Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 06, 2013 6:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Ooouuhhh... - nyögtem fel, hát lottó ötös, tárt karokkal várlak. Még csak az kéne nekem... A gondolat is rémes volt. Számat elhúzva ültem vissza tapogatózva az ágy szélére, és onnét bambultam magam elé. - Hát ha ilyen lehetőségek vannak, akkor én azt hiszem ennél maradok - böktem kb. magam felé... - Emellett még tanulható az élet, ha így is maradok. De ha még valamit beiktatnának, én kérném a kinyírásomat, oké? Kifejezett kérelmemet nyújtom be hozzád - húztam félmosolyra a számat. - Nem szeretnék egyéb finomságokkal vegyítve élni. Az már tényleg kitolás lenne. Ha választani kell, akkor jól van ez így inkább - mondtam komolyan. Inkább élek vakul, mint dinkán, vagy máshogy.
Akár be is vallhattam volna, kissé, vagy inkább nagyon, de elkeserített, hogy a banyák tényleg ilyen szemetek lehetnek. Hát nincs elég baja az embernek? Még akkor élvezkednek is? Hát miért velem...? Szívassanak már valaki mást... ne mindig engem. Van még millió vámpír, szúrjanak már ki mással is, ne az én érzékeimet csesztessék folyton.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 06, 2013 5:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Csak a fejem ingattam Lexi kérdéseire, aztán kapcsoltam, hogy ezt ő nem látja, hát beszédre váltottam.
- Mint mondtam, nem tudtam meg túl sokat, mert Esther finoman szólva is kidobott. Na jó, nem szó szerint, de látszott hogy nagyon szeretné, ha elhordanám már magam onnan. Azt mondta, adjak neked egy hetet. Addigra elméletileg ez el fog múlni. Hogy lassan-e, vagy majd egyik reggel úgy ébredsz, hogy hoppá, látok, ezt nem tudom. Azt mondta, felesleges varázsolgatni, mert ha visszakapnád a látásod, a drága jó boszorkányok elvennének helyette valami mást. Akár az eszedet, vagy bármit - tártam szét a karjaimat. - Nem tudunk jelen esetben mást tenni, csak várni. De legalább van egy kis reménysugár.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 06, 2013 5:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Szenvedélybetegek? Ohh, akkor engem imádni fog - állapítottam meg lelkesen, miközben sikeresen talpra álltam. Tény, régen elég nagy szenvedélyem volt az ivás. És a mellékelt példa szerint ma is megy még az üvegemelgetés. Bár nem tudom, az elmúlt két év távlatában azt hiszem az "iszákos tini" énem nyugodtan maradhatna a helyén, főleg amíg vagy amint épp ugyebár, vaksi vagyok. Egészségesebb, és életrevalóbb.
- Kár, pedig már kezdtem örülni, hogy jó móka indul - mondtam, színpadiasan elkeseredve, de aztán közben azért a komolyan fülelés megmaradt, mert kíváncsi voltam, mi is folyt azon a beszélgetésen. Bár szavaiból egy mondat homályos volt nekem, a végét viszont nagyon jól értettem. - Elvileg? - kérdeztem vissza. - Szóval... elvileg jó lehet az az elmélet, hogy rendbe fog jönni magától...? Mármint hogy nem kell hókusz-pókusz, se csodaszer, hanem várni kell? Legalábbis elméletileg? - örültem annak amit mond, mert reménnyel kecsegtetett, de nem akartam elbízni magam, hogy aztán koppanjak ha mégsem válna be... - És mi lesz... ha mégsem múlik el, és vaksi maradok? Akkor nincs semmi varázslat vagy akármicsoda, ami segíthetne? - Nem mintha olyan szívesen varázsoltatnám tovább magam, a legutóbbi után, nem biztos hogy szívesen kerülnék a bűvös hullaboszik közelébe, és ha varázsolnak rajtam, arról nyilván ők is tudnak. Nem akartam úgy járni, hogy a végén még jobban feldühítjük őket, aztán szórakozásból kiszúrnak velem még valahogy, pl... néma leszek. Vagy süket. Az aztán ütne. Süket-vak vámpír. Hát kérnék is egy karót, magamat szúrnám le, mert az már tényleg gyilkos kombináció lenne. Ha aközött és a mostani között kell választani, inkább maradnék vak, ez még... mindig kevésbé kivégzésszerű. Hiába, a boszik ravaszak.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 06, 2013 5:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Hát, a nő elvileg egy szenvedélybetegeknek fenntartott otthonban tevékenykedik, szóval gyanítom, látott már ennél azért cifrábbat is - jegyeztem meg, de a kezem úgy tartottam, hogy elkapjam Lexit, ha az ölembe óhajtana hanyatlani. Szerencsére erre nem került sor.
- Nem, a seggbe rúgás nem fog működni. Halottakat nehéz lenne - nevettem fel. - Túl sokat nem beszéltem Estherrel, mert elég ideges volt... amiatt a hülye hibrid fia miatt - morogtam hozzá már csak magánvéleményként. - Tehát, annyit mondott, hogy elvileg ez az állapot el fog múlni. Elvileg.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 06, 2013 5:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Köszönöm - nevettem el magam, az üvegcsörömpölésre, és lábaim felhúzva gondolkodtam, zavar-e az engem ha kiakadna az "ápoló, segéd, bejárónő" vagy nem tudom hogy nevezzem hölgy. Végülis sérült ember vagyok, szabad lazítanom.
- Hát ha körülöttem fog lézengeni, lehet jobb lesz hozzászoknia, én szeretek inni. Legalábbis egy kicsit - csuklottam bele kicsit a mondatba, mire elnevettem magam, és lassan az ágy szélére csúszva engedtem le a lábam a földre. Ha eddig sikerült fent maradnom, égő lenne pont most, Damon előtt letaknyolni a padlóra.
- Jó hírek? - kaptam fel a fejem, ahogy a tévé elnémult, Damon viszont tovább beszélt. - Ez azt jelenti, hogy tud segíteni? Vagy hogy seggbe rúgja a kötekedő banyákat, és ők visszaadják amit elvettek? - kérdeztem reménykedve, na én mindkét esetben ujjongtam volna asszem. Vagyok olyan piszok.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 06, 2013 5:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Halkan nevettem, ahogy magához kezdett térni. Olyan volt, mint egy csipás kölyökmacska... még sok száz évének tudatában is ezt láttam rajta.
- Igen, én vagyok. Mellesleg, egészségedre - rúgtam arrébb az italos üvegeket finoman. - Ezeket jobb, ha eltüntetem, még mielőtt a bejárónő megjelenik, és elájul - tettem aztán hozzá, majd kinyomtam a tévét, ami folyamatosan duruzsolt a háttérben.
- Azt hiszem, jó híreim vannak. Már amennyire jó hírek. Jártam Esthernél - vágtam bele a mondandóm közepébe.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 06, 2013 5:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Azt hiszem az italozás jobban sikerült mint vártam. Legalábbis az biztos hogy egy jó húzásnyit aludtam, mert bár fogalmam nincs mikor dőltem ki, de jó idővel később, és sajgó fejjel, később arra lettem figyelmes, hogy valaki beszél, és a vállamhoz érve megráz. Erre rögtön kinyíltak a szemeim, s bár ettől nem lett világosabb "sem bent, sem kint", de ébren voltam az biztos.
- Ki...? Damon..? - emeltem zsigerből a fejemhez a kezem, és szemeim dörzsölgetve ültem fel. - Basszus... de rég ittam már ennyit... - ásítottam és panaszkodtam egyszerre, de aztán elmosolyodva emeltem fejem Damon felé... nagyjából, mert éreztem hogy mellettem ül, sacc/kb. be tudtam lőni merre keressem a buksiját.
- Azt ne mond hogy olyan sokat aludtam, hogy már aggódtál értem - mosolyodtam el, a halántékom dörzsölgetve a továbbiakban, ami felkelve bezony jó alaposan nekiállt lüktetni. Nah, ez az, így jár az a marha, aki cirka két év kihagyás és hullaság után ledönt egy egész üveg piát. - Mi újság? Jól van a család? - érdekelődtem, miközben leturkáltam magamról a takarót. Még jó hogy le se vetkőztem alváshoz, szegény házigazdám kapkodná a szemét amerre csak tudja.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 06, 2013 2:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
(pláza)

Olyan csendben osontam be a birtokra, mintha nem is saját tulajdonomba jönnék, hanem idegen házba, minimum lopni.
Elsétáltam a vendégszobáig, és szélesen elvigyorogtam magam ahogy láttam a kiürült üveget, és Lexi borzas fejét, ahogy épp ezerrel húzta a lóbőrt. Legalább kicsit kiütötte magát. Addig jó, míg alszik, mert nem emészti magát megoldatlan gondokon.
- Lexi - szólaltam meg csendesen, és az ágy szélére ülve finoman megráztam a vállát. - Lexi, én vagyok az, Damon. Ébredj!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 30, 2012 12:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Jólesett hogy Damon megölelt. Fura is volt, de jó is. Jó érzés volt, hogy itt van valaki, akire számíthatok. És bíztam benne. Öregszem. De tényleg. Bíztam benne, hogy számíthatok Rá, és a segítségére, hogy amit ad, biztos nem csapda, nem kitolás, hanem őszinte. Úgy tűnik mostanában kezdek rém bizalmaskodó lenni... Sarah, Damon.
- Hálás vagyok, Damon, és... majd igyekszem ennek érdekében is, hogy ne zúzzam össze magam - mosolyogtam, miközben fél kezemmel Belé kapaszkodtam, a másikkal meg az ágyat tapogattam, miközben segített belebújni.
- Tetszenek az ötleteid - kuncogtam, mikor éreztem, hogy arcomhoz közelít, majd megpuszilt... és azt hiszem bele is pirultam kicsit. -Szia! - köszöntem el, amikor távolodni kezdtek a léptei, s a távoli ajtócsukódást követően kitapogattam a távirányítón a gombokat újra, utána megnyomtam a tetején amit a bekapcsolónak gondoltam.
Azt nem tudom az volt-e az, de az biztos hogy a célnak megfelelt, mert hallottam ahogy a készülék zizegni kezd, és utána beszélgetés hangzott fel belőle. Azt hiszem valami híradófélét csíptem épp el, mert arról beszéltek hogy olajárak, meg benzin, meg... mit tudom én még mi volt. Mindenféle. Gondoltam kezdenek jó, legalább megtudom van-e valami érdekes a világban.
De azért közben természetesen nem felejtettem el azt sem, hogy mi van mellettem. Szóval oldalra nyúlva, kis tapogatással, megkerestem az egyik üveget, amit Damon hozott be nekem.
- Szia Kicsikém, gyere anyához - vigyorodtam el, az édes emlékektől, mikor is utoljára ilyet fogtam a kezembe... Aztán a nap további részében az volt a terv, hogy ismerkedem az üveggel.

Ez remekül ment is, az ég-világon semmi nem zavart, és istenien éreztem magam... Ha nem láttam volna hogy nem látok, lassan simán elhittem volna magamnak hogy de, igen, látok...
De különben tisztában voltam magammal. sak sokkal oldottabb kivitelben. Ennek nyilván az az oka hogy régen ittam, különben egy fél üveg bármi sem tudott volna kiütni még, de most elég hamar megjött a jókedv. Nem mintha bántam volna.
A képletet csak rövid időre szakította meg, amikor meghallottam a tévé zaján át, hogy valami zenél. Tapogatóztam kicsit magam mellett, és mikor meglett a zizegő telefon, megnyomtam egy gombot, majd a fülemhez tartottam. Damon hangja szólt belőle.
- Ugyan, sokkal többet kéne ahhoz innom hogy holnap ne emlékezzek - válaszoltam kuncogva. Ami igaz is volt, mert a régi szép idők emlékei is többségében megvoltak, szééép emlékek, sokuk közte Stefan-al. - Ne izgulj, pont olyan állapotban fog elmenni, mint ahogy jön - válaszoltam komolyan, bár a vigyor nem tűnt el a képemről, de az a pia miatt volt. - Köszönöm Damon, nagyon - búcsúztam el, s utána szakadt is a vonal, majd csend lett. Letettem hát a helyére vissza (azt hiszem) a telefont, majd visszafordítottam a fülem figyelmét a tévére, a kezemét meg az üvegre, amit újra a számhoz emeltem. És addig iszogattam ráérősen, amíg bele nem aludtam a dologba.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 4:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Szélesen elvigyorogtam magam, majd odalépve a karomba zártam Lexit, jó szorosan.
- Vigyázz magadra, rendben? És holnap reggelig bírd ki baleset nélkül. Reggel átküldök valakit. Ha a föld alól kerítem is elő a személyzetedet - engedtem el aztán. - És amint Esther elérhető lesz, azonnal beszélek vele. Megteszem, amit lehet Lexi, és tudom, hogy ő is meg fogja tenni - segítettem be őt óvatosan az ágyába. - Pihenj, tévézz... idd le magad - tanácsoltam. - Most mást úgysem nagyon tudsz csinálni. Viszlát, Lexi - nyomtam egy apró puszit az arcára, még egyszer ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, majd kisétáltam az ajtón.

(Damon és Elena háza)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 4:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Hűű, 16? Az már szép. Majdnem félidős, gratulálok - lelkesültem, bár fogalmam sem volt mikor ragadt rám hogy az úgy van. Csak ott maradt valahogy az évek során, hogy 20 a fele, szóval 16 már majdnem ott van. - Nagyon szép neve lesz, és... boldog lehet ilyen szülők mellett. Főként egy ilyen apával. Szerencsés gyerek lesz - mondtam kedvesen, és őszintén egyben. Így gondoltam. A régi önmagát ismerve... ez a Damon egy csodálatos apa és férj volt, és egy nagyon jó ember. Jószívű.
- Oké, ha bármi adódik, hívlak, ha pedig nem, akkor majd várom a hívásod - helyeseltem, magamban elhallgatva a felnevetést, hogy sms. Hmm... hát maximum ha olyan telefont is kapok, ami felolvassa. Akkor jöhetne, egyébként vicces lenne.
- Áhh, nem szedem le - nevettem végül tényleg el magam hangosan is. Kissé megrázva a fejem. - Én már jó pár kör óta a hálapuszin gondolkodom, de féltem, nem találnám meg az arcodat - kuncogtam, és elég hülye állapot volt, de vártam, hogy odaérjen hozzám, inkább nem indultam én az Ő keresésére.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 4:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Hát... - tébláboltam kissé zavarban - akkor nekem most mennem kéne. Elena már biztosan hazaért a kicsikkel. Tudod, orvosnál voltunk... a legkisebb Salvatore épp tizenhat hetes. És Emmának fogjuk hívni - melegedett meg a mosolyom, aztán témát váltottam. - Lexi, a telefonod is ide teszem a kezed ügyébe. Ha bármire szükséged van, azonnal hívj, és jövök. Nem viccelek, bármikor. Ha sikerül szereznem valakit, akkor írok smst. Vagyis... inkább hívlak - kaptam észbe. - Mondd... ha odamegyek, és megölellek, leszeded a fejem?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 4:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Éreztem Damon kezét az enyémen, ahogy megveregeti, aztán azt, amint eltűnik mellőlem. Kicsit tapogatózva megtaláltam a kapcsolót amit szintén mondott, s míg én azt végigtapogattam, Ő pont visszaérkezett a szobába. Éreztem a vér illatát, és... valami üvegkoppanást, mint... mikor üvegből készült tárgyak találkoznak finoman egymással.
- Majd igyekszem - biccentettem, magamban elképzelve, milyen képet is vághatna szegény ember, ha csak úgy, simán találna egy ilyet, üres kivitelben. Lepadlózna, az biztos. - Hmm... azt ne mond, hogy máris leihatom magam. Ez a Mennyország - kacagtam el magam, mikor ujjaim egy üveg hűs felületét érezték. Hát ennél jobb helyet elképzelni sem tudnék jelenleg, az egészen bizonyos. - A tökéletesnél is jobb, köszönöm - mondtam, heves bólogatással, örömmel simítva végig az egyik, majd a másik üvegen, aztán az asztalon alattuk, felmérve a terepet. - Ne aggódj, rendben leszek most már. Amíg idebent és idelent maradok, elvileg nem lehet bajom, és... nem is tervezek lelépni, élvezem ezt a biztonságos érzést... - mutattam ujjammal kicsit körbe, jelezve ezt a szobára, meg a házra. - Minden nagyon jó lesz, és... minden jó így - mondtam, végig, a szavaira, Esther-re, a segítségre, Őrá... csak épp nem akartam újra a "köszönömöt" ismételgetni, hisz tudtam hogy nem tetszett neki mikor mondogattam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 3:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Megveregettem Lexi kezét, majd fordultam egyet, és nemcsak néhány tasak vért, hanem két üveget is becipeltem a karomban.
- Három zacskó vér. Holnap ha jön a kisegítő, azért lehetőleg dugd el - ironizáltam. - És hogy lásd, kivel van dolgot... voiláááá - tettem le a whiskyt és a tequilát az asztalra. - Só és citrom momentán nincs a házban, de remélem tisztán is megfelel - vezettem Lexi kezét az üvegekhez.
- Itt hagyhatlak? Biztos, hogy nem lesz baj? - kérdeztem. - Hazamegyek, és az első dolgom lesz, ha leszervezek valakit, aki kijár hozzád segíteni. Társalogni is, mert egyedül egy idő után meg lehet kattanni. És ahogy lehet, jövök én is. Aztán írok Esthernek, hogy mikor lesz annyi ideje, hogy beszélhessek vele - vázoltam a programot.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 3:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Ohh, a pince, naná, lépcsőn túlra dugod, úgy könnyű - viccelődtem, és bár az infó hasznos volt, pince, ahova biztos nem merészkedek, de vicces is. Én az itókás, fent itt, a pia meg lent ott, és egy lépcső képes közénk állni. Hát ez a görög tragédia, de tényleg.
- Minden tökéletes, tényleg, és... én sem akarnék a gyerekeid körül gondot okozni. Neked pedig elegendőek ők, és a feleséged, nem kell egy elefánt is, elég hogy "kihoztál a porcelánboltból". Itt nagyon jó lesz, tényleg, jól megleszek - biztosítottam Őt hálásan, és hasonló érzésekkel vegyítve kerestem meg a kezét, hogy hálával megszorítsam egy kicsit. Gondolkoztam az arcrapuszin, de az cinkes lenne, a végén még lesmárolom itt a nagy nemlátásban... ami még így is kínos lenne. Így ez volt a legmegfelelőbb választás.
- Öhm... igen, kérek, kérlek hozz be, és akkor... utána már azt hiszem fogok boldogulni. A konyha, a nappali és a szoba közt jól megleszek, tévé, vér, kandalló, lépcsők, azt hiszem egyikkel sem lesz baj - töprengtem el hangosan, végigvéve a legfontosabbakat amik eszembe jutottak. Így elmondva, és visszagondolva nem tűntek nehéznek.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 3:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Nem innál ki a vagyonból. A pincében is van néhány hordócska ez és az - mosolyogtam. - De oda azért ne merészkedj. Majd hozatok fel neked. Szóval, pillanatnyilag ennyit tudok tenni a kényelmedért - mondtam, majd hozzátettem. - Szívesen elvinnélek hozzánk is, de... ott jóval bonyolultabb lenne. Két kisgyerek... szaladgálnak. A lábad alatt hagyják a játékokat. És neked sem hiányzik baleset. Nekik még kevésbé - mondtam csendesen, majd összecsaptam a kezem. - Nos... a ruháidat megtalálod. Oh, még nem mondtam...a veled pontosan szemben lévő ajtó a fürdőszoba. Csak zuhanyzó van, de szerintem mosakodáshoz elég. A tévé távirányító itt lesz... - tettem az ágyra. - Hozzak be neked néhány tasak vért?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 3:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Damon kiment a szobából, én pedig magamra maradtam. Vettem egy mély lélegzetet, és lehunytam a szemem. Így valahogy... kényelmesebb volt, mintha ez lenne az ok hogy nem látok. Kicsit biztosabbnak éreztem a léptemet. Lassan léptem előre, kiindulva a kandallótól, fordultam kicsit, majd még lépkedtem óvatosan, míg meg nem lett az ablakszegély. Lassan tapogattam meg azt, majd az üveget is. Épp megfordultam, hogy innen is behatároljam az ágyamat, amikor meghallottam a közeledő lépteket, következőleg pedig be is lépett Damon, és hallottam miként tesz le valami nehezet, (nyilván szekrényt), a földre.
- Az jó, örülök hogy megvannak a cuccaim - mondtam, miközben Damon lépéseit hallgatva, majd a szöszmötölést, én is elindultam, és néhány lépést követően ismét meglett az ágy széle. Éreztem ujjaimmal az ágynemű puha anyagát.
- Hmm... nem rossz gondolat, rég volt szerencsém sorozatozni. Újra megtudnám hol tartanak a régi jó szappanoperákban. Szerinted mennek még olyanok? - kérdeztem, mert bár régen se ültem túl sokat tévé előtt, de volt azért ez-az amit elcsíptem, ha épp nem mulattam valahol, valakivel.
- Hűha, rám mered bízni a bárszekrényt? Veszélyes döntés - szörnyülködtem látványosan, körbekerülve az ágyat, de aztán felnevettem. - A végén ki is iszlak a vagyonodból. Az még talán menne is. Amilyen alkeszkosz voltam régen, még az öcséddel lógás idejében - mosolyogtam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 3:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
(Stefan szobája)

Becipeltem a szekrényt, és letettem az ágy és az ajtó melletti fal közti üres helyre.
- Tökéletes - szusszantam egyet. - Most már szekrényed is van. A felső fiókjában a ruháid. A sajátjaid. A második fiókjában néhány Stefantól lopott cucc. Zoknik, pulóverek. Mindent megtalálsz - léptem az ágyhoz, és némi bénázás árán tiszta ágyneműt húztam neki.
- Van fenn egy tévé is. Nos, hát... nézni nem tudod, de hallgathatod. Jobb, ha nem csak az a hülye csend vesz körül - tettem hozzá. - Ja, és még valami. A nappaliban, a kandalló jobb oldalán ott a bárszekrény. Érezd magad otthon benne - vigyorogtam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 2:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Rendben - biccentettem. - Néhány perc, és itt vagyok.

(Stefan szobája)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 2:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Na nem baj, akkor majd hálálkodom komyhabútor-bezúzással - csóváltam meg a fejem, de végig mosolyogva, szóval remélem tudta hogy nem mondom komolyan, és nem fogom direktbe bezúzni a berendezést.
- Oké, és oké, maradok, ismerkedek, csak aztán el ne tévedj - figyelmeztettem játékosan az ujjammal, s új kicsit ismételten beljebb sétáltam, csak most oldalaztam. - Menni fog - mondtam nagy koncentrálásban, ahogy a fal mentén kicsit haladva meglett a kandalló is. Azt is finoman megtapogattam, végighúztam rajta a kezem, oldalirányba, és lefelé is, hogy be tudjam határolni, merről hogy s mint van.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 2:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
- Igen, hárítani fogok - mondtam. - Jól van... szerintem helyezd magad kényelembe.. ismerkedj kicsit a szobáddal. Addig előásom az emeleten a cuccaidat. Meg lopok ezt-azt Stefantól is - tettem hozzá, majd lekaptam az ágyvédő huzatot. - Most már jó lesz - biccentettem. - El tudsz menni odáig?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 2:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Most is, haladás közben végig memorizáltam, részben a fal tapintását, részben hogy mennyi lépés kb. az út, meg hogy a padlón merre nincs semmi akadály.
- Második ajtó - bólintottam megértve, és megérintettem az ajtó lapját is, amit hallottam magam előtt kinyílni, hogy annak a tapintását is megismerjem, biztos ami biztos. Utána pedig a falat, amire Damon által a kezem került, és alaposan figyelve tapogattam a fafelületet. Kemény, sima, kicsit melegebb mint a többi... éreztem a nap lágy melegét, ami a kitartó fényességben némiképp hatott a falra. Melegebb volt mint a csempe, és mint a nappaliban a tapéta. Ebőbl tudtam hogy most ezen az oldalon süt be a fény.
- Jobbról nem is álmodhatnék. Tökéletes, Damon - feleltem lelkesen, és mosolyogva, de óvatosan léptem előrébb. Azt mondta négy lépés... tettem annyit, egy, kettő, három, négy, aztán megálltam, és lefelé nyújtottam a kezem, ami kisvártatva meg is talált egy bútort. - Stipi-stopi, enyém - nevettem el magam, végigsimítva az ágy végét. - Ha ismét megköszönöm, megint hárítani fogsz, igaz? - kérdeztem, lassan visszafordulva a kiindulási irány felé, újra számolva négyet, elvileg meg kell találnom az ajtót... És kis tapogatással, meg is lett, ajtófélfa.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 2:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
(konyha)

Visszafelé ugyanúgy tapogatózva jöttünk el - vagyis Lexi úgy jött - annyi különbséggel, hogy most hagytam, hogy bal oldalra essen neki az a fal, ami az előbb jobb oldalt volt.
- Szerencsére a szoba ugyanarról az oldalról nyílik, mint a konyha. Ha onnan kijössz, a fal mentén végigtapogatózva a második ajtó a tiéd - nyitottam be a szoba ajtaján, és a faborításra tettem Lexi tenyerét.
- Innen tudod, hogy megérkeztél - mosolyogtam. - És csak hogy el tudd képzelni... itt az ajtó. Szemben veled az ablakok. A bal oldali falnál egy jókora ágy. Előtted kb négy lépésre. Jobb oldalon a kandalló. Gardrób ugyan nincs, de majd lehozatok a felső szobákból egy szekrényt. Megfelel?
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
Vendégszoba       - Page 2 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 29, 2012 2:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vendégszoba
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 

Vendégszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Vendégszoba
» Vendégszoba
» Vendégszoba
» Vendégszoba
» Vendégszoba

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakónegyed :: Salvatore birtok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •