Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 08, 2013 6:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

(Elizabeth-ék háza)

Hát ezzel az építkezéssel máris tele volt a bakancsom, minden tekintetben. Azt hiszem ezért is lehetett, hogy úgy felhúztak, hogy bemostam egy tisztességeset a tulajdonosnak, akinek ettől valamiért elpattant egy húr az agyában, és már látszódott rajta hogy ebből ordítás lesz, ami viszont nekem nem volt ínyemre, és nem lett volna éppen kellemes az Ő számára ha felcseszi az agyam, így aztán inkább megelőztem szerencsétlent, és felmondtam, aztán jól ott is hagytam. Marhákkal nem dolgozok, mert kórház lesz a vége. Szóval otthagytam mint eb a Szaharát, aztán mentem haza, és összeszedtem a cuccomat. Elég is volt nekem ennyi ebből a városból, úgyhogy úgy határoztam hogy húzok a bánatba tovább. Már befejeztem a kipakolást is, és bezártam a lakást, leadtam a kulcsom, a kocsim felé mentem már, hogy lelépjek, amikor volt szerencsém nekimenni valami pasasnak az utca közepén.
- Nézzen maga! - dörrentem rá az első pillanatban a fickóra, ahogy szembenéztem Vele, de aztán körbenéztem, ahogy a mellettünk elhaladók rám kapták a tekintetüket. Ez kicsit észre térített, így némiképp normálisabban tettem hozzá aztán. - Bocs. Rossz napom van. Nem figyeltem. Minden oké? - kérdeztem rá, mert hát tudom magamról, hogy az emberek általában nem veszik olyan könnyen ha nekik megyek, mégiscsak keménykötésű alak vagyok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 08, 2013 4:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Még távol jártam eredeti célomtól. Mert Mystic Falls volt a fő célom, és úgy közelítettem felé, mint macska a bújkáló egér irányába. És nem tehettem arról hogy a testvérem iránti vágyam mindennél jobban űzött engem. Szerettem őt, még ha nem is volt édestestvérem. Féltestvérek voltunk, mostohák, s Katie méghozzá egy Petrova is. Talán már nem olyan mint régen. Talán nem fog látni szívesen.
Megálltam az egyik kávézó mellett, és vettem egy feketét, hogy azt kortyolgathassam, de kis híján magamra borítottam az egészet mikor nekem jött egy fickó.
- HÉ! Kérem, nézzen maga elé. - néztem a nagydarab fickóra. Talán barátságtalan ovltam? megeshet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 22, 2013 6:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

(Mikael háza, Mystic Falls)

Napok óta jártam a várost, keresztül-kasul. És még a negyedével sem végeztem. Néha a reménytelenség fojtogatott. Tudtam, éreztem, hogy Niklaus itt van valahol. Úgy érzi, a milliónyi ember között meglapulhat. De hogyan találjam meg? Kopogjak be minden házba, minden szállodába, és érdeklődjek utána? Lehetetlen küldetés. És még valamit nem árt nem szem elől téveszteni. Niklaus olyan, mint egy vadászeb. Szagot fog már kilométerekről. És ha megsejti, hogy itt vagyok, és a nyomában járok, lelép. Úgy, ahogy annak idején, a harmincas években. És abban az esetben szögre akaszthatom a bosszúmat. Nyolcvan éven át tudott bújkálni és rejtőzni előlem. Nem fogok újra ennyit várni arra, hogy elkapjam. Most kell őt megtalálnom!
Jobb híján a szállodákat jártam. Aludni neki, és Bekah-nak is kell valahol. Persze könnyen lehet, hogy feltörnek egy gazdátlan házat... vagy épp kiszemelnek egy épületet, kiirtják az ott lakókat, és beköltöznek. De erre talán jobb, ha nem gondolok. Muszáj életben tartanom magamban a reményt, hogy talán ennyire nem volt óvatos egyikük sem.
Vettem egy térképet, és módszeresen, szállodáról szállodára haladva végigkutattam a várost. Mindenki orra alá odatoltam Niklaus képét, de minden szállodában csak sajnálkozó fejcsóválást kaptam. Soha nem látták őt. Egyetlen helyen sem...
- Az ördögbe is! - káromkodtam el magam, mikor a századik helyről fordultam ki dolgom végezetlenül. Muszáj volt megállnom a hotel előtt, hogy kifújjam magamból a csalódott mérgemet, és körbehordoztam tekintetem az utcán. A szálló ajtajában inasok... kissé távolabb egy egyenruhás fiú autókat parkol le, vagy hoz éppen elő. Vörös szőnyeg a bejáratig... hiába, a gazdagok mindig is értették a módját a feltűnésnek.
Mintegy szöges ellentétként, a szemben lévő utcában feltűnt egy hajléktalan. A szél szinte odáig hozta a mosdatlan test bűzét. A kukákban kotorászott némi maradék után. Először arra gondoltam, megölöm. Nekem is könnyebb, ha nem emészt az éhség, és neki is könnyebb, ha nem kell tovább így élnie. Aztán egy nagy sóhajjal lemondtam a dologról. Túl sokan voltunk hozzá az utcán. Igy hát csak elfordultam, és épp vissza akartam szállni a kocsimba, mikor a lábam a földbe gyökerezett. Úgy perdültem sarkon, mint akit megütöttek. Mert a férfi látványa egy különös gondolatot ültetett el a fejemben...
Niklaus ravasz, mint egy róka. Én pedig ostoba, hogy ez az eshetőség eddig nem fordult meg a fejemben... Hát persze. Niklaus ismer. Tudja, hogy feltételezéseim szerint azonnal a legelőkelőbb, legexkluzívabb szállodákat járom majd be a nyomát kutatva, mert úgy hiszem, ő a kényelemnek eme fokánál nem adja lejjebb. Mi van, ha épp ezért... nem ilyen kell keresnem?
Legszívesebben ököllel vertem volna a saját fejemet. Napokat vesztegettem el hiába. A kiindulási pont hibás volt. Nem fényűző hotelekben kell keresnem a fattyút. Hanem ott, ahol úgy gondolta, sosem bukkanok a nyomára...
Kiterítettem a térképet a motorháztetőre, és a külvilágot szinte elfeledve bújtam bele a papírba. Immár nem hoteleket, hanem moteleket, és egyszerű szállókat kerestem. Hát azokból is volt a városban több száz. De aki nem mer, az nem is nyer. Végigkutatom mindet! Addig nem nyugszom, míg Niklaust vissza nem vonszolom Mystic Fallsba.

(hotel)
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 10, 2013 6:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Ahogy láttam James eléggé megakadt, mert nem vette le rólunk tekintetét egészen addig míg felé nem fordítottam tekintetem. Észrevehetően bámult minket, de mondjuk ez annyira nem zavart. Tekintete célba vette a babakocsit, mintha most nézne szembe egy kisebb kis ellenséggel. Talán mégse volt jó ötlet rábízni ezt a babakocsit, főleg, hogy nagyon úgy nézett ki, hogy még sosem nyúlt egy babakocsihoz életében. Ezen nem is csodálkozok, mert ez a pasi fiatal volt, és a mai férfiaknak nem jut eszébe korán családot alapítani. Nekem sem volt a terveim közt ez a baba...
- Azért szólj, ha segítségre van szükséged! - Mondtam és figyeltem ahogy a babakocsihoz lép, és szemével vizsgálni kezdi. Aztán végül csak sikerült neki összecsukni úgy egy pár perc alatt. Néha nekem is nehezemre esik összecsukni, nem hogy még annak aki még életében nem csukott össze babakocsit. Berakta a csomagtartóba, és már ült is be mellénk a vezetőülésre.
- És még csak segítenem sem kellett. - Néztem szemeibe némi elismeréssel, elmosolyodva. - Rendben mondom merre kell menni! - Bólintottam, és elkezdtem mondani merre is kell menni, mondjuk nem jártam be egy bonyolult útvonalat a babakocsival, így nem kellett túl sok kanyart tenni, inkább csak előre mentünk.

//Folyt. Elizabeth szüleinek otthona//
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 10, 2013 4:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Egy egészen bőnek nevezhető pillanatig leragadtam. Amikor Elizabeth karjába adtam a babát, egyszerűen... nem i tudom, olyan különös érzés költözött belém. Valahogy... áh, nem tudom, hülyeség, de mintha legalábbis valami idióta lennék, aki épp üstököst lát, és csodaként bámulja. Valamiképp egy ilyen csoda-jelenségnek hatott ez a nő, karjában a kisbabával. Sugárzott a szeretet belőlük, és a békesség... a jóság.
S én csak akkor eszméltem rá, hogy zavarba ejtően bámulom őket, amikor Elizabeth felém fordult újra, és egy kérdést tett fel. Fejem erre rákaptam a szerkezetre, mely "babakocsi" néven futott, de inkább nevezhető lett volna halálos ellenségnek. Na de hát... na.. ne légy gyáva James, építész vagy, ennyi gógyid kell hogy legyen, hogy egy babakocsival boldoguljál.
- Ja, menni fog, nem gond - bólogattam, már csak magam megnyugtatására is, és visszaléptem a kiskocsi mellé. Úgy egy percig ácsorogtam mellette, fejemet vakargatva, nézegetve, de hát csak nem akartam beégni, szóval illett megtalálni a megoldást. Kicsit ügyetlenkedtem vele... az volt legalább újabb egy perc biztos... DE végül csak sikerült megtalálnom az egyik fémrúdon a vázban egy rajzocskát, mely szerint azt a kallantyút ott, onnét ki lehet pöccinteni, na és akkor az onnét eljön... Ja, és végül sikerült csak összerakni fejben ezt a logikát... hogy az átok villám csapja fejbe a feltalálót... de csak összecsuktam a kütyüt, és szépen befabrikáltam a csomagtartóba. Mancsaimat összecsapva tudtam la magamban a sikert, aztán visszasétáltam előre, és beültem én is a helyemre Elizabeth-ék mellé.
- Meg is vagyunk - mondtam lazán, mint akinek gond nélkül ment a téma, és elfordítottam a kulcsot az indítóban. - Na, hát akkor most jön az, hogy mondod merre megyünk, és követem az utasításokat - mosolyogtam Rá kedvesen, míg lábaim a pedálokra kerültek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 09, 2013 3:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Nem kellett sokáig várnom, már fel is húzott megfogva a kezeimet. Átkarolta hátamat, és segített, hogy megtegyük azt a két lépést a kocsi felé. Kinyitotta előttem a kocsi ajtaját, és segített beülni a kocsiba. Innentől kezdve nem volt más hátra, mint hogy Faith a kezeim közé kerüljön, és már mehettünk is. James a babakocsi felé fordult, és óvatosan karjaiba vette. Látszott hogy még nem nagyon fogott kisbabát a kezébe, mert nagy óvatossággal nyúlt a babakocsiba, és ugyanilyen óvatosan sétált az autóhoz, mintha félne, hogy kiejtené a kezei közül. Szerencsére azért nem történt ilyen, és már nyújtotta is felém, én pedig karjaim közé vettem, és elmosolyodtam. - Itt van az én kislányom! - Mosolyogtam rá, és egy nagy puszit nyomtam Faith arcára, mire Ő halkan felnevetett. Imádtam ahogy mosolyog, és sokszor volt szerencsém látni ezt, mert nagyon mosolygós baba. Már csak ez vigasztal, és tesz boldoggá.. Ha Ő nem lenne ki tudja mi lenne velem. Talán már rég belehaltam volna a bánatba, vagy tudom is én.
- A babakocsival boldogulsz? - Kérdeztem James felé pillantva, mert azért nem volt két pillanat összecsukni azt a babakocsit, néha még én is szenvedek vele egy sort.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 08, 2013 7:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Nem szeretek késni - vontam meg a vállam egyszerűen, de egy laza vigyorral fűszerezve, a megállapításra, miszerint betartottam az időt amit mondtam. Na jó, igazából nem gondoltam volna hogy be is fogom tudni tartani, de jól hangzott az 5 perc, és ezek szerint egy teljesíthető idő is volt. Hiába, az évek, a rutin, meg a kondi.
Bólintott, hogy jó lesz az utazás, ahogyan elmondtam a gondolataimat, és nyújtózott is felém, én pedig kérésére álltam is fel rögvest, és fogtam meg a kezét.
- Persze - feleltem, miközben kezénél-karjánál fogva szépen felhúztam a földről, majd a hóna alatt nyúlva át, átkarolva a hátát, segítettem fél lábon ellépnie (azt a szerencsére kis távnak minősülő két lépést) a kocsiig. Fél kezemmel eleresztettem, addig a másikkal tartva, és kinyitottam előtte az anyósülés felőli ajtót, azután be is segítettem az ülésre.
- És akkor most a kis hölgy - pillantottam vissza a vállam felett a babakocsira, és hangyányit, bevallom lámpalázasan léptem vissza a kislány mellé. Azért nem mindennapos egy ekkora csöppséget a kezembe fogni. De igyekeztem ésszel tenni, hát a fő az nyilván hogy ne ejtsem le, azt meg már csak tán tudom teljesíteni. Megálltam a kocsi előtt, és kis szöszmötölés árán de csak a karomba vettem a kislányt. - Ismét szia - mosolyogtam rá a gyerekre, és valami belső ösztönből eleve óvatos mozdulatokkal léptem vissza az anyjához Vele, és nyújtottam át neki.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 07, 2013 10:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Ne mondj nekem ilyeneket mert a végén tényleg elkezdek visszaszámolni. - Mosolyodtam el jókedvűen, és órámra pillantottam, hogy megnézzem mennyi az idő. Ha azt mondta, hogy számolhatok vissza, akkor azt is fogom tenni. Én csak szót fogadok neki, nem teszek mást! Megfordult, és elkezdett futni arra az irányba, ahonnan jöhetett. - Azért annyira nem kell rohanni! - Kiáltottam még utána mert a végén még az kellett nekem hogy Ő is összetörje magát. Ha az ember siet megvan az esélye. Figyeltem ahogy fut a kocsija irányába, és vártam mikor ér vissza.

Nem telt bele 5 percbe, már itt is volt a kocsijával. Leállt előttünk, és kiszállva a kocsijából elém guggolt. - Pontos vagy! - Mondtam, még mielőtt bármit is mondhatott volna. - Igen a karomban jó helye lesz, nincs is más lehetőség. Jó lesz ez így ahogy elmondtad. - Bólintottam, és felé nyújtottam kezemet, mert ugye a következő lépés úgyis az lett volna, hogy felállok, és valahogy segít beülni a kocsiba. - Segítesz akkor? - Kérdeztem ezzel elmondva tulajdonképp, hogy mit is akarok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 07, 2013 9:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

(Liz)

- Meg tudom érteni - bólintottam egy mosollyal. Igazából mindkét részre, arra is hogy nem szeretne itt ülni, és arra is hogy tüneményes a gyerek.
Biccentettem kijelentésére. Hát igen, bőven meg tudtam érteni. A helyében én se akarnék a felkínált vállon utazni, annyi erővel el is rabolhatnám. De még zaklatónak is tekinthetne. Nem, az autó mindenkinek sokkal jobb lesz.
- Akkor hát, a hölgy kérése szent, a vállam kilőve, akkor 5 perc és itt vagyok, akár vissza is számolhatsz - kacsintottam rá, de nem zaklatón, csak úgy bohóckodva, aztán megfordulva célba is vettem az ellenkező irányt, arrafelé amerről jöttem, aztán nekiiramodva futni kezdtem. Igaz, nem lóhalála ez, hogy futni kelljen, de egyrészt 5 percet mondtam, másrészt meg mikor bajban van egy hölgy meg egy kisgyerek, és egy járdaszegélyen várnak rám, hát már csak nem fogok sétálgatva menni. Nem vagyok én itatós paraszt.

Hamar vissza is értem a parkoló autómhoz az építkezés előtt, és bepattantam, zsebemből kivéve a kulcsokat, majd a motort elindítva. Letekertem az ablakot, mert odabent baromi meleg volt, és gondoltam jobb ha kicsit szellőzik a benti légkör, mielőtt a kisbaba bekerül ide.
Iazam is lett, körül-belül 5 perc alatt vissza is értem odáig, ahol Elizabeth-éket hagytam.
- Hölgyeim, a hintó előállt - szálltam ki, megállva előttük, és ismét leguggoltam Elizabeth mellé. - Nos, mivel gyereküléssel nem szolgálhatok, gondolom a kislány majd a karodban utazik, ugye? A babakocsit meg összecsukva berakom a csomagtartóba. Jó lesz?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 07, 2013 9:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

× James ×

- Nem hiszem, hogy itt szeretnék ülni. - Mosolyogtam fel James-re. - Elég sok embert letud venni a lábáról... - Néztem a babakocsi irányába, és halkan felsóhajtottam halványan mosolyogva. Eddig még nem volt olyan ember akinek ne tetszett volna az én tündéri kislányom. Végül is nem is csodálkozok emiatt. Engem is levett a lábamról amint a karjaimba kaptam. Már annak is 5 hónapja. Mintha csak tegnap lett volna, és mégis milyen gyorsan eltelt ez a pár hónap.
- Én is örvendek. - fogta meg a kezemet, és rázta meg egy kicsit. - Nem szeretek a férfiak vállán utazni. - Ráztam meg a fejemet összevont szemöldökkel, ezzel is utalva, hogy inkább a második lehetőséget választanám. - Már nem egyszer volt szerencsém hozzá, és nem élveztem. Inkább a második lehetőség. - Mondtam el a végső döntésemet. Jobbnak láttam ezt választani, mint a másikat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Szer. Márc. 06, 2013 5:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Joseph? - mormogom. - Elég hétköznapi. Bár, lehet, hogy jelenleg az a legjobb. És igazság szerint, kiadhatnánk magunkat férj és feleségnek. Ki mondja meg, hogy nem így van? Aki ránk néz, egy férfit meg egy nőt lát - vontam vállat. - Jól van, legyen. Joseph és Claire Smith. Köznapi, és nyilván van belőle bőven. Ember legyen a talpán, aki ránk talál. Akkor, most kereshetünk végre egy hotelt? - kanyarodtam egyet a kocsival, egy kissé néptelenebb útszakaszra.

(hotel)
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 06, 2013 5:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Most épp nem érzem úgy, hogy tele lennék névötletekkel, de rendben. Amúgy is nagyjából bármi megteszi, ha értelmes. Lássuk csak...
- Mit szólsz ahhoz hogy... Joseph meg Claire? - Mondok kapásból két nevet, ami először eszembe jut. Én sem azért akartam az álneveket, mert annyira félnék. Egyszerűen csak viccesnek találom, hogy másnak adjam ki magam. Ha már muszáj menekülnünk, és magunk mögött hagyni az eddigi életünket - ismét - legalább had tegyem érdekesebbé a dolgot.


|| Bocsi, hirtelen nem tudtam jobb neveket kitalálni :'D ||
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Szer. Márc. 06, 2013 3:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- A hotel csak arra kell, hogy legyen hol aludni másnaposan és vérgőzösen - vigyorogtam rá Bekah-ra. - Egyébként nem, nem nagyon akarok ott dekkolni, ha csak lehet - vontam vállat, majd meglepve felkaptam a fejem.
- Álnév? - gondolkodtam el. - Annyira azért nem félek senkitől, hogy álnéven jelentkezzem be valahová. De talán igazad van... Válassz valamit! Rád bízom hogy mit, de... lehetőleg normális, és kimondható legyen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 06, 2013 3:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Tenyeremmel megdörzsölöm az arcom, hátha segít mielőbb rendesen észhez térni. Nem a legkényelmesebb dolog autóban aludni, de mindegy. Legalább egy picit pihenhettem.
- Nincs szükségem luxusra - mondom határozottan. Nem mintha nem szeretném a fényűzést meg a lényelmet, és hát az elmúlt években volt ebből bőven részem, szóval talán hozzá is szoktam. De nem éltünk így mindig. Máskor is kellett már meghúzni magunkat, tudok alkalmazkodni.
- Egyébként sem egy hotelban akarunk kuksolni, nem igaz? - mosolyodok el halványan, anyánk halálhíre óta talán először. Alig várom, hogy beszabaduljunk valami jó kis bárba, és kedvünkre szórakozzunk a halandókkal. Akárcsak régen. Azt hiszem, ez az egyetlen, ami most fel tudna dobni. Élvezni a hatalmunkat. Mystic Falls kicsi volt ehhez, Chicago azonban olyan mint egy külön játszótér nekünk.
- Ah, mit szólnál, ha állnéven jelentkeznénk be ismét? - Egyrészt biztonságosabb, másrészt szórakoztató is valaki másnak adni ki magam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Szer. Márc. 06, 2013 2:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Bekah

Hosszú ideig tartott az út. Ha ember ült volna a volánnál már nyilván félúton elfáradt, és aludt volna. Én viszont nem akartam, és nem is mertem megállni. Csak minél gyorsabban, és minél messzebb Mystic Fallstól!
Bekah összekuporodott a mellettem lévő ülésen, és elbóbiskolt, nekem viszont nem jött álom a szememre. Még mindig nem tudtam elfogadni a tényt, hogy anyánk akart megölni minket. Mikaelről elhiszem, legalábbis ami engem illet. De hogy lehet ennyire megőrülve? Eddig én voltam a céltáblája, de most már a saját vérei is? És mivel vette rá anyánkat erre az egészre? Talán megigézte, és nem vettem észre? Talán hiába, és feleslegesen öltem meg anyánkat, és ő maga is áldozat volt? Bárhogy is, csak a kérdések voltak. Felelet nem létezett.
- Igen, most értünk a városba - bólintottam oda az ébredező Bekah-nak. - Meg kell állnunk tankolni, aztán nem árt keresni valami szállót. Sőt, ami engem illet, kivételesen nem valami nagyvilági hotelre szavazok. Ott bárki könnyebben ránk talál. Az a kérdés, te mennyire tudsz lemondani az olyan luxusról, mint az arany vízcsapok a fürdőkád felett.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 05, 2013 11:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

(Elizabeth)

- Hát remélem nem akarsz itt ülni - mosolyogtam vissza a lányra. Elizabeth... mint kiderült a neve, ahogy visszatértem hozzá. - És aranyos kislányod van. Nekem is tetszik, helyes kiscsaj - mondtam kedvesen. Bár ezidáig nem volt olyan sok kisgyerekhez szerencsém, de persze nincsen velük rossz kapcsolatom. Szerencsére még egy se hányt le vagy ilyesmi, így nem volt miért rossz viszont ápolni velük. És hát helyesek. Régen én is akartam. Míg nem változtak meg a körülmények...
- Hát, örvendek Elizabeth - fogtam meg a kezét, és ráztam meg kissé. - Nah, van két ötletem rá hogyan is kísérjelek hazáig, ha nem tudsz lábra állni. Az egyik, amit szerintem kevésbé szeretnél, hogy a vállamra kaplak, és egyik kezem téged fog, a másik meg a babakocsit tolja. De gondolom ezt nem nagyon élveznéd, így a másik javaslatom, hogy megvársz itt a kislánnyal, úgy 5 percig, amíg visszaszaladok a kocsimhoz, és azzal fuvarozlak titeket haza, szép kényelmesen - kacsintottam Rá, egy féloldalas vigyorral. Erősen az volt a tippem hogy a másodikat választja majd, elvégre idegen nők nem szeretnek idegen pasasok vállán utazni. És meg is érteném, nem mintha zaklatni akarnám azzal hogy a vállamra veszem, de hát a női elme elég bonyolult műszer, sosem lehet tudni mit minek gondolnak. Na ezért jók a dalok, azokban valahogy könnyebben megértenek mindent. A zene nyugtató ereje...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 05, 2013 10:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

|| Mikaelson Villa ||


Klaus


Egy ideig csak némán figyelem az utat a gondolataimba merülve, de a rám települő gyász és fájdalom teljesen kimerít, így egy idő után elnyom az álom. Nem mondhatnám, hogy jót alszok. Talán még ültömben is forgolódok az ülésen. Sötét gondolatok és álmok váltják egymást a fejemben. Nem vagyok sokkal kipihentebb ébredéskor sem. Kicsit feljebb ülök, hogy felmérjem, merre is járunk.
- Ez már Chicago, igaz? - fordulok Nik felé.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 05, 2013 7:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Hát ha nem akarok itt napokat ülni, egészen addig míg a lábam nem lesz jobban, akkor el kell hogy fogadjam a segítségedet. - Sóhajtottam fel halkan, és megpróbáltam halványan elmosolyodni.
Csak biccentett felém fejével, és már fel is állt, hogy ránézzen Faith-re. Hallottam, hogy Faith halkan felnevet, ez azt jelenti hogy szimpatikusnak tűnik neki ez a férfi. Én csak figyeltem az eseményeket, és arra vártam mikor mond bármit is, habár kétlem, hogy Faith-nek bármi baja is lenne.
- Látom tetszel neki! - Mosolyodtam el mikor felállt, és visszalépett mellém. - Elizabeth.. - Nyújtottam én is felé a kezemet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 05, 2013 4:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Értem, és... akarod hogy segítsek? Mármint hazamenni. Lábra állás nélkül nem is hiszem hogy lenne más választásod, de szívesen segítek - ajánlottam fel, elvégre... fél lábon nyilván nem fog hazaugrálni, maga előtt tolva a babakocsit is.
Én is hallottam, hogy a kisbaba mellettünk mocorogni kezd, és pillantásom oda is tévedt a hangra, de fel csak akkor keltem, amikor Ő megkért. Kissé tétován, de biccentettem, és felállva odaléptem, majd magam felé fordítottam a kocsit.
- Helló apróság - hajoltam oda a kisgyerekhez, mire álmos szemekkel pislogott fel rám, aztán rám is nevetett. - na lám csak, mi az? Tetszem neked? - kérdeztem elvigyorodva, és megsimogattam a kislány kezét. Apró marka rá is csukódott ujjamra, és erősen megszorította.
- Ne aggódj, rendben van, ahogy látom - néztem vissza a földön ücsörgő lányra, és felegyenesedve visszaléptem Őmellé. - Apropó, a nevem James. Téged hogy hívnak? - kérdeztem, kezemet nyújtva felé.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 05, 2013 12:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Amint megtalálta a fájó pontot, legszívesebben kirántottam volna kezei közül a bokámat, de végül nem tettem. Azzal csak magamnak okoznék szerintem még nagyobb fájdalmat. Türelmesen vártam inkább mi meg is állapítja mi is lehetett a bokámmal. Mondjuk ezt én magam is megtudtam volna mondani, de hagytam, hogy segítsen rajtam.
- Borogatás, és pihentetés... megjegyzem. - Bólogattam szavaira. Mondjuk a pihentetést nem tudom hogy fogom megoldani, hisz mégiscsak van egy gyerekem, és mellette azért kell járkálni nem is keveset. Na de majd csak megfogom oldani valahogy...
- Igen itt a közelben, habár eléggé messze sétáltunk. - Néztem fel a babakocsira, és már hallottam is, hogy Faith már el is kezd benne mozgolódni. Ezek szerint felébredt... Pont jókor. Azért még örültem volna ha még alszik egy ideig.
- Megnéznéd kérlek? - Kérdeztem visszanézve a férfire. Ennyit már csak kérhettem tőle. Csak azt szeretném tudni, hogy minden rendben van vele, és én mivel nem tudok felállni, így meg kell kérnem rá, hogy helyettem is nézzen rá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 04, 2013 11:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Ugyan, nincs mit - ráztam meg a fejem kissé, ahogy óvatosan tapogattam ujjaimmal a bőrét. Pici mozdulatokkal igyekeztem hozzáérni csak, hogy ne okozzak tényleg fájdalmat. Mikor felnyögve jelezte hogy megvan a fájós pont, picit jobban megtanulmányoztam azt a részt, de nem akartam fájdalmat okozni neki szóval véletlenül se álltam neki nyomkodni vagy ilyesmi.
- Azt hiszem nem ficamítottad ki, csak kicsit megrándult - mondtam, a saját megállapításom, mert nekem eléggé így látszott. Ha kimegy, az másként fest, szóval szerintem ez nem ment ki. - Viszont ha rám hallgatsz, egy alapos borogatás jót tenne neki, meg pihentetés, és... mivel nem vagyok doki, így ha nem múlik a fájdalom, akkor orvost is tanácsolnék - magyaráztam észrevételeimet, miközben visszaemeltem a tekintetem újra a szemeibe.
- Itt laktok a közelben? - kérdeztem, miközben pillantásom egy fél percre továbbsiklott a mellettünk álló babakocsira. Annak a látványával igyekeztem fejembe vésni, hogyha már egyszer úgy tűnt másként nem akar menni... most hirtelen... valamilyen furcsa csoda folytán... Szóval tudatosítani, hogy ez a nő foglalt. Kisgyerek mellé nyilván barát vagy férj is társul, vagyis nem az én pályám, semennyire sem! Nem lehet és kész, meg se forduljon a fejemben!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 04, 2013 11:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Bár próbáltam lábra állni, mégse sikerült és a karjai közt maradtam, de már nem sokáig, mert karjaim alá nyúlt, és óvatosan leültetett a járdaszegélyre. Közben persze még véletlenül se érte a földet a lábam, mert különben rögtön felsikítottam volna. De így is valami "rosszat" sejtettem, mert elém térdelt, és kezei közé fogta a bokámat. - Köszi... - Mondtam bizonytalanul, mert simán itt hagyhatott volna egyedül. Feljebb húzta a nadrágom szárát, és elkezdte tapogatni a bokámat, és mikor sikeresen hozzáért ahhoz a ponthoz ahol a legjobban fájt, halkan felnyögtem. - Ott fáj! - Vontam össze szemöldökömet a bokám felé figyelve, összevonva szemöldökömet. Még sosem ment ki a bokám, így nem is tudtam milyen érzés ez, de fájt az biztos.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 04, 2013 11:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Kis hatásszünettel, de válaszolt nekem a tündér. Tekintetem rögvest a lábára tévedt, és ahogy megpróbálta megmozdítani, jól hallottam hogyan szisszen fel, bizonyosan fájdalmában.
- Várj, hadd segítsek - szóltam sietve, míg Ő már próbált is lábra állni, de nem sikerült neki, a karjaim közt maradt. - Na várj... - nyúltam óvatosan karjai alá, úgy hogy lehetőleg a lábát nem terhelve tudjam lesegíteni, hogy a járdaszegélyre ülhessen. Tiszta környék, tiszta járda, nem lesz ezzel gond. Amint biztonságban földet ért, letérdeltem eléje, és sérült lábára pillantva, majd fel szemeibe, óvatosan nyúltam a bokájához. - Ígérem óvatos leszek - mondtam neki figyelmeztetőleg, és nadrágja szárát feljebb húzva kissé, vigyázva kezdtem tapogatni a vélhetően sérült területet. Oké, nem vagyok orvos, de hát hülye sem, egy rándulással még boldogulok, ha másból nem, hát emlékekből, elvégre mindig is jó gyerek voltam...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 04, 2013 10:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Már éppen készültem volna arra, hogy fenékre esek a betonon, de ehelyett valami teljesen más történt. Valaki erős karjaiba pottyantam, és meglepődve néztem a pasi szemébe. Kék szemei voltak, és sötét haja. Jóképű volt ráadásul, de pont ilyeneken tudok gondolkozni jelen pillanatban? Zavarban voltam, és a meglepődésem nem tűnt el. Talán azért nem érzékeltem egy kis ideig, hogy a bokám iszonyatosan elkezdett fájni.
- Hello. - Suttogtam elég halkan, és nem mozdultam karjai közül. Először azt se tudtam hova estem nemhogy még ki is pattanjak hirtelen a karjai közül. Megkérdezte, hogy jól vagyok e, de én csak egy kis gondolkodás után tudtam válaszolni. - A bokám szerintem megrándult! - Nyögtem ki a bokám irányába, és megpróbáltam megmozdítani, ami sikerült is, viszont belenyilallt a fájdalom, ezért halkan felszisszentem. Megpróbáltam kimászni a karjai közül hátha lábra tudok állni, de aztán a fájdalomtól felnyögtem ahogy próbáltam rálépni a lábamra. - Nem megy! - Mondtam szinte már magamban szitkozódva, hogy nem vagyok képes erre.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 04, 2013 10:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

A szép nyugodt sétám, szép nyugodt nézelődéssel párosult. Komótosan ballagtam, jó volt ez a nyugi, nem kalapáltak végre a fejemen, jó ez a nyugalom. Kis pihenés mindig kell az idegeknek, hogy bírjuk ésszel. Jelenleg pedig kicsit el is gondolkoztam. Azon gondolkoztam, mi lesz vajon a következő állomásom. Itt még ugyan eltart egy darabig az építkezés, ám jobb kicsit tervezni, különben megint csak úgy hoppáré fogok beleugrani a következő állomás tervébe, és az otthoniak azt se tudják majd merre keressenek. Na nem mintha telefonon nehéz lenne elérni, de képletesen szólva, azért így van néha.
De ezúttal valami megállította a kivételes tervezgetésemet. Mégpedig az, hogy ahelyett hogy én ugranék valamibe, valaki más volt, aki szó szerint a karomba esett.
Épp egy babakocsit toló nő mögött akartam elhaladni, mikor is észlelte a térlátásom hogy az a nő bizony itt és most nagyot fog esni hanyatt. És a reflex természetesen máris reagált, és a karjaim felfogták a zuhanását, karjaimba fogva, és megtartva Őt. S abban a pillanatban amint a tekintetem találkozott az Övével... valami belém csapott, legalább úgy, mint egy villám...
- Helló - köszöntem neki, bár tekintetem még mindig mint egy megbabonázott hülye, úgy meredt Rá, és karjaimnak sem akaródzott visszaállítani Őt a lábára, hihetetlen módon... hihetetlen jó is volt tartani is Őt... - Jól van? - mosolyodtam el, szinte ösztönből, erre a tüneményesen gyönyörű nőre...
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Chicago utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl :: Chicago
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Jan. 13, 2018 5:58 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3