Share | 

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Tartózkodási hely :
seattle ♑
Hobbi & foglalkozás :
i show the way for my humans ♑
Humor :
not so delicious ♑



A poszt írója Tamara C. Sonne
Elküldésének ideje Szer. Május 08, 2013 1:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Viventem


Még nem jártam az iskolában, de egyre inkább sürget az idő, hogy megtegyem. Nem szeretném, ha elhappolnák előlem a lehetőséget, márpedig abban az állásban csupán az van: lehetőségek. Rengeteg... lehetőség.
Most vadászni akarok itt, mert a gyomrom éhesen rándul össze percek, vagy talán órák óta. Állatot, embert.. ha ember téved erre, akkor is csak egy apró seb, de nem akarok megölni senkit. De nem hallottam emberi lépteket..
Egészen pár perc elteltéig csalódott voltam, de akkor.. meghallottam valamit.. valami közelítőt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 07, 2013 10:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Miután ellőttem a vesszőket, csak lassan elindultam áldozatom felé. Meg sem vártam, hogy megnézzem biztosan jó helyen találtam e el. Hiszen biztos voltam benne, sosem hibázok, legalábbis ha íjjal való pontosságról van szó. Az íjam az életem részévé vált, ezt tartom a leghatásosabb fegyvernek és persze érzelmi értéke is van. Ugyanis anyám adta nekem kiskoromban, ez az íj még a nagyapámé volt. Azóta pedig rengeteg időt fektettem abba, hogy tökéletesítsem a vele való pontosságomat és gyorsaságomat. Szóval mára már egy pisztoly sem ér fel ellene. Amikor odaértem, csak lenéztem szenvedő arcára elmosolyodva. Gyűlölöm őket, szóval ha ilyen állapotban látok egyet, egyfajta örömmel tölt el. A pillanat kiélvezése után, csak elővettem egy verbénás fecskendőt, majd nyakába döftem. Bár látszott rajta, hogy nem sok ereje lenne küzdeni, így mégis csak biztosabb.
Amikor eszméletét vesztette, kihúztam belőle a vesszőimet, majd eltettem. Ez után pedig felkaptam a hátamra, majd elvittem egy zártabb helyre. Ugyan arra ahol azt a másik vámpírt faggattam ki, még a városba érkezésem napján. Bár azt hiszem most nehezebb dolgom lesz, egy már így is haldokló vámpír... Nem hiszem, hogy könnyen rávehető azokkal a módszerekkel amiket használni szoktam. Őt ugyanis nem érdekli az élete, így is, úgy is meghal. Szóval itt csak a kőkemény kínzás az ami miatt mégis megeredhet a nyelve. Olyannyira, hogy ő már azért könyörögjön, hogy végezzek vele.

[Elhagyatott templom]
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my whole world ≫

Tartózkodási hely :
seattle ≫
Hobbi & foglalkozás :
joking ≫



A poszt írója Wendy C. Palmer
Elküldésének ideje Hétf. Május 06, 2013 8:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Próbáltam hangokra összpontosítani, de annyira sem sikerült, mint eddig bármikor... az okát csak sejtem, de már nem is sejtelem, hanem valóság. A vérfarkas méreg folyamatosan dolgozik bennem, és hiába szorítom össze szemeimet, hiába koncentzárlok valami szépre, nem múlik el.. nem akar elmúlni, mert kínoz engem!
- Valaki.. múlassza.. már el!!! - ordítottam fel összeszorított szemekkel, és így néztem az ég felé, verítékes arccal. Úgy éreztem, hogy nem fogok eljutni a fáig sem, hogy megtámaszkodjak, ekkor viszont rém furcsa dolog történt, és éreztem valamit.. magamban..
Felkiáltottam, és elborzadva érzékeltem, hogy megjött a második ugyanolyan érzésű dolog is, ami egyenesen az előbb kiszemelt fának szögezett engem.
- Mi a... fene...? - próbáltam meg kirántani magamból, de hiába sziszegtem, hiába szorítottam össze fogaimat... mindenem fájt. Nagyon.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 04, 2013 8:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

[Elhagyatott gyárépület]
Evelyn

Miután otthagytam a lány az erdő irányába indultam el. Biztos voltam benne, hogy azon a helyen is akad majd le vadászi való vámpír. Hiszen sokszor menekülnek erre a helyre, miután táplálkoztak vagy csak felidézni a múltjukat. Ugyanis az erdő az a hely ami a legkevesebbet változik az idők elteltével. Pontosan tudom mi jár a fejükben, az idő amit arra fordítottam, hogy kiismerjem őket most mutatkozik meg igazán. Eddig csapatban vadásztam, ami borzalmas volt, csak hátráltattak és parancsolgattak. Most, hogy saját céljaim vezérelnek, most tudom igazán hasznosítani az ott szerzett tudást.
A vadászatra koncentrálva indutam el az erdő mélyére, tudom szívverésem vagy légzésem hangját nem rejthetem el. Ezért is fontosak a jó reflexek, hogy hiába gyorsak, te előttük tudj gondolkodni. Már nem képesek meglepni és ellenem használni gyorsaságukat. Ha tisztában vagy támadásaik gyenge pontjaival, ez nem jelenthet problémát. Ez az egyik oka, hogy először is a jó kondiba lendülést javasoltam annak a lánynak. Ezzel tudja erősíteni reflexeit és később ezt ellenük fordítani.
Majd egy tisztás felé közeledtem, ahol egy lányt láttam egy fa törzsében ücsörögni. Amikor egyre közelebb értem, már nem is tűnt olyan emberinek, sőt olyan volt mint egy vámpír, aki farkas harapástól szenved. Arra gondoltam, hogy ha már úgy is haldoklik, előbb még kicsit kifaggatom. Hátha megtudok tőle valami új információt a városban elő vámpírokról. Tudtam, hogy bizonyára meg sem hallott, abban az állapotban az, nagyobb baja is van, mintsem a hozzá közeledő hangokra figyelni. Az íjamat felhúzva lőttem ki az elsőt majd egy második veszőt, hogy a fához szögezzem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my whole world ≫

Tartózkodási hely :
seattle ≫
Hobbi & foglalkozás :
joking ≫



A poszt írója Wendy C. Palmer
Elküldésének ideje Pént. Május 03, 2013 8:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Nem tudom, hogy miként és ezúttal hogy tévedtem ide. Talán tébolyult perceim egyik komor szüleménye, de kiszabadultam onnan, ahol voltam. Nevetséges talán, de nem tudom kontrolállni magam. Egyszerűen... olyan furcsa, olyan hihetetlen mindez, hogy már nem tudom, mit kellene tennem, mondanom, éreznem..
Megtámaszkodtam az egyik fa törzsében, és lihegve töröltem le verejtékemet. Életre kelt bennem egy szörnyeteg, ami csak dobolt, és dobolt és dobolt... meg akart ölni belülről, marcangolta a bensőmet, és kegyetlennek éreztem mindezt, mert nem ezt érdemeltem.. én mást akartam, nem így élni.
Lehunytam szemeimet, hatalmasat nyeltem, de fájdalmasan görnyedtem össze, és nyöszörögve próbáltam túlélni ezeket a semmihez sem fogható perceket.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
« her weakness
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
« mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
« you, little buddy



A poszt írója Benjamin Lockwood
Elküldésének ideje Szer. Május 01, 2013 9:53 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

- Ó, szóval egy tesitanár... meg kell hagyni, az alakján tökéletesen látszik - jegyeztem meg, közelebb sétálva hozzá, és vigyorogva mértem végig, jókedvűen időzve mellei bámulásában, majd elégedetten sóhajtottam, és végül visszataláltam a szemeibe, hogy így tegyek rá még mélyebb benyomást.
- Óh, remélem nem baj, ha mostantól tegezlek. Nem lehetsz sokkal fiatalabb, mint én - mondtam vigyorogva, miközben kezet nyújtottam neki. - Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok középiskolás fiú... szívesen látnálak, miközben futtatod a lányokat - mondtam egy elbűvölő vigyorral. - A nevem Ben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 14, 2013 7:41 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next


Egy férfi lépett elém. Jóképű, meg kell hagyni. Bár be kell, hogy valljam, én világéletemben szingli voltam. Lassan ideje lenne ezen változtatni... -A nevem Massie Hamilton. Igazából már egy éve itt élek a városban, és a középiskolában dolgozom, mint tesitanár.- Elmosolyodtam. Ez a férfi valóban városkerülő lehet. Mondjuk én sem szoktam feltűnősködni. Inkább csendes megfigyelőnek titulálnám magamat. -És önt hogy hívják?- ez a magázódás nekem kissé kellemetlen, hiszen a diákokkal és a többi tanárral is mindig tegeződni szoktam. Na mindegy, kibírom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
« her weakness
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
« mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
« you, little buddy



A poszt írója Benjamin Lockwood
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 07, 2013 9:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Felfigyeltem valamire. Leginkább egy közeledő nőre, akinek lépteit már messziről hallottam, mégis jólesett nem felfigyelni rá. Talán tőlem volt ez badarság, de igazából meg... hm, ezt még át kell gondolnom. Talán ez a baj velem néha. Sokat gondolkodom. Pedig ezt a vétket általában nem követem el, most mégis megtörtént.
- Ki maga? - léptem közelebb hozzá. Jelezve a békés szándékaimat, zsebre dúgtam a kezemet. Talán így nem hiszi, hogy neki akarok ugrani. Az eléggé... irreális lenne, nem?
- Sosem láttam még a városban. Vagy talán olyan városkerülő vagyok, hogy... ez az oka ennek? - sóhajtottam fel, végigmérve csinos alakját. Vérfarkas volt, ezt rögtön meg tudtam ítélni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 07, 2013 10:58 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next


Napok óta mindig úgy ébredek, mint akit fejbevertek, és ez ma sem volt másképp. Ez valószínűleg azért van, mert közeledik a telihold. Nem... nem akarom... Már három éve annak, hogy először átváltoztam, de a fájdalom még mindig ugyanolyan kínzás számomra. Mindig felkészítem magam lelkileg az újabb átváltozásra, de... erre tulajdonképpen nem lehet felkészülni. Ehhez a nyomott hangulathoz még ott van a tanítás is. Nem mintha nem szeretnék tanítani, csak ilyenkor, telihold közeledtével mindig van bennem némi félelem. Az a tipikus "mi történne, ha...". Mi történne, ha egy gyenge pillanatomban letépném az egyik diák fejét? Nem lenne túl szerencsés. Úgy döntöttem, hogy kiveszek egy szabadnapot, és kiszellőztetem a fejemet. Az erdő tűnt a legjobb választásnak, mert ilyenkor nem sokan mászkálnak itt. Nem siettem, lassú léptekkel bolyongtam céltalanul az erdőben, amikor elémtárult egy tisztás. Jobb helyet nem is találhattam volna a pihenésre. Csak egy bökkenő van: nem vagyok egyedül...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
« her weakness
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
« mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
« you, little buddy



A poszt írója Benjamin Lockwood
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 06, 2013 10:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Már csak igazán az hiányzott volna, ha nekiugrottam volna annak a vámpírvadásznak. A fene egye meg az arrogáns fejét, legközelebb isten bizony, lerúgom a helyéről.
Felsóhajtottam. Újra és újra. Kellett a friss levegő, amit máshol nem kaphatok meg, hát... most van itt az ideje. Egy kicsi szellőzés, annál jobb nem is kell.
Egy néptelen tisztásra hoztak lábaim, így mértem körbe a helyet. Eléggé... unszimpatikus volt, de a csendessége lenyűgözött. Legalább lenyugszom egy kicsikét.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 02, 2013 6:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Messua & Dommiel
Kicsit csodálkozva néztem szemeibe, ahogy azt mondta, hogy mit szólnék ha kinyírna, de aztán megforgattam szemeimet. Azt hittem, hogy egy kicsit okosabb, de még a végén kiderül, hogy milyen hülye. - Ostoba... - Mosolyodtam el egy kis gúnnyal benne, és lesütöttem szemeimet. Mondja már meg nekem az őszintét, hogy mit érne vele ha megölne. Az Ő drága ősellenségét aligha érdekelné ez a dolog, még akkor is ha a lánya vagyok. Most rohadtul okosnak hiszi magát, csak kár, hogy nem az! Persze én most lefogom törni a kis szarvait, és felvilágosítom, hogy minden csak nem egy zseni.

- Nem érnél vele semmit... nem érdeklem Nash-t, szóval el kell, hogy szomorítsalak! Nem vagy annyira okos mint hiszed! - Mosolyogtam halványan szánalommal, és felnéztem rá. Épp most mondtam neki, hogy ellenségek vagyunk Nash-al, erre benyögi, hogy megölne csak úgy bosszúból. Hát képzelje el, hogy nem fog megölni. Nehogy azt higgye, hogy elbír velem. Én ahhoz túlságosan erős vagyok egyrészt, másrészt pedig van tapasztalatom az ilyenekkel szembe, így nem fog kifogni rajtam ez a nem is tudom kicsoda. Nem távolodtam el tőle, nem éreztem magamban félelmet, sőt úgy tettem mint akit nem érdekel ez az egész, mert ez így is volt, nem érdekelt. Nem is értem mit képzel magáról! Bejelenti, hogy megöl... legalább tartaná magában, vagy nem is tudom! De kijelenteni viszont nagy hiba, mert így számítani fogok rá. Pedig az lenne a jó, ha épp az ellenkezőjét tenné, ami azt jelenti, hogy mélyen hallgat. És még azt hittem, hogy a szövetségesem lehetne a Nash elleni bosszúm kapcsán!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 01, 2013 7:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next


For Messua Cranford...
Messua Cranford... Nash fia... Megáll az angyal esze! Felálltam és elindultam feléje. Ma van a szerencse napom. Bár Nash meglépett nem sokon múlott, hogy kinyírjam. Most pedig a lánya is az ölembe hullott.
Elmosolyodtam. - Mit szólnál kicsim, ha bosszúból kinyírnálak? - kérdezem közömbösen. Már jobban voltam így újra feltudtam venni az kőszobor közömbös angyal álcámat. Ha kinyírom a csajt azzal Nashnek teszek keresztbe. Mekkora egy zseni vagyok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 01, 2013 4:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Messua & Dommiel
Dühös volt ami miatt szinte rögtön ki is kotyogta, hogy nem véletlenül szerezte a sebeit, sőt egy bizonyos ember okozta neki ezeket. A nevére rögtön felfigyeltem, és egy nagyot nyeltem. Nash volt az, igaz most ez a pasi Petrova vezetéknevével nevezte meg. Utána kutattam így tudok erről is. A híres Petrova vérvonal... ki ne tudna erről. - Igen, sajnos ismerem... sajnos.. - Forgattam meg szemeimet halkan felsóhajtva. Hiszen az apám, még akkor is ha nem találkoztam még vele. Talán jobb is, hogy ki lett hagyva az életemből ez a remek találkozás. Sosem tudtam meg, hogy milyen apával felnőni, és milyen vele kapcsolatot ápolni, de most már nem is akarom megtudni, elhagyott engem, amúgy se kéne nekem utólagosan egy apa. Már nem érnék vele sokat, és eddig is megvoltam nélküle, most is megleszek!

- Nash Petrova az apám, de inkább nevezném az ellenségemnek, mint az apámnak!- Fintorodtam el szinte undorral benne. Túlságosan is ismerősnek tűnhettem neki, hisz azért volt köztünk némi hasonlóság Nash-el amit észre lehetett venni egyes esetekben. De most találkoztam a legnagyobb ellenségével. Ez talán még jól is jöhetne nekem, habár kitudja lehet nem az a fajta aki szövetkezne valakivel.
- Amúgy meg Messua vagyok. Messua Cranford... - Mondtam el nevemet még akkor is, ha ezek után nem is kíváncsi erre. Hisz azért most tudta meg hogy az ősellensége lánya vagyok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 30, 2013 9:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next


For Messua Cranford...
Hogy mi történt velem? Hát az egy nagyon hosszú történet.... Nem akartam fölöslegesen koptatni a számot és nem is szoktam. Viszont most az átlagosnál is többet beszéltem, mivel dühös voltam. Ha mérges vagyok sokat jár a szám.
Sóhajtottam egy nagyot. - Összetalálkoztam az ősellenségemmel, Nash Petrovával. Talán ismered? - kérdem fintorogva. A seb még mindig csípett. Viszont már jobb volt. Kezdett gennyesedni. Nem nagyon értettem az ápolósdihoz. Én még a kórházba se tudtam bemenni és megigézni az embereket, hogy gyógyítsanak meg. Már kiéltem az összes gyűlöletemet és ma egészen kedves voltam. Beleharaptam az ajkaimba. Lehet nem kellett volna elkotyogni Nash nevét. A csaj ismerősnek tűnt. Fogalmam sincs honnan, de nagyon hasonlított valakire.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 30, 2013 2:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Messua & Dommiel
Arra felé vettem az irányt, ahol a lépéseket hallottam, ami végül egy ordítás követett. Egyre kíváncsibb lettem, de aztán ahogy közelebb mentem megláttam a pataknál egy férfit. A vér illatát is éreztem, és meg is láttam, hogy vérzik. Nem mentem elég közel, mert nem vett észre, és már meg is kaptam a kérdést, hogy ki az... Halkan felsóhajtottam, és még közelebb "merészkedtem", olyan közel hogy már lásson. - Csak egy erre sétáló... - Mondtam, és vártam mikor néz rám. Feszült volt, és ideges, ez kétségtelen rögtön le lehetett olvasni az arcáról. De hát nem is tudom mit történhetett vele, amiért így felhúzta magát.
Mégis csak megsebesítették, csak tudnám miért... biztos tett valamit, az emberek nem szokták csak úgy megsebesíteni a másikat. Szinte rögtön el is felejtettem, hogy miért is jöttem ide. Már el is tűnt a gondolataim közül Nash. Kissé háttérbe szorult, és jelenleg csak ez a pasi érdekelt. Vagyis inkább kíváncsi voltam mi is történt vele, még akkor is ha nem nagyon szoktam foglalkozni bárkivel is, csak mert megsebesítették.
- Veled meg mi történt? - Kérdeztem kissé óvatosan, lassú léptekkel mellé lépve. Hisz ki tudja lehet, hogy egy perc alatt képes lenne nekem támadni, és habár simán letudnám szedni magamról, mégse akartam, hogy itt helyben nekem ugorjon minden előjel nélkül. Utáltam, ha csak úgy nekem támadtak, még akkor is ha megtudtam védeni magam eléggé könnyen. Nem okozott nekem nagy fájdalmat, ha valakit azért kellett megölnöm, mert nekem támadt csak úgy.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 29, 2013 7:49 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next


For Messua Cranford...
Ezután a véres összeütközés után, valami csendes helyet kerestem. Valami olyant, ahol békében elgondolkodhatom, amíg a sebeimet nyalogatom.
Tudtam, hogy errefelé nem sokan járnak és szinte a nullával egyenlő az esélye, hogy bárkibe is belebotlok. Még az kéne, hiszen az oldalamból patakzik a vér, ahogyan a hátamból is folydogál. Még szerencse, hogy nem halhatok meg, mivel angyal vagyok. Viszont a testem emberi sebességgel gyógyul és a hegek is megmaradnak. Egyszerűen tele van az egész felsőtestem hegekkel, amit már sosem fogok tudni eltüntetni. Viszont ennél sokkal jobban idegesített a kis barátom. Ha nincs az a Claudia annyira könnyen megölhettem volna. Az a kis... Beleharaptam a szám szélébe. Nem akartam káromkodni. Viszont mára már mindegy volt. Kissé homályosan látva tántorogtam a tisztáson. A hasamon lévő sebet fogtam. Már igazán vége lehetne. Bár tudtam, hogy úgyse lesz. Emberi idővel mérve akár hónapokig is eltarthat, mire begyógyul a sebem. A poklok pokla lesz. A tisztáshoz érve megláttam végre a kis patakot. Ennek nagyon örültem. A víz majd segíti a gyógyulásomat. Bosszút akartam! Meg akarom ölni Nasht! Ki akarom csinálni és ki is fogom! Nagyon dühös voltam, hogy megint alul maradtam, mikor nem kellett volna így történnie. De az a lány..!Szzz! Grrr!! Egyszerűen nagyon fel vagyok húzva. Általában nem mutatok érzelmeket és alig beszélek. De ha mérges vagyok.. Áááááh! ordítok fel, amikor a vízzel kimosom a sebemet. Nincs a közelben senki, ezért esélytelen, hogy meghalljanak. De aztán valami szisszenést hallok és hátrafordulok. Ha egy vámpír lehet alkalmazni fogom rajta az elmekurkászásomat. Ritkán és csak vészhelyzetben használom, mert túl veszélyes. Viszont most nem lenne más választásom. Az az egyetlen fegyverem. Utálom ezt a testet. Angyali testet akartam. Nem ezt a halhatatlan halandót, amibe kényszerültem Nash miatt. - Ki az? - kérdem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 28, 2013 10:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Messua & Dommiel
Bár úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb ha rögtön felkeresem Nash-t, de végül úgy döntöttem, hogy először az erdőben töltöm az időmet. Hátha találok erre valami eltévedt túrázót, aki a vacsorámul szolgálhat, de nem volt ilyen szerencsém. Vagyis eddig még nem találkoztam egy emberrel se, így inkább fel is adtam az egészet. Úgyse éreztem magam éhes, így értelmetlennek láttam azt, hogy most emiatt felkutassam a fél erdőt, hogy találjak egy embert. Időpazarlás lenne...

Már csak azért is vagyok itt, mert itt legalább át tudom gondolni Nash elleni bosszúmat. Nem volt konkrét tervem, csak azt akartam, hogy szenvedjen! Sosem neveztem apámnak, Ő számomra mindig is Nash marad, maximum csak azt mondom, hogy vér szerint az apám, de semmi több. Sok évbe telt mire megtaláltam, csak azért voltam ennyire kitartó, mert az utálatom táplálta a terveimet. Még akkor sem adtam fel, ha esetlegesen minden nyomot elvesztettem, amit találtam. Elölről kezdtem, és kutattam, aminek most meg lett az eredménye sok év után. A vezetéknevemet meghagytam amit Nash után kaptam. Cranford... ezt már csak azért is meghagytam, hátha egyszer Ő fog keresni, de ez nem történt meg így az utóbbi időben már csak azért se változtattam meg, mert már hozzá szoktam, és már így is ismertek meg!
Egy elhagyatott tisztásra értem a hosszú sétán alatt, de itt sem volt senki. Vagyis de! Valaki közeledett a tisztás felé, és már csak azt vártam, hogy mikor jelenik meg ez a számomra ismeretlen a fák közül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 18, 2013 6:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Eyal & Cora
16-18?
Érzem, hogy milyen hatással vagyok rá, és az öröm tölt el engem. Vállaimnál megfog, ajkait mohón az enyémre tapasztja, és úgy csókol, mintha.. mintha.. nem, ehhez nem találok szavakat. Szó szerint érzem bőröm pezsgését, hogy már alig bírom magamat. Ereimben a vér biztosan már forral.. - Késői bemutatkozás, de örülök. - egy halk nyögés tör fel a torkomból - a találkozásnak. - fejezem be a mondatomat, és mikor megérzem ujjait a nemi szervemnél, le kell hunynom a szememet. Fejemet erősen a nedves talajba préselem, és tudom, hogy nem fogom sokáig bírni. - Kérlek, ne.. Ne folytasd. - kérlelem, és könyörgően pillantok kékes szemeibe. Nem akarok így elmenni. - Tégy.. - sóhajtok fel hangosan. - Magadévá.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 18, 2013 4:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Eyal & Cora


-Reméltem is hogy ebben a csodás lányban nem csalódok.-kacsintottam rá, és tovább folytattam dolgomat, mikor kigombolta a nadrágom, és elkezdte izgatni az érzékeny pontomat. Megfogtam, felhúztam magamhoz , és megcsókoltam.-Én Eyal vagyok, ha már így bemutatkozunk.-mosolyogtam, és ajkába haraptam. Közben megszabadítottam nadrágjától, és bugyijától, majd lefektettem a földre, és izgatni kezdtem lent, az ő érzékeny pontját.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 16, 2013 6:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Eyal & Cora
16-18?
- Hidd el nem fogsz bennem csalódni. - kacsintok rá, és a dicsőség elfog engem. Megérte annyit szenvedni tinédzser koraimban, mert most már nem kell a súlyom miatt aggódni. - Te sem vagy rossz. - vonom meg a vállamat, és egy gunyoros mosolyra húzom ajkaimat. Óvatosan hátrahajtom fejemet mikor nyakamba harap, és szaggatottan kipréselem magamból a levegőt. Basszus! Ért a dolgához.- Amúgy. - nyögöm, és próbálok visszatérni a valóságba. - Cora vagyok, és te? - nyelek nagyot, megnyalva ajkaimat. Még közel sem vagyunk a dologhoz, de már most minden izmom derék alatt görcsbe rándul. Sikerült kioldoznom az övét, és nagy nehezen, de lejjebb toltam nadrágját, ahogyan boxerét is. Csókjaimmal egyre lentebb vándorlok, míg el nem érem leggyengébb pontját. Megcsókolom a végét, majd óvatosan ajkaimba veszem, és nyelveimmel elkezdem őt kényeztetni, hogy ne csak ő..

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 16, 2013 2:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Eyal & Cora


-Persze hogy tisztában vagyok vele. De azzal még jobban tisztába akarok lenni hogy milyen a tested többi rész.-simogatom az egész felsőtestét, néha a melleit is megsimítom.-Azt majd megoldjuk hogy miben mész haza.-vettem le a melltartót is közben amit félredobtam.-Csodás melleid vannak.-suttogtam fülébe,és lágyan nem vámpírfoggal beleharapok a nyakába.Nagyokat sóhajtok, már már majdnem zihálok kényeztetésétől.-Azt hiszem ez visszajár.-húzom magamhoz, és melleit kezdtem el csókolgatni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 16, 2013 2:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Eyal & Cora
Teljesen beleélem magamat, a legrosszabbat váltja ki belőlem. Magam alá nyomom, csípőjén ülök, és érzem a ruhadarabokon keresztül, hogy mit váltok ki belőle. - Remélem tisztában vagy a szerénységeddel. - masszírozom a mellkasát, és a felsőm szakadása szakít félbe. Lenézek és áldom az istent, amiért ma a fekete csipkés melltartómat vettem fel. - Most miben fogok hazamenni? - biggyesztem le az ajkamat, és pólójánál fogva felhúzom magamhoz, hogy derékszögben üljön. Lekapom a felsőjét, és elhajítom. - Majd a tiedben, az legalább épségben túlélte. De ki tudja mi lesz vele a végén? - sóhajtok, lenézve izmos, kidolgozott mellkasára. Jó sok munkát fektethetett bele.. Visszalököm a földre, s az előbb említett testrészt kezdem elhalmozni csókokkal, míg kezeimmel az övével babrálok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 16, 2013 2:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Eyal & Cora


Élveztem hogy ilyen hangokat, és érzéseket váltok ki belőle.Viszont nem hagytam abba a csókot, csak folytattam egyre vadabbul, mígnem engedtem hogy felém kerekedjen, és ő legyen felül.-Ki mondta? Senki, de már megkaptam.-mosolyogtam pimaszul,és oldalát kezdtem simogatni pólója alatt amit leszakítottam róla.-Ez azt hiszem nem szükséges.-néztem szemébe,és másik kezem a fenekén landolt, hogy masszírozza a kerek fenekét.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 16, 2013 1:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Eyal & Cora
- És ki mondta, hogy megkapod? - nyögök fel halkan mikor az egyik erogén zónámra tér, a nyakamra. Na az egy érzelmes pontom, egyből beindulok, ha valaki végighúzza ujjait a kulcscsontomon, vagy belecsókol a nyakamba. Lehunyom szemeimet, és élvezkedek. Masszív keze, hátul támaszt, és a lelkem mélyén átkozom magam. Az Isten szerelmére, épp majdnem megölt egy embert, én pedig itt fogok elmenni? Mi a fene bajom van? Egyre feljebb haladt, és mikor ajkai az enyémre találnak rá viszonozom. Ujjaim a hajába szántanak, masszírozva fejbőrét, és nyelvemet átdugom szájába. Csókolom őt, holott alig pár perccel ezelőtt a vesztét akartam. Bár.. még most is, de az egy másik téma. Csípőmet felbiccentem, és halkan szájába nyögök. Óó.. hogy cseszné meg!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 16, 2013 12:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Eyal & Cora



Ahogy egyre több időt voltunk így egymáson, éreztem hogy az egyik lába a csípőm köré fonódik. Nem mutattam tiltakozást,inkább még jobban érezni őt, ezért az egyik kezemet a háta alá dugom, és közelebb húzom magamhoz.-Hát nekem annyira nem tetszik ez a halál csókos sztori, de egy sima csóknak jobban örülnék.-mondom halkan, és egy puszit nyomok nyakára,majd egyre följebb haladok, míg nem az ajkaihoz érek, és megcsókolom.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

Vissza az elejére Go down
 

Néptelen tisztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
12 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

 Similar topics

-
» Tisztás terület
» Tisztások és környékük

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros :: Erdõ és kripták
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3