A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
A bárpult és asztalok


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
┊┊ you know i'm no good
† Tartózkodási hely :
┊┊ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
┊┊ fighting for equality, kicking some ass
† Humor :
┊┊ i don't have time to have fun



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 31, 2016 9:07 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Ryan & Cassidy
lezárt játék!
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
"Watson"
neighbour
† Kedvenc dal :
no happy ending
† Tartózkodási hely :
in details
† Hobbi & foglalkozás :
consulting detective
† Humor :
look at me



Aspen Atwood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 19, 2016 4:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem számítottam arra, hogy a mai nap egy hullába botlok. Pedig erről szóltak a mindennapjaim. Ha nem vettem bele azokat a szörnyen unalmas huszonnégy órákat, mikor semmi dolgom nem volt. Tekintve, hogy a képességeim igencsak túlszárnyalják az átlagos emberekét, nem szeretem magam untatni az egyszerű ügyekkel, amit nyugodtan rá lehet bízni az egyszerű rendőrökre is, talán képesek megoldani. Nem mintha kevésre becsülném őket, csupán csak tisztában vagyok a képességeikkel. Amik nem nyűgöztek le az eddigi közös ügyeink alatt, finoman szólva sem. Ezért is fordulnak hozzám időnként. Ha elakadnak, kell valaki, aki okosabb náluk. Aki sokkal okosabb náluk, hogy pontos legyek.
A munkámból kifolyólag sok ilyet láttam. Ráadásul, meghalt, aligha fog felkelni. Miért kéne féljek? – nyilvánvaló, hogy miért, de nem vettem tudomást a fenyegetettségemről. Ha majd szükséges, tenni fogok ellene, addig viszont teljesen értelmetlen közbe avatkoznom. A férfi meghalt, nem menthetem már meg. A hulláját elnézve amúgy sem volt túl érdekes ember.
A szavait hallva összevontam a szemöldökömet, mikor felpillantottam rá. – A sors. – ismételtem meg a szavait kissé hitetlenkedve, majd csak hümmögve bólintottam egyet. Tapasztalataim alapján nem szeretik az emberek, ha naiv ostobának titulálom őket, amiért hisznek olyan dolgokban, mint a sors. Ez a nő mondjuk alkohol hatás alatt van, az alkohol pedig butít. – Meglepődne. Statisztikailag minden harmadik házasságban félrelép az egyik személy. A kapcsolatokra kivetítve minden… második, tekintve a lazább, nyitottabb kapcsolatokat. – ezek természetesen félrevezetők tudnak lenni, de irányadónak tökéletesek. Nincs tökéletes kapcsolat és házasság sem. A prostitúció ennek a bizonyítéka. Nem ítélem el, kielégít egy szükségletet, nem más ez, mint a falburkoló. De mostanra szinte teljes bizonyosággal kijelenthető, hogy a nő vámpír, ha ilyen kitűnő érzékszervei vannak.
Helytelenül? Nem tévedtem. A férfi elvált, nem élt kapcsolatban. A prostituáltat nem említettem, de a magányos, kiábrándult férfiak igen gyakran élnek ezzel a lehetőséggel, tehát sejtettem. – nem szeretem, mikor azt hiszik, hogy tévedtem, még kevésbé azt, ha tényleg tévedtem. – Nem hinném. – csóváltam meg a fejemet, majd gyanakvón kezdtem el méregetni, mikor közelebb lépett. Hagytam, hogy a falhoz nyomjon, még nem tettem semmit. Nem éreztem kirívó fájdalmat, ha teszek valamit, azzal viszont azt okoznék. Amíg ő nem, addig nekem indokolatlan.
Kissé kényelmetlenül éreztem magam ebben a szituációban, így nem is mondtam semmit a szavaira, bár hallottam őket. Az viszont mindenképp megkönnyebbülést jelent, hogy a keze már nem a nyakamon van. Az ilyen kis előre lépéseket is meg kell tanulni értékelni.
Persze, hogy nem. Azt a barátja, a sors csinálja. – szarkasztikus vagyok, de… ilyen vagyok, ez ellen aligha tehetnék bármit. – Ráadásul elkésett vele. Talán megérné elbeszélgetniük. – mondtam, ahogy a pultos hullája felé néztem, majd felemeltem a kezeimet, hogy jól lássa őket, miközben kikerültem őt és a pulthoz léptem, ahol a poharam hagytam, bár nem önszántamból. – Aspen. – nyújtottam felé a kezemet, akár megrázta azt, akár nem. – Ez a nevem. – magyaráztam, ha esetleg annyit ivott volna, hogy valami másra gondolt. – Tehát, mi az, ami idehozta és okozta … George  minden bizonnyal időelőtti halálát? – a férfi nevét a pult melletti falon lévő munkabeosztásból olvastam ki. – Tanácsadó vagyok, talán segíthetek. – általában engem keresnek és nem én ajánlom a segítségem, de… mivel egy igen unalmas napon vagyok túl, talán a változás meghozza a remélt izgalmakat.

Georgiana & Aspen

paradise city ● remélem jó lesz  27  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
† sofia.
† Tartózkodási hely :
† everywhere.
† Humor :
† painful.



Georgiana Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 17, 2016 12:00 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Aspen & Georgiana.
we all go a little mad sometimes.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor szembesülsz azzal, hogy az életed egy nagy rakás semmitérő a többi közül, akkor hirtelen valami betelik az emberben. Valami, amitől egyszer csak bekattan, és már nincs, ami helyrehozhatna mindent. Bolyongani egy nagy senkiként a nagyvilág szennyében, egy idő után ironikussá válik az egész tény, amelyben itt a világban élünk. Csak bele kellett gondolnom abba, hogy miért teszek dolgokat, amiket egyébként teljességgel feleslegesen teszek, és már is beugrik a bűnös; siralomvölgy, ahol én és mások vannak. Szimplán, minden aprócska boldogság elveszik a sok rossz dolog között, és egy idő után annyira fertőzött lesz a sok szennytől az ember  elméje, hogy már a jó emlékekre gondolni is már csak fájdalommal jár.
Mély levegőt szívok tüdőm járataiba, próbálok megnyugodni. El szeretném hagyni ezt  a helyiséget, sőt, ezt a várost is. Lemondok mindenkiről, akiket eddig kerestem, és nem fogom miattuk leélni  az örök életemet szenvedéssel. Bár tudom, nekem senki sem szánt idill életet, ezért nem is könyörgöm a fentiekhez, hogy oltalmazzanak a bánattól és a pokoltól, hiszen tudom; szenvedésre vagyok ítélve míg én itt élek a Földön. Nem találni semmilyen kiskaput, hiába kutakodom, szimplán mindenhol csalódás ér, és fogalmam sincs, hogy meddig bírom elviselni a sorozatos kínt, amelyeket nekem szánnak. Kegyetlen az élet, talán jobb lenne abba hagyni.
Csak bámulok magam elé, mintha egy porcelánbaba volnék, akiben nem lelődne semmiféle életnek a jele sem. Szempárom nem tükrözött semmiféle gondolatot, arcom vonásai pedig nem produkáltak érzelmeket. Légzésem leállt, s csak úgy voltam, mint aki nem is lenne.
Ám fülemet hegyeztem, mikor hallom, hogy a kilincset megfogja valaki. Ennek ellenére sem cselekedtem semmit, hanem vártam, mint egy ragadozó a prédára. Ha bármi történik, nos, olyan sorsra fog térni az illető, mint a pultos, aki jelenleg saját vérébe fulladt bele csakhogynem. Nem táplálkoztam belőle, szimplán csak kitéptem a torkát a helyéről, és bár nem éppen szép halált szánt neki a sors. Nem én tettem vele, hanem csak is az élet munkája mindez. Neki ezt szánta a sors.
- Úgy vélem, hogy magának egy dekányi félelemérzete sincsen azok után sem, hogy szemügyre vette a pultost.-  szólalok meg rekedtes, mély nőies hangommal, majd mikor elém kerül, valami szörnyen haragos tekintetet öltök magamra.
Buja mosollyal végül félretekintek, amikor elkezdi magyarázni, hogy ki volt az, akit én megöltem.
- Ó, kérem... - Nevetem el magamat jókedvűen, ám mind csupán ironikus látszat. Nincs jó kedvem, a nevetést pedig nem viccelődésből produkálom, sokkalta inkább azon célból, hogy nagyon nem érdekel az egész. - Nem én öltem meg. A sors ezt szánta neki. Másrészt, érzem rajt annak a ribancnak az illatát, akivel még a minap hemperegtem. Kétlem, hogy bárkinek is kell egy ilyen ember aki közben örömlányokkal kupakol. - Hirtelen felállok, ahogy hangom egyre inkább kezd agresszívvá és komollyá válni, bár jobbára ezt az alkohol teszi velem. De, ez néhány perces tünet, sajnos ez az állapot hamar tovaszáll.
- Nem szörnyű úgy élni, hogy mindent előre próbál helytelenül megfejteni? - Fordulok felé, miközben éles tekintettel követem figyelmemmel. - Lehetek sorozatgyilkos. Azok talán nem omlanak össze néhány pillanatra? - Kiforgatom a szavait, ahogy egyre közelebb lépek hozzá, majd mikor egészen a közelébe férkőztem, finoman helyezem egyik tenyeremet a nyakára, ezzel aztán a falhoz préselve őt. Egyáltalán nem okozok neki ezzel fájdalmat, pusztán csak éppen, hogy megérintem őt.
- Valóban nem vagyok sorozatgyilkos. Akkor maga már akkor meghalt volna, amint lehajtotta azt a kilincset. - Egészen hozzásimulok, amikor aztán ajkait kezdem el méregetően bámulni, majdan arca vonásait. Természetesen szórakozom, bár ilyen kótyagos állapotban bármi kitelik belőlem. Talán ahhoz még részegnek sem kell legyek.
Néhány pillanat után aztán leengedem magam mellé a karom, ám még mindig egészen közel állok hozzá, egyáltalán nem zavartatva ezzel magam.
- De nem fogok senkit sem bántani. - Tekintek félre, miközben halkan beszélek magamhoz, mintha győzködném önön magam, hogy ne ártsak a férfinak. Nem szeretnék.

• mad hatter  • sry a késésért :c •
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
↘ Love me harder
† Tartózkodási hely :
↘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
↘ Fotózás, tanulás
† Humor :
↘ Mondd, hogy csííz!



Sarah Nelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 15, 2016 4:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

Kai & Sarah
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor a szemtelenséget és a pimaszságot említi, egyből az egyik rokonom jut eszembe: Damon Salvatore.
- Azt hiszem ebből a kettőből megadatott a családomban, úgyhogy ne félj, szerintem bírni fogok veled. - mondom sejtelmes hangon, és ennek örömére megemelem egy kicsit a poharamat és megiszom a benne lévő italt. Az egyik jó velejárója a vámpírságnak az, hogy az ember nehezebben tud lerészegedni, mint ember korában, már ha egy vámpír egyáltalán tud részeg lenni. Bár az is igaz, hogy én ember koromban sem tudtam hamar részeg lenni, valamilyen okból kifolyólag jól bírom a piát és pont ezért is száll nehezen a fejembe az alkohol.
Figyelem amikor közelebb hajol hozzám, de én nem mozdulok, csak figyelem őt, majd mikor szimplán csak annyit válaszol, hogy tud dolgokat, szemet forgatok. Kb 5 perc telt el azóta, hogy leült ide hozzám, de nem bánom, hogy itt van. Magabiztos kisugárzása van, tudja magáról a jó tulajdonságait és ki is használja őket, meg kell hagyni azt, hogy meg van a maga furcsa kis stílusa amit tényleg meg kell tanulni jól kezelni, de talán pont az igazi családom miatt van az, hogy jól bírom kezelni az ilyen embereket. A Salvatorekban van egy tipikus sötét oldal ami bennem is megtalálható, mert most már elkezdtem élvezni a vámpír létet, már nem undorodom a vértől olyan szinten, mint az első pár hétben, és kizárt dolog lenne az, hogy ne legyen meg bennem az a dolog, ami a Salvatorekban is mindig meg van.
Kíváncsian figyelem, hogy még is mit akar kezdeni az asztalra kiszórt sószemcsékkel, majd mikor az ujjait kezdi el mozgatni felette, érdeklődően nézem, a szememben pedig tükröződik az, hogy mennyire tetszik. Soha nem láttam még ilyet, mondjuk vámpírokról is csak nemrég szereztem tudomást.
- Sarah vagyok. - mondom végül, mikor az asztalról ismét rá emelem a tekintetemet. Az ajánlatán elgondolkodom, ahogy azon is, hogy vajon hazudjam-e neki azt, hogy várok valakire.
- Nem, nem várok senkire. - mondom végül halványan mosolyogva. - A játékban pedig benne vagyok. - adom be végül a derekamat.

Zene •• :033: [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
all my friend are heathens
† Tartózkodási hely :
↯ vampire falls
† Hobbi & foglalkozás :
↯ shooting the bats
† Humor :
↯ who knows?



Cassidy Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 09, 2016 4:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

who are you, stranger?
ryan & cassidy

[You must be registered and logged in to see this image.]
Felnevettem a kérdése hallatán. Jókedvűen, a fejemet csóválva. A baj relatív fogalom, legalábbis számomra az volt: egy normális ember olvasatában a baj jelenthetett bármit, míg az én agyam rögtön a vámpír szóra állt rá. Megszállott voltam, bevallom. Na és? Olyan ez, mint másoknak a munkája, csak az én foglalkozásommá az vált, hogy megpróbálom megszabadítani a világot a vérszívóktól. Elkerültem a hétköznapi, emberi környezetből és ugyan évekkel, sőt, már több, mint egy évtizeddel ezelőtt én sem hittem volna, hogy egyszer a természetfeletti levadászása fogja kitölteni az életemet, a sors ezeket a kártyalapokat dobta nekem. Én pedig elfogadtam, bosszúvágyó tinédzserként fel sem merült bennem a meghátrálás, míg felnőve már a felelősség terhe nyomta a vállaimat. Ha tehettem volna se tudtam volna letenni a fegyvert.
- Szóval te magad vagy a baj? Avass be, mit szabad hozzágondolnom ehhez a kijelentéshez. – Belekortyoltam az italomba. – Mert az én agyam sajnos nem úgy működik, mint a legtöbb emberé. Sajnos van benne egy kis defekt. – Ha ő titokzatosan, én is. Igazából tetszett ez a macska-egér játék, az egyetlen probléma az volt, hogy a rossz érzésem szüntelenül dolgozott bennem és a vészcsengőm annyira csilingelt a fejemben, hogy szétzúzta a dobhártyámat. Törvényszerű lenne, hogy minden férfi, akinek már egy csöppnyi veszélyesség megcsillan a tekintetében vagy van valami szokatlan, némi hidegfutkosást előidéző a mosolyában, az vámpír? Az élet nem lehet ennyire kegyetlen. Vagyis de, többször megtapasztaltam már és most sem hittem abban, hogy szerencsém lesz.
- Nagyon kíváncsi vagy. Csak nem szeretsz a hallgatóság szerepében tündökölni? – Olyanokat kérdezett, amelyek szintén nem voltak mindennapiak. Segített-e valaki megtanulni megvédeni magam? Ki gondol rögtön erre, amint meghall egy, az előzőhöz hasonló történetet? A normális válasz a „sajnálom” vagy éppen a „nem ezt érdemelted volna”. Gyanús fickó. És ha így kérdezget, én is az lehetek neki. Ez már egy másik szint… - A családomra soha nem számíthattam, de sokan vannak ezzel így. Ebben a tekintetben egyáltalán nem vagyok különleges. – Jelentettem ki. Megtanultam szemrebbenés nélkül hazudni, ha izgulnék, a kezemet tördelném vagy nagyokat nyelnék, miközben mesélek, akkor régen elföldeltek volna. Rájönni, hogy mindig azt kell mondani, amit a veled szemben ülő hallani akar: ez volt az első lépés.
- Tudod, mit szoktak mondani: idővel minden kiderül. Miért figyelmeztetnélek jó előre mindenre? Azzal lelőném az összes poénomat. – Megvontam a vállamat. Ugyanakkor felettébb jól szórakoztam a közeledésén. Lehet én jöttem ki a gyakorlatból, ám… akkor is jó ötlet lett volna elfogadni a szinte kimondott ajánlatát, ha szórakozni akartam volna és akkor is, ha egyszerűen szerettem volna megtudni, az e, aminek gondoltam. Egy mocskos vámpír.
- Jó kedvemben találtál. Talán most még olyasmire is kapható lennék, amire máskor nem. – Suttogtam az ajkaira. Nem mozdultam, nem távolodtam el, inkább megkerestem a tekintetét, hogy nyomatékosítsam a szavaimat.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
"Watson"
neighbour
† Kedvenc dal :
no happy ending
† Tartózkodási hely :
in details
† Hobbi & foglalkozás :
consulting detective
† Humor :
look at me



Aspen Atwood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 01, 2016 8:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Könnyű volt, ami azt jelentette, hogy egy újabb unalmas, semmitmondó napot töltöttem el. Nem az én hibám, hogy az emberek képtelenek meglepni. Tegnap bementem a rendőrségre és megkérdeztem, hogy van-e valami olyan ügyük, ami érdekelhetne engem is. Gyerekrablás, ékszerlopás, gyilkosság… mind unalmas, nincs meg egyikben sem a kaland. Én kalandot akarok és nem unatkozni egész nap. Kihívás, erre van szükségem! Kit érdekelnek a lopott ékszerek? Nyilvánvaló, hogy nem volt tolvaj, a tulaj megrendezte a betörést, ezt egy pudingagyú majom is láthatja. Adósságaik voltak, az üveg kifelé szóródott szét, és kétlem, hogy a tolvaj befelé az ajtót, kifelé pedig az ablakot választotta volna. Aztán ott van a sár. A sár olyan, mint egy térkép, ha az ember a megfelelő eszközökkel vizsgálja, akkor tudja, merre járt az illető. A tulaj pedig érdekes mód pont arra, ahol a tolvaj is elrejtette az ékszereket. Különös egybeesések, amik a legkevésbé sem nevezhetők érdekesnek. Inkább tettenérésnek.
Csend legyen! – kiáltottam fel a kávézóban idegesen, mire a vendégek tekintete mind rám irányult. – Ne mozogjon! – pillantottam a pincérre, majd a tekintetem a pultosra siklott. Ne beszéljen! – már éppen szóra nyitotta volna a száját, de megelőztem, tudtam, mit akar mondani. – Ne is lélegezzen! És ön…   fordultam meg a székben a mellettem lévő asztalhoz, ahol egy idős pár ült. – Forduljon meg, és ne nézzen rám, mert lehangol! – kevésbé, de még mindig mérgesen fordultam vissza az előttem lévő aktákhoz. Amilyen hangzavar volt néhány másodperccel ezelőtt, lehetetlenség volt gondolkodni. Nekem pedig gondolkodnom kell, ebben vagyok a legjobb.
Kidobtak. Dühösen kapok a hónom alá az aktákat és indulok meg az utcán, hátha találok valami nyugodt, de mégis barátságos helyet, ahol lehet gondolkodni. Meg is találom a helyemet, és ami a legtökéletesebb: zárva. Azaz, zárni készülnek, mivel az ajtó még nyitva van. Majd meghálálom a tulajnak valahogy. Mondjuk megtalálom a macskáját, vagy kitalálom kivel csalja a felesége. Mikor azonban belépek vért találok, ez megtorpanásra késztet egyből. Óvatosan lépek beljebb, és a holttestet is meglátom, akihez vélhetően az ajtón lévő vér is köthető. – Hát ez érdekes fordulat. – közelebb mentem a testhez, hogy jobban megnézhessem, így már megpillanthattam a nőt is a pultnál. – Jó estét! Remélem nem zavarom, ha mégis… nos, igyon még, akkor semmi nem fogja zavarni. – vontam meg a vállamat, és ledobtam az aktákat az egyik asztalra, majd a pult mögé sétáltam. – Nincs gyerekpezsgő…  húztam el a számat, majd végül töltöttem magamnak egy pohár vörösbort. – Gondolom az úriembert ön intézte el. – böktem a fejemmel a hulla felé. Valószínűleg vámpír. Másként nehezen tudom elképzelni, hogy leterítette azt a férfit. – Egy apát ölt meg, két gyereke van, egyedül él, a felesége elhagyta. – könnyű. A férfi füle mögött maradt egy kis borotvahab, ha lenne élettársa, szól neki. A pult alatt, ahol a vörösbort találtam, egy kép van. Két gyerek, és letépve az anyjuk róla. Ha meghalt a nő, valószínűleg nem tépi le. A kép régi, a keret új, tehát gondol rájuk, viszont aligha találkoznak sokat, ez érthető, ha csúnya válás volt. És volt, mivel nincs jegygyűrű a férfi ujján. – Kérem, mondja, hogy sorozatgyilkos! – szeretem a sorozatgyilkosokat, érdekesek, és, mikor utánuk nyomozok, nem unatkozom soha. Egy sorozatgyilkost nem csak el kell kapni, meg kell érteni. Imádom ezt a részt! – Ne, nem az. Akkor nem inna. Ráadásul nem ilyen embereket ölne. Ugye tudja, hogy az alkohol az ön szervezetének meg sem kottyan? Gyorsan kiürül. Akármilyen bánata is van, az alkohol nem enyhíti. A heroint próbálta már? – pillantottam rá kíváncsian . Én igen, és jó, felpörget, bár mióta az elvonóról kijöttem, nem ittam és nem is drogoztam, szigorú ellenőrzés alatt állok. Tiszta vagyok.

Georgiana & Aspen


paradise city ● remélem jó lesz  27  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
† sofia.
† Tartózkodási hely :
† everywhere.
† Humor :
† painful.



Georgiana Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 31, 2016 4:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

Aspen & Georgiana
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
faith. can move mountains.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha körül kéne írnom a helyiséget, ennyit mondanék; vér mindenhol.
Nem igazán vagyok mostanában a magam ura, egyre inkább feldúlttá lettem az utóbbi időkben. A nővéremről kiderült, hogy ebben a városban tartózkodik, én pedig már indultam is, mint akinek az élete ezen az egészen múlna. Valójában már elgondolkoztam azon, hogy miért is csinálom én ezt. Vért verejtékezve kutattam őt, és mindig az lett az egésznek a vége, hogy könnyedén hagyott ott, mint egy senkit. Ennyit jelentenék neki, egy nagy semmit?
Részegen és gyűrötten motyogok magamban, mint aki az elmegyógyintézetből szökött volna meg néhány üveg alkoholért. A keserű nedűvel együtt a könnyeimet is iszom nem törődve, teljesen tönkrementem. Záróra volt, amikor én idejöttem. Az ismeretlen pultost könnyedén megöltem, hiszen nem kellett mást tennem, csak beleszúrnom a fejébe egy tőrt, és már halott is lett. Nem vall rám, hogy másoknak kioltom az életét, de ma valahogy ezzel az eszmével egyáltalán nem törődtem. Itt ülök a sötét helyiségben, nem törődve azzal, hogy bárki észreveheti a felfröccsent vért a bejárati ajtón. A részegségem annyira eluralkodik rajtam, hogy már semmi sem érdekelne. Nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek. MIndenki akikhez egykoron kötődtem, mindannyian elhagytak, és én már nem tudom mégegyszer újra elviselni mindezt. Szimplán csak őrültté lennék, haragból és gyűlöletből pedig mindenkit megölnék vagy tönkretennék. Mi értelme van az ilyen életnek? Nem tudnék úgy élni, bár tudom, egyre jobban közeledem ahhoz az életmódhoz. Inkább akkor odavetem magamat egy vérfarkasnak, csakhogy nekem vége legyen. Talán nem kellene többet szenvednem, nem így van?
Most vágynék törődésre, némi jó szót, amit nagyon régen nem kaptam már. Nem is tudom annak idejét, mikor voltam úgy igazán boldog, mikor mondhattam igazán ki azt, hogy most minden nyűgöm eltűnt. A gondjaim és a fájdalmaim folyamatosan csak tetőznek, s már érzem ott tartok, hogy nem tudom magamat ebből kimosni.
A ki tudja hányadik üveg után döntöttem úgy, hogy akivel először fogok ezután találkozni, megfogom kérni, hogy öljön meg, és egy percig se habozzon. Embert öltem most, ott a bizonyíték, és még ezzel a tudattal is képtelen vagyok együtt élni. Én  nem ezt az életet akartam. Egyáltalán nem.
A pultnál leülve lehajtom fejem karjaimba, miután letettem magam mellé az üveget, amiben már alig pár kortynyi alkohol lapult. Annyira szenvedek, hogy arra sincs erőm, hogy most felemeljem a fejemet. Reggelig képes lennék így maradni .  

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Don't you know that it's me?
† Tartózkodási hely :
Wherever you are, I'll be there
† Hobbi & foglalkozás :
Hunting down the Evil
† Humor :
dark, very dark, honey



Ashley Hatfield ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 26, 2016 4:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

Chase & Ashley
I'm Miss Sugar Pink
☄ Remélem megteszi kezdőnek ☄ Bubblegum bitch ☄ 215
©
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Végre egy jó kis egyetemi buli! Vagy valami olyasmi. Ritkán jutok el ilyen helyekre, lévén én magam nem vagyok egyetemista, csak egy-két jobb ismerősöm hív el néha. Mint ma este is  a Grillbe. Ez, amennyire én tudom, afféle törzshelye ennek a Whitmore-os társaságnak, ráadásul ma valami nagyobb parti készül, nekem legalábbis azt mondták. Igyekeztem hát a legjobb formámat hozni, ami azt hiszem sikerült is, erős, de nem közönséges sminkem, a szokásosnál is loknisabb hajam, magas sarkú cipőm, fehér miniszoknyám és topom, valamint a kis kék kabátkám még jobban kiemelik a szépségemet. Mert lássuk be, szép vagyok. A tényeket kár tagadni. Nem véletlen, hogy az ellenkező nemnél is igen nagy a sikerem, ezt szerénytelenség nélkül állíthatom.
Most is, ahogy belépek a helyre a barátnőimmel, több srác mustráló tekintetét is elkapom. Nagyrészük csak kiéhezett egyetemista fiú, akik úgysem mernek odajönni hozzám, míg tajtrészegre nem isszák magukat, akkor pedig már lényegében használhatatlanok. Legtöbbjük említésre sem méltó, ezt egy szempillantás alatt felmérem, ahogy leülünk a lányokkal egy asztalhoz és italt rendelünk. A lányok persze nevetgélnek és hamar a pasikra terelődik a szó. Latolgatják ők is a lehetőségeiket, mint rendesen. Én a magam részéről egyelőre várakozó álláspontra helyezkedem és az italomat kortyolgatva nézek végig a helyiségen, hátha megakad a szemem végre valakin, aki legalább a mai estére érdemes a figyelmemre.


Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
my sanity – just kidding, i'm so much better without it
† Kedvenc dal :
remember the name, railroad track, wicked, to be evil, i'm gonna do my thing
† Tartózkodási hely :
in the darkness
† Hobbi & foglalkozás :
you're so better off not knowing that, man
† Humor :
twisted



Kai Parker ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 22, 2016 10:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
to Sarah
hello, pretty, do you mind, if i join?
[You must be registered and logged in to see this image.]

A kisasszony elég meglepettnek tűnik, hogy hirtelen társasága lett, de egyelőre, úgy tűnik, nincs ellenére. Nem mintha az engem elijesztene vagy visszatartana attól, hogy legalább pár szót váltsak vele, ha már egyszer ide ültem.
- Általában elég jó társaság vagyok, ha valaki jól viseli a szemtelenséget és a pimaszságot – vigyorodom el a szavammal megegyező pofátlanságot tükrözve, ritka őszinteséggel, és még a poharamat is megemelem felé. De hát mit kerteljek? Úgyis nagyjából két perc alatt leveheti majd, hogy milyen vagyok, mivel egy kis beszélgetés kedvéért nem fogom megjátszani az udvarias lovagot. A színészkedéssel mindig túl sok a macera. Szeretem magamat adni, és többnyire teszek rá, hogy ez milyen hatással van másokra, mit vált ki belőlük. Kivéve persze ha akarok valamit. Olyankor időről időre képes vagyok előhozni a jobbik oldalamat is. Már ha azt feltételezzük, hogy van olyanom. Az öcsém jelenléte a fejemben egy ideje összezavarta a dolgokat.
Amikor rákérdez, honnan jöttem rá, mi is ő, ismét ravasz mosoly jelenik meg az arcomon, majd kicsit közelebb hajolok az asztal felett azt sugallva, hogy most valami titkosat fogok megosztani vele.
- Tudok dolgokat – kacsintok rá, aztán az asztal közepén levő sószóróért nyúlok, és a tartalmának egy részt kiszórom a poharam mellé. Körülnézek, hogy figyel-e valaki, de senki nem néz ide, a többség amúgy is elég ittas ahhoz, hogy ne higgyenek a szemüknek. Nem mintha zavarna a nagy közönség, de nem akarom, hogy bárki belerondítson a dologba. Végül jobb kezemet a sókupac fölé tartom, és ahogy az ujjaimat mozgatni kezdem feletti, a szemcsék lebegni, majd kavarogni kezdenek, mint egy mini hóvihar. A jelenség pár pillanattal azután ül el, hogy a tenyeremet elhúzom róla.
- Boszorkány vagyok, azok között is az erősebb fajtából. Megérzem az ilyesmit. Egyébként Kai a nevem – mutatkozom be végül. - Mit szólnál hozzá, ha rendelnék még italt, aztán játszanánk valamit? Mondok magamról három dolgot, amelyek közül csak egy lesz igaz, és ha eltalálod, melyik, én iszom, ha nem, akkor te... - Fektetem le azonnal a szabályokat is, aztán egy pillanatnyi tűnődés után újra megszólalok. - Hacsak nem vársz valakire... - Adom meg neki még egyszer a lehetőséget, hogy lekoptasson, mielőtt újra töltetném a poharainkat. Ne éljem magam bele túlságosan a játékba, ha nincs kedve hozzá. Akkor keresek valaki mást, aki ma este elszórakoztathat. Bár tényleg szívesen megismerném.


©
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
• needed me
† Tartózkodási hely :
• i'll be there
† Hobbi & foglalkozás :
• always something else



Ryan Rutledge ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 15, 2016 2:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Valahogy sejtettem, hogy hasonlóan mint én, vonzza a bajt. Nem volt nehéz kikövetkeztetni, hisz konkrétan minden egyes megrezdülése hajaz a gondolatom beigazolódására, miszerint vadásszal van gondom. Ám ez engem kicsit sem zavar, sőt, annál inkább felcsigáz. Talán fáj bevallani magamnak, de a szokásosnál nagyobb érdeklődést mutatok felé, mint, amit megengedhettem eddig bárkinek is. Hisz felmerülhet egy kérdés; ha egy ellenségről van szó, miért nem végzek vele itt és most? Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem akarok jelenetet.. ez engem soha sem zavart. Pusztán csak egy kellemesebb módot szeretnék a halálára. - Hmm. -Elgondolkodok, végig a velem szemben ülő lányt nézve, és karba teszem kezemet. - És.. ha én vagyok maga a.. baj? -Felhúzva szemöldököm teszem fel hangsúlyozva, lassan kérdésemet, és figyelve a lány minden egyes mozzanatát, arca rezdülését várom válaszát. Talán kicsit veszélyesen fogalmaztam, árulkodóan.. de konkrétan azt nem mondtam ki, hogy mi is lennék. Mit tehetnék? Tényleg szeretem a veszélyt.
Áh, megérkeztünk .. a csodás múlt. Most tényleg bele kellene mennem az ismerkedésbe? Bár én indítottam el a kérdést, köztudott hogy mennyire nem érdekelnek az emberek sorsai.. önző módon, csak is saját magammal foglalkozom, de itt és most.. az ellenkezőjét mutatom. - Ahogy érzékeltem ez tényleg megy neked. Nagy sebet hagyhatott.. és te.. mindezt egyedül tanultad, vagy esetleg volt ki segítsen? - Emlékezek az iménti tettre, és próbálok kicsit együtt érző lenni vele, már amennyire megy nekem. De ha belemegyünk a múltjába, talán még az is kiderül hogy hányan vannak, a családjával kapcsolatban minden. De ehhez kell ő is.
- Köszönöm a figyelmeztetést. -Ha lenne kalapom, most megemelném, de hát.. meg aztán mindez csak színjátszás. - Valami más, amire még felhívnád a figyelmem? - Természetesen jobb ha az ember tisztában van hogy ellenfelétől mit várhat, ha arra kerül a sor. Bár szerény személyem véleménye szerint, remélem hogy nem sikerül odáig fajulnunk. A fájdalmas haláltól jobb sorsot kívánok neki. Kár lenne érte.
Mit vár? Hogy rózsákkal körül ugrándozzam nyálas dumákkal? Nem, az nagyon nem én lennék, a nyálas duma és én..teljesen más kategóriák lennénk. - Nos.. csak tudni szeretném.. hogy mennyire és mire lennél.. kapható. - Nem távolodok el fülétől, sőt, annál inkább minden egyes szavamnál, Cass szája felé veszem az irányt, egészen addig, hogy már - már a ajkaink egymásét súrolják. Feltéve, ha nem tesz ellene semmit. Viszont még véletlenül sem csókolom meg.

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
all my friend are heathens
† Tartózkodási hely :
↯ vampire falls
† Hobbi & foglalkozás :
↯ shooting the bats
† Humor :
↯ who knows?



Cassidy Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 13, 2016 11:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

who are you, stranger?
ryan & cassidy

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha nem mondta volna, akkor is egyszerű lett volna kikövetkeztetni, hogy vonzza a bajt. Tipikusan olyannak tűnt, akinek nincs egy unalmas perce sem és hozzászokott már ahhoz, hogy veszély lengi körül. Én sem vattából készültem, pontosan ez volt velem is a helyzet: régebben nem is volt olyan másodpercem, amelyben nem azon kattogott volna az agyam, hogyan kerülhetnék veszélyesnél veszélyesebb szituációkba és most sem bántam, ha feljebb szökött az adrenalin szintem. Szerettem és kerestem a bajt, a hivatásommá vált, de egyesek szerint ez az apró titkom még mindig nem látszott meg a tekintetemben. A mozdulataimban, a tartásomban minden bizonnyal igen, de ha szükség volt rá, tökéletesen, bármiféle erőlködés nélkül át tudtam verni bárkit.
- Próbálom kerülni azokat, akik vonzzák a bajt. Bőven elég, hogy engem sem kerül el. – Ellentmondás, de mostanában tényleg jobb szerettem volna nyugisabb, kiegyensúlyozottabb emberekkel körülvenni magam, olyanokkal, akik kissé tompítják a bennem tomboló viharokat, nem alapot adnak nekik és még fújják is a tüzet. Pedig nem volt itt annak az ideje, hogy nyugdíjba vonuljak, rengeteg feladat várt rám, arról nem is beszélve, hogy azt az egyetlent sem teljesítettem még, amire feltettem az életemet. Csakhogy kezdtem belefáradni a sikertelenségbe és ez meglátszott a munkámon is. Már nem ugrottam le az erdőbe vadászni azért, mert ráértem, túlságosan sok minden megváltozott.
Halvány félmosoly ült ki az arcomra szavait hallva. – Régebben nem igazán bántak jól velem. Megtanultam megvédeni magam. – Hazugság. Tökéletes gyerekkorom volt, de a vérszívóktól muszáj volt tartózkodnom, így kifejlődött bennem, hogy egy egyszerű érintés is lehet halálos. Az előbb ennek az ösztönömnek lehetett a tanúja. – Hirtelen természet vagyok, ezt jobb, ha már most megjegyzed. – Ennek ellenére hagytam, hogy hajtincsemet a fülem mögé tűrje. Közelebb hajolt és az ingének gallérján gyanús, vörös foltokat pillantottam meg. Magamban mélyet sóhajtottam: ez most komoly? Ennyire nem akarják a felsőbb hatalmak, hogy lazítsak, kikapcsolódjak, ismét munkát küldenek a nyakamra? De… miért ő? Valószínűleg azért, mert szimpatikus… kezdtem azt hinni, hogy az ismerkedés, a kapcsolatok teremtése nem az én életvitelemhez volt szabva.
- Ennyi? Ilyen egyszerűen? Semmi felvezetés, rögtön a lényegre is térnél? – Kérdeztem tőle negédes hangon, a fejemben a vészjelző olyan hangosan csilingelt, hogy legszívesebben fejbe kólintottam volna magam a poharammal. A félreértéseim lehetőségének nem adhattam helyet, gyermeki reménykedéseimet muszáj volt leküzdenem, csakhogy nem igazán akaródzott.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
• needed me
† Tartózkodási hely :
• i'll be there
† Hobbi & foglalkozás :
• always something else



Ryan Rutledge ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 25, 2016 2:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Cassidy & Ryan
[You must be registered and logged in to see this image.]
Bár állításom szerint szomjúság oltási céllal vagyok itt, még sincs semmi sem a kezemben. Galléromon lebuktatóan vörös vérmaradványok mutatkoznak, ami vagy erre utal számára, ha esetlegesen tényleg vadász, mint ahogy az érzéseim azt súgják, vagy, csak szimplán vörösbornak nézi. Mindenesetre feszélyezve érzem magam társaságéban, mégis, valami vonz. Talán a veszély.. rég éreztem ilyet, ezért elővigyázatosabb is vagyok, a szokásosnál. Kikérek egy frissítő italt, a hely, legrégibb vörösbor készletéből, s amint megérkezik, azt kezdem nemes egyszerűséggel kortyolni. - Eléggé szomjazós típus vagyok... szóval, majdnem minden este itt töltöm időmet.  De mondhatni, a városban új fiúnak számítok, mégis.. már most meglepően sok furcsa dolgot láttam. Vonzom a bajt. - Érdeklődik.. egyelőre nem tudom eldönteni, hogy ez jót vagy rosszat jelenthet. Addig nem, míg be nem bizonyosodott megérzésem, miszerint egy vadásszal ülök szemben. Ezért is teszek amolyan biztonsági előre lépéseket ez ügyben. Határozottan, s hirtelen felé nyúlok, amit ő játékos egyszerűséggel reagál le, megragadja csuklómat, és leállítja kezemet. Felhúzom szemöldököm tettére, és konkrétan lepereg rólam bocsánat kérése. Máshogy állítom be a történteket, mint amiért történt.  - Én.. csak.. - Nőies zavartságot produkálok, s gyengéden kihúzom kezemet szorításából. Persze mindez csak színjáték.  - Nem volt egyszerű életed, nem igaz? - Húzom számat együtt érzően, s  újra megpróbálok felé nyúlni, s ha ezúttal sikerül, eltűröm haját gyönyörű arca takarásából.  - Már is jobb az összkép. - Hangom lágy, selymes, kellemes a fülnek. Egy ártalmatlan oldalamat igyekszem mutatni felé, ami vélhetően számomra is új, nem tudtam a létezéséről. Mindez azzal magyarázható, hogy a bizalmába férkőzzek, hogy aztán váratlanul csaphassak le rá. Meg aztán, egyáltalán nincs ellenemre társasága. Kérdését széles mosollyal az arcomon fogadom, és mutató ujjammal jelezve neki, játékosan közelebb hívom magamhoz, hogy a fülébe suttoghassam válaszomat. - Mi lenne, ha nem a szavak döntenék el a kérdést?  - Óvatosan lehelem fülébe szavaimat.  - Én.. a tettekben bízom. - Nem szeretnék túl rámenős lenni, így hát csak kezemet lassan, végig húzom az övén, gyengéden.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
all my friend are heathens
† Tartózkodási hely :
↯ vampire falls
† Hobbi & foglalkozás :
↯ shooting the bats
† Humor :
↯ who knows?



Cassidy Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 23, 2016 9:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

who are you, stranger?
ryan & cassidy

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Touché. - Bólintottam. Az emberek tényleg nem azért járnak ide, hogy csak úgy menjenek valahová, hanem általában baráti társasággal vagy ismerkedési célzattal keresnek helyet, esetleg azért, mert már annyira menthetetlenek, hogy senki sem szól hozzájuk és ezért italba fojtják a bánatukat. Vagy itt voltam én, akinek a Grill néha szinte munkahelyeként funkcionált, elvégre itt lehetett a legtöbb potenciális áldozatot megtalálni. És persze az erdőben, de voltak napjaim, amikor lusta voltam csizmát húzni és a sötétben járkálni. - És te milyen gyakran csillapítod itt a szomjadat? Csak hogy felkészüljek egy újabb esetleges összefutásra. - Tettem hozzá halvány félmosollyal az ajkaimon. Őt figyeltem, próbáltam figyelmen kívül hagyni, amit az ösztöneim súgtak, tehát hogy minden irányba nézzek, füleljek, nehogy meglepetések érjenek... olyan voltam, mint a katonák, akik poszttraumás stresszben szenvedtek, csak én még nem végeztem az éles bevetéseimmel.
Tökéletesen példázta a hétköznapi emberek számára nem túl normális, mégis belém ivódott viselkedésemet, hogy amikor a férfi az arcom felé nyúlt, azonnal felemeltem a kezem és az ujjaimat a csuklójára kulcsoltam. Szorításom ugyan nem volt olyan erős, mint egyébként lett volna és egy pillanat múlva már csak az ujjaim hűlt helyét láthatta, most mégis a pokolba kívántam a hivatásomat. -Sajnálom. Rossz szokás. - Vetettem oda, de nem vittem túlzásba a bocsánatkérés. A védekezés hozzám tartozott, ha nem társaságban lettünk volna, akkor valószínűleg már egy hegyes késsel a markomban pattantam volna fel. Ezek után nem volt csodálnivaló abban, hogy nehezen teremtettem új kapcsolatokat.
Mosolyom egy röpke pillanatra kiszélesedett, az előbbi közjáték után is jól szórakoztam rajta és a saját magam keltette feszültségem is enyhült egy kissé. Tényleg szükségem volt már a kikapcsolódásra. - És melyik vadállat lennék? A túlságosan fenyegető vagy az, amelyiktől ugyan elájulnak, de jó értelemben? - Kérdeztem éppen annyi cinkossággal a hangomban, ami nem tett közönségessé. Volt egy olyan érzésem, hogy sok nő azonnal felpattant volna, hogy meg se álljon vele a hálószobájáig, de nálam rossz lóra tett, ha ezt akarta elérni.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
• needed me
† Tartózkodási hely :
• i'll be there
† Hobbi & foglalkozás :
• always something else



Ryan Rutledge ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 23, 2016 8:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Cassidy & Ryan
[You must be registered and logged in to see this image.]
Követve példáját, szorosan mellé ültem egy székre, s egy pillanatra sem engedtem tekintetéből. Próbáltam belőle olvasni, de meglepő módon nem ment. Ez a nő.. a titokzatosságot képviseli, s azt sugallja magából, hogy elővigyázatos legyek vele. A kisugárzása nem egy átlagos emberé.. ez pedig nem kicsit kelti fel figyelmemet. - Pedig, lehet hogy nem ártana. - Kétértelmű válaszom következtében kacsintok a nőnek.  Szándékos fogalmazásom oka, a válasza.. sok mindent elárulhat számomra már csak egy mimika is. Míg ő kikéri italát, én csak őt figyelem. - Nem is tudom.. általában az emberek azért jönnek ide, hogy csillapítsák a szomjukat. Nos, ezért vagyok itt én is.  -Bár igaz, én már megtettem kissé más értelemben. Én ezen céllal járok ide, a Grill tökéletes hely a magamfajtáknak. Valahogy mindig magamhoz vonzok valakit.. eddig egyszer sem sikerült egyedül távoznom innen, s nem bánnám ha most sem tennénk kivételt, ezen hölgyemény  társaságában. De azt hiszem, ez nem fog csak így egy könnyen menni. Nem tűnik egy könnyen adom magam típusnak, már csak a viselkedéséből is levonva, ami nem baj. Sőt! - Tényleg így lenne? - Játékosan felvonom szemöldököm, miszerint meg tudja védeni magát. Semmi természetfeletti erőt nem alkalmazva nyúlok hirtelen az arca irányában, egy újabb teszt gyanánt. Az, hogy hogyan reagálja le mindent elárul róla. Egy átlagos ember nem tudná kivédeni, egy biztos. - Én? Vadállat? - Jóízűen felnevetek kérdésén. - Maximum az ágyban. -Őszintén válaszolok. Én nem vadállatnak tartom magam, hanem ragadozónak. Nem támadok céltalanul, s ok nélkül sem. - De kideríthetjük. - Ördögien féloldalas mosolyra húzom számat. Nem bízok benne, ahogy ő sem bennem. Ő nem olyan, mint a többi nő akikkel dolgom volt ezidáig.  



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
all my friend are heathens
† Tartózkodási hely :
↯ vampire falls
† Hobbi & foglalkozás :
↯ shooting the bats
† Humor :
↯ who knows?



Cassidy Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 23, 2016 7:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

who are you, stranger?
ryan & cassidy

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kényelmesen elhelyezkedtem a választott székemen és kikértem az italomat, mielőtt válaszoltam volna neki, de a kijelentése, miszerint utána kajtatok széles mosolyt csalt az arcomra, sőt, elérte, hogy halkan felnevessek. Ha hallottam volna a komolyságot a hangjában és láttam volna a kijelentéséhez tartozó igaz hit nyomait a szemeiben, akkor minden bizonnyal sarkon fordultam volna. Utáltam az önelégült embereket, azokat, akik azt hitték, hogy körülöttük forgott a világ csak azért, mert valaki hozzájuk szólt. Bár biztosan velem volt a baj vagy engem neveltek régimódian, hiszen a mai világ tele volt olyanokkal, akik sajnos nem tudták jól elhelyezni magukat.
- Csak szeretnéd. Nem töltöm itt minden percemet és ha így is lenne sem utánad szaglásznék. - Egy pillanatra cinkosan felvontam a szemöldökeimet, aztán biccentettem a pultosnak, hiszen elém került az italom. Nem voltam nagy alkoholfogyasztó és ha mégis töltöttem magamnak egy pohárral, akkor inkább bort ittam, de egy fárasztó nap után, főleg egy péntek estén miért tagadnék meg magamtól egy kissé töményebbet? - Akár én is megkérdezhetném, hogy miféle szerzet vagy te, hogy már másodjára futunk össze? Attól függetlenül, hogy ez egy kisváros, ennyire pici nem lehet. - Belekortyoltam az italba, de közben nem eresztettem a férfi tekintetét. Láttam rajta, hogy végigmért, szavai pedig arra késztettek, hogy enyhén, alig láthatóan rántsak egyet a vállamon. Hányszor hallottam már az ehhez hasonló utalásokat, nem csak itt, hanem az ország számos táján... a vámpíroknak jó szokása volt magukra utalni azzal, hogy veszélyes helynek titulálták a tartózkodási helyüket. Egy röpke másodpercre lehunytam a szemeimet és sóhajtottam egyet. Ugye nem... most nagyon nem volt kedvem vadászni, kissé megkeményedett az arcélem a lehetőség gondolatára, miszerint most is egy vámpírral beszélgethetek. Vagy ez már a paranoia lenne?
- Ez a legrosszabb duma, amit valaha hallottam. És hidd el, rengetegszer hallottam már. De ne aggódj értem, meg tudom védeni magam. - Jelentettem ki. Klisé kérdésre klisé válasz, ám ha más nem, én tényleg képes voltam arra, hogy bárki leszereljek. - Ha körülnézek, nem sok vadállatot látok. Te kikre gondoltál? A fiatal srácra, aki éppen a csajokat fűzi vagy az öregemberre, aki sört iszik, esetleg arra a párra a hamburgerükkel? - Kérdeztem érdeklődést tettetve. - Esetleg magadra?

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
↘ Love me harder
† Tartózkodási hely :
↘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
↘ Fotózás, tanulás
† Humor :
↘ Mondd, hogy csííz!



Sarah Nelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 1:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

Kai & Sarah
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
[You must be registered and logged in to see this image.]
Eddig New Orleansban voltam, mert úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis környezet változásra azok után amik az elmúlt időben történtek velem. Egy teljesen új helyre volt szükségem ahhoz, hogy feldolgozzam a vámpírrá válásomat és, hogy hozzá szokjak ehhez az új... Élethez. Jobb volt ott élni egy kis ideig, mint itt ahol sosem tudhattam volna, hogy mikor fogok újra össze futni Stefannal. Még nem álltam készen arra, hogy lássam őt. Az érzéseim mintha 8x erősebbek lettek volna, sokkal dühösebb voltam Stefanra, mint hittem volna, sokkal jobban tudtam szeretni másokat, mint az átváltozás előtt. Az érzéseim teljes mértékben felborultak, inlabilis volt a hangulatom, most már viszont úgy érzem, hogy vagyok már olyan állapotban, hogy vissza térjek Mystic Falls-ba. Már nem érzem úgy, hogy nem tudom kontrollálni a vér iránti szomjamat. Újra elkezdtem vissza találni régi önmagamhoz, csak... Csak néha úgy érzem, hogy a vámpír énem erősebb, hogy már soha többé nem lehetek teljes mértékben ugyan az az ember aki anno voltam, aki mindenben és mindenkiben csak a jót látta, akinek a legfontosabb a család és a fotózás volt. Más ember lettem, de ez még nem jelenti azt, hogy nem tehetek meg mindent annak érdekében, hogy minél jobban hasonlítsak a régi önmagamra.
Úgy döntöttem, hogy itt létemre lemegyek inni egy kicsit a Grillbe. Nem nagyon van még kedvem ahhoz, találkozzak a barátaimmal, ezért sem szóltam nekik arról még, hogy újra itt vagyok, talán majd holnap.
Gondolataimból az ébreszt fel, mikor meglátom, hogy egy férfi leül a velem szemben lévő üres helyre.
- Szia, nem gond. - mondom egy csöppet csodálkozva, de igazából a válaszom teljes mértékben lényegtelen, hiszen nem is várta meg azt, hogy mit szólok hozzá, hanem azonnal helyet is foglalt velem szemben.
- Majd meglátjuk, hogy élvezni fogom-e a társaságodat. - mondom egy csöppnyi gúnnyal a hangomban, miközben egy halovány huncut mosoly jelenik meg az arcomon. Viszont ez el is tűnik amikor meghallom a következő mondatát.
- Honnan tudtad, hogy mi vagyok? - teszem fel egyből a kérdést, miközben végig a szemeibe nézek.

Zene •• kövi jobb lesz [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
• needed me
† Tartózkodási hely :
• i'll be there
† Hobbi & foglalkozás :
• always something else



Ryan Rutledge ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 18, 2016 12:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Cassidy & Ryan
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mystic Falls. Az általam egyik legkedveltebb hely, ugyanis itt mindig történik valami kedvemre való. Sosem hagyják az embert unatkozni. Meg aztán már Leena is ideköt helyileg. Merem kijelenteni azt, hogy a keresgélésem elérte kitűzött célját, hisz' megtaláltam átkom forrásának kulcsát. Én az a típus vagyok ,aki bármire képes céljai elérése érdekében. Ha kell, könnyedén tiprok el bárkit, legyen az ismeretlen, akár egy barát. Bár az utóbbival nem büszkélkedhetek, magányra vagyok ítélve. Lehet hogy bánnom kellene, de megszoktam már az egyedül létet, azt, hogy nem függök senkitől s ez így is van rendjén. Talán már nem is tudnám kezelni, ha valaki az életembe csöppenne.. bár, ez régebben sem ment túl jól. Nem a mérhetetlen kedvességemről voltam híres már akkoriban sem, a nők valahogy mégis csak dőltek az ágyam irányában. Szóval a sok rossz dolog ellenében kijelenthetem, hogy nem volt olyan rossz életem. Megtanultam vele élni. Ahogy a tudattal is, hogy mennyi vér tapad kezeimhez. Hiába próbálnám tisztára mosni, ha akarnám se tudnám. Bűzlök a vér szagától. Jelen pillanatomban szó szerint is, mohóságom eredménye ott vöröslik a ruhám gallérján. Ahogy indulnék az italomat kikérni, hirtelen valaki megszólít..Unott arccal fordulok felé, aztán a szembesülés pillanata mosolyt csal az arcomra.
- Azt hiszem már nem.- Lényegre törően szólalok meg. Az arcát ezer közül is felismerném, annak ellenére is hogy sokat nem beszéltünk ezidáig.. -Te? Azóta is rám vadászol itt?- Kissé önelégülten teszem fel kérdésem, kihangsúlyozva játékosan kérdésem. Nem hiába, az ember soha nem lehet elég elővigyázatos , főleg nem ha itt tartózkodik. Ahogy alaposan végig nézek rajta, testén lehetséges edzések nyomait vélem felfedezni.  - Nem szabadna egyedül futkoznod. Sok.. vadállat van odakint. Akár itt bent is.- Szándékosan játszom a szavakkal, kíváncsian várva válaszát. Nem hiába, próbálok belőle ezt - azt kihúzni, nem új húsi vagyok, sok mindent meg és túléltem már.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
all my friend are heathens
† Tartózkodási hely :
↯ vampire falls
† Hobbi & foglalkozás :
↯ shooting the bats
† Humor :
↯ who knows?



Cassidy Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 18, 2016 11:14 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
who are you, stranger?

Mostanában egyre több időt töltöttem itt. Nem süllyedtem le arra a szintre, hogy naponta, nullától huszonnégy óráig a pultot támasszam, de azt vettem észre, hogy a emberek jelenlétében, esténként, sokkal jobban tudtam gondolkozni, mintha otthon ücsörögtem a kanapémon egy könyvvel a kezemben vagy éppen a falat bámulva. Az volt a helyzet, hogy teljesen elszigetelődtem. Egyedül Sybille volt nekem, hiszen az állandó gyanúsítgatásommal a családi kapcsolataimat is tönkretettem, a városba pedig nem azért jöttem, hogy barátokat szerezzek, így hatalmas ismeretségi kört sem tudta felmutatni. Végülis hozzászoktam már: attól a pillanattól kezdve, hogy bekerültem a vadászok köreibe, leginkább a saját képzésemmel voltam elfoglalva, nem azzal, hogy szombat este hová menjek bulizni. Tinédzserkoromban egyáltalán nem mutattam visszahúzódó hajlamokat, pontosan értettem a kapcsolatok kialakításához és a csábításhoz, ami jól jött akkor, ha ás fegyver nem volt a tarsolyomban és csak egy szép mosollyal tudtam becserkészni az áldozatomat. Ám most egyszerűen lazítani akartam és ismét belevetni magamat abba a dologba, amit egyesek úgy hívtak, hogy élet. Egy évtizede alig jutott ki ebből nekem, volt mit bepótolnom.
A hely szinte tele volt, a város minden korosztálya képviseltette magát. A kamaszok táncoltak és biliárdoztak, a húszasok és harmicasok inkább a boxokban ülve cseverésztek és olyanok is voltak, akik nem messze vándoroltak a pulttól. Én is az utóbbit választottam, főleg, mert belépve a Grill ajtaján szinte rögtön kiszúrtam valakit. Nem először láttam itt ezt a férfit és a múltkor szóba is elegyedtünk, viszont amikor három napja itt jártam, nem találkoztunk.
- Ismét egyedül? - Kérdeztem a férfi arcára nézve. A neve... Ryan. Igen, biztosan így mutatkozott be, nem sok új nevet kellett megjegyeznem az elmúlt egy hétben, hogy ne emlékezzek rá.


ryan & cassidy

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
my sanity – just kidding, i'm so much better without it
† Kedvenc dal :
remember the name, railroad track, wicked, to be evil, i'm gonna do my thing
† Tartózkodási hely :
in the darkness
† Hobbi & foglalkozás :
you're so better off not knowing that, man
† Humor :
twisted



Kai Parker ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 11, 2016 1:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
to Sarah
hello, pretty, do you mind, if i join?
[You must be registered and logged in to see this image.]

Meglötyögtetem az aranyszínű folyadékot a pohárban. Nem esik olyan jól, mint vártam, talán mégis inkább vodkát kellett volna rendelnem. Most már mindegy. Felhajtom a maradékot, és némi habozás után mégis csak kérek egy újabb kört. Tényleg keresnem kellene valami új elfoglaltságot, mert kezdem magamat igazán szánalmasnak érezni. Előttem az egész élet végre, esélyem van élni ÉS meghalni is, és én mit csinálok? Itt iszogatok magamban ahelyett, hogy élvezném a második esélyt. Az egészről Luke tehet. Az a kis vakarcs, még a halálában sem szabadulhatok tőle. Bár nyilván ez az összeolvadás egyik lényege, nem igaz? Megkaptam az erejét, megkaptam a kovent, és velük együtt az öcsém minden szánalmas érzését is. A bűntudat nem igazán hagy aludni éjjel, nem tudok szabadulni ezektől a dolgoktól, nem tudok továbblépni, és hiába tértem vissza, hiába változtak a dolgok, a családom továbbra is kívülállóként kezel. Valószínűleg mert az is vagyok. Ah, ember, ez így tényleg szánalmas! A nap nagy részében többnyire azért sikerül félvállról vennem az egészet, lepörögnek rólam a dolgok. De igazán ideje lenne már új dolgokba kezdenem. Új embereket megismernem, talán utaznom is, elugrani ismét New Orleansba. Az a város tényleg érdekesnek tűnt a sok természetfelettivel, ott biztos könnyebb elvegyülni. De most még itt vagyok, és itt kellene kezdenem magammal valamit. Hátat fordítok a pultnak, hogy felmérjem a jelenlevőket, hogy találok-e közöttük olyat, akinek esetleg még érdekelne a társasága. Valami elfoglaltság kell, amivel elüthetem az este fennmaradt részét. Aztán meglátom ezt a lányt az egyik asztalnál, egyedül ücsörög. Váo, azok a hatalmas barna szemek. Ellököm magamat a pulttól, fogom a poharamat, és megindulok a kiszemeltem felé.
- Helló! Ugye nem gond, ha csatlakozom? - kérdezem, és már helyet is foglalok anélkül, hogy egyáltalán választ kapnék.
- Nehéz nem észrevenni, amikor egy ilyen csinos nő egyedül ücsörög itt, gondoltam, talán nem bánnád a társaságot. - Hozom a nyomulós formámat, bár a szavaim szerintem még egész udvariasak, inkább a hanglejtésem és a gesztusaim azok, amelyek igazán rámenősnek számítanak. Leteszem a poharam, majd féloldalasan az asztalra könyökölve fordulok érdeklődve a lány felé.
- Ó, te vámpír vagy - Érzem róla, még csak meg sem kellett hozzá érintenem. Érdekes. Mielőtt a börtönvilágba kerültem volna, nemigazán volt szerencsém a fajtájához, csak úgy hébe-hóba. Most viszont mintha folyton belebotlanék egybe. Vajon tényleg ennyit változott a világ húsz év alatt, vagy én járok sokkal inkább nyitott szemmel? Persze volt elég időm tanulmányozni a természetfelettit, elméletben, legalábbis. Olvasással. Szórakoztató volt rájönni, hogy mennyi furcsa lény él ezen a földön, de igazából a többség még így is inkább csak mesének tűnik. Tündérek? Animágusok? Pff... mint egy rossz, másodosztályú tiniregény hősei.


©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
human bloodbags
† Kedvenc dal :
fifty shades of delena x cold hearted snake by BonBon x the devil within
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
being near Elena
† Humor :
come, and try me



Damon Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 02, 2016 3:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


Stefan x Damon



[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, nem kicsit ért váratlanul az, miközben a telefonom kijelzőjére pillanatva, kiszúrtam Stefan nevét. Az üzenetben az állt, hogy a Grill-ben fog rám várni, zárás után. Hogy mit akarhat mondani, arra rettenetesen kíváncsi vagyok. Viszont, tudván, hogy az öcsém milyen kiszámíthatatlan tud lenni ripperként, kénytelen vagyok fakaróval érkezni a helyszínre. Azok után, hogy Tatia révén Elena fejéből minden egyes boldog emlékkép kitörlődött rólam, mást sem akartam annál jobban, mint Stefant valahogy ismét visszacsábítani az őt megillető helyre. Nem neki való a kegyetlenkedés, mert ha egyszer elveszíti a fejét, akkor nem fogja tudni, mennyi az annyi és hol kéne megállnia. Egy kontrollálhatatlan szörnyeteggé válik, még nálamnál is rosszabbá. A józan gondolkodású énje egyáltalán nem lenne büszke arra, akivé vált.
Már egy jó ideje próbálok hatást gyakorolni rá, illetve különböző módszerekkel elérni, hogy észhez térjen, ezidáig sikertelenül. Viszont nem fogok lemondani róla, mert fordított esetben ő is a végsőkig elmenne értem.
Úgyhogy, el is indultam a Grill fele, a zárást követő percekben. Azonban, mint kiderült, nem is kellett volna idáig várnom, mert alighogy átléptem a szórakozóhely küszöbét, rögtön meg is csapott az az ismerős, erős, émelyítő fémes illat.. és a legrosszabb, hogy hullaszaggal keveredett.
- Tipikus Stefan. - Hallatok egy sóhajt, majd elindulok a bárpult irányába, ahol az emlegetett szamár foglalt helyet.
- Nem tudtál volna most az egyszer nem felfordulást okozni, Öcskös? Szerinted Donovan másnap reggel fel tudja mindezt egymaga takarítani? - kérdezem, miközben lehuppanok a mellette levő bárszékre, olyan hangsúllyal beszélve, mintha valóban aggódnék Mattyke miatt. Pedig, én csak egy valaki miatt aggódtam és az illető itt is ült alig fél méterre tőlem. Ahogy így elnéztem őt, határozottan levonhattam a következtetést, hogy  mennyire pocsék állapotban van.

//Bocsi, hogy ennyire megvárattattalak  27  //
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :


† Kedvenc dal :
blackbird song ♢
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♢
† Humor :
funny ♢



Shalya Nirvan ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 17, 2016 6:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Damon & Stefan
be careful who you trust. the devil was once an angel.






[You must be registered and logged in to see this image.]
Élvezettel tölt el a vér íze, az emberi vér, amely felpezsdít, s hirtelen akkora erőt ad, hogy voltaképpen aligha tudna bárki ellenem bármit is tenni. Az elmúlt pár napomat szórakozással töltöttem, jobban mondva azzal, hogy más életét ontottam ki. Egy kikapcsolt vámpírnak ez a szórakozás, na meg persze az, hogy miként forralja ama bosszút, amire voltaképpen készül. Jobban mondva; én. Egy pillanat alatt sikerült kiürítenem a Grill minden egyes porcikáját. Az emberek javával végeztem, hiszen mindegyik a földön hever saját vérében fagyva. Némelyiknek valahol a feje a sarokban van, valamelyiknek nincs is meg, a másiknak a karja valahol a terem végén, s mindeközben minden ami érinthető az véres, nos, mi kell még ennél több? Tökéletes hangulatot teremtettem egy csodás beszélgetéshez, szóval, a bátyámnak egy szava sem lehet rám! Ha pedig még is, akkor bizony csatlakozhat azokhoz, akik a földön hevernek élettelenül. Na de, nem akarom őt bántani, szóval a poénkodást félretéve egy lehetőséget adok magunknak, hogy jól érezzük magunkat. Fogalmam sincs, hogy hogyan vitt rá a lélek, mindenesetre ez is csupán csak egy szórakozás számomra, és hát igen csak nagy tervvel fogok előállni, aminek voltaképpen szerintem ő sem lesz ellenére. Ha pedig még is, akkor ostoba. Ki az, aki kihagyna egy ilyen lehetőséget?!
Jelen pillanatban egy igen csak csinos nő van előttem, akinek a nyaka saját vérétől csillog, hiszen az iméntiekben megharaptam. Rászolgált most már, most pedig ideje őt is továbbküldeni.
Egy pillanat alatt töröm ki a nyakát, aki ezúttal a többiek közé zuhan élettelenül, egy hangot sem kiadva, hiszen mire bármiféle sikoltást kiadott volna magából, addigra már ötször halott lett. Kegyelmes vagyok, elvégre gyors, és fájdalommentes halál érte.
Karommal letörlöm számról a vért ahogyan végighúzom rajt, s egészen mély levegőket szippantok, ami voltaképpen egyáltalán nem friss, hiszen az egész hely vérrel vegyült, így hát az illat minden bizonnyal egy ember számára nem lenne kellemes, de egy vámpírnak... egy igazi mennyország!
Tíz perc alatt azonban a tetemeket behordtam a mosdóba, így hát az minket nem fog megzavarni a beszélgetésben. Igyekszem kulturáltabb környezetet teremteni. Kénytelen voltam ezt tenni, hiszen nem szeretem a tömegeket. Így hát kénytelen voltam megölni őket. De hat vagy hét ember halála... mit számít az? Van belőlük bőven.
Végül a pulthoz leülök, s a korongszéken forogni kezdek lassan. Rettentően unatkozom, ráadásul Damonnek meg már régen itt kellene lennie. Hagytam neki egy üzenetet, hogy amikor a Grill bezár este, akkor jöjjön ide. Szerintem ránk fér egy kis beszélgetés, és minden bizonnyal már tudja, hogy újra kikapcsoltam, szóval fogalmam sincs, hogy miként fog beállítani, lehet, hogy egy tőrrel hogy leszúrjon, vagy valami... ugyan, lényegtelen! Nem ártok én a légynek sem, csupán csak szórakozom!

my demons. || 434 || [You must be registered and logged in to see this link.]  ||  :mer:  


Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
#aftermidnight, #bloodonmyname
† Tartózkodási hely :
#mysticfalls
† Hobbi & foglalkozás :
#detective



Alana Moretti ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 16, 2016 10:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Krauser & Moretti
would you put drinking under 'experience'
or 'special skills'?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Minden eljárásnak megvan a maga menete, sok kis lépcsőn át vezet az út a végéig és különösen igaz ez, ha saját berkeken belül történik az eset. Többszörösen odafigyelnek, ki azért, mert reménykedik az ellenkezőjében... ki azért, mert nem akarja, hogy megcáfolják, de temérdek az ok. A végzéshez követelmény a jogerő, az ítélethez, pedig bizonyíték kell és amióta gyáva módjára végzett önmagával a társa nem vagyok képes nyugodtan aludni. Egyrészt, mert nem ezért a végkimenetelért adtam be a felülvizsgálati kérvényt, a k***a életbe, egyáltalán nem! Törvényes eljárást akartam, nem önbíráskodást, aminek következtében én kerülök a gonosz farkas szerepébe, mert tulajdonképpen tönkre tettem a családképet. A bűntudat mellett, pedig ő van feltüntetve, azt hiszem vagy amit képvisel. Egy rendőr, a felelősségre vonó fajtából, aki lesz*rva az esküt, a kötelességeit, a szabályzatot, a titoktartást jön utánam törleszteni... ha használná az ép, józan eszét... de nem teszi, emiatt remeg a kezem, van görcsben a gyomrom. Ismét.
Az áthelyezésem nem azért történt, mert én tettem... nem annak ellenére: miatta. Az akta megtekintéséhez nincs engedélye, de ha az agyát nem lepné el a vörös köd és ne akarna egyértelműen bűnbakként kezelni kikövetkeztethetné. Nem hülye az ég szerelmére, én viszont akárhányszor újra átrágom magam az egészen annál inkább annak érzem magam. Nem az én hibám volt. Szakmailag nem.
Egyszerűen eleresztem a fülem mellett a válaszát, szemmel láthatóan nem reagálok rá. Csak kattogok a háttérben. Egyre és egyre. Lehet hívnom kéne Roux-ot, hiába nem kötöttem sose az orrára miért hagytam magam mögött Chicago-t és nem feltétlen azért, mert sejtem egyébként milyen véget tervez az estének Krauser...
- Persze, ezt mondod neki, ha idegességben megszül, amíg távol vagy? - egyből a sörömbe kortyolok és jobb kezemmel intek a srácnak a túloldalt, hogy ne foglalkozzon vele, kezelem a helyzetet. Ha kell jelvényes módszerrel. Alig ér pultlapot a korsóm máris emelhetem újból... tényleg ennyire..? Megfeszítem az állkapcsom és finoman megrázom a fejem hitetlenkedésem kellős közepén, mivel párhuzamosan próbálom magam visszafogni, ne nyögjek be egy 'b*szd meg'-et az egykori rangja hallatán. Dobolni kezdek a lábammal.
- Jól ismered mivel jár a titoktartási kötelezettség. Jól. Azzal is tisztában vagy, hogy mi a menete a procedúrának, amit végigzongoráztak odabent. - odafordítom a fejem, nagy nehezen elszakadok a pult mögött lévő polcon sorakozó üvegektől. - Gondolkozz már tisztán, - sőt, kifordulok felé a széken. - amit lehetett elmondtam már. Elhiszem, hogy jó társad volt, tényleg, de csak neked. Csak a te hátad védte be. Csak neked nem tett keresztbe azzal, hogy nem tartotta be a protokollt... Richards, Lochlan, Emmerson. Kérdezted őket is? Hozzájuk is elmentél? - nem én voltam az egyetlen, aki szolgálatban megsérült mellette, amikor ideiglenesen kihelyezték más mellé és nem én húztam a rövidebbet a felsoroltak közül. Nagyon nehéz összekaparni magam, hogy észérvekkel győzködjem... de lenyelem az idegességemet, nem ő az egyedüli, akit meg kell győznöm. Legutóbb a torkomat szorongatva kért számon, a levegőt is nehezen vettem, nemhogy rávezessem a logikai buktatójára az álláspontjának...

R.I.P. 2 my youth ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
Wash it all away
† Tartózkodási hely :
Jelenleg Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fakabát
† Humor :
???



Vaughn Krauser ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 12, 2016 7:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Moretti & Krauser

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Ain't no sleep when the wicked play

[You must be registered and logged in to see this image.]
Orbitális, neonfényekkel keretezett a szerencsém ma, hogy egy órával ezelőtt bekajátam, mint az állat. Nincs itt az asszony, cicogok, mint egy kisegér. Kit érdekel, hogy a kocsim tetején vagy a motorháztetején kajálok valami olyat, amivel elcseszem a következő öt évre a koleszterin- és a trigliceridszintjeim. Meg persze többet is iszom. Bocsi, trigliceridszintem. De folyamatosan idegállapotban vagyok, egy fallosz ékelte be magát a szürkeállományomba ettől az egésztől.
Mert a történtek mindenre jó fényt vetnek, csak éppen Morettire nem. Ő felpattant a szopórollerre, a legjobb barátom és társam megölte magát és valamiért ennek az átkozott némbernek a neve is felbukkant a jelentésben. Kérem szépen, mi nem szoktunk túl nagy farkaalját keríteni egy mezei öngyilkosságnak. Ha valaki megkattan és kiég a szavatossági ideje előtt, az megesik. De annak tünetei vannak. Itt az egyetlen tünet az volt, hogy ez a némber köddé vált.
A bal kezének ujjai ráfonódnak a korsóra, de olyan perifériás látásom van, mint a nyúlnak az üzemdoki szerint. Legalább az orrom elé látok viszont. Remeg a keze. Be van fosva, mint aki szilvára hashajtót nyomott. Jól fogunk szórakozni, érzem én.
- Ó... tudod. Csak egy idióta picsát, akinek feltehetőleg a kelleténél több köze van a legjobb barátom halálához, mint kéne... - vonom meg szinte visszataszítóan közönyösen a vállam, majd negédes mosollyal jutalmazom meg, ahogy a bőre elkezdi az izzadságot kiengedni. Helyes. Valami ilyen reakcióra vártam. Ha ártatlan lenne, akkor megkérdezné tőlem, hogy nem rendelek-e én is egy sört és ha már errejártam elmeséli nekem, hogy milyen az élet Mystic Fallsban. De kiverte a víz, fehér mint a fal és még mindig nem szűnt meg a végtagi remegése. Lehet nem kell bevetnem a vallatókészletet a kocsiban?
- Köszi az aggodalmat, de tud vigyázni a nejem magára, nagylány már. - a csápjai kint vannak ennek a némbernek. Hátradőlök és nem törődöm a pincér kissé aggodalmasan masírozgató tekintetével, rendelek még egy Jägert.
- Két opciót tárok eléd. Az egyiket lehet túl is fogod élni. Elmondod nekem szóról-szóra, hogy mi történt, én rápattintok pár okostojást és ha igazat mondtál, akkor pár év múlva majd nevetve emlékszünk vissza az egészre. Ha nem vagy hajlandó erre... tudtad, hogy kiképzett kihallgatótiszt vagyok? - gonosz kis mosollyal fordulok felé féloldalasan.

Wicked Ones - Dorothy

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• This night ain't for the faint of heart • [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
#aftermidnight, #bloodonmyname
† Tartózkodási hely :
#mysticfalls
† Hobbi & foglalkozás :
#detective



Alana Moretti ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 10, 2016 6:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Krauser & Moretti
would you put drinking under 'experience'
or 'special skills'?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az éhgyomorra elfogyasztott tequila nem kizárólag csak az étvágyamra volt hatással, kevésbé feszült idegekkel ültem a bárszéken és a rendelt vacsorámra várva magam elé húztam a sós mogyoróval teli tálat. Képtelen voltam ellenállni nekik, hiába láttam a következő pillanatban már a piros-fehér kockás szalvétával kibélelt kosarat a pincérsrác kezében, amiből a felszálló gőz csak egy dolgot jelenthetett... a frissen sütött, forró sajttal leöntött sültkrumplimat. Összefutott a nyál a számban és egy röpke, hálás pillantást vetettem a jóemberre, akinek köszönhetem, többre nem is fecséreltem az időmet, a gyomrom fájdalmas korranása is sürgette a kóstolást. A társam szóvá tette a mostanában kifogásolható étkezési szokásaimat, amire csak legyintettem előtte, de most, hogy végre ismét jó ízzel gondolok az előttem lévő kajára... beismerem magamnak is. A steakfűszer, amivel megszórták a krumplit elképesztően jól fúziónál a cheddarral: egy kiadós sóhajtással adózom az ízorgazmusnak és ahogy a szemem sarkából újfent meglátom a srácot muszáj intenem a srácnak. Sört kíván kísérőül a menü és mivel már végeztem mára, eszem ágában sincs megfosztani magam tőle. Megérdemlem.
...legalábbis ezt gondoltam a következő falatig, amikor a perifériámba egy kísértetiesen ismerős alak úszott be. Csak kísértetiesen, mert az agyam sem akarta elsőre feldolgozni a látványt - ennyit a nyugalmas vacsorámról, a lelki békémről. Az ő rendelésfelvételét megelőzőn csúsztatta hozzám a korsó sört a pultos, ami remek alibiként szolgált a bal kezemnek. Ugyanis éreztem: alig, de hozzáértő szem számára észrevehetően remeg. Nagyot nyeltem, számban a falattal és megtöröltem az ujjaimat a szalvétával, de végül mégis a nadrágom anyaga vitte le a maradék olajat az ujjvégeimről. Nőies lazasággal.
- Mi a fenét keresel itt? - ...pont, ahogy felteszem a kérdést a 'f*szt' lecserélve egy szolidabb változatra. Nyilvánvalóan nem nyaralni jött, pont oda, ahová áthelyeztettek az eset után és nem is azért, hogy ital mellett cseverésszünk. A zsigereimben érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, kiver a víz...
- Nem a feleséged mellett kellene strázsálnod 0-24-be? - tudok róla, persze, hogy tudok. Nem veszítettem el a régi kapcsolataimat, Elliot, pedig egyedüliként tudott a kettőnk közti... incidensről, így természetesen tájékoztatott egyes dolgokról és valahol reméltem: ez elég visszatartó erő a számára attól, hogy valóra váltsa a fenyegetéseit. Ez lenne a normális. A k**rva életbe, hogy csak lenne normális... erre, pedig innom kell, ha már az étvágyam szabadságra ment.

fake it ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
Wash it all away
† Tartózkodási hely :
Jelenleg Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fakabát
† Humor :
???



Vaughn Krauser ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 03, 2016 6:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Moretti & Krauser

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Ain't no sleep when the wicked play

[You must be registered and logged in to see this image.]
A számból halvány füstfelhő távozik, mikor megcsörren a telefonom. Morgok kicsit, amolyan jó anyázósan, de amikor meglátom, hogy kinek a neve világít fel az Aquos kijelzőjén, kicsit megenyhülök. Felveszem és kihangosítóra rakom. Ez egy zsaru szokás nálam, Quanticoban nevelték belém, hogy mi rendőrök sem vagyunk feddhetetlenek, ami a vezetés közbeni telefonálást illeti, pedig a kihangosító egy remek találmány.
- Dalolj nékem, Müller, mert kihúzom a nyelved a seggeden keresztül. - avagy "szia" Krauserül. A vonal másik végén a kolléga nevetéséből is csöpög a német nyelv, amire félmosolyt villantok az ordas nagy kijelző felé.
- Sikerült átfésülnöm a fájlokat és ráleltem az űzött vadad telefonszámára. Tettem neked egy szívességet, mert nem tudom, hogy vittél-e gépet magaddal és lehoztam a GPS-modul adatait.
- Persze, hogy hoztam gépet, te átkozott, először voltam fizikus és programozó, mint zsaru, te nyomorult szász akcentusgép. - förmedek a szőkére a vonal végén, mert sértő, hogy mennyire alábecsül. Viszont értékelem, hogy legalább nem kell leparkolnom valahová, hogy én nekem kelljen feltörnöm a készüléket. - Amúgy ha meleg lennék, megcsókolnálak baszod.
- Majd Dorát, ha végre túl vagy ezen. Pass auf dich auf! Mach's gut.
- Mach's gut, Wichser. - végül lerakom. Hálás lehetek, amiért ezt az idiótát felvette az FBI annak ellenére, hogy német állampolgár. Valami istentelen nagy húzása volt pár éve egy botrány kapcsán, aztán kapta is a szerződést. Az orromon fújok ki egy füstpamacsot, mikor csippan egyet a főleg kijelzőből álló készülék és már tervezi is az útirányt a Grill felé. Pár perc múlva leparkolok és ellenőrzöm a fegyverzetem. Pityuk töltve, a késem a helyén és egy sokkoló is lapul nálam. Jobb biztosra menni, mint elcseszni valamit. Kiszállok a kocsiból, bezárom, majd eldobom a csikket és szinte lapulva lépek be.
Két székkel Moretti mellett foglalok helyet, majd intek a pultosnak, egy dupla Jägerrel szánjon meg engem. Kitölti, én pedig lehúzom, majd ha eddig nem vett észre, akkor ideje életjelet adnom.
- Búú... ribanc.

Wicked Ones - Dorothy

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• This night ain't for the faint of heart • [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:12 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Vissza az elejére Go down
 

A bárpult és asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 27 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

 Similar topics

-
» Bárpult az első helyiségben

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill-