Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vámpírboszorkány
Ebony Tate-Smith
teddy delmar Tumblr_ol8bpmGda01sasfc6o1_250
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Feb. 24, 2019 9:21 pm
Ugrás egy másik oldalra
elfogadva,  üdvözlünk!
rising of the mortals frpg

Kedves Teddy! 40

Különleges arc, különleges név és különleges sztori... kell ennél több? Nem hiszem, legalábbis engem sikerült megvenned. Wink Örülök, hogy Seattle városa egy hozzád hasonló érdekes karakterrel gazdagodott: eltökélt vagy, vág az eszed, gyorsan reagálsz és nem félsz semmitől. Persze, nem azt mondom, hogy hű, de támogatnivaló az életstílus, amit képviselsz, de a ehetőségeidhez mérten válogatsz a lehetséges kimenetelek közül és ennél többet nem tehetsz. Kíváncsi lennék, hogyan alakult volna Teddy Delmar élete, ha a szülei életben maradnak? Egyetemre mentél volna és lehet, hogy éppen vizsgákra készülnél? És mi lesz veled most? Meddig fogsz tudni magadra vigyázni? Megtalálod vajon a lányt, aki keresztül húzhatja a számításaidat? Epekedve várom, mi fog történni. Very Happy

A lapod nagyon szép lett, gratulálok neked! Smile Foglald le az arcod, aztán nyomás a játéktér! Jó szórakozást! 40

Vissza az elejére Go down

Vadász
Teddy Delmar
teddy delmar Tumblr_pgljrgLzXa1qb3mfao1_250
Tartózkodási hely :
⑅ seattle



A poszt írója Teddy Delmar
Elküldésének ideje Vas. Feb. 24, 2019 7:09 pm
Ugrás egy másik oldalra
thaddeus delmar

● ● nomen est omen ● ●
● becenév ● teddy
●Titulus ● the thief
● Születési idő, hely ● 1997. 01. 10. / 1998. 10. 25.
● Első átváltozás ● -
● Család ● Part 1: Az apám William Delmar vadász volt, már ebbe az életbe született, de a család kitagadta amikor megházasodott, mégpedig azért, mert anyámat választotta helyettük. Igazi nagy szerelem volt az övék, és a mi napig irigylésre méltóak lennének. De ne szaladjunk ennyire előre, túl sok minden történt mielőtt a vég bekövetkezett. Anyám Carlson Delmar volt a világ legboldogabb embere, soha egy rossz szava nem volt senkire, pedig valljuk be rothadó társadalmunkban nagyon sok olyan ember pazarolja az oxigént, akiknek meg sem kellett volna születniük. De mit várunk tőlük, ha már a szüleik azt sem tudták, hogy használjanak egy gumit rendesen. Mindenki imádta anyámat, az apám is, éppen ezért házasodtak össze. Elfogadta még azt is, hogy apám azt a neveltetést szánta nekem, amit ő kapott, kemény gyerekkorom volt miatta, de megvolt köztük a jó zsaru - rossz zsaru ellentét. Apám soha nem is hagyott fel azzal, hogy vadász legyen, a baj csak az volt, hogy ezzel darázsfészekbe nyúlt, hogy szépen fejezzem ki magam. A vége pedig az lett, hogy elveszítettem őket. A szemem láttára haltak meg, amíg én nem tudtam mit tehetnék, csak a szekrényben sírtam. So sad, és szánalmas, de mit várok a kis tizenötéves énemtől, aki egy fegyvert se mindig tudott rendesen fogni.

Part 2: az árvaházban mind egy nagy és boldog család voltunk, szerettük és becsültük egymást, és mindig segítettünk, ha valaki bajban volt. Bullshit. Volt egy srác akit addig ütöttek amíg szerencsétlen kórházba nem került. Itt nőttem fel azt hiszem, ez volt az a hely, ahol apám tanítása ért valamit, hiába vártam anyámat, hogy hozza a sütit, és reggel arra keljek, minden nap egy redvás ágyban keltem, amit valószínűleg évek óta nem takarítottak, az előző lakója meg minden éjjel összevizelte magát. Finom. Amíg nagykorú nem lettem, addig minden este bejött hozzám valaki, talán két hónap kellett, hogy megunjam azt, hogy kirángatnak az ágyból, és visszavágtam. Fájt az öklöm, mocskosul, de megérte, mert betörtem valaki orrát, ez volt életem első jó ütése, és aznapra az utolsó is, mert felkeltettük a felügyelőinket. Párszor bepróbálkoztak, de kivívtam magamnak az árvaház fenegyereket címet. Életem első sikere volt, de nem voltam büszke magamra.

Part 3: ebben a családban nincs Teddy Delmar, ebben a családban csakis Reyes Stevenson létezik, aki nem én vagyok. Halott anya, az apja egy alkoholista, és inkább az utcán éli az életét. Sokat nem tudtam meg róla, tudom mikor született, hogy hány éves, melyik általánosba és gimnáziumba járt, és, hogy egyetemet sosem kezdett. Nem állt túl nagy jövő előtte, az apja pedig azt sem tudja mi van vele. Meghalt. Én vagyok helyette, és még ez sem tűnt fel annak az alkoholistának, pedig csak kóvályogtam a lakásban. Mennyire szar lehet odafent, vagy éppen odalent szegény Reyesnek, hogy az apja észre sem veszi, hogy más vette át a helyét. Hogy is venné észre. A megszólalásig hasonlítunk, a hajszínünk más, és talán a szeme néhány árnyalattal világosabb, de az alkoholmámorban ez senkinek sem tűnne fel. Darell nem egy jó apa, és ha nekem lenne ilyen apám én is inkább az utcákat járnám, az anyjáról pedig nem tudok nyilatkozni sajnos, mivel nem találkoztam vele, de a képeken boldognak tűnt. Mondjuk ez soha semmit nem jelent, igaz?

 
22 / 20
vadász

kj apa
utca patkány
A KARAKTEREM SAJÁT  ● ● személyiségtolvaj  

Mellkasomra téve kapkodom a levegőt, izzadtságcseppek szaladnak végig az arcomon, ahogy hátamat a hideg falnak vetem. Jól esik, ahogy lehűt, úgy érzem magam, mint aki az életéért szalad kilómétereket, és... Oh, hát pont erről szól a dolog. Olyan ügyesen felbőszítettem a legrosszabb embereket, hogy nem maradt más lehetőségem, csak elfutni, nem szégyen a futás, ha muszáj. Most pedig muszáj volt, ha nem akartam holnapra már egy koporsóban feküdni. Ismerem a saját határaim, és öt emberrel szemben egymagam kevés vagyok, főleg, hogy ők nem kevés fegyverrel voltak felszerelkezve, míg én semmivel sem. De ez az én hibám, nem igaz? Egy vadász mindig mindenre legyen felkészülve, akkor is, ha csak egy szórakozóhely mosdójába akar elmenni.
Körbenézve keresek, valami rendes fedezéket, vagy fegyvert, de semmi sincs igazából itt. Az egyetlen dolog amit látok fejemet kidugva, hogy a kis utcán, ami a rejtekem előtt van két ember is elhalad. Nem két szimpla ember, hanem az a két csodálatos alak, akik miatt a tüdőmet köpöm ki mindjárt magam elé. Visszarántva fejemet próbálom lenyugtatni magamat, ahogy megint felmérem a helyzetet. Ketten beértek, itt egy létra felettem, de ha arra felugrok ebben a pillanatban le is bukok, és pillanatok alatt levest lehet átszűrni rajtam. A jobbomon látok egy farudat, ami talán fénykorában, egy csodálatos seprű nyele volt, de most annyira korhadt, hogy ezzel szerintem egy patkányt nem lehetne leütni, nemhogy egy embert. Szükség esetén mondjuk törötten is használható, de életmentésre nem alkalmas ebben biztos vagyok.
Szívem a fülemben dobogott eddig is, de ritmusa azonnal felgyorsul, ahogy meglátok egy lábat mellettem. Már éppen nyúlnék el a csodálatos seprűnyélért, amikor a másik hangját hallom, talán a kis utcáról, mert közel van, de mégsem túl közel. Hallom mit mond, hogy megvagyok, de nem lehetek meg, hiszen én éppen a másik pasi lábával nézek farkasszemet, amit megnyerek meg eltűnik a látóteremből. Nem várok sokat, csak annyit, hogy lépteik zaja elhaljon, mert felkapaszkodom a létrára, ami az épület tetejére vezet. Nem igen értem ennek mi haszna itt, de nem vitatkozom, nekem most nagyon is jól jött. Nem fogok hazudni, ha azt mondom laposkúszásban szeltem át a ház tetőterét, hogy elérjem a szélét, ahonnan tökéletesen beláttam a két embert, fegyverre a kezében egy sráccal társalogva. Nem volt az bájcsevej ebben biztos vagyok, főleg a srácot elnézve. Semmit se lehet itt hallani, de látni, hogy mennyire megijedt, főleg amikor már a másik kettő is mögötte volt, közrefogták négyen az ötödik meg a semmiből jelent meg, és egy tiszta lövéssel véget is vetett mindennek.
Behúztam a fejem, a tető peremének a biztonságában maradtam hosszú percekig, de az is lehet, hogy fél órát feküdtem ott, mire biztonságosnak éreztem a terepet. Ugyanazon a roskatag létrán másztam le, amin fel is, akkor nem tűnt fel, hogy ennyire hangos, de most ebben a halálcsendben nagyon is.
Lépteim zaja is bántotta a fülemet, mégis a sráchoz mentem, tudni akartam, ki az isten ő, és miért lőtték le helyettem, de amint megláttam az arcát minden értelmet nyert. Szerencsétlen srác kiköpött olyan volt mint én, a haja vörös volt, nem úgy, mint az enyém, nekem barna, a szeme viszont csak pár árnyalattal volt világosabb, mint az én szemem. Ha ezektől eltekintünk meg nem mondta volna senki, hogy ki ő, és ki én, én pedig vagyok akkora seggfej, hogy ebből is előnyt kovácsolok magamnak. Az igazolványom a zsebébe rejtettem, a tárcáját elvettem minden iratával együtt, és onnantól kezdve Teddy Delmar-t megölték, és Reyes Stevenson újjá született, az én személyemben.

... Néhány órával később ...

Megvettem a hajfestéket egy éjjel-nappaliban, fogalmam sincs, hogy kell használni, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogom tudni megoldani. Nagyon elvagyok azzal, hogy olvasom a használati utasítást, észre sem veszek valakit, és ütközés a vége, de mire kinyöghetnék egy bocsánatot már messze van a lány. Nem is értem az embereket, mindig annyira rohannak, pedig igen ritkán veszélyeztetik az életüket.
Mondjuk ha azt vesszük én is igazán sietek egy nyilvános vécébe, ott nyugodtan ellehetek addig amíg a festék hat, csak nem fognak ott is rátörni, mint azon a csodálatos szórakozóhelyen, ahol még brunyálni sem hagyják az embert. Itt viszont elvagyok magamban több, mint egy óráig, nem zavar meg senki, egyszer egy hajléktalan ugyan bejön, de nem szól semmit, de lefekszik a sarokba én meg adok neki pénzt, úgyis a srác tárcája tele volt.
És igen. Ez az a pillanat, amikor rájövök mennyire szépen ki lettem zsebelve amíg nem figyeltem. Átkutatom a zsebeimet, az összeset, de sehol sincs, én pedig kezdek eléggé ideges lenni, mert nemcsak a srác tárcája tűnt el, hanem az enyém is. Az öreg a sarokban jól ki is röhög, én meg lemosom a festéket a fejemről és kiviharzok az épületből. Csak az a kis barna csaj lehetett, más nem jött elég közel hozzám ahhoz, hogy kizsebeljen. Nem vagyok hülye, tudom, hogy megy ez csináltam én is rohadtul könnyű préda voltam a csajnak azzal, hogy magamat foglaltam le teljesen.
Hiába indulok abba az irányba amerre a csaj ment, nem hiszem, hogy megfogom találni, ha lenyúlta a tárcákat hatalmas szarban is lehetek, hiszen a halott srác és az én irataim is benne voltak, akárki lehet, dolgozhat akárkinek, és nem lesz ez így rendben. A mai napon sokadjára kap el az idegesség, és nincs még vége, pedig már a hajfestés alatt kezdtem megnyugodni, hogy végre vége, kicsit leülhetek és pihenhetek, de nem, nem hiszem el.
A srác címére emlékszem, így végül odamegyek, mert a lányt nem találtam meg és feladtam. Túl nagy Seeatle ahhoz, hogy egy tök ismeretlen lányt megtaláljak a semmiből. Azt sem tudom én ki vagyok, nemhogy azt, hogy ő. Persze amint belépek az ajtón az apja bemutatkozik, kiabál és maga elé hány mielőtt összeesne, annyira bepiált. Szar lehet neki, de a nyomora pont nem mozgat, fulladjon bele a hányásába ha ez jó neki. Nekem ki kell derítenem annyi dolgot a srácról amennyit csak tudok. Mától az ő és az én nevem összemosódik, csak nem tudom Tereys Delvenson, vagy a Reddy Stelmar hangzik jobban. Majd meg kell találnom a csajt is, mielőtt rossz kezekbe kerülnének az irataim, az senkinek se lenne jó.

Vissza az elejére Go down
 

teddy delmar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Delmar Adelsberger

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Halhatatlan évek :: Vadászok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •