A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls parkja


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 13, 2013 2:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Stefan & Rebekah



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]




Az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit. Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki.


Láttam azt rajta, hogy nagyon el bizonytalanítottam. Két kezem közé kaptam az arcom és nagyot sóhajtottam. Istenem miért van ez velem mindig. Más már ilyenkor ön gyilkos lenne, de én megölni se tudom magam, mert nincs hozzá eszköz.
-Sajnálom..-Ismételtem magam, majd gondolkozás nélkül belenéztem a szemébe és egy pillanatra megfordult benne valami.
-Eltudom veled felejtetni...-Mondtam el neki a gondolat menetem, majd megsimogattam őt még egyszer. Nem érdekelt semmi se, csak a pillanat ereje ajkait enyémre forrasztottam és lágyan megcsókoltam. Olyan szenvedélyel játszadoztam nyelvével, mint régen és a csókja csak úgy bele égett az agyamba.
-Sajnálom...-Ismételtem ismét a csók után, pedig egyáltalán nem sajnáltam.





Játék adatok!



♠ Szószám.: 100 ♠ Játék címe.:  Vissza a múltba ♠ Játék hangulata.: Össze zavarodott
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 10:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Rebekah +  Stefan

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem tudom, hogy miért tettem, de mindegy is. A legjobb lesz, ha mind a ketten a lehető leghamarabb elfelejtjük az egészet. Én most Katherine-nel készülök komoly kapcsolatra.. Nem lehet eközben még ezer másik nő is az életem. Habár ezer nincs is, de egy is bőven elég ahhoz, hogy nekem teljesen bekavarjon a gondolataimba. Azt sem tudom mi lenne már a helyes döntés.. Valahogy úgy kellene megoldanom, hogy egyiküket se bántsam meg.. Ami valljuk be.. Elég nehéz.  
– Megváltoztam.. – Ismételtem meg. Muszáj volt.. Nem maradhattam örökre egy érzéketlen gyilkoló gép.
Nem szólaltam meg, csak mosolyogtam rá. Nem tudtam mit mondhatnék. Ő legalább nem vet meg a múltamért.. Bár Katherine sem.. Vagyis nem tudom.. Mondjuk nem hiszem, hogy pont ő vetne meg miatta.

 
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 10:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Stefan & Rebekah



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]




Az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit. Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki.


-Hagyjuk is nem ki használni akarlak, csak cseferészek össze vissza....sajnáálom..-Sütöttem le a szememet komoran és falba vertem volna a fejem legszívesebben. Régen minden egyszerűbb volt tetszettem neki, ahogy ő is nekem és ennyi nem érdekelt minket más, most mi van? A csand semmi más. Kellemetlen egy helyzet ez.
-Megváltoztál...-Mondtam neki rá mosolyogva csillogó fogaimmal..
-Ez a Stefan más és jobban is tetszik...bár a régit se vettem meg..-Fintorogtam viccesen.





Játék adatok!



♠ Szószám.: 66 ♠ Játék címe.:  Vissza a múltba ♠ Játék hangulata.: Össze zavarodott
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 9:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Keményen kért, hogy ne nevessek rajta. És hogy engedjem el. Testbeszéde, és egész lénye a nemtetszését sugározta, de a szemei... azok nem. Azok továbbra is azt sugározták, hogy akarja a csókot. Csak valami gát határt szab, hogy élvezni kezdje. Vajon mi tartja vissza?
- Mit akarok? - kérdeztem vissza, a többi "kérését" eleresztve a fülem mellett, ahogy Ő tette az én kérdésemmel. - Egyrészt, azt, hogy valld be nekem és magadnak, hogy élvezed a csókom, és a közelségem. Ti nők mindig csak ellenálltok, sosem élvezitek ami történik Veletek, még ha egy férfi a lábatok elé is terítené a világot, az sem jó nektek - vádoltam az egész női nemet. Látni, érezni rajtuk, hogy élvezik amit adunk nekik, és mit tesznek? Ütnek, taszigálnak minket, elmenekülnek a jó elől amit adhatnánk nekik. A nők egyszerűen nem bírják élvezni az életet, nem bírják elviselni ha valami jót adsz nekik. Mint akik élvezik ha szenvedhetnek, és szenvedtethetik azt aki akarja őket. Ezer éve tapasztalom ezt tőlük, újra és újra.
Folytatni akartam, de... ahogy Megan ijedt hangja eljutott fülemig, és... ahogy azt mondta, bántom Őt...
- Látod? - hajoltam lassan közelebb hozzá, mint aki újra meg akarja csókolni, de nem. Megálltam ajkaitól pár milliméterre, aztán felemelkedtem, és a hajába csókoltam röviden, utána elhúzódtam, elengedtem, és egy lépés távolságból néztem vissza Rá. - Mondtam. Rossz, gonosz ember vagyok. Ha nem lenne bennem idebent valami.. - tettem kezem a mellkasomra, a szívem fölé -, akkor most nem érdekelne hogy Te ellenállsz valamiért, és tagadod mit váltok ki belőled, csak azért is csinálnám tovább. De Te... Benned valami... arra kényszerít, hogy azt akarjam... hogy Te is akard, és... beleegyezz, abba, amit szeretnék... de nem akarom hogy azért mond ki, mert kierőszakolom. Én akarom a csókod, vágyom rá, bárcsak ölelhetnélek, és érzem hogy neked is jó volt, és kívánom, bár kimondanád. A feleségemtől ugyanígy éreztem, de... Neki nem volt lehetősége hogy elmeneküljön előlem, jogom volt hozzá, hogy megkapjam ha akarom, még ha Ő nem is akarja. A feleségem volt, és nem érdekelt, hogy ezzel olyan hatalmat gyakorlok felette, amivel csak még távolabb taszítom, mert akár jó voltam, akár rossz, neki nem voltam megfelelő, de én akartam, hát megszereztem amire vágytam. De Benned... van valami, ami... megragad... itt.. és akarom... - ütögettem közben kissé a mellkasom, ahogy nemrég Ő is tette -, hogy kimond, akarom folytatni, de nem foglak kényszeríteni. Elengedlek, mielőtt tényleg bántanálak. Mert megtenném, ha maradnál még... valószínűleg nem bírnám soká visszafogni magam, és olyanra kényszerítenélek, amit nem fogadsz el hogy akarod Te is. És azzal... tényleg bántanálak. Ahogy mondtad is.
Aztán mély lélegzet, és még egy lépés... és a gyerekek felé fordultam, aztán vissza Megan felé.
- Gondolom most már elhiszed, amit mondtam, így azt hiszem a legjobb, ha utatokra engedlek, s nem tartóztatlak benneteket tovább. Rendben lesztek? - kérdeztem jámboran, de nem közeledve Felé újra. Ez elég demonstráció volt, hogy elhiggye, vágyat ébreszt bennem, és akarom, de nem fogom kierőszakolni. Legalábbis nem fogom, ha most elmegy. Rossz ember vagyok, mert ki akarom, és megtenném, ha maradna, de nem fogom. Mert Ő nem akarja. Ha változni akarok... bármilyen zavaros is ez nekem... ezt észben kell tartanom. Ő nem akarja akarni...
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 7:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Elgondolkoztam, hogy vajon, ha püfölni kezdem a mellkasát, akkor végre visszanyerhetem-e a szabadságomat. Gyanítom, nem.. És így kénytelen voltam belátni, hogy képtelen vagyok szabadulni egy nálamnál kétszer nagyobb férfi karjaiból. Akár egy kősziklát tologatni.. Az se mozdul, ahogy Cedric sem..
- Ne nevess ki.. - förmedtem rá megemelt hangon. Furcsa, nem szoktam így beszélni senkivel, nem az én asztalom az ilyesmi.. És alapjában véve nyugodt vagyok, most meg csak úgy forr bennem az indulat. - Kizárólag a gyerekek miatt nem tettem még meg.. - szegtem fel az államat, hogy így nézhessek a szemébe, elszántan, mint akire nem hat semmi és senki.. Pedig óóó, aztán dehogynem. Példának okáért Ő maga is.. - Engedj el.. - kértem újra, mintha csak elszállt volna a kérdése a fülem mellett, de nagyon is meghallottam. Sőt, el is kezdtem agyalni a miérten. A legelső és legkézenfekvőbb oka az egésznek, hogy nős.. A tetejébe pedig szereti a feleségét. Azért ez magyarázatért kiált. - Különben is.. Mit akarsz tőlem? - kérdeztem kissé ijedt hangon, majd ellöktem a kezét a hajamtól, így az ismét a szemembe hullott, de most nem érdekelt, különösebben nem zavart, sőt, előny volt, hogy ő nem látja olyan tisztán az arcomat.
- Felhívom a figyelmedet, hogy jelenleg korlátozol a szabadságomban.. - taszítottam meg ismét a mellkasát. - Ami kényszerítés, ebben a helyzetben, az pedig bántalmazás.. Szóval, de.. Igen.. Bántasz.. - vágtam a képébe. - Ne most és ne fölöttem akarj hatalmat gyakorolni.. - tettem hozzá halkan. Nem akartam, mert tudtam, hogy sikerrel járhat. Hiszen én megbíztam benne, de .. Erről nem volt szó. Nem volt sehol apróbetűs rész, sőt, használati utasítást sem láttam sehol még a parkban gyereket mentő macsókhoz. Apropó.. Gyerekek..
- Haza kell vinnem őket.. - böktem a fejemmel a játszadozó gyerekek felé, mivel mozdulni nem igazán tudtam.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 6:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Meglepett hogy még mindig nem pofozkodott. A második csók után sem. A kezei ugyan próbáltak engem eltolni... azt hiszem... bár nehéz volt megítélni, hiszen nem figyeltem oda, egyrészt nem volt olyan erős az ellenállás, hogy komolynak érezzem, másrészt... a varázslat túl átható volt hogy másfelé is figyelni tudjak... Csak gyenge próbálkozás volt, az Ő ellenállása is, meg az én figyelmem elterelődése is. Némi kis idő után halkan felnevettem, mikor az információ feltolódott már bennem, és finoman megcirógattam a kezét, ami a mellkasomat nyomogatta.
- Ha tényleg sikítani akarnál, már rég megtetted volna, és nem figyelmeztetnél, hogy azt fogod tenni - másik kezem a hajába túrt, és hátrafésültem a szemébe hulló tincseket. - Érzem hogy jólesett a csókom, miért ellenkezel? Nem bántalak - néztem mélyen a szemeibe, s nem is tudom miért bizonygatom, miért akarom a beleegyezését... hiszen fél pillanat alatt megkaphatnám, akár itt is, bárhol, egy rejtett zugban, csak egy kis igézésbe kerülne, és azonnal megkapnám... megkapnék Tőle mindent, ami csak eszembe juthat... De nem... én azt akarom, hogy bevallja hogy akarja, hogy Ő is magától akarja ezt. Ezt... de nem is tudom mit... Mit akarok Tőle?
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 5:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
A vigyora belém fagyasztotta a belőlem kitörni készülő további "sajnálom"-okat, pedig hajtogattam volna még egy darabig, legalább addig, míg légzésem vissza nem tér a normálisba, vagy talán életem végéig. Bár én tudtam, hogy hazug szavak, mert igazából azt az egyet sajnálom, hogy házas.. Meg magamat, hogy gyenge vagyok, és nem tudok ellenállni neki. Vagyis tudok, ha akarok. Azt hiszem. De mire előálltam volna egy frappáns válasszal, ami voltaképp hazugság lenne, már körülöttem voltak a karaji és szorosan fogott. Nem fájdalmasan, de így is éreztem, hogy mennyi erő lakozik benne, ami nem hagyja, hogy akadékoskodjak. Nem engedi.. Pedig tenyereimet mellkasára tapasztottam, hogy messzire tudjam taszítani magamtól. Igazából nem is őt akartam elűzni, hanem a kísértést, hogy ... Engedjek neki. Nem mintha kérte volna az engedélyemet bármihez is... Nem mintha egy átokverte szó is kiszaladt volna a számon. Bezzeg, amikor kéne, akkor nem tudok mondani semmit.. Ajkai ismét a számon voltak és csókoltak.. Lágyan.. Odaadóan. Szeretetéhesen.. Én pedig tudtam, hogy ez nem miattam van, nem én csináltam, egyszerűen kellett neki valaki, aki meghallgatja és ráébreszti néhány dologra. Arra nem gondoltam, hogy ez lesz a következménye.. Hogy a karjai közé zár és nem fog engedni. Mintha meg sem érezné, hogy taszigálni próbálom, minden erőmmel.. És minden ellenállásommal. Nem mintha számítana bármi, amit teszek.
- Engedj el.. - kértem tőle suttogva. Tekintete nem engedte az enyémet, és úgy nézett rám, mint aki a lelkemig lát, pedig próbáltam titkolni előle a bennem dúló zűrzavart. - Engedj el.. - ismételtem újra. - ... sikítani fogok.. - blöfföltem, mikor még mindig olyan.. Annyira nagyon közel volt és szorított, az orromba pedig lassan ismét beleköltözött az a fűszeres illat, amit árasztott magából. Persze valóban csak.. Nem tenném.. Nem sikítanék.. A frászt hoznám a gyerekekre..
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 5:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
(Megan 38  )

Méz. Napfény. Élet. - Ilyen íze volt az ajkainak. Édes, mint a méz, meleg, mint a fény, tiszta, mint az új élet. Igéző. Hiába nem lévén vámpír, mégis oly igéző egész lénye, mint a tavasz első napsugara, mi mindent feléleszt, és mindent magához vonz ami él.
Akarom! És akarta Ő is! Ajkai szétnyíltak, és nyelvem bebocsátást talált az édes élet barlangjába. Csókoltam! Mert minden pillanat lehet az utolsó, mikor józan esze észleli az állapotot, és csattan keze az orcámon.
De nem csattant, hanem csókolt. S végül is csak elhúzódott, mint egy riadt kismadár. Ki menekülne... de... megízleltem az almát Éva, és többet akarok!
- Sajnálod? - kérdeztem, s vigyorom megjelent, majd kiszélesedett. - Mit sajnálsz, hogy én megcsókoltalak téged? Vagy hogy visszacsókoltál? Vagy hogy élvezted? - kérdezgettem, levakarhatatlan vigyorommal állva fel magam is, és követtem Megan-t a füvön. Nem zavart hogy a gyerekek nem messze játszanak, végtére is nem az Ő gyerekei, szabad előttük csókolóznia, ha egyszer akarja. És én ÉRZEM hogy akarja! És ami még meglepőbb... én is akarom, újra meg akarom csókolni! Érezni akarom azokat az édes, puha ajkait, érezni akarom, ahogy a keze hozzámér, érezni akarom, hogy a karjaim közt van a teste.
És ennek megfelelően, addig nyújtottam lépteimet, míg utol nem értem, és előtte közvetlen megállva, egyik kezem az arcára siklott, és arcát az enyémhez húztam, másik kezem a derekán, s húzta azt a saját testemhez, míg össze nem ért, egész testünk, és ajkai nem érték az enyémeket. Láttam a szemein, melyek nem szakadtak az enyémektől, láttam a pillantásában, tudom! Akarja! Vágyik a többre! Érezni akarom Őt! Érezni, hisz Ő is akarja!
- Ne harcolj... - suttogtam ajkaira, egy röpke pillanatig elhúzódva Tőle, de nem messzire, nem távol. Oly közel voltunk, hogy éreztem minden egyes sebes lélegzetvételét, mely közben ajkunk össze-összeért újra meg újra. Forrt a vérem, a lelkem... ez a nő... Mit tesz velem?? Miért lángol Tőle a lelkem??
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 4:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Cedric♥

- Mert nem is létezik.. - szinte már puffogtam, amiért folyamatosan ezt a nótát fújja. Ennyire nem lehetek átlátszó, nem tudhatja, hogy valóságos dologról beszél.. Vagy mire gondolt? Varázslat.. A pillanatnak is van varázsa.. Természetesen, de az.. Egyszerű és egy cseppet sem bonyolult. Most.. Nem úgy tűnik, mintha egyszerű helyzetben lennénk. És ő sem tűnik egyszerű esetnek.
Hangosan felszusszantam ajánlatára, de belül attól tartottam, hogy ... Ő is egy boszorkány? Mi a fenére gondolt? Földhözragadt gondlatok, pont annyira, amennyire én az vagyok és amennyire én nem tudom elfogadni a természetfeletti létét. Pedig tudok róla, tapasztaltam.. Az vagyok.. Elfogadni még magamat sem tudom.
- Nem vagy.. - erősködtem, és már azon voltam, hogy újra kezdem az érvelést, egészen az elejéről, és addig folytatom, amíg be nem fejezi, amolyan fizetség gyanánt, de.. Olyat tett, amire nem számítottam. Olyan közel hajolt, hogy.. Tökéletesen láttam a szemeiben megbújó apró barna foltokat, a szempilláit, lejjebb haladva ajkainak ívét, és.. Hiába próbáltam volna elhúzódni, csak egy kicsit.. Egy kicsit hátrébb, vagy messze tőle.. Magam sem tudom, mit tettem volna, de kár is ezt firtatni, hisz nem engedte.. Kezemre simította sajátját, én pedig szinte dermedten ültem. Ő most meg fog.. Meg fog.. És megcsókolt. Ő. Cedric. Engem. Én pedig alig tudtam észhez téríteni magamat. Nem mintha egy ilyen hirtelen megmozdulás után egyáltalán lehetséges lenne, de azért szüntelenül próbálkoztam. Ajkaim viszont akaratlanul is elnyíltak, ekkor tudatosult bennem, hogy itt már régen nem én irányítok. Ha úgy volna, ez most nem így történik. De így történt, így elmém sürgősen olyan információ után kutatott, ami kizárja azt, hogy helytelen, amit teszünk. Nem is kellett sokáig várni rá, hiszen.. Te jó ég.. egy nős embert csókolok éppen.. Én.. Nem tehetem ezt..
Csak ennyi kellett ahhoz, hogy felébredjek a rózsaszín ködből, amibe csókja burkolt, és szemeim kipattanjanak, kezemet villámgyorsan elhúzzam az övé alól, ajkaimhoz kapjak vele és máris talpon voltam. Néhány méterre tőle, közte és a gyerekek között, hátha rá tudom fogni ezt az egészet arra, hogy aggódom értük. Bár ez elég átlátszó. Talán meg sem próbálom. De valamit akkor is kell mondanom...
- Sajnálom.. - mentegetőztem, mintha legalábbis lenne miért. - Ezt nem lett volna szabad.. - túrtam hátha idegesen a hajamat, miközben egyik lábamról a másikra álltam. - Én nem vagyok ilyen.. - utaltam csendesen arra, hogy valóban nem szoktam egy számomra ismeretlen parkban, gyerekvigyázás közben az első szembejövő idegennel csókolózni. - Én.. Sajnálom. - ismételtem magamat, mert így utólag tudtam, hogy nagyon is jó volt és akartam.. És újra akarnám, de.. Magamtól kértem bocsánatot, amiért nem lehet. Azt hiszem. Mert én tényleg nem vagyok ilyen könnyűvérű nőcske. Gondolhat rólam amit akar..
Viszont.. Egy biztos. Azt nem bizonyította vele, hogy rossz ember, csupán hogy ajkai sokkal puhábbak, mint azt első ránézésre gondoltam volna, és.. hogy fűszeres illata igen intenzív hatással van rám. Hát még, hogy a kémia valószínűleg kifogástalanul működne közöttünk.. Ha hagynám..
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 2:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
(Megan)

A varázslat, a csodák, a hatalom, a kor, mindez hirtelen semminek nem tűnt. Tudom hogy létezik varázslat. Tudom hogy vannak csodák. A kor csak egy szám, hisz lehet rám nézni, nem számít semmit, hogy mennyi vagyok. Megan még fiatal, Ő maga mondta, nemsokára 21 lesz. Mégsincs egyikünk sem előrébb a másiknál, épp csak annyiban, hogy nekem van egy lányom, és egy nagy halomnyi élettapasztalatom, melyek többsége nélkül nagyon boldog életem lehetett volna. De neki nincs meg az a múltjában ami nekem, mégsem tűnik boldogabbnak, végtére is, mégiscsak itt lelkizünk, két idegen, egy parkban, egy padon ülve. Mi ez, ha nem csoda és hatalom? Egymás felett csoda, magunk felett hatalom.
Megérintett engem. Éreztem, miként hajol oda hozzám, és keze az arcomra simult, kényszerített, hogy feléje forduljak, és Rá nézzek.
- Azt mondtad, nem létezik varázslat. Akkor mit szólnál, ha mutatnék neked egyet? - kérdeztem, s már az sem érdekelt... hogy épp azt taglalja, mennyire szerettem a feleségem, mennyire szeretem ma is... mert nem voltam már biztos benne, hogy valóban így lenne. Szeretem Erin-t, de Tatia... nem tudom... talán... De most nem érdekel Tatia. Megan annál inkább érdekel. És olyan közel van... a keze a bőrömön... itt van, épp csak pár centire... Olyan könnyű lenne...
- Rossz ember vagyok... mindjárt meglátod.. - hajoltam lassan közelebb Hozzá, miközben a kezem a kezére tettem, ami az arcomon volt. Nem engedtem hogy elhúzza, ha akarja se.
A vérét akarom? Igen... De nem most - gondoltam magamban, és ajkaim az övéire találtak.
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
Olly Murs - Dance with me tonight
† Tartózkodási hely :
Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
vámpírölés, tanár
† Humor :
Van ám, csak győzzed hallgatni :D



David Winchester ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 1:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Vivienne

Csendben haladtam a lány mögött jó tíz méterrel a hátában, hogy még véletlenül se vehessen észre. Ha már ezt kell tennem, akkor legalább csináljam jól, nem?! Különben sem kell semmi rosszat csinálnom. Egy jó kis móka lesz az egész. Mint az egész életem együttvéve.. Bizonyára még az a vérszívó is ráérzett arra, hogy nekem az egész életem egy hatalmas vidámparkból áll. Hullámvölgyekkel keresztezve..
Aztán Miss Szőkeség helyet foglalt az egyik padon.. ezzel együtt megszólaltatva a bennem levő vészcsengőt is. Itt az idő. Vettem néhány mély levegőt, majd szépen lassan közeledni kezdtem a lány hátához, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve húztam elő egy sötét kendőt a zsebemből és tettem azt a lány szemei elé, persze mindezt villámgyorsan kivitelezve, hogy mire észbe kap  a kendő már rögzítve is legyen a fejéhez, úgy hogy semmit sem láthasson át rajta. - Ssshh! - csitítottam mielőtt még felkiáltott volna, majd gyorsan felkaptam őt a padról és lassan elindultam vele. - Nyugi.. csak Kukutyinba viszlek zabot hegyezni -  súgtam kissé baljóslóan a fülébe, kissé humorosan fogalmazva, hogy oldjam a feszkót. Miközben ő vadul tiltakozott és ficánkolt a karjaimban, én csak vigyorogtam, mintha  a világ legeslegtermészetesebb dolgát művelném éppen.

/Folyt. köv: Kikötő/


A hozzászólást David E. Winchester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 22, 2013 10:05 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 11, 2013 10:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Rebekah +  Stefan

[You must be registered and logged in to see this image.]

– De jó lenne.. – Most hülye lennék azt mondani, hogy nem. Mert természetesen emlékszem arra, hogy jól éreztem magam vele. De nem használhatom ki.. Mert, ha most reményt adok neki és Katherine igent mond nekem akkor.. Fogalmam nincs, hogy mit csináljak. Az egész életemben nem volt dolgom egyszerre ennyi nővel.. Mármint amikor komoly érzésekről volt szó és nem arról, hogy melyiküknek szívjam ki előbb a vérét.
– Az élet soha nem könnyű.. Mindig akadályba ütközünk. – Azért azt nem gondoltam volna, hogy nekem ennyibe sikerül, de valahogy vonzom a bajt. Vagy éppenséggel most a nőket.
Nem is tudom, hogy mi vezérelt, de mikor újra feleszméltem már ajkaim Bekah ajkain pihentek.

 
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 11, 2013 9:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Majdnem felnevettem, ahogy azt mondta... Hinni a csodákban? Ő talán hisz? Felnőtt, tapasztalt férfi létére?! Na ez maga a csoda... Mégsem nevettem, csak fanyar hangon megjegyeztem : - A világ bonyolult, de ugyanolyan sötét is.. - vágtam grimaszt. Ha valaki, hát én ismertem az árnyoldalát is, bőven. Darius több mint elég nyomot hagyott amúgy is foltos életvonalamon...
- Fénylik? Varázslat? - hüledeztem. Talán még sincs jól és tovább kellett volna erősködnöm a kórház-ügyben. Képes ilyen badarságokat összehordani... Vagy nem is olyan.. Ez célzás?! Talán sejti, hogy mi vagyok tulajdonképpen? Pedig.. Az a legnagyobb lehetetlenség, amit csak elképzelni tudok.. Semmi olyat nem tettem, ami miatt akár csak gyanút foghatna, főleg ha avatatlan a témában.. Ezt viszont csak egy módon deríthetem ki. - Varázslat nem létezik.. Se pálcával, se nélküle.. - jelentettem ki a tőlem telhető legnagyobb magabiztossággal. Abszolút nem érdekelt, hogy ezzel voltaképp megtagadtam igazi valómat, a boszorkányt.. De valójában nem csak ezzel tettem, hisz a természet haragszik rám, amiért elnyomom magamban az "égi áldást". Talán ezzel a kis akcióval akartak rávenni arra, hogy használjam végre az erőmet, de befuccsolt a tervük, hisz Cedric jókor volt jó helyen.
- Jól saccolod.. - mosolyodtam el. - Hamarosan töltöm a 21-et.. Viszont, fogalmam sincs, hogy... Akkor Te körülbelül 40 vagy.. Hogy a csudában?! - gondolkoztam hangosan. - Bocs, nem az én dolgom.. - szavatkoztam azonnal. Ez már tényleg turkálás a magánszférában, pedig nem állt szándékomban.
- Jól.. Persze.. - vágtam rá. Próbáltam összeszedni azt a maradék ki nem mondott kis véleményt, amit még hozzáfűztem volna, de olyan hallgatásba mélyedt, hogy jobbnak láttam, ha én is csendben maradok. Nem sűrűn fordult elő eddigi életemben, hogy szavaim ilyen feszült csendet szültek, így nem volt tapasztalatom ezen a téren, hogy mégis merre belőle a kiút, de szerencsémre, nem is kellett sokáig agyalnom ezen, hisz.. Elismételte mondatomat, bár nem olyan lelkesedéssel, mint azt az ember várná. Aztán nyilvánvalóvá vált.. Vagyis csak majdnem.. Inkább ismét összezavart.
- Cedric.. - kaptam felé a fejemet, de nem nézett rám, én viszont a tekintetét keresve hajoltam közelebb, hogy aztán tenyeremet arcára simítva fordítsam magam felé fejét. Fogalmam sincs, honnan vettem ehhez a bátorságot, de ennyi érintekezés az iménti személyeskedés után már semmiségnek hatott. - Hé... Eszedbe ne jusson ilyesmi.. Nem vagy rossz ember.. - ráztam meg hevesen a fejemet. - Hogyan is lehetnél? - mosolyodtam el bíztatón. - Láthatóan imádod a lányodat.. - szögeztem le mielőtt azt mondhatná, hogy nem tudom. Azokat már nagyon is tudom, amiket ő mondott el nekem. - Éveken át szeretted a feleségedet, még akkor is, mikor tisztában voltál vele, hogy nem viszonzott az érzésed, sőt, most is szereted... - érveltem tovább. - És ha ez nem lenne elég.. Épp az imént mentetted meg Lucast a haláltól, ezzel engem is az életen át tartó bűntudattól és vezekléstől.. - szusszantak nagyot, pedig nem akartam emlékeztetni a történtekre... - És még csak a képembe sem vágtad, hogy egy felelőtlen, ügyetlen, hasztalan csitri vagyok.. Vagy hasonló. Fogalmam sincs mit gondolsz rólam emiatt.. - ráncoltam a homlokomat. - De.. Mutasd meg, hol van az a rossz ember, mert én nem látom.. - fejeztem be a kis monológomat, és reméltem, hogy kiveri ezt a sületlenséget a fejéből. Csak most tűnt fel, hogy vigasztaltból, vigasztaló lettem...
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 11, 2013 7:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
(Megan)

- Én meg nagyfiú vagyok, de a csodákban azért lehet hinni. Különben túl egyszerű, sivár, és sötét lenne a világ, amiben élünk. Kell hogy legyen valami ami fénylik benne, például egy kis varázslat - mosolyodtam el csalafintán. Varázslat, mi, Cedric? Igen, olyan bűvölet, ami vámpírokat teremt a világba, akik örökké élnek. Na abban aztán lehet hinni, sőt, tanácsos, főleg olyasféle csinos lányoknak, mint Megan. Kéne hinnie, hisz épp megölni készülöm.
Felnevettem. Na, még szerencse hogy nem látszik, ha ezer évnél is idősebbnek látszanék, igencsak rosszul festenék.
- Köszönöm, kedves vagy - néztem Rá, hisz mégse mondhatom, hogy nem az én érdemem. - Maradjunk annyiban, hogy Téged körül-belül... maximum 20-22 évesnek nézlek, nos én épp dupla ennyi körül vagyok - gondoltam olyan számfélét mondok, ami nem teljesen hihetetlen ha rám néz, és amivel hihető lehet, hogy felnőtt lányom van. Végülis 40 körül már lehet felnőtt a lányom, ha fiatal voltam, mikor megszületett. És ez igaz is, fiatal voltam amikor Erin született. A lényeg, hogy nem kell hogy rögtön gyanakodni kezdjen a hölgyemény. Ahogy nézem, mindenbe belefér az a kicsi orra, ha ide-oda be kell ütni egyik-másik témába. Nagyon okos kis hölgy.
Érdeklődve néztem megzavarodott arcát. Úgy látom, vagy a téma, vagy a példám, de valami rendesen megzavarta, legalábbis a szemei erről árulkodtak.
- Jól vagy? - kérdeztem, mert esküszöm, talán egy kicsit még el is sápadt. De aztán újra megszólalt. Sőt, felém is fordult, és a szemeimbe nézve, bár zaklatottan... de beszélt. És olyasmiket mondott, amik... bármilyen furcsa is kimondani, még így gondolatban is, de azt hiszem... szíven ütöttek. Hogyan lyukadtunk ki éppen itt...? A csalóknál, akik a szerelemmel olyan hatalmat gyakorolnak, ami börtön a másik félnek..? Ezt adtam én is? Börtönt építettem Tatia köré? Ezért hagyott el, és nem volt hajlandó visszatérni? Börtön voltam, amiből menekülni kell?? Börtön a lányomnak, börtön a feleségemnek. Tényleg ennyire rossz ember volnék? Hogy mindenkinek menekülnie kell mellőlem? Ekkora szörnyeteg lennék, tényleg??
- Nagyon szeretem... - Megan szavai csengtek aztán a fülemben, amiket az általam, Erin-ről meséltekre mondott. Tényleg így látszik? Akkor vajon... a szeretteim ezt miért nem hitték el ezer éven át nekem?
- Tudod, Megan... azt hiszem én rossz ember vagyok - szólaltam meg végül egészen halkan. De Ő közel ült, így talán hallotta amit mondok. És talán még soha nem láttam magamat ennyire tisztán...
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 11, 2013 7:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
[Vivienne lakása]

David

Kol elment, én pedig végre nyugodtan levihettem Faith-et sétálni. Elég nyugtalan volt, gondolom érezte rajtam a feszültséget. Végül Kollal megegyeztünk abban, hogy a baba nálam marad, én nevelem, de teljesen felvállalja, mint apja. Nem is tágítottam volna addig, amíg ezt ki nem mondja. Engem nem érdekel, hogy Lizzel végül milyen kapcsolatban voltak, csúnyán fogalmazva, ő csinálta ezt a gyereket, hát vállalja is föl! Én anyja helyett anyja leszek, de egyikünk sem fog neki sohasem hazudni. Tudni fogja, hogy én csak a nagynénje vagyok, és, hogy az anyukája a mennyből figyel rá. Ha meg eljön az az idő, Kol felvilágosítja a természetfelettiről. A többiben pedig segítség leszünk neki mind a ketten. Nyűgös volt, fáradt, alig tudtam nyugtatni, vártam, hogy a dadája hívjon, megkértem, hogy amíg én a rendőrökkel intézem a dolgaimat, valamint ki szeretném pihenni magam, a temetéssel is foglalkozni, vigyázzon a kislányra. A lelkére kötöttem, hogy ez eltarthat egy ideig, akár két napig is, mert az a rendőr, aki beszélni szeretne velem, jelenleg nem Mystic Fall'sban tartózkodik, ezért el kell utazzak, ráadásul még ki kell pihenjem ezt az egészet, és a dada pedig megértette, és azt mondta, hogy ő bármikor szívesen vigyáz a kislányra, úgyis sok időt töltött már vele, és mélységesen egyetért a helyzettel. Roppant örülök ennek, de csupán csak egy-két napról van szó, semmi több. Már előre kifizettem Miss Conradnak. Ő a fiatal bébiszitter. Nagyon imádja a gyerekeket, de neki nem lehet sajátja. 35 éves szingli, szóval szabadideje is akad bőven, valószínű ezért nem zavarta, hogy ekkora szívességet kértem.
Csörög is a telefon, ő az. Ott van már a lakásnál, ezért visszaviszem, összeszedem a cuccaimat egy táskába, majd visszasétálok a parkba. Gyönyörű idő van.. Leülök egy padra, és onnan nézelődöm. Megpróbálom magamat valahogy felvidítani, de a dolog lehetetlennek tűnik...
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 11, 2013 6:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Stefan & Rebekah



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]




Az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit. Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki.


-Pedig jó lenne újra átélni a régi emlékeket amik megbújnak most már a fejedben nem gondolod?- Kérdeztem széles mosollyal bár próbáltam nem rámenős lenni. Annyira szerelmes voltam ebbe a férfiba annak idején és most se csökkent már is a térdem remeg. Nem mutathatom magam gyengének, hiszen egy ősi vagyok így bárki ki tudja használni azt, hogy ilyen vagyok bárki le tud engem győzni ebben a helyzetben.
-Akkor ismétlem én se könnyítem meg most a dolgod, sajnálom nem gondoltam volna, hogy ez lesz...Csak tudod...az érzéseim feléd még tiszták..és őszinték...-Suttogtam felé hajolva lágyan nyitva ajkaimat.





Játék adatok!



♠ Szószám.: 92 ♠ Játék címe.:  Vissza a múltba ♠ Játék hangulata.: Össze zavarodott
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
Olly Murs - Dance with me tonight
† Tartózkodási hely :
Whitmore College
† Hobbi & foglalkozás :
vámpírölés, tanár
† Humor :
Van ám, csak győzzed hallgatni :D



David Winchester ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 11, 2013 5:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
/Középsuli/

Viviennenek

A középsuliból eljőve rögtön a lakásom fele vettem az irányt, hogy kipihenhessem magamat, még mielőtt bármi ökörséget is tennék. Egy napra már így is épp elég hülyeséget csináltam, nem hiányzik már több. Ez a vámpírlány.. hát nem egy mai fruska volt, az százas. Látszott is rajta.. bár, azért pár harapást még sikerült szereznem rajta. Na de mi az, ahhoz képest, amit ő tett? Megígézett.. és most el kell rabolnom valakit csak úgy heccből. Mintha lehetne olyat csinálni.. Az a lány se volt agyilag százas mikor ezt kérte.. Mondjuk még mindig jobb, mintha azt kérte volna, hogy nyírjak ki valakit..
Másnap reggel miután felkeltem, az volt az első dolgom, hogy megjárjam magam a városban. Sétálni akartam.. Az agyam vitt előre.. Képtelen voltam ellenállni neki, mert nem ment volna. Így hát.. elindultam városnézőbe, közben lélekben abban bízva, hogy egyetlen szőkeségbe se botlok majd bele.
Épp az autómban ültem és fordultam volna be egy utcába, mikor a hotel előtt egy szőke hajú lányt vettem észre. Na nee.. ilyen nincs. Ráadásul a lánynál egy kisbaba is volt. Mivel az ígézés szerint a babát nem bánthattam, hát megvártam míg hazaviszi, közben abban bízva, hogy fent marad és nem jön le többet. De hát.. pechem volt, mert hamarosan ismét lejött és én követni kezdtem.. míg a parkba nem értünk mindketten, ahol aztán leparkoltam az autómat.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 11, 2013 5:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Rebekah +  Stefan

[You must be registered and logged in to see this image.]

– Azért ezt nem mondanám.. Inkább most a nők teszik komplikálttá az életem. – Ott van Layla, aki a segítségemet kérte és akivel már megint a barátságunk határán ugrándozunk. Egyszer erre a felére egyszer pedig a másikra. Aztán még Katherine is.. Akivel nem sokára újra találkozom és eldönti, hogy mit is szeretne tőlem. Most pedig itt van Bekah, akinek az emlékével nem tudom, hogy mit kezdjek. Pocsék érzés megtudni, hogy volt valakivel egy múltad, amire jó ideig nem is emlékeztél.
– Sajnos, nem. – Az időt nem tudom visszapörgetni és nem haladhatunk tovább „mi lett volna ha…” gondolatokban.
Finoman simogattam a kezét, hiszen nem akartam megbántani. Látom rajta, hogy törékeny és nagyon jól tudom milyen érzés amikor az az ember fordít neked hátat, akitől erre a legkevésbé számítanál.
 
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 11, 2013 4:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next





 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk, megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszont szeretni. Ha remélünk, megkockáztatjuk a csalódást. Mégis vállalnunk kell a kockázatot, mert az életben a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk. Aki nem kockáztat az nem tesz semmit és nem lát semmit; annak nincs semmije és ő maga is semmi, mert nem tanul, nem érez, nem változik, nem fejlődik, nem szeret és nem él.
|| Stefan & Rebekah ||



-Nők tesznek a sírba mi? főle, hogy meg jelentem..-Süttötem le a szemem. Tényleg nem akartam fel emlegetni a régmúltat, de annyira szeretnék újra hozzá tartozni.
-Soha nem tudtuk meg mi is lehetett volna belőlünk.-Hajoltam közelebb és simogattam meg édes arcát.
Bárcsak most azonnal édes csókját érezném ahogy rá forr az enyémre. Lehetetlen nem szabadna. A gondolat is kirázott, főleg mikor hozzám ért bele borzongtam.
-Édes Stefan-om-Mosolyogtam rá. Tényleg megváltozott.

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 09, 2013 10:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Nem számítottam arra, hogy reagál a mondatomra.. De.. Úgy tűnik, mostanában túl sok mindenre nem számítok. Jobb lesz, ha nem hagyom el az érzékeimet ennyire. Még a végén én magam is veszélybe kerülök, pedig csak most kezd visszaállni az életem a rendes kerékvágásba.. Nem kell még egy kisiklás. Nem akarok még egyszer ugyanazon a más kitaposott ösvényen végigballagni. Persze sosem történik semmi kétszer ugyanúgy...
- Bármi azért nem! Nagylány vagyok.. - forgattam meg a szemeimet nagyot sóhajtva. Az vagyok, még ha nem is látszom annak, vagy... Nem néz annak. - Kinőttem már a mesékből, a csodákban meg sosem hittem.. - húztam el a számat. Éppen elég meseszerű, hogy létezik az a sok természetfeletti. Hát még, hogy én is egy vagyok közülük. Talán mégsem hagytam hátra a mesevilágot, hiszen abban élek, majd halok.. Előbb utóbb biztosan...
- Nem látszik... - szaladt ki a számon automatikusan, pedig ezt talán nem kellett volna mondanom. De ha már itt tartunk. Azt mondta, felnőtt lánya van.. Felnőtt.. Milyen felnőtt. Olyan felnőtt, mint én, vagy mint egy tini, csak korán érett.. Vagy.. Ha.. Korán jött, akkor is.. Bőven a harmincas éveit taposná már.. - számolgattam magamban. Viszont nem nyugtatott meg, hogy alig néz ki huszonhatnak. Körülbelül.. De ez így.. Képtelenség. - Mennyivel is? - adtam hangot végül kíváncsiságomnak. Nem tehetek róla, hogy a legapróbb, leglényegtelenebb részleten akad meg a figyelmem. Bár talán mégsem hátrány ez.
Hogy.. Hogy a francban kötöttünk ki mi most ennél a témánál? Úgy csűri-csavarja a szavakat, hogy követni sem tudom. Hatalom, hogy.. Ha azt akarná, hogy én beleszeressek és beleszeretnék és az.. Az neki miért lenne hasznára? Miért gondolkozik egyáltalán ilyesmin? Nem vagyok én olyan típus, aki csak úgy hopp, beleszeret valakibe. Pláne nem varázsütésre.
- Hatalom.. - bólintottam, tekintetemet egy pontra szegeztem, mintha csak annak beszélnék, pedig csak a gondolataimat szedtem össze. Legalábbis próbálkoztam vele, mert ezzel a kis szösszenettel egészen.. Megzavart.. Azt hiszem. Akaratlanul is eljátszottam a gondolattal, hogy azt akarja, hogy belé szeressek. Az okát még mindig nem tudtam. Semmiféle jelét nem adta eddig, hogy valami ilyesmit akar. Akkor már rég visszavonulót fújtam volna. Nem azért jöttem a parkba, hogy összeszedjek egy kalandot magamnak. Abban mostanában, köszönöm szépen, volt elég részem. Bár akkor már hozzászoktam.. De nem.. Nem akarok én ilyesmit, akkor sem ha érdekel, és jóképű.. és lovagias... És felesége van, a szentségit.. Mi a fenéért gondolkozok én ezen?! - gondolatban magamra förmedtem, amiért elkalandoztam, de nagy sokára csak sikerült visszarángatnom magam a valóságba. Már ha ez az..
- Haszon is.. - folytattam. - Már, ha valaki a szeretetből hasznot akar húzni.. De tudod mi még? - fordultam felé, hogy a szemébe tudjak nézni. - Hazugság.. Főként.. Aljas csalás, manipulálás.. - szavaim kissé talán zaklatottan csenghettek, de az is voltam. Felzaklatott a tény, hogy pont velem példálódzott. - Még szerencse, hogy az egyetlen ilyen hatalom a zsarolás.. Másként.. Nem igazán érheted el a céljaidat, ha erre pályázol.. Különben is.. Neked talán haszon lenne.. Másnak kényszer.. - húztam el a számat. De igazából fején találta a szöget. Ez a mai világ. Kényszer szülte önkény, és csalás egymás hegyén-hátán. Talán, csak erre akart kilyukadni és túlreagáltam?! Abban profi vagyok.
Halványan elmosolyodtam, hisz.. Akkor mégiscsak van bennünk közös. Még akkor is, ha nem a legnagyobb erényeink közé tartozik, és.. Sőt, ez nem is előny, hisz mindketten bizalmatlanok vagyunk, ami furcsa, mert egymással szemben nem tűnünk annak. Főleg én nem. Főleg most. Két bizalmatlan bízhat egymásban, vagy hogyan is működik ez?! De meg sem kellett kérdeznem a mikéntet, megválaszolta már mielőtt feltettem volna a kérdést, hisz beszélni kezdett. Nekem. A lányáról.
Kissé mintha zavarban is lett volna a téma miatt, legalábbis a reakcióját figyelve. Nem akartam én a magánéletében vájkálni. Egyszerűen gyerekről van szó, ami és aki nekem vagy így vagy úgy, de szívügyem.. Magam elé révedve vetített elém elmém egy kitalált képet a kislányról. Cedric-éhez hasonló, világosbarna haj.. gyönyörű zöld szemek, ugyanaz a mosoly, az apró ráncok, miközben nevet. Talán ugyanúgy felhúzza az orrát, ahogyan az apja szokta. De valahogy nem volt teljes a kép. Az a lány is.. Olyan, mint én. Az apja a családja, ahogy nekem az anyám volt. Az anyja elhagyta, rám az apám nem volt kíváncsi sosem. Rossz felé haladok.. Ismét. Inkább próbáltam ismét az érzelemkitörésére összpontosítani. Megint valami, amire nem számítottam. Vagy ez csak úgy előtört belőle? Valahonnan mélyről? Elvégre, maga mondta, hogy bizalmatlan.. Nekem mégis mesél, ergó bízik bennem. Valamennyire legalábbis. És ennek én.. Valamiért nagyon, de nagyon örültem. Talán ezért is volt az arcomon ismét az a mosoly, mint az imént. Levakarhatatlan. A szemeim is csilloghattak, ahogy hallgattam őt, mint egy tébolyult, ki csüng minden egyes szaván.
- Ez.. - nem találtam a hangomat, így inkább hagytam hogy meghatottságom némiképp csillapodjon és meg tudjak szólalni, de akkor már nem folytattam. - Nagyon szereted.. - értettem meg, holott ezt már egyszer elmondta, de most már el is tudtam hinni neki, minden egyes szavát.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 08, 2013 10:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Rebekah +  Stefan

[You must be registered and logged in to see this image.]

– A régi önmagamat már szerencsére magam mögött hagytam. A nőkről meg most nem nyilatkoznék. – Nem akarom elrontani a kedvét azzal, hogy nem olyan régen kértem meg Katherine-t, hogy próbálja meg velem.. Magam sem tudom honnan jött ez az ötlet, de az sem biztos, hogy működni fog még ha meg is próbáljuk. De működnie kell.. Muszáj lesz.
Tudom közel álltunk egymáshoz régen, de mégis furcsa volt, hogy ennyire megnyílt nekem.. Egyáltalán nem volt ellenemre inkább csak meglepett.
– Figyelj.. Ha bármi ilyen van.. Én meghallgatlak. Legtöbbször már ez is segít. – Szorítottam meg a kezét gyengéden.
– Tudom.. Nagyon jól tudom. – Mondtam mosolyogva.
 
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 08, 2013 10:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next





 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha szeretünk, megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszont szeretni. Ha remélünk, megkockáztatjuk a csalódást. Mégis vállalnunk kell a kockázatot, mert az életben a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk. Aki nem kockáztat az nem tesz semmit és nem lát semmit; annak nincs semmije és ő maga is semmi, mert nem tanul, nem érez, nem változik, nem fejlődik, nem szeret és nem él.
|| Stefan & Rebekah ||



-És hogy vagy Stefan, nőkkel, a régi élet stílusoddal?-Gondoltam arra, amilyn régen is volt. Hatalmas Ripper hírében állt és persze ezt is kedveltem benne, de leginkább azt az énét ami gyengéd.
-Én néha meg szakadok...-Hajtottam le a fejem és elöszőr nyíltam meg valakinek.
-Tudod szar egyedül, a családom szanaszét van egyik és másik gyilkolja egymás Kol éppen elveszi a barátnőjét Elijah forral valamit én meg csak úgy vagyok, Klausnak hol kellek, hol nem...-Mondtam nagyon nyelve egyet.
-Tudod ez a vérengző lány csak álca, egy maszk!-Mondtam neki.

Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 08, 2013 9:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
(Megan)

- Felelősségteljes örök gyerek? - kérdeztem vissza, és mosoly játszott az ajkaimon. - Végülis, miért is ne? Bármi megtörténhet. - Na ezt nálam jobban senki nem tudhatja, maximum az, aki pont olyan idős mint én, vagy idősebb. Mi már szinte mindent láttunk, még azt is ami nem létezik... Mindent. Miért ne lehetne akkor egy "gyerek" is felelősségteljes?
- Igen, manapság. Tudod, én egy picit idősebb vagyok mint Te - tusoltam el a válaszomat, amit gyönyörű elferdítésnek éreztem. "picit idősebb". Végülis, csak ezer év, mi az nekünk? - gondoltam vigyorogva magamban. - Igaz, de nem mindegy, milyen is az a hatalom, vagy haszon. Például, az is hatalomnak számít, ha én hatalmat gyakorlok Rád azzal hogy belém szeretsz például? És ebből hasznot húzok, ha én pedig arra vágytam hogy szeress és ez sikerült? Ez is egyfajta hatalom, és haszonszerzés, nem igaz? - Itt a vég, megbolondultam, jobb lesz rövidre zárni, és hamar elfogyasztani, de tényleg...
Halovány csillogással a szememben, ami az érdeklődést jelezte, bámultam, miként játszódnak le egyes érzelmek Megan arcán, mikor odanyúlok, és eltúrom a haját az útból. Mi okozza ezt? Ez a lány... mert hozzám képest ugye csak az, még annak is nagy dolog neveznem... hozzám képest még nem is élhetne, olyan fiatal... De mégis van ott benne valami, ami... ami bennem is megtalál valamit, és állandóan birizgálja, piszkálja.. szinte ingerlő... de nem a rossz értelemben. Sőt! Túlontúl jó...!
- Ezzel én is... pont így vagyok, azt hiszem... - köszörültem meg a torkomat. Bizalom? Idejét sem tudom már... Bízom Erin-ben, de ennyi. Senki másban, évszázadok óta. Csak egy dolog a biztos, a halál, de nálunk még az sem... A bizalom kemény dolog. Nem lehet csak úgy megkapni, ki kell érdemelni. Vajon én mivel érdemeltem ki? És vajon én miért akarok bízni ebben a lányban? Miért jó mellette ülni, és beszélni, úgy ahogy talán még soha senkivel...??
- Igen, vagyis... igazából Erina a neve, csak... tudod, gyerekek - forgattam a szemem, de elvigyorodtam -, talán még soha senki nem hívta így, rajtam kívül. Azt szereti használni, hogy Erin. És... mit mondjak? Okos, és gyönyörű, az eszét nem tudom honnét örökölte, de gyönyörű, akár az anyja. Makacs. Irdatlanul, iszonyatosan makacs, és önálló, és... erős. Életemben nem láttam még olyan nehéz esetet mint Ő, ember legyen a talpán, aki majd egyszer elrabolja a szívét. Hihetetlen egy teremtés, és sokszor nagyon próbára tett, de... Ő mégiscsak a legszebb dolog az életemben. Igazából... az Ő létezése az egyetlen dolog az életemben, amit nem szúrtam el - húzódott a szám féloldalra, és egy mély sóhajjal emlékeztem vissza, mennyire más volt, mikor még kicsi volt a lányom, és jóval könnyebb volt Vele. - Ha újra élhetném is az életem, és mondjuk dönthetnék másként pár dologban, például ha tudnám, hogy egyedül kell majd Őt felnevelnem... akkor sem mondanék le Róla, a világ összes vagyonáért sem - észre sem vettem, mikor ragadtattam így el magam a téma iránt. Nem szoktam ilyet...
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 08, 2013 8:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
to Milena Tatjana Holloway


- Most azt várod azt mondjam nekem sem, de jól ismersz. Nem szoktam hazudni. Mikor hogy.. – kaptam össze a ruhákat amit kis híján letépett és ami tiszta volt hogy mint öltözék semmire se megyek vele. – És most ezért jössz nekem egyel! – emeltem fel a már fecnikre tépett darabot és még egyet tépve rajta áthajítottam a bokorba. – Mondjuk azzal ott! – szorítottam a szememet egy nem is annyira messze labdával játszó kölyök és az apja fele. – Pont a méretem. – fodultam a szemeibe – És az évjárat se rossz. – döntöttem félre a fejem és habár ritkán volt gusztusom férfiak vérére, most, a jelen kimerült állapotban az is tökéletesen megfelelt.

- A gyerek a tiéd!  - sóhajtottam színpadiasan de tény. A kis kékvérűek sosem érdekeltek. Túúúl kevés bennük az ellenkezés, az értelem, na meg eleve mire élvezni kezdeném, már vége. Felesleges időpocsékolás!
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 08, 2013 12:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Rebekah +  Stefan

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azt hiszem nagyon jól tudta, hogy mi fog következni, hiszen a nők megérzik az ilyesmit. Legalábbis azt hiszem.. Valahogy mindig sejtik, hogy valami rossz következik. Bár én sem úgy indultam neki, hogy húh, de jó lesz ezt most kimondani. Egy pillanatra sem akartam, hogy álomvilágba ringassam. Azért elég nehéz ezt kimondani.. De most sikerült és nem is olyan rosszul, mint amire számítottam.
Oké.. Most ezen is el fogok gondolkozni, hiszen nem tehetem meg, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyom.. Viszont ez egy kicsit nagyon gyors.. Az emlékeim visszatértek.. De az érzéseim csak összekuszálódtak nem, mintha eddig annyira tudtam volna, hogy mit akarok. Csak hajlandó voltam egy esélyt adni nekem és Katherine-nek. Hiszen el tudnám képzelni vele a jövőmet.
– Nem fogsz. Ezt megígérhetem. – Tudom, hogy milyen magányos tud lenni az örökkévalóság. Volt egy időszak, amikor volt „szerencsém” ezt megélni. Nem kívánom senkinek. Nem ígérem azt, hogy úgy leszek mellette, ahogyan szeretné.. De a barátságomat mindenképpen felajánlhatom.

 
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:28 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls parkja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 40 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 23 ... 40  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-