A próbafülkéből hangos, már fülsértő nevetés szűrődött ki. Hiába fizikai lehetetlenség négyen beférkőzni kényelmesen ebbe a zugba, mégis úgy döntöttünk mi majd vergődünk itt heringszerepet magunkra öltve. Persze, a felpróbálandó ruhák mellett, amik tizenhat éves tinilányokon borzasztóan álltak. Túl nőcis, túl kebles. Elég asszonyos a csípőm ehhez a ruhához? Senkit sem érdekelt, mindnyájan idősebbnek akartunk tűnni, hogy bejuthassunk az exkluzív és csakis nagykorúakat beengedő szórakozóhelyekre. Fogalmam sem volt hogyan fogom elrejteni a fogszabályzóm, túl árulkodó tényezőként csillogott a számban. Fogóval nem kaphatom ki, azzal jönne a fogsorom is, ha pedig megmaradna a fogam, akkor is... Mégis hogyan mondanám el a fogorvosomnak, hogy a gondosan felragasztott készülékem a szájüregemből megszökött és világot akart látni?
Az agyam csak ezen pörgött, miközben a combaljam súroló ruhában akrobatikáztam. A cipzárt akartam felhúzni a hátamon, de nem voltam sem rúdtáncos, sem pedig RSG-s, hogy a hátközepem sikítás és izomfájdalom nélkül elérjem. Jelbeszéd! Akkor nem kell kinyitnom a szám!
A ruha csodás volt. Minden klassz volt, megvolt a kiválasztott öltözék, a hamisított igazolványom, fuvar, egyszerűen minden a helyén volt, kivéve egy dolog. Nem tudom kifizetni. Pofám nem volt megkérdezni az egyik lányt, hogy eressze el magát és vegye meg nekem, még kölcsönbe sem. Nem új, hogy nem engedhetek meg magamnak egy kinézett tételt, de sosem mertem alkalmazni a technikát, amit George mondott nekem a suliban.
Ha ezt csinálod, minden a tiéd.
A hátizsákomra néztem, ki volt csatolva. Az alufólia - amivel kibéleltem - úgy csillogott a fehér fényben, mint a csiszolatlan gyémánt. George ajánlotta, hiszen a kis műanyag kör kiütés nélkül is kijátszható. Elhitt tény, hogy az alufólia a legnagyobb ellensége a lopásgátló kapuknak, de arra már semmi garancia, hogy ez gyakorlatban is így van. Ha nem, mégis hogy fogok újra anyám szemeibe nézni?
Elkezdtem visszavenni a ruháim, olyan fejjel, mint akinek épp húzzák a fogát. Rendesen szenvedek magamban, ami kiült az arcomra is.
- Basszus, ez kicsi. Megyek, megnézem van-e nagyobb méretben. - ezzel felkapom a táskám és kilököm a fülke lengőajtaját. Nem a többi példányhoz mentem, hanem egy rejtett helyre, ahol begyömöszöltem a zsákmányom a táskámba.
Nem tudom ezek után mi vezérelt, az adrenalin vagy a pánik, de elindultam ki. Éreztem ahogy a hajtövem felől megindul egy apró izzadtságcsepp és csigatempóval gyalogol végig a homlokomon. A kijáratnál ácsorgó biztonságinak mosolyogva, de remegő hanggal köszöntem. Ő nem sejtette, hogy épp hagyja meglépni a bolti tolvajt, hiszen a kapuk nem szólaltak meg hangos pittyegésben, nyugodt állapotban maradtak. A szívem hevesen kalapált, a vér dobogott a fülemben, alig hallottam a hangszórókból szűrődő zenét. Biztos voltam benne, hogy falfehér vagyok, így gyorsan szedve lábaim elhagytam a plázát.

A helyre végül nem engedtek be minket. Megérte-e? Naná, volt egy dögös ruhám. Akkor is megérte, ha ehhez egy szívrohamot kellett kihordanom lábon.


Első és utolsó volt! - Mindenki, aki valami hülyeséget csinált. Ezt mondtam akkor én is. De valóban, ezt mondják a nőverők, a szerencsejáték függők, és kemény drogok használói is az első alkalom után. Aztán a heroinista rákapott, a kaszinós elveri a család pénzét, az asszonyverő pedig elveri a feleségét. Mind hazudnak másnak, még önmaguknak is. Ezt a szerető környezet el is hiszi, vagyis ők is kamuznak maguknak. Igazából ennyi, minden alkalom utolsóként van beállítva, pedig sosem lesz vége.
Dióhéjban az életem az első óta: A családom sosem volt gazdag. Apám kaszinóba járt, ha nem tette volna, százdollárosokban úszkálhattam volna. Az akkori szomszéd folyton verte a nejét. Egy utcával feljebb élő fiatal férfi pedig minden este belőtte magát, a tűket pedig direkt a házunk tájékán szórta el, hogy ne rá gyanakodjon senki. Én pedig loptam, de mindenkitől. Anyámtól pénzt, a szomszéd autójából az értékeket. A járókelők tárcáját lovasítottam meg, és a vércsaládomat hamar leváltotta az utcai suhancok csapata.
A csapat egyszerűen működött. Segítettünk egymásnak, osztoztunk, és nem vamzerkedtünk. Ha én bukok, akkor ők is és vice versa.
Sokan megkérdezhetik, hogy miért. Én pedig minden bizonnyal egy épkézláb választ nem tudnék adni, hiszen húszéves koromra úgy megszedtem magam, hogy saját inasom és sofőröm lehetne. Megtetszett az íze, telhetetlenné tett és mindig többre vágyom. A családom nem tud ezekről, előbb vallanám be azt, hogy prostituált vagyok. Azt hiszik, valami menő cégnél dolgozom én is és Reyes is, kollégaként kezdtünk és egymásba szerettünk. Távol áll ez a kép a valóságtól, hisz Reyes ugyan a szerelmem, de semmivel sem jobb, mint én. Ő a segítőm, a társam. Vele gazdagodtam meg tisztességtelenül és mindketten tartjuk a hátunk egymásnak.
Bűnöző lettem, s minden percét élvezem, amíg a pénzem megvéd az atrocitásoktól.


De mikor?