Share | 

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my lovely sister ♢

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :

Humor :
are you kidding me? ♢



A poszt írója Eva May Fischer
Elküldésének ideje Vas. Okt. 05, 2014 7:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


to  trish evans

[You must be registered and logged in to see this image.]
Igaz ami igaz, általában senkivel nem szoktam egyetérteni és együttérezni. Bár vele sem tettem az utóbbit, de lényegében megint nem erről van szó. Próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy ez a lány csupán egy kezdő boszorkány, s még sosem láttam előtte. És ha valaki ismer, a gonoszságom mellett még valamit tudhat rólam: nem bízom meg sem akárkiben, sem mindenféle jöttment újoncban. Persze minden újoncnak tanulnia kell valakitől, ha mástól nem, hát az élettől, de én sem a mentor, sem az élet szerepét nem kívánom betölteni senki életében. Ebben talán egyezek rengeteg más boszorkány társam filozófiájában.
Elvigyorodtam a magam ördögi, mégis nőies módján. - Tudod, ha majd megismersz... már ha egyáltalán meg akarsz ismerni - fűztem hozzá a gondolatmenetemhez ezt a tényt. -, rájössz hogy engem nagyon sokszor jobb inkább nem ismerni. És annyit tudni rólam, hogy nem vagyok egy... hogy is mondtad? - godolkodtam el, majd felnevettem. - Óh igen. Jótét lélek - bólintottam, majd közelebb léptem hozzá.
- A nevem Eva. Szabad tudnom a te becses neved, vagy a boszorkányképességeid mellett a protokollhoz való viszonyod is gyenge lábakon áll? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn. Igen. Tudok szúrni, ha akarok. Most pedig akarok. Tudni akarom, mi a célja ennek a kislánynak. Mert igen. Kislány.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 27, 2014 1:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


Fay & Shane


A lányom volt és nem akartam, hogy olyat gondoljon az anyjáról, ami nem állná meg a helyét. Nem akartam, hogy gyűlölje, hogy megvesse, egyszerűen jobbnak láttam, ha tudja az igazságot és megtanulja az élettől, hogy nem minden az, aminek látszik. Bár ami most történt, azt egyelőre én sem tudtam ép ésszel felfogni. Tudtam, hogy meghalt, most mégis itt ült előttem.
-Én is téged kincsem.-szorítom magamhoz kissé elgyengülve, mert, ahogy apám is mondta még mikor az élők sorát erősítette: egy férfi gyengéje lehet, hogy a nők, de még inkább gyenge lesz, ha az önön gyerekéről van szó.
Gondoltam, hogy éhes lehet, a ruháit is jó lett volna, ha felfrissíti, de gondoltam annyira azért felnőtt, hogy ne az én ruháimban akarjon járkálni, bár az anyja szerint fiúsra neveltem. Egyszerűen csak azt akartam, hogy ne legyen egy elkényeztetett lány, aki azt hiszi a világ legegyszerűbb dolga, hogy a telefon márkája és típusa válogatása közben mindent megkap. Azt akartam, hogy tudja, az élettől kaphat pofonokat, hogy a pénzt meg kell becsülni, ahogy azt, amit birtokol. Ennek fényében mégis bármit megadtam neki, amit kért.
-Helyes.-jelentem ki felállva a földről és a kocsim felé biccentve, jelezve, hogy erre induljunk el. –Ideje, hogy kicsit megtanuld, ez sem a szeretem, nem szeretem, kérdéskörbe tartozik.-dorgálom le kissé, amolyan atyai jó tanácsot adva neki.
-Már vártam, hogy mikor mondod ezt.-emlékeztem, hogy a hasát szerette, de bárhol is volt, ha kajáról esett a szó, semmi más nem számított. –A kocsim nem egy elnöki lakosztály, ahogy a hotelszoba sem, de megteszi. Mostanság nem úszom a pénzben, meglepő mód…-jegyzem meg, nem elkeríteni akarom, vagy azt, hogy sajnáljon, de tudhatta, a család kasszása mindig az anyja volt és nem én. Nem szórtam a pénzt, de mióta eltűntek, nem sok jó jött a nyakamra, a munkám pedig nem fizetett, autószerelőből pedig annyi volt, mint égen a csillag.
Pattanj be.-nyitom ki az ajtót hangos nyikorgás közepette, a táskám a furgon platójára dobom, majd a gázra lépek.

music:I Do It For You|words: 322


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 25, 2014 8:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


shane and Fay
Apuci pici lánya



Fájó szívvel le hajtottam a fejemet, szemeimet a földnek szegeztem. Nem is tudtam, hogy ennyire nagy volt a baj, talán nem fogtam fel még. Anya miért tette ezt vele, lehet nem volt az igazi apám, de mindennl jobban szerettem és tiszteltem.Megszólított én pedig vissza kaptam a szememet igéző tekintetébe.
- szeretlek..- suttogtam, majd szorosan magamhoz öleltem édesapámat, illata csak úgy bejárta az orromat és teljesen úgy érztem maga, ahogyan régen.
Ahogy kimondta a kaja szót eszembe jutott, hogy halálom óta nem ettem, egy falatot sem. A hasam iszonyatosan morogni kezdett, én pedig kezemet hasamhoz szorítottam, majd igyekeztem elnémítani kajáért tiltakozó gyomromat.
- Asszem benne vagyunk. - Nevettem fel, majd ismét édesapámra pillantottam. Pedig régen emlékszem, hogy a közelben kellett tartani a poróltot, hogy ne gyullagyjon fel a lakás, mert apára rá jött a főzzünk.
- Eddig is utáltam vásárolni, de legyen. - morogtam, világ életemben nem követtem a divatot, anyám mindig is azt mondta apa miatt,mert fiút faragott belőlem és majd lezbikus leszek, de ez nem így van. Szerintem sokkal jobb, hogy nem vagyok az a lány aki rinyál mindenért. És ezt apunak köszönhetem.
- Ugye előbb a kaja lesz? - vetettem rá érdeklődő tekintetett.

zene • - • ©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 14, 2014 4:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


Fay & Shane

Próbáltam épeszű magyarázatot találni arra, hogy hogyan is lehet itt, de nem sikerült. Elmondtam neki, hogy mivel is foglalkoztam, mert nem akartam hazudozni neki. Felesleges lett volna, hisz szinte felnőtt. Joga volt tudni az igazat rólam, az életünkről.
-Miután megszülettél már azt se tudtam, hogy mit szerettem meg benne. Ellökött magától, minden magyarázat nélkül.-ismerem el, de soha nem akartam, hogy azt higgye az anyja valami gonosz nőszemély. Hibás voltam én is, tudom jól. De ezt beismerni nehezebb, mint azt elsőre hinné az ember.
Elmesélem neki a baklövést, amit elkövetve, az életüket kockáztattam, s próbáltam szépíteni némiképp a történeten, de nem tudtam, mert nem sokat lehetett rajta.
-Figyelj rám Fay.-csúsztatom ujjaim álla alá, hogy szemébe nézhessek. Meg kellett értenie, hogy az anyja őt szerette, és nem szabadott még a történtek ellenére sem gyűlölnie.-Az anyád mindennél jobban szeretett téged. Ahogy én is. Ami történt, nem a te hibád, hanem a miénk. Nem szabad gyűlölnöd vagy szégyellned amit tett. Magunknak köszönhetjük, hogy úgy alakultak a dolgok, te pedig csak elszenvedted, hogy nem tudtuk kezelni egymást.-próbálom a helyzetből kihozni a legjobbat, s bár szívemből szólok, mégis valami azt súgja, hogy az arcomra kiüt, hogy pontosan az ellenkezőjét gondolom, és az anyját hibáztatom. Épp ez az, amit nem akartam, hogy lásson rajtam.
Ahogy elfehéredve, dadogva próbál megszólalni, az első lehetőségem kihasználva terelni próbálok egy kicsit. Jobb lenne neki is, ha ezt nem itt és nem most folytatnánk.
-Miért nem folytatjuk ezt egy ebéd mellett? A motelben isteni rántottát tudok összedobni. Lezuhanyozhatsz és akár aludhatsz is. Amíg pedig nem szerzünk neked pár tiszta és a mai divat szerint kordbelieknek való ruhát, addig felveheted az egyik tiszta pólóm.-bár nem a világ legkecsegtetőbb ajánlata, a semminél jobb, és azt hiszem így elkezdhetnénk kialakítani valami normális életnek nevezhető valamit. Joga volt hozzá, és mivel csak ő volt nekem, az egyetlen nő, akit mindig szívemből szerettem, nem hagyom, hogy baja essen. Szüksége van barátokra, nem csak rám, és a zavaros múltra.
music:I Do It For You|words: 322


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 14, 2014 2:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


shane and Fay
Apuci pici lánya


Ridegeül meredek rá és remegni kezdek. Nem tudta, anyám egy hazug volt, nem is sejtette, hogy anya más, minr a többiek? Ennyire ismerhette?
- Az hittem jobban ismerted anyát, vagy engem.. - ülök le, majd elfogadom a csokit, de kicsit vissza huzódó maradok. HIrtelen ismét meghül bennem a vér, hogy micsoda??
- Egy vámpírral? - arcomra kiül a meglepettség és szinte a hányinger kerülget, ez hogyan lehet, ezt hogyan csinálta miért tette? Apa mindent megadott neki.

Tényleg rosszul lettem, szóval ezt is érzem úristen.
- Apa én.. - próbáltam neki elmondani mi is vagyok, talán segíthetek neki vadászni, vagy jobbá tenni a világot vagy tudom is én, de erőm az nincs bizonyítani meg nem tudom, még egy követ se tudok fel emelni.

zene • - • ©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 10, 2014 10:23 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


Fay & Shane

Arca szinte kővé dermed, amikor rá pillantva elmesélem neki azt, amit mindig is titkoltam előtte és édesanyja előtt is. A tényt, hogy vadász voltam, ami miatt lényegében és egészen tömören őket büntette a sors, amiben nem igazán hittem. Talán hibát követtem most el, életem legnagyobb hibáját, talán nem. Nem tudhattam, hogy hogyan fog reagálni. De mikor meghallottam a kérdést, valami gyanús lett. Miért pont ők érdekelték?
-Nem, csak és kizárólag vámpírokat és hibrideket.  Ha nem tudják, hogy hol a határ. A vérfarkasokkal sincs egészen addig baj, míg tudják, meddig ehetnek el .-válaszolok szinte már rideg őszinteséggel, mit sem törődve vele, hogy mennyire rémíthettem most meg. A valósággal szembe kellett néznie, s bár valahogy visszajött, öt év telt el, ami nem kevés idő. A legjobban az bántott, hogy bár itt állt előttem, arcán megannyi érzelemmel, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott, de valami nem stimmelt vele. Talán a hirtelen sokkhatás, ami érte, hogy itt van, hogy mennyi ideje nem volt itt, és a tudat, hogy az apja lényegében egy gyilkos. Bár bevallom, én soha nem éreztem ezt.
-De miért pont felőlük érdeklődsz?-hunyorgok gyanakvó arckifejezéssel, miközben ujjaimmal körbefogom kezeit, és kettéválasztva őket, nem hagyom, hogy ropogtassa, amiért minden bizonnyal valami zavarta. Eszembe jut a boszorka, és szinte belenyilall a felszakadt, de varasodó szemöldökömbe valami furcsa érzés.
Figyelem, ahogy leül, és csatlakozom hozzá, táskámból előveszek egy szelet csokoládét és a kulacsot, amibe még indulásom pillanatába töltöttem némi vizet. –Ezt még akkor sem utasítottad vissza, amikor tele volt a hasad. Anyád meg mindig engem nyaggatott, hogy ne etesselek szeméttel.-nyújtom felé az édességet, miután kibontom. Olyan ez, mintha az első találkozásom lenne a saját lányommal. Lényegében teljesen igaz ez. Az első találkozásom a felnőtt lányommal. Nem furcsa nagyon, épp csak annyira, hogy egyikünk se tudja normálisan kezelni.
A kérdése szinte átvágja a levegőt, tekintetében látom, hogy az igazság érdekli.
-Menthetem a bőröm olyannal, hogy anyád is közre játszott benne, de nem az én tisztem ezt megtenni. Megcsalt. Megcsalt egy vámpírral, titkaink voltak egymás előtt. A házasságunk egyetlen jó része te voltál. Én védeni akartalak mindentől, ami kettőnk között elromlott, de amikor aznap éjjel láttam az arcát…-emlékszem vissza, kezeim ökölbe szorulva nyugszanak ölemben.-Már nem láttam rajta, hogy szeretett volna. De mikor meglátta a vámpír nyugodt és már békés testét… őt szerette.-feszül meg állkapcsom, kezeimen az erek úgy kidüllednek, már-már félő, hogy bőröm átszakítják.
-Én, sajnálom, hogy… Sajnálok mindent.-hunyom le szemeim egy pillanatra megtörve, majd összeszedve az erőm, arcára pillantok. Nem érdemelte ezt az életet. Ebben ártatlan volt. Mindenben, ami történt, ő csak a szenvedő fél volt.
music:I Do It For You|words: 418


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 09, 2014 9:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


shane and Fay
Apuci pici lánya


Figyelmesen hallgattam őt, nem tudtam, hogy akkor miről is beszél miylen vadász, de akkor mikor elmesélte, hogy p természet feletiekkel miket tesz a torkomba gombóc szökött. Akkor nem tudta, hogy anyám mi volt és aszt se, hogy én mi vagyok. Magam se tudom, hogy hogyan deríthetném ki, hogy milyen erőm van, vagy hogyan is hazsnáljam azt. Beletúrtam szőke fürtjeimbe, lesütöttem a szememet és a kezemet kezdtem el tördelni.
Nagy levegőt vettem, majd torkomat köszörültem meg és félve pillantottam vissza apám igéző tekintetébe.
- Boszorkányokat is ölsz? - kérdeztem félve a választól, istenem mi lesz, ha rá jön.. velem is végez majd. Az apám egy gyilkos? Aki nevelt engem egy gyilkos???

Magamra erőltettek egy nem túl meg győző mosolyt és válaszolok rekettes hangon.
- Igen- igen itt..- mondom, majd leülök a földre.
Nagy levegők bejárják egész tödőmet, jól esik a friss levegő, jól esik az, hogy érzem egyálltalán a levegőt újra be jutni az orromon keresztül. Érzem ahogyan a vér ismét át járja a testemet, érzem, ahogyan hajam csiklandozza a vállamat, majd a hátamat. Mindent érzek, de amit még nagyon érzek az a félelem.

Be vallom egy kicsit most megijedtem apától.
- Te vagy az oka, hogy meghaltunk? Mert ez a foglalkozásod? - kérdezem magam elé bámulva merev tekintettel.

zene • - • ©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 07, 2014 10:37 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


Fay & Shane

Tudtam jól, hogy bármi vagy bárki is hozta vissza, az még a jövőben megkérheti érte az árát, de bármit megadtam volna azért, hogy ne jöjjön el. Nem akartam újra elveszteni, hisz a lányom volt. Az egyetlen helyes döntésem az életemben. Még ha az anyjáról is hittem azt, Fay vele ellentétben igazi harcos volt.
-Igazad van.-bólintok továbbra is öt ölelve, de szívem úgy zakatol mellkasomban, mintha épp kiszakadni készülne onnan. Kérdésére adott válaszom őszinte, de valószínűleg nem ezzel kellett volna kezdenem. Erre reakciója is bizonyságot ad, ami még inkább felnyitja a szemem, hogy mekkora hibát követtem el akkor, mikor az anyját belerángattam a világomba, és képtelen voltam elengedni akkor, mikor még lehetőségem lehetett volna rá.
-Jól hallottad. Soha nem akartam hazudni sem neked sem anyádnak, de ez túlnőtt rajtam, rajtunk.-figyelem, ahogy hátrébb húzódik, s bár próbálok, minden erőmmel azon vagyok, hogy szemébe nézzek, a szégyen és talán a bennem dúló önmarcangolás arra késztet, hogy inkább a földre szegezzem tekintetem. Odébb rúgok egy faágat, tenyereimmel hajamba túrok és veszek egy mély levegőt, hogy elmondhassam neki azt, amit joga volt tudni.
-Mielőtt megismertem anyád, az én családom nem csak az autószereléssel foglalkozott. Vadásznak neveltek. Olyannak, aki természetfelettiekre vadászik. Engem egészen addig hidegen hagyott, hogy mit is csinálok, amíg nem találkoztam Clare-vel.-húzódik féloldalas mosoly arcomra, ahogy a földet bámulva újra eszembe jutnak azok az évek. -Aztán jöttél te, és egy percig sem kételkedtem, hogy akarom e ezt az egészet. Lehetőséget kaptam, hogy boldog családom legyen, de az élet adott egy pofont, és mindez ketté tört. Az anyád megváltozott, majd egyik éjszaka rájöttem, hogy a kimaradozásaim ellenére sem fog változni a helyzet. Volt valakije, aki... egy vámpír. Az, akit egész életemben karókkal meg puskákkal üldöztem éjszakánként. De amikor végeztem vele, nem gondoltam, hogy az a vörös dög bosszút fog állni rajtatok.-tértem végül a lényegre, állkapcsom megfeszült a puszta gondolattól is, s bár nem hibáztattam volna azért sem, ha most itt hagy, noha fogalmam sem volt róla, hogy mit kezdett volna magával, reménykedtem, ahogy mindig is tettem.
-Öt éve élek ezzel... De most itt vagy, és minden értelmét vesztette.-dobom le vállamról a táskát, amiben a fegyverek voltak, az üvegekkel teli lévő zsákocska mellé. Nem értettem, hogy mégis mi hozhatta vissza. Hisz csak egy egyszerű kislány volt. Bár ebben is kételkedtem, amióta csak megszületett. Viszont az az idő, amikor kiskorában fülig olajosan tapogatott össze mindent, ami keze ügyébe került épp az ellenkezőjéről tanúskodott. Teljesen normálisnak tűnt. Öt év alatt pedig mintha mit sem változott volna. Ugyan az a mosoly, az a kételkedő és kíváncsi tekintet, az a hosszú szőke haj. Mindig elképzeltem, amikor még kezemben tartottam pelenkásként, hogy milyen lesz, ha felnő, de oly távolinak tűnt, hogy elvetettem ezen gondolataim. Erre tessék, most itt van...
music:I Do It For You|words: 448


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 06, 2014 8:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


shane and Fay
Apuci pici lánya


Éreztem rajta a feszültséget, éreztem, hogy boldog, de még mindig bánja az ami a múltban történt. Boszorkányok, na igen az nekem is bőven kijutott, hiszen nem elég, hogy halvány lila gyík fingom sincs arról, hogy kihozott engem vissza, vagy hogy mi is vagyok én valójában.

- Itt vagyok az a lényeg és semmi más - bújok oda hozzá, olyan izmos, vagy csak én felejtettem már el ölelését. Istenem lehet jobban oda kellett volna figyelnem, amikor anyám boszorkány leckéket adott, vagy is legalább, ha el hittem volna már haladás lett volna. Hallom szívének zörejét, ahogy ütemre ver a szíve. Belenézek édesapám szemeibe, amik egész életemen át kísértek.
-Ezt hogy érted? - távolodom el tőle egy kicsit, majd pillantásaimat vettem rá.
Nem értettem semmit, már az is igen furcsa volt számomra, hogy 5 év telt el, tudatlanságban voltam, és ez a sejtelmes viselkedés csak jobban fokozta.  

zene • - • ©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 05, 2014 7:24 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


Fay & Shane

Egy rakás dolog jutott eszembe, amit mondani akartam neki, kérdezni tőle vagy csak megérteni, hogy hogyan is kerül ő ide. Öt éve éltem a tudattal, hogy meghaltak aznap, és épeszű magyarázatra nem találtam, hogy miért térhetett ő vissza. Megpróbáltam megkeresni, de csupa haszontalan boszorkányba botlottam, akik valami másik oldalról beszéltek, ahol bár elérhetem, ha akarom vissza is hozhatom. Nem értettem pontosan, ez mit jelentett, de a busás ár, amit kértek... Azért az eszem nem ment el, egész életemben nem akarok tartozni senkinek.
Szorosan magamhoz ölelem törékeny testét, ami már nem olyan apró, mint annak tűnt, mikor utoljára a kezemben tarthattam. Letörlöm a könnycseppet arcáról, és próbálok egy olyan válasszal szolgálni számára, ami megfelelő lenne. De nem tudok mit mondani.
-Hát én se, de kitalálunk majd valamit. Őszintén nem is érdekel, hogy mi folyik itt, inkább az, hogy itt vagy.-húzom mosolyra szám, amit nem is emlékszem, mikor tettem meg utoljára. De biztos voltam benne, hogy nem az elmúlt két évben.
-Mit gondolsz hány boszorkánynál jártam, hogy kiderítsem mi történt veletek? Mindegyik egy vörös vámpír nőhöz vezetett, és én...-emlékeztem arra az éjszakára és tudtam, hogy az egész családom halálát csak magamnak köszönhettem. Mert én voltam az, aki azt a fickót megöltem a pajtában, és én voltam az, aki hagyta, hogy a felesége és a lánya egy puszta közepén álló farmon éljen, mikor a körülöttük élő világban annyi borzalom volt. Én nem figyeltem rájuk, hagytam őket magukra, és meg is fizettem érte. Busásan. -Miattam haltatok meg. Miattam, mert hazudtam arról ki vagyok, hogy világ életemben mi voltam. Én csak... Fogalmam sincs mit gondoltam, amikor fiatalabb voltam.-vallom be könny áztatta arcára nézve, s próbáltam csupán egy észérvet felsorakoztatni amellett, hogy elhiggyem ezt, és keresni akarjak egy magyarázatot erre. Mégsem érdekelt a válasz, az foglalkoztatott csak, hogy ő itt volt.
-Öt éve egyszer sem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rátok.-ismerem el gyengeségem, ami végig kísért eddigi utamon is, és ami nem hagy nyugodni soha, s én ezt mégsem bántam. Mert emlékeztetett arra, hogy amikor boldog lehettem, amikor szerettem valakit, elhalasztottam a lehetőségem.
music:I Do It For You|words: 342


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 05, 2014 1:21 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


shane and Fay
Apuci pici lánya


Futok felé, és nem törődöm semmiel sem ami elém kerül, nem érdekel, ha elesem, mert tudom, hogy édesapám felsegít.
Belefutok a karjaiba, szorosan ölelem magamhoz, erősen és nem akarom el ereszteni őt, soha sem. Két keze közé fogja az arcom, micsoda érzés.
Sírásban törtem ki éreztem, ahogyan a meleg könny cseppek végig gördülnek az arcomon és tudtam, hogy nem álom, tudtam, hogy már tényleg élek, és az hogy vele vagyok még nagyobb örömmel tölt el.

- Én nem tudomm.. csak..csak ott ébredtem.. és téged akartalak látni.- mondtam sírva, dadogva. Aztán meg remegtem, mikor meg hallottam a a bűvös 5 évet.
- Ezt nem értem. - én ebből nem észleltem semmit se, nem értettem semmit, össze zavarodtam.
- Kerestél engem? - kérdeztem meg apámat, majd meg simogattam izmos karjait, növekedett az izma, biztos sok nő veszi körbe

zene • Remélem jó lesz nem szeretek kezdőt írni  27  • ©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 04, 2014 8:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


Fay & Shane

Nem tudtam eldönteni, hogy valósággal megfagyott e bennem a vérem, vagy annyira ledöbbentem, hogy kihagyott a szívem, vagy esetleg mind a kettő egyszerre. Két dolog fordult meg a fejemben. Vagyis egy. Vagy egy se. Emlékeztem a napra, amikor vérbe fagyott teste mellett álltam, tartottam törékeny testét kezeim között és néztem élettelen, immár komor arcát. De soha nem erre akartam emlékezni. Mindig a mosolygós arcára gondoltam, amikor kirándulni vittem, vagy a műhelyben a kulcsokat válogatva adta kezembe a megfelelőt, míg én a kocsi alatt feküdve szereltem azt. Emlékeztem, amikor ölembe ülve élvezte, hogy a kormányt foghatja, míg én a gázpedált nyomom. Az a mosolygós arc köszönt most rám vissza, és szívverésem fülemben zakatolva emlékek hadát hagyta, hogy előtörjön.
Ahogy közeledett felém, egyre biztosabb lettem benne, hogy nem hallucinálok, hogy itt van, és valóban ő az, akit kezeim között tarthatok újra. Könnyedén, de szorosan öleltem át, húztam magamhoz, míg akarva akaratlan szememből egy könnycsepp gördült le.
-Édes Istenem, de hiányoztál.-tolom el magamtól arcát érdes tenyereim közé fogva pillantottam a tőlem örökölt tündöklő kék szemébe, majd újra magamhoz húztam.
-Bármennyire szeretném ezt elhinni, ez csak egy álom lehet. Öt éve meghaltál. A kezeim között tartottalak akkor. Hogy lehetsz most mégis itt?-tör elő belőlem a kérdés, ami itt motoszkál agyamban, s bármennyire örülök, hogy láthatom, nem hagy nyugodni. Megtörölve szemem elengedem, s eltűnődöm azon, hogy mennyit nőtt. Magas, kecses alkata lett, ugyan az az üde szempár a hosszú szőke hajjal és azzal a mosollyal, ami tudatomba égett.
music:Walk This Way|words: 300


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 04, 2014 8:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


shane and Fay
Apuci pici lánya


Belevetettem magam a zöld fűbe és, mint egy gyerek játszadozni kezdtem. Soha se voltam ilyen boldog, mint ebben a pillanatban, vagy is nem emlékszem rá. A fú puha volt, akár egy párna vagy valami, nagyon jó volt és a nap még mindig úgy sütött le rám.

Egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Oda pillanottam és elöször nem értettem, hogy ki az, de amikor a nevemen szólított elkezdtem felé futni, botladozva.
- Apa. - Kiáltottam rá, de ő rémült volt vagy nem is tudtam eldönteni, hogy milyen. Féltem, hogy nem ismer meg vagy szörnyek néz, de nem tudom, hogy kihozzott vissza, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy itt vagyok.

zene • Remélem jó lesz nem szeretek kezdőt írni  27  • ©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 04, 2014 7:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


Fay & Shane

A kocsim a szervizből egész gyorsan kikerült, szemöldököm is elkezdett gyógyulni, és úgy döntöttem gyakorlok egy kicsit, mert az az eset a boszorkánnyal meg a furcsa ellenségeivel nem igazán cáfolt rá, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból. Minden jel arra utalt, hogy ösztöneim kissé kopottak lettek, belassultak mozdulataim, ami soha semmi jót nem jelenthetett. De ez a korral és talán a nagy magányommal is járhatott. Felpakoltam a táskám, karók helyett puskát és vaktöltényeket tettem el, s némi célpontként szolgáló üveget, ami tegnap estéről megmaradt.
A kocsiért fizetett ár busás volt, készpénzem fogytán volt, munka híján most maximum azért imádkozhattam, hogy valami csoda folytán a motelből ne dobjanak ki, amiért nem fizettem még, de a szobát fenntartottam. Noha a fegyvereim a furgonban voltak, így ha tovább kellett volna állnom sem történt volna különösebb vész.
A nyakamban lógó láncra pillantottam, amin a lányom és a feleségem neve állt. A dögcédula másik oldalán pedig az apám neve. Emlékekből sose elég.
Kiszálltam a kocsimból, amit egy, az erdőbe nyíló bekötőút mentén hagytam, s gyalogszerrel indultam beljebb, hátamon a táskával, kezemben a zörgő üvegeket rejtő szatyorral. Amikor a tisztásra értem, körbepillantottam, és mintha a távolban megpillantottam volna valamit. Elindultam hát, szabad kezem az övemben lévő pisztolyra fogva. Soha nem lehet tudni.
Ahogy megpillantottam a szőke fürtöket, ahogy a szél játszik velük, a mellkasom szorítani kezdett.
-Az nem lehet...-a zacskó erőtlenül hullott a földre, az üvegek hangosan összekoccanva jelezték, hogy bizony egy-kettő eltörött közülük, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Öt év. Öt év telt el, mióta a lányom életben láthattam. Ez nem lehetett ő. Csak képzelődöm. De akárhogy is pislogok, nem akar megváltozni az arc. A fáradtság teszi minden bizonnyal.
-Fay?-csúszik ki a számon a kérdés, s egyben neve is, s titkon reménykedem, ugyanakkor egy részem azt reméli, hogy csak csal a szemem.

music:Walk This Way|words: 300


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 04, 2014 7:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


shane and Fay
Apuci pici lánya
Kiértem a temetőből és megcsapott a nap sugarai. Nem hittem a szememnek, hogy itt minden olyan szép. Éreztem magamon a nap melegét, ahogyan sütötte a bőrömet. Feltartottam az arcomat, hogy érje egy kis meleg azt is, behunytam a szememet és beleszippantottam a levegőbe. Leguggoltam és a fűbe túrtam, el se hiszem, hogy élek, de már csak azt kéne kideríteni, hogy még is hol a francban vagyok. Megráztam a hajam, a dús szőke hajamat a szélben, ami vadul tépet bele egy pillanatra. Istenem micsoda jó érzés élni.  Emlékszem, hogy apával gyakran túráztunk és igazi kis vasgyúrót nevelt belőlem, hála istenek nem vagyok egy nyavalygós hülye picsa.

Emlékszem, ahogyan fogta a kezemet és együtt vágtunk neki a nagy folyóknak és ugrándoztunk, mint egy bakkecske. Gyerekoromban talán édesapám volt a legjobb.
Anyám soha nem volt olyan kedves velem, mint ő. De bárcsak újra láthatnám és megölelhetném apukámat. Az arceszének illatát érezhetném, milyen jó is lenne, de nem tudom, hogy hol van és mikor is láthatom újra.


zene • Remélem jó lesz nem szeretek kezdőt írni  27  • ©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 29, 2014 9:45 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


Eva & Trish

Nehézkes, amikor nem találom a helyemet sehol, és ha még egy picit távol szeretnék lenni a város zajaitól és mindenétől, akkor sem találok olyan helyet, ami jó lenne számomra. Ide is csak ezért jöttem, hogy magányos lehetek ideig-óráig. Még itt sem. És egy másik boszi társaságát élvezhetem. Sziporkázó élmény lesz.
- Akkor máris egyetértünk valamiben - kaján megjegyzést tettem, sokszor vagyok ilyen cinikus, mert valahogy ez bennem van.
Úgy érzem, ez egy nagyon érdekes kommunikáció lesz. Nem vagyok idős, viszont ő az, bár még nem molyrágta vagy aggastyán, csak az életkorára mondható ez, külleme alapján egy csinos és jó megjelenésű hölgy.  
- A sors tud tréfálkozni is - ördögi mosolyomat megvillantottam. - ... és érdekes embereket összehozni - folytattam enyhülő mosollyal az arcocskámon. - Te nem tűnsz valami túl kedves és jótett léleknek - mindig szókimondó voltam, és most ez az én érzésem, viszont ha azt vesszük, én sem tartozom abba a kategóriába.

music: - | note: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my lovely sister ♢

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :

Humor :
are you kidding me? ♢



A poszt írója Eva May Fischer
Elküldésének ideje Kedd Júl. 29, 2014 1:25 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


to  trish evans

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahányszor a szabad ég alá sodort az élet, gyermekek kacaját hallottam. Hogy honnan rémlett fel mindez? Talán a gyerekkoromból, mikor Zooey-val együtt játszottunk, együtt bújócskáztunk, és néha a családunk szolgálatában álló férfi kisfiával fogócskáztunk. Nem egyszer szidtak le minket érte, hiszen minket úrilányként neveltek, nem vegyülhettünk az akkor pórnépnek nevezett társadalmi réteggel. Milyen költői, hogy évekkel később pontosan egy ilyen férfiba szerettem bele... nem volt se pénze, se rangja. Egy egyszerű városi férfi volt, aki a szülei által készített ruhaneműket árulta.
Visszakanyarodtam. Zooey visszahozataláért mindent meg kell tennem. Akár mások életét is feláldozom érte, csak hogy ismét itt legyen.
És mikor egy hang ütötte meg a fülemet, automatikusan fordultam az irányba, és egy mosoly rajzolódott ki orcáimra.
- Nos, ezt mondhatnám én is - tettem még hozzá gondolatként, miután végigmértem őt. Fiatal, nem olyan életerős mint én. Mostanában inkább így nevezem a magamfajta vén boszorkányokat. De ő éppen ellenkezőleg... még új a szakmában. Legalábbis hozzám képest biztosan.
- Egy néptelen, kihalt helyen... két boszorkány egyszerre. Hát mi ez, ha nem sors? - fordultam felé egyre csak szélesedő mosollyal.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 22, 2014 1:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


Eva & Trish

Nem szeretek üldögélni, nem szeretek unatkozni, mindig mehetnékem van. S egy kis felfedezőút pedig belefér a kicsiny szabadidőmbe, és addig sem kell azon gondolkodnom, hogy mitévő legyek.
Kellene találnom valami olyan helyet, ami több, mint kellemes és hátborzongató lehet valaki számára. Egyetlen hiba csúszik ebbe, mégpedig az, hogy én sehol sem rettegek, nem tudnám kimondani azt a számon, hogy félek. Ahhoz én túlságosan is büszke és merész jellem vagyok, hogy ezt bármikor kijelentsem.
''Gyalogtúra Mystic Falls-ban'' elnevezésű programot szerveztem, természetesen csak magamnak. A főtér, a park ismerős már, viszont a városkán kívüli helyek is érdekelnek engem. Sok dologról hallottam, olvastam, és azt hiszem, ideje megismernem... Az erdőben kóboroltam, amikor a szemem elé került egy nagyobb tisztás. Akkor megláttam ott egy nőt, kicsit mérgelődtem, még itt sincs egyedüllét. Sosem volt zavaró nekem ez, így hát fogtam magam, és elindultam.
- Reméltem, egyedül leszek errefelé, de ahogy látom, más is ugyanezt várta - egyet mosolyogtam a fajtársamra, mert bizony, ő egy boszi.  

music: - | note: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my lovely sister ♢

Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :

Humor :
are you kidding me? ♢



A poszt írója Eva May Fischer
Elküldésének ideje Vas. Jún. 22, 2014 11:56 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next


to  trish evans

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ez a város hemzseg a természetfelettitől. Amit jelen helyzetben éppenhogy nem bánnék... HA! Nem vámpírból állna a nagytömeg... hiszen bárhogy is nézem, rám veszéllyel vannak. Velük lehetetlen olyan egyezséget kötni, amelyből nem én jönnék ki rosszul... van értelme egyáltalán a boszorkányoknak? Vagy vámpíroknak? Ezt nem akarom firtatni, az ősi boszorkány dolga, hogy végre eltegye láb alól a kis porontyait. Engem ez hidegen hagy. Csak az én nyakam ne bánja. Márpedig fogja... ez a Victor nevű férfi elég nyilvánvalóan a tudtomra adta, hogy az életemet akarja, amiért erőszakkal vettem vért Katherine-től. Komolyan úgy tesz, mintha még szeretné. Nevetséges.
Megálltam a nyílt terepen, és sóhajtottam egyet. Na, most mit is fogunk csinálni? Igen, megvan... kerítünk egy másik boszorkányt, aki majd segít Zooey ügyében. Csak nem lehet olyan nehéz őket... megtalálni itt... vagy igen? Nem sok szerencsém volt eddig a boszorkányokhoz. Ha őszinte akarok lenni.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 27, 2014 11:00 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next




Zara & Cass



Bánj óvatosan a gondolataiddal, bármikor szavakká válhatnak..



Szórakoztatott a dolog, ahogy ott állt velem szembe, mint egy védtelen bárányka, aki arra vár, hogy megjelenjen egy jóságos pásztor és megvédje a gonosz farkastól, ám felcserélődtek a szerepek. Én vagyok a bárány, és Ő a farkas. Ez van, mikor a fagyi visszanyal. S mivel nem közeledett csak egyhelyben toporgott, így arra a következtetésre jutottam, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. És, hát pontosan ezt teszi. Csak áll tisztes távolságból és pofázik nekem. Egyéniség? Pff, hol van benne egy csöpp egyéniség?
- Ugyan gyermekem. Nézz magadra, nem vagy más, mint egy ócska reszkető gyerek. Mit tennél velem? – álltam fel és elindultam felé, most már kezdtem nagyon morcos lenni és elé álltam, bele lépve az intim szférájába.
- Keress fel, ha épp kigondoltad mit tennél. – nevettem bele az arcába és eltűntem a szeme előle. Nekem nincs szűkségem bébi csőszségre és főleg nem rá nincs időm. Menjen a fenébe és keressen másik játszó partnert.

//Köszi a játékot.  40 




Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 27, 2014 10:43 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next

Cassandra & Zara

The world I knew is broken..

Még mindig igen zavar az a tenyérbemászó vigyor a képén. Szeretném letörölni onnan, szépen elkenni a szája szélét, vagy a hajába kapaszkodni és végigrángatni a földön.. Igen, nagyon szívesen megtenném, mindenféle nehézség nélkül. Ám nem hiszem, hogy szótlanul tűrné. Nem esek ugyanabba a csapdába többször, nem fogom lebecsülni az ellenfelet. Egyszer megtettem, alig néhány évvel ezelőtt. Azt hinné az ember, hogy ezek után már nem is vágyódom ilyesféle harc után. Pedig ó, dehogynem.
- Én még így is egyéniség vagyok.. - kacsintok rá. Nehéz lenne engem utánozni, szinte lehetetlen. Nem adom meg neki az örömöt, hogy láthatja rajtam, igenis dühít hogy kiröhög. Tegye csak.. Nevessen egy jót, mert ha így folytatja, utoljára teszi.
- Tudod drágám.. - kezdek el szórakozni a hajammal, ahogy nekidőlök a fának tisztes távolságban tőle. - Próbálkozni lehet.. - vigyorgok továbbra is. - De én a helyedben nem kezdenék öngyilkos akcióba.. - oktatom ki lekezelő hangnemben. Ha úgy gondolja ismer, hát téved. Méghozzá igen nagyot.. Épp elég dolog történt velem ahhoz, hogy megváltozzon a hozzáállásom. Ha így folytatja, hamarosan meg is tapasztalhatja..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 19, 2014 9:44 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next




Zara & Cass



Bánj óvatosan a gondolataiddal, bármikor szavakká válhatnak..



Kicsi lánynak felvágták a nyelvét, persze akkor se volt egy kuka mikor először találkoztunk, de az óta, mintha megeredt volna a nyelve. Nem törődöm módon beszélt és viselkedett. Lehet történtek dolgok, de kit érdekel? Ha tovább élezi rajtam a nyelvét, nagybajba fog kerülni a hercegnő.
- Úgy sajnállak, hogy semmi egyediség nem szorult beléd. – színpadiasan elhúztam a számat és hangos kacagásba törve támaszkodtam neki az egyik kezemmel a fának és a hasamat fogtam. Néha kicsit túlzásba esek. De ez vagyok én, így kell szeretni.
- Jót tenni, veled? Ne nevetess, még azért élsz, hogy meg élj minden kínlódást és szenvedést. Semmi ideig nem tartana kikapni a szívedet a mellkasodból. És ha elég gyors vagyok, láthatod, hogy milyen elfajzott szíved van, ami koromfeketében pompázik a keserűségtől. – váltottam komoly hangnemre és leültem az egyik korhadt tuskóra. Sosem érdekelt a ruhám, vagy bármi más. Szóval nyugodt szívvel ücsöröghetek. Micsoda drámai hangnembe tudok váltani, és nem beszélve róla, hogy elég régóta is keserítem az életét a kis drágának. De így ár aki szemtelen velem.




Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 7:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next

Cassandra & Zara

The world I knew is broken..

Korántsem volt olyan viszonyunk, hogy cseverésszünk egymással, és azt hiszem folytatjuk is eme kitűnő hagyományt. Túl sok minden van a számláján már ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül hagyjam felbukkanását. De azért én sem arról vagyok híres, hogy tűröm, ha kicsesznek velem. Viszont a kicsinyes bosszú nem olyan módszer, amit megengedek magamnak. Az a hozzá hasonlók fegyvere. Nem alacsonyítom le magam.
- Néhányszor.. - játszottam meg magam, mintha gondolkodnék a válaszon, pedig az itt volt a nyelvem hegyén. Nem zavart, hogy közeledni kezd, bár elhúztam a számat. - De a legtöbb ember mondandóját eleresztem a fülem mellett.. - mosolyodtam el, mintha egy rég nem látott barátnőt köszöntenék. Persze szavaim nem ezt támasztották alá. Mindez által azért elég kifejezőek voltak. Nem látom őt szívesen, azt meg főleg nem fogom hagyni, hogy kutakodjon az életemben.. Kis vérszívó..
- A te szerencséddel, még a végén jót tennél velem.. - forgatom meg a szemeimet. Elvégre sikerült belém botlania. Mi ez, ha nem irónia?
Azt, hogy én mit tennék örömmel, nyilván tudja, de ha mégsem, sikeresen kimutatom neki ismét fogam fehérjét. Nem látott még a legjobb formámban, és most közel sem vagyok olyan zaklatott, mint egykoron.. Ha pedig egy csinos fogsortetkóra pályázik, jó úton halad felé.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 12, 2014 9:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next




Zara & Cass



Bánj óvatosan a gondolataiddal, bármikor szavakká válhatnak..



Olyan volt, mintha az egész tüdőm megtelt volna azzal a bűzzel, amit egy farkas bír árasztani, aztán csak vártam és vártam, hogy mi és hogy lesz. Azért már felkeltette az érdeklődésemet, ha már ennyire egykedvűen áll a dolgokhoz. Nem beszélve róla, hogy nem törődöm, módon mászkál előttem, mint egy madame. Aztán jött az a bizonyos mondat, ami mindent megmagyarázott, a kicsi Zara, hányszor keresztbe tettem neki, élvezet volt látni a szenvedését.
- Mondták már, hogy nem illik lopni? Főleg nem olyan mondatot, amiről a másik ismerszik meg? – dobolni kezdtem az egyik közeli fának dőlve. Nagyszájú farkas hölgyemény nem fogja könnyen adni magát, főleg nem így, hogy egymás nagy ellenségei vagyunk. Tökéletes pillanat. Na persze azért remeg a szívem, hogy átváltozik. De vele ellentétben én a fán tudok gubbasztani. A lábaim egyre hevesebben mozgott és éreztem, ahogy felforr bennem az ideg, ahogy ilyen hanyag mód kezeli a jelenlétem.
- Keserű életedben van, még amit szét tudnék cincálni? Örömmel tenném. – kacsintok rá egyet és megrázva magam, lököm el a testem a fától és közeledek felé. Igen, vagyok akkora őrült, hogy felidegesítsek egy farkast és magamra haragítsam. De nem, nem vagyok akkora bolond, hogy meg is ölesem magam. Nekem tervem van még előtte meg kell találjam Erint és megbeszélni a dolgainkat.




Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 12, 2014 5:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next

Cassandra & Zara

The world I knew is broken..

Nem sok esélyem van arra, hogy sokáig rejtőzzek Curtis elől, de nem is célom. Sokkal inkább érdekelne, mit tenne, ha végre találkoznánk. Azt hiszem ezért is nem félek a gondolattól, hogy hamarosan szembe kerülök vele. Bár, ha ez hiánytalanul igaz lenne, nem mászkálnék olyan sokat erdő környékén. Mostanában nem csak olyankor járom a csendes vidéket, mikor átváltozom, hogy kiengedjem a gőzt. Bár mindig is inkább voltam társasági ember, mint magamba forduló.. Szókimondó természetemből nem is következtetne másra az ember. És lám.. Ismét a kihalt részen bandukolok. Egyedül.. Még ha egy ígéretes numera reményében járnék erre, egy igazán szexi félistennel, komolyan, meg is érteném magamat. Ehelyett viszont egyedül vagyok, legalábbis először úgy gondolom. Aztán hangokat hallok magam mögül, de nem kell megszólalnia ahhoz, hogy tudjam, már nem vagyok egymagam. A levegőben érzem az édeskés parfümillatot, ami körbelengi, így el is könyvelem egyből, hogy nővel van dolgom. Méghozzá nem is akárkivel.. Ismerős ez az illat, és nem épp a legkedvesebb emlékeimet idézi fel. Nem mondhatnám, hogy csalódok, mikor megfordulok, hogy ő is rám ismerjen... Bár lehetséges, hogy már nem ismer meg. Mondjuk személy szerint én mindig tudom, mikor és ki próbált meg keresztbe tenni nekem, így nehezebben felejtek. Azt, hogy én mikor próbáltam átvágni valakit, egyszerűbb bezavarni, hiszen egészen sok alanya volt tevékenységemnek. Főleg néhány évvel ezelőtt.
- Ne üsd bele az orrod mindenbe, még a végén letörik.. - válaszoltam negédes mosollyal, és már le is lepleztem magam előtte. Imádtam az ilyen játékokat, hiszen én vagyok előnyben. Ő mondogatta nekem mindig eme apró okosságot. Vajon ráismer?
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next

Vissza az elejére Go down
 

Néptelen tisztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next

 Similar topics

-
» Tisztás terület
» Tisztások és környékük

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros :: Erdõ és kripták
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3