A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
A bárpult és asztalok


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
my dark side. ℘
† Kedvenc dal :
i'm so sorry. ℘
† Tartózkodási hely :
in the hell. ℘
† Hobbi & foglalkozás :
kill yourself. ℘
† Humor :
killer, sweety. ℘



Silas ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 28, 2015 7:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


To Sarah Nelson
[You must be registered and logged in to see this image.]

Két ezer évnyi bezártság gondolata, szenvedés megélése, és maga a kín kárhozata, mely nem engedett szabadulni egyetlen percre sem. A fájdalom élénken élt a mellkasomban, és minden egyes nappal csak egyre jobban kívántam a halált, mely ugyan el nem jött. Akkor még nem tudtam azt, hogy Amara életben van, ahogy azt sem tudtam, hogy én valaha is kijutok-e onnan, de megtörtént, és nem sokára rá, nos meg is haltam a szeretet nővel együtt. Stefan Salvatore végzett velem, és iktatott ki. Talán azt gondolta, hogy végleg félreállít mindezzel, s hogy nem térek vissza sohasem az élők közé, de lám csak hatalmasat tévedett, hisz itt vagyok, és mostan boldogítom a Mystic Falls-i népet. Kinek örömére, és kinek kárhozatára, de élek, ez ellen pedig senki sem tehet semmit sem..
Sarah annyira egy naiv kislány, és egyszerre mégis hiszékeny alkat. Minden egyes szavamat beveszi, és azt gondolja ezáltal, hogy tényleg az a nyomorult kis hasonmásom van vele szemben, holott, ha tudná, hogy mennyivel rosszabb vagyok én magam, mint Stefan. Szavaimmal teljes zűrzavart okozok benne, s egy által káoszt, amit kicsit sem véletlenül teszek meg. Célomnak tekintem ugyanis azt, hogy teljes mértékben tönkretegyem a Salvatore családot. Kezdve Sarah-val, és folytatva szépen sorban a többiekkel. Bosszút állok mindazért, amit a hasonmásom tett velem, hisz nem akármivel büntetett meg engemet, hanem a halállal, s ha rajtam áll, akkor nem lesz boldog élete, hanem szenvedni fog mindörökre, ahogy ezzel egyúttal minden szerette is.
-Én annyira sajnálom, Sarah, hogy mindezzel szembesülnöd kellett..-Nyelek egy nagyot, és lehajtom a fejemet, ahogy immáron rá sem nézek a tekintettemmel. Tökéletesen előadom a nyálas kis Stefant, és épp elég kételyt keltek mindezzel Sarah-ban. Ha talán ebben a korban születtem volna, akkor tökéletesen beillenék egy színésznek, és esetleg annak is tanultam volna, de mivel kétezer éves vagyok, így efféle dolgokkal nem kell foglalkoznom. Eszem ágában sem lenne egyetemre járni, avagy fősulira, mint mondjuk Stefan-nak... Még a gondolata is teljesen kiráz annak, hogy az emberi életre gondoljak. Fúj.. Végig se óhajtanám csinálni, tehát maradnék az én kis tökéletes szerepjátékomnál, azaz jobban mondva a bosszúnál.


† Megjegyzés: Hello, Little Salvatore Cool / Zene: Let's Kill Tonight   ©
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
#aftermidnight, #bloodonmyname
† Tartózkodási hely :
#mysticfalls
† Hobbi & foglalkozás :
#detective



Alana Moretti ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 27, 2015 5:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Krauser & Moretti
would you put drinking under 'experience'
or 'special skills'?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Farkaséhesen állítok be a Grillbe. Az ebédet kihagytam és munka közben teljesen megfeledkeztem az evésről azon a fánkon kívül, amit Roux elém tolt. Az azt követő megjegyzése, pedig katalizátorként működött. El akartam felejteni miért nem vette be délben a gyomrom magammal vitt ételt, de az erősködésével akaratlanul is az agyamba véste az okát és tudattalan végig azon rágódtam, ezért beletemetkeztem a munkába... magyarán elvesztem benne. Túlórát is bevállaltam miatta. Haza rugdostam, hogy hadd fejezzem be egyedül a hátra lévő papírmunkát, a rá eső részt is, mert a holnapi napon nem akarok már foglalkozni vele: mindez négy órával ezelőtt volt és azóta a gyomrom saját magát kezdte el emészteni, jobb híján.
Az óra hat perc múlva háromnegyed tizenegyet üt. Remek idő egy nagy adag cheddar sajtos krumplikosárral való találkozáshoz, amit egy tequila kísér. Vagy kettő. Talán több. A pultnál nem tolonganak az emberek, a bentiek többsége az ablak közeli helyeket foglalta el, így kényelmesen a mellettem lévő székre dobhattam a levedlett kabátomat, miután felültem a székre. A vacsorarendelésemet megkönnyebbülten adom le, amit egy fájdalmas korranással nyugtáz a hiányt szenvedő részem.
- A-a. Nem kérek citromot, sót hozzá és ne a hűtőből, a polcról. Kérlek. - intek a kezemmel, hogy rögvest felejtse el a fiatalok körében divatként elterjedt fogyasztási módszerhez tartozó tálalást. Érezni akarom az ízét, ahogy az oroszok is a vodkáét, ezért is isszák szobahőmérsékleten és amint megtölti a pultos az elém koppantott poharat máris a kezembe veszem, hogy lehajtsam. Egészségedre, mi tío. Jó érzéssel tölt el, ahogy a számban marad a fűszeres aromája és a túloldalt állónak még fordulta előtt jelzek: kérnék még egyet.
- Kössz. - biccentek a kiszolgálásért és hagyom, hogy folytassa a dolgát. Nekem már csak a kései vacsorámra kell várnom, feszülten, de türelemmel, karjaimmal a pultra támaszkodva. Napok óta gyűrött vagyok, amiért jobb esetben három-négy órákat tudtam aludni a mostani esetünknek köszönhetően és ennek a kimerültségnek tulajdonítom a rossz közérzetet, az ismét felerősödő bűntudatot, amit képtelen vagyok logikai úton kicselezni. Az idő nem szépíti meg, nem feledteti el, a város sem, holott reméltem jót tesz majd. Sokáig így is volt, de most... Mindent a papírforma szerint végzek, akkor is a leírtak szerint jártam el, ezt tudatosítanom kell az agyam számára, amire a legkézenfekvőbb módszernek az előttem lévő alkoholt találtam.
- Salud.

fake it ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
† Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 12, 2015 4:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]

To Gwyn
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tényleg nincsenek nagy céljaim azzal, hogy ma este itt vagyok. Ez még csak az első estém itt Mystic Fallsban és bár annyira nem nagy város, kizárt, hogy rögtön, csakúgy találomra összefussak Gabriellával. De most nem is ez számomra a lényeg. Ideje egy kicsit kiereszteni a fáradt gőzt, na meg „feltankolni” az utazás után. Leginkább egy bájos fiatal hölgyike vérével. Olyanéval, mint amilyen ez a lány itt, akit a Sors mintegy aranytálcán kínál fel nekem. Vagy úgyis mondhatjuk, hogy az ő balsorsa vezette ide, hogy éppen most, éppen az én italomat borítsa ki. Erről ő persze még nem tudhat és ez így van jól. Nem mondhatnám, hogy önmagamat adom, mikor egészen kedvesen reagálom le a helyzetet. De a jó vadász már csak ilyen. Nem fogom elijeszteni a prédámat.
- Ugyan, ismerem az ilyet. Mindenkinek lehet rossz napja. – Gabriella szerintem már visítva röhögne, ha ezt hallaná. Annyira nem én vagyok. Pedig szoktam én efféle alakoskodásba belemenni máskor is, nem idegen számomra a terep. Másképp hogyan is ölhettem volna meg ennyi nőt mostanáig? Nem mindig célravezető, ha az ember rögtön kimutatja a foga fehérjét. Mint ahogy most sem volna az. Csak elriasztanám vele ezt a kis szépséget, ami nagy kár lenne. Nagyon nagy kár. Látszólag tiltakozom ugyan kicsit, az udvariasságnak megfelelő mértékig, mikor új italt akar rendelni számomra, de valójában örülök neki, végül is ezzel talán pár percre még biztosítom magamnak a társaságát. De teszek is még érte azzal, hogy igyekszem tovább fenntartani a lényegében kényszerűségből megkezdett társalgást. Ezzel egyúttal, feltűnésmentesen puhatolózok is, mennyire kell elővigyázatosnak lennem és a Madárka készségesen dalol is. Amit mond, az pedig módfelett tetszik. Merőben egyszerűsíti a helyzetet. Egyedül van, teljesen. Ráadásul ismerősei sincsenek, akik kereshetnék. Nem mintha érdekelne, hogy ki fedezi fel utólag, amit művelek, de a ma estére ez igencsak jó kilátásokkal kecsegtet. Legalábbis számomra. Számára már nem biztos.
- Egy ilyen szép lány teljesen egyedül ebben az idegen városban? Magányos lehet. Mondjuk valahol egy cipőben járunk. Én is csak nemrég érkeztem – ügyelek rá, hogy az elejtett bókom ne legyen tolakodó, vagy törleszkedő, inkább csakúgy eleresztem a szövegkörnyezetbe ágyazva. Ezt általában nem szokták a hölgyek rossz néven venni. Végtére is melyik nő ne szeretné, ha megdicsérik a külsejét?
- Nem lehet könnyű neked. Szerintem egy sört vagy egy enyhébb koktélt nyugodtan megengedhetnél magadnak, nem tudom, honnan jöttél és ott mik a szabályok, de tudtommal ennek az államnak a törvényei ekkora alkoholszinttel való vezetést még nem büntetnek. És talán segítene egy kicsit feloldódni ebben az idegen környezetben. Sőt, tudod mit, ha már így mint új jövevények egymásra találtunk, ha elfogadod, a kólád után a vendégem vagy valami efféle italra, amire csak szeretnéd. Mit szólsz? – mosolygok rá, miközben a legmegnyerőbb nézésemet használva keresem a tekintetét. Igyekszem kellően meggyőző lenni anélkül, hogy tolakodó lennék. Végül is, ha elfogadja a meghívásomat, azzal a társaságomat is. Nekem pedig pont erre van szükségem a tervem kivitelezéséhez.

१ Bocsi a késésért! १ 474 १ There's not a word for what I want to do to you
©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
↘ Love me harder
† Tartózkodási hely :
↘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
↘ Fotózás, tanulás
† Humor :
↘ Mondd, hogy csííz!



Sarah Nelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 15, 2015 6:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Silas & Sarah

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sok érzés kavarog bennem, és nem mindegyiket tudom megmagyarázni. A legerősebb amit jelen pillanatban érzek a fájdalom, a keserűség, szomorúság. Fáj, hogy évekig nem ismerhettem az igazi családomat, pedig hozzájuk tartozok. Mindvégig úgy éltem, hogy eltemettem magamban a tudatot, hogy a vérszerinti családomnak nem voltam elég jó, nem feleltem meg nekik, nem akartak engem, mert nem volt rám szükségem. Legalábbis a fejembe ez a gondolat fúrta be magát. Még is mi más magyarázná meg azt, hogy örökbe adtak másoknak? Ki tenne ilyet? Természetesen jó családban nőttem fel, ehhez kétség sem fér hozzá, csak néha rám jött a hiányérzet. Hiányzott a másik felem, amit a másik családom jelentett.
Az pedig, hogy most találkoztam itt Stefannal... Újra felkavarták az érzéseimet, újabb és újabb kérdések merülnek fel bennem és egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy melyikkel kezdhetném. Nem fogom őt letámadni a kérdés áradatommal, mert azzal nem sokra jutnék, viszont azt tudnom kell, hogy miért nem kellettem nekik. Ennyire rossz lennék...? Mert szerintem nem, nem vagyok egy lázadó típus, a szüleimnek sosem volt gondjuk velem, szóval ésszerű magyarázatot már nem tudok kitalálni, hogy mire véljem ezt az egészet.
Kérdőn felvonom a szemöldökömet mikor meghallom a szavait, miszerint sajnálja ezt az egészet. Nem szólalok meg, csak hallgatom figyelmesen a következő szavait. Tekintetemmel követem a kezét, amint megfogja az enyémet.
A következő szavak hallatán teljesen ledöbbenek. Először nem akarok hinni a fülemnek, mintha ez csak valami hazugság lenne. Folyamatosan Stefan szemeibe nézek és nem látom a hazugság jeleit. Szép lassan leesik az imént hallottak súlya, és pár pillanatig meg sem bírok szólalni. Nem tudom, hogy mit mondhatnék.
- Igen, megértelek... Megértem, hogy miért csináltad, csak... - nem bírok többet kinyögni. Nem tudok normálisan fogalmazni, teljesen megvagyok döbbenve azon, amit az előbb Stefan mondott.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: xxx | megjegyzés: :szivi:
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
my dark side. ℘
† Kedvenc dal :
i'm so sorry. ℘
† Tartózkodási hely :
in the hell. ℘
† Hobbi & foglalkozás :
kill yourself. ℘
† Humor :
killer, sweety. ℘



Silas ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 10, 2015 5:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


To Sarah Nelson
[You must be registered and logged in to see this image.]

Az emberek annyira naivak, és teljességgel félrevezethetőek, hogy az már szinte élvezet. Elhisznek mindent, s a valótlan dolgok végül igazságok kellegévé válnak a szemük tükrében, hisz képtelenek beismerni önmaguknak, hogy az, amit látnak voltaképpen csak egy megtévesztés ármánya, és nem több. Könnyű őket az orruknál fogva vezetni, egyszerű őket átverni, hisz csupán csak azt kell nekik mutatni, amit látni óhajtanak. Édes hazugságokkal kell etetni az elméjük, egyszerű szavakkal kell őket eljuttatni az összeomlás széléig, hogy aztán ők maguk is belássák mennyire esetlenek, idióták, és hiszékenyek. Oh, hogy az emberi teremtményeket mennyire könnyedén befolyásolni lehet, szinte egyetlen pillanat alatt. Ámbár nemcsak őket, hanem minden természetfeletti lényt. Mindezen trükknek pedig egyetlen alappillére van, s még hozzá a tökéletes látszat, azaz a drámai előadás módja, mely nemcsak színészi tehetséget igényel, de alapos ismeretet. S igen, ilyenkor hálát adok magamnak, hogy kétezer éve létezem.
-Én... én, Sarah, oly annyira sajnálom mindezt.-Hajtom le a fejemet egyetlen pillanat alatt, és rá sem nézek immáron. A kis drága Sarah pedig mindent elhisz nekem. Elhiszi, hogy előadom előtte a kis hasonmásomat, elhiszi, hogy én vagyok Stefan, holott úgy rühellem azon gondolatot, hogy eme nyuszi lelkűt kell játszanom, mint még soha semmit. Förtelmes, rémisztő, undorító.. Úristen, hogy nekem mit meg nem kell tennem a felfordulás érdekében.-El sem hiszed, hogy mennyiszer megbántam ezt a döntésemet, de nem tehettem mást. Kénytelen voltalak megvédeni téged..-Nézek mélyen a szemeibe végül, ahogy teljességgel felé fordulok, és óvatosan megfogom a kezét.-Damon a bátyám egy szörnyeteg, Sarah. Tőle kellett téged elrejtenem. Egy kegyetlen hidegvérű gyilkos, szinte minden családtagunkat megölte, ha... ha téged nem juttattalak volna másik családhoz, akkor veled is végzett volna. Egyszerűen nem akartam, hogy bántódásod essen. Ugye megértesz?-Szavaim tele vannak fájdalommal, és olyan hitelesen adom elő eme jelenetet, hogy szinte kétség sem lehet, miszerint nem Stefan vagyok. Bár bevallom, hogy kissé frusztráló érzés arra gondolni, hogy mit meg nem kell tennem annak érdekében, hogy szétessen eme családi idillkör, ami szinte még ki sem alakult.. Már szinte látom Damon arckifejezését, amikor is megtudja, hogy a drága kis öccse miket mondott Sarahnak. Kész élvezet lesz nézni a történéseket, de hát ez még csak a kezdete mindennek, mert jobban belegondolva nagyobb káoszt is fogok még okozni. Tehát ideje lenne minden Mystic Falls-i lakosnak elmenni imádkoznia egy sort, hogy ne bánják meg azt, hogy nem tették meg mindezt előbb, hisz én, mint a végzetük már kellően itt vagyok, és senkit sem fogok megkímélni akármennyire is könyörögjenek a lábaim előtt heverve.


† Megjegyzés: Hello, Little Salvatore Cool / Zene: Ghost Town   ©
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
follow me into the jungle
† Tartózkodási hely :
mystic falls now ∥
† Hobbi & foglalkozás :
surgeon ∥
† Humor :
sarcastic ∥



Mark Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 09, 2015 7:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Henry & Mark: folyt. [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Tartózkodási hely :
Jelenleg Mistic Falls és Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
Egyetemi hallgató
† Humor :
Akad



Gwyneth Findley ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 31, 2015 5:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Noah & Gwyneth
A mindenit! Milyen ügyetlen vagyok!

Mivel még nem igazán ismerem a várost, a helyet, és még ami azt illeti, az interneten sem néztem utána a történelmének és annak, hogy milyen dolgok szoktak folyni itt, ezért azt hiszem mondhatom, hogy abszolút semmit nem tudok erről a helyről. Lehetett volna mondjuk annyi eszem, hogy egy kicsit szétnézek és nem csak úgy belevágok a világba. Már pedig ezt tettem. Mindent feladtam otthon, hogy ide jöjjek. Átiratkoztam egy főiskolára a menő egyetemem helyett, csak azért, hogy megkeressek egy férfit, akiről szintén semmit sem tudok. Mondjuk a vérem hajt. De nem is csodálkozom. Nem véletlenül szeretnék majd a jövőben nyomozó lenni. Remélem, megszolgálom azt a célt, amivel ezt el tudom érni.
Belépek Grill nevezetű helyre. Egy kicsit körülnézek és egyébként sem láttam másik nagyobb ilyen helyet itt a közelben. Elég kicsi ez a város és gondolom, hogy sokan járhatnak ide. Keresek is rögtön magamnak egy helyet a bárpultnál, de gyorsan el is intézem magamnak a helyzetet, mivel sikeresen leöntöm a mellettem lévő férfit a saját italával. Még ha az enyémet öntöm ki... de az ő söre bánta. Elkezdek mentegetőzni és megpróbálom felitatni a kifolyt sört, de ő gyorsan megnyugtat arról, hogy nem történt nagy baj.
-Ohh, örülök hogy nem haragszol. A mai napom kész ügyetlenségek sorozata. - Mosolyodtam el, próbáltam magam kihúzni ebből az egészből. Persze nem akarta elfogadni tőlem a cserepiát először, de én nem engedtem, rögtön meg is rendeltem, majd mindketten egyszerre kaptuk ki az italt. Lehet, hogy jól esne most nekem is egy kis alkoholos lötty, de sajnos nem szeretnék inni a vezetés miatt. Aztán nem lesz aki majd hazavigyen. Most már végre helyet foglalok, belekortyolok az italomba és szétnézek még egyszer a helyen. Tetszik, hangulatos és ötletes. A férfi hangja zökkent ki az elmélázásomból. Halványan elmosolyodom.
-Vezetek, csak ennyi. De egyedül jöttem, szétnézni mert még nem ismerek itt senkit sem. Pár napja költöztem a közeli főiskolára. - Amikor találkozok valami idegennel és kérdezősködni kezd, általában nem tudom befogni a szám, csak mondom és mondom, de soha nem gondolkodom el azon, hogy mi van ha nem jó szándékkal fordul hozzám.

   
Megjöttem  40  | Ruci | ©

       
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
† Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 27, 2015 5:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]

To Gwyn
[You must be registered and logged in to see this image.]

Hát íme Mystic Falls. Merőben más, mint New York vagy Seattle. Mi a fenét akarhat itt Gabriella? Mondjuk a természetfölötti jelenléte erősebben érezhető, mint bárhol máshol, ahol eddigi nem is olyan rövid életem során jártam, ezt meg kell állapítanom. De mégis mi vihette rá arra, hogy ide jöjjön? Kétlem, hogy pusztán előlem akart volna meglépni. Azt egyébként is tudhatja, hogy értelmetlen vállalkozás. Bár én sem értem, mit keresek itt, minek kajtatok utána? De mindegy. Egyszerűen csak idegesít, hogy szó nélkül lelépett életem megkeserítője és el akarom látni a baját miatta. Kész. Hogy megéri-e nekem ezért ennyit szaglászni utána? A helyzet az, hogy az időmbe belefér. A kedvenc hobbimnak, a boszorkány és halandó-gyilkolászásnak közben is eleget tudok tenni. Igazából Seattle-ből is ezért indultam útnak később egy nappal, mint terveztem, hiába tudtam már, nem az az úti célom. Az a helyi uszodába éjszaka beszökő tinilány csapat egyszerűen túl csábító préda volt. Ha már vakvágányra futottam, legalább ennyi élvezete legyen a dolognak.
De most már itt vagyok Mystic Fallsban. Rövidesen elkaplak, Gabriella Ross! Első utam azonban, miután meghúztam magam egy elhagyatott fészerben a napos órákra, egy népesebb, láthatóan felkapott szórakozóhelyre vitt. Egyrészt mert itt erős természetfeletti jelenlétet is éreztem, másrészt mert csak ki kell valahogy eresztenem a gőzt, az utazás fáradalmait fel kell oldanom. Ehhez pedig egy boszorkány-ölés vagy csak egy sima, finom vacsi az élvezethez szükséges brutalitással körítve valami finom, hamvas halandó hölgyike véréből pont tökéletes lenne. Ehhez viszont préda kell. Egy zsúfolt bárban nem hinném, hogy nehéz dolog lesz becserkészni egyet.
A pulthoz lépek, lehajtom sötét, kapucnis pulóveremet és helyet foglalok. Rendelek egy sört, majd miután megkapom, féloldalt fordulok és pásztázom a tömeget. Nincsenek illúzióm, Gabriella azért nem olyan egyszerű eset, hogy csakúgy véletlenszerűen belefussak rögtön az első helyen, ahová találomra belépek. Kutatnom kell majd utána. De előbb a móka, csak aztán a szórakozás. Már csak a játékomat kell megtalálnom hozzá. Ezért pásztázom a tömeget az ideális jelölt után kutatva.
Hirtelen azonban valami hideget érzek a pulóverem ujján végigfolyni. Felkapom a kezem és láthatom a pulton lecsorogni a sörömet. Illetve azt, ami a söröm volt. Szabadkozó női hangot hallok és mikor odafordulok egy nagy, kék szemű, formásan vékony fekete szépséget látok magam mellett állni, ahogy zsebkendővel kezdi itatgatni a pultot. Pontosan úgy néz ki, ahogy én abból a régi meséből Hófehérkét elképzelném. Milyen ellenállhatatlanul gyönyörű látvány lenne, ahogy a vörös vér színezné ezt a porcelánfehér bőrt, miközben ezek a hihetetlenül kék szemek, melyek most esdekelve néznek rám, üvegesen merednének a semmibe. Már csak maga a fantáziakép is elég arra, hogy felkeltse az érdeklődésem ez iránt a fiatal lány iránt.
- Ugyan, semmiség. Mindenkivel előfordul - válaszolom szabadkozására és még rá is mosolygok a hölgyikére. Mert ilyet is tudok ám, ha a helyzet és a céljaim ezt kívánják meg tőlem. Végül is, valamikor még a tizenkilencedik század elején én egy igazi úriember voltam. Tudom, hogy kell bánni a nőkkel. Az már más kérdés, hogy egy részét annak, amit én szeretek csinálni velük, ők nem értékelik. De ha nem sikoltoznának, ellenkeznének, mikor megkínzom őket és vérüket veszem, nem is lenne az egész olyan izgalmas. Közben ledobom magamról az átázott fekete pulcsit, ami alatt egy feszülős, szürke pólót viselek. Úgyis ráfér már, hogy kidobjam, majd szerzek egy másikat. - Igazán semmi szükség rá, de ha neked ettől jobb lesz a lelkiismereted - tényleg kedves hangszínt ütök meg, ha Gabriella hallaná, biztosan hangosan felröhögne. Bár gyilkoltunk sokat együtt, a csábításaimban, érthető okokból nem vett részt.- Sört iszom - teszem még hozzá, mikor látom, hogy a kis Hófehérke várakozón pislog rám a nagy kék szemeivel és hosszú fekete szempilláival. Édes kis bogaram, pedig egész értelmes a tekinteted! Vajon nem ugyanazt akarnám inni, amit levertél az előbb? De persze nem teszem szóvá. Az értelmi képességei nekem végső soron nem számítanak, bár ez alighanem csak szórakozottság a részéről most és nem alapvető ostobaság. Látom a szemén egy másik lény értelmi képességeit, ez a lány nem buta. Én szeretem az okos áldozatokat. Nagyobb kihívást jelentenek. Szép és okos. A legjobb kombó.
- Köszönöm - még egy mosolyt megeresztek felé, mikor lerakja elém az italt.
- Idejössz egy ilyen menő helyre kirúgni a hámból, és még csak alkoholt sem iszol? Meggyőződéses alapon teszed? Vagy nem akarod elkezdeni, míg a barátnőid, barátod ide nem érnek?- érdeklődöm, mikor látom, hogy ő csak egy kólát rendelt. Egyrészt, hogy beszélgetést kezdeményezzek és ne hagyjon itt, másrészt, hogy kipuhatoljam, hányan figyelhetnek rá, kiktől kellene elszeparálnom.

१ Bocsi a késésért! १ 727 १ There's not a word for what I want to do to you
©
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • nodoby
† Tartózkodási hely :
• • maybe behind your back
† Hobbi & foglalkozás :
• • i'm looking for an ancient bitch
† Humor :
• • miss zooey deschanel



Devonne Cole ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 25, 2015 5:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
tatia & devonne
i'm your worst nightmare, believe me
[You must be registered and logged in to see this image.]
Félrebillentettem a fejem. Volt valami, amit az elmúlt ötven évben egyszer sem tettem meg. Nem próbáltam megérteni, vajon mit miért tesz. Egyszerűen nem érdekelt, hogy milyen célok, milyen indíttatás végett került a vőlegényem az áldozatainak terebélyes listájára, és volt egy olyan érzésem, hogy ezt nem ma este fogom átgondolni. Megtudni pedig főleg  nem, habár valószínűleg nem szorulna sok megértésre, mit is gondolt, mikor életet oltott ki. Nyilván ezt érezte az ezer másik, hasonló gyilkosságánál is, és akkor sem kérdezte tőle senki, ilyenkor mi jár a fejében, és miért okoz örömet számára ez az élet. Én bizonyára... előbb-utóbb a saját bűntudatomban pusztulnék el, és volt már egy-két eset, amikor nem tudtam tűrtőztetni magamat, megöltem embereket. Nem igazán szerettem utána tükörbe nézni, habár mikor megtörtént, jólesett és valószínűleg ő ezt az adrenalint érzi minden gyilkolásnál. Csak hogy... én nem öltem meg senkit, aki számára fontos volt. Már ha létezik olyan személy az életében, aki neki fontos lehet.  
Némileg közömbös arccal fürkésztem az övét, miközben beszélt. Memoárról és pár más dologról is, ám nem szándékoztam ezekről már tudomást venni. Végre találkoztam ezzel a nővel... a szemek tulajdonosával, aki egykoron az általam legfontosabbnak tartott férfi halálát okozta. Egyelőre pedig ennyi elég volt. A gondolkodása meglepőnek egyáltalán nem nevezhető, és mmár volt miből kiindulnom vele kapcsolatban. - Ó. Nevetlen vagyok - sóhajtottam fel, majd felugrottam a székről. - Devonne - mutatkoztam be neki, és egy elegánst mosolyt villantottam felé. - Szemernyi kétségem sincs affelől, hogy találkozunk még - kacsintottam rá, majd az italára néztem, és egy újabb sóhaj kíséretében újabb dollárost tettem a pultra. - Az övét is én álltam. A kezdődő barátságunkra. - A hangom megtelt gúnnyal, majd lassú, tőlem megszokott léptekkel hagytam el a helyiséget. Tudta, hogy nem most látott utoljára.

Köszönöm a játékot! :hug:

LINGER • not my best post • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
I bet my life
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Zsaru
† Humor :
Szarkasztikus de akad



Henry Roux ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 22, 2015 2:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

Mark & Henry
[You must be registered and logged in to see this image.]
Figyelmesen – ami tőlem ritka nagy szó – hallgatom a mondanivalóját. Annak ellenére, hogy miképp beszélünk egymással, valamiért haverok vagyok. Nem a legjobb cimborák az szent de ha kell akkor fognám Mark hátát. Nem magamért. A húgomért. S Mark is képes félrerakni a gyökér műsorát azért, hogy segítsen megoldani egy ügyet amelyben gyermekek vesznek oda. Nem felelek arra, hogy nem mindegyik ugyan olyan. Az én anyám azért lett olyan kegyetlen és vérmes amilyen, mert egy olyan mint Mark megerőszakolta. Annak a rohadéknak hála Chan is a poklok poklát járta meg gyermekként. Meg az én faszságaimnak is hála, annyi szent. Annak azonban már vége. - Vagyis valaki nem akarja, hogy tudjatok róla. - utalok a természetfelettire. - S mégis a boszorkányok rettegnek. - Mégis csak szükségem lesz egy újabb sörre, ahogy kivégzem a maradékot. Intek. Megkapom. A pénzt a kecses kézbe csúsztatom, alapos borravalóval ellátva. Csípem ezt a kislányt és mivel a szexért nem fogok fizetni, hát olykor annyi borravalót kap a markába amiből két havi lakbérre is futja. - Ja, szoktam jó fej is lenni, le ne szakadjon a pofád. - jegyzem meg Mark tekintetét látva. Bontom a két sört. Az egyiket Mark elé tolom. - Megjártam már a köröket. Mindegyiket. Az idősektől egészen a fiatalokig. Egyik sem beszél. - Pedig a sármom szóra szokta bírni a fiatal fruskákat de most azok is inkább becsapták előttem az ajtót, teszem hozzá gondolatban. - A vámpírok pedig nem tudnak semmiről. Még nem tudom miért. - Egy pillanatig elmerengek ezen. Ha a boszorkányok és a vámpírok is kussolnak... hmm. - Kapd fel a dzsekid. - bököm oda Marknak és a sört az üvegen hagyva kanyarítom magamra az öltönyt és már indulok is kifelé a bárból. Pontosan tudom, hogy hova kell most mennünk. Ja, nem kéne vezetnem. Igen, persze. Bevágom az ajtót a nissan pick up ajtaját és várom, hogy Mark is megtegye, majd már adom is rá a gázt. - Remélem nem volt mára semmi terved. - jegyzem meg hanyagul és öt perc múlva már a városból kifelé vezető útra kanyarodok. - Van valaki akivel még nem beszéltem. - adok értelmet hirtelen döntésemnek. - Plusz van valami amit látnod kell. - nem bírom a mai zenéket. A rádiót el sem indítom. Helyette beteszek egy AC/DC Cdt. Ez már inkább az én zeném. - Egész eddig nem értettem, mi a francért kellenének valakinek épp gyerekek. - fordulok rá a 97es útra,mi még messzebb visz a várostól. - Hacsak nem egy rohadt áldozati kör az egész. - egyre pipább vagyok, amit könnyen megérezni a sebességen amit az autónak nyomok. Persze ettől még nincs veszélyben Mark. Na meg remélem nem a rinyálós utazók mellé tartozik.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
follow me into the jungle
† Tartózkodási hely :
mystic falls now ∥
† Hobbi & foglalkozás :
surgeon ∥
† Humor :
sarcastic ∥



Mark Greene ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 19, 2015 6:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

henry & mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Elég gyorsan leakadt a húgát érintő témáról, aminek kissé talán még örültem is, hiszen tudtam, hogy soha nem leszünk egy véleményen és hiába fogom jártatni a számat, a jó ég nem fogja eltüntetni innen addig, míg meg nem csinálja a balhét, ami szerinte nem lesz az. Henry egy féreg, de legalább nem hagyja magát, ami máskor talán szórakoztató is lett volna, csakhogy amíg Chantele-ről volt szó, nem sok mindenen volt nevetgélnivaló. Féltettem a lányt, a bátyja hiába védekezett a kamaszkor állatságaival, soha nem volt jó hatással rá. Mióta felnőtt sem kereste, húsz évbe tartott, míg összekaparta magát és megváltást talált? Nem hamarkodta el a dolgot.
- Jó lenne ha felfognád, hogy nem mindenki olyan, mint az a mocsok, aki ezt teszi. – Lehúztam a rövidet, tudtam, hogy nem lesz belőle semmi bajom, a levegőt sem fogom másképpen venni, de nem gyakran hall az ember fia ilyen történeteket. Mit kell ahhoz érezni és gondolni, hogy több, mint fél tucat kislány lemészároljanak? Szörnyetegnek lenni nem nehéz, mégis meglepő, hogy egyeseknek ez a természetes. Teljesen megértettem, Henry miért vágta neki a pultnak a korsóját, hasonlóképpen a két kezem közé kapva téptem volna ki a szívét egy ilyen aljadéknak, mint akit keresett, ha megtaláltam volna.
- Nem hallottam arról, hogy ez megy a városban. Nem vagyok itt régóta, egy hete jöttem és nem tájékozódtam a természetfeletti bulvárból. – Vallottam be. Kedvemre való volt látni, hogy feszült és ideges, csak ne amiatt lenne, hogy gyerekeket gyilkoltak a határban. – Itt bonyolultabb a hierarchia, mint az elsőre tűnik. Ahogy hallottam vannak olyan boszorkányok, akik nem ismerik a félelmet, őket kellene megkeresned. A helyedben azokkal kezdeném, akik idősek. Egy idős boszinál nincs rosszabb. – Sóhajtottam. Nem voltam a boszorkányokkal kekeckedős fajta, viszont volt, hogy meggyűlt a bajom eggyel, akit feldühítettem kiscsikó koromban. Akkoriban nem igazán vettem figyelembe, hogy rajtam kívül más lények is járkálnak az utcákon. – A vámpírok itt nem húzzák meg magukat, szinte kiplakátolják, hogy micsodák és a legtöbbjük szeret tudni a többiekről. Ha valaki már hétszer ölt, annak híre megy közöttük is… igazi pletykafészkek istenkomplexussal és ha itt van a gyilkosod, nem fog eltűnni. Ez egy kincsesbánya az ilyen barmoknak. – Néztem rá komoly tekintettel. Nem folytam bele a helyi ügyekbe, a saját lakhelyemen sem igazán voltam a vámpírok politikai és egyéb elitjeinek a tagja tekintve, hogy csupán félig voltam vérszívó, ezért nem is akartam nagyon belefolyni a történésekbe, attól függetlenül, hogy azért a körvonalakkal és a hírekkel nekem is jólesett tisztában lenni.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Tartózkodási hely :
Jelenleg Mistic Falls és Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
Egyetemi hallgató
† Humor :
Akad



Gwyneth Findley ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 16, 2015 10:36 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

[You must be registered and logged in to see this image.] Ma végre sikerült egy kicsit megszabadulnom az iskolától. Már napok óta itt vagyok, és egyszer sem tudtam időt fordítani arra, hogy megnézzem Mistic Fallst. Pedig eredetileg csak ez a hely miatt érkeztem és iratkoztam át a suliba. Már éppen itt volt az ideje, hogy megejtsem ezt a dolgot. Az egyik évfolyamtársamtól megkérdeztem, hogy mit ajánlj, hova menjek ebben a bizonyos városban. A térképen megnéztük, mit hol találok és úgy döntöttem, hogy először arra a bizonyos populáris helyre fogok elmenni, amit Mistic Grillnek neveznek. Igazából fogalmam sincs, hogy hogy néz ki az a férfi, akit keresek. Egy levélben amit láttam anyám asztalán annyi állt csak, hogy Hayden. Ezzel pedig nem valószínű, hogy sokra fogok menni, hiszen tutira nem egy ilyen nevezetű férfi van ebben a városban. Az autómat leparkoltam a Grill előtt, körülpillantottam. Az emberek szállingóztak be és ki, én pedig kicsit bizonytalanul de elindultam az ajtó felé. Beléptem és körülnéztem. Érdekes és jól alakított hely, nem is csodálom, hogy népszerű erre felé. Na meg hát egy kis városban jó ha egy ilyen hely van. Lassan megindultam a bárpult felé, nem szerettem volna asztalhoz ülni. Elbambultam miközben egy székre próbáltam feltornázni magam és a mellettem lévő férfi italát szerencsésen fellöktem. A fenébe, még a végén rögtön kitiltatom magam erről a helyről!
-Ó, te jó ég! Elnézést. Annyira figyelmetlen vagyok! - Táskámból előkaptam egy pár papír zsebkendőt és elkezdtem vele felitatni a kiömlött italt, ameddig a pincér észre nem vette a történteket és hozott egy rongyot. -  Ne haragudj. - Néztem nagy bociszemekkel rá. Tényleg nem szeretném rosszul indítani az itteni 'ismeretségemet'.  - Mindjárt rendelek egy másikat.  - A pincér amikor visszajött és a férfi is megmondta, hogy mit szeretne, akkor megrendeltem. Magamnak csak egy kólát kértem, vezetek, nem lenne jó inni.

szavak száma: kukk || zene: most nincs || megjegyzés: jöttem :cukorborso:
Noah & Gwyn

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
I bet my life
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Zsaru
† Humor :
Szarkasztikus de akad



Henry Roux ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 13, 2015 7:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

Mark & Henry
[You must be registered and logged in to see this image.]
Akaratlanul is öblösen röhögök fel epésnek szánt, lenéző megjegyzésén és inkább válaszra sem méltatom. Nem vagyok már tini, hogy farokméregetőset játsszak vele mert bántja a hiúságát a felbukkanásom. Amiről Mark nem tud, az nem fáj neki. Némileg persze felbassza az agyam egy hátsó zugát, hogy mennyire gyengének tartja a húgomat de oda se neki. A faszméregetésnél tényleg van fontosabb dolgom is. - Nos kedves Watson, ma a nyolcadik kislány holttestére bukkantunk a város mellett. Nincs külső sérülés rajtuk, nem hiányzik belőlük egy csepp vér sem. Mindegyik szívrohamban halt meg. Mindegyik most töltötte be a hetedik életévét. Csak az utolsó áldozat született Mystic Fallsban, a többiek mind másutt ezért addig nem gondolta senki, hogy sorozatgyilkost keresünk, még hozzánk nem került az ügy. Mindegyikük szerető családban nőtt volna fel ha az apjuk nem egy magadfajta volna. - húzom el a számat keserűen. Nehéz nem arra asszociálnom a férfiről amit anyámmal tett az a rohadék aki később az életével fizetett érte. - A boszorkányok nem mondanak semmit. A legtöbben arra gondolnak, hogy halálra rémültek. Kérdem én. Mit keres nyolc, hét éves gyermek, akiknek az apja hollétéről semmit sem tudunk a városon kívül? Mi a francot akarhat egy vámpír gyerektől? Gusztustalan egy eset. S ha bármi infód van – fordulok felé ahogy lehúzom a maradék sört és az üveget kicsit erőteljesebben vágom a pultra a haragtól ami fűt amiért nem tudom elkapni a rohadékot – segíts nekem. Akárki ez a mocskos rohadék, meg akarom találni és ki akarom végezni. Két kézzel akarom elvenni tőle az életét. - mondom hidegen és komoran. Nem, nem viccelek. Az ujjaimmal akarom megfosztani a szívtől ami  a mellkasában pihen, amiért ezeket a gyilkosságokat elkövette. - Kik azok akiktől annyira félhetnek a boszorkányok, hogy nem beszélnek? - Kérdem ezúttal inkább csak költőien, mintsem választ várva. Rám férne még pár ital az a helyzet de egy újabb kör helyett inkább rágyújtok egy újabb cigarettára. Nem vagyok hajlandó megmagyarázni Marknak a jelenlétemet és eltűnni sem fogok csak mert veszélyeztetve érzi magát. Azonban, nem fogom újabb gyerekek életét kockára tenni holmi rohadt büszkeséggel. Mark a hasznomra lehet a maga kapcsolataival és bár általában egy mocskos, önző szemétláda vagyok, most más a helyzet. Most ártatlanok élete a tét, nem az enyém, a lelkemé vagy a nők állítólag szüzességéé.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
follow me into the jungle
† Tartózkodási hely :
mystic falls now ∥
† Hobbi & foglalkozás :
surgeon ∥
† Humor :
sarcastic ∥



Mark Greene ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 13, 2015 6:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

henry & mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Eleinte felvontam a szemöldökömet hallgatva, mégis mit akar elérni a rólam tartott kiselőadása, de később rájöttem, hogy valószínűleg a hatalmas kapcsolatainak jelentőségét akarta fitogtatni az életrajzom elbeszélésével, így inkább fogtam magam és hátradőlve a széken viseltem el a kibontakozását, aminek azt hittem, soha nem lesz vége, de nem voltam annyira bunkó, hogy közbevágjak. Ha neki jólesett ecsetelni, hogy mennyi mindent tud rólam és mennyi mindenre képes, akkor rajta, egészségére. Még arra is képes volt, hogy bevallja, mekkora paraszt volt, ami a viselkedését illette, de hogy a kamaszkorra fogja az egészet… amikor Chantele lelépett a velem szemben ülő már régen nem volt kamasz, maximum fiatal nyikhaj, akinek elkezdhetett volna benőni a feje lágya néhány hónappal, esetleg egy évvel korábban és akkor nem utólag kellene mosnia a kezeit, hanem megkímélhetné magát is attól, hogy fel-alá rohangálva és fontosnak tettetve magát szambázzon be ismét a testvére életébe. Nem mintha az én dolgom lett volna, mit hogyan kellett volna csinálnia, nem voltam az apja, ám az, hogy mindenhatónak képzelve magát önkényesen megjelenjen ott, ahol nem volt rá szükség, mert nem voltak rá felkészülve… nem lett volna ínyemre, ha Chantele emiatt süllyedt volna még mélyebbre, mint most volt.
- Lenyűgöző, Sherlock. - Elismerést tettetve rántottam meg a számat. - Lehet, hogy minden tudsz róla, viszont nem ismered. Ha ismernéd, belátnád, hogy most tényleg pocsékul időzítettél és nem csak az érdekelne, hogy most volt időd ideérni. – A szövegem túlságosan is védelmezőnek hathatott, viszont ezért voltam itt. Segítenem kellett annak, akit a szárnyaim alá vettem és akinek megígértem, hogy bármi van, hozzám fordulhat és nem terveztem végignézni, ahogy a bátyja akarva-akaratlanul tönkreteszi. Akkor sem, ha jó szándékai voltak. Ismerve ezt a szemetet soha nem lehetett tudni, mikor gondolja meg magát vagy jön rá az ötperc.
- Milyen nyomozás? – Annyira nem érdekelt, de egy rákérdezésből nem lehetett semmi baj, legfeljebb ismét végighallgathattam, milyen tényeket és időpontokat rakott egymás mellé, hogy kapjon egy kissé egészebb képet attól, amije eddig volt. – Nem bírsz magaddal, mi? – Bukott ki belőlem és most az én hangomban sem volt sem lenézés, sem semmi ehhez hasonló, csupán hétköznapiasság.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
↘ Love me harder
† Tartózkodási hely :
↘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
↘ Fotózás, tanulás
† Humor :
↘ Mondd, hogy csííz!



Sarah Nelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 13, 2015 4:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Silas & Sarah

[You must be registered and logged in to see this image.]
Őszintén szólva semmit sem tudok a családomról, vagy is de, azt a pár információt amit sikerült megtudnom. Ismerem Stefant, legalábbis látásból, meg amennyit hallottam róla, de még nem találkoztam vele. A Duke-on volt egyszer egy kiállítás, ott volt, láttam őt, emlékszem is rá, de nem beszélgettem még vele, pedig mostanra lenne jó pár kérdésem hozzá. A legelső az lenne, hogy miért tartotta titokban a létezésemet? Nem hiszem, hogy lenne ebben az esetben olyan indok, ami megfelelő lenne. Nem arról van szó, hogy nem volt jó felnőni ebben a mostani családban, jó volt, és szeretem őket nagyon, de még is azért jobb lett volna úgy élni az életemet, ha tudom a miértek okát. Sokszor volt már bennem az, az elmúlt napokban, hogy felkeresem Stefant és megkérdezem tőle, hogy mit miért tett, de végül nem bírtam rávenni magamat, hogy  meg is tegyem. Féltem az első találkozástól, hogy milyen lesz, hogyan fog viselkedni, és, hogy elmondja-e nekem az igazat, vagy a szemembe hazudik.
Hazugságban éltem eddig, most már viszont szükségem van az igazságra, tudnom kell a kérdéseimre a válaszokat. Pont ezért is örülök annak, hogy össze futottam Stefannal a Grillben. Ha ez nem történik meg, akkor szerintem kerültem volna még őt egy darabig, halogattam volna még a beszélgetést, de ez most pont kapóra jött nekem, már csak abban kell reménykednem, hogy válaszokat is kapok tőle.
- Semmi. - mondom miközben őt figyelem. - Sokat gondolkodok azon, hogy miért tartottad titokban a létezésemet, hogy miért nem ismerhettem az igazi családomat. Még is mi lehet olyan rossz, hogy ezt tetted? - teszem fel neki a kérdést, mikor sikerül magamban viszonylag normálisan megfogalmazni azt, ami most a fejemben jár.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: xxx | megjegyzés: lesz jobb is
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
I bet my life
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Zsaru
† Humor :
Szarkasztikus de akad



Henry Roux ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 12, 2015 5:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

Mark & Henry
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy pillanatra megáll a kezem a mozdulatban miközben a számhoz emelem a sört egy újabb kortyra, amikor előadja a hős védelmező dumát. Egy félmosoly és lehúzom a kortyot. Még csak szembe sem fordulva vele válaszolok olyan egyszerűen, hogy a kutya sem hinné azt, hogy érdekel a dolog. - Mark Greene. Született Sydneyben 1930. november 10.-én. Ahogy a húgom, úgy te is erőszak termése vagy. Harmincöt évesen lettél, ami. Azóta már megtanultad kontrollálni ami vagy, ezért és mert anyád, Clara, valószínűleg a világ legkedvesebb embere volt és jó lelke miatt soha nem utasította vissza ha valakinek segítség kellett, sebészként dolgozol. Ennek hála máshoz is hozzáférsz ami ugyebár nagyon is jót tesz neked. Van egy húgos, Lara. Szintén halhatatlan. Azt is tudom hol él vagy jelenleg épp mit csinál, egy telefonhívás. A húgom kiskorában egy utolsó fasz voltam amiről nyilván tudsz. Ja, előfordul, hogy a tinédzserek idiótaként viselkednek. Ez van. A húgom húsz éve egyik napról a másikra lelépett. Aztán Brüsszelbe keveredett, ahol megismerkedett Ebony Smithel akivel jelenleg együtt lakik és kutatást folytat... nos... - fordulok végre Mark felé. - Az elmúlt tíz évben figyelem a húgom minden lépését. Tudom kik a barátai, kik nem. Tudom ki vagy és mégis lám, soha nem estem neked, pedig hidd el, lett volna lehetőségem rá. A barátja vagy sőt több is és ezt becsülöm. Átsegítetted dolgokon amiken én nem tudtam, amiért hálás vagyok. - kortyolok. - Ellenben ha még egyszer megkérdőjelezed a szándékaimat az én testvéremmel kapcsolatban vagy megpróbálsz elhessegetni mellőle. Gondolom a többit már kitalálod. Ja és halálosan nyugodtan vedd fenyegetésnek. Mondtam, hogy szar napom van. - rántom meg a vállam újra és intek a pincérnőmnek, hogy hozzon még két felest. - Egészségedre. - tolom az egyiket Mark elé. Becsülöm benne, hogy van töke meg pofája megvédeni a húgomat. Nem sokat tettének így. Ellenben még én nagyon is emlékszem az elkövetett szarságaimra, arra is emlékszem, hogy Chan tűnt el egyik napról a másikra. Arra is, hogy aztán anyánk meghalt. Arra is, hogy kinyírtam a rohadékot aki megerőszakolta majd megölte. Arra is, hogy meddig tartott mire megtaláltam azt a boszorkányt aki megadta amit akarok és arra is, hogy a semmiből lettem az aki és találtam rá a húgomra. Nem én hagytam el őt. De erről sem most fogok picsogni pajtás, az biztos. Visszakanyarodva Markhoz. - Sokkal erősebb, mint hiszed. - jegyzem meg nyugodtan. Nincs él a hangomban, nem emelem meg, semmi irónia de még cinizmus sem. Egy egyszerű kijelentés, épp olyan könnyed monotonitással mint az előbbi monológ. - Na most... van még valami amivel illetnél vagy beavathatlak végre a ki*aszott nyomozásba?

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
follow me into the jungle
† Tartózkodási hely :
mystic falls now ∥
† Hobbi & foglalkozás :
surgeon ∥
† Humor :
sarcastic ∥



Mark Greene ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 12, 2015 3:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

henry & mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kevés ember tudta kiváltani belőlem azt a reakciót egy másodperc alatt, hogy legszívesebben képen töröltem volna, de Henry-nek sikerült, díjnyertesen tudta felforralni az agyvizemet. Valószínűleg azért, mert ismertem a testvérét, akihez nem fűzte mindig szép viszony és aki a világ legtöbb dolgánál is jelentősebb volt számomra attól függetlenül, hogy nem hangoztattam ezt a tényt. Egyébként meg nem azok idegesítenek minket a legjobban, akik hasonlítanak ránk? Remek, mintha eddig nem lettem volna tisztában azzal, hogy több közös van bennünk, mint azt akármelyikünk szerette volna.
- Hamar beilleszkedtél, ha már szar napod van. – Én is intettem a pultos lánynak, hogy hozzon valami szíverősítőt, amivel három percél tovább képes leszek elviselni a társaságát. Miért gondoltam, hogy menni fog józanul? Van, akiket csak kis adagokban lehet elviselni, ez a tenyérbemászó figura nálam ebbe a kategóriába tartozott. Nem mondom, hogy nem voltak jó napjaim, amikor még normálisnak is tartottam, de jelenleg nem ezen volt a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, miért tolakodott be a városba. Én nem terveztem sokáig maradni, de a felbukkanása sok mindent elkezdett átvariálni a fejemben: nem bíztam benne annyira, hogy felügyelet nélkül hagyjam mellette Chantele-t. Húsz éve a húga felé sem bagózott, azelőtt is néha voltak jó pillanatai, de nem ezek tették ki a kapcsolatuk nagy részét. Minek másnak lennék itt, ha nem azért, hogy szemmel tartsam, mi a jó a lánynak, aki a segítségemet kérte? Persze szívesen beolvastam volna már ismét egyet a mellettem ücsörgő ficsúrnak is, ez teljesen mellékes vágyálom volt.
- A húgod arra pont nem áll készen, amit te tenni akarsz vele. – Jelentettem ki rá sem pillantva a pincérlányra, aki letette a pultra az italomat. – Eddig sem állt készen, ezután sem fog, most pedig végképp nem. Nincsenek jó napjai. – Honnan is tudhatná, miről beszélek? Biztos nem én fogom a szemére olvasni a bűneit, miszerint nem pátyolgatta eleget a testvére lelkét, de én is báty voltam, tudtam, hogyan kell bánni egy kishúggal ahhoz, hogy ha mást nem legalább azt higgye el, hogy van valaki, aki ténylegesen mellette áll és fog akkor is, ha kést szorítanak a torkához.
- Úgyhogy tegyél meg egy szívességet és vonszold vissza magad oda, ahonnan jöttél, mert itt semmi szükség nincs rád. Ne most kezdd el játszani a védelmezőt. – Szó sem volt itt fenyegetésről, sőt, inkább szépen kértem meg arra, hogy akármit is forgatott a fejében, tegyen le róla. Máshol is tudná játszani a zsarut, nem kell ahhoz egy eldugott kisvárosba költöznie, Chantele pedig nem volt a helyzet magaslatán, akárhogy is néztem.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
I bet my life
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Zsaru
† Humor :
Szarkasztikus de akad



Henry Roux ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 11, 2015 8:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

Mark & Henry
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem kellett sokat törnöm a fejem, hogy hova menjek. Az ebédszünet általában egyet jelentett nálam a semmivel. Munkamániás vagyok, perelj be. Ma azonban a nyolcadik gyermek holttest látványa után, belém fért egy sör... vagy több. Könnyed mozdulattal lazítva a nyakkendőmön lépek be a törzshelyemre. Kiszúr, én is őt. Nem nehéz, nincsenek sokan de még ha tömeg is lenne sem lenne nehéz kiszúrnom a borostás pofáját. Elindulok felé de szinte azon nyomban utamat állja a csinos kis pincérlány. Natalie. Az egyik kedvencem. - Szia szépségem. Hogy smint? - kérdem miközben eltűröm füle mögé azt a szemtelen tincset ami útban van, mikor csókot lehelek arcélére. Mint mindig, most is belepirul. - Jól vagyok, köszönöm. - süti le tekintetét ártatlanul... s ő az is. Az én ártatlan kis virágszálam. Idővel majd vaddá teszem de most még így kell. - Hozz nekem kérlek valami erőset meg egy sört. - lépek el tőle és mikor Mark mellé érek kezet rázva vele foglalok helyet. - Rögtön a tárgyra, huh? Szar napom van Greene, szóval mit szólnál ha nem kerülgetnénk a forró kását? - húzom el az öltöny zsebéből a cigarettát majd kibújva belőle fektetem a szék támlájára azt, hogy egy pillanattal később végre rágyújthassak és mit ad isten, az italom is megérkezik. Megdobom némi borravalóval a kis pincérnőm, lehúzom a rövidet és beleszívok a mocskos bagóba. - Tudom, hogy a húgom nem tudja, hogy ismersz. Ne aggódj, megőrzöm a titkodat. - kacsintok és belekortyolva a sörömbe pillantok Markra. - Azért vagyok itt, mert a húgom készen áll arra, hogy ismét az életem része legyen. Most már nem gyerek. Eléggé felnőtt ahhoz, hogy megtudjon minden mocskot a múltjáról. - kortyolok ezúttal egy igen öblöset és újra beleszívok a cigarettába, hogy füstjét még véletlenül se Mark pofájába hanem a pult márványlapjára fújva tűnődjek el egy pillanatig azon, hogy annak ellenére, miképp beszélünk egymással, Mark meg én furcsa mód tényleg haverok vagyunk. Sokkal több közös van a képünk mögött, mint azt az ember elsőre feltételezné. S hogy miért engedem, hogy egy félig vámpír rohadék a húgom egyáltalán közelébe menjen? Mert a mellettem ülő rohadékban van annyi gerinc, hogy megadja azt a kicsi Channek amit én nem tudok. Különben kitépem a gerincét.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
follow me into the jungle
† Tartózkodási hely :
mystic falls now ∥
† Hobbi & foglalkozás :
surgeon ∥
† Humor :
sarcastic ∥



Mark Greene ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 11, 2015 7:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

henry & mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Csupán vártam, nem rendeltem semmit. A hely nem volt tömve, sőt, mondhatni szinte üres volt és csak azok a fiatalok lézengtek bent, akik iskola után nem otthon akartak enni, hanem a barátaikkal együtt szerették volna elfogyasztani a hamburgerüket. Egyébként is hétköznap délután volt, nem számítottam tömegre, megfelelő időpont volt egy nem éppen baráti, de megejtendő beszélgetéshez, amire nem számítottam az elkövetkezendőkben. Henry felbukkanása a kisvárosban váratlan volt, elképzelésem sem volt afelől, mit akarhatott itt azon kívül, hogy a húga itt lakott. Chantele soha nem szép szavakkal emlékezett meg róla, emiatt nekem sem lett szimpatikus, miután megismertem változhatott volna a véleményem, de inkább feladtam saját magam megerőltetését ez ügyben. Chantele akárhányszor felhozta, nem közöltem vele, hogy már volt szerencsém a bátyjához, nem éreztem jelentőségét ez ebbe való beavatásba, mert… nem. Úgy gondoltam elég volt neki a múltbéli tudat arról, hogy nem mindig volt fényes a kapcsolata sem az anyjával, sem a testvérével, nem kell még azzal is terhelnie magát, hogy pontos képem volt a bátyja személyéről. Mondhatni kötelességem volt belefolyni a lány életének ezen aspektusába és igen, a tudta nélkül. Azért voltam mellette, hogy jobban legyen és ha mindenről lett volna elképzelése, az csak megnehezítette volna a dolgomat.
Rögtön kiszúrtam, amikor belépett a bárba, egyébként sem olyasfajta jelenség volt, aki könnyen elrejtőzhetett. Mintha kényszerítették volna arra, hogy állandóan öltönyt hordjon, a kisugárzása is felettébb idegesítő volt, pedig nem egyszer megállapítottam már, hogy van, amiben hasonlítunk.
- Rég láttalak, haver. – Szólaltam meg, ahogy mellém ért és a fejemmel intettem, hogy nyugodtan foglaljon helyet, mert rá vártam, másnak nem volt belépője erre a rendezvényre. – Mi járatban erre? – Felesleges körnek tűnhetett a kérdésem, mivel mindketten tudtuk miért jött, csak én nem voltam felvilágosult annak tekintetében, pontosan mit akart.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 18, 2015 5:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kíváncsi voltam, melyik lesz az a pillanat, amikor nem csak a hangjában hallatszódik majd a gúny és nem csupán abból lehetett volna kihallani, hogy a szerelme halála elég kényes téma számára, hanem a viselkedése is csattanóssá válik. Nem voltam odáig a drámákért, de azokat a játszmákat szerettem, amelyek az én tetteim miatt alakultak át a másik számára olyan helyzetekké, amik szappanoperákba illőek lettek volna. Kár lett volna tagadni, hogy éltetett az általam másokra gyakorolt hatás, a lány pedig befolyásolhatónak tűnt, legalábbis abban a tekintetben biztosan, amit egyesek érzelmi szintnek neveznek. Nem most akartam ellőni az összes sértésemet, amit kigondoltam vele és a barátjával kapcsolatban, hiszen láttam a szemeim, hogy nem ezt a találkozásunkat tervezte az utolsónak és abban is reménykedtem, ha már valószínűleg sokat utazott és régóta befészkelte már a fejébe és a szívébe magát a bosszúvágy, akkor legközelebb kicsit keményebben fog támadni. De ha más nem, annyi jó származott ebből a beszélgetésből, hogy megtudtam, ismét a begyében vagyok valakinek. Bárcsak olyan ellenfelet kapnék, aki meg is érdemli, hogy egyáltalán megmozdítsam a kisujjamat, mert az üres fenyegetések és a lelkemre hatni próbálkozások kezdtek untatni. Csoda, hogy elveszítem az életkedvemet néhanapján?
- Milyen aranyos vagy. Mindjárt elolvadok. – Sóhajtottam színpadiasan, amikor közölte, hogy a múltam felemlegetését nem fegyvernek szánta, csupán jelezte, hogy tisztában volt azzal, mennyire szerencsétlen voltam. Ha nem ismertem volna az életük párját elvesztett, revánsot kívánó nők fajtáját, akkor el is hittem volna, hogy csupán nem vágyik másra, mint a drágája gyilkosával való szembenézésre, de ebben az apró vaníliás sütinek látszó, őzikeszemű kislányban több volt, mint amit megmutatott magából. Szinte szikrázott körülötte a feszültség, amit szeretett volna, ha nem veszek észre, csak sajnos túl nagy gyakorlatom volt már az ilyen helyzetekben. Nem ő volt a hibás. – Ha hiszed, ha nem, végül mégis én jártam jól azzal, hogy szerinted rosszkor voltam rossz helyen, rossz emberek társaságában. Elvégre még mindig itt vagyok, nem? – Mosolyodtam el felvont szemöldökkel, szinte diadalittasan kortyoltam ki az utolsó cseppeket a poharamból és intettem a pincérnek, hogy hozzon egy újabb kört. A túlságosan gyors anyagcserémnek köszönhetően meg sem éreztem, hogy nem vizet ittam.
- Kezdek kijönni a formámból. A kioktatásra nem számítottam, azt hittem csak azt fogod felsorolni, ami velem történt az elmúlt… néhány évszázadban. – Megvontam a vállamat. Ne becsüljek le alá senkit? Ha valakiből kinéztem valamit, mindig csalódást okozott az illető, mert nem ütötte meg a mércémet. Úgy voltam vele, hogy ezt a hibát többet nem követem el. – Köszönöm a tanácsot, igazán tanulságos. A memoáromat neked fogom ajánlani, annak a lánynak, aki felhívta rá a figyelmemet, hogy mekkora arcom is van és segített a helyes út megtalálásában. – Mosolyom kiszélesedett, felé emeltem az újonnan megkapott italomat, amibe épphogy csak mutatóan ittam bele. – Még a nevedet sem árultad el, jövendőbeli legnagyobb ellenségem. – Pillantottam ismét rá.

it's bad but i don't remember you
devonne & tatia
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • nodoby
† Tartózkodási hely :
• • maybe behind your back
† Hobbi & foglalkozás :
• • i'm looking for an ancient bitch
† Humor :
• • miss zooey deschanel



Devonne Cole ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 28, 2015 6:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
tatia & devonne
i'm your worst nightmare, believe me
[You must be registered and logged in to see this image.]
Próbáltam rendezni az arcizmaimat, hiszen tudtam, hogy ez a játék akár még arra is kimehetne, hogy lássa, könnyű kihozni a sodromból. Ez valójában igaz, de nem akarok olyan egyszerűen... boldogságot okozni neki az igazával. Már ha tényleg játszik ilyesmi a pakliban. Csak nyeltem egyet, hátha ezzel bármit képes leszek elnyomni. Például a dühömet. Azt, ahogyan ezt az egészet kezeli. Annyira szánalmas, annyira nevetséges, vagy inkább én vagyok mind a kettő az egyben? Elég nagy vihar kezdett el kialakulni a gyomromban, és csak anyám tudta, mi képes bennem elszabadulni, ha ez a hurrikán egyszer tényleg kirobban. Gyászoltam, hosszú időn keresztül. Talán egyszerűbb lett volna elfogadni azt, ami történt, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy egyszer el fogom kapni életem szerelmének gyilkosát. És itt ül előttem. Már az is egyszerűbb lenne, ha csak kitépné a szívemet, és ott hagyna az erdő túloldalán. Akkor legalább abban a tudatban halnék meg, hogy megtaláltam őt. Nem kaptam elégtételt, de végre követhetem azt, aki igazán fontos nekem. A halála után sorra történtek a katasztrófák az életemben... jött az a két férfi... majd a harmadik... aki a másik kettővel ellentétben nem meggyalázott, hanem átváltoztatott. Úgy értelmet adott az életemnek. Már amennyire ezt értelemnek lehet nevezni. Nekem elég volt ennyi éven keresztül.
- Tévedsz - ráztam meg a fejemet egy halvány mosollyal. - Az én szememben nem fegyver az, hogy téged csak kihasználtak, és egy ostoba tervhez felhasználva megpróbáltak megölni - billent oldalra a fejem, bár ezt tényleg nem fegyvernek szántam. Ez az igazság. És tényleg majdnem hogy szerepel a történelemkönyvben. Ha lenne egy vámpírok számára készített nyomtatvány, amely a mi történelmünket tartalmazza, ez lenne az első fejezet. - Végül is, neked is csak ez volt a sorsod. Rosszkor voltál rossz helyen, esetleg rossz férfiak társaságában. Lehettél volna akár egy ültetvényen is itt, az óhazában - vontam meg a vállamat, hangommal továbbra is megközelítve a társalgási hangszínemet. Itt úgysem eshetünk egymásnak. Sőt. A nagyobb összecsapásra nem itt fog sor kerülni, már ha lesz olyaunk.
Végül hátradőltem, és kinyitottam a táskámat, elővéve belőle a tárcámat. Nem szokásom fizetni, máskor könnyed szerrel elintézem mindezt egy igézéssel, de most túl zsúfolt hozzá a bár, és ezt így nem kockáztathatom meg.
Előtte viszont ismét megkerestem a Petrova nőszemély tekintetét. - A saját eseted lehetne iránymutató, hogy ne becsülj le senkit. Senki voltál, csak egy szökevény, nem? És most ki vagy? Egy befolyásos vámpír, aki szomjazik a hatalomra, arra, hogy ne feledjék el. Csak sajnos... elég rossz úton jársz ilyen szempontból - vigyorodtam el. Azt hiszem, az ilyen nárcisztikus vámpíroknak talán ez a legnagyobb fájdalma. Hogy egy napon elfelejtik őket, megfeledkeznek a létezésükről is. Esetleg úgy emlegetik majd, mint legyőzöttet. De nem általam. Van az életében elég jelentkező arra, hogy valaki legyőzze.  

LINGER • not my best post • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
my dark side. ℘
† Kedvenc dal :
i'm so sorry. ℘
† Tartózkodási hely :
in the hell. ℘
† Hobbi & foglalkozás :
kill yourself. ℘
† Humor :
killer, sweety. ℘



Silas ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 27, 2015 7:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Sarah & Silas
bitches these days
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hihetetlen, hogy félig-meddig Sarah is az én vérem. Ha az ostoba Salvatore hasonmásomnak a rokona, nyilván akkor az enyém is, hiszen ha én nem volnék, nyilván ők sem lennének. Az életnek nagyon nagy humora van. Ám az a legszörnyűbb, hogy eléggé rosszak a poénjai…
Érdeklődve figyelem Sarah reagálását. Ó, hogy már találkozott is Stefannal a lány? Ezt nem is gondoltam volna. Nyilván valóan olvasok a gondolataiban. Nos, nem túl sokat olvastam a fejében, noha ha szőke is lenne, már érteném, miért olyan üres…
Idillen leülök mellé, és várom, hogy a pultos hozza is  a rendelt italokat. Nem tudom, valahogyan jobban örültem volna, hogyha Sarah reagál valami értelmesebbet, így viszont elég nehéz dolgom lesz. Mindenesetre akkor kénytelen leszek durvább dolgokhoz folyamodni, ha nem leszek képes arra, hogy szóra bírjam a száját. Na, majd akkor beszélni fog. Kénytelen lesz, ha élni akar, nyilván. De fogalmam sincs, hogy meddig leszek képes arra, hogy játsszam Stefant, a hasonmásomat, aki ki tudja, hol van. Annyira nem is érdekel, engem maga a város érdekel.
- Hogy ityeg a figyeg? – kérdezem tőle vigyorogva, eléggé szórakozottan. mindössze csak arra utaltam, hogy mi a helyzet erre. Hátha talán mesélni fog, vagy ilyesmi.
A pultos elém rakta a két italt, ekkor rábiccentek, megköszönésképpen, majd az egyik kispoharat Sarah elé tolom, aztán biccentek egyet neki is, hogy húzza le. Sarah egész jól néz ki. Ha nem a véremből származna, lehet, megpróbálnám elcsalni egy légyottra.
crazy in love • (: • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 23, 2015 10:49 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Folytatás itt ---> LPA -Stúdió
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 22, 2015 10:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Merinda & Olivier
Chaton blague » Macska átverés






Egyből Pierre a menedzserem jutott eszembe, a gyerekkori legjobb barátom, mi ketten… annyira fóbiásak voltunk,… hihetetlen, és ez egy problémára korlátozódott mégpedig az előttem ülő srác és a hozzá hasonlók felé. De nem lennék jó sztár ha nem töltenék el némi időt a rajongóimmal, már emiatt sem tehettem meg, hogy fogom magam és faképnél hagyom. Tehát, mit nekem némi identitás béli különbség, jól fogok viselkedni, hiszen egy rajongómról van szó.
Nagyon készült, nagyon kínos lesz érzem, de nem fordulhatok vissza. Szinte éreztem, hogy vért izzadok már azzal is, hogy könnyedén becsusszantam a helyemre.  Nem mertem gesztikulálni, sem mosolyogni mert utóbbiból éreztem , hogy jó indulattal is egy széles vicsor lett volna , hagyján, hogy ez a fazon átvert, hetekig szívatott… de én lánynak is hittem őt.  Körülbelül úgy éreztem magamat, mint Ace Ven túra, amikor rá jön arra, hogy Finkle-Einhorn, Einhorn- Finkle… De, tényleg nem szeretnék túlzásokba esni, ám nem tehettem arról, hogy a szemöldököm majdnem a tarkómig szaladt a habogását hallva. Valami nem stimmelt, nem lehet, hogy annyi csetelgetés után valaki ennyire visszafogott, mi több, esetlen legyen. Hátra dőltem és felszusszantottam.
- Te is tudod, hogy nem ez a lényeg. - jegyeztem meg mintegy mellesleg, s megráztam a fejemet.  Szerintem tényleg nem az volt a lényeg,hogy ki merre hogy pakolta el, de lehet,hogy ez ebben az Amerikai kis városban másként működik. Az Amerikaiak és a hülye szokásaik ugyebár… mint a liftben való nyilvános majdnem szex, vagy a butik közepén, hm… jó, egy kis francia részre hajlás is volt abban, de hála a nagyapámnak nem kerekedett abból sem nagy ügylet.
A következő mozdulata meglep, nem nyúlok a virág felé ott hagyom ahova tette, a találkozásunk emlékére otthon, a szállodai szobámban fogom magamat matt részegre inni, és Pierrenek elpanaszolni,hogy hogyan tudtunk ilyen rohadtul béna heckereket találni, akik le se tudták nyomozni ezt a fazont?! Ha sikerült volna a bemérésük, vagy bármi, nem ülnék itt és járatnám le magamat ezerrel.
Kiegyezünk egy autogramban, és egy vagy két back-stage jegyben, neki vagy még néhány barátjának. Elvégre a rajongói kapcsolatokat ápolni kell. Nem volt bajom annyira a srácokkal, csak ne rám hajtsanak, és ne előttem kürtöljék világgá az érzéseiket. Persze az, hogy megfogják egymás kezét, nem gond… csak emelkedj már felül ezen a problémán Olivier!
Vitrinbe sem megyek, mi több! Inkább felkelek és megyek a klímás autómba és elhúzok a város határáig, ahol alakot váltok, és szarok arra is, hogy fellépésem lesz két nap múlva, úgy eltűnök, hogy majd részegen térek vissza és úgy fogom lenyomni a balhét is.
Nem, a szívemet nem törték össze, nem tudták. Azt félúton hagytam Vegas és Olaszország között. Ezért nem volt minek ripityára törnie egy álomkép darabokra hullása után, ám épphogy kelnék fel, már vissza is huppanok, mert merő ital lettem, és meglepett, hogy nyakon borítanak, egy elhaló morranást hallattam, majd amikor megtaláltam a hangomat, végre meg is szólaltam.
- Vous êtes une femme! Te nő! - horkantottam fel - Ma Robe! A ruhám! - keltem ki magamból azonnal, de csak fél gőzzel, mert ez az a vörös lány volt, akinek a derekán végig simítottam, csinos darab. Meglepődve vettem tudomásul, hogy a srác, akinek egyébként az igazi nevét sem tudtam, eliszkolt, volt esze és elment gyorsan rendbe szedni magát, de én? Nekem épp beledolgozzák a ruhámba a Bloody Maryt tudtam, hogy az… hiszen ital szakmából jövök tulajdonképpen. Mellesleg borász a végzettségem, csak erről kevesen tudnak, szóval kell értsek az italokhoz.
- Hééé, elég lesz a tapehrrből, - kaptam el a kezét, kicsit raccsoltam még, felzaklatott az a srác komolyan. - Ha így folytatod teljesen átpasszíhrozod rajtam, és a hátamból fog csohrogni a pharradicsomlé. - elkaptam a kis kacsóját és megállítottam a mozdulatait, ám meglepetten kaptam fel rá a pillantásomat. Egy halk kis figyelmeztető morgás hagyta el a torkomat, tudtam, hogy nem lehet pasi a fazon! Felnevettem, nem érdekelt, hogy esetleg az egész grill hallja, a csinos vörös, bőr naciban, és magas sarkúban, meg ebben a falatnyi topban! Tudtam, tudnom kellett volna, persze, honnan tudhattam volna?! Percek óta csak a szemem sarkából láttam, hogy vihorászik,  a hangját az érzékeimnek köszönhetően azt hallottam így is, az elfojtott prüszkölések és kuncogások közepette, ezért is zavart ez az egész helyzet, eddig! Az ajkamba haraptam és elvigyorodtam, megyünk mindjárt cagnotte rouge -vörös cicus - , csak előbb! Elkaptam a tarkóját, és így, ahogy voltunk, kiegyenesedtem egy kicsit és lekaptam, minden erőmet bele adtam a csókba, meglepettségtől kezdve, megkönnyebbülésen át, mindent és persze a határozottságom is érezhető volt, hogy addig nem engedem, amíg fel nem fedeztem minden egyes kis fehér gyöngyöt a szájában, s nem kalandoztak együtt a nyelveink, még a pofont is vállaltam, de ennyi járt nekem ezek után! Ha volt csók, úgy elégedetten dőltem hátra és szinte feldoromboltam, szürke szemeim szórakozottan és sértődötten mérték végig a lányt, majd ismét halk nevetésben törtem ki.
- Te navigálsz, Cagnotte Rouge! - keltem fel az asztaltól, és elmartam a szörnyen randa sárga rózsát, és Maniac hajába tűztem, nem engedtem a kezét, s épphogy tettünk pár lépést még megszorítottam enyhén a kezét. - Honnan tudom, hogy tényleg te vagy az? - persze, egy kis gyanakvás nem ártott, egy minimális, ezek után pláne!- Két nappal ezelőtt, mit beszélgettünk?  - ahogy álltunk, érezhető volt a magasságbeli különbségünk is, alacsonyabb volt nálam, imádtam az alacsonyabb testalkatú lányokat, magas sarkú cipellőkben b@szni.
Mellesleg csak annyira volt időm, a fellépés előtt hogy bepötyögjem neki, hogy: 'Alig várom a találkozót, és ott leszek.'
Ha megvolt a válasz, márpedig meg kellett hogy legyen, elmartam az érkező felszolgáló csajtól a boros üvegemet, rá tettem egy ötven dolcsist és köd előttünk, köd utánunk.
- Csak te vagy képes kitalálni ekkora átverést. - az már más kérdés, hogy úgy éreztem ennyi időnyi csetelgetés után jogom van rá jogot formálni, ott érinthetem ahol akarom. Felejtsd el, a fenék tabu, még akkor is ha megcsókoltad az imént minden bizonnyal, de nem akartam elengedni a kezét, még akkor sem, ha itt volt előttem, és előttem riszált ki az ajtón, hátsón elsőn, bármelyiken mindegy. Nem akartam elengedni, ez afféle váltós sajátosság. Igen, vadásztam rá a beszélgetéseink alatt, és ez nálunk felért némi nemű előjátékkal.
- A szürke kocsival megyünk. - jelentettem ki könnyedén. A megjegyzésre miszerint bárkit is le kellene ráznom figyelmen kívül hagytam, mert egyszerűen nem volt kit, illetve, időnként rá pillantottak a nyomkövetőmre, ha mondjuk a városon kívülre indultam volna meg, akkor jött volna a telefon, hogy hahó, mi van haver, különösen, ha én a bárban vagyok a kocsim meg száguld valamerre, bár azt műholdasan le lehetett kapcsolni, ha valaki el akarná lopni.
- Most, hogy megvagy, elárulhatnád az igazi neved? - nagy volt az arcom, nem hittem, hogy elrabolnának, másrészt, meg tudtam védeni magamat bármitől de ezt titkoltam, nem árt némi titkos fegyver a tarsolyomba. De most, hogy kiderült, hogy kivel is állok szemben, már jobban is éreztem magam, még szép! Két csinos fenék és két d kosaras halom mellett, még szép! Nem, szó sincs róla hogy berezeltem volna, imádtam rögtönözni, de éreztem, hogy ez merőben másabb lesz mint az eddigi ismerkedéseim. Egészen biztos hogy nem lesz ágytorna, de talán más igen…De mi? Eddig csak az általa felépített Maniacot ismertem, őt magát nem. Ha el is bizonytalanodtam, akkor csak néhány pillanatra tettem, a cipőben a lépései végig hullámoztak egészen a fenekéig s mindig megremegtek mint valami kocsonya, óó ne gondoljatok olyan elfolyós fajtára, ezen ping-pongozni lehetne, olyan lökhárítók! Ha a odaértünk a kocsimhoz, betessékeltem az anyósülésre, én magam beszálltam mellé, a boros üveget pedig az üveg tartóba tettem le.
- Úti célt oda. - mutattam a fedélzeti számítógépre. Most hogy egy légtérben voltunk, beleszimatoltam a levegőbe, olyan… érdekes, de egyébként kellemes illata volt, epres talán? Mindenképp valami gyümölcsös, imádtam a jó gyümölcsöt, elvégre azokból készülnek a legjobb italok. Zamatosak, érezni lehet rajtuk azt, hogy mi történ velük a nyáron, hogy simogatta őket a nap, vagy épp hogy esett rájuk az eső. Ez a lány pedig, vad volt, nagyon vad és meredek. Éreztem, és ez tetszett. Két napig egészen biztos,hogy nem fogok unatkozni. A vigyor pedig állandósult az arcomon, még most is alig hittem el, hogy ki ül mellettem. Persze, a fantáziám, ááá! Majd megvesztem! A félbe maradt majdnem chat szex pillanatok rémlettek fel előttem, ahol inkább én léptem ki mindig a beszélgetésből tépelődve. Mert éreztem, hogy átlépném a határt, a sajátomat, hisz ki tudja, hogy ki van a túloldalon, meg… mit használhatnának fel ellenem .Egyelőre még a maszatos ruháim sem zavartak, majd ha oda értünk ahova vinni szeretne Maniac, majd ott átveszem az ingemet.


••Külső: Vêtement ••Musique: Do You Know? •• Car: Maserati  ••Note: Maniac  ->35  ••
©: Ew


Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 16, 2015 8:50 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next



Olivier & Merinda



Lehet, hogy egy utolsó szemétláda vagyok, de remekül szórakoztam. Ha már hónapok óta őrizgettem az inkongnitómat nem most lesz az az alkalom, hogy csak úgy egyszerűen belibegek ide a Grill-be és közlöm valami frankó kis bűbájmosollyal, hogy hellóka én vagyok a csaj aki az agyadra megy, vagy hát a manageredére mindenképpen, és egyben én vagyok az aki hát finoman szólva tapintatlanul pofátlan esténként a közös kis chat szobánkban. Milyen romantikus mi? És ha már voltam olyan merész, hogy a világ egyik legnagyobb nőfalóját lazán melegnek állítottam be a saját Twitter profiljában, akkor játszuk is meg a dolgot ugyebár. Persze reménykedtem benne, hogy nem megyek ettől messzebbre, mert azért a kisördög ott bújkált ám bennem, hogy lesifotósokat is idecsődítek, de őszintén szólva lassan már nekem is sok volt amit műveltem. Szóval fogtam magam, és inkább csak ezt a randit szerveztem meg. Sean is kiugrik a franctudja milyen színű alsójából én pedig majdnem belefulladok az italomba, amikor meglátom a virágot a füle mögött. Azt hiszem ezért még kárpótolni fogom a srácot, ámbár fogalmam sincs hogyan. Olivierrel sajnos nem fogom tudni, de szerintem ő már annak is örül, hogy egyáltalán találkozhat vele, és egy asztalnál ülhetnek. Még ha ez - sejtésem szerint- nem is lesz olyan hosszú életű. Szóval vártuk, hogy megérkezzen maga a nagy vad, aki miatt ezt a csapdát felállítottam, és én páholyból nézhessem az előadást. Amikor aztán belépett az ajtón....krisztusakereszten és mindenszentek majdnem lefordultam a bárszékről. És ha éppen jobb erőben vagyok szerintem Hulkot megszégyenítő lazasággal robbantom ketté a poharamat. Democskosuljólnézki....ez így lazán egyben jutott eszembe, meg az, hogy hát élőben sokkal jobban néz ki mint a színpadon vagy éppen a monitoromon. Mármint úgy élőben, hogy így valóságban, merthogy nagyon is élő, az azért látszik. Elkerekednek a szemeim és mintha egy kosárlabdát akarnék lepasszírozni a torkomon nyelek egy nagyot...basszus...basszuuuuus...ez ez felém jön. Ne már, hogy ilyen hamar lebuktam! Aztán látom ám, hogy a szürke szemek végigpásztázzák a helységet nem csupán engem tüntetve ki a figyelmével, és laza öt perc alatt a bár női tagjait a szemeivel dugja meg, van akit kétszer is. Egyetlen egy bajom van a külsejével és az a fehér szín. Ettől feltűnőbben nem is öltözhetett volna, de hát elég elegáns ahhoz, hogy kitűnjön a kissé szürkére sikeredett tömegből. Elhaladva mellettem azt hittem menten magam alá cseppenek, amikor végigsimított a derekamon. Nabasszus, mi a fenének vettem fel én olyan felsőt, amiben kilátszik a csípőm? Hát talán pont azért, mert egy ilyen helyre jövök. Ide mégsem vehetem fel a szokásos skandináv favágó ingeim valamelyikét, valami csinosban kell mutatkozni. Persze én is úgy vagyok vele, hogy néha jó lenne nem kiviláglani a tömegből, de a hajam....a a hajam elég könnyen el szokott árulni. Még jó, hogy neki nem árultam el semmit magamról. Sean az asztalnál ücsörgött, és azt hiszem kezdte magát nagyon izgatottan érezni, amikor megpillantotta Oliviert. Az a döbbenet mindkettejük arcán...megfizethetetlen. Majdnem prüszkölve felröhögtem. Sean vigyorgott, de olyan veszettül, mintha hatost dobott volna golyóval, Ollie pedig egy tökéletes döbbenettel az arcán nézte őt hitetlenkedve. A rengeteg flörtölés, a majdnem virtuális szex után, találkozik egy sráccal, sárga rózsával a füle mellett. Hogy nem erre számított az arcára van írva, meg az is, hogy megfordul és kimegy. Na nem véletlenül voltam a pultnál az ajtó közelében, mert azért ilyen könnyen nem hagytam volna futni, bár az is lehet, hogy mégis. Eléggé impulzív és rögtönzős tipus voltam az élet úgy kábé minden területén, szóval nem tudom mit tettem volna ha nem jön be a kis előjátékom, de úgy tűnt nem lesz rá szükség, mert Olivier mégiscsak úriember módra viselkedik, és ezért kap egy bazi nagy piros pontot nálam. Egyrészt, mert nem kell kommandóznom ebben a cuccban, hogy az útját álljam, másrészt pedig az én Sean haveromat olyan boldoggá teszi, hogy szerintem egy hétig azt fogom tőle hallgatni, hogy "Ugye jó voltam...ugye jó voltam?" Jó voltál basszus, a legjobb! No de hát a vállam felett időnként hátrapislogva vigyorogtam, és kénytelen voltam visszafordulni előre időnként, nehogy a kiszakadni készülő röhögésem feltűnjön nekik. Csak abban reménykedtem, hogy a haverom nem fog odapislogni felém, mintha én lennék a színházi súgó, aki majd megmondja mi a szövegének a következő része. Szóval hozta ő a figurát, amíg csendben kellett lenni, de onnantól, hogy megszólalt azt hiszem kezdett szétfolyni a Maniac alak mint a napon hagyott tölcséres fagyi.
- Szeev...assz. hogyizé...hogyizé...ityeg a balra csapott?- ócseszdmeg! Gondolatban homlokon csaptam magam. Azt hiszem Sean-nak nemhogy egy hét, de egy élet kevés lett volna, hogy megtanuljon tőlem egy-két rám jellemző társalgási trükköt, nem ilyen volt na. Ő egy visszahúzódó ámde roppantul kedves természet volt, az én harsányságom nagyon távol állt tőle. Az egyetlen előnye éppen az önfeláldozásában rejlett meg abban, hogy oda van a francia pasiért, aki éppen hófehérben telepedig le az asztalához. Aztán jön a lelombozó folytatás, amivel szinte vérig sérti a haveromat, hogy szabaduljon meg a selyem rózsától. Azonban Sean olyat tesz amire nem számítottam tőle...tőle sem és én sem tettem volna ilyet de megbocsátom neki, mert zavarban van.
- Tessék, akkor legyen a tiéd a találkozás emlékére.- ha így folytatja vörös lesz a homlokom a sok csapkodástól, mert megint olyasmi amit én sosem tennék. Én egy pasinak virágot adni? Neeeeemááááárr hamarabb dobom félre egy laza mozdulattal, vagy tűzöm a pincér csaj mellei közé, minthogy odaadjam annak a faszinak, akire várok. Nem játszunk fordított napot. De a haverre nem lehet haragudni, ő egészen más kategória sok szempontból is. Sean megvakarta a tarkóját irgalmatlan zavarban volt, leginkább attól, hogy Olivier bort rendelt franciául. Fúnaez ez a gyengéje volt, ezt el is mondta nekem, hogy imádja amikor a pasi franciául énekel. Na ja, azt amúgy én is szerettem, ha csak annyit énekel, hogy "Lemegyek a boltba kenyérért" és úgy hangzik, mintha azt mondaná "Vedd le a ruháid és a gátlásaid, kislány!" Hát ilyen volt ez a nyelv, és megvallom őszintén minden alkalommal olyan érzésem volt, mintha valaki a torkában gurgulázna egy félig lenyelt korty pezsgőt, és amikor sóhajt egyet utánaküldi az epret! Meg kell tanulnom franciául, hogy alkalomadtán mindenkit hóterotikusan küldhessek el a pics@ba! Az emelkedett és alaphangon is kínos diskurzus, újabb Sean-Merinda keverék beszólással folytatódott, amit már az italomba belefújt röhögéssel csillapítottam, mert egyszerűen már annyira ciki az egész, hogy valamit csinálnom kell mielőtt az én drága cimborám ronggyá égeti magát.
-Amúgy annyira jól...szóval...jól nézel ki, hogy ha hazaviszlek beteszlek a szekrénybe...izé...vitrinbe!- neeeee könyörgöm ne csináld, hagyjuk inkább az egészet mielőtt olyat találsz mondani, hogy a franciát teljesen kiakasztod. Csak egy kis játék volt a cél, nem az, hogy szerencsétlen cimborám komplett hülyét csináljon magából. Na és akkor jöhet a megmentő manőver, mielőtt szegény Sean-t valami csúfos indokkal hagyják magára, tökéletesen összetörve ezzel a szívét. Először is kértem a pultos csajtól egy Bloody Mary-t, meg egy tál wasabis mogyorót, lehetőleg jó sósat. Amikor a vállam mellett elpillantott és meglátta Olliet vigyorogva tette le elém a cuccokat és megkérdezte, hogy az az ott nem véletlenül az a francia előadó aki olyan...nem nem az, nem látod kislány, hogy egy másik sráccal flörtöl, csak hasonlít rá? Éndepofátlan vagyok...na ja, egy hónapja szerencsétlenkedem vele, nem hagyhatom, hogy más arassa le előlem a babérokat. Önző dög voltam ha arról volt szó, hogy valamiben igen komoly melóm volt, és ebben az volt. Szóval fogtam a Bloody Maryt amit a csaj a kérésemnek megfelelően alaposan megborított paradicsommal, és a tál mogyorómat, majd elindultam az asztaluk felé. Rögtönöznöm kellett méghozzá elég hamar, mert nem így terveztem az egészet, de Sean valahogyan nem vette fel túl sikeresen a figurámat, szóval nem maradt más lehetőség. Meg aztán...irritált az a hófehér ruha, na! Még pár lépés volt az asztal, amikor a magas sarkúmban billentettem a bokámat, és kaszkadőröket megszégyenítő ügyességgel zúgtam az asztaluk felé mint a győzelmi zászló. Első nekifutásra a haverom ölébe borítottam a wasabis mogyorót, majd a kezem lendült tovább és a paradicsomos trutymót úgy hagyom van telibe Olivierre zúdítottam....igen bizony a csodaszép fehér gúnyájára, én pedig a tálat, poharat eldobva érkeztem meg a földre, és a kezeimre estem, amit nagy-nagy színészi átéléssel fájlalni is kezdtem. De azért nem olyan sokáig, hogy túljátszam a szerepemet A fejemmel biccentettem egyet Sean-nak, hogy nyomás bárhova, csak ne maradjon most itt, jobban járunk mindketten, én meg felkászálódtam a földről, és a tiszta, ám de patikára végképp nem emlékeztető tisztaságú kezemmel kezdtem tisztogatni Olivier ingjét, még jobban szétkenve rajta a paradicsomot, belül pedig nyerítettem a röhögéstől. Istenem, egy életre megemlegeti a találkozásunkat, és ha mindez nem lenne elég, szerintem a vörös színből két életre előre elege lesz.
- Fúbocsi, ne haragudj, komolyan nem akartam- jajj nem a nagy francokat nem, még magam is meglepődtem mennyire hitelesen sikeredett alakítanom a béna csajt a piájával. Végül aztán miközben még mindig a pia maradványait dörgöltem bele az ingjébe, kicsit közelebb húzódva szólaltam meg.
- Remélem egyedül jöttél, mert ha nem, hótgyorsan rázz le mindenkit, és keressünk valami nyugisabb helyet a dumálgatásra. Van miről!- kacsintottam, és szerintem a jellegzetes szövegelésemről elég könnyen felismerhetett. Hogy miképpen mászunk ki ebből az egészből, hogy a kárt hogyan rendezzük az teljesen az ő fantáziájára volt bízva. Úgy tudtam szereti a váratlan és meredek helyzeteket és hát én abba hoztam. Bele a susnyás közepébe, ahol a kis gonosz ördögöm nagyon jól szórakozott és vigyorászott.

•• Olivier •• Külső  •• Zene: Ma Cherie ••© ••
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:03 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next
Vissza az elejére Go down
 

A bárpult és asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 27 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

 Similar topics

-
» Bárpult az első helyiségben

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill-