A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls parkja


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
ripping wings
† Tartózkodási hely :
mf
† Hobbi & foglalkozás :
magic
† Humor :
spicy



Abigail Crowley ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 25, 2013 5:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Matt & Abigail

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyszerűen túl sok volt a közeledése. Nem tudtam kezelni, zavarba jöttem és elkezdett bennem gyűlni az a fajta gyilkos düh amellyel eddig megóvtam magam… hát futottam. Futottam és az erőm segítségével lelassítottam Mattet. Szabályosan elmenekültem előle. Nem bírtam volna elviselni, ha még egyszer hozzámér és nem, azért mert nem esett jól vagy, mert nem vágytam volna rá. Nagyon is kívántam egy olyan férfi érintését, aki nem akar bántani… ennek ellenére nem voltam elég bátor hozzá, hogy megcsókoljam. Helyette elmenekültem és az erőm segítségével hagytam üzenetet Matt táskájában amiben elnézését kértem amiért eltűntem és megígértem neki, hogy el fogom magyarázni neki miért kell mennem ilyen hirtelen.
Mire lefékeztem végre már a hegyek felé haladtam. Biztos léptekkel mentem előre s határozottan kerültem egyre távolabb a várostól. Szükségem volt erre a távolságra. Szükségem van némi időre amit magányosan s teljesen csendben tölthetek… már úgy értem, a város zajától eltérő hangok között s mire felértem már besötétedett. A levegő nem hűlt le így úgy döntöttem ott töltöm az éjszakát.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: Heartbeat | megjegyzés: Köszönöm a játékot!

-------

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 12, 2013 7:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Matt & Abigail

 Amikor át öleltem ezt a gyönyörű lányt eltolt magától. Gyengéden... De mégis csak eltolt. Ez szarul esett egy kicsit. Azt mondta hogy egy Darázs szállt rá bár én nem láttam a bogarat. Mindegy, lehet hogy tényleg ott volt, elvégre látszott rajta hogy egy kicsit megijedt. - Darázs? Félsz tőlük? - Kicsit elmosolyodtam, bár a mosolyom elég műre sikeredett szerintem. Na mindegy. - Fussunk még egy kört? Ahhoz képest hogy azt mondtad hogy nem bírod a futást ahhoz képest szépen bírod! - Most már tényleg igaziból mosolyogtam. - Hát akkor lássuk hogy hogyan bírod még. De vigyázz mert most már nem hagyom magamat! - Hirtelen nyomtam egy puszit az arcára kicsit érintve saját számmal az ő száját majd egyből elkezdtem futni kicsit mosolyogva. Nem futottam olyan gyorsan hogy be tudjon érni.
zene: Heartbeat | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 09, 2013 7:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
Felvontam a szemöldökömet. Nem hibáztatom, most próbáltam visszafogni magam és úgy tűnik sikerült is, ha normálisabbnak lát, mint ahogy a gondolataiban léteztem. Tessék, egy ember máris azt hiszi, hogy képes vagyok jól viselkedni. Még a végén oda lesz az imidzsem.
- Menj csak. Lefogadom, hogy Klaus nem szereti, ha csak úgy kijárkálsz. - Mosolyodtam el halványan. Még egy ok, amiért sajnálhatom szegény lányt, hiszen valószínűleg korlátozva van vagy ha nem is, kénytelen minden nap elviselni a hibrid Mikaelson-t. Ez pedig olyan dolog, ami nem pofonegyszerű.
- Biztos vagyok benne, hogy összefutunk. - Mondtam határozottan. Mi tagadás, kíváncsi lettem, hogy fog alakulni Hayley sorsa. És furcsamód nem rosszindulatból.
Amikor egyedül maradtam úgy döntöttem, nem fogok itt ücsörögni. Inkább valahol máshol. Egy bárban, ahol meg tudom emészteni az imént hallottakat...

Morning Star pub
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 09, 2013 6:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Pár pillanatig fürkészem az arcát, azt halványan elmosolyodom. - Értékelem. Valóban normálisabbnak tűnsz, mint gondoltam... - jegyzem meg végül halkan. Nem ismerjük egymást eléggé, de nyilván neki is megvan a maga keserédes története, amiben nagy szerepe van Klausnak és az egész Mikaelson famíliának is. És van egy olyan érzésem, hogy nem ez az egyetlen közös bennünk.
- Viszont... azt hiszem, ideje mennem - nézek körül kissé már idegesen. Nem akarom, hogy keresű osztagot küldjenek utánam... bár ki tudja, talán fel sem tűnt senkinek, hogy eljöttem. Aztán ismét Tatiára vándorol a pillantásom. Végigfut az agyamon, hogy megkérjem, inkább ne adja tovább, amit most hallott tőlem. De nem tartozik nekem semmivel, és ha nem tartaná meg magától ezt a titkot, nyilván az sem számítana, ha én kérem erre.
- Gondolom, még összefutunk - vonok vállat, és ez egyben az elköszönésem is. Nem hiszem, hogy lenne oka feltartani, már halotta, amit hallani akart.



|| Mikaelson villa ||
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 09, 2013 6:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
Elmosolyodtam enyhén gúnyos hanglejtésén, hiszen szokatlan volt, hogy akárki így beszéljen velem. Lehet, hogy ezért kezdett egyre szimpatikusabb lenne Hayley. Mármint így emberileg... a tény, hogy kitől vár gyermeket, nem nagyon tüntette fel jó színben a szememben. De ez már csak az én előítéletem volt és az én okom arra, hogy feszült legyek.
- Bár nem ismerjük egymást, én a helyedben értékelném, hogy ilyen normális vagyok. - Pillantottam rá komolyan, aztán sóhajtottam egyet. Hátradőltem és a pillanatnyi csöndben meghallottam valamit... olyan volt, mint egy nagyon halk, de azért tisztán hallható dobszó. Nem kellett sok, hogy rájöjjek, mit hallok... ez biztosan Hayley babája, erre a gondolatra pedig lefagyott a mosoly az arcomról. Azt hiszem... kicsit irigy lettem. Persze a világ összes kincséért sem mutattam volna ki, de belül éreztem, hogy igencsak elkezd lohadni a hangulatom. Mit nem adtam volna azért, ha ezer évvel ezelőtt Erina után megszülethetett volna a második gyerekem is...
- Ahogy gondolod. - Vontam aztán vállat a pár másodperces elmélázásom után. Vajon Hayley hány éves lehet? Húsz körül? Nem hinném, hogy több. Mintha egy kis hasonlóságot vettem volna észre közte és köztem. Nem, inkább nem is megyek bele ilyenekbe...
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 09, 2013 5:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Felnevetek a válaszára. Most vagy nagyon álszent, vagy saját magát is legalább annyira naivnak tartja, mint engem. Igazából mindegy, mert én így is, úgy is jól szórakozom rajta.
- Nem tagadom, hogy csapdában lennék - jegyzem meg végül kicsit elgondolkodva - de egyértelműen nem én vagyok az első és egyetlen, aki belesétált Klaus Mikaelson csapdájába - teszem hozzá egy jelentőségteljes pillantással. Csak hogy ne legyek ennél is egyértelműbb.
- Igazából egyelőre fogalmam sincs, hogy mit fogok tenni. Fogalmam sincs, hogy kiben bízhatnék. De mindenesetre... bár nagyon megtisztelő a figyelmed és az alig leplezett aggodalmad... - mondom végül enyhén gúnyosan - valahogy biztos boldogulok majd, ahogy eddig mindig, az életben - vonom meg a vállam. Az ironizálást leszámítva azért valahol tényleg értékelem, hogy Tatia aránylag normálisan beszél velem. Még ha a terhességre fogja is a dolgot. Egy gonosz r*bancnak képzeltem el őt eddig, de annyira nem is vészes. Persze nem leszünk soha legjobb barátnők, ez azért nyilvánvaló.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 09, 2013 12:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Már ne haragudj, de a naiv lányok szoktak rögtön bedőlni az ilyen... hogy is mondjam? - Forgattam meg a szemeimet. - Csapdákba, amiket a Klaus Mikaelson-félék állítanak fel nekik. - Megvontam a vállamat. Álszent lennék, ha magamat és az ezer éves fejemet nem nevezném naivnak, elvégre akárhányszor lehetőség volt rá én is készségesen besétáltam abba a csapdába. Emiatt már fejbe kellett volna vágnom magamat néhányszor, de úgy, hogy tényleg megérezzem.
Hayley kezeire pillantottam, ahogy azokat a hasára csúsztatta. Nyelnem kellett egyet, hogy elfojtsam magamban a feltörekvő kényszert, hogy kitépjem a lány ujjait. Miért éreztem így? Mert... csak mert. Talán azért, mert nekem az egyik lehetőségem a gyermekvállalásra egyszerűen megsemmisült, amikor évszázadokkal ezelőtt megteremtődtek a vámpírok. És ezt azóta sem sikerült teljesen kihevernem.
- Félre ne értsd, nem akarok segítőszolgálatot játszani. - Szögeztem le egyből és lehuppantam a padra. Nem volt kedvem ácsorogni. - Biztosan rájöttél már, hogyha nem lennél várandós, akkor nem viselkednék ilyen kedvesen. - Igen, az alaphoz képest ez a viselkedés igenis kedvesnek számított nálam. - Azt hiszem csak megsajnáltalak. Ritka nagy balszerencse kell ahhoz, hogy ilyen módon kerülj be a Mikaelson-ok egyébként is elcseszett családjába. - Csóváltam meg a fejem apró mosollyal. Tényleg... szegény lány. Vajon mit követhetett el, hogy így büntetik azok a bizonyos felső hatalmak? - És mindenféle túlzás nélkül azt hiszem, én lehetnék az a személy, aki tökéletesen eléd tárhatná a világukat. De mivel én nem vagyok tanácsosztogató, neked pedig valószínűleg nem kell segítség, ezért szimplán csak érdekel, hogy mégis mi a fenét fogsz kezdeni azzal a nem biztos, hogy normális gyerekkel. - Pislogtam. Ha valami, ez igaz volt: kíváncsi voltam.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 09, 2013 10:22 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Felvonom a szemöldökeimet, majd karba fonom a kezeimet. - Vicces, hogy mindenki ezt mondogatja nekem. Ennyire naivnak tűnök? Lehet, hogy nem vagyok ezer éves, mint egyesek, de én sem most jöttem le a falvédőről... - tárom szét a karomat végül egy gúnyos mosollyal. A nagyobb gond az, hogy lassan már tényleg nem tudom, hogy ki az, akire valóban számíthatok. Egész életemben magamra voltam utalva, és ezzel eddig nem is volt gond. Legalábbis úgy érzem, elég jól feltaláltam magam. Mégis most, hogy elvileg kaptam egy családot, sokkal magányosabbnak és sokkal inkább egyedül érzem magam, mint valaha. Leszámítva, hogy igazából egyetlen pillanatra sem vagyok egyedül. Kezem a hasamra csúszik ismét védekezőn. Igen, a baj az, hogy most már nem csak magamra kell gondolnom. Sokáig voltam felelőtlen és vakmerő, "minden mindegy" alapon éldegéltem a nagyvilágban, de most már van valakim, aki fontosabb nálam, akivel nem lehetek meggondolatlan. És tekintve, hogy kik vesznek körül, félek, hogy egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy megvédjem. Mégsincs senki, akiben igazán bízhatnék. Mintha a Mikaelson család tagjai egymásra mutogatva próbálnák túllicitálni egymást a "ki a legmegbízhatatlanabb" versenyen.
- Érdekesebb kérdés az, hogy miért akarnál te bármilyen jó tanáccsal ellátni engem? - pillantok érdeklődve Tatiára, és igyekszem a gúnyt minimumra venni a hangomban... több kevesebb sikerrel. Hisz ő legalább annyira a pokolba kívánhat a gyerekemmel együtt, amennyire az eredeti család árthat nekem.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 08, 2013 1:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
Bólintottam. Az orvos az orvos. Ember, de nem hülye, tényleg meg tudja állapítani a terhesség tényét és... nekem el kellene tűnnöm innen. Erre nem voltam felkészülve és hiába nincsen semmi közöm a dologhoz, nem kellene, hogy felkavarjon vagy egyszerűen csak érdekeljen, képtelen voltam nyugodt lenni legbelül. A jól begyakorolt pókerarcomat ugyan kihelyeztem, legszívesebben mégis fel-alá járkáltam volna és bevallom... elordítottam volna magamat. Miért? Mert ahogy a mellékelt ábra példázza kiderült, hogy nem tudok végérvényesen és normálisan továbblépni.. és ez a tudat sokkal jobban frusztrált és égetett, mint az, hogy valaki gyereket szül annak a férfinak, akit majd' ezer éven át szerettem. Tényleg ideje lenne megírni az önéletrajzi könyvemet...
- Ha adhatok egy tanácsot... - Köszörültem meg a torkomat. - Nem olyannak tűnsz, mint aki megteszi, de ne bízz feltétel nélkül senkiben. Még Esther-ben és a védőbűbájaiban sem. - Forgattam meg a szemeimet. - Én is megtettem és elveszítettem a babámat. Te ne járj úgy, mint én. - Mosolyodtam el keserűen. Ez csak kikívánkozott belőlem,mert valamit mondani akartam, ám Klaus-ról véletlenül sem akartam szót ejteni. Az a tudat vigasztalt, hogy egy pillanatra magam elé képzeltem azt az arcot, amit a hír meghallásakor vághatott. Bárcsak ott lehettem volna.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 08, 2013 12:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Van egy olyan érzésem, hogy ennyivel még nem elégszik meg, hogy ennyivel még nincs letudva az egész. Biztos vagyok benne, hogy lesz még egy-két kérdése, hozzám, szóval úgy döntök, türelmesen kivárom, amíg összeszedi magát az első sokk után, és hogy addig se bámuljam, körülnézek a parkban. Nincs sok ember körülöttünk. Eddig erre a tényre fel sem figyeltem. Talán mert kezd későre járni... nem kellene sokáig elmaradnom...
Tekintetem visszatalál Tatiához, amikor felteszi az első kérdését. Kicsit megemelem a szemöldökeimet, majd lassan bólintok.
- Egészen biztos. Orvosnál is jártam - tárom szét a karomat, azt sugallva, hogy a doki meg csak tudja, hogy mit lát. De annyi biztos, hogy az ultrahang képet már nem fogom előkeresni, csak hogy bebizonyítsam neki az igazam.
- Nem túl rég óta. Néhány napja - válaszolok, és bár gyanakodva méregetem Tatiát, igazából nem tartok tőle. Inkább csak kíváncsi vagyok, mégis mihez akar kezdeni ezzel az infóval.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
ripping wings
† Tartózkodási hely :
mf
† Hobbi & foglalkozás :
magic
† Humor :
spicy



Abigail Crowley ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 08, 2013 11:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Matt & Abigail

[You must be registered and logged in to see this image.]
Váratlanul ért ölelése és bár finoman de el is toltam magamtól. Még sokat kellett tanulnom arról, hogyan kezeljek egy olyan érintést miből nem pőre vágy szaga árad. Nem akartam elrontani a kedvét ezért gyorsan, elmosolyodva tettem épp úgy mint aki lesöpör valamit a másik válláról. – Egy darázs. – ráztam meg magam mint aki komolyan félne az apró rovartól és a park túloldala felé intettem. – Bírom még ha te is. – kacsintottam és még magam is meglepődtem azon, hogy mennyire jól bírom. Persze, kellett egy kis szünet de nem fullasztottak ki a körök és nem éreztem, hogy szédülök mint régebben. Nem volt baj a testemmel, sőt. Csinos vagyok és ezt tudom is. Az állóképességem viszont nem a legjobb, amit nem engedhetek meg. – Szóval, mit gondolsz a park túloldala? Aztán pedig folytathatnánk valami mással, amit terveztél.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: Heartbeat | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 08, 2013 11:52 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem mondott semmit, vagyis éppen eleget ahhoz, hogy tudjam: jól következtettem. Hazudnék, ha azt mondanám nem sokkolt a hír, mert igenis olyan érzés kezdett el keringeni bennem, mintha egy raklap téglával vágtak volna fejbe, de megcsóváltam a fejem, hogy így próbáljam összeszedni magam. Oké, már az előbbi bocsánatkérésem is túl sok volt, azt nem fogom még jobban kimutatni, mennyire nem ez volt a nap híre számomra.
Felnevettem. Talán ezzel próbáltam palástolni a zavaromat és a nevetésem nem is szívből jövő kacaj, hanem keserű mentőakció volt. Főleg, hogy megláttam Hayley szemében valamiféle... sajnálkozást. Erre aztán tényleg nem voltam vevő... inkább földeljenek el, minthogy valaki így nézzen rám, méghozzá pont ő. Nekem kellene szánnom őt, elvégre ő terhes egy ki tudja milyen poronttyal.
- Biztos, hogy várandós vagy? - Bukott ki belőlem a kérdés. Jó néhány héttel ezelőtt én is azt hittem, hogy gyermeket hordok a szívem alatt. Arról a babáról kiderült, hogy nem létezik... visszagondolva akármilyen morbid is, de jobb volt így. Egy gyereknek nincsen szüksége rám. - Mióta tudod? - Léptem hozzá közelebb és rögtön magam elé tartottam a kezeimet. - Ne aggódj, nem akarlak bántani... - Mondtam őszintén. - Csak kíváncsi vagyok.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 08, 2013 10:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Most rajtam a sor, hogy meglepődjek. Nem néztem volna ki ebből a nőből, hogy bármi miatt elnézést kérne, de hát úgy néz ki, vannak még csodák. Aztán az arca megváltozik, elfehéredik, és tudom, hogy rájött. Épp eleget fecsegtem korábban a család dolgairól ahhoz, hogy kikövetkeztesse a lényeget.
- Látod... tényleg nem én lettem volna a megfelelő személy, akitől ezt a hírt meg kellett tudnod - bólintok őszinte sajnálkozással. Igaz, hogy én vagyok most Klausszal és én várom a gyermekét, de Tatia volt élete nagy szerelme, legalábbis amennyire én tudom. És ez nyilván kölcsönös, én meg akármilyen undok és dacos, meg heves természetű tudok is lenni, én sem vagyok fából, és tisztában vagyok vele, hogy egy gyerek érkezése Tatia számára sem lehet mellékes.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 08, 2013 10:31 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
Felnevettem, amikor összeszedte magát annyira, hogy megszólaljon. Maradjunk annyiban, hogy ebben a lányban legalább volt annyi kurázsi, hogy nem hagyja magát csak úgy megfélemlíteni. De hát ami erősség, az általában az egyik legnagyobb gyengénk is, főleg, hogy a vérfarkasok ismertek a temperamentumukról és a nagy szájukról, ezért nem ért meglepetésként Hayley reakciója. Én pedig jelenleg önfejlesztést gyakorlok, nem rontom el a visszabeszéléssel szerzett szórakozását. Ha szemet akar kapargatni legyen, de mire elém lépne, már nem lesz olyan testrésze, amivel támadni tudna.
Kezdtem türelmetlenné válni, szerettem volna megsürgetni egy kicsikét Hayley beszélőkéjét, de szerencsémre és az ő szerencséjére nem kellett sokat várnom, míg szólásra nyitotta a száját. Ám eljött a pillanat, amely elérte, hogy elképedjek. Babát vár? Hát... mentségemre szolgáljon, hogy nem látszik rajta, viszont rögtön megbántam az előbbi nyakszorongatást. Terhes nőt sohasem bántok. Soha. Ez alapszabály, ahogy a gyerekeknek nem okoznék bántódást. Hiába voltam olyan, amilyen.
- Babát vársz? Én... sajnálom az előbbit. - Bocsánatot sem volt szokásom kérni, de ebben a helyzetben muszájnak éreztem. Egészen addig, míg.. várjunk egy pillanatot!
Hayley már hónapokkal ezelőtt is Klaus-szal volt és ha benne van a családi ügyeikben, akkor most is az ő társaságát kell élveznie. És az együtt töltött időben.... biztosan nem csupán sakkoznak.
Éreztem, hogy elsápad az arcom, a tüdőmben ragadt a levegő. Ha Hayley, terhes, akkor... - Klaus-tól? - Kérdeztem suttogva, a szemeibe pillantva, mégis volt egy olyan sejtésem, hogy igazolni fogja a gondolatmenetemet.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 08, 2013 8:50 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Árgus szemekkel figyelem a nőt, ahogy vizslatja a környéket, hogy ha csak egy rossz mozdulatot is tesz... Oké, erre nem voltam még felkészülve. Pillanatok alatt kapja el a nyakam, ujjai szorosan fonódnak köré. Hogy az a! Klaus jut eszembe, aki hasonló, barátságtalan mozdulattal fogadta a gyermekáldás hírét. Ennek a nőnek azonban nem is mondtam még semmit. A karjába kapaszkodva próbálom leszedni magamról, de egy idős vámpírhoz képest sehol nincs egy vérfarkas ereje, legalábbis egy ilyen helyzetben. Mert egyébként nem hagyom ám magam ilyen könnyen. De mintha már érezném is, hogy kezd lilulni a fejem. Ez aligha egészséges a gyerekre.
- Ha még egyszer hozzám érsz, esküszöm, hogy kikaparom a szemed! - sziszegem, amikor elenged, de ez nem valami önvédelmi mechanizmus, sokkal inkább a babát védem. Ez nyilvánvaló abból is, hogy a kezem reflexszerűen simul a hasamra, miközben hátrálok egy fél lépést. Irritál Tatia közelsége. Még egy őrült. Pont ez kellett nekem. Mély levegőt veszek. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Nem mondhatom el neki, de az sem hiányzik, hogy a következőnek az egyik fába verje a fejem. Talán lerázhatom egy féligazsággal...
- Babát várok, érted? Lehet, hogy valami öreg vámpír vagy, de hidd el, nem akarsz magadra haragítani egy terhes vérfarkast - figyelmeztetem. Én sem tudom, honnan szedtem hirtelen ennyi bátorságot, de valamiért tényleg úgy érzem, hogy bármire képes lennék, hogy megvédjem magamat és a gyereket. A hallottak remélhetőleg elgondolkodtatják, talán maga is rájön az igazságra az apa kilétét illetően, talán nem. De közben hátha megléphetek előle...
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 07, 2013 10:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
Talán, de nagyon csak talán egy jobb napomon még szimpatikus is lett volna a viselkedése, hogy nem egy rögtön meghunyászkodó, ijedős lány, ám a napom egyre rosszabb lett, szóval még esély sem volt semmilyen jópofizásra a részemről.
- Pedig én annyira próbáltam jól viselkedni. - Sóhajtottam színpadiasan és körbenéztem, nem ólálkodik-e valaki a közelünkben. Nem mintha érdekelt volna a közösség, de jobb volt így, csendesen belekezdeni.
A panorámaröntgen után mély levegőt vettem, egy lépéssel közelebb léptem Hayley-hez és se szó se beszéd ujjaimat a torkára kulcsoltam, megragadtam és megcsóváltam a fejem. - Talán nem ez a legszebb módja, de kérlek, avass be a részletekbe. Hidd el, jelenleg te vagy a legmegfelelőbb és az egyetlen személy, aki beavathat. - Telt meg a pillantásom elszántsággal. Nem kellene ennyit foglalkoznom a Mikaelson-ok ügyeivel... ez biztos egy berögződés, amitől nem fogok könnyen megszabadulni, elvégre hozzá voltam szokva, hogy mindig mindenről tudnom kell, ami ezzel a családdal kapcsolatos. Sokáig az életem múlott ezen.
Aztán elengedtem a lány torkát, hogyha szeretne, úgy tudjon csicseregni, hogy halljam is. Meg egyébiránt... egyszer kipróbálhatnám, hogy szépen beszélek valakivel. - Hallgatlak.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 07, 2013 9:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem lep meg, hogy szinte pillanatok alatt követ ő is. Nem is hátrálok tovább, keményen állom a pillantását. Engem ugyan nem fog megijeszteni. Kicsit megemelem a szemöldökeimet, amikor az értelmi szintemre tesz megjegyzést. De számítok rá, hogy mi lesz a következő lépése. Túl sokat hablatyoltam neki itt erről-arról, rébuszokban, nyilvánvaló, hogy felkeltettem az érdeklődését, de még nem sikerült rájönnie, hogy miről is van szó. Talán jobb is így. Klaus nagy szerelme... egyikükkel sem lenne igazságos, ha én árulnám el az igazat.
- Nem hiszem, hogy én vagyok rá a megfelelő személy, aki beavathat. - Abban sem vagyok biztos, hogy okos lenne bárki másnak elmondani a családon kívül. A hírek ijesztően gyorsan terjednek ebben a városban, főleg egy ilyen hír. És esetünkben ennek nagyon rossz vége is lehet.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 07, 2013 5:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tetszett, ahogy a homlokát ráncolta, mégsem bántam meg, hogy majdnem egyenesen rákérdeztem arra, amit érdekelt. Elegem lett a rébuszokból és az activity-ből, válaszokra vártam és kezdtem türelmetlen lenni, mert nem kaptam meg őket. Még örültem is, hogy szinte kiült az arcára a felismerés, másodpercekkel később jó pár méterre álldogált tőlem. Azta, néha elfelejtem, hogy a vérfarkasok sem semmik.
Megforgattam a szemeimet és kivel kiabálni nem volt hangulatom, jómagam is gyorsabb sebességre kapcsolva fékeztem le előtte, aztán végigmértem őt. Miért kell ilyen csinosnak lennie?
- Nem is vagy buta. - Képedtem el és megvontam a vállam. - Sok mindenre vagyok képes, de a nebáncsvirág hasonmásom szerepe rajtam is ki szokott fogni. - Picit meglepett, hogy nem rögtön Katherine-re tippelt, ám ez már pluszpontnak számított nálam. Végre valaki, aki nem sorolja fel a fél vérvonalamat, mielőtt rájönne, ki vagyok. Bár már volt olyan is, aki a leheletnyi akcentusomból jött rá, kivel beszélget. Bolgár vagyok, nem tudom teljesen kinőni. Kár.
Jobbnak láttam nem a legijesztőbb és legtaszítóbb arckifejezésemet magamra applikálni, mivel azt akartam, hogy a lány beszéljen, ne pedig pattogjon vagy szaladgáljon össze-vissza.  Olyasmi elven kezdtem elindulni, hogy amíg én nyugodt vagyok ő is az lehet... nem mintha annyira zaklatottnak láttam volna.
- Nos, most hogy már te is tudod, én ki vagyok, válaszolhatnál. - Vettem mély levegőt. - Beszéltél itt valami hírről, feladatról, új esélyekről, de őszintén szólva fogalmam sincs arról, hogy miről hadováltál, szóval szeretném, ha felvilágosítanál. - Vontam össze a kezeimet a mellkasom előtt. - Mi a pokol történt abban az egyébként sem normális családban? - Néztem Hayley-re komolyan és láthatta, mindenki jobban jár, ha elkezd beszélni. Nem ijesztgetni akartam... csupán hatni rá.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 07, 2013 4:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elena arcáról némi értetlenség tükröződik, amit nem tudok hová tenni, egészen addig, amíg fel nem teszi azt a kérdést. Akkor azonban nagyjából ugyanolyan bambán nézek vissza rá. Ez meg most milyen kérdés? Mintha eddig nem is figyelt volna rám, vagy nem tudom... A homlokomat ráncolom.
- Nem értem... Hiszen tudod... - Most komolyan nem vágom, hogy min akadt fel. Aztán leesik. Úristen, mennyire hülye vagyok, hogy nem jöttem rá előbb. Hát persze, hogy nem érti, hiszen ő nem is... - Te nem is Elena vagy, igaz? - pattanok fel, majd a farkasom sebességét használva távolodok gyorsan egy három métert, csak hogy tisztes távolságban legyek a nőtől, mielőtt kitalálnám, melyikük is ő. Hiszen hárman is vannak. Miért gondoltam, hogy az első, akibe belebotlok a várost járva, épp Elena az? De csak őt ismerem közelebbről, és sajnos nem jutott eszembe hamarabb egyéb opció. - Tatia, ha jól sejtem - tippelek, mert ekkora érdeklődést Klaus dolgai iránt tőle várnék. A harmadik, Katarina, vagy ki, na ő biztos nem foglalkozott volna ennyit szerény személyemmel.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 07, 2013 3:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
Hogy most mi volt az az apróság, ami feltűnt? Egyszerű: a többesszám. Nekünk és bennünket. Az lejött, hogy Hayley magáról beszél, de ki volt a másik személy? Nem hinném, hogy egy családtag, elvégre ez a lány mióta is van a Mikaelson-ok közelében? Nem olyan régóta ahhoz, hogy akárkivel életre szóló szövetséget kössön és ilyen jól meglegyen, mert valljuk be, ez egyébként is nehéz vállalkozás.
- Hogy érted, hogy nektek? - Kérdeztem rá rögtön, mert már tényleg felettébb érdekelt a dolog. Kiről van szó? Miről van szó? Miről maradtam le? Bár elhatároztam, hogy nem fogok olyan ügyekkel foglalkozni, amelyek még ha csak nyomokban is, de tartalmazzák Klaus nevét, képtelen voltam elsétálni emellett a dolog mellett. Nem véletlenül futhattam össze ezzel a lánnyal és nem véletlenül hihet Elenának, akinek sikerült jobb belátásra bírnia Klaust... kapkodnom kellett a fejem, hogy rendszerezzem, vajon mit hagytam ki.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 07, 2013 3:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Itt ücsörgünk a padon, mint két régi barátnő. Ez már magában megmosolygtató, hisz sosem bővelkedtem barátokban. Haverokban igen, meg falkatársakban, akikkel együtt lógtam. Voltak cinkostársaim meg szövetségeseim... de barátok... Most sem mondanám, hogy Elena az, de ilyenkor jövök rá, hogy néha tényleg jó valakivel őszintén beszélgetni ezekről a dolgokról, melyek a vállamra nehezednek.
- Hogy Elijah mitől ilyen lelkes, azt én sem teljesen értem. Olyasmiről magyarázott, hogy ez egy új esély a családnak - vonogatom a vállamat. - És biztosított róla, hogy meg fog védeni bennünket. - Ami mondjuk rá tényleg jól esett, de ezt csak magamban teszem hozzá. - Azt hiszem, tart attól, hogy Klaus hülyeséget csinál, ami tőle ugye ki is telik. De én már valahogy mégse félek tőle, vagy attól, hogy ártana nekünk. Tudod... olykor meg tud lepni, hogy a sok mogorvaság és büszkeség alatt miket rejteget... Én azt hiszem, hogy most tényleg próbálkozik kihozni magából a legjobbat, részben hála ezért neked is, és valahogy reménykedem benne, hogy idővel fel fog nőni a feladathoz - hajtom le a fejemet az ölembe levő kezeimre pillantva, de arcomon apró mosoly játszik. Nem azt mondom, hogy kellemes családi idillről álmodozok. Szó sincs ilyenről. Nem is tudnám elképzelni. De ahhoz képest, mennyire féltem neki elmondani az igazat, aztán mennyire kikelt magából... szóval van némi javulás. Szerintem képes lesz lassan apává érni, ha tényleg akarja, és ez alatt nem azt értem, hogy pelenkázni fogja a gyereket, csak... remélem ott lesz neki, amikor szüksége lesz rá.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 07, 2013 2:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szokásomhoz eltérően most nagyon szívesen burkolóztam hallgatásba, amihez úgy gondoltam, kényelem is dukál, ezért leültem egy pár lépésre lévő padra és megütögettem a magam mellett lévő helyet, hogy Hayley is huppanjon le, ne ácsorogva kelljen átadnia nekem egy világszenzációhoz hasonló hírt. Ittam a szavait, néha-néha bólogattam, olykor egy-két kijelentése szöget ütött a fejembe, de akárhogy figyeltem nem jöttem rá, miről lehet szó. Már szinte az egész Mikaelson család felsorolásra került, a téma gyönyörűen körül volt írva, de az az apró ki momentum, amiből rájöhettem volna, hogy mi is van, hiányzott.
- Igen. - bólintottam hirtelen elmosolyodva, amikor ismét felhozódott mindkét testvér. - Mindig is Elijah volt a jobbik Mikaelson. - Kalandoztam el egy pillanatra, de rájöttem, hogy jelenleg szerepet játszok, ezért vannak dolgok, amiről elméletileg nem tudhatok. Bár a hasonmásom sem szent, lehet, hogy neki is köze volt Elijah-hoz. Ebbena  városban minden megtörténhet.
Megköszörültem a torkomat és gyorsan, ismételten végigfuttattam az agyamon szavai áradatát, közben pedig részleteket emeltem ki belőle. - De Elijah mitől ilyen lelkes? És miért ne bízna Esther-ben? Ő az anyjuk. - Néztem rá összevont szemöldökkel, magamban felhorkanva azon, hogy a család kikészíti. Drágám, nem is tudod, mennyire borzasztóak tudnak lenni. Igaz is... még a lány nevét sem tudtam... vagyis de, mert Klaus már említette. Henriett? Heather? Biztosan H-val kezdődik, a nyakamat tenném rá... meg is van! Hayley.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 07, 2013 10:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

Igazából azt hiszem, valahol reménykedtem benne, hogy Elena elárulja, miért is segített, de ebben a témában nem tűnik túl közlékenynek. Mondjuk női szolidaritásból, vagy ez ilyen anyai dolog lenne? Hisz neki is vannak gyerekei. Nem tudom, számomra az ilyesmi kicsit érthetetlen. Eddigi életem során kevés olyan emberrel akadtam össze, akiknek nem volt valamilyen hátsó szándéka azzal, ha kedvesen viszonyultak hozzám. Talán ebben az esetben sem minden arany, ami fénylik, vagy csak én vagyok túl bizalmatlan, de mindenesetre így is hálás vagyok, hisz akármiért is tette, amit tett, tényleg segített.
- Hogy hogy viseli? Nem tudnám megmondani... azt hiszem még mindig emésztgeti a dolgot, hiszen lényegében ezzel az egész élete felborul, nem igaz? De ezt neked jobban kellene már tudnod - mosolyodom el a végére. Ő és a férje már végigmentek ezen egyszer. Bár nyilván ők nem fogadták a gyermekáldást Klaushoz hasonlóan úgy, mintha isten csapása lenne. Vagy hát fene tudja. Nem ismerem őket eléggé ahhoz, hogy ez meg tudjam mondani róluk. - Nem rég felbukkant Elijah is, és ő viszont nem csak hogy jól fogadta az egészet, de teljesen fel is villanyozódott tőle. Számomra teljesen meglepő volt mondjuk ez a nagy ellentét a két testvér között - teszem hozzá kicsit eltűnődve. - Elijah szerint vissza kellene mennünk New Orleansban, ő nem bízik Estherben, Klaus viszont épp ellenkezőleg, azt gondolja, hogy az anyja az egyetlen, aki megvédhet bennünket, ezért maradni akar. Aztán ezen össze is vesztek. Ez a család egyébként néha nagyon fárasztó ezzel a rengeteg vitával... - sóhajtom, majd leülök egy közeli padra. Nem is értem, tulajdonképpen, miért csinálnak mindenből botrányt, de úgy néz ki, meg kell szoknom, hisz bizonyos értelemben már én is ehhez a családhoz tartozom... ami már csak azért is furcsa és szinte hihetetlen, mert sosem volt még eddig saját családom. Azt mondják, ez az egyetlen, amit az ember nem válogathat meg. Hát engem a sors akkor ismét jól megtréfált.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 07, 2013 7:42 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Hayley & Tatia


[You must be registered and logged in to see this image.]
Céltalan bolyongásom kezdett egyre és egyre unalmasabbá válni, ezért el is határoztam magamban, hogy nem keresek itt már semmit, hiszen még véletlenül sem bukkanok érdekes dolgok nyomára. Nem baj, hiába kisváros, elég nagy ahhoz, hogy elszórakoztassam magam.
Ám amikor meghallottam egy hangot, amint kiejti a hasonmásom nevét, fájdalmas grimasz ült ki az arcomra. Itt lenne? Most ahhoz pont nem volt kedvem, hogy összefussak vele és a saját arcom mását bámulgassam, miközben valószínűleg egymás haját tépnénk. A biztonság kedvéért oldalra pislogtam ás rájöttem, hogy nem... Elena nincs itt, a lány egyenese rám nézett és hozzám beszélt. Összekevert azzal a nővel, akit egyszerűen gyűlöltem, csakhogy ez a lány felettébb ismerős volt ahhoz képest, hogy biztosra tudtam volna állítani: egyetlen szót nem beszéltem még vele életem során. De akkor honnan dereng az arca?
Megtorpantam és pókerarcot vettem fel. Kedvelt játékom volt kiadni magam a hasonmásaimnak, legalább ez boldogítson, ha már két teljesen ugyanolyan arcú ember járkál a világban, mint én. Vajon mi kötheti össze őt a kis hasonmást?
Elég volt ahhoz megemlíteni Klaus nevét, hogy leessen a tantusz. Egy mondatban Klaus és Elena neve? Csoda, hogy nem kellett még értem jönniük a mentőknek. Mégis túltettem magam kezdeti utálatomon és lelkesedni kezdtem mondandója iránt, hiába jöttem rá, hogy ő az a lány... az a farkaslány, akivel Klaust láttam a bulin, akivel lelépett New Orleansba és a többi. Miért is él még ez a csaj?
- Öhmm... szívesen. - Mosolyodtam el bólintva egyet, így jelezvén, hogy nem probléma, örömmel segítettem. Hogy min? Honnan tudjam... Jelen pillanatban kapóra jött Elena eljátszása. - Tudom, hogy időnként elég nehéz vele. - Tényleg. Személyes tapasztalat. - És azóta hogy viseli a... hírt? - Kérdeztem rá és a tekintetembe száz százalék, hogy csillogás költözött. Hír, amit őfelsége rosszul visel? Ajajj!
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 07, 2013 12:30 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]

A biztonság, na meg a béke kedvéért nem akartam messzire keveredni. Fenének hiányozna a rosszullétem után ma még egy vita is Klausszal! És mivel nem éltem korábban sem elég időt Mystic Fallsban, hogy minden zegét-zugát ismerjem, olyan helyet választottam a sétámhoz, ami elég nyilvános, ahol nem fogok elkeveredni, ahonnan könnyen hazajutok bármikor. Így kötök ki a parkban. Egy rövid sétát teszek csak, közben ellenőrzöm a mobilomon az időt is, hogy ne maradjak el sokáig. Nevetséges. Tudom. De ahogy korábban is mondtam, belefáradtam már az állandó veszekedésekbe, és megígértem Klausnak, hogy elviselhetőbb leszek, ha ő is, szóval... Már akkor is aggódott - legalábbis úgy tűnt - amikor tovább maradtam a dokinál, mint várta...
A szemem sarkából érzékelem csak először a közeledő alakot, aki nyilván csak hozzám hasonlóan céltalanul sétál a parkban. Ám ahogy felpillantok, rájövök, hogy nem is ismeretlen az illető.
- Elena? - mosolyodok el, amolyan üdvözlésképpen is, és magam is megindulok felé. - Örülök, hogy látlak, mert meg akartam köszönni... Tudod, hogy beszéltél Klausszal - magyarázom meg gyorsan. Igazából nem tudom, hogy milyen indíttatásból állt a pártomra, de már akkor megfogadtam, hogy alkalomadtán megköszönöm Elenának a dolgot, amikor Klaus megemlítette, hogy miatta vált kicsit... gondoskodóbbá. Igen, azt hiszem, ez a jó szó. - Tudod, mióta ez az egész hír a nyakába szakadt, még elviselhetetlenebb lett, mint általában szokott - teszem hozzá egy sejtelmes kis mosollyal. Szerintem mindketten tudjuk, hogy Klaus néha bizony tényleg nehéz eset. - De akármit is mondtál neki, úgy néz ki, hatott rá, szóval köszönöm - ismétlem még egyszer egy hálás pillantással.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:26 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls parkja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 40 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-