre játszhatom az eszem. Jelenleg teljesen mindegy volt, mint mondtak: a lényeg az volt, hogy végre az enyém lehessen a cég, amivel a bátyuskám vállalata mostanában olyan szívélyesen üzletelt.  Sokáig tartott megtalálni a tökéletes indokot és időt a hozzá való újbóli közel kerülésre... néhány száz év, azért mégiscsak néhány száz éve, éppen itt volt az ideje, hogy ismét összefussunk és megszorontgathassam egy kicsit a nyakát. És mivel imádom a jó belépőket, nem fogok egyszerűen csak bekopogni az ajtaján. Muszáj megadnom a módját, még a végén megsértődne, hogy meg sem tisztelem egy Karen-féle bevonulással.



A hozzászólást Karen H. Syden összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 23, 2018 11:26 am-kor.
Vissza az elejére Go down
 

nightmare dressed like a daydream

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A télikert
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Freddie Nightmare
» Mystic Falls parkja
» Aranyköpéseink

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Halhatatlan évek :: Vámpírok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •