A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
A bárpult és asztalok


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 09, 2013 3:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Nem sokkal később kihozták az italainkat én pedig bele is kortyoltam, de most nem ittam meg egyszerre.
-Egyébként ha már narancslevet iszol akkor kipróbálhatnád a vodkanarancsot is. Olyan mint a narancslé csak kicsit erősebb és talán finomabb is. Egyébként vámpírként sokkal nehezebb berugni ami akkor jó ha csak iszogatsz de ha kiszeretnéd ütni magad akkor a fél bárt meg kell innod.-mondtam majd egy mosoly után lehúztam a whisky-t.-Na kipróbálod a vodkanarancsot? Legyen ez a te „leánybúcsúd” és nem mondjuk el a vőlegényednek.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 08, 2013 10:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
- Nem is szeretném, hogy megártson. - Kacagtam fel halkan. A kérdésére viszont egy ideig keresgélnem kellett a választ. Nem akarom világgá kürtölni ezt a félig vámpír félig vérfarkas dolgot. Azt hiszem idióta is lennék, ha megtenném. - Igen. - Mondtam egyszerűen. Nem hazudtam mert az, csak félig. De ezt már nem tartalmazta a kérdés.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 07, 2013 6:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Caroline-nak

(Bevásárlóközpont)

Bementünk a Grill-be és leültünk egy asztalhoz majd nem sokkal később oda jött egy pincér.
-Wáó...hát a narancslé tényleg nem fog megártani!-rámosolyogtam majd a pincérhez fordultam.-Én egy pohár whisky-t kérnék.-mondtam és visszafordultam Caroline-hoz.- És a vőlegényed is vámpír?
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 06, 2013 8:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Pandora és Cedric


- Nem, senki - ráztam meg a fejem lazán, és intettem a pincérnek, hogy hozzon nekem egy whisky-t. - Elnézésedet kérem, ezer év alatt felgyülemlik némi feszültség. De nem lesz több ilyen a jelenlétedben, biztosíthatlak - mondtam komolyan, főként hogy szemlátomást és fültanúilag is bizonyossá válhattam, Tatia és kicsi Klaus remekül elvannak kettecskén, így én most ma már nem terveztem több figyelmet pocsékolni rájuk. Holnap újabb nap lesz, újabb lehetőségekkel, és addig is, jó nekem itt, kellemesebb társaságban.
- Szóval, ott tartottunk, hogy... helyi vagy-e, vagy csak idesodort az élet? - érdeklődtem újra, remélve hogy immár semmi nem zavar meg minket.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 06, 2013 7:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Pandora és Cedric


Bár ugyan vissza jött hozzám, csak hamar észre kellett hogy vegyem, hogy egy újabb valaki lép az asztalhoz, és Cedric elé lépve egy hatalmas ütést mér arcára. Cedric a földön kötött ki, én pedig kissé felszisszenve néztem le a földre, de aztán visszadőltem, és hátamat visszatámasztottam a széknek. Na kis jön még, vagy inkább Cedric még kihez megy oda? Belekortyoltam az italomba, és vártam, hogy mikor tápászkodik fel az asztalhoz.
Egy picit sem vidáman néztem rá, ahogy végül visszaült az székre. - Még valaki esetleg? - vontam fel szemöldökömet, és halkan felsóhajtottam. Gondoltam inkább megkérdezem, még mielőtt újra itt hagy hirtelen.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 06, 2013 4:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
(Bevásárlóközpont)

Egy italba még nem halok bele. Utána ugyanúgy elmehetek Tylerhez. Remélhetőleg már jobban lesz. De atótl még mindig szeretném az ágyban látni.
Beléptem a grill ajtaján, majd az egyik közelebbi asztalnál foglaltam helyet, majd a pincét oda is jött. - Én egy narancslevet kérnék. - Adtam le a rendelésemet.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 02, 2013 12:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
- Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amelyek felerősödtek. A gond csak az, hogy ezek általában rosszak. - Nagyot nyeltem. Én makacs voltam és bizalmatlan, ezek erősödtek fel bennem a legjobban, ezekkel kellett együtt élnem és kihozni belőlük valami olyasmit, amit életnek lehet nevezni. De a vámpírlét egyébként is egy átok, nem várhatjuk el, hogy minden oldala csodálatos legyen vagy egyáltalán közelítsen a normálishoz.
Megittam az italomat, aztán újra Klausra pillantottam. - Visszajöhetünk máskor is. Azt viszont nem tartom jó ötletnek, hogy Christopher után menjünk. Nem akarom, hogy Erinnel ettől is nagyobb baja essen... - Nem szerettem volna kimondani, hogy lehet, hogy akkor ténylegesen megölné. Nem, erre gondolni sem merek. A lányomról volt szó, a halála pedig a legrosszabb alternatíva volt. - Ismerek egy-két boszorkány, felkereshetem őket. Te pedig beszélhetnél Esther-rel. Normális hangnemben. - Tettem hozzá, hiszen azok után, ahogyan Klaus viselkedett vele egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha egyszerűen csak eltenné láb alól a fiát. Esther-nek is megvolt a magához való esze, ezen kívül büszke asszony volt, aki nem tűri el az ilyesmit.
Felálltam a székről és bólintottam. - Christopher nem hülye. Engem nem támadna meg, ha tényleg nem ostoba. Tudja, hogy egy szempillantás alatt végzek vele, mivel én nem voltam belé szerelmes és nem gyengülnék el. Két perc kellene ahhoz, hogy a lenyúzott bőre a kandalló előtti szőnyeg mellett heverjen. - Erősebb voltam, mint az a férfi és a meglepetés erejével már nem tudott volna hatni rám. Az üzenet után pedig már világos, hogy nem is tartózkodott a városban. De ki tudja, milyen mellékvágányokon futhat az esetleges terve. - Örülnék, ha hazakísérnél. - Mondtam végül egy apró mosoly kíséretében. Így megvártam, míg ő is feláll is elindultam kifelé az ajtón.

Tatia birtoka ;; Nappali
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 02, 2013 12:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Elég volt Tatia szemébe néznem, hogy tudjam, egy pillanatra ő is megbánta a csókot. Megbánta? Talán nem a legjobb kifejezés. Nyilván tusakodott benne az irántam való érzés, és a lelkifurdalás, hiszen Erin... szintén táplál érzelmeket irántam. Annyira voltam már jó ember - jelent esetben vámpír - ismerő, hogy ki sem kellett mondania, mire gondol. A szemei beszéltek helyette is.
- Azt hiszem, remek érzékem van arra, hogy kell a legjobban megbonyolítani a dolgokat - dünnyögtem. - Már emberként is ilyen voltam. Ha lehet tippelni, vámpírként melyik tulajdonságom lett hangsúlyossá, akkor ez az - biccentettem, majd Tatia szavai nyomán körbenéztem a Grillben.
- Igazad van. Nincsenek boszorkányok. Fura, nem? - ráncoltam a homlokomat. - Máskor mindig van belőlük legalább egy-kettő. Szóval, most mit csináljunk? Kezdjük el keresni Erint? Az a szemétláda azt mondta, annak nem lesz túl jó következménye. Akkor várjunk a csodára? Vagy keressünk egy boszorkányt? Talán mégis megkérhetnénk anyámat - tanakodtam. - Itt ülni viszont felesleges - álltam talpra, és pénzt dobtam a bárpultra. - Hová szeretnél menni innen? Ha haza, akkor elkísérlek. Ha ez csapda, és Christopher rád is fenné a fogát, mint Erin anyjára, jobb ha veled vagyok. Nem akarom, hogy bántódásod essen. Épp elég, ha Erin nyomja a lelkiismeretemet. Meg hát... amíg hazakísérlek, addig is együtt lehetek veled - mosolyogtam el magam újra halványan.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 01, 2013 9:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Elhajoltam tőle és bólintottam. Én is tudtam, hogy nem teljesen megfelelő az időzítés... de úgy éreztem, hogy muszáj volt megtennem. Ahogy viszont eszembe jutott Erin és a tény, hogy meghalt, rögtön bűntudatom lett. Hiszen a lányom szerette Klaust... aj, a fenébe ezekkel az érzésekkel. Éppen erről beszéltem, hogy mennyivel könnyebb, amikor lekapcsoljuk azt a főkapcsolót. Nem kell azzal foglalkoznunk, hogy kinek mi a jó, sőt a magunk érzéseivel sem kell törődnünk, csak azt kell csinálnunk, ami jólesik. Ezért vagyunk vámpírok.
- Rendben, legyen tiszta lap. - Mondtam és az újból kiérkező italkora pillantottam. Éppen ideje volt már, hogy tisztázzuk ezt a dolgot és mindenféle előzmények nélkül éljünk tovább. A kérdés viszont adott volt: mennyire fog ez sikerülni? Elvégre magamból kiindulva sohasem kerültem azt a helyzetet, amikor a múltat kellett felemlegetni. Abban nagyon is jó voltam.
Sóhajtottam egyet és belekortyoltam az italba. Újra végigpásztáztam a Grill helyiségét egy boszorkány-féleség után kutatva, de még mindig reménytelennek tűnt a dolog. Pedig ismét feltámadt bennem a vágy, hogy azonnal megkeressem azt a féreg Christophert és ténylegesen a másvilágra küldjem. Semmi megbűvölt karó vagy ilyesmi. Egyszerűen csak kitépném a szívét és kész. - Valami azt súgja, hogy most a boszik most elkerülik ezt a helyet. Talán megérezték, hogy jövünk és szükség lenne rájuk. - A pultra könyököltem és eszembe jutott Curtis. Lehet, hogy őt sem ártana majd megkérdezni, feltéve ha él még... én úgy hagytam ott a nappaliban, hogy szuszogott, szóval nem tettem el láb alól. Így legalább elkezdhetné jóvá tenni azt, hogy megölte Erint...
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 01, 2013 9:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Magam is röviden felnevettem, mikor azt mondta, gondolkodott rajta, mit is műveljen velem.
- Igen, ezt képzelem - mosolyogtam, de a további szavait hallva lefagyott rólam a mosoly. - Tudom, hogy elmentél Erinhez. Elmesélte. Akkor úgy hittem, gyűlölsz engem, ezért tetted ezt. Nem tudtam eldönteni, hogy az Erin iránti érzéseid törtek-e felszínre, vagy ezzel is engem akarsz bántani. De akkor azt hiszem, sokáig nem is foglalkoztam ezzel a gondolattal - sóhajtottam.
- Ajánlok egy alkut. Én már sokszor bántottalak, viszont ezer évig szenvedtem magam is miattad. Vegyük a helyzetet úgy, hogy egy-egy. Most kiegyenlített a mezőny - biccentettem. - Innentől legyen tiszta lap, rendben? - kérdeztem.
Aztán a levegő is bennem akadt, mikor közelebb és közelebb hajolt, hogy a végén ajkamra nyomja a sajátját, és szemem lehunyva adtam át magam a csóknak, amiről azt hittem, örök életemre le kell róla mondanom. De nem voltam rest viszonozni. Úgy, ahogy már nagyon-nagyon régen nem tettem. Boldogan, és odaadással.
- Talán mégsem kellene... - vettem nagy levegőt, ahogy elváltam tőle. - Úgy értem... nem volt ellenemre. Csak éppen az időzítés nem a legjobb, nem gondolod? - jutott eszembe Erin.
Intettem két újabb ital után, és különös, bolond gondolat villant a fejembe. Mi lenne, ha úgy kezdenék el "udvarolni" neki, ahogy emberként tenném? Virág... vacsorák... miegymás. Vajon mit szólna hozzá?
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 01, 2013 6:38 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
• Something always brings me back to you... •
(Sara Bareilles - Gravity)
- Gondolkoztam rajta. - Aprót nevettem, amikor felsorolt az elgondolásait, hogy miként viselkednék, ha meglátnám- Mi tagadás, legszívesebben megöltem volna, viszont azzal sem lett volna jobb, sőt éppen ellenkezőleg, biztos vagyok benne, hogy csak tovább szenvedtem volna. - Mert igen, aznap este tényleg úgy éreztem, hogy elárultál. Soha nem bántottak meg még annyira, mint te akkor. És ez annyira új érzés volt nekem, hogy azt hittem beleroppanok. Ezért is mentem el Erinhez utána, hogy elmondjam neki... hogy lemondok rólad. - Nagyot nyeltem. Nem tudtam, hogy ő tudta-e ezt vagy sem. - Azt hittem, hogy így könnyebb lesz, nem mellesleg pedig a lányomnak is megadom az esélyt a boldogságra. Mostanáig azt hittem, hogy működött. - Lesütöttem a szemeimet, aztán a kezére néztem, ami simogatta az enyémet. Nem is tudom, mit csináltam volna legszívesebben, de.... itt ülni eléggé jó dolognak tűnt. Pont megfelelő volt.
- Én is így érzek. - Bólintottam a szavai hallatán. - Nem tudok úgy elmenni melletted, hogy ne érezzek valamit, ami biztosan felpörget. Bizsergést, dühöt... vagy olyasvalamit, mint régen. - Néztem a szemeibe őszintén, aztán ismét csak bólintottam egyet. A fájdalom... a legutáltabb érzése, amiben valaha részem bolt.
- Sokkal több fájdalmat okoztál, mint kellett volna. Azt nem tudom, hogy mi történt köztetek Erinnel, viszont azt tudom, hogy én is sokat ártottam neked... te majdnem ezer évig szenvedtél a hiányomtól, a halálom tényétől. Egyszer már igazán egálba kerülhetnénk. - Ezt csupán viccnek szántam, de nem hiszem, hogy összejött volna. - Én is sajnálom azokat a fájdalmakat, amiket neked okoztam. Minden... összekuszálódott és nem történhetett másképp. - A hangom kissé megakadt, aztán gondoltam egyet és összeszedtem a bátorságomat. Nem akartam elrontani ezeket az őszinte pillanatokat, de úgy éreztem, hogy meg kell csókolnom. Szükségem volt rá. Így aztán lassan, de biztosan az ajkaihoz hajoltam és lágyan megcsókoltam. Úgy, ahogy most ide illett.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 31, 2013 11:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Minden eddiginél jobban meglepődtem, mikor azt mondta, ezúttal hisz nekem. Hogy még mindig, tényleg, és igazán szeretem. Az már csak a hab volt a tortán, hogy tényleg igazat is mondtam. Ha a szavaim nem, de a tekintem alighanem meggyőzték.
- Én pedig úgy hittem, a holdfogyatkozáskor történtek után soha többé nem akarsz látni engem - komorultam el. - És igazad is lett volna. Valamit adtunk egymásnak... valamit, ami olyan volt, mint régen. Te pedig úgy érezhetted, eldobtam, megtapostam ezt a dolgot - sóhajtottam. - Azt hittem, ha újra látsz majd, minimum felképelsz, agyonversz, vagy leszúrsz egy jókora karóval - engedtem meg magamnak egy keserű fintort, majd az összekulcsolt kezünkre néztem. - Fura, de bármi is történt, vagy történjen még köztünk, minden rossz érzés dacára érzek valamit. És talán te is érzed ugyanezt. Mintha elektromos töltéssel lenne teli a levegő, ha csak a közeledben vagyok - mondtam nagyon csendesen. - Szinte bizsereg tőle minden porcikám - szedtem össze a bátorságomat, és ezúttal már nemcsak fogtam a kezét, hanem hüvelykujjammal lágyan simogatni kezdtem.
- Sajnálom, hogy megbántottalak. Sajnálom, hogy annyi fájdalmat okoztam neked. És sajnálom Erint is, hogy neki is csak baj, és szenvedés jutott osztályrészül mellettem - mondtam rosszkedvűen, és tényleg nagyon rossz érzés volt bennem emiatt.
- Azt hiszem, csak most fogtam fel igazán, mekkora sebeket okoztam mindkettőtöknek.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 31, 2013 4:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Klausnak

• Something always brings me back to you... •
(Sara Bareilles - Gravity)
- Milliószor átpörgettem már a fejemben, hogy mégis hol romlott el ez a dolog... hogy mi volt az, ami idáig vezetett? De igazad van, ez most már teljesen mindegy. Átgondolhatjuk még annyiszor, ahányszor akarjuk, de akkor sem fogunk rájönni, hogy mi történt valójában. - A tekintetemet ismét a pultra szegeztem, aztán a kristálypohárra, majd a poharamban lötyögő folyadék következett. Mintha ez mindent megoldana és elrepülne az össze gond. Csak akkor emeltem fel a tekintetemet, amikor meghallottam, hogy azt mondta, ő is szeret engem. Ebben pedig az volt a különleges, hogy most hittem is neki. Néhány héttel ezelőtt nem voltam rá képes... karácsonykor nem akartam elhinni, azelőtt pedig azt képzeltem, hogy csak szórakozik velem. Most viszont ez megváltozott... nem tudom, hogy miért, de ahogy ránéztem azt reméltem, hogy tényleg igaz amit mond. A szavai pedig olyannyira szomorúak voltak, mintha tényleg a szívemet szurkálnák. Ám ugyanolyan igazság is volt bennük, mivel... tényleg nem tudtunk elszakadni egymástól. Én legalábbis nem voltam képes rá. Mintha hozzám nőtt volna az emléke és az egész lénye.
- Nem. Kivételesen most nem hiszem ezt... - Megpróbáltam elmosolyodni, de nem nagyon tudtam, hogy hogyan sikerült. - Most hiszek neked. Hosszú idő után először tényleg úgy érzem, hogy el tudom ezt hinni, mert... én is így érzek és most nem voltam gyáva ahhoz, hogy őszintén bevalljam. - Nagyot nyeltem. - Azt hittem, hogy soha többé nem akarok hallani rólad azok után, ami a holdfogyatkozáskor történt. De rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen akarva-akaratlanul is eszembe jutsz, ez ellen pedig nem tudok tenni. Az igazság az, hogy... én soha nem akartam, hogy köztünk véglegesen vége legyen. Még ha fáj, akkor is.. nem tudnálak kitörölni az életemből. - Mondtam én is őszintén. Fogalmam sem volt, mi fog ebből a helyzetből kikeveredni, de jólesett csak úgy elmondani ezeket. És nem is akárkinek, hanem... neki.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 31, 2013 8:21 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
- Igen, ezt valahol megértem - bólintottam, mikor azt mondta, gyáva volt. Az ő helyében talán én is az lettem volna.
- A mi dolgunk talán már a kezdet kezdetén elromlott - dünnyögtem aztán halkan. - Talán ott, mikor találkoztunk... talán ott, mikor gyereket vártál tőlem. Talán, mikor apám és anyám fel akart téged áldozni... Talán mikor Oliver hazudott rólad, te pedig menekültél előlem....ki tudja, hogy hol és mikor romlott el, mikor tettük meg a legrosszabb lépést. Ezer év után már felesleges is gondolkodni ezen. Így alakult, és ezzel kész - biccentettem, bár kedvetlenül.
Annál meglepetten kaptam a szemem a kezeinkre, mikor megéreztem, hogy nem húzta el tőlem az ujjait, épp ellenkezőleg. A szavai nyomán pedig még nagyobb lett bennem a döbbenet.... és valami más is. Úgy éreztem magam, mintha valaki ököllel gyomorszájon vágott volna. Tényleg ezt mondja nekem, vagy csak hallucinálok?
- Én is szeretlek, Tatia - mondtam őszintén. - Még amikor Erint választottam is téged szerettelek. Szeretem őt is, ez tény... de másképpen. Talán ezért is nem tartott, csak eddig. Azt hiszem, mi ketten, te és én, sosem fogunk elszakadni egymástól. Nem tudom vannak-e égben írt szerelmek, de a miénk alighanem az. Azért vagy különleges helyen az életemben. És.... bennem is - mutattam a szívem tájára. - Nem lesz ez másképpen sohasem. Akkor sem, ha bántalak, vagy elérem, hogy gyűlölj, mint még soha senkit. Amit irántad érzek, senki nem fogja tudni kiölni belőlem.
Elhallgattam, és a keserű mosoly visszaköltözött az arcomra.
- Persze, most nyilván azt hiszed, hogy újra csak játszom veled - jegyeztem meg.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 31, 2013 6:43 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Klausnak

• I lose my sense of reason and this hour holds more meaning than it ever could... •
(Levi Kreis - I Should Go)
A keserű mosolyom kissé szélesebb lett szavait hallgatva. Igen, nem is vártam mást, elvégre valószínűleg mindenki nekiugrott volna annak, aki majdnem ezer évig titokban tartotta a szerelme előtt, hogy él és nem halt meg, ahogy azt korábban terjesztette. Még egy ilyen vámpír nincs a világon, azt hiszem... egyedien elcseszett vagyok. Sőt, ez most már biztos. Mert ahogy tovább figyeltem rá, a szívem facsarni kezdett... lett volna esélyünk? Nem is tudom. Az a száz év ide vagy oda nekem nem tűnt soknak, viszont lehet, hogy tényleg mindent megváltoztatott volna.
- Gyáva voltam. - Nyögtem ki az őszintét. Ez volt az igazság. Tönkretettem azt, ami számomra a legfontosabb volt és most mindketten meg kell hogy igyuk a levét. Egyre jobban kezdtem azt hinni, hogy sokkal nagyobb az én saram ebben a dologban, mint azt eleinte képzeltem. És ez nagyon, nagyon rossz érzés volt.
A kezére néztem, amely finoman megszorított az enyémet. Nem húztam el, éppen ellenkezőleg az ujjaimat úgy fordítottam, hogy én is megtehessem ezt az ő kezével. Nem akartam ilyen lenni, de muszáj volt... mert egy részem mégis akarta. El akartam neki mondani, hogy nem számítanak az évszázadok, nem számít az, hogy mit tettünk egymás ellen vagy hogy ki a hibás, én még mindig... de féltem. Nem is tudom, hogy mitől. Utoljára néhány hónapja kavarogtak bennem ilyen érzések és azóta sem szoktam hozzá a gondolathoz, hogy képes vagyok hosszútávon kicsit emberibben viselkedni.
- Szeretlek. - Végül mégis csak kiejtettem a számon. - Bármi történjen, örökké szeretni foglak. Elérheted, hogy gyűlöljelek, hogy meg akarjalak fojtani, de ez nem változtat azon, hogy emberkorom óta így érzek irántad. És azt hiszem, hogy sohasem fog elmúlni. - Belenéztem a kék szemeibe és láthatta, hogy nem viccelek. Minden egyes szavamat komolyan gondoltam.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 30, 2013 11:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Néma csendben hallgattam Tatia szavait, de közben nem néztem rá. Egyrészt, hogy ne zavarjam meg a gondolataiban egy tekintettel sem. Másrészt, mert talán nekem is könnyebb volt így.
- Vámpírok vagyunk, megváltoztunk - mondtam aztán csendben. - Nem az érzelmek, vagy más egyéb miatt, hanem mert nem vagyunk már emberek. Amik akkor fontosak voltak, most már lényegtelen semmiségek. Erősek vagyunk, hatalmasak, gyorsak... és gyönyörűek. Minket nem kötnek törvények, szabályok, mert áthágjuk őket. Lehetőségünk, és jogunk is van rá. Ezért változtunk meg - merengtem a pult barna fájára, de a tekintettemmel jelenleg nem azt láttam.
- Hogy mit mondtam volna, ha megtudom, hogy életben vagy? - kérdeztem kicsit később. - Azt hiszem, elsőként nagyon mérges lettem volna rád. Talán nem is jó szó ez. Inkább sértett, és csalódott. Talán megütöttelek volna. Igen, biztos vagyok benne. De aztán azt hiszem, megcsókoltalak volna, és nem engedlek el többé. Kár, hogy nem száz évvel korábban tudtam meg, hogy élsz. Akkor talán még lett volna esélyünk. Mindkettőnknek - emeltem fel végül az arcomat, hogy a szemébe nézzek, a kezem pedig - nem érdekelt, mi lesz a reakciója - az ő kezére tévedt, és finoman megszorítottam. Egy szomorkás mosoly is végigfutott közben az arcomon. Bármit is érezzek, tudom, hogy ami elromlott, már késő jóvátenni. Pedig szeretném. De nem tekinthetem őt játéknak. Őt nem...
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 30, 2013 3:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Klausnak

• I lose my sense of reason and this hour holds more meaning than it ever could... •
(Levi Kreis - I Should Go)
Jogos... ő is belefáradt ebbe az ezer évbe. Teljesen ugyanígy éreztem, mostanában nekem sem volt kedvem tovább rontani a levegőt. Voltak pillanatok, amikor úgy gondoltam, hogy eleget éltem már, nem kellk én már ennek a világnak. Egyébként sem csináltam semmi hasznosat, hogy valakinek hiányozzak vagy valaki szeressen. De nem is ezért voltam vámpír... viszont tudtam, hogy egyszer ez lesz a vesztem.
- Jó hasonlat. - Nyögtem ki, miután elmondta, hogy miért akart bosszút állni rajtam. Nem lepett meg, hiszen ki ne akarná visszaadni azt a fájdalmat, amit átélt annak, aki okozta neki? Ez természetes ösztön, senki nem tud ellenállni neki vagy ha mégis, akkor idővel felrobban vagy beleroppan a keserűségbe. - Hatalmat kaptunk a kezünkbe azzal, hogy vámpírok lettünk. Te az egyik legidősebb, én pedig... szintén beleesek ebbe a körbe. Ez változtatott meg minket és ezért olyan nehéz ahhoz hasonlóaknak lennünk, mint amilyenek emberként voltunk. Mert már nem vagyunk sebezhetőek, csak akkor, ha engedünk az emberi oldalunknak... - Nem tudom, honnan jöttek ezek a gondolatok. Lehet, hogy az alkohol valamiféle olyan filozófussá tett, aki a vámpírlét nagy kérdéseivel foglalkozik. Néha viszont muszáj volt kiadnom magamból ezeket az érzéseket, hiába nem erről voltam híres. Nem lehetek mindig olyan, mint egy törött porceláncsésze.
Az utolsó szavaira viszont felkaptam a fejem, még egy nagyon halvány, alig észrevehető mosoly is rajzolódott az ajkaim köré, bár a keserű fajtából. - Te is nekem, Nik. - Őszinte voltam, ha már ő is. Ez a tény pedig olyasvalami volt, amit nem is tagadhattam le. - Mindig is tudtam, hogy egyszer elkerülhetetlen lesz az, hogy rájöjj, életben vagyok. 981 évig sikerült úgy ahogy fenntartanom a látszatot, miszerint meghaltam. Ez nagyon hosszú idő... és amikor felszínre engedtem az érzéseimet nem egyszer gondolkodtam el azon, hogy vajon én is hiányzom neked? Mit reagálnál, ha egyszer csak felbukkannék előtted azzal, hogy élek és virulok? Dühös lennél vagy... lennének-e olyan érezéseid is irántam, mint emberként? Aztán jobbnak láttam ismét visszaváltozni azzá, aki voltam és vagyok... egy számító döggé. Így nem kellett ezekkel a kérdésekkel foglalkoznom. - Nagyot nyeltem és éreztem, ahogy ismét elgyengülök. Mint mostanában elég sokszor.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 30, 2013 10:43 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
- Miért furcsa a számból azt hallani, hogy nyugalom? Én is belefáradtam ezer évbe - mormogtam, és hallgattam Tatia szavait. Vagy a fejembe látott, vagy csakugyan ő maga is azt érezte, amit én. Ő pontosan tudta, milyen ezer évnyi létezés minden fájdalma, gondja, és mekkora megváltás kikapcsolni az érzéseket, hogy ezek nélkül éljünk.
- Neked fájt, hogy menekültél, hogy eljátszottad a halálodat - bólintottam. - Nekem pedig fájt, ezer éven át fájt azt hinni, hogy már nem is létezel. Mikor megtudtam, hogy igen, bosszút fogadtam. Nem azért, mert becsaptál... - ingattam a fejem - hanem azért, mert fájdalmat akartam okozni én is neked, viszonzásul azért, amit nekem kellett átélnem - sóhajtottam.
- Tudod, néha úgy gondolom, hogy mikor minket kárhozottnak neveznek, nem a végtelenre nyúló életünkre gondolnak. Hanem arra, hogy bármit is szeretnénk tenni, a megváltozott ösztöneink visszatartanak tőle. Mintha egy éhező embert láncra vernél, hogy fél méter híján ne érhesse el a roskadásig megrakott asztalt - gondolkodtam hangosan. - De tudd, hogy te is mindig hiányoztál nekem. Az igazat megvallva... most is hiányzol - dobtam be a whisky maradékát a mondat végeztével.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 30, 2013 7:21 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
klausnak

- A nyugalom? Ezt eléggé furcsa a te szádból hallani. - Jegyeztem meg kicsit velősen, de rájöttem, hogy most nem ennek van itt az ideje. Talán azért reagáltam így, mert ismét feljött a téma, hogy miért Erint választotta helyettem. és ez fájt nekem és még most is olyan volt, mintha száz apró tűvel szurkálnák a szívemet. Mégis, legalább megtudtam, hogy miért nem én. Erre pedig már régóta vártam. A legrosszabb viszont az volt, amikor azt mondta, hogy egy része örökké szeretni fog... most mondjam el neki, hogy én sem vagyok képes arra, hogy ne szeressen? Tudja ő ezt nagyon jól... én is közöltem már vele, mégsem vezetett semmire, csak a rosszra.
Így hát inkább nagyot nyeltem és bólintottam. Miért mondta el nekem ezeket? Lehet azért, mert majdnem ugyanolyan vagyok, mint ő? Igen, valószínűleg ez volt az oka. És én meghallgattam, mert érdekelt az ő verziója. Érdekelt, hogy mi játszódik le benne.
- Ezer év alatt túlságosan elszoktunk attól, hogy normális kapcsolatunk legyen. - Nyögtem ki, miközben rezdületlenül a bárpult rostjait figyeltem. Így sokkal könnyebb volt beszélni. - Megváltozunk. - Jelentettem ki, hiszen ez volt az igazság. Egyikőnk sem olyan volt már, mint emberként. Próbálkozhattunk ugyan, de ez valahogy kudarcba fulladt hosszabb-rövidebb idő után.
- Tudod... mindenki azt hiszi, hogy könnyű volt meghoznom azokat a döntéseket, amelyek szerint cselekedtem. - Nagyot nyeltem és belekortyoltam az italomba. - Ez nem igaz. Életem nagy döntései egytől-egyik fájdalmasak voltak és rengeteget szenvedtem miattuk. Ott volt az, amikor elhagytam a családomat... aztán az, hogy nem mondtam neked semmit a gyerekünkről... végül pedig a legrosszabb: hogy becsaptalak téged, hogy belementem a saját halálom eljátszásába. - Most jött el az a pillanat, hogy ránéztem Klausra. Legfeljebb kiröhög, de ezeket még sohasem mondtam el neki. Egyszer mindennek eljön az ideje. - Hiányoztál... nem csak pár napig vagy hónapig, hanem folyamatosan, minden egyes nap. Mégsem tehettem ellene semmit, mert kikapcsoltam mindent. Azt hittem, hogy ezzel könnyebb lesz és nem fog annyira fájni. De amikor néha-néha felbukkantál abban a városban és azon a helyen, ahol én voltam... mindig éreztem azt a fájdalmat, amit neked és magamnak okoztam. Soha nem tudtam kizárni. - Komolyan néztem a szemeibe, majd nagy levegőt vettem. - A továbblépés még vámpírként sem volt az én asztalom. Nem tudok elszakadni olyan dolgoktól, amelyek sokat jelentenek nekem. - A végére keserűen elmosolyodtam, csak ennyit tudtam tenni. Semmi mást.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 29, 2013 11:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Tatiának

- Úgy hiszem, az indokokat Mila sem tudta - vontam vállat. - Nem szoktam a legbelsőbb titkaimat kipakolni azoknak, akikkel csak egy gyors kefélést tervezek - biggyesztettem le aztán a számat, és újabb italért intettem. - Tudod, nem is tudom, miért romlott el olyan gyorsan ez az egész - magyaráztam, némileg elfeledve, hogy talán pont nem jónak öntöm ki a lelkemet. De ha valaki, hát pont Tatia érthetett meg.
- Amikor választanom kellett köztetek olyan volt, mintha kétfelé kellett volna szakadni. Nem élhet belőlem két fél... hát muszáj volt az egyik oldalra állnom. Hogy miért Erin? Hogy szerettelek-e téged? Igen, szerettelek. A lelkem egy része mindig, örökké szeretni fog. Hogy ezek után miért nem te? Mert túl sokszor ejtettél már pofára, kedvesem - morogtam. - Hazudtál, csaltál... és noha te is szerettél, annyira mégsem, hogy ne nézz hülyének. Erin más volt. Úgy éreztem, a nyugalom kell, a biztonság, amit tőle kapok. De aztán rájöttem, hogy a nyugalom túl... unalmas nekem - keresgéltem a szavakat. - Tűz kell, szenvedély, és őrület. Az, ami megvolt benned. Azt hiszem, ezt mondják úgy, hogy két szék közt a padlóra, mi? - dobtam be az italomat. - Szeretlek titeket, mindkettőtöket, és mégsem tudok együtt lenni veletek. Hülye helyzet.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 29, 2013 8:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Pandora és Cedric



- Bocsásd meg, de volt egy kis megbeszélnivalóm a kedves "majdnem ex-nejemmel" - vetettem egy kedves, nyugodt mosolyt Pandorára, és én már épp nyugodt szívvel tértem volna vissza a csevegésünkhöz, meg egy jó italhoz, mikor Tatia "védelmében" megjelent ott nekem kicsi Klaus, és nagyfiút játszva mosott be ezúttal Ő is egyet nekem, ami már azért erősebbre sikerült mint Tatia kakaskodása, ettől a földre kerültem. Ezzel persze újra fennakasztottuk a Grill nézőközönségét, de mivel Klaus vissza is vonult mielőtt nekimehettem volna, így... végülis nem kellett attól félni a tulajnak, hogy szétverjük a berendezést. De Klaus-t is felvettem a listámra, hogy valamivel még Tatia után Őt is irdatlanul elintézem.
De most csak megmasszíroztam kissé az érintett arcfelületem, és letöröltem némi vért az orrom alól, aztán felkelve leporoltam a nadrágom, és székem felállítva visszaültem a nem túl vidámnak kinéző Pandorával szembe. - Ez a pasas meg a nejem selyemfiúja volt - kommentáltam finom mosollyal, magamban persze baltával kockázva Klaus lábát, de kívülről ebből semmi nem látszott, mintha mi sem történt volna.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 29, 2013 5:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
klausnak


- Mila csak annyit mondott el, hogy mi történt. Az okokat nem sorolta fel. - Jegyeztem meg, viszont aztán csak hallgattam. Tényleg nagyon kíváncsi voltam, hogy mi vezetett ahhoz, hogy megcsaljam Erint. Reagálni viszont nem tudtam, amikot befejezte a mesét. Őszinte volt... ez nem vártam volna, talán ez lepett meg annyira. Mégis örültem neki, hogy megtudtam az okokat.
- Mi értelme lenne elmondani ezeket, ha már tudod magadról? Úgy már nem mulatságos.- Sóhajtottam egyet, mint akit borzasztóan nyomaszt a tudat, hogy nem hordhaja el minden szemétládának. Mer az volt, méghozzá hatalmas szemétláda, ez a véleményem a horror-buli óta fennállt róla. Az pedig, hogy a lányomat is elhagyta egy cseppet sem változtatott ezen. Viszont ennek ellenére várható volt, hogy ez lesz. Klaus egy ideje már nem az a típus, aki meg tud maradni valaki mellett... nem mintha a régóta élő vámpírok többsége ilyen lenne. Én sem voltam.Meg akartam próbálkozni vele, de... végül nem volt rá lehetőségem. - Azért furcsa, hogy ha olyan hatalmas volt ez a szerelem, akkor pár vita után rögtön megcsaltad és elhagytad. Azt hittem, hogy legalább kicsivel tartósabb lesz a dolog köztetek. - A poharam peremén játszogattam az ujjammal.
- Szóval... jártál Bulgáriában? - Egy kicsit eltértem a témáról, azt viszont nem tudom, hogy miért. Talán csak kicsit nyugodtabb vizekre akartam evezni az idegállapotom végett. - Az egy elátkozott hely a Petrovák számára. Ez már biztos.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 29, 2013 4:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Pandora és Cedric


Még mielőtt válaszolhattam volna kérdésére csak szimplán otthagyott, hogy várjak egy percet mindjárt jön. Halkan felsóhajtottam, és csak bólintottam egyet. Pont remek kilátásom volt a bárpultra, így láthattam kihez megy. De megpróbáltam nem foglalkozni vele, inkább rendeltem magamnak egy italt míg vártam, és mikor kihozták az italom, elkezdtem kortyolgatni azt.
Jó ideig vártam mire Cedric újra visszajött, és leült az asztalhoz. - Ott, hogy mi szél hozott ebbe a városba.. De aztán erre a kérdésedre nem tudtam válaszolni, mert elmentél. - Vontam fel szemöldökömet újra belekortyolva az italomba.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 29, 2013 8:36 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
- Nagyon szívesen - válaszoltam kissé gúnyosan Tatiának. Tessék, páncélos lovagot játszom a kedvéért. Agyrém....Örültem, hogy a kérdésével elterelte kissé a gondolataimat, bár ez a téma sem volt valami túl vidám.
- Minek kérdezed? Gyanítom, már tudod. Mila nyilván diadalittasan azonnal tájékoztatott a fejleményekről - ittam bele az italomba újra. - Bár az esetemben nem kellett erőszakhoz folyamodnia, mint Salvatoréval. Sőt, igazából én voltam, aki akarta a dolgot - koppantottam le a poharamat. - Úgy érzem, tényleg szerelmet éreztem Erin iránt. Elvittem őt Európába. Párizsba, és Bulgáriába. Párizsban még mindig annyira jó volt, és szép. Bulgária pedig... azt hiszem, ott kezdett haldoklani köztünk az egész. Állandóan martuk egymást, és vitatkoztunk. És bennem valami mintha kihűlt volna. És nem lett ez másképpen itthon sem - néztem a bárpult időette fáját, és céltalanul körözgettem rajta az ujjammal. - Tessék, most alkalmad van rá, hogy elmondd, mekkora utolsó, aljas szemétláda vagyok - fintorogtam. - Már hozzászoktam, szóval ne fogd vissza magad.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 29, 2013 6:39 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Bólintottam egyet és mivel nem voltam felkészülve a helyzetre, nem nagyon tudtam kezelni sem. Elvégre ki számol azzal a lehetőséggel, hogy a volt férje egyszer csak úgy a semmiből felbukkan mellette és ezer év után is a feleségének nevezi az illetőt? Senki. Na jó, normális esetben már régen utánajártam volna annak, hogy milyen esélyekkel találkozhatunk, de ez most nem tartozott a normális eset kategóriába.
- Igen, ő az. És köszönöm, végre valaki megérti. - Sóhajtottam színpadiasan, hiszen nem kevés ideig hallgattam azt, hogy mekkora lotyó vagyok, amiért otthagytam a férjemet. Ez van, megtettem és kész.
Már éppen visszatereltem volna a szót az eredeti indokra, amiért itt ücsörgünk, de ekkor Klaus volt az, aki felpattant a székről és Cedric elé lépkedett. Hallgattam, hogy mit mond neki, de az elégedett mosoly csak akkor rajzolódott az ajkaim köré, amikor bemosott neki egyet. Legszívesebben hangos nevetésbe kezdtem volna, de tudtam kontrollálni magam és amikor Klaus visszajött, akkor már a mosolyomat is elfojtottam. Nem kell azt neki tudnia, hogy tetszett, amit láttam.
- Vissza a boszikhoz. - Bólintottam és belekortyoltam az italomba. Ez talán segít elfelejteni, hogy Cedric megcsókolt. Nem magával ezzel volt bajom, hanem azzal, hogy Ő volt az, aki megtette... - Tudod, várhatjuk akár napestig is szótlanul, egymás mellett ücsörögve, hogy bejöjjön ide egy, de nem tudom, mennyire lenne célravezető. Szóval... még nem volt alkalmad válaszolni az előző kérdésemre. - Pillantottam Klausra. - Mi történt, ami miatt... elhagytad Erint?
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Vissza az elejére Go down
 

A bárpult és asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
25 / 27 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next

 Similar topics

-
» Bárpult az első helyiségben

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Grill-