Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Feb. 11, 2014 7:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Olivia Grey & Jason Cromwell


Sohasem hittem volna, hogy annyi idő elteltével érzem majd, és hogy szerelmes leszek.. vagyis azt hiszem, ezt érzem. De vajon ez min változtat? Képes lennék csak azért feladni az érzelem mentességem, mert ez a nő érzelmeket keltett bennem, amelyet már magában képtelennek vélek, de mégis érzek.. érzem? Miért történik velem ez a kétkedés a belsőmben? Miért osztódom ezernyi apró darabra, amelyeket nem tudok helyre rakni? Kérdések, és kérdések milliói törnek elő bennem, de nincs válasz a mostani helyzetre. Jó volt vele lenni, és mi tagadás ez felejthetetlen is lesz, de hogy érezni kezdek az irányába az már brutál durva, de nem azért, mert bármi bajom lenne vele, hanem azért, mert eddig nem éreztem, és nem is akartam, de ez egy pillanat alatt megváltozott, ahogy jobban megismertem őt. Lehet, hogy ez a tény majd teljesen megváltoztat, és más valaki leszek, de az is lehetséges, hogy megmaradok annak, aki vagyok. Előre nem látok, hisz csak annyi biztos, hogy ezek után lesz valami, de hogy mi..? Ez egy igen csak jó kérdés!
Csókját viszonozom, és ez is térít vissza a valóságba a gondolatmenetemből. Semmikép sem lett volna jó benne maradni, hisz csak nyomasztó gondolatok ezek, amiket majd az idő határoz meg, és nem pedig én. Nem én döntök arról, hogy mi lesz, és mi nem, hisz nem vagyok Isten.. egyetlen jogom sincs beleszólni a sorsba, nem hogy a jövőbe! Csupán csak annyi biztos, hogy ez megtörtént... a többi pedig a jövő kérdése, nem de? Érzem, ahogy a mellkasomra hajtja a fejét, én csupán csak annyit teszek, hogy a kezemet a hátára helyezem, majd óvatosan lassú, és gyengéd mozdulatokkal simogatni kezdem a hátát. Nem szólalok meg csupán a plafont nézem, és egy ideig ezt tervezem, csak ha ki nem talál valamit közben ő..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 09, 2014 3:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Érzések ezrei tomboltak bennem mégsem voltam képes csak ezekre figyelni. A gondolataim egyfolytában elrángattak, mintha nem akarták volna, hogy kiélvezzem ezt a pillanatot, ameddig tart. Meg akartak fosztani a jótól azt sugallva, hogy ez úgy sem lesz végleges, mert nem lehet az. Nem lehet én az a személy, aki érzelmeket csempész ebbe a férfiba. Naiv gondolatok, de a remény hal meg utoljára. Mert igen is hiszem, hogy képes lennék megváltoztatni őt. Nem tudom, hogy ez a változás pozitív lenne avagy sem, mert nem tudhatom mit tartogat a számunkra a jövő. Kétlem, hogy egy puszta érzelem rontana a vadászképességein, de ki tudja.. Lehet, hogy már nem úgy indulna neki, mert tudatában lenne annak, hogy van mit veszítenie. Nem tehetem tönkre azt, amit egész életében felépített.
A gyönyör kiszakított a gondolataim közül és képes voltam végre egy picit arra is koncentrálni, hogy mi is zajlott le itt.. Bűntudatom volt, hogy nem figyeltem ide, de ugyanakkor megnyugtatott a tény, hogy ő sem volt éppenséggel száz százalékosan jelen. A bűntudat, amit azért éreztem, mert nem figyeltem rá vagy, mert először az ex vőlegényem jutott eszembe.. Csökkent, de nem múlt el teljes mértékben.
Szavai megleptek, de ugyanakkor boldoggá is tettek. Nem gondoltam volna, hogy ezt ilyen hamar kimondja.. Vagyis egyáltalán nem számítottam rá, hogy valami ilyesmit fog mondani.. Odabújtam hozzá és gyengéden megcsókoltam, majd pedig a mellkasára hajtottam a fejemet. Úgy gondoltam ez a csók többet mond mindennél. Szavakban soha nem tudtam kifejezni magam. Legalábbis ezen a téren nem. Ügyvéd voltam, de nem az érzelmeimet kellett megvédenem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 08, 2014 6:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
+18
Olivia Grey & Jason Cromwell


A gondolatok ötszáz részre osztják az elmém, ami a lehetőleg nem a legjobb időzítés, azt nézve, hogy épp minek a közepén vagyunk. Szeretném azt hinni, hogy csak erre kell koncentrálnom, és eltűnnek a gondolatok, de nem.. mintha ezek folytonosan csak üldözni szeretnének engem, és így nem akarnák azt, hogy megnyugodjak, vagy hogy legyen egy normális pillanatom. Végül is lesz, ami lesz, nem de? Majd a jövő zenéje, hogy kettőnk közt milyen kapcsolat alakul ki, addig is viszont a lehető legjobb lenne kihasználni ezt a kettőnk közt lévő viszonyt - állapotot, s helyzetet. Nem hiszem, hogy ellenezve kéne most felhagynom ezzel, hisz mindketten élvezzük, akkor a gondolataink miért nem járnak itt? Oly egyszerű lenne, ha csupán erre figyelnénk mind a ketten, és nem pedig másra. Mély levegőt veszek, és úgy fordítok helyzetünkön. Számmal, és kezemmel a testét kényeztetem ahol érem közben pedig egyenletesen mozgok benne, míg nem lassacskán elérjük a tetőpontot. Halk elégedett sóhaj hagyja el a számat, miközben pá perccel később mind a ketten átlépjük a gyönyör kapuját. Ezek után csak mellé feküdve fújom ki a levegőt, és úgy pillantok félszegen rá.
-Nekem te nem csak egy kaland vagy.-Levegővételem szapora, miközben beszélek, de nem érdekel, hisz ezt el kellett neki mondanom még mielőtt ő meg bánná ezt az egészet, és azt nem szeretném. Ettől nem változik meg a kapcsolatunk, hisz vadászat közben nem erre kell alapozni, hanem egészen másra.. kettőnk közt meg még bármi lehet, akár szerelem, bár ez utóbbi rám tekintve kétséges, hisz nem szeretem az érzelmeket, de valami mégis azt súgja, hogy ezt érzem iránta..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 06, 2014 10:51 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
+18


Azt hiszem teljes mértékben felesleges azon töprengenem, hogy mi lesz később.. Hogyan fogunk egymással viselkedni, hiszen nem tudok tisztán gondolkodni, mikor ő a közelemben van.. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha ennyire közel van.. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutunk idáig. Most valószínűleg azt gondolja, hogy nem vagyok más csak egy r*banc, aki mindenkinek oda dobja magát. Pedig szó sincs erről. Nem tudom, hogy mi vezérelt, mikor megcsókoltam.. Talán jobb lenne, ha egy darabig külön edzenék. És maradnék csak az erősítésnél.. Meg az ilyeneknél, amikhez nincs szükségem másra csak, hogy megmondja mit, mikor és mennyit csináljak. Onnantól kezdve pedig ő az egyik irányba én pedig a másikba. Ez mindkettőnk számára kínos lesz.. De kezelhetjük felnőttként is, hogy megtörtént, de nem szabad, hogy ez határozza meg a kapcsolatunkat. Már, ha ez egyáltalán lehetséges lenne. Annyira ostoba gondolataim vannak.. De nem csak én vagyok ennyire elkalandozva.. Ő is, mintha nem itt lenne.. Talán pontosan azon gondolkozik, amin én.. Hogy mekkora hibát követünk most el.. De ennek az egésznek nem lenne szabad erről szólnia.. Mert ilyen helyzetben elég kevés ember gondolkodik, de mi mégis megtesszük. Nem, mintha lenne innen, már visszaút. Mert nincs. Egyszerűen nincs..
Amint alulra kerülök dereka köré fonom a lábaimat és próbálom kizárni a gondolataimat, amit már jó ideje meg kellett volna tennem.. Próbálok a jelekre koncentrálni, ami már jelzi, hogy a gyönyör kapui nincsenek is olyan messze.. Apró rezgések futnak át a testemen, mígnem az egész megfeszül és halkan felnyögve lépem át a gyönyör csodálatos határát.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 03, 2014 5:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
+18
Olivia Grey & Jason Cromwell


Miért éreznék ő iránta szerelmet? Sőt egyáltalán most minek gondolkozom ezen az abszolút hülyeségeken, amikor ki tudja még, hogy mi lesz? Azt sem tudom, hogy ezek után mellette maradok-e, vagy lelépek hirtelen döntésből, mert arra vágyom, hogy kiszellőztessem a fejem. Komolyan mondva nem értem önmagamat, és ezt az egész hozzáállásomat.. Azt mondom nem érzem, és az eszem ezt is vallja, míg a bensőm tejesen mást mond, sőt ott érzek is valamit eziránt a nő iránt, de baj lenne, ha azt mondanám nem akarok érezni? Csak hátráltatás lenne mindkettőnk számára, és az, hogy most ebbe bonyolódtunk bele.. nem is tudom mit eredményez. El kéne lazulnom, élveznem kéne a társaságát, sőt ezt az egész együttlétet, de nem megy, mert csak gondolkozom folyton a sok hülyeségen, amiknek persze már-már értelmük sincsen, de én akkor is újból átgondolom ezt az egészet.. Figyelmem teljesen máshol jár, és minden bizonnyal, ezt ő is észrevehette, mert hirtelen már teljesen fordulatot vesz ez az egész dolog kettőnk közt rám mászik, és csinál valamit.. csak ennyi rémlik, míg nem lehajolva hozzám megcsókol engem. Viszonozom a tettét, és immáron magamhoz térek egyúttal. Jobb kezemmel a hajába túrok, míg a bal kezemet lentről felfelé végig húzom a hátán gyengéden. A jelenet közben próbálom kizárni a nyomasztó gondolatok áradatát, és csak arra összpontosítok, hogy jelenleg ő a társaságom, és csak rá kell figyelnem. Részben szinte sikerül is, de gondolataim néha-néha visszavándorolnak a kezdethez, hogy mi lesz velünk ezek után.. mit akarok.. stb. Hirtelen fordítok a felálláson, és immáron ő lesz alul, eközben abbahagyom a csókolózást, és a nyakához térek át, amit apró csókokkal látok el, míg kezeim eközben melleit markolják lágyan kényeztetve azt..

// Na ez nem a legjobb.. bocsánat érte Rolling Eyes
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 02, 2014 9:35 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
+18


Nem tudom, hogy mit rejteget a jövő, hiszen nem vagyok jósnő. De ebben a helyzetben nem is azon kell gondolkozni, hogy mégis mit fogunk csinálni ezután.. Hogyan fogunk viszonyulni egymáshoz? Bármennyire is szeretném az ilyen kérdésekre megkapni a választ nem lehet. Ezt, majd megbeszéljük később.. Vagy esetleg annyira kellemetlenül fogjuk érezni magunkat, hogy úgy teszünk, mintha ez meg sem történt volna.. Én akartam ezt és talán ő volt az, aki úgy gondolta, hogy nem lenne ez az egész túl jó ötlet.. Talán ezért is kérdezte meg annyira, hogy biztos ezt akarom.. Biztos! Abban már annyira nem vagyok biztos, hogy ő is pontosan ugyanerre vágyott, de nem is ez a lényeg.. Vagyis igazából ez. Mert szükségem van arra, hogy továbbra is tanítson.. Meg kell tanulnom, hogyan védjem meg magam és ez egyedül nem fog menni. Az egyszer biztos, hogy ezután minden megváltozik, de hogy milyen irányba és hogyan.. Arról egyenlőre még fogalmam nincs.
Abbahagytam a kényeztetését, majd végül, hogy továbbra is a kezembe tartsam az irányítást magamba fogadtam. Halk sóhaj kúszott ki ajkaim közül és gyengéden beleharaptam alsó ajkamba, majd a mellkasán megtámaszkodva kezdtem el mozgatni a csípőmet, miközben szemeimmel az ő tekintetét kutattam.. Nem bírtam túl sokáig azt, hogy csak nézhetem ezért lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Hosszan, szenvedélyesen és vadul. Néha egy picit beleharaptam alsó ajkába, de ezzel is csak azt akartam elérni, hogy még jobban akarjon engem.. Legalább annyira, mint amennyire én akarom őt. Ne gondolkodjon túl sokat.. Mert most egyikünknek sem lenne szabad a gondolataiba temetkeznie.. Ennek nem itt van a helye.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 01, 2014 3:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
+18

Olivia Grey & Jason Cromwell


Szerintem valami nagyon, de nagyon az agyamra ment, és hogy mi? Hát az maga a rejtély, bár mondanám azt, hogy ez így helyes, de a történések nem abba az irányba haladtak amerre kelletett volna nekik. Őszintén szólva le kellett volna lépnem innen, de ehelyett egy ágyban kötöttem ki vele, és most meg fog történni az.. Bár nem mintha zavarna, vagy ellenezném a dolgot, de akkor sem fer kihasználni őt, vagy talán mégis? Ez végül is nem kihasználás, hisz kettőnk közül ő is akarja a dolgot, és nem csak én, sőt mi több ő kezdte el.. A legszörnyűbb az egészben, hogy azt hiszem, hogy ez nem csak egy vonzalomról, vagy pedig egy vágyról szól, hanem annál jóval többről; érzelmekről, amelyeket nem lehet elásni, vagy pedig letagadni, mert igenis léteznek. De vajon ezek az érzelmek mit takarnak? Szerelmet... esetleg szeretetet? Bár szeretném azt hinni, hogy amit érzek az csak egy puszta fellángolás, aminek majd vége szakad, ha ez lejátszódott köztünk, de nem.. ez nem fog, mert sokkal többről szól, mint azt hinnénk. Élvezni próbálom ezt az egész dolgot, ami zajlik kettőnk közt, és ez sikerül is, de a gondolataim nem hagynak nyugton, hisz folyton csak az jár az eszembe, hogy ezek után mi lesz.. Mi fog történni velünk? Csak egy kalandnak akarom ezt betudni, és nem másnak, de valahogy érezni lehet, hogy ez nem ennyiről fog szólni.. Becsukott szemmel élvezem, amit csinál, és csak ennyit teszek. Mély levegőt veszek nem hallhatóan, amit persze csak a magam megnyugtatásának jeleként tudok be, hisz nem akarok gondolkozni folyton ezeken a dolgokon. Már unalmas, de komolyan, hisz lesz, ami lesz, és kész! Nem kellene ezzel az egésszel foglalkoznom, amikor épp arra készülünk, hogy.. együtt leszünk. Semmi komoly kapcsolatot nem beszéltünk meg, ez csak egy olyan hirtelen felindulás volt. Ennél több nem lesz.. vagy lesz, vagy mit tudom én. A lényegen úgy sem változtat, hisz a cél csak az, hogy a mostanin legyünk túl, aztán majd alakul magától a többi..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 26, 2014 4:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
+18


Több is lehet ebből az egészből, mint egyszerű szex. Ezt mind a ketten nagyon is tudjuk.. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy mind a ketten tisztában vagyunk ezzel.. De nem tudok arról beszélni, hogy ő mit gondol, mert nincs semmi képességem, ami elárulná, hogy mégis mi jár a fejében. Az egyszer biztos, hogy ez megrémíti és ez engem is megrémít. Mert nem akartam komoly kapcsolatot kezdeményezni vagy bármi ilyesmit.. Nem olyan régen léptem ki egyből és még nem készültem fel arra, hogy egy teljesen újba ugorjak fejest.. Ez az egész.. Nem készültem fel rá. Tervben sem volt. Meg sem fordult a fejemben, de most mégis itt vagyunk és egyáltalán nem bánom.. Oké.. Lehetett volna ez az egész egy kicsit romantikusabb, de sosem bántam a szimpla egymásnak eséseket.. Főleg, mikor ilyen erős a vonzalom.
De itt nem csak arról beszélhetünk, hogy kívánom.. Mert nem egyszerűen csak kívánom a belsőm beleremeg.. Lehet, hogy én úgy gondolom nem állok készen még egy komoly kapcsolatra, de a szívemet ez közel sem érdekli. Készen áll arra, hogy újra fejest ugorjon valamibe, amibe lehetséges, hogy nem kellene.. Viszont nem számít. Legalábbis engem nem érdekel, hogy mi lesz holnap vagy azután.. Csak a jelen érdekel és nem érek rá azzal foglalkozni, hogy mi lesz később vagy éppenséggel mi nem.. Mert az egész a jövő zenéje.
Eleinte csak a számmal kényeztettem őt, majd a kezeim is betársulnak.. Azt akarom, hogy örökre az emlékezetébe vésse. Nem csak azért, mert ez az első alkalom, mikor megtörténik közöttünk.. Hanem, hogy ez volt életének a legjobbja. Még akkor is, ha ebből nem lesz semmiféle folytatás. Amit nagyon sajnálnék, hiszen az azt is jelentené, hogy nem edzene engem.. Amire viszont szükségem van.. Nagyon is. Bár ezek után kicsit érdekes lenne egymás közelében lenni.. Mondjuk még bőven ráérek azon agyalni, hogy mi is lesz később..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 23, 2014 6:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
+18

Olivia Grey & Jason Cromwell

Ellenkezhetnék, de nem teszem meg, mert egyszerűen úgy érzem engednem kell az ösztöneimnek, bár kétlem, hogy ez a leghelyesebb tett. Kalandnak akarom ezt betudni.. egy egyszerű szexnek, és semmi többnek, hisz mégis miért állna szándékomban ennél több? Miért akarnék többet tőle? Csak őt áltatnám, ha többet ígérnék neki, hisz kétségtelenül lehet tudni, hogy én egy rideg, és érzéstelen személyiség vagyok, aki nem képes érzelmekre, és aki nem akar érezni! Egyszerűen nem szabad, hogy hitet tápláljak benne, arról a képről, hogy ez akár.. akár szerelem is lehet. Nem, ez nem az! Puszta vonzalom, vágy, vagy minek is nevezem én..? Csak egy fellángolás, amely egyszeri alkalomra szól, s nem többre.. Oh, hogy én hogyan is áltatom magamat! Érzek az irányába, és ezzel mindenfajta határon túlléptem, amin csak lehetett. Talán.. talán szerelmes is vagyok, de ez még kérdéses dolog, ami biztos azaz, hogy szeretném kiélvezni a vele eltölthető pillanatot, mert nem sokszor adódik ilyen alkalom - lehetőség. Mire véget ér a gondolatmenetem már épp ő kerekedik felém. Felsőtestemet látja el csókokkal, és persze sebhelyeimet, ahol aprólékosabb is. Míg végül lekerül rólam az alsónadrág.. és férfiasságomat kezdi szájával kényeztetni. Élvezem, amit csinál, ez kétségtelen, és számat halk élvezettel telt sóhaj hagyja el.. Szemeimet lehunyom, és átadom magamat a pillanatnak, az élvezetnek, a vágynak, és minél nagyobb bennem a késztetés, hogy itt helyben megállítsam őt, aztán a magamévá tegyem. Ritka esetek egyike, hogy nővel vagyok.. ha előfordul az ilyesmi, akkor az csak egy kalandnak tudható be, de ez.. ez annál jóval több. Szinte le sem írható milyen érzelmek keringenek bennem, mintha minden egyes érzelem én lennék, de nem.. Nem érzek, nem érezhettek! Végül is csak élvezni kell ezt, és ennyi egyenlőre.. a későbbiekben meg majd úgy is kiderül a többi..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 20, 2014 7:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
+18


Magam sem tudom miért, de egyik pillanatról a másikra bűntudat kezdte mardosni a belsőmet. Rosszul éreztem magam azért, hogy itt fekszem vele az ágyamon tulajdonképpen az első héten odaadom magam neki.. Nem szokásom ilyen könnyen széttárni a lábaimat.. Talán pontosan ezért is ugrott be a fejembe most azt, hogy képes voltam érte elhagyni a vőlegényem. Annyira rögeszmémmé vált a keresése, hogy nem gondoltam át teljesen, mikor ott hagytam. Vagyis nagyon is át gondoltam. Nem is azért érzek bűntudatot, mert ott hagytam, hanem, mert úgy érzem most végre életemben először úgy érzem pontosan ott vagyok, ahol kell lennem.. Mármint, hogy vele vagyok és, mintha az életem teljes lenne. Boldog voltam a vőlegényemmel is félreértés ne essék nem azért voltam vele, mert nem volt más. Egyszerűen csak azaz érzés kering most bennem, mintha őt nekem szánta volna a sors.. Lehet, hogy egy ilyen szörnyű tragédia során kellett megismernem, de ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy ott fel kellett volna adnom és továbblépnem. Pontosan ezért nem is tettem. Éreztem, hogy ebből több lesz.. Bár még az is lehet, hogy ez az egész után fogja magát és csak úgy lelép. Nem szabad ilyen bajjósoló gondolatokat engednem a fejembe, mert ennek nagyon, de nagyon nem lesz jó vége.. Nem szúrhatom el.. Túlságosan is akarom.. És ő is akarja.. Szóval nem lehetek én az a személy, aki azt mondja, hogy elég. Miért is? Ja, mert úgy érzem, hogy végre megkapom azt, amire mindig is vágytam és ez annyira érvénytelen.. Térj észhez Olivia.. Ne gondolkodj.
Nem is kellett nekem ennél több.. Egy pillanattal később, már nem élveztem perzselő csókjait, ami a nyakamat érintették, hanem újból én kerültem felülre és ezúttal én voltam az, aki csókokkal hintette be a felsőtestét. A sebeket egytől egyig végigcsókoltam míg le nem értem egészen a hasáig egy pillanatra megálltam, majd emlékeztettem magam arra, hogy nem szabad gondolkodnom és egyszerűen lehúztam róla az alsónadrágját, majd pedig a számmal kezdtem el kényeztetni a férfiasságát.. Azt akartam, hogy emlékezzen erre az egészre és ne csak egy legyen a sokból. Olyan örömöt akartam neki adni, amit nem felejt el egykönnyen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 20, 2014 2:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Olivia Grey & Jason Cromwell


Az élet olyan rejtélyes, és kiszámíthatatlan, hisz nem hogy olyasmit teszek, amit álmaimban sem képzeltem volna, de még helyeslem is ezt a féle cselekedetet, persze tudom jól, hogy a két érv közül úgy is az ösztöneimre hallgatok, de valahogy alig hiszem el, hogy ebbe belementem, csak úgy. Még ha ez nem lenne elég, akkor érzek is iránta egyfajta vonzalmat, sőt vágyat, hogy az enyém lehessen, és megszerezhessem magamnak őt. Ez normális? Voltaképpen mindig is egy rideg személyiségnek mutattam magamat, aki nem érez, akinek nem számít semmi a szakmáján kívül. Egy megrögzött vadász voltam, és még most is az vagyok, aki előszeretettel öli meg a vámpírok ezreit, ha kell, és nem hátrál meg kudarcot vallva sohasem. Nem is állna szándékomban az, hogy meghátráljak, az merő gyávaság lenne, és én nem vagyok gyenge.. erre tettem fel az életemet, ezt nevelték belém, és ezzé váltam. Az vagyok, akinek lennem kell, és akiket szeretek azokat bármi áron, de megvédem, mert hozzám tartóznak, és felelek értük! Gondolatmenetemet önmagamtól szakítom félbe, mert nem ide illő ez a gondolatsor, inkább a jelenbe küzdöm magamat vissza, ahol egy ágyon találom magamat vele.. Nos igen kétségtelen, hogy ez ellen már nem lehet tenni, hisz meg fog történni, és én az elején ellenkezhettem volna, de nem.. az ösztöneim győztek, és most itt vagyok!
-Oh tényleg?-Fut át rajtam egy játékos mosoly, míg nem fentről egészen le a hasáig csókokkal halmozom el, és a nadrágjánál állok meg végül, amit ki is gombolok. Tekintettünk összetalálkozik, és látom a halvány mosolyt az ajkain, amitől szinte teljesen más hatást kap ez az összkép. Egy pillanat alatt leszedem róla a nadrágot, hogy megszabadítsam őt eme felesleges ruhadarabtól, és miután ez megtörtént lentről indítva csókokkal halmozom el egészen fentig a szájáig, ahol is megállapodva egy leheletnyi finom csókot adok ajkaira. Könnyedséggel helyezkedem el felette, megtartva magamat, és nem nehezedve rá, míg szabad kezemmel lágyan simítok végig eleinte a kezén, majd végül az oldala mentén egészen le a combjáig. Eközben pedig szájáról a nyakára térek át, ahol apró csókokkal illetem őt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 19, 2014 10:23 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Távolról olyan hidegnek és ridegnek tűnik, hogy soha nem gondoltam volna, hogy itt kötünk ki. Főleg nem ilyen hamar. Mert azért számítottam rá.. Tapintható kettőnk között a vonzalom.. Hülye lennék, ha megpróbálnám letagadni. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy még ő sem ellenkezik.. Nem, mintha tehetnék bármit is, ha azt mondaná, hogy nem. Maximum kikötözöm az ágyhoz, de akkor elég esélyes, hogy amint sikerül kiszabadulnia letépi a fejemet a helyéről. Meg amúgy sem vagyok az a ki kötözős fajta.. Szeretem, ha a partnerem vágyik rám és nem csak azért marad nyugton, mert éppen ki van kötözve vagy nincs eszméleténél.. Szerencsére ilyenben még nem volt részem és nem is akarom, hogy részem legyen.. Valahogy nem az én világom ez az egész. Amikor lerészegedik az ember és azt sem tudja hol van, de összefekszik a másikkal. Abban semmi élvezet nincs csak későbbi megbánás. De ez miért számítana nekik? Ja, nem is számít. Meg most nem tudom miért gondolkozom a tinédzserek problémáin, mikor itt van nekem ő.. És most inkább cselekednem kellene, mintsem gondolkodni.
Csókjai, szinte perzselik a bőrömet és ezáltal halk sóhajok törnek elő ajkaim közül.. Megrészegít a közelsége annyira, hogy minden idióta gondolatomat elűzi.. Most már semmi más nem létezik rajta és rajtam.. Rajtunk kívül. Mindent kizárok. Csak gyengéd érintéseire koncentrálok, mert ez az egyetlen, ami számít.. Nem szabad túl sokat gondolkodnom.. Azzal csak elrontanám az egészet.
- Néha nehezebb, mint gondolnád. - Mondtam kuncogva, majd mikor elkezdett csókjaival egyre lejjebb haladni alsó ajkamba haraptam és végig figyelemmel követtem minden egyes mozdulatát. Mikor megállt a hasamnál sóhajtottam egyet, majd tekintetünk egy pillanatra összeakadt erre én pedig halványan elmosolyodtam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 18, 2014 6:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Olivia Grey & Jason Cromwell


Érzelmek nélkül élni, és érzelmekkel élni teljesen más milyen élet! Az érzelmek gyengítenek mindig is ezt tanították nekem, ezt verték belém, és ezek miatt ez rögzült meg, ezért sem akarok eme nő iránt érzelmeket érezni, hisz tudom, hogy csak gyengítenének a munkámban, mégis vonzalmat kelt bennem, vágyat, és olyat, amit eddig még sohasem éreztem. A közelében elvesztem a fejemet, és már azon kapom magam, hogy az ágyban vagyunk. Nos.. ellenkezhettem volna, de nem tettem, ezerszer is elmondhattam volna, hogy ezt ne csináljuk, de nem mondtam, hanem engedtem ennek az egésznek, és az ösztöneimre hallgatva kötöttem ki itt, persze nem bánom, de a józan eszem tudja, hogy ezt nagyon nem kellene, mert csak összezavarodok majd teljesen. Nem.. ez most nem érdekelhet jelen esetben, amikor vele vagyok / lehettek!
A hozzám érése, és a csókja teljesen megbabonázott engem, s ezáltal még jobban vágyok rá, mint eddig.. Olyan érzés fut át rajtam, ami sohasem fordult még elő velem. Nyakát végig csókolom, és persze a helyzetünk megfordulása is változott, hisz immár felül vagyok, ő meg alul. Nyaka után a mellkasára nyomok néhány lágy csókot, aztán ajkaira tapasztom az ajkaimat. Engedem neki, hogy küzdés árán leszedje rólam a nadrágot, de bele is mosolygok emiatt a csókba. Gondolom nem egyszerű a két lábával ezt leszednie rólam.
-Mond csak milyen küzdeni a nadrággal?-Kérdezem vigyorogva, aztán persze egy csókot nyomok a szájára, végezetül pedig ismét nyakához térek vissza, amit csókokkal halmozok el, és aztán fokozatosan egyre lejjebb haladok ezzel.. egészen a hasáig, ahol megállok egy pillanatra. Kezemmel kigombolom a nadrágját, és úgy pillantok rá játékosan.

// Semmi gond, kedves Wink  38 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 18, 2014 12:07 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az a vége a dolognak. Nem is sejtettem, hogyha megtalálom egyszer a megmentőmet, akkor rögtön az ágyamba fogom invitálni. Köze sincs a hálaszexhez, mert az előre kiterveltem volna.. Egyszerűen csak érzem, ahogy pattognak köztünk a szikrák és képtelen vagyok ellenállni neki. Vonzódom hozzá pont ugyanannyira, amennyire ő is hozzám. Hiába próbálná meg tagadni felesleges.. Érzem, amit érzek és a szemeiben látom a küzdelmet, de ugyanakkor ott van benne az irántam érzett vágy is. Akar engem csak amennyire én akarom őt.
Miután sikeresen elhelyezkedtem felette ajkaitól elválva lefelé kezdtem haladni a csókjaimmal kezeimmel pedig végigsimítottam izmos felsőtestén.. Sebhelyek borították, de még így is tökéletes volt.. Pontosabban ezek a sebhelyek tették őt tökéletessé.
Nem sokáig élvezhettem a helyzetet, hiszen hamarosan én kerültem alulra, de nem mondhatom azt, hogy ez a helyzet kevésbé tetszett volna, mert ugyanúgy elnyerte a tetszésemet. Kezeimmel ezúttal a hátát szántottam végig, miközben élveztem csókjait, amik mondhatni teljesen megrészegítettek.
Nem bírtam tovább gondolkodni, szinte automatikusan indultak meg a kezeim a nadrágjának a gombja felé, amit egy nagyon egyszerű mozdulattal ki is gomboltam, majd a lábammal kezdtem el letornászni róla.

|| Most vettem észre, bocsi.  27 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 12, 2014 4:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Olivia Grey & Jason Cromwell


Ez az egész helyzet egyszerűen túl bonyolult.. érzelmek nélkül éltem eddig, vagyis az időmet csak arra szenteltem, hogy vámpírokat öljek meg, és ha lehet emberek életét mentsem meg, de arról nem volt szó, hogy az, aki a tanítványom akar lenni, azzal az ágyba is megyek.. Úgy érzem érzek iránta valamit.. valami olyat, amit eddig senki iránt sem, de lehetetlennek akarom ezt vélni. Azt akarom, hogy ne legyen ez valódi érzelmek kellege, azt szeretném, ha ez az egész nem befolyásolna. Mégis engedek az érzelmeimnek, vagyis jobban mondva az ösztöneimnek, mert most jelen esetben azok irányítanak előre, és előre a tetteimben. Minden egyes lépés tőlem nekik köszönhető, és épp ezért lehetséges, hogy engedtem ennek a csábulásnak is.
Az ágy felé tolva megszabadít a felsőmtől, végül az ágyra lök, és nem sokkal később már felettem helyezkedik el. Lehajolva hozzám megcsókol, amit én viszonozok is számára, ezek után pedig hagyom neki, hogy lejjebb haladjon ezzel a csókos dologgal, míg nem végül megállítva őt teljességgel húzom magamra. Először megcsókolom őt, aztán pedig a nyakára lehelek néhány finom csókot, s végezetül leveszem róla a felsőjét, hisz szerintem felesleges már rá ez a ruhadarab..

// Semmi baj Wink <3
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 12:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Nem volt benne biztos, hogy ennek az egésznek lesz-e egyáltalán folytatása. De én nagyon szeretném, ha lenne. Mondjuk ez az egész nem csak rajtam múlik és azon, hogy mit akarok. Semmit nem tudok róla, hogy honnan jött.. Milyen szokásokkal.. Azt tudom, hogy tökéletes vadásznak nevelték, de vajon az érzelmeket hogyan magyarázták el neki vagy egyszerűen csak azt mondták neki, hogy ölj ki magadból mindent? Ez az egész annyira zavaros. Talán én is egy olyan nő lennék, akivel minden érzelem nélkül eltölt egy éjszakát? Nem úgy tűnik, hiszen nem ő volt az, aki rám mozdult. Hanem én voltam. Én akartam így. Én pedig megszerzem, amit akarok kerüljön amibe kerül. Nincs olyan dolog, amit nem tudnék elérni.
Érzéseket akarok benne kelteni. Méghozzá irántam. Nem olyanokat, amik gyengévé teszik sokkal inkább erősebbé. Nem akarom meggyengíteni őt.. Egyszerűen csak azt akarom, hogy az enyém legyen. Hogy mégis miért? Ez egy nagyon jó kérdés. Fogalmam nincs. Csak azóta érzem ezt, mióta elájultam.. Lehet, hogy bevertem volna a fejem vagy valami ilyesmi? Nem kizárható, bár akkor sem foghatom csak erre.
Ahogy az ágy felé tolom megszabadítom őt a felsőjétől, majd egy határozott mozdulattal rálököm az ágyamra és csípője mellé térdelve helyezkedek el felette, majd lehajolok, hogy gyengéden megcsókolhassam ajkait, majd pedig csókjaimmal egyre lejjebb és lejjebb induljak.

// Bocsi a késésért.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 03, 2014 4:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Olivia Grey & Jason Cromwell


Az élet rengeteg meglepetést tartogat, ezért sem csodálkozom azon, hogy jelenleg is ezzel állok szemben, de mindenesetre, ami most történik annak nem kéne megvalósulnia. Mindig is.. egész életem során arra neveltek, hogy ne érezzek, persze én ezt elleneztem, és elszöktem, de ezek ellenére vadász maradtam. Egy vadász, aki megöli a vámpírokat, és eközben nem visz bele semmiféle érzelmet. Ha érzünk az csak hátráltat, és épp ezért nem akartam legalább is szerelmet.. Persze most úgy tűnik, hogy valamiféle érzelem kezd kettőnk közt kialakulni, de én nem akarok érezni semmit. Remek lány, szép, okos, és a maga módján normális, de hogy mint egy pár.. ez nevetséges. A gondolataim a helyesek, míg a cselekedeteim az ellenkezőjét sugallják ennek. Nem hátrálok meg, nem hagyom abba, hanem még inkább belesétálok ebbe a csapdába.. belemegyek ebbe a játékba, amely ígérkezik némi kikapcsolással.. végre nem a vadászat körül forogna minden..
Látom a bólogatását, miszerint igen is ő akarja ezt, és nem ellenzi. Ezután rögtön meg is csókol, amelyet én.. viszonozok. Egyszerűen.. sőt komolyan mondva nem vagyok magamnál! Ilyet tenni? Belemenni ebbe? Kinyitja az ajtót, majd az ágy felé kezd tolni, de persze én ezt nem ellenzem. Csak csókolom őt, miközben kezeimet a derekára csúsztatom óvatosan.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 21, 2013 9:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Fogalmam nincs, hogy honnan ered ez a bizonyos vonzalom, mert nem csak abból, hogy megmentette az életemet.. Itt valahogy sokkal többről van szó. Azt akarom elérni, hogy érezzen valamit. Lehet, hogy ezzel, már nem lesz ugyanolyan, mint volt és azt sem tudom, hogyan fog ez hatni a vadászati képességeire, de mindenesetre azt akarom, hogy akarjon engem.. Ezt talán, már sikerült is elérnem, de nem annyira, mint amennyire szeretném. Nem tudom, hogy miért akarom ezt az egészet, de így akarom és kész.. Már most tudom, hogy egy pillanatra sem fogom megbánni, ami most kettőnk között történik.. Előfordulhat, hogy egy darabig kellemetlen lesz ez az egész mindkettőnk számára, de áldozatokat kell hoznunk a célunk érdekében. Az én célom pedig az, hogy felolvasszam a jégszívét, amit már jó ideje rejteget a világ elől. Hidegvérű gyilkosnak kellene látnom, hiszen öl.. Hiába nem emberek mégis megöli őket mindenféle bűntudat nélkül. Én pedig még így sem tudok rossz szemmel nézni rá.. Lehetetlenség.
Egy pillanatra megijedtem, hogy meggondolta magát, de szinte rögtön megnyugodtam, mikor kimondta a szavakat, amiből rájöttem, hogy csak megbizonyosodni akart a dolgokról. Szóbeli válasz helyett egyszerűen csak bólogattam, majd újból ajkaira tapadtam és kinyitottam mögöttünk az ajtót, majd az ágy felé kezdtem el tolni.

|| Semmi gond. :hug: ||
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 21, 2013 8:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Olivia Grey & Jason Cromwell


Nem értem, hogy miért megyek bele ebbe az egészbe, amikor nekem elleneznem kéne minden személyes kapcsolatot, főleg vele... hisz a tanítványom lesz, vagy sem? Erre tessék visszacsókolom, és engedem, hogy ez az egész átmenjen egy olyan dologba, aminek lehet, hogy meg sem kéne történnie! Nem küzdök, csak feladva ezt az egészet élvezem ki a jelenlétét, a közelségét, de ez helyes-e tőlem? Ez csak puszta kihasználás lesz úgy is, hisz.. nem érezhettek semmit! Vagyis érzek valamit iránta, mert ha nem így lenne, akkor nem csókoltam volna vissza. De helyes-e a tettem? Az, amit teszek, és csinálok vele? Én nem akarok vele játszadozni, de ő ennek ellenére mégis ragaszkodik ehhez valamiért, csak az indokot nem értem, de most valahogy nem is akarom ezt megérteni igazán..
Miközben csókolózunk ő elkezd engem húzni a hálószoba felé, ha jól sejtem. Az ajtónál viszont már nem engedem magamat, és a csókot is félbeszakítom, miközben a jobb kezemet a nyakára helyezem, és tekintettemet mélyen fúrom bele a szemébe, hogy ezzel is komolyságot tükrözzek neki.
-Tényleg megéri ez? Komolyan ezt akarod?-Teszem fel a kérdést számára nagyon bizalmas, de egyben komoly hangszínen, miközben nagyon közel vagyunk egymáshoz, de ez most valahogy nem zavar. A lépés az övé, vagy azt akarja, hogy történjen meg, vagy nem. Neki kell döntenie, és nem nekem jelen esetben!


// Elnézést a nagy késésért! Sajnálom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Nov. 13, 2013 2:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Nem igazán tudom, hogy mit miért csinálok. Csak megteszem, mert így kell lennie. Valami miatt azt akarom, hogy itt maradjon velem.. Nem értem, hogy miért érzek így, de azt hiszem ez már egyáltalán nem számít. Csak meg kell tennem..
Nem tudom, hogy mennyire fog belemenni a dolgokba, de küzdeni fogok érte ezért hát sikerülni is fog. Még magam sem tudom, hogy mit akarok tőle.. Az egyszer biztos, hogy vonzódom hozzá. De melyik nő nem vonzódna egy olyan emberhez, akinek a puszta közelségétől is eláll a lélegzete nem mellesleg pedig megmentette az életét.. Nem lenne szabad feszegetnem a határokat, de nem tudok tenni ellene. Az önuralmam kivételesen elhagyott.
Nem válaszoltam a szavaira és a kérdésére sem. Egyszerűen belefojtottam a szavakat azzal, hogy szenvedélyesen lecsaptam az ajkaira. Viszonozta a csókomat, amire halványan elmosolyodtam, majd óvatosan elkezdtem őt a hálószoba felé húzni.
Már nem gondolkodhatok.. Ha akarnék sem menne. Egyszerűen átadtam magam a vágyaimnak és az akaratom irányít.. Csak remélni tudom, hogy később emiatt nem lesz köztünk probléma.. Bár még az is esélyes, hogy leállít és elrohan, de erre elég kicsi az esély.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 10, 2013 7:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Olivia Grey & Jason Cromwell


Komolyan mondva összezavarodtam kissé, mert ami nem régibben történt annak nem kellett volna így lennie, de megtörtént.. Semmit sem jelentett, hisz Ő csak tanulni szeretné a vadászatot, és ennyi. Ebben semmi féle érzelem nincsen, sőt mi több nem is akarom, hogy legyen, hisz mindkettőnknek úgy a legjobb, ha nem kavarjuk össze egymást. Ő nem érez irántam semmit, én se érzek iránta semmit, és ennyi. Legalább is felszínesen ezt a mesét szeretném magamnak beadni, hogy köztünk semmi sincsen. Nem játszanak szerepet az érzelmek, csupán csak egy tanítvány, és kész, de azért mégis van bennem kétely, mintha éreznék iránta... valamit, ami kizárt tény. A lényeg, hogy az lenne a legjobb, ha most elmennék mielőbb, és nem folytatódna ez az őrült zavartság, amely már-már felemészt, mert nem tudom, hogy mit érzek, s mit nem.
-Nem kell megköszönni, ez volt a helyes. A lényeg, hogy életben vagy, és az a Vámpír már nem okozhat gondot.-Jegyzem meg egyszerűen, miközben a szemébe nézek, aztán már csak hallgatom az egy szavas válaszát, amire persze nem felelek semmit sem.
-Hogy?-Teszem fel a kérdést a szavai után egyből, aztán kíváncsian várom a válaszát, de nem kapom meg, mivel hirtelen azon kapom magamat, hogy ő meg csókol. Sokkal szenvedélyesebben, mint az előbb. A leghelyesebb az lenne, ha eltolnám magamtól, de nem teszem meg, hanem viszonozom a csókját, és közben pedig a kezeimet a derekára helyezem a csók közben.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 09, 2013 10:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Nem akartam, hogy elmenjen, de azt sem tudtam mivel tarthatnám itt. Volt rá ötletem, de nem tudom mennyire örülne neki. A csókot viszonozta, szóval ez is egyfajta jel arra, hogy szívesen maradna itt velem. Mondjuk sokkal egyszerűbb lenne, ha ezt ki is mondaná. Az első lépést én megtettem és úgy tűnik, hogy ettől ő még inkább csak menekülőre fújná a dolgot. Én pedig ezt egyáltalán nem akarom. Itt fogom tartani. Ha törik, ha szakad valahogy meg fogom oldani, hogy itt maradjon. Olyan messzire megyek el ennek érdekében, amennyire csak szükséges. Általában mindig elérem a célomat.. Kétlem, hogy pont most lenne másképpen.
- Értelek. Attól függetlenül nem tudom elégszer megköszönni. - Hiányzik a családom nem telik el nap anélkül, hogy ne hiányoznának. De, mivel én élek legalább van esélyem arra, hogy megbosszuljam a halálukat azzal, hogy a lehető legtöbb ilyen szörnyeteget ölöm meg.
- Ennyire. - Nem fogok meghátrálni.. Az nem az én stílusom. Ha teszek valamit azt teljes szívből, vagy sehogyan.
- Igen.. Azt akarom.. - Nagyot nyeltem és éreztem, ahogy egy kicsit a félelem eluralkodik rajtam, majd ahelyett, hogy elmondtam volna mit is csinálhat itt inkább megmutattam. Újra birtokba vettem ajkait, csak ezúttal sokkal szenvedélyesebben, ha most eltol magától az roppantul kínos lesz a számomra..

|| Semmi gond. :szivi:
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 09, 2013 9:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Olivia Grey & Jason Cromwell


A lehető legjobb, amit tehettek most jelen esetben az szerintem az, hogy elmegyek, és intézem a Vámpíros dolgaimat, hisz egyrészt neki pihennie kell, másrészről engem meg várnak a levadászni váró vámpírok ugyebár. És mivel én vagyok itt a "vendég" ezért úgy érzem, hogy ideje kezdeményeznem, és nekem bejelentenem azt, hogy megyek. Nem habozva meg is teszem a dolgot, de persze az ő reakcióján múlik minden, hogy ő erre mit mond, bár úgy is azt mondja majd, hogy: "Rendben, menjek csak."
-Minden vámpírnak meg kell halnia, szóval.. természetes, hogy megöltem azt a vámpírt akkor. Ha újra kéne csinálnom, akkor is megtenném!-Jelentem ki egyszerűen.-Tudod nekem az ő életük mit sem ér.. mind csak egy vérszomjas szörnyeteg, akiknek a halál a sorsuk!-Vonom meg a vállam, és ezzel e is zárom a témát.-Szóval ennyire határozott vagy ebben? Akkor úgy hiszem ez jó kezdet!-Pillantok rá.
-Maradjak itt?-Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, miközben visszakérdezem a szavát.-Komolyan azt akarod? De... mit csináljak én itt?-Próbálok összerakni valami értelmes mondatott, ami hellyel közel sikerül is..

// Bocsánat a késésemért :S
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 19, 2013 12:07 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Nem akartam, hogy elmenjen. Fogalmam sincs, mikor alakult ki bennem ez a ragaszkodás, de most itt volt bennem és éreztem, hogy nem szabad elengednem. De nem tarthatom itt az akarata ellene. Azért még sem kötözhetem ki egy székhez vagy valami ilyesmi. Biztos, hogy van sokkal fontosabb dolga is, mint, hogy velem töltsön el egy kis időt. Amúgy is nem vagyok több a számára csak egy idegen. Ennyire egyszerű ez az egész. Nem szabad többet beleképzelnem a dologba. Egyszerűen csak vagyunk és kész. Ő megtanít, hogyan lehet belőlem jó vadász erről szól az egész nem többről.
– Az sem volt móka, hogy az egész családomat lemészárolták, ha te nem lettél volna valószínűleg én is halott vagyok. Ez nekem elég nagy indok arra, hogy ne adjam fel. Nem, mintha bármit feladtam volna az életemben.. Ha valamit el akarok érni elérem. Soha nem adom fel. – Kihangsúlyoztam a soha szót, hogy tudja nagyon is komolyan gondolom ezt az egészet. Az edzés sem rémít meg, mert amint láthatja az sem érdekel, ha egy kicsit jobban meg kell erőltetnem magam. Még egy ájulás sem tart vissza ettől az egésztől.
– Muszáj menned? Úgy értem.. Biztos, hogy van jobb dolgod is, mint velem tölteni az időd, de arra gondoltam, hogy… itt maradhatnál. – Nem tudom, hogy a whisky adott-e bátorságot ahhoz, hogy feltegyem ezt a kérdést vagy csak úgy egyszerűen feltettem.. De mindegy is. Már kimondtam nem lehet visszacsinálni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 13, 2013 4:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Olivia Grey & Jason Cromwell


Lassan ideje lesz mennem innen, mert őszintén szólva már nem tudom, hogy mit csinálhatnék még itt, meg aztán még amúgy is van dolgom, és abba nem tartózik az bele, hogy leigyam magamat, mert józanak kellene maradnom! A vámpírok ugyan várnak rám szépen sorjában egyesével a kivégzésükért, de.. nem felejthettem el a papír munkákat, amik még várnak, aztán persze az edzést! Ugyanakkor pedig a vámpírok megölése várat ugyan magára, de azt is ideje lassan rendeznem, mert ezek egyre többen, és többen lesznek, amelyben az a legszörnyebb, hogy hiába ölök meg egyet, ha lesz belőle 100-szor több.. Na, de most jelen esetben nem ezen kéne törnöm a fejem, hanem ama tényre kellene koncentrálnom, hogy vendégségben vagyok, és lassan ideje mennem.
-Azért, mert tudom jól, hogy legtöbben csak úgy azért mondják, mert szeretnének ezzel bizonyítani, és hirtelen döntést hoznak ez ügyben. Azt hiszik, hogy jó móka ez, de amikor arra kerül a sor, hogy valóban edzenek, akkor meghátrálnak... ezért is kérdem többször, mert ez a dolog nem egy játék!-Nézek komolyan rá.-Sokkal többről szól, mint egy hobbi, vagy pedig egy munkakör.. Ezzel nem éri meg játszadozni.-Zárom le ezzel a témát, miközben lassan kortyolom az italomat, amiből már ő legalább két pohárral is lehúzott.
-Rendben, ha te mondod, hogy jobban alszol, akkor nem kötöszködök.-Vonok vállat egyszerűen, miközben megiszom a maradék italomat.-Na, de nekem ideje mennem.-Mutatok enyhén az ajtó irányába.-Jó pihenést kívánok!-Mondom miközben lassan megindulok az ajtó felé..
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Olivia lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Olivia lakása
» Olivia Delaney
» Olivia Wilde
» Olivia Drake
» Olivia Swan

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Mystic Falls-i lakások :: Hotel-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •