Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Pént. Szept. 09, 2016 8:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

felszabadult játéktér
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Vas. Júl. 24, 2016 5:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Tommie && Mila
it's a creepy relationship
[You must be registered and logged in to see this image.]
Felsóhajtottam. Nem fogom azzal tölteni az időmet, hogy az ő otthonát rendezgessem, habár voltak kétségeim arról, hogy mennyire is tartja otthonának ezt a helyet. Elvégre... mi, vámpírok mindig szerettünk vándorolni. Sok otthonom volt már, sőt. egy idő után már nem is volt olyan hely, amire azt mondtam volna, hogy most hazamegyek... ez túl régre tehető már vissza. Idejét sem tudom, mikor éreztem valahol az otthon melegét. De ha valaha is feltámadna ez az érzés, bizonyára nem ott lesz, ahol ő is van. Ha más nem, azért, mert rém ízléstelen ez az egész ház. Férfiak. És az ízlés. Vicces párosítás. De igencsak felvehetett volna valakit arra, hogy egy rendes berendezést hozzon össze ide. Legalább nem forogna velem ezt a szoba. Annyira... merev. Hideg. A fehér falak. A fekete bútorok. Tipikus férfi-lakás. De ettől még nem kellene arra kényszerítenie, hogy itt maradjak. Én se klényszerítettem soha semmire. Akkor sétálhatott volna el, amikor csak akart. Az már nem az én problémám volt, hogy soha nem akarta megtenni. Majd... elhagytam én. Mikor már úgy véltem, nem lehetünk közelebb egymáshoz, otthagytam. Amikor megtaláltam, egy kicsi fiú volt, akinek összetörték az álmait, megfordult vele a világ... majd amikor felnőtt, vámpírrá tettem. De talán nem kellett volna. A mellékelt ábra tökéletesen mutatja, mennyire nem kellett volna.
- Szóval most már ott tartunk, hogy miattam lettél romlott - jegyeztem meg, miközben lassan, de határozottan megforgattam a szemeimet. Bár nekem mindegy, sokan tudtak bűnbakot látni bennem, és ez engem egyáltalán nem érdekelt. Még most sem, mikor ő csinálja. Szíve joga eldönteni, habár eddig nem nagyon tűnt fel, hogy lenne neki olyanja.
- Elárulok neked egy óriási titkot, te idióta - hajoltam közelebb hozzá, mikor odaült mellém az ágyra, és azt mondta, hogy elenged, ha jókislány leszek. - Nem vagy méltó arra, hogy Tommie-nak nevezzelek, mert már nem az vagy, akit annak idején elhagytam. Rólam legalább nem mondhatod el, hogy nem tudom, mit akarok. A vámpírrá válásom óta vagyok önző, manipulatív, és azóta használom ki a férfiakat. Szeretek játszani. Kegyetlenül. A véremben van - csitultam el, de láthatta rajtam, hogy még nem fejeztem be. Soha nem meséltem neki a múltamról, ahogyan senki másnak nem tettem említést, emberként miért akartam a halált választani, és miért ragadtam meg az első adandó alkalmat a vérszívóvá váláshoz. Oroszország soha nem volt egy lánybarát ország. Még akkor sem, a rideg középkorban. Bár vicces, akkor még pláne nem volt. A családom éhezett, az apám egy szadista elmebeteg volt, aki rendszeresen ütötte és erőszakolta az anyámat, míg az egyszer a sok sérülés következtében meg nem halt egy fagyos téli éjszakán. Én pedig megszöktem. - Nekem nem te, de nem is egy nyomorult férfi fogja megmondani, hogy hol legyek - vált a hangom sziszegővé, és el akartam szabadulni. Utáltam ha kikötöznek. Ismét a rossz emlékek. - Utoljára az apám kötözött ki. Amikor tizennyolc éves voltam. Hat bátyám volt. Az anyám halála után az apám nem keresett másik nőt arra, hogy meleg legyen az ágya, hisz ott volt a lánya. Majd jöttek a bátyáim... majd az apám barátai - ejtettem ki undorodva a szavakat. Évekig saját magamtól undorodtam, majd a vámpírrá válásom után évekig csak férfiakat voltam hajlandó megölni. Az apám és a bátyáim után. - Engedj el. Kérlek - bukott ki belőlem aztán, mielőtt lehajtottam volna a fejemet. Soha nem éreztem magam ennyire elesettnek. Mindig ott volt bennem a tartást, most mégsem voltam képes megmaradni a saját szintemen. Lesüllyedtem oda, ahonnan indultam.

●●  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 27, 2016 7:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Milena & Tommie

Nincs sok választási lehetősége, agy megbarátkozik a helyzettel, vagy rabnak érzi magát itt. Nem juthat ki és nem mehet el, ez az ő.. büntetése. Teljes mértékben megérdemli, nem is kell sorolnom a dolgokat, amiért most itt kell lennie. Nagyon reménykedem benne, hogy rendesen fog viselkedni és nem kell semmit sem használnom ellene, csak ő járna rosszul. Természetesen tudom, hogy nem tetszik neki a helyzet, sem az hogy nem akarom elengedni. Sose szerette a kötöttségeket és azt sem, ha valaki neki dirigál, hát most épp mindkettő igaz erre a helyzetre. Vajon min gondolkodhat? Mi járhat a fejében? Annyiszor letéptem volna a helyéről, ha megtehetném, de.. más lassan mindketten túl idősek és ravaszak leszünk ahhoz, hogy megöljük a másikat.
- Mindent úgy alakítasz át, ahogy csak akarod, ezen ne múljon. - vonom meg a vállamat és mondom ki egyszerűen a szavakat. Azt tesz a házzal, amit csak akar, nyugodtan átrendezheti, sőt még mást is, csak nem mehet el. Azt persze egyből gondoltam, hogy nem fog neki tetszeni a házam, mindig is "kifinomult" ízlése volt, emellett az enyém sokkal egyszerűbb volt, ami nem is baj.. nem kell nekünk annyira hasonlítanunk, ha ugyanolyanok lennék, akkor ez az egész tök unalmas lenne, nem lenne benne semmilyen izgalom sem. - Na pont te mondod.. mindegyik játékszered valahol romlott volt, pedig én nem voltam az.. miattad és az évek miatt lettem az, aki most vagyok. - mondanom neki, majd odasétálok az ablakhoz és kinézek rajta. Szép napunk van, sokkal szebb mint a tegnapi. Természetesen tudom, hogy mire megy ki ez az egész.. felakarja baszni az idegrendszerem, mert ő még azon a gyerekes szinten van, hogy ezt teszi, ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt ő akarja. Majd egyszer végre úgy fog viselkedni, mint egy felnőtt, akinek több esze van, de mit várunk tőle.. szegény egy picit defektes agyilag.
Egy percig sem hiszem el az előadását, nem is hat meg különösebben, bár a helyében én vigyáznék a testi épségemre, ki tudja hogy mikor kattanok be.. bármelyik pillanatban elveszíthetem a józan eszem, de próbálok nyugodt maradni és jól is megy. - Pocsék a színjátékod. - jegyzem meg az orrom alatt, amit természetesen ő is hall a hallása miatt. aztán mikor hátradől és megkérdezi, hogy hol rontott el, akkor lehuppanok mellé és olyat teszek, amit még eddig még sosem, egyenlő félként tekintek egy nőt.. hosszú évek óta nem tettem ilyet. - Töltsd velem a napot és ha jó kislány leszel, akkor lehet, hogy hazaengedlek. - mondom neki mosolyogva, de természetesen reménytelen, 1. nem tud jó kislány lenni, 2. nem fogom elengedni, ameddig a kedvem úgy tartja, de kíváncsi vagyok rá, hogy mit reagál.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Vas. Jún. 19, 2016 5:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Tommie && Mila
it's a creepy relationship
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kevesen tudták rám hozni a frászt, ő mégis minden mozdulatával és szavával arra hajtott, hogy megtegye. Mintha nem egy fából faragtak volna bennünket... előbb engem teremtettek meg, saját magamat tökéletesítettem az évszázadok során, majd őt. Létrehoztam, szeretettel gondoztam, és tessék. Ez lett a végeredménye. Ez lett érte a köszönet. Hogy bezár a mocskos házába, és azt várja, hogy örömömben sírva is fakadjak. Milyen szemtelen alak. Talán az átváltozása után kellett volna kitépnem a szívét. A legjobb időzítés lett volna. Mára már elkéstem. De talán ki lehet játrszani. CSak meg kell találni a foltot a páncélján. Elvégre mindenkinek van múltja. Neki pedig... vannak hibái is. Méghozzá nem is kevés.
- Megvan a saját otthonom. Érthetően jobban szeretem. A te lakberendeződ kicsit sem tetszik - néztem körül a helyiségben. Ez csak egy szoba, mondhatni, nincs jelentősége. De ha a többi helyiség is ilyen pocsék ízléssel van berendezve, talán fel kellene keresnie azt, aki ebben segédkezett, és letépnie a kibaszott fejét. Szörnyű. - Nem úgy tanítottalak, hogy ilyen pocsék ízlésficamod legyen - tettem még hozzá, hogy szítsam benne a tüzet. Leginkább bosszantani akartam, emiatt jártattam a számat. Tőlem nem fog kapni semmit, jó szót főleg nem, amiért ide rángatott, és azt hiszi, nem találom meg a módját annak, hogy távozzam. De, meg fogom. Reméltem, tud mentséget mondani a ronda fehér falak miatt, de igazából már ez sem érdekelt. Ki akartam jutni innét, méghozzá minden próbálkozást meg fogok tenni azért, hogy ne kelljen itt töltenem a napom további részét.
- De. Akarok. Táncolni is meg filmet nézni is. Esetleg sétálhatnánk az esőben. Vagy megnézhetnénk együtt a naplementét. Nem akarsz vért szűrcsölni a kandalló előtt? - kérdeztem megjátszott lelkesedéssel, majd hátra is dőltam az ágyon, és megforgattam a szemeimet. - Hol rontottalak el? - suttogtam saját magamnak, szinte költőinek szánva a kérdést. Én nem rontottam el semmit. Ő cseszte el saját magát.

●● [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 01, 2016 10:25 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Milena & Tommie

Talán ez az én szerencse napom, de nem biztos, hisz Milena nem épp a napom fénypontja. Valahogy még mindig haragszom rá azért, amit tett. Elhagyott, elhagyott ont akkor, mikor nem kellett volna, de ilyen az élet.. Azok okozzák a legnagyobb fájdalmat, akiket a legjobban szeretünk. De ő miatta lettem senkiből valaki, miatta lehetek üzletember és miatta vagyok a világ egyik leggazdagabb embere. Hálásnak kellene lennem, de nem tudok az lenni, mert mélyen belül tudom, hogy ezt vele akartam elérni. Mondhatom, hogy szomorú vagyok és bánatos, de nincs sok érzelmem, ezért lehetetlen.. Talán megmozdult bennem a haragon kívül más is, mikor megpillantottam, sőt ez biztos, nem véletlenül csináltam azt, amit csináltam. Tőle tanultam mindent és tudom, hogy h az ember önző, akkor mindent megszerez, amit akar. Én is megszereztem azt, amit egész életemben akartam, őt.. Ezért nem lehet velem gonosz és bunkó, mert ezt szokta ő is csinálni régebben.
Lehet hogy nem volt a legjobb ötlet telenyomni verbénával és kitörni a nyakát, majd elrabolni.. Biztos hogy nem lesz elragadtatva, de nem érdekel, én megtettem az első lépést, hogy újra egymással lakjunk. Nem is rossz a házam és mindennel fel van szerelve, arról nem is beszélve, hogy bármit megkaphat tőlem, amit akar, csak egy kivétel van.. Nem mehet el innen soha többet, amíg a kedvem úgy nem tartja.
- Nálam vagy Milena, vagyis mostantól ez a te otthonod is. - közlöm vele kedvesen mosolyogva, mert ez minden igaz volt. Remélem tetszeni fog neki és teljesen fel vagyok készülve, hogy újra vele élhessek. Remélem ő is annyira örül, mint én, hisz le se lehet törölni az arcomról a mosolyt, nagyon boldog vagyok és semmi sem történhet, ami miatt újra mérges és ideges lennék. - Nem tudsz kilépni a házból, míg úgy nem akarok, szóval ne is próbálkozz.. Nem szeretnél véletlenül filmet nézni vagy táncolni? - kérdezem csillogó szemekkel, nagyon remélem hogy nem akarja elrontani a kedvem és a lelkesedésem, mert akkor csak ő járna szarul és tudom, hogy nem akar felidegesíteni.. Ha megpróbálja, akkor megbüntetem és nincs messze a kék szoba, ahol kicsit móresre taníthatom..

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Vas. Márc. 27, 2016 1:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Tommie && Mila
it's a creepy relationship
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem igazán fogtam fel, hogy mi is történik velem... gyorsan zajlottak az események, az egyik pillanatban még azt hittem, hogy az, akit annak idején magára hagytam, felüti a fejét, és bebizonyítja, hogy még mindig ennek a férfinak a testében él. Ennek a furcsa lénynek, aki érzelmek nélkül beszélt, és pszichopatának bélyegezték. Ebben pedig szimplán volt valami igazság, azok után, ahogyan beszélt. Talán azért sem tetszett, mert nem szerettem, ha valaki hasonlít rám, de neki a legjobb tanára volt. Tőlem is elleshette ezt a furcsa, érzelmektől mentes életet, a gyilkolási ösztönt, amely akkor a legélvezetesebb, amikor nem sajnáljuk a prédánkat. Mondhattuk tehát azt, hogy én rontottam meg a lelkét, és az az ártatlan kisfiú, aki volt, szimplán... lesiklott. Miattam. Bár attól függ, honnan nézzük. Ha nem róla lett volna szó, szimplán felemelkedésnek tartottam volna, hogy ez lett a mentoráltamból. Már ha egyáltalán így nézünk egymásra, hiszen sosem voltam kimondott tanár alkat. Ez másról szólt, éppen ezért... voltam úgy vele, hogy nem maradhatok részese az életének. Nem akartam, hogy bármi olyasmi határozzon meg, amit gyengeségnek tartottam. És tartok a mai napig is. A sötét múltamban minden egy férfival kezdődött, az ő mocska miatt lettem ilyen szörnyeteg, és nem bántam kesztyűskézzel azokkal, akikben azt a férfit véltem felfedezni. Ha ő nem lett volna, nem válok vámpírrá, Tatia nem segít rajtam... és ha nem válok halhatatlanná, nem találkoztam volna Tommie-val sem. Jelenleg nem tudtam, mi után kellene sírnom. A halál után, vagy inkább azért, hogy bárcsak lenne módom visszapörgetni az idő kerekét, és máshogyan cselekedni. Tisztában voltam a saját poklommal, amit magamnak hoztam létre. De ez az enyém volt. És hiába szerettem másokat lerángatni a saját szintemre, egyszer mindenki rájön, hogy megszívta. És úgy fest, hogy én is megszívtam... de elég rendesen.
Fájó érzés volt megmozdulni, minden artériám sajgott és mart, nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy mi történt. Emlékeztem a hirtelen jövő sötétségre. Valószínűleg eltörte a nyakamat, aztán.. .elrángatott ide. De hol vagyunk?
Nagyot nyeltem, és ahogy lassan mindkét szemem kinyílt, megpillantottam őt is, méghozzá mosolyogva, miközben odadobott egy tasak vért. Úgy nyúltam utána, mintha az életem múlna rajta, de most ezt éreztem. Mintha nem ettem volna napok óta, és nem tudtam, mióta mérgezett a verbénával. - Hol vagyunk? Mit tettél? - kérdeztem felnézve rá. Nem, nem vagyok büszke. Ez az érzés távoláll a büszkeségtől. - Egy helyiséget szeretnék meglátogatni. Az előszobát, hogy elmenjek. Mi ütött beléd? - bukott ki belőlem vehemensen.

●●  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 01, 2016 8:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Milena & Tommie

– A-a-a! Én szoktam tükörbe nézni és néha elgondolkodom rajta, hogy hogy lehet valaki olyan jóképű, mint én. – mondom neki, miközben belenézek a mosdó tükrébe és megigazítom a nyakkendőmet, mivel kicsit elcsúszott és rosszul is áll. Nem tudom, hogy hogyan feltételezheti rólam azt, hogy nem szoktam tükörbe nézni, sokat nézem magam.. Szerintem szerelmes vagyok önmagamba és tudjátok néha nemet mondok magamnak, az úgy izgibb, de.. ezt a szövegemet is ellopta az egyik írónő.. Na jó, én magam igéztem meg, hogy ezt írja bele a könyvébe. De most nem is ez a lényeg, szóval ott tartottunk, hogy jóképű pasi vagyok és tudjátok senki sem tagadhatja, hogy én egy görög fél.. nem is fél, én egy görög Isten vagyok, egy Adonisz. Egyesek ezt nagyképűségnek nevezik én meg csak tisztában vagyok az adottságaimmal és azokkal a dolgokkal, amikkel születtem.
Nem tudom, hogy miért de elkezdtem fojtogatni és minden olyan agresszívvá vált, de tudjátok hogy nekem van igazam és megérdemelte. Nem tudom kinek képzeli magát ez a betokosodott ribanc, de nem beszél velem így senki, főleg nem egy ilyen olcsó kis kurva.. Mi a frászt képzel magáról? Legszívesebben most helyben kitépném a szívét, hogy a falra szegezzem ki vagy berakjam egy üvegurnába.. Nem tudom, hogy melyik lenne a jobb jelenleg, de nem is érdekel, egyelőre nem bántom és nem csinálok vele semmit sem , nem ér annyit, hogy bepiszkoljam a kezemet miatta. - De ha sokan mondják neki, akkor magára veszi és ezzel védekezik, mikor elvesz egy életet, de közben semmit sem érez. - nem fogom magam felhúzni egy ilyen kis olcsó picsán, ki ez nekem, hogy oktasson és sértegessen? Remélem elviszi valami csúnya vadász és kivégzi, levágja a fejét és elém dobja, talán fel kéne egyet bérelnem, aki kicsinálja. Nem, ez nem jó ötlet, hisz ő egy zakkant picsa, mindenkit kicsinálna, szóval valami mást kell kitalálnom. Nem tudom, hogy miért vagyok még itt vele, meg hogy minek foglalkozom vele egyáltalán, de valamiért érdekel és felizgat a jelenléte, nem gondoltam volna, hogy itt fogok vele találkozni.. Annyi ideje nem láttam már, de talán jobb is volt az az idő, kikapcsoltam az érzéseimet, de most ő mintha kényszerítene, hogy visszakapcsoljam őket, pedig nem akarok. Szerettem úgy gyilkolni, hogy nem érdekelt, a gyilkolás afféle hobbi volt és mindennél jobban élveztem, de azt nem tudom erre miért ne jöttem rá előbb.
Majd hirtelen minden megváltozik és olyan fura lesz, hisz nem tudom miért, de teljesen megváltozok.. Talán kezdek újra az a Tommie lenni, aki egykoron szerette ezt a nőt, de mára már minden megváltozott, engem nem érdekel és nem is hoz lázba, hogy itt van velem. De mégis megcsókoltam és elengedtem a torkát, hogy magamhoz húzhassam. Majd mikor megszólalt, hogy nem fog elhagyni, akkor tudtam hogy hazudik, ismertem már ennyire, de nem érdekelt, percekig elnyújottotam a csókot, majd az arcára raktam a  kezem. - Hazudsz. - jelentem ki, majd minden fény eltűnik a szememből, újra üres lesz a tekintetem, majd kitöröm a nyakát. Nincs semmi rossz szándékom, csak hazamegyek vele és nem engedem el többet.. Mielőtt bármi történne, előveszek a zakómból egy verbénás injekciót és belé nyomom. Nem akarom, hogy mikor felébred elkezdjen nekem itt problémázni, szóval hat óránként kap egy adagot.. Gyorsna dobtam egy SmS-t a háziboszimnak, hogy készítse magát, mert hozzáköti Millát a házamhoz.
Majd mikor hazaértem a boszikám elvégezte a varázslatot én meg vártam, hogy Milena végre kinyissa a szemét és végre most már nem hagyjon el, mert konkrétan nem tud. Várom, hogy kinyissa a szemét, és már elkezdi rebegtetni a szemhéját, én meg mosolyogva dobok neki egy tasak vért, reggel nyolc van. - Jó reggelt, körbe vezesselek? - teszem fel mosolyogva a kérdést.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Szer. Feb. 17, 2016 5:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

to Tommie

we have a crappy relationship
[You must be registered and logged in to see this image.]
Megforgattam a szemem. - Igen, elég gyakran nézek tükörbe, rólad ez nem mondható el - koccantak össze a fogaim. Már elégedett lehetett magával, hiszen kihozta belőlem azt a bizonyos állatot. Nem sokaknak adódott meg a lehetőség arra, hogy feldühítsen, neki pedig főleg nem akartam megadni ezt az örömet. Mikor gyilkoltam sem az volt az elsőszámú szempont, hogy felbosszantsam magam, akkor csak az éhségemet akartam csillapítani, de sokszor nem jött el a nagy megkönnyebbülés. Annyi mindent akartam, és úgy tűnt, hogy sikerült... erre most jön ő, ismét belép az életembe, és szétcsesz mindent. Na nem, erről aztán szó sem lehet!
Az egész fojtogatós rész már meg sem hatott, valamiért úgy éreztem, hogy ennél messzebb úgyse menne. Tudta előre, hogy nálam ezzel semmit nem ér el, inkább csak erősíti a hitemet azt illetően, hogy csak lehet egy felnőtt férfi előttem, belül mégis csak egy vagdalózó, szemtelen gyerek, és ezt nehezen tudná überelni bármivel. A képességeit hagyta veszni, csak egy érzéketlen tuskót csiszolt magából. A jó vámpír ennél összetettebb. - Elárulok egy titkot, te féleszű. Egy pszichopata nem tudja magáról, hogy az - hangsúlyoztam ki a sértő jelzőt a mondat közepén igencsak erősen, miközben tekintetem megtelt gúnnyal. Úgy vagdalózott a szavakkal, mintha csak egy könyvből olvasta volna fel őket, lehetséges, hogy már nem egyszer elpróbálta a tükör előtt, hogy mégis milyen hülyeségekkel fog engem bombázni, ha netán egyszer ismét összehoz bennünket a sors. Tessék, itt a lehetőség. De ha ezek alapján kell megítélnem, maximum egy kettes alát kaphat.
Elismerően kellett volna adóznom azelőtt, hogy mi mindent ért el, mióta nem voltam részese az életének. A szavai alapján gazdag lett, üzletemberként élte az életét, és mi több, sikeresnek is tűnt, már ha figyelembe veszem az öltönyét. Ezek tükrében nekem fájt, hogy ilyen ostobaságokkal volt képes nekem rontani, méghozzá ebben az előadásmódban. Nálam ezzel semmit nem ért el, maximum annyit, hogy vágyat érezzek a nyaka kitörésére, és utána amíg ő ájultan fekszik, én újabb búvóhelyet keressek magamnak legalább újabb háromszáz évre. Na jó, nem volt annyira régen az utolsó találkozásunk... együtt léptünk a huszadik századba, de a második világháború előtt szétváltak útjaink. Eléggé... kényszeredett megoldás volt. De szükségem is volt arra, hogy ne legyek mellette. Nem akartam érezni azt a szerelemnek csúfolt gyengeséget, én nem voltam elég erős ahhoz, hogy bárkit is szeressek... és miután Tommie megszűnt létezni számomra, kikapcsoltam minden nyavalyás érzést. Nem maradt más, csak én... a saját kis világom. Maradhatott volna végig az egész, de... ismét itt van. Akaratlanul kezdett ismét dobogni a szívem. Nem akartam visszakapcsolni, miért van rám ilyen rossz hatással?
Lehunytam a szemem egy pillanatra. Láttam valamit visszatérni, a színt a szemekbe, a tüzet, amely régen benne parázslott... azt, akit egykoron hagytam menni... vagy inkább én mentem. A szorítása lazult a nyakamon, mire megkönnyebbültem. Szavai pedig csak erősítették bennem a hitet, hogy... talán gyilkos, több ezer ember halálát okozta, de sosem lesz pszichopata, mert... ott belül még vannak érzései. Én is szserettem azt gondolni magamról, hogy rajtam senki nem fog ki, nincsenek belül érzések... de úgy tűnt, kiváltságosnak kell lenni ahhoz, hogy valakiből tényleg minden érzést kiírtsanak. Vagy hogy egyáltalán így szülessünk. - Nem foglak - bukott ki belőlem halkan, az én tekintetem is valamelyest enyhült az iménti oktatásom után. Gyengéden viszonoztam a csókját, habár ez egyáltalán nem volt rám jellemző. Általában heves voltam, követelőző, de most mindezektől megszabadultam. Nem álltam készen semmire.. semmi olyasmire, amit közösen kell csinálnom másokkal hosszútávon. Ismert már annyira, hogy tudja, nem lehet megszelidíteni.

megérkeztem. Smile || [You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 30, 2016 10:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Milena & Tommie

Azt sem tudom, hogy mit gondoljak azzal kapcsolatban, hogy újra látom őt és itt van velem. Egyrészt marhára örültem, másrészről pedig baromira ideges voltam.. Nem esett jól, hogy elváltunk egymástól, annyira jó volt vele lenni és szerettem is mellette lenni, voltak kis gyerekes csínyeim, de semmi nagy dolog nem volt. Néha bemásztam hozzá, néha aludtam vele sunyiban, de semmi több, mert többet nem engedett. Ő változtatott át, mióta vagyok most vámpír, de nem tudok hálás lenni, mert az egyetlen dolog, ami miatt halhatatlan akartam lenni az ő volt, mert egy kis utcai ski beleszeretett a legmenőbb lányba a világon. Nem is tudom, hogy mit gondoltam akkor, hisz sose volt és sose lesz az enyém, én nem kellek neki mert nem tudja, hogy mi a jó neki, én vagyok a legjobb számára, csak még nem jött rá.
– Figyelek.. Mond! – mondom neki mosolyogva és tudjátok hogy miért mosolygok? Hát azért mert sikerült felidegesítenem és én azt annyira élveztem, hogy el sem mondhatom. Annyira sokszor tettem ezt és mindig is tetszett nekem az, hogy ideges volt.. Jól állt neki a piros, bár elpirult volna egyetlen egyszer is, amikor velem volt, de nem tette... Véletlenül sem tette meg. - Elviselhetetlen? Én? Néztél már tükörbe? - teszem fel a kérdést ingerülten, de nem tudom hogy hogyan lehet valaki ennyire.. Nem, erre nincs megfelelő szó, csak egyszerűen az idegeimre megy azzal, hogy ilyen... Miért nem tud egyszerűen megcsókolni és megadni nekem azt, ami jár? Mert igenis megjárt ez nekem! Muszáj megadnia, hisz életem legnagyobb részében vele voltam és mellette is akartam lenni, de ránézni is fáj, hiába gondolok minden faszságot, akkor is szar látni azt hogy egyszer elhagyott a picsába és újra képes lenne rá.
Azt az egyetlen egy dolgot akarta megtenni, amit nem kellett volna, nem akartam hogy megint végig kelljen azt néznem, hogy kisétál egy ajtón és soha nem tér vissza hozzám... Fel kellett dolgoznom valahogy, hogy elhagyott, minden kurvának, ribancnak, olcsó vérű faszéhes ringyónak elmondtam maár, de m igazán segített, mert ahogy megláttam.. Mi a faszt érdekel engem? Leszarom ezt az egészet, hát a picsába is hogy ilyenekre gondolok! Nem szabad, nem szabad agyalnom rajta, mert becsapom magam, nincsenek érzéseim és soha nem is voltak! Nem érdekel ha elmegy, de mégis a falhoz vágtam majd torkánál fogva emeltem fel a földről. - Hogy ki vagyok? Tommie Arogonte, egy üzlet ember és az a férfi, aki felépített egy nagy vállalatot egyedül, de emellett egy pszichopata gyilkos is vagyok. - foglalom neki össze gyorsan a lényeget, mert nem akarom feleslegesen koptatni a számat, nincs értelme, úgyis ismer, hogy milyen vagyok valójában, nem igaz? Sose voltam egy kis gyenge senki! Mindig is egy erős férfi voltam akinek nem kellett senki sem, hogy elérjen valamit! - Az a srác akkor meghalt, mikor otthagytad egyedül! - mondom neki és úgy köpöm a szavakaty mint mások a mérget! Nem is tudom, hogy miért pazarlom rá az időmet, semmit sem akarok már itt és az üzletelő fél sem jött meg, nem érzem a jelenlétét... Elkéne engednem, nem kéne vele lennem és rá gondolnom többet, de nem tudom csak úgy elfelejteni..
Majd felemeli a kezét és az arcomra teszi.. Belenéz a szemembe és végigsimít az arcomon. Miért teszi ezt? Miért ilyen emberi velem? Nem kéne ezt tennie, nem kéne idegesítenie, mert még ebből nagyobb baj lesz és az nem lesz jó! De nem leszek idegesebb, sőt lenyugszom és ellágyul a tekintetem m tudom, hogy mi van velem! - Csak ne hagyj el mégegyszer, kérlek! - mondom neki lágyan, elengedem a torkát és derekánál fogva magamhoz húzom és puhán és lágyan ajkaira helyezem az ajkamat, lágyan csókolom és nem követelőzően, remélem nem taszít el, ezekután nem teheti.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 09, 2016 8:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

to Tommie

we have a crappy relationship
[You must be registered and logged in to see this image.]
Újra és újra végigfutott rajta a tekintetem, de csupán pár másodperc erejéig. Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar viszont látjuk egymást, nem mintha tegnap lett volna az, hogy elváltunk. Túl sokat változott, és ahogy beszélt, lelkiismeretfurdalást ébresztett bennem, de csak annak kapcsán, hogy átváltoztattam. Emberként más volt, nem volt ekkora pofája, és ez egy olyan nőnek, mint én, határozottan jobban tetszik. Csak dumált és dumált, vagdalózott, mint egy kis ötéves, akit tényleg nekem kell megnevelnem, de ha azt gondolta, hogy ez az egész viszontlátás úgy fog lezajlani, hogy mond két szót, és rögtön a nyakába vetem magam, hát nagyon tévedt. A testi igényeimet mindig is kordában tudtam tartani, nem hoztam ostoba döntéseket, és most... az lett volna kezdeni vele. Oltári nagy ostobaság. Amíg nem tudja, hol a helye, tőlem ne várjon semmit. Ha ehhez a csuklóját kell törnöm, hát meg fogom tenni.
- Tudod mit? - kérdeztem szinte már paprikavörösen. Kevesen tudtak felbosszantani, de szinte éreztem, hogy ő ezt még élvezi is. És még így sem tudtam visszafogni magam. - Elviselhetetlen vagy!
Átléptem a tetem fölött, nem foglalkoztam vele többet. Ez legyen Tommie problémája, ha netán egyszer gondja akad belőle, de erre eléggé csekély az esély. Ugyan, ki hozná össze az esetet velem vagy éppen ezzel a nagyra nőtt gyerekkel?
Már készültem volna elhagyni a mosdót, mikor megéreztem magamon a kezeit, majd hirtelen a falnál kötöttem ki. A hátam miatt megrepedt a fal, és mire felocsudtam volna, ujjai már a nyakam köré csavarodtak. Levegőt is alig kaptam, és ahogy így néztem erre a férfira, akit egykoron még képes voltam szeretni is... pontosan ezért menekültem el a lehető leghamarabb. Én nem akartam szerelmes lenni. De jó úton halad, hogy teljesen kiábránduljak belőle. - És te... te ki vagy? - kérdeztem, miután nagy erényesen befejezte a vagdalózást, de hangom reszelős volt, elhaló... valószínűleg az ujjai miatt. Már nem éreztem fájdalmat, megszoktam az érzését. Ám az, ahogyan kezelni próbált, cseppet sem tett rám jó hatást. Az egy dolog, hogy rengeteg férfival volt már dolgom, de ezt az újonnan felvett stílusát inkább zsebre kellene vágnia, és vissza kellene vedlenie... valamivé, ami más, mint ezt a mostani. - Mert hogy nem az, akit én elhagytam, az biztos. - Az utolsó szóra elcsendesültem. Előtte sosem féltem kimutatni az érzéseimet, olyan volt nekem eleinte, mint egy gyerek. Az, aki nekem sosem adatott meg. Majd ahogy felcseperedett, már ennél sokkalta több volt. De ha így halad, ennek a nagyon szép sztorinak itt és most lesz vége.
Lassan felemeltem a kezemet, hogy arcára simítsam tenyeremet. Nem volt bennem ártó szándék. A tekintet ugyanaz volt. A szeme színe még most is bolondított, de az arc, a benne égő ismeretlen tűz... kerestem azt, akit megismertem. De be kellett vallanom azt is, hogy én hagytam cserben. Én tettem szörnyeteggé. És nem voltam ott, hogy kordában tartsam.

megérkeztem. Smile || [You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Dec. 01, 2015 11:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Milena & Tommie

Az élet egyesek szerint kiszámíthatatlan, de én úgy vagyok vele, hogy mindent csak a sors akart úgy, ahogyan történt. Mielőtt vámpír lettem volna, senki voltam, tényleg egy senki, de most változott a kocka, csúcsragadozó lettem, aki nem fél senkitől. Na jó, talán picit tartok az átváltoztatomtól, de nem félek már tőle sem borzalmasan, mióta vannak ezek az új vágyaim. Szeretem a kék szobámat, annyira egyedi, tökéletes és megmunkált benne, minden egyes nap teremtek benne valamit, amit senki sem mer, mert félnek attól, hogy az emberek mit szólnak ha kiderül róluk, hogy gyilkosok. Mindenkiben ott van a hajlam, csak vannak akik engednek a vágyaiknak és olyan tökéletes példányok lesznek, mint én. Semmi sem zavar az életben, becsületes vagyok többé-kevésbé, hisz nem más emberek pénzét lopom, hanem a sajátomat költöm.
Tudjátok mi a legjobb több órányi vezetés után? Az a legjobb, mikor az orrodat valamilyen édeskés vér szag csapja meg, hisz tudod hogy valaki táplálkozik, szóval csak nem bánja, hogy csatlakozni kívánok hozzá, hisz egy tökéletes lény társaságában lehet, ha meg még csinos vámpír csaj lesz, akkor ott helyben kielégítem az iránta termelődőtt igényeimet, na de ne ennyire sietősem… előbb deritsük ki, ki van bent. Nem mondom, hogy örülök annak, amit látok, talán jobb lett volna, ha nem is jövök ide, hisz Milly volt az… én meg rendes pasi módjára ajándékoztam meg, odaadtam neki áldozata fejét.
– Hát ismersz, nem vallhatok kudarcot és szégyent előtted baby. – tudjátok mi a legnagyobb bajom vele? Hogy még nem engedett be a lábai közé, ha már egyszer megdughattam volna, akkor sokkal jobb lenne most minden, nem pedig itt faszakodnánk és szívatnánk egymást, de dugás helyett csak távozás volt. Sose felejtem el azokat az estéket, mikor vele akartam fürdeni, áhhh igen, a régi szép idők, és ő is szép volt, domborulatos és szexy, semmit sem változott, még mindig oly kivántos, mint mindig.
Forgatja a szemeit, mint mindig mikor valami nrm nyeri el a tetszését, de valahogy kicsit elszomorodom, mikor odébb vágja az ajándékomat, legalábbis látszólag, holtra leszarom, hogy mit csinál vele. Nem is tudom, hogy mit reagáljak erre, amit mond, inkább csak ciccrgek. - Drágám, ezt bebuktad, mert én sosr fogok takarítani, szóval te kezdtél falatozni, te állj neki. - még hogy én takarítani? Minek néz engem ez a nőszemély? Tudtommal nincs ráírva a homlokomra, hogy balek, de jobb megnézni gyorsan a tükörbe, bár mikor meglátom, hogy szexy, tökéletes, Istenkirály tükörképemben nem köszön vissza a balek felirat, megkönnyebülök.
- Kis gyerek? Drágám többet tudok mutatni neked, mint eddig az összes hímnemű együttvéve, a kupi mrg jó, régebben szeretted, mikor még normális voltál. - nem is tudom, hogy hogy hagyhatta rl ilyen dolog a száját, de próbálom kompenzálni, mikor légzsákjaira rácuppanva csókolom meg.
Nem tart sokáig a csók, mert ez a nyomorék picsa mima faszt csinál? Na mit? Megfogja a csuklomat és arrébb tol magától. Én már kezdtem volna beindulni, mikor ő leállít, soha senki sem fogja megérteni a nőket és ahogy a mondás tartja: Az első férfi aki megértette a női agyat, belehalt a röhögésbe. Én nem akarom megérteni őket, nem akarom tudni hogy mire gondolnak, csak tegyék szét a lábukat, etessenek meg és szórakoztassanak.
Szavain felhúzva magam villámgyorsan előtte termek és oly erősen lököm a fal felé, hogy az bereped és nyomot hagy, Milly teste nyomát… nem, még nem nyugodtam le és mivel tudom, hogy még fáj neki és gyenge, megragadom a torkát és úgy emelem fel, jóval magasabbra, minthogy a lába elérje a talajt.
-Na ide figyelj! Te nekem ne parancsolgass és ne oktass ki! Ki a szarom vagy te? Ha megtudtad volna tenni azt, hogy lefekszel velem, most nem tartanánk itt és felőlem oda mész ahova akarsz! - ordibálok vele és nem a kis aranyos, kisfiús Tommie áll most itt, megváltoztam és ezt most ő is érezheti, szóval jobb ha szót fogad és befogja a pofáját!



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Csüt. Okt. 29, 2015 8:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

to Tommie

we have a crappy relationship
[You must be registered and logged in to see this image.]
A franc se gondolta, hogy a világ nem elég nagy és terebélyes kettőnknek. Bár voltaképpen már párszor a homlokomra lett írva, hogy a sors nyugodtan rúgjon belém, elvégre én mindent túléltem eddig is, és ezt követően sem voltam hajlandó lemondani arról, hogy az enyém legyen a döntés bármivel kapcsolatban, ami velem hozható összefüggésbe. Néhány hónapja megfosztottak ettől a képességtől, elvégre mikor Wes Maxfield eldöntötte, hogy olyan mérget fecskendez belém, amelytől nem leszek képes szabadulni, kétszer is meggondoltam, hogy van-e értelme tovább folytani az életemet. Aztán meggyőztem magam arról, hogy lehetnék rosszabb is, mint egy kannibál vámpír, és ez még voltaképpen egy enyhe sorscsapás a nyakamon... tényleg lehetne rosszabb is. Ebbe még nem halok bele, hacsak nem a szégyen fog belém csapni, ha egyszer kiderül valaki számára, hogy egy otromba, saját fajtámat írtó vámpírrá váltam.
- Stílusos. Mint mindig - jegyeztem meg, mikor a letépett fejet a kezeimbe nyomta. Nem mondanám azt, hogy az idő az előnyére vált. A küllemét érintően talán igen, hiszen bárhogyan is néztem rá, még mindig dögös volt, ezen az idő már nem tud változtatni esetében. De a jó tulajdonságok itt el is fogytak, nem tudtam volna mást előnyének nevezni.
Csak megforgattam a szemem, és még egy csepp vért lenyalva az ujjamról, odébb vágtam a kis ajándékot, amit a kezembe nyomott nem is olyan régen. - Tanítsalak be? Rendben. Hozz egy felmosót és egy szemeteszsákot - válaszoltam negédes mosollyal, majd elsétáltam mellőle. - Még mindig olyan vagy, mint egy kisfiú. Azt végre megtanulhatnád, hogy ne csinálj ilyen nagy kupit magad után - néztem a halott nő letépett fejére, és a szétfolyt vérre a padlón.
Ahogy letámadott, meglehetősen felhúzott. De nem olyan értelemben, ahogyan a férfiakra általában reagálok, tőle csak dühös lettem, és a szájától ugyan nem szakadtam el, de ujjaim rögtön a csuklója köré fonódtak, és úgy toltam el magamtól. - Nem vagyok az anyád, hogy utánad takarítsak. Ha már képes voltál egy disznó módjára letépni a fejét, kérlek, kezdd el feltakarítani. Utána megfürödhetsz. Van egy vízesés a közelben. Addig én keresek valami helyet a térképen, ahol pár évszázadig nem kell majd látnom téged és a gyerekes hülyeségeidet elviselnem. - Tényleg dühöt váltott ki belőlem, habár ez régen máshogyan volt. Talán kicsit másabb volt, szóval igen, rá abszolúte mondható, hogy az idő nem vált előnyére.


megérkeztem. Smile || [You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 28, 2015 8:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Milena & Tommie

Épp elmélyültem a papírok között, mikor megcsörren a telefonom a legtávolabbi helyen, majd egy másodperc múlva már fel is vettem a telefont, mondtam már, hogy a vámpírságnak mennyi jó oldala van? Gyorsaság, erő és meddőség. Legalább nem szórom szerte szét a magjaimat, és ezáltal nem kell gyerektartást fizetnem, a sok nő jó sok pénzt szívhatnának le rólam, de nem tudnak… vámpírnak lenni királyság, bár jobban jártam volna ha nem veszem fel a mobilomat, hisz elméletileg van valami megbeszélt találkozom Mystic Falls-ban, amiről lövésem sincs, hogy mi lehet, de ha nem akarok nagyon-nagyon sokat késni, ami illetlenség lenne… szóval gyorsan összekészültem, felvettem egy fekete koptatott farmert és egy fekete hosszú ujjú puma inget vettem fel, és persze a napszemüveg is elhanyagolhatatlan volt…
utálok vezetni, mindig van egy sofőröm, de mivel ma miden teljesen kiment a fejemből, ezért nem volt tartalékban egy sem... Milyen szar néha az élet, el sem tudom hinni, hogy miért nem igéztem meg eddig valakit, hogy vezessen helyettem, de már mindegy... Bár vezetés közben megéhezem , és az egyik benzinkúton el is kezdtem kaja után kutakodni, de csak egy közepes vöröset találtam, hát be kell érni azzal, amink van, vagy… Azzal kell élnünk, amink van… nem is tudom, hogy hogy van ez a baromság. Meglepett a vére aromája, olyan édes volt, hogy hiába is akartam volna leállni, nem ment volna, pont ezért csapoltam szárazra a csajt… Miután végeztem, bevágtam az egyik mosdóba, megigazítottam a hajam, lemostam a vért az arcomról, majd indultam is tovább… Remélem nem csak értelmetlenül utaztam le ennyit, ha így lenne, akkor dühöngeni kezdek, és annak sosincs jó vége.
Hát megérkeztem végre, mit is mondjak? sokkal jobb helyre számítottam, nem épp szeretem a ilyen kis eldugott helyeken való találkákat, talán vannak erre vadászok is, akik reménytelenül próbálnak majd megölni, de annyira értelmetlen, pszichopata vagyok, elszórakozom velük, letépem az ujjukat, karukat, majd megitatom a véremmel őket, majd megint letépem valamijüket, majd megint megitatom és ez egy így periodikusan, míg meg nem unom és szét nem szaggatom a testet. Ránéztem az órámra, még bőven volt időm, ezért számba kaptam egy szál cigit, majd szép lassan elszívtam a cigarettám és beléptem a bár ajtaján. Nem számítottam semmilyen ismerős arcra és senki sem volt az. A tárgyaló partner késik és nem tudom, hogy hogyan meri ezt megtenni, ha megérkezik végre, akkor lehet teszek vele egy rövid látogatást a szobámba, hogy megtanulja a leckét, bár ha megtanulja, akkor soha többet nem tesz ilyet, mert nem lesz alkalma… Majd a mosdó felé vettem az irányt, miért is? Vér szaga csapta meg az orromat, és épp rohadt éhes vagyok, szóval… kitudja… A vér szag a női mosdóból árad, hát nem vagyok ijedős típus, ismerem a női test összes kis zugát, láttam már mindent. Azonban mikor kinyitom az ajtót, nem épp egy olyan arcot pillantok meg, akit látni akarok.. Mi a faszt keres ez itt, megint megkeseríti az életem.
Nagyon nem akartam vele összefutni, már jó ideje nem láttam és az nagyon is tetszett úgy, ahogy van, mert... bonyodalmas volt az életem, mikor vele voltam. gondolom ő is megvan lepődve, hogy találkozunk, maximum csak jól rejtegeti magában, azonban mikor megkínál, akkor közelebb lépek, éhségem jelei megmutatkoznak, de bekapja az ujját, én meg elmosolyodva tépem le a fogaimmal a nő fejét és nyomom a mellkasához, kissé morbid jelenet, de mit érdekel engem ez? – Tessék, ajándék tőlem. – kacsintok rá és mosolyodom el. Annyira letépném a fejét, de emellett jól meg is dugnám, de ez mindig is így volt, és semmi sem változott. Nagyon nincs kedvem itt lenni vele, de amilyen egy örült ribanc, inkább nem hagyom itt egyedül, inkább érdekel, hogy mit fog reagálni. Majd szavaira felnevetek, szóval újfiú lennék, Színjátékot kel játszanom, már látom előre... A falhoz lököm, közel simulok hozzá, arcunk majdnem összeér és mélyen a szemeibe nézek.
- Ha újfiú vagyok, akkor miért nem tanítasz be? - kérdezem tőle kacsintva és érzem előre, hogy nagyon is ki fog akadni, annyira szerettem, mikor mérges volt, így átgondolva és legutóbb mérges tegnap előtt voltam, egy nőnek a szívével jéghokiztam a férjével, nagyon élveztük, majd amerikai fociztunk a fejével, de nem volt olyan tartós, pár rúgás után megviselt lett... Bár a férje is egy morbid barom volt, mert a feleségei melleivel akart "párna csatázni", kinek vannak ilyen beteg ötletei? A fejfoci még elmegy, de ez már nagyon nem, szóval feltéptem a fogaimmal torkát, és bedobtam egy kukába, egy újabb "állattámadás". ha ellökött volna magától, akkor egy újabb kérdésére újra hozzásimulnék és mosolyogva nyitnám szóra az ajkaimat.
- van még befejezetlen ügyünk,drágám. - kezemet a mellére tapasztom, majd megcsókolom és kezem szép lassan csúszik lefelé, az egyik legszeretettebb női testrész felé, azonban lassan ideje lenne félnem tőle, mert... ez már biztos, hogy baromira felhúzza, de mit érdekel, csak nem öl meg itt, hisz van egy múltunk és igazam volt... volt egy befejezetlen ügyünk, de azért a csókot gyorsan megszakítom. - Messze laksz innen? Mehetnénk fürdeni egyet együtt a sép emlékek kedvéért.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Kedd Szept. 01, 2015 6:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

to Tommie

we have a crappy relationship
[You must be registered and logged in to see this image.]

Soha nem igényeltem közönséget ahhoz, hogyan és miként végzek ki egy embert. Az, hogy a vérük torkomhoz tapadt, egyszerűen ezer és ezer kimondatlan álmot, és még annál is több élvezetet okozott...  magam sem tudom, hogy mikor váltam ennyire az emberek rabjává. De élveztem minden egyes kiontott vércseppet. Imádtam belőlük lakmározni. És ezt egyetlen apró lányka sem fogja megakadályozni. Nincs bennük elég erő ahhoz, hogy engem meggátoljanak. Szükségem van a szabadságra, és arra, hogy csak egyszerűen... hagyjanak kibontakozni. Az orosz vérem tombolni akart, nem pedig keretek közé szorulni. De ilyen ez a temperamentum. Nem szeretjük, ha megmondják, mit csináljunk és hogyan. Vagy hányszor. Figyelhettek volna a történetem órákon. Igaz, a legnagyobb jóindulattal sem mondanám azt, hogy a mai politikai helyzetben előnyös orosznak lenni itt, a kapitalizmus fellegvárában.  Az igencsak nehéz feladatom az utóbbi időben az, hogy emberekből táplálkozzam, ne pedig vámpírokból... Maxfield mérge még mindig bennem van, hát szükségem van arra, hogy minél jobban kordában tudjam tartani magamat. Ez olyan, mintha állati diétán lennék...
Csak felsóhajtottam, és még mindig vértől csepegő ajkakkal löktem el magamtól a lányt, miután meghallottam Tommie káromkodó hangját. Felemelkedett a szemöldököm, miközben már teljes alakommal felé fordultam, majd mutatóujjammal eltávolítottam a szám szegletéből a lány vérét. - Nem kérsz? Valami isteni! - tartottam felé a kezem, ám egy újabb sóhajt követve inkább én magam nyaltam le azt is. Engem is meglepett, hogy itt van, de nem szándékoztam ezt mutatni felé. Ahogy sok mást sem, tekintve, hogy évtizedekkel ezelőtt egyedül hagyott. Teljesen egyedül, pedig megannyi szép kaland volt a hátunk mögött. Bizonyára nagyszerű oka volt rá. Csak ne előttem tárgyalja ki, mert nem vevő rá a gyomrom. Árulásnak éltem meg, amit tett, és el kellett telnie jó pár évnek, hogy ne akarjam a beleinél kezdőlegesen fellógatni valami fára.
Félrebillentettem a fejem, és úgy méricskéltem. Mintha sosem láttam volna előtte. Még a szemeim is összeszűkültek. - Te vagy itt az újfiú. Mármint a városban. Nem a bárban - vigyorodtam el. Édes istenkém, hogy mindig kifogom az ilyen eseteket. Egyrészt nehezemre esett türelmet produkálni, hiszen ezzel az igencsak hasznos tulajdonsággal jómagam nem rendelkezem. Mindig megkapom, amit akarok, ráadásul akkor, amikor én akarom, és ez egyáltalán nem úgy műküdik, hogy megparancsolom magamnak a türelmet. Nem tudok várni. És ki tudná ezt jobban nála? - Csak nem az ösztöneid hívtak ide? Vagy ezidáig bújkáltál előlem?

megérkeztem. Smile || [You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 18, 2015 12:59 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Milena & Tommie

Hol is kezdjem? Talán az elején kéne, hisz… na akkor, hát ma nem is tudom, hogy milyen nap van, lehet lesz valami üzleti találka, de nem aggódom, hisz annyira most nem is izgat semmi sem, hisz tegnap este az a szőke bögyös cicababa lefoglalt elég jól is, be kell látnom elég ügyes volt, ahhoz képest hogy ez volt neki az első és egyben utolsó estéje is. Miután megvolt a megfelelő testmozgás, megmutattam neki a kék szobámat, ami nem nagyon tetszett neki, miután a kezét a székhez szögeltem, nem is értem hogy miért rinyálnak ennyit az egyszerű halandók, csak azért vannak, hogy táplálkozzak belőlük és szórakozzak velük, semmi másért nincsenek ezen a földön… Túl sokat képzelnek magukról, ideje lesz őket kicsit észhez téríteni, hogy hol is van valójában helyük.
Épp elmélyültem a papírok között, mikor megcsörren a telefonom a legtávolabbi helyen, majd egy másodperc múlva már fel is vettem a telefont, mondtam már, hogy a vámpírságnak mennyi jó oldala van? Gyorsaság, erő és meddőség. Legalább nem szórom szerte szét a magjaimat, és ezáltal nem kell gyerektartást fizetnem, a sok nő jó sok pénzt szívhatnának le rólam, de nem tudnak… vámpírnak lenni királyság, bár jobban jártam volna ha nem veszem fel a mobilomat, hisz elméletileg van valami megbeszélt találkozom Mystic Falls-ban, amiről lövésem sincs, hogy mi lehet, de ha nem akarok nagyon-nagyon sokat késni, ami illetlenség lenne… szóval gyorsan összekészültem, felvettem egy fekete koptatot farmert és egy fekete hosszúujju puma inget vettem fel, és persze a napszemüveg is elhanyagolhatatlan volt…
Mondtam már, hogy mennyire utálok sokat vezetni? Mindig megéhezem ilyenkor, és az egyik bezinkúton el is kezdtem kaja után kutakodni, de csak egy közepes vöröset találtam, hát be kell érni azzal, amink van, vagy… Azzal kell élnünk, amink van… nem is tudom, hogy hogy van ez a baromság. Meglepett a vére aromája, olyan édes volt, hogy hiába is akartam volna leállni, nem ment volna, pont ezért csapoltam szárazra a csajt… Miután végeztem, bevágtam az egyik mosdóba, megigazítottam a hajam, lemostam a vért az arcomról, majd indultam is tovább… Remélem nem csak értelmetlenül utaztam le ennyit, ha így lenne, akkor dühöngeni kezdek, és annak sosincs jó vége.
Megérkeztem abba a kis erdei bárba, ahol meg volt beszélve a találka. Ránéztem az órámra, még bőven volt időm, ezért számba kaptam egy szál cigit, majd szép lassan elszívtam a cigarettám és beléptem a bár ajtaján. Nem számítottam semmilyen ismerős arcra és senki sem volt az. A tárgyaló partner késik és nem tudom, hogy hogyan meri ezt megtenni, ha megérkezik végre, akkor lehet teszek vele egy rövid látogatást a szobámba, hogy megtanulja a leckét, bár ha megtanulja, akkor soha többet nem tesz ilyet, mert nem lesz alkalma… Majd a mosdó felé vettem az irányt, miért is? Vér szaga csapta meg az orromat, és épp rohadt éhes vagyok, szóval… kitudja… A vér szag a női mosdóból árad, hát nem vagyok ijedős típus, ismerem a női test összes kis zúgát, láttam már mindent. Azonban mikor kinyítom az ajtót, nem épp egy olyan arcot pillantok meg, akit látni akarok…
– Mi a szart keresel itt? – Csattanok fel, mikor tudatosul bennem, hogy az előttem álló vámpír lány nem más, mint Milena. Nem igazán akartam vele összefut i, jobb lett volna, ha nem is kerül a szemem elől, már évek, évtizedek óta nem találkoztunk, és nem igazán vágytam erre a találkára, ez a csaj egy kegyetlen, és megállíthatatlan vámpír, akivel érdemesebb megtartani a távolságot. Azonban mellé suhanok és kitépem a lányt a karjaiból, majd szemfogaimst belemélyesztem kecses nyakába és vére ízét kezdem el ízlelni. Hmmm… édes, ízletes…



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Szer. Aug. 12, 2015 6:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

to Tommie

we have a crappy relationship
[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy halk sóhajjal foglaltam helyet az egyik asztalnál. Meglehetősen untam már magamat ebben a városban, mert bármit csinálok, az veszéllyel jár. Bár nem mondom, én a veszélyes életet szeretem... talán éppen ezért van az, hogy benne vagyok minden ostobaságban, amit az elmém csak képes nekem közvetíteni.
Megfogtam a rendelt poharat, és teleöntöttem whiskyvel. Ha már fel akarok oldódni, és ez most kellett hozzá. Ez az üveg ma este az enyém, el fog fogyni. De ahogyan elszakítottam számtól a pohár peremét, kíváncsian fordultam körbe.
Körülnéztem. Az alkohol általában meghozta az étvágyamat is. Ez most sincsen másképpen. Sajnos most csak látványra hozhatok döntést, kit akarok megtámadni. Pontosabban, kissé megízlelni. A mosdó eléggé üresnek tűnik ma este, nincsenek sokan. Tökéletes helyszín.
Egy ismerős arc ragadta meg a figyelmem. Ismerem. Nem egyszer tett már keresztbe nekem. És... hm, igen. Ő lesz a ma esti választottam.
Egy eléggé széles vigyor bukkant fel az arcomon, mikor végre Ő is meglátott engem, és ez egyet jelentett: emlékszik még rám, hiszen a tűz, ami általában ilyenkor megjelenik a szemekben, leplezetlenül ott tükröződött az övében is. Mikor is? Hm, ne is gondoljunk már bele, mert ha csak eszembe jut, mikor volt, öregnek érzem magam. Igaz, számomra előnyös a korom, szóval nem is tudom, mi a bajom. Ő mégis csak ember. Igaz, elvileg halhatatlan, de ez engem most nem érdekel.
Könnyebb volt becserkészni, mint gondoltam... vére éppen olyan édes volt, mint amilyenre számítottam... a mosdó falának nyomtam, a fülemmel ügyelve, hogy ha valaki belép, megmagyarázható pózba tudjak vergődni... de mégsem sikerült... a vére megrészegített. Szemeimet lehunyva szipolyoztam a lányt, mikor nyílt az ajtó... abba az irányba sandítottam, de rögtön el is kellett engednem a lány nyakát. Ez ugyan a női mosdó, de... egy férfi állt a kis bár mosdójának ajtajában. És azt hiszem, nem véletlenül. Mit keres Tommie itt?!

megérkeztem. Smile || [You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• always look behind your beautiful back
Humor :
• grotesque



A poszt írója Hayden Greg Evans
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 27, 2015 5:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

VICTOR && JARED
LEZÁRVA
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 06, 2015 11:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Victor & Jared

I don't trust words. I trust actions.




Hamarabb értem a pohár fenekére, mint akartam, kelletlenül tápászkodtam fel a komfortos pozíciómból, és tanulva az előző hibámból, ezúttal üvegestül fészkeltem fel magam a bárszékre. - Még mindig nyalogatod azt a pohár sört? - szegeztem neki a finom letorkollást, és lepöcköltem üvegemről a kupakot. Bár a csapolt az igazi, most ez is kiszolgálja a vevő akaratát.
- Egyedi? Manapság így vigasztalják a magadfajtákat? - hunyorogtam elgondolkodva, és mielőtt bármit is mondtam volna, a kupakkal levadásztam egy eltévelygett legyet. Addig nem is folytattam, míg az utolsó szárnycsapása el nem halt.
- Mondd csak, Victor, miért görcsölsz ennyit az én... szexuális életemen? - döntöttem félre a fejem, és egy harsány kacagást követően ismét beleittam üvegembe. - Megvagyok, igazán. Minden úgy működik, ahogy kell, biztosíthatlak - Veregettem mellen, majd két ujjamat ágyékomhoz vontam, és vízszintesből függőlegesbe állítottam. - Megnyugodtál? - hajolok oda hozzá, arcomon együttérző ábrázat. Mindig sokat jelentettem neki. És ez engem sosem izgatott különösebben.
A munkára terelte a témát, én pedig hevesen kaptam a szón. - Ó, igen. Remek város. Kezelésbe is vettem néhány lelkes lakost. Figyelj, Victor, tudván, hogy mennyire fűtenek téged ezek a szociális hülyeségek, azt tanácsolom, hogy néha számold meg az ismerőseidet, legalább a kedvenceket - kacsintottam rá, és társául egy öblöset ásítottam.
ઈ Zene
ઈ Note
ઈ Words



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Hétf. Május 25, 2015 2:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

jared & victor
what the hell?! you?!
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Szinte teljesen megfeledkeztem arról, hogy a modorod páratlan, és a szavaiddal egyszerűen csak... elkápráztatod az emberi agyat. - mondtam összeszűkült szemmel. Kettőnk stílusában mindig is alapvető különbségek voltak. Ez a fickó egy őrült, és annak idején eléggé nagy baklövést követtem el vele kapcsolatban. Eleinte nem is sejtettem, hogy mekkorát, de ahogy egy másik mondás mondja, késő a bánat. - Karizmatikus és suta... hm... igencsak szokatlan párosítás, de talán ezért is vagyok annyira... áh, mi az a szóóó... egyedi! - bukott ki belőlem hirtelen, pimasz szemöldökvonás után. Ezt mondjuk ő maga is állíthatná magáról. Elég érdekes jellemvonásokkal ruházta fel őt a sors, az idő, és néhány elmebeteg felmenő.
- Egy ilyen meghívásnak ki tud ellent mondani. Bár tartogathatnád a gyengébbik nemnek az italmeghívásokat. - foglaltam helyet, és nem érdekelt az sem, hiogy a kiszolgálás egy eléggé vámpíros fajtáját választotta. Még hogy az emberek türelmetlenek... én magam is mindig kiszolgálom magam, ha nem látok épeszű csapost. - Kösz. - fűztem hozzá végül, mikor elém került a habzó ital, és rögtön a számhoz is emeltem. Ittam, míg ő lefuttatott egy gyors értelmezést a fejében, bár meglepett, hogy ennyi tűnődés kellett hozzá. - Hm, úgy látom, hogy ez a modern világ enm éppen cimborád. Vagy túl sok időt töltöttél a föld alatt valami koszos pincében, amiért ilyen kis... antiszociálisnak tűnsz? - kérdeztem cseppnyi együttérzés nélkül, bár minek is tettem volna, hisz szemmel láthatóan nem szorul rá a véleményemre.
Ám a mosolyom nem tartott sokáig. - Szóval munkalehetőség. - sóhajtottam fel. - Üdvözöllek Mystic Fallsban, itt remekül fogsz szórakozni.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 04, 2015 10:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Victor & Jared

I don't trust words. I trust actions.




- Ezer éve nem láttalak. Elnézhetnéd nekem, hogy majd' kiment a fejemből, mennyire ideggyenge és dúvad figura is vagy valójában. Ismered azt az elméletet az agytrösztökről, miszerint csak a borzasztó és a nagyon jó emlékek örök életűek? Az én fejemben egy igen karizmatikus és igen suta fiúcska voltál. Nem sokat tévedtem. De nem baj, elvégre így szeretlek. Nemde? - Csaptam combomra, majd erélyesen hátára egy rögtönzött negédes vigyor kíséretében, és feltápászkodtam. A bárpulthoz bicegtem. - Megiszunk egy sört, ugye, cimbi? Le kell öblögetni ezt a szívélyes viszontlátást! - intek felé ravaszdin, és könnyed, gyakorlott mozdulatokkal csapolok egy kis gyöngyöző habot két pultról szerzett üvegkorsóba. Az önkiszolgálás sosem okozott gondot. Ám az ő észjárása igen. Kellemes a hasznossal? Mire gondol? Barázdált homlokkal, zavarodott ábrázattal battyogtam vissza a hátsó boxokhoz, és mielőtt helyet foglaltam volna, kezébe löktem az egyik korsót. Belekóstoltam, majd ízleltem italomat, miközben agyam még mindig az előző mondatát rágta. - JA! - ugrott be hirtelen. Berozsdásodtam, ugyebár. Régi szoknyapecér ő bizony, minden, amit mond, mocskos. - Úgy érted, miért nem fektetem meg? Óh... - A felismerésre büszkén dőlt előre mellkasom, mintha valami igazi nagy turpisságra jöttem volna rá. Hatalmasat cuppogtam és megcsóváltam a fejem. - Annyi hal van ebben az óceánban, Victor. Sajnálsz tőlem egyet? Lesz ott még szükségletek kioltására, vagy ahogy te mondod, szexre is nő. Minek keverném azt az étkezéssel? - szóltam elmélázva, majd ismét beleittam a sörömbe. Jóízű. - Meglátogatni téged? Nem-nem - ellenkeztem serényen, majd kezemet vállára tettem. - Letelepedtem, barátom. Errefelé több a munkalehetőség - kacsintottam kurtán, kacagva a saját piszkos viccemen, elvégre tudja, hogy mivel keresem a kenyerem. Jól tudja bizony. - De ha már itt vagy te is... Látod, Victor, ezt nevezem ÉN kellemeset a hasznossalnak! - vetettem rá egy bizalmas vigyort, és visszatértem az italomhoz.

ઈ Zene
ઈ Note
ઈ Words



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Pént. Feb. 27, 2015 1:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

jared & victor
what the hell?! you?!
[You must be registered and logged in to see this image.]
A homlokomra szaladt mindkét szemöldököm. Egyáltalán nem osztottam azt a nézetet, hogy helyes ilyen helyen áldozatot begyűjteni. Nem jár erre egy lélek sem. Kivéve én, és én lehetnék bárki más is. Most tényleg az élete miatt aggódom? Nem kellene ennyire nevetségessé tennem magam. Nem érdekel, hogy mi történik vele. Csupán a józan eszemet fitogtatom, mintha máskor nem lenne rá lehetőségem.
Megforgattam a szemem. - Ideges? Hangulatromboló? Azt hittem, hogy ez úgy általánosságban is jellemző rám. - jegyeztem meg mellékesen, majd magam is megrezzentem, mikor egy pár másodperccel később a lány felnyögött, majd a földre zuhant élettelen testtel. Hát megtette. Megölte. - Ki sem használtad kellőképpen. - csóváltam a fejem összeszűkült szemmel, mintha tűnődnék, közben a lány testét méregettem. Tényleg nem lehet teljesen tiszta az agya, ha ezt a testet csak evésre használta. - Nem gondoltál még arra, hogy.. tudod... kellemest a hasznossal? Vagy tényleg képtelen vagy bárminemű kapcsolatra egy nővel? - fintorodtam el. Nincs közöm hozzá, hála a magasságosnak.
Nevetnem kellett tőle. - Hiányoztam? - kérdeztem vissza groteszk vigyorral a képemen. - Ebből már kinőttünk, kis... barátom. - mértem végig ezúttal őt, és közelebb léptem. - Ismét egyazon városban... milyen nagy és különös véletlen. - dörzsöltem meg az állam, mintha valami összeesküvés elmélet fordult volna meg a fejemben. - Esetleg szándékosan látogatsz meg? - merült fel a kérdés bennem.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 18, 2015 4:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Victor & Jared

I don't trust words. I trust actions.




- Hangulatromboló vagy - sóhajtottam fel, és a lányra emeltem a tekintetem. Pulzusa vészjóslóan zuhant, a szív alig jutott üzemanyaghoz, idegesen és halkan zörgött mellkasában. Adok neki vagy öt percet. Négyet. Elhúztam számat. Szegény pára. Finoman felé hajoltam, kezem közé kaptam arcát, amin már elzsibbadtak a vonások, ajka lekonyult és remegett, szemhéja ingázott, orrcimpája viszont sürgetően szedte magába az oxigént.
- És ideges. Miért? - Hagytam figyelmen kívül provokatív megjegyzését, miközben kezem tekert egyet nyakán, úgy, ahogy másutt a befőttesüvegekről kapják le a kupakot, vagy facsarják ki a citromszelet levét. Mint egy hétköznapi mozdulat, figyelmet nem érdemlő apró cselekedet. A lány egy utolsó nyögéssel áldozott a napnak, majd feje hátrahanyatlott. Ujjbegyeimmel rázártam szemhéjait, és egy köhintéssel fordultam ismét Victor felé. - Hiányoztál, barátom!



ઈ Zene
ઈ Note
ઈ Words



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 17, 2015 9:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

jared & victor
what the hell?! you?!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyáltalán nem akartam az életem elkövetkezendő pár évszázadában találkozni ezzel a féreggel. Valahogy már.. szinte elfelejtettem, hogy létezik. Olyan régóta nem kellett látnom őt, s most csak úgy bemerészkedik az én felségterületemre. Mis is mondhatnék, eléggé bátor cselekedet, főleg hogy akár egy mozdulattal letépem a fejét, ha belegázol a kedvembe. Ezt jobb, ha nem mondom ki hangosan. Még a képembe vágja, hogy menstruálok. Ez egy eléggé gyerekes, ámde reális poén lenne. Hisz úgy viselkedek mint valami kislány. Vagy netán tévedek?
- Remek! Esetleg akarod nyúzni szegénykét, vagy végre elengeded? Bízom benne, hogy már elvettem az étvágyad. Amúgy is, ezt a csinos kis testet nem vacsoraként szolgálnám fel, egészen más célokra tudnám használni, ha a helyedben lennék. De az impotenciaproblémáidat valószínűleg nem most fogod megbeszélni velem, ha jól sejtem. - vontam fel a szemöldököm, ám ajkam meg sem rezzent. Tudni akartam, hogy mit keres itt. Miért most és miért pont itt sodorja az utamba az élet... ismét!
- Hogy a francba kerülsz ide? - kérdeztem végül. Rohadt mód kíváncsi voltam a válaszra.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 15, 2014 10:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Victor & Jared

I don't trust words. I trust actions.




Az italozók száma pillanatok alatt megcsappant, csak néhány léhűtő húzta még az igát, legtöbbjük fajtámbeli volt, így egy biccentéssel letudta az attrakciót, de akadt néhány tajtrészeg is, aki az üres poharának sem hitt, nemhogy a két szemének.
A tér két emberért kongott. Érte és értem.
Nem hozott zavarba kérdésével, sőt, magas labdának véltem.
- Ahhoz inkább orr kell - mutogattam cimpáimra, és lesújtóan bólogattam amolyan "még ennyit sem tudsz?" célzattal.
Ahogy az indulatszavak megtaláltak, vigyorom úgy szélesedett. Ideges. Jó. Szeretem, ha ideges.
- Hidegvér, cimbora! - Olyan közel hajoltam hozzá, amennyire csak lehetett. Búgtam a szavakat, mintha féltett, csillogó kincsről beszélnék, valami fontosról, valami igazán fontosról. - Társaságunk van - biccentettem a nyöszörgő vacsorámra, akinek vére terítőként csobogott az asztal széléről. - Tiszteld meg azzal a hölgyet, hogy uralkodsz magadon, pajti. Nem túl udvarias ez a dulifuli stílus - húztam el a számat.


ઈ Zene
ઈ Note
ઈ Words



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 13, 2014 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

jared & victor
what the hell?! you?!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Aligha tudtam elhinni, hogy tényleg jól látom őt. Az első áldozatom volt.. ő volt az első, akit vámpírrá tettem, s nem csupán megöltem, mint az előtte lévő embereket. Igen, áldozatok.. voltak szép számmal. De ő valamiben kivételes volt. Barátnak gondoltam, új életet adtam neki, majd végül hátba támadott... és neki köszönhettem azt, hogyx végül ilyen lettem. Egy ilyen aljas féreg. Igen, gyakran csak ezzel a jelszővel illetnek engem. De ezt már képes vagyok bókként értelmezni. Nem szeretnék én egy kis jótündér lenni, akit mindenki szeret.. jó vagyok úgy ahogy vagyok. És talán ha tudnák, hogy Jared az, aki tehet arról, hogy ilyen vagyok, még imába is foglalnák a nevét azok, akik szeretik, hogy az vagyok, aki.
Ajkai vérrel szennyezettek. Mindig is tudta, hogyan és mikor táplálkozzon, ezt már láttam tőle. Sajátos módszerei vannak rá. Semmi kétségem. Az már más kérdés, hogy a helyszínt nem a legjobb választás, hiszen kockáztatja a lebukást.. vagy mi a pokol.
Megköszörültem a torkom. - Van még.. képed egy levegőt szívni velem? - kérdeztem fennhangon, bár elismerem, hogy mióta élünk és levegőt veszünk, mindig is ugyanazt szívtuk.
- Életem legnagyobb hibáját követtem el, mikor nem facsartam ki a szíved, te nyamvadt féreg. - szűrtem ki fogaim között, és kezeim öölbe szorultak. Valami csoda folytán nem mentem neki eddig. A tekintete mit sem változott.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Vissza az elejére Go down
 

Erdei kis bár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

 Similar topics

-
» Erdei elfek leírása
» Erdőségek
» Határvidék
» Erdei villa
» Erdei kabinház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros :: Erdõ és kripták
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3