Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozShare | 

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 13, 2017 5:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Margot && Noah
It'll heal but it won't forget
Tényleg nem értem ezt a nőt. Ha ennyire bizalmatlan, miért intett vajon le egy épp erre autózó idegent? Fel nem foghatom. Pláne, hogy nem adja jelét annak, hogy felismerte volna, nem vagyok közönséges ember. Persze az is lehet, hogy csak közönséges színjáték a részéről is az egész. A boszorkányok is roppant ravaszak tudnak lenni. Valamiért mégis úgy gondolom, nem ez a helyzet. Ahhoz túl egyértelműen kimutatja a gyanakvását. Ennyire vacak színésznő pedig nem lehet. Őszintén csak le akar rázni, miután segítséget kért tőlem... Nők... Fásult megjegyzésére elnéző mosollyal reagálok, mintha még az is az én hibám lenne, hogy nem sietek és van időm megvárni vele a felmentőseregét, ami úgy érzem, nem is fog megérkezni soha. De a segítőkész bolond szerepéhez, amit most alakítok, ez illik. Már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, ebből a helyzetből hogyan vágja ki magát. Mert ha jól sejtem, valójában várhatunk itt a végtelenségig és senki nem fog jönni érte. Ha pedig tévedtem, még arra is ki tudok találni valamit, úgy hiszem. Bár csökkentené a játék izgalmát, az tuti.
- Nem szándékozom itt élni életem végéig. Csak egy-két elintézetlen ügyem szólított ide egy időre. Egy lezáratlan viszony, tudja - válaszolom lényegében az igazságnak megfelelően. Ellát jöttem megkeresni, a régi társamat, aki szőrén-szálán eltűnt. Talán már nem is él. De az biztos, hogy itt fordult meg utoljára, mielőtt olyan rejtélyesen felszívódott volna. Ha meg is halt, a gyilkosa valahol errefelé mászkál. És én meg fogom találni az illetőt, kerül, amibe kerül. Addig maradok itt, ameddig szükséges, és ameddig jónak látom. Ha néhány hónap, év, évtized vagy akár egy évszázad, akkor annyi. Nyilván én kicsit másképp mérem az idő múlását, mint egy halandó. De ha tényleg nem érzi rajtam, mi is vagyok valójában, ő valószínűleg másképp értelmezi az általam megadott időintervallumot. Mindegy is igazából.
- És Ön? A szavaiból úgy veszem ki, Ön sem a letelepedés szándékával érkezett. Családi látogatás? - érdeklődöm látszólag felszínesen. Végül is említette a testvérét, így ebből erre tűnik a legkézenfekvőbbnek következtetni. Egyébként is, minél több látszólag érdektelen információt ad ki magáról, annál jobb.
- Örvendek, Noah vagyok - rámosolygok, de ismerve az illemet, nem nyújtok neki kezet, ha ő sem teszi, végtére is ő a nő. Nem vádolhat senki azzal, hogy nem tanultam jó modort. Ha akarok igazán udvarias és előzékeny is tudok lenni. Ha úgy diktálják az érdekeim. Mint most is. Egyébként nem kerüli el a figyelmemet az, mennyit beszél a nő. Pláne az éles kontraszt miatt az előbbi hűvös távolságtartásával. Alighanem a jól ismert taktikához folyamodik. Ha beszéltetsz valakit, illetve beszélsz magadról, csökkented az esélyét, hogy áldozattá válj. Legalábbis valami ilyesmit szoktak tanítani a nőknek vészhelyzet esetére. Ha egy közönséges emberrel állsz szemben, ez valószínűleg működik is. Az érzelmi ráhatás, hogy ne tudjon tárgyiasítani és így nehezebbé tedd neki, hogy megtámadjon. Csakhogy azzal nem számol, hogy én távolról sem vagyok érző szívű ember. Ember már egyáltalán nem. Érző szívű meg aztán valószínűleg még annyira sem.

Bocsi a késésért! ●●   [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
✣ ✣ paint it black
Tartózkodási hely :
✣ ✣ mystic falls now
Hobbi & foglalkozás :
✣ ✣ to destroy is kinda good job
Humor :
✣ ✣ elite



Margot Evans ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 19, 2017 10:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
noah && margot
my passion comes from my pain

[You must be registered and logged in to see this image.]
Míg utaztam, nem igazán volt időm gondolkozni. Elfoglaltam magam olvasnivalóval, zenehallgatással, az átszállásokkal járó nyűggel. Úgy voltam vele, hogyha Mystic Fallsba érek, akkor előadom magam a bátyámnak és amint ágyba kerülök elkezdek azon gondolkozni, hogyan tovább. Arról sem volt még fogalmam, meddig akarok maradni vagy mit fogok csinálni, hogy ne öljön meg az unalom. Mégis milyen lehetőségek vannak ezen a helyen? Nagyvárosi lélek voltam, szomjaztam az után, hogy haladjon az élet, pörögjenek az események és a történések… ez a koszfészek első látásra csak arra lesz jó, hogy megalvadjon a vér az ereimben. Búvóhelynek tökéletes lesz, de addig sem szeretnék megőrülni, míg nem találok egy másik várost.
- Szóval nem siet sehová. – Sóhajtottam egyet. Mivel érdemeltem ki, hogy a hős megmentőm nem akar tágítani? Ennyire szimpatikus lennék neki? Pedig nem is a jó kislány álarcom volt rajtam, ennek hiányában pedig képtelenségnek tartottam, hogy valaki kedvesnek és segítségre érdemesnek tartson. Ezért is tűnt nagyon gyanúsnak a férfi. Talán a jól kifejlett paranoiám sem engedte, hogy mindenkiben feltétel nélkül megbízzak már az első pillanatban és jó szándékot feltételezzek az emberekről, de most kifejezetten kellemetlen érzésem volt. Hívhatjuk rossz előérzetnek is.
- Most érkezett és nincs kihez menjen? Aki várná? Ugye nem azt akarja mondani, hogy egyedül és önszántából fog ebben a városban élni? – Felvontam a szemöldökeimet. Nem váltam hirtelenjében csevegő típussá, ám jobbnak láttam szóval tartani a férfit. Pár lépést hátráltam és a kocsim motorháztetőjének támaszkodtam, viszont egy fél másodpercre sem vettem le a szemeimet róla. – Azt mondják, érdekes dolgok történnek itt, de nem hiszem, hogy bármi is indokolná, hogy valaki itt akarjon élni. – Biztosan ő is hallott már a Mystic Falls-ról keringő pletykákról. Állattámadások, titokzatos eltűnések, különleges események… csalogatóak lehetnek a katasztrofaturizmus vagy az egyszerűen bolondok számára. Annyi buta ember él a világon, akik élvezetesnek tartják az erdőben túrázást még akkor is, ha előtte hallották, hogy a fák között halomra ölik a turistákat.
- Egyébként, a nevem Margot. – Valamivel fenn kellett tartanom a beszélgetést. Sokkal nyugodtabban éreztem magam, míg járt a szám, pedig legtöbbször idegesített, ha feleslegesen kellett csacsognom. Az ilyen fajta udvariasságot és tiszteletköröket nem nekem találták ki.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
The Golden Age
Tartózkodási hely :
❅ Mystic Falls & New Orleans
Humor :
❅ Sweet



Bonnie Bennett ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 11, 2017 10:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Amara
Néha megfordul a fejemben, hogy mi lett volna akkor, ha egyszerűen régebben hátat fordítok ennek a világnak. Vajon akkor milyen életem lenne? De aztán ezt mindig sietve elhessegetem. Sok minden történt, néha megtörtem, néha pedig igazán harcias voltam. Mostanra pedig inkább erősebb lettem, hiszen ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Sok minden köt ebbe a városba, de ugyanakkor sok minden is képes távol tartani ettől a helytől. Sose leszek képes eladni, vagy véglegesen búcsút inteni annak a háznak, amit az otthonomnak hívok. Még akkor se, ha időközben már teljesen másik városba húz a szívem, vagy éppen visznek a lépteim.
- Ha megszokod, akkor előbb vagy utóbb tényleg valaki eledele lesz belőled. – nem bántásból mondtam ezt, hanem sokkal inkább arra akartam célozni, hogy sose szabad beletörődni ezekbe a dolgokba. Nem élek olyan túl régóta, hogy a világ minden egyes titkát ismerjem, de még ennyi év alatt is túl sok minden történt velem vagy éppen a barátaimmal, így pontosan tudom, hogy nem minden arany, ami fénylik. – Szerintem ezt a világot minden csodájával és poklával se lehet megszokni. – fűztem még hozzá, mielőtt félreértené a korábban mondottakat. Végül sietve segítettem neki felállni, mert nem volt kedvem ott maradni, amikor magához tér a szerencsétlen is. Akkor már sok választásom nem lesz, mint megölni őt. Az pedig nem lenne egyszerű küzdelem. Most lesből tudtam támadni és szerintem akkor fájdalmat, illetve gonoszságot nem is követtem el. Rövid ideig alszik és ennyi.
Láttam a meglepettséget az arcán, de hálás voltam azért, hogy nem most kezd el faggatózni arról, hogy honnan tudok róla. Van ő, Tatia, Kath és még ott van Elena is. Remélem, hogy többen nincsenek, mert már így is többen vannak, mint esetleg kellene. Főleg azok számára, akik nem ismerik ezt a titkok a hasonmásokról. Sálamat végül könnyedén ajánlom fel, mielőtt még több vérszívót csalogatna ide, vagy éppen olyan látná meg a sérülését, akinek nagyon nem kellene. Így is túl sok mostanában erre felé a természetfeletti, addig a jó, amíg kevesen tudnak róluk. Addig legalább nem történhet túl nagy baj.
- Ezzel ráérünk később, ha már biztonságos helyen vagyunk. – sietve néztem körbe, majd ismét a lányon állapodott meg a pillantásom. – Mit csináltál erre felé? Nem tűnsz olyannak, aki túlzottan ismerné ezt a környéket, vagy tévedek? – próbáltam beszélgetni kicsit vele, miközben a kezemmel átkaroltam őt és megpróbáltam segíteni neki a sétában. Minél hamarabb a házamban vagyunk, annál jobb lesz. – Egyedül voltál, vagy van még valaki? – jutott eszembe egy fontos kérdés, hiszen ha más áldozat is van, akkor lehet meg kellene nézni, hogy tudok-e segíteni rajta… Ennyit arról is, hogy már nem fogok csak úgy bajba keveredni másokért. A bor nem válik vízzé, ahogyan én se tudok teljesen megváltozni a történtek ellenére se.


■ ■ Bocsánat a késés miatt. 27 :bb: ■ ■ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 25, 2016 4:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Margot
Furcsa gondolkodásra vall, ha valaki először segítséget kér, aztán utána szinte már megsértődik azon, ha ezt meg is kapja. Vagy legalábbis a szándék megvan valakiben. Hogy én nem teljesen jó szándékból cselekszem, hanem tényleg mögöttes céljaim vannak, amik nem épp a legtisztábbak, az már más kérdés. Persze boszorkányról van szó, az is elképzelhető, hogy érzi rajtam ő is, mi vagyok és ezért van. Bár a legtöbb vámpír nincs úgy kihegyezve a boszorkányokra, mint én vagyok, szóval ez sem feltétlenül alap erre a nő részéről. Talán egyszerűen csak ilyen a természete. Attól még érthetetlen. Valószínűleg a megoldás egész egyszerűen abban keresendő, hogy nő. Logikátlan lények. De azért nem olyan bonyolultak ők sem, mint sokan hiszik, csak ki kell tanulni a gondolkodásmódjukat.
A nő szarkasztikus megjegyzését csak egy már-már bocsánatkérő mosollyal reagálom le. Úgy hiszem, akármit mondanék, csak olaj lenne a tűzre. Felmerül bennem, hogy felfedem előtte magamat, de mivel nem vagyok teljesen bizonyos benne, hogy rájött-e, hogy nem egy egyszerű halandóval van dolga, inkább egyelőre eltekintek ettől. Jobb, ha alakítom tovább a szerepet, amit kitaláltam magamnak. Addig legalábbis mindenképp, míg ki nem sikerül puhatolnom, mennyire kell sietnem, várható-e bárkinek a felbukkanása itt, vagy a nő egész egyszerűen csak blöffölt azért, hogy lerázzon. Mert egyértelműen ez a célja, ezt látom, de szándékosan teszek úgy, mintha nem venném a lapot, vagy legalábbis az erkölcseim nem engednék, hogy eleget tegyek a kérésének. Még ha a valódi okom teljesen más. Nem akarom élve elengedni ezt a nőt innen. Nem kerüli el a figyelmemet az sem, hogy a csavarkulcsot a kezében szorongatja továbbra is, ami még inkább arra utal, hogy gyanakvó velem szemben, de ez nem riaszt meg. Ha úgy adódik, nem az lesz a legerősebb fegyvere ellenem, az is biztos.
- Emiatt igazán nem kell aggódnia. Ugyan csak most érkeztem, de jómagam is úgy hiszem, a belvárosból hamarosan ideér az autómentő a testvérével együtt. Azt a néhány percet pedig igazán itt tölthetem Magával, annyit várhatnak az elintéznivalóim - kedvesen mosolygok rá. Már-már groteszk, hogy szinte én könyörgök neki azért, hogy "vigyázhassak rá". Játszom az udvarias idiótát, aki nem veszi észre, hogy felesleges és szabadulna a hölgyemény, de belül magamban remekül szórakozom. Kíváncsi vagyok, ebből hogyan vágja ki magát. Mert egyre biztosabb vagyok benne, hogy hazudik és senki nem jön ide belátható időn belül. Akkor pedig ez a kis évődés vele bizony az előjátéka csak valami sokkal szórakoztatóbbnak. Legalábbis számomra mindenképp. Ő már nem biztos, hogy annyira élvezni fogja. De hát magának kereste a bajt, mikor leintett. Még ha erről ő akkor mit sem tudhatott is.
■ ■ Heart-shaped glasses ■ ■Bocsi a késésért! ■ ■[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
☇ myself
Kedvenc dal :
☇ careless whisper
Tartózkodási hely :
☇ mystic falls



Amara ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 22, 2016 2:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

to Bonnie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor a vámpír hirtelen elenged, szinte rögtön hátrébb csúszom a földön, a kezemet pedig a nyakamra teszem, ahonnan még nemrégiben a most fájdalommal küszködő vámpír ivott erőszakosan. Nem is tudom melyik fájt jobban, amikor megtámadott vagy akkor amikor fájdalmak közepette erőszakosan engedett el.
Amikor a teret a csontok reccsenése tölti be, hirtelen rándulok össze és pár pillanatra lehunyom a szememet. Még most sem tudom elképzelni, hogy ez a világ, amit mi Silassel annyira szerettünk ilyenné vált. A jóságot szinte alig lehet már észre venni, az utcán senki sem mosolyog, mindenki komoly, búskomor, párok vesznek össze és szakítanak egymással. Hova tűnt a boldogság? Az én időmben sem volt minden fáklyás menet ezt bevallom, hiszen nekem és mindenki másnak is meg voltak a magunk bajai, nekem főleg, hiszen szolgáló voltam, de ezeket leszámítva is tudtam boldog lenni. Tudtam önfeledten boldog lenni, őszintén mosolyogni és teljes szívemből szeretni. De ahogyan nézem az embereket azt kellett észrevennem, hogy ez a mai világban már nincs meg. Mindenki kihasználja a másikat.
Felnézek a lányra és kérdésére egy gyöndég bólintás a válaszom, majd elveszem a nyakamtól a kezemet és megnézem azt, csupa vér. - Azt hiszem ehhez lassan hozzá kell szoknom... - mondom halkan és a nadrágomba törlöm le a véres kezemet. Stefan is megtámadott, ő is majdnem megölt engem, és azon a napon szakított Silas is velem... Nem csoda, hogy úgy vélem, hogy azt a napot soha sem fogom tudni elfelejteni, annyi rossz dolog történt velem akkor, hogy még most is fájdalmas még csak belegondolnom is.
Amikor rákérdez a nevemre kiül az arcomra a meglepődöttség, vajon hány ember tud a hasonmásokról? Szívem szerint rákérdeznék, de nincs most hozzá energiám, nem akarok most kérdezősködni.
- Én vagyok, igen. - mondom végül halkan, és felállok a földről, majd elveszem a sálat amit nyújt nekem, a nyakam köré tekerem és a segítségére bólintok. - Köszönöm

lopott idő a tv-ben •• sok szeretettel készült <3 :hug:[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
✣ ✣ paint it black
Tartózkodási hely :
✣ ✣ mystic falls now
Hobbi & foglalkozás :
✣ ✣ to destroy is kinda good job
Humor :
✣ ✣ elite



Margot Evans ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 23, 2016 7:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
noah && margot
my passion comes from my pain

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kezdtem felettébb kellemetlenül érezni magam és nem csak azért, mert a nagy semmi közepén ácsorogtam, hanem azért is, mert egy jobban belelovalltam magam a gondolatba, miszerint az elvileg segítőkész férfi rosszban sántikál. Egyfajta berögződés volt részemről rögtön meglátni másokban a hibát, akkor is, ha az nem létezett, de sokkal inkább voltam abban a hitben, hogy mindenki rossz és gonosz, minthogy bárkiben megbízzak egyetlen percig is. A személyekben való olvasás képességét olyan szintre fejlesztettem, hogy akár a jó Istenben is megtalálnám a nekem nem tetsző tulajdonságokat, ha hinnék benne. Miért éppen az autóbütykölést nem éppen mesteri fokon űző férfi lenne a kivétel? Egyáltalán miért áll meg valaki, ha nem ért a probléma megoldásához? Én sem állok neki házakat építeni, mert tudnám, hogy abból csak a baj lenne és amúgy sem vagyok hülye, hogy olyat csináljak, amit nem muszáj.
- Merje valaki azt mondani, hogy a lovagok kihaltak. – Szarkasztikus voltam, nem volt nehéz észrevenni, hogy egyáltalán nem a kedvesség szólt belőlem. Én így köszöntem meg a próbálkozást, a hálálkodásra való képesség ajándékát nem kaptam meg, biztosan lekéstem az ezért való sorban állást, mint úgy általában mindent. Ha nem tud tenni semmit, akkor miért van még itt? Úgy nézek ki, mint aki sóvárog a társaságért vagy meghalna, ha egyedül hagynák? Az előbbiben tökéletesen kételkedtem, az utóbbi maximum azért lehetett helytálló, mert nő voltam és mindenkiben él egy általános vélekedés, miszerint mi vagyunk a gyengébbik nem. Ha lett volna kedvem elkezdeni a feminista beszédemet, akkor biztosan könnyűszerrel elüldöztem a férfit, de ennek híján valami mást kellett kitalálnom, mert még mindig unszimpatikus volt. Veszélyesnek tűnt, amivel nincs baj egészen addig, amíg nagyjából már ismerek valakit és nem a kietlen út szélén ácsorgunk.
- Megemésztem, ha van fontosabb dolga is, mint velem tölteni az elkövetkezendő perceket. Tudok vigyázni magamra, ne aggódjon. – Ettől szebben már tényleg nem tudtam kifejezni magam. A biztonság kedvéért a csavarkulcs a kezemben maradt, sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség. – Nem tudom, mennyire ismeri ezt a kisvárost, de nem hinném, hogy túl bonyolult lenne eljutni a belterületektől idáig. Az autót is csak azért nem hagytam még itt, mert bérelt. – Egyébként ehette volna a fene, de így nem volt kedvem ahhoz, hogy a cég a nyakamra járjon. Szívesen elindultam volna gyalogosan, de úgy tűnik, itt ragadtam.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
The Golden Age
Tartózkodási hely :
❅ Mystic Falls & New Orleans
Humor :
❅ Sweet



Bonnie Bennett ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 17, 2016 5:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Amara
Régóta nem jártam már ebben a városban, hiszen mostanság sokkal több időt töltött valakinek köszönhetően New Orleansben, de kár lenne tagadni, hogy a szívem néha nem húz vissza még ide. Sokszor eszembe jutnak az elmúlt évek, egészen a kiskorunktól a pár évvel ezelőtti őrületen át egészen a jelenig vezető események. Néha elgondolkozom azon is, hogy vajon mennyivel lenne másabb esetleg a világ, ha néha másképpen cselekszünk, ha nem örököltem volna azt, amiről oly sok évszázada ismerik a családomat. Ahogyan néha még az álmaimban is képes volt visszatérni a börtönvilág, mintha csak örökké kísérteni szeretne, vagy éppen az, hogy milyen érzés volt horgonynak lenni. Fájdalmas és keserű. Főleg, amikor egy barátod is elveszik, elbukik… Túl sok minden történt velünk és pontosan ezért is nehéz elhinni azt, hogy semmi se zavart még be New Orleansban.
Pedig ott élt Kol többi testvére is, vagy talán Klaus ennyire el lett volna foglalva azzal, hogy megszerezze magának a várost, hogy fel se tűnt volna, hogy ott vagyok, vagy éppen az, hogy a testvére visszatért? Ugyanakkor érdekes volt látni azt is, hallani a pletykákat, hogy Klausnak gyermeke született és nem mástól, mint Hayleytől. Sose hittem volna azt, hogy egyszer Mikaelsonok közül bármelyiküknek gyermeke fog születni, de részben talán pontosan abban akartam hinni én is, amiben oly sokan, hogy Ő hatással lehet rá és megállíthatja az őrült vérengzéseiben.
Lassan haladtam a külvárosban, hiszen pontosan tudtam, hogy rengetek veszélyt rejt már ez a város is. Egyszerre volt az otthonom, ugyanakkor már egy idegen hely is. Túl sok minden változott meg, vagy talán csak én változtam meg túlzottan az elmúlt időszaknak köszönhetően. Szerettem volna újra találkozni Elenával, ahogyan a szőkeséggel is, de valahogy most ez is távolinak tűnt. Mintha csak az események kicsit távolabb sodortak volna minket egymástól. Gondolataimból egy sikoly szakított ki. Sietve indultam el a hang irányába és könnyedén láttam azt, ahogyan egy barna haj koronájú lányból táplálkozott egy vámpír. Szerettem volna tovább menni, hiszen nem menthetek meg mindig mindenkit, ahogyan túl sokszor kevertem már magam bajba ennek köszönhetően is, de végül még se ment. A következő pillanatban minden beszéd helyett egyszerűen csak fájdalom hasított végig a vámpíron, aminek köszönhetően ő is földre rogyott, nem csak a megtámadott lány. Hamarosan pedig a csontjainak a ropogása töltötte be a teret, míg végül ájultam össze nem esett. Sietve teremtem a lány mellett.
- Jól vagy? – kérdeztem meg sietve, majd amikor megláttam az arcát, akkor csak egy aprót sóhajtottam. Biztosan nem Elena az, ahogyan Katherine se lehet, mert ahhoz túlzottan csendesnek tűnt és kedvesnek, így nem maradt más, mint Amara. Meg persze lehetne Tatia is, de ő biztosan nem esne áldozatul egy nem túl idős vámpírnak.
- Amara, igaz? – kérdeztem meg óvatosan, majd ha engedte, akkor szemügyre vettem a nyakán tátongó sebet, ami kicsit mélyebb lett annak köszönhetően, hogy a támadója rövid ideig szenvedett, mielőtt elengedte volna őt. Sietve tekertem le a sálamat. – Tedd ezt rá, hogy ne vérezzen annyira, illetve ne lássa más. Ha engeded, akkor segíthetek, de nem itt. – nem akartam még többet varázsolni ennyire nyilvános helyen.


■ ■ Bocsánat a késés miatt. 27 :bb: ■ ■ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
☇ myself
Kedvenc dal :
☇ careless whisper
Tartózkodási hely :
☇ mystic falls



Amara ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 13, 2016 1:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

to Bonnie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az életem sosem volt egyszerű és zökkenőmentes, hiszen közel 2000 éven keresztül horgonyként "éltem", ami annyit jelent, hogy a szellemek, akik korábban természetfelettiek vagy szimpla emberek voltak, mind-mind rajtam keltek át a túlvilágra. Hatalmas és iszonyatos fájdalommal jár ez együtt, szavakba nem tudom önteni, hogy mit éreztem már a vége felé, azt hittem, hogy az örökös kínszenvedésnek sosem lesz vége, hogy így fogok élni örökké. Kővé dermedve, horgonyként.
Egészen addig voltam ebben az állapotban, amíg Silas meg nem talált és nem ébresztett fel, szó szerint életre keltett, lehetne mondhatni így is. Abban a pillanatban nem érdekelt az iránta érzett szerelmem, nem érdekelt semmi, csak is az, hogy meg akarok halni, nem akarok többé élni ezen a világon, földön, csak hagy haljak meg, nekem az lenne a megváltás. A békés halál, békességben eltávozni, magam mögött hagyni a 2000 évig tartó szenvedést, de végül nem így lett. Végül a férfi iránt érzett szerelmem itt tartott, mert mindennél jobban szeretem őt, mindennél jobban vágytam arra, hogy ismételten együtt lehessünk, csak mi. Ketten. Újra együtt. Régebben nem jött össze a mi kis tervünk, átverni Quetsiyah-t és ezáltal megszerezve magunknak az örök életet, hogy örökkön-örökké együtt lehessünk, élvezhessük egymás szerelmét. Mondhatni megérdemeltem a boszorkánytól kapott büntetésemet, hiszen elárultam őt, de ez mindegy is, régi história.
Amikor már minden kezdett jól alakulni, akkor Silas megcsalt, nem tudom miért és kivel, hogyan, de megcsalt, eközben pedig találkoztam Elenával is, aki ugyan úgy néz ki, mint én. Még a hangja is olyan, mint az enyém. Ez a másik furcsaság amivel találkoztam az új életemben, de nem is ez a lényeg, vagy is nem most, hanem az, hogy sok furcsaságot mesélt Silasről. Azt mondta, hogy ő rossz, hogy tönkre tette a barátja életét, stb. Olyan furcsa ezeket hallani arról a férfiról akit egész életemben szerettem, nem tudom elképzelni, hogy ő ilyen lenne...
Mióta Stefan megtámadott, azóta félek egyedül sétálgatni esténként, most még is ezt teszem. Pár napja jöttem haza az egyetemről, és úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis kikapcsolódásra, muszáj, hogy kiszellőztessem a fejemet. Legalábbis ezt éreztem egészen addig, amíg meg nem láttam egy sötét árnyat az egyik félreeső útnál. A félelmemnél hatalmasabb volt a kíváncsiságom, így hát szép lassan és olyan csendben ahogyan csak tudtam, oda sétáltam, hogy jobban szemügyre vehessem a személyt, akit messziről láttam.
Ahogy egyre közelebb vagyok hozzá, úgy rajzolódik ki egyre jobban a két alak, egy nő teste ami a földön hever, és a férfi aki a nyakához hajolva táplálkozik, legalábbis erre tudok következtetni azokból, amiket eddig láttam, amióta vissza tértem.

nem hallgattam semmit •• sok szeretettel készült <3 :hug:[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 09, 2016 11:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Margot & Noah
Little girl, little girl
You should close your eyes
That blue is getting me high
▼ ▲ Bocsi a késésért! ▼ ▲ Heart-shaped glasses ▼ ▲ 368
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Ennél ideálisabb helyzet számomra egyszerűen nincs. Tényleg. Épp csak megérkezem Mystic Fallsba és máris egy elhagyatott úton kettesben találom magam egy közepesen erős boszorkánnyal. Bolond lennék nem kihasználni a helyzetet. Igazából csak a játék kedvéért nem támadok rá egyből. Most ilyen a hangulatom. Talán azért is teszem, mert érzem rajta a gyanakvást az első pillanattól, hogy megálltam segíteni neki. Fura gondolkodású nő, végtére is ő intett le. Mondhatni magának kereste a bajt. Hát most már viselje a következményeit!
Nem telik sokba úgy tenni, mintha nagyon ügyködnék az autó megjavításán, miközben még nagyobb károkat okozok benne ahhoz képest, amilyen eddig volt. Biztosra kell mennem. Mintha kissé meg lenne sértve, hogy nem jártam sikerrel. Pedig akár hálás is lehetne. Végül is én csak nagylelkűen megálltam, hogy a segítségére legyek, nem tehetek róla, hogy csak ennyire futotta. A fedősztori legalábbis ez és ehhez is tartom magam. Nem teszem hát szóvá a dolgot, nem is fortyanok fel, csak bocsánatkérő mosollyal nyújtom vissza neki a csavarkulcsot, de csak óvatosan, mintha próbálnék vigyázni arra, hogy ő ne legyen talpig olajos az én kezemtől, amit alaposan összekentem a "javítgatás" közepette. Nincs rá szükségem. Lévén egy boszorkány, aligha ilyen eszközzel kellene próbálkoznom. Meg amúgy is, nekem a fizikai erőm is van akkora, hogy tudjak puszta kézzel is elég nagyot odasózni, szükségtelen az eszköz. Csak gyanakvást, még több nyugtalanságot keltene benne, ami nekem egyáltalán nem jó.
- Ne vegye tolakodásnak, de nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha csak így itt hagynám Magát ezen az útszakaszon. Nem vagyok ugyan idevalósi, de nem tűnik a legbiztonságosabbnak. Ha már mást segíteni nem tudok, legalább engedje meg, hogy megvárjam őket Magával, kérem! - udvariasan beszélek, tényleg már szinte kérlelek, mintha éppen ő tenne nekem szívességet azzal, hogy várhatok vele és nem fordítva. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy blöffölt és nem jön érte senki, csak le akar rázni. És ha igazam van, az így fog a leghamarabb kiderülni. Egyébként is kíváncsi vagyok, mennyire találékony a kis boszorka, hogyan fogja kivágni magát ebből. Persze ha tévednék és valóban van, aki jön érte, az csak annyit jelent, hogy gyorsan kell cselekednem, nincs idő cicázni. Módfelett sajnálnám, de erre is van szcenárióm. Tehát bárhogy is legyen, én mindenképp jól fogom érezni magam, annyi bizonyos.


Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
✣ ✣ paint it black
Tartózkodási hely :
✣ ✣ mystic falls now
Hobbi & foglalkozás :
✣ ✣ to destroy is kinda good job
Humor :
✣ ✣ elite



Margot Evans ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 10, 2016 1:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
noah && margot
my passion comes from my pain

[You must be registered and logged in to see this image.]
Utáltam kiszolgáltatott helyzetben lenni, tudatosan tettem azért, nehogy hasonló szituációkba kerüljek. Az életem minden területe szorosan a markaimban volt, nem is engedtem a szorításon, nehogy valami kicsússzon a kezeim közül, így még az a banális dolog is képes volt felidegesíteni, hogy lerobbant a bérelt tragacs. És még valaki kérdezi, miért utálom Amerikát? Ezen a nyavalyás földrészen semmi sem működik, eddig nem találkoztam olyan dologgal, ami megbízható lenne és remélem, hogy a balszerencse nemsokára elpártol mellőlem, mert már csak az hiányozna, ha a menekülési tervemnek is annyi lenne. Hogy is mondta az a terapeuta? Mély levegő, rendszerezzem a gondolataimat és ne kapjam fel feleslegesen a vizet? Baromság... és én azért fizettem neki, mert azt hittem, velem van a probléma és valahogy képes leszek állítani magamon. Aztán rájöttem, hogy miért is kellene alkalmazkodnom a világhoz, ha neme minden jó úgy, ahogy van?
Mint például az, hogy bizalmi problémáim voltak. Mások nagy valószínűséggel majd' kiugrottak volna a bőrükből, amiért egy idegen leállva az út szélére megsajnálta őket és megpróbált rajtuk, mint bajba jutottakon segíteni, viszont nekem egyedül az jutott eszembe, hogy ennek a férfinak a szeme sem áll jól. Nehezemre esett elhinni, hogy bárki önként és dalolva állna meg segíteni egy személynek, akit nem is ismer. Én nem tettem volna.
- Csavarkulcs? Elvileg lennie kellene. - Ha más nem, azzal fejbe vághatom és menekülhetek, ha a rossz sejtésem beigazolódna. Fura, a boszorkányerőm használata most sem jutott eszembe. Nem mondom, hogy elszoktam tőle, sokkal inkább olyan volt számomra, mint a telefonom akkumlátora: nem akartam túlságosan elnyűni, nehogy egyszer vészhelyzetben hagyjon cserben.
- Azért köszönöm a próbálkozást. - Bukott ki belőlem, amikor közölte, hogy meghaladja a képességeit a kocsi meghibásodása. Tipikus, a hős megmentő csak addig tündököl a szerepben, amíg nem szükséges csinálni valamit. Ennyire még én is értettem a kocsikhoz. - Az autómentők már úton vannak és a bátyámat is felhívtak, úgyhogy nem szükséges várnia. - Aprót füllentettem. A hülye kisvárosi térerő miatt nem voltam biztos abban, hogy egyáltalán hallották, mit mondtam a telefonban, Hayden pedig nem tudott arról, hogy itt cövekelek, de arra még nem volt panasz, hogy ne tudnám jól előadni magam.

sajnálom a hatalmas késést, azt hittem, hogy már írtam. Sad

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 02, 2016 6:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Margot & Noah


[You must be registered and logged in to see this image.]
Én igazán megadtam a lehetőséget. Ez a nő azonban valósággal arany tálcán kínálja fel magát nekem. Egyedül vagyunk egy sötét útszakaszon, az utcai világítás is épp csak egy kis gyér fényt ad. Nem rontok azonban ajtóstól a házba, az ugyanis amúgy is túl egyszerű lenne, meg nem is árt megbizonyosodnom arról, kivel is van dolgom. Már csak ezért is szállok ki és lépek közelebb a láthatóan használhatatlan kocsihoz és a nőhöz is ezáltal.
A motor fölé hajolok és úgy teszek, mint aki nagyban tanulmányozza a dolgot, de közben inkább a nőre koncentrálok. Nem halandó, ebből a közelségből ebben már biztos vagyok. Boszorkány. Nem a leggyengébb fajtából, de nem is annyira erős, amitől már tartanom kellene, hogy én húzom a rövidebbet. Pont a legizgalmasabb fajta. Úgy tűnik ma szerencsés napom van.
Ahogy megszólal, hangjából azonban valamiféle türelmetlen rosszallás, már-már leplezett hisztéria érezhető ki. Szólhatna a helyzetnek is, de érzem, hogy ez újfajta nyugtalanság. Miattam van. A préda valahol felismeri a ragadózót, azt mondják. Az okosabbja legalábbis biztosan. Ez pedig még inkább felcsigáz és arra sarkall, hogy játsszak vele. Mint macska az egérrel.
- Elég komolynak tűnik a probléma, de talán tudok segíteni. Van az autójában egy csavarkulcs esetleg? - pillantok fel rá várakozóan. Semmi szükségem természetesen arra a csavarkulcsra, vagy bármilyen más szerszámra, annyi kell csak, hogy egy pár másodpercre biztosan elforduljon. Ha ez megtörténik, elég csak egy-két gyors mozdulat és emberfeletti erőmnek és gyorsaságomnak hála már biztosan elintézem, hogy a motor semmiképp sem indulhasson be. Javítani nem tudok, de rombolni azt kiválóan. Persze ha nem lenne csavarkulcsa, kérek valami más szerszámot, valami csak akad, amivel ezt elérhetem. Biztosra kell mennem. Ha megkapom az adott szerszámot, még matatok egy kicsit vele, amivel még tökéletesíteni is tudom a "munkámat". Ennek hála kicsit olajos is a kezem, mikor felemelkedem onnan, ami még akár azt a látszatot is keltheti, hogy tényleg dolgoztam a problémán. Valamilyen szinten végül is valóban ez történt. Csak nem a nő által remélt irányba. De nem bízhatok semmit a véletlenre innentől.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Sajnálom, hölgyem, de attól tartok,  meghaladja a képességeimet ez a járgány - sóhajtok fel és bocsánatkérőn nézek rá. Remekül tudok színészkedni, ha épp arra van szükség.
- Hívta már az autómentőket? Valami ismerősét? Vagy van esetleg még valami, amit tehetek Önért? - előzékeny érdeklődésnek, segítőkészségnek tűnhetnek a kérdéseim, de minden okkal történik. Fel kell mérnem a körülményeket teljesen. Mire számíthatok, mennyire kell sietnem. Minden információ fontos lehet, amit elejt és ahogyan válaszol. Nem vagyok kezdő, tudom, mire kell odafigyelnem, mielőtt ténylegesen akcióba lépnék.


[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: Heart-shaped glasses | MEGJEGYZÉS: Semi gond, a lényeg, hogy válaszoltál
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
✣ ✣ paint it black
Tartózkodási hely :
✣ ✣ mystic falls now
Hobbi & foglalkozás :
✣ ✣ to destroy is kinda good job
Humor :
✣ ✣ elite



Margot Evans ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 18, 2016 9:27 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
noah && margot
my passion comes from my pain

[You must be registered and logged in to see this image.]
Készségesen kipattant a saját kocsijából, nem is vártam mást. Aki egyáltalán hajlandóságot mutat a megállásra egy ilyen helyzetben, az legtöbbször ki is száll és megpróbálja menteni a menthetőt vagy legalább rápillantani a kocsira, hogy mégis mi baja lehet. Szégyen és gyalázat, de  kocsiszerelés nem tartozott a kedvenc és legjobban értett elfoglaltságaim közé, szerencsére eddig nem is volt szükségem arra, hogy felcsapjam a motorháztetőt. Nem is tettem volna, mert nem értettem a műszaki dolgokhoz, így inkább nem is nyúltam hozzájuk. Ha nem tudnám, hogy nem lehetséges, akkor azt hinném, hogy a bátyám keze van a dologban, aki annyira nem szeretné, hogy betoppanjak hozzá, hogy még az autómat is ellenem fordítja. Belőle még ezt is ki lehetne nézni, amilyen ravasz egy személy... arra már felkészültem, hogy majd a szemembe mondja, mennyire nem vagyok kívánatos. Még jó, hogy Hayden utálja a boszorkány-részét és nem igazán szokott varázslatot használni.
- Nos, lát valamit? Én egyáltalán nem értek hozzá, gondoltam talán maga, ha már volt olyan kedves és megállt... - A felesleges körök futása nem volt szokásom, de talán a kisvárosi levegő máris megártott a viselkedésemnek és előhozta belőlem a mélyen elrejtett, körítésre hajlamos oldalamat. Ám rossz érzésem támadt, a férfira nézve vészjósló gondolataim támadtak. És ha nekem ilyenek férkőznek be a fejembe, akkor ott tényleg baj van... nem szoktam feleslegesen aggódni.
- Tud segíteni vagy kénytelen leszek megvárni az autómentőket? - Kérdeztem aztán rá kissé egyenesebben, már nem a megszokott "köszönöm, hogy legalább megpróbál segíteni, nagyra értékelem" stílusban.

sajnálom a hatalmas késést, azt hittem, hogy már írtam. Sad

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 21, 2016 5:01 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]

To Margot
[You must be registered and logged in to see this image.]

Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok rendes. Pedig ha gyilkolásról van szó, ahhoz aztán tényleg mindig van kedvem. Pláne ha a potenciális áldozat egy csinos nő. Azt élvezem a legjobban. Ha halandó, azért, ha boszorkány, akkor meg még inkább. Mégis, ahogy Mystic Fallsba a lenyúlt kocsival behajtok, úgy döntök, adok egy esélyt a láthatóan lerobbant autója mellett ácsorgó nőnek. Persze azért lassítok is, már csak azért is, mert ha esetleg halandó, gyanúsabb volna, ha nem így tennék. És ő el is követi azt a fatális hibát, hogy megszólít. Teljesen lelassítom, majd mellé félrehúzódva leállítom a motort.
- Jó estét! -viszonzom a köszönését, miközben kiszállok a volán mögül és közelebb sétálok hozzá. Úgy határozok, egy időre belemegyek a játékba, csakúgy nekiesni egyébként sem lenne olyan vicces. Komoly arccal hallgatom. - Megnézem, mit tehetek -bólintok és odalépek a felnyitott motorháztetőhöz. Valójában ha akarnék sem tudnék hasznára lenni, az autószerelés az egyik utolsó dolog, amihez konyítok, de kezdésnek megteszi. Én szeretek játszani egy kicsit az "étellel". Főleg, hogy az sem biztos, hogy halandó. Na nem mintha egy közepesen erős boszorkány például kifogna rajtam. Sőt, annak örülnék a legjobban. Gyűlölöm mindet. Viszont próbálok biztosra menni a faját illetően, mert egy vérfarkassal vagy fajtámbélivel nem szívesen akaszkodnék össze. Nem gyávaságból, egyszerűen csak értelmetlen lenne. Szóval egyelőre marad a színészkedés.

१ Bocsi a késésért! १ 216 १ It will heal but it won't forget
©
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
✣ ✣ paint it black
Tartózkodási hely :
✣ ✣ mystic falls now
Hobbi & foglalkozás :
✣ ✣ to destroy is kinda good job
Humor :
✣ ✣ elite



Margot Evans ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 31, 2015 3:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
noah && margot
my passion comes from my pain

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az éjszaka közepén kietlen utakon ácsorgás nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé és nem is gondoltam, hogy ma ennek a tevékenységnek kellesz majd hódolnom, de mielőtt átadtam volna magam a méregnek megállapítottam, hogy biztosan az égi hatalmak büntetnek azért, mert látatlanul akartam beosonni a városba. Nappal túl sokan voltak az én ízlésemnek és jelenleg nem éreztem magam felkészültnek ahhoz, hogy összefussak ennek a poros kisvárosnak akármelyik lakosával a bátyámon kívül. Tapasztalat, a kisvárosi népek hajlamosak arra, hogy ha friss húst látnak, akkor akár a kocsiablakon is bekopogtassanak azt a megállapítást téve, hogy még nem láttak errefelé, mostanában költöztem ide? Kinek mi köze van ahhoz, hogy ki mikor és hová költözik? Senki sem képes a maga dolgával törődni? Vagy csak belőlem maradt ki ez a tyúkanyó- és érdeklődési ösztön? Akihez nem fűzött semmi, az felőlem ott volt és azt csinált, amit akart, sajnálatos, hogy a bolygó lakosai milliárdszámra követték el azt a hibát, hogy beleokoskodtak a másik életébe.
Persze azt elvártam, hogy a szemből kocsival érkező megálljon és meg is tette. Elégedett mosolyra húztam az ajkaimat, amikor láttam, hogy lassított, megpróbáltam elővenni a kedvesebb énemet, de lehet jobb lett volna, ha hagyom elmenni. Magamból kiindulva ki tudja, miféle alak lehetett.
- Helló. - Köszöntem neki azzal a fajta mosolyommal, amit nem gúnyolódáskor használtam. A szemeim kezdtek magukhoz térni és megszokni a sötétséget követő erős fény utáni ismételt szinte feketeséget. Ki tudtam venni, hogy egy férfi ült a volánnál, sötétbarna hajjal és annyira vakítóan kék szemekkel, amelyek átütöttek a sötétségen és amilyeneket még nem láttam, pedig a bátyámat is savókék áldotta meg a sors, de ehhez képest az övé mezei kisegeresnek tűnt.
- Lerobbant a kocsim. Már hívtam az autómentőket, de a térerő miatt nem vagyok biztos abban, hogy hallották, amit mondtam. Nem segítenél? - Kérdeztem felettébb emberien. Megnyerő tudtam lenni, ha szükségem volt valamire és ugyan nem egy horrorfilmben létezett a jelenlegihez hasonló jelenet, ez Mystic Falls határa volt, én pedig boszorkányképességekkel rendelkeztem. Az autót nem tudtam megszerelni, ám egy pszichopatát könnyűszerrel térdre kényszerítettem volna.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
☇ myself
Kedvenc dal :
☇ careless whisper
Tartózkodási hely :
☇ mystic falls



Amara ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 26, 2015 10:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Lewis & Amara

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mindig azt hittem, hogy ha megtalálom az igazit, akkor örökre együtt leszünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk. De persze megfeledkezek arról, hogy ez a valóság, az életben több a boldogtalanság, mint a boldogság és az élet pont azért kegyes, mert nem tart örökké. Ember vagyok, egyszer megfogok halni és akkor végleg megszabadulok a sok fájdalomtól. Az elmúlt 2 napban az járt a fejemben, hogy talán jobb lett volna meghalni még akkor, amikor Silas felszabadított a 2000 éve tartott kárhozatból. Újra azt érzem, mint akkor ott, a halált akarom, nem akarok tovább élni, csak megakarok szabadulni a fájdalomtól amit most érzek először. Persze, hogy most érzem ezt az érzést először, hiszen most először csaltak meg, most először okoztak nekem ilyen fájdalmat és nem tudom ezt hova tenni. Simán megtehetném azt, hogy öngyilkos leszek; száguldó kocsi elé menni, eret vágni, vagy bármi ilyesmi, de még sem teszem, mert itt tart valami... Valamilyen okból kifolyólag még mindig szerelmes vagyok Silasbe, még ezek után is, csak túlságosan fáj az, hogy képes volt ezt megtenni velem...
Az ég felé nézek, de még így is látom, hogy közeledik egy kocsi, a testemet megvilágítja a fényszórója, nekem viszont eszem ágában sincsen felkelni. Üssön el, vagy menjen tovább. Viszont egyik sem történt. Léptek hangját hallom, ahogy az idegen férfi közelebb jön hozzám. Mikor a kérdéseit meghallom, csak sóhajtok egyet és tovább nézem a csillagokkal borított eget, nem nézek az újdonsült társaságomra.
- Tudod milyen szar érzés amikor csalódsz abban a személyben, akiben a legjobban bíztál? Akiért bármit megtennél? - kérdéseire kérdéssel válaszolok, kissé ködösítve.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 26, 2015 10:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Lewis & Amara

Mozgalmas hét volt, igaz hogy nem alakultak a dolgok Crys-el úgy, ahogy akartam de végülis szereztünk szép pillanatokat a másiknak a csókokkal, ölelésekkel, szavakkal és tetekkel. Jelenleg boldog vagyok és nem érdekel, hogy meddig tart a boldogság, mert kiszeretném élvezni a jelen pillanat minden egyes pillanatát, ahhoz pedig nem szabad a rosszra gondolni és a negatív dolgokat meg igazán el kéne kerülnöm. Szóval irány haza, mert péntek este van és itt kell hagynom a koleszt, de most nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz dolog e, mert nem fogom látni Cryst szerintem, nem kockáztatná meg, hogy meglássák velem kettesben szerintem, de ki tudja, lehet hogy hívni fo, nem? Nem, nem, nem! Most nem ez a lényeg, inkább arra koncentrálok, hogy anyu valami meglepetést emlegetet, ha hazamegyek akkor meg tudom, hogy mi lehet az és az igazat megvallva majd meg esz a kiváncsiság, azonban azt, amit akarok nem lesz, Crys hiányozni fog nekem.
Összecsomagoltam és indultam is a kocsimhoz, semmi kedvem a meglepetésekhez, eldöntöm hogy álmos vagyok és ha hazajutok, akkor aludni fogok annyi, amennyit csak lehet, mert nem akarok nagyon beszélgetni vele, véletlen még kicsúszna a számon, hogy mit csinálok én annyira nagy örömmel a suliban és abból semmi jó sem származna, anyu tuti nem örülne neki, ha megtudná, hogy az egyik tanárommal kavarok és mindennek tetejében még szerelmes is vagyok. Lehet, hogy kéne írnom erről egy regényt, és mire kész lenne, addigra végeznék is a sulival és kiadhatnám… mellékesen nem csak filmekben láttam már ilyen szerelmi viszonyt tanár-diák között, mert szinte mindenhol van ilyen, nem lehet azt mondani, hogy a mi viszonyunk az ilyen egyetlen. Szóval tényleg nem kéne már rá gondolnom, de… nem tudom kiverni fejemből azt a szőke hajat, tökéletes testet, igéző szempárt és az ajkait, melyekkel csókolt… de vezetni kell, nem gondolkodni!
Lassan elérem a várost és otthon leszek, azonban nem tudom, hogy mennyire jó ötlet hazamenni azok után, amik történtek velem. Szerintem anyám tényleg páros lábbal fog kirúgni, ha megtudja hogy mennyit költöttem egy virág csokorra, de mondtam, hogy az a mosoly, amit akkor mutatott minden dollárt megért. Nem sajnálom a pénzt költeni arra a nőre, akit kiszemeltem… de… mi a franc az az uton… baszki! Az egy ember! Istenem! Mi a franc lehet vele… elkezdek lassítani, majd kiszállok a kocsiból, de résen vagyok, nem lehet tudni, hogy nem lesz e ebből egy újabb "állattámadás…". Szép lassan odasétalok a lányhoz -nem volt nehéz rájönni a hajáról és a dombulurataitól-, majd örömmel nyugtáztam azt, hogy él és nincs semmi baja.
- Mi történt? Minden ok? Rendben vagy? Bántott valaki? Hívjam a mentőket? Mit keresel itt egyedül? Miért fekszel az uton? - ezernyi kérdést tezsek fel neki, szép munka Lewis… veszek egy mély lélegzetet és körbenézek, hogy nincs e itt rgy gyanús alak sem és leguggolok hozzá, hogy jobban megnézhessem, hogy jól vane, majd ha rámnéz kedvesen és barátságosan elmosolyodom. Nem érzem egyetlen másik természetfeletti jelenlétét sem, akkor csakis magától került ide, érdekel a történet és remélem elmondja és nem küld el a fenébe.


Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
☇ myself
Kedvenc dal :
☇ careless whisper
Tartózkodási hely :
☇ mystic falls



Amara ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 26, 2015 9:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Lewis & Amara

[You must be registered and logged in to see this image.]

2 nap telt el azóta, hogy megtudtam, hogy Silas megcsalt. Még most sem tudom felfogni, hogy hogyan volt erre képes, hiszen olyan sok ideig vártunk arra, hogy együtt legyünk, hogy ne legyen senki és semmi ami közénk állna. Régen ott volt Tessa - mai nevén - aki miatt nem lehettünk együtt, előtte titkolnunk kellett a kapcsolatunkat ami az idők előrehaladtával egyre jobban mélyült, viszont sajnos Tessa túl okos volt, lebuktunk, én pedig 2000 éves fájdalomra voltam ítélve, vagy is biztosan tovább tartott volna, ha Silas nem szabadít ki. Mikor először ittam vért és felfogtam, hogy mi is történik, a halálért könyörögtem, nem akartam több szenvedést, fájdalmat, megakartam halni. De nem így történt, nem szabadultam meg ettől a világtól. Ember lettem, Silassel végre együtt tudtunk lenni, ez pedig egy olyan reményt adott nekem minden egyes nap, hogy szépen lassan elvetettem azt a célomat, hogy meg akarok halni. Boldog voltam azzal a férfivel akit több, mint 2000 éve szeretek, és pont ezért is fáj annyira ez a tette. Úgy szeretem őt, mint ahogy eddig soha senkit, ő pedig képes volt ezt megtenni velem... Ő volt az utolsó ember akiből kinéztem volna azt, hogy képes nekem bármilyen fájdalmat okozni.
Az egyetemre már sikerült beiratkoznom és legnagyobb örömömre szereztem ott egy nagyon jó barátnőt is, aki szerencsére tud a természetfelettiekről így hát az ilyen dolgokat (is) megtudom beszélni vele, aminek tényleg örülök, mert szükségem van az életemben egy olyan személyre aki képes kívülállóként látni mindent, így pedig jobban átlátja a dolgokat, mint én.
2 nap alatt elkezdtem kicsit megváltozni. A hajamat immáron nem egyenesen hordom, ami az eredeti formája, hanem hullámosan, kicsivel másabb ruhákat hordok, és talán a személyiségem is elkezdett megváltozni.
Kb este 9 lehet, én pedig Mystic Falls egyik félreeső, elhagyatott útjának fekszem a közepén és bámulom a csillagokat, és azon gondolkodok, hogy hol rontottam el az életemet.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 20, 2015 6:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]

To Margot
[You must be registered and logged in to see this image.]

Mondhatni isteni szerencse, hogy sikerült megszereznem ezt a kocsit. Bár emberfeletti erőmnek hála gyorsabban tudtam haladni gyalogosan is, mint egy átlag halandó, azonban egy éjszaka aligha lett volna úgy elég, hogy elérjem Mystic Fallst. Márpedig én nem a türelmemről vagyok híres. Pláne nem, ha dühös vagyok. És az, hogy Gabriella csakúgy meglépett előlem, egyértelműen felbőszít. Meg akarom őt találni, minél előbb. Velem ilyet senki nem csinálhat! Még ő sem! De majd megtanítom én!
Hirtelen ötlettől vezérelve fordultam meg az úton, mikor megláttam a fényszórókat és intettem le az autót, ami legnagyobb meglepetésemre meg is állt. Sőt, mondhatni arany tálcán kínálta nekem az élet a lehetőséget egy kis szórakozásra is, mivel egy fiatal nő volt a sofőrje. Nem volt nehéz kicsit elbűvölni. Jó kedvem lett a szerencsémtől, így még elcsábítani is volt hangulatom. A sorsát persze nem kerülhette el, azt már akkor megpecsételte, mikor lelassított nekem. De nem mondhatja senki, hogy nem voltam rendes, állíthatom, nagyon is élvezte a kis ribanc, mikor magamévá tettem a kocsi hátsó ülésén, az útról lehúzódva, mielőtt végeztem vele. Még arra is vigyáztam, hogy ne vérezze össze a kárpitot. Persze az utána számomra már érdektelen holttestet kidobtam ott, ahol parkoltunk és elhajtottam. Nem különösebben érdekel, ki és mikor találja meg. Nem szokásom takarítással foglalkozni magam után. Sosem csinálok ebből ügyet. Bár ha bekerül valamelyik „alkotásom” a híradóba, az mindig szórakoztat. Meg így talán Gabriella is tudomást szerez rólam és hajlandó magától is megjelenni, nem nekem kell kajtatnom utána. Bár erre kevés az esély. Ahogy ismerem, inkább ki fogja várni, hogy én találjak rá, még ha tudomást szerez is az ittlétemről.
Ilyen gondolatok közepette érek Mystic Falls határába, azonban mielőtt tényleg beérnék a városba, az út szélén egy fiatal nőt pillantok meg. Na persze önmagában ebben nem lenne semmi különös, végtére is a külvárosokban sok helyütt előfordulnak kurvák, ő azonban, bár csinosan, talán kissé kihívóan van felöltözve, de nem elég közönséges ahhoz, hogy efféle foglalkozásúnak nézzem, ráadásul egy autó mellett áll, aminek a motorházteteje fel van nyitva. Nem kell hozzá sok ész, hogy átlássam, alighanem lerobbant ezen az igencsak néptelen szakaszon.
Bár ma már mondhatni „jól laktam”, meg a nő sem tesz igazából semmi arra utaló mozdulatot, hogy megállásra kérne, csak néz az autó irányába, mégis lassítok, sőt még kicsit közelebb is húzódva az úton az ablakot is leengedem, hogy jobban szemügyre vehessem a helyzetet. Illetve a nőt, de ő ezt nem tudhatja, számára és bárki más kívülálló számára is úgy tűnhet, csakúgy általában a történéseket mérem föl, amiket már, hála a nemrégen folytatott táplálkozásomnak, felerősödött érzékeimmel régen feldolgoztam. Egyelőre ilyen távlatból többet nem tudok megállapítani arról, halandóval van-e dolgom egyáltalán, de mivel jó kedvemben vagyok, úgy döntök, a nőre bízom a döntést.
Ha nem szólít meg, tovább fogok hajtani és várakozhat itt, nem foglalkozom vele tovább. Ha viszont megszólít, megállok és kiszállok az autóból. Ebben az esetben viszont a túlélési esélyei igencsak csökkenni fognak. A gyilkos ösztöneim ugyan most is épp olyanok, mint mindig, ráadásul akár még boszorkány is lehet, de ma olyan jóságos vagyok, hogy az ő kezébe helyezem a saját sorsát, ha már az ég ma olyan jó hozzám, hogy két ilyen remek lehetőséget is biztosított számomra, melyből az egyikkel már éltem is. Most az egyszer minden csak rajta, illetve a megérzésein, a szerencséjén áll. Én megadom neki az esélyt.

१ Bocsi a késésért! १ 546 १ It will heal but it won’t forget
©
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Kedvenc dal :
✣ ✣ paint it black
Tartózkodási hely :
✣ ✣ mystic falls now
Hobbi & foglalkozás :
✣ ✣ to destroy is kinda good job
Humor :
✣ ✣ elite



Margot Evans ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 04, 2015 9:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Noah & Margot
my passion comes from my pain
[You must be registered and logged in to see this image.]
Meg fogom mondani Hayden-nek, hogy azonnal költözzön el ebből a kisvárosból, mert nekem nem fűlik a fogam ehhez a helyhez. Persze ehhez előbb találkoznom kellene vele és arra is rájöttem, hogy igazából ha van hely a bolygón, ahol nem keresnének, az egy ilyen eldugott virginiai tanya. Nem ehhez voltam hozzászokva, de nem játszhattam a hisztis libát, egyébként sem rendelkeztem a rossz tulajdonságok ezen válfajával. Nem úgy, mint a többivel, a hét főbűnből öt minimum a listámon szerepelt, ami miatt valószínűleg azt is kiábrándítottam magamból, akit nem akartam. Mondjuk a bátyámat. Minél előbb találkozni szerettem volna vele, nem volt más, akihez fordulhattam volna és bármilyen körítés nélkül előadhattam volna a bajaimat.
Sötét volt, majdnem egy órája beesteledett, nem sejtettem, hogy ilyen sokáig fog tartani az út Harrisburg-ből. Arra a volán mögött ülve sem jöttem rá, miért ezt a várost választotta Hayden, amikor egy nagyobb településen aranyélete lehetne, de egy fejcsóválással egybekötve elhessegettem magamtól a szándékot, amivel a testvérem megfejtésére tettem fel magam. Soha, soha nem fogok tudni úgy gondolkozni, mint ő. És nem fog eljönni a nap, amikor rájövök, mit érdemes tenni egy térerő nélküli helyen abban az esetben, ha lerobban alattunk az az ócskavas, ami igazából nem is volt régi.
Kiszálltam az autóból, ami nemes egyszerűséggel döntött a leállás mellett és legszívesebben belerúgtam volna a kerekekbe. Egyesével, mindegyikbe. Mély levegőt vettem, beleharaptam a számba, hogy elfojtsam a bennem feltörő dühöt. Ebben jó voltam, sőt, a legjobb, az évek folyamán sikerült kifejlesztenem a képességet, miszerint ne húzzam fel magam hamar semmin, most mégsem akaródzott megmutatkozni a békeszerető énem. Rossz lábbal keltem, a kimértségem sajnos egyébként sem segített volna a motoron, ahogy az sem, hogy előszedtem egy elemlámpát a csomagtartóból és a gyér közvilágítással hárman kezdtük keresni a hiba okát. Reménytelenül. Esélytelennek láttam a menekülést, szemforgatva igyekeztem beletörődni, hogy a városhatárnál táborozhatok egészen addig, míg legalább a technika mellém áll és fel tudok hívni valakit.
Tettem pár lépést abba az irányba, amerre a belvárost sejtettem, a telefonom jelezte, hogy halványan ugyan, de megérkezett a lehetőség, miszerint jelezhetem az ittlétemet. Tudakozó, autómentő, pár szó, miszerint hol rostokolok és a telefon ismét halott volt. Fogalmam sem volt, vajon hallották-e hol vagyok, ám fellélegeztem, ahogy hátrafordulva ugyan kellemetlen érzéseket keltett a retinámban a vakító reflektor, mégis valaki járt erre rajtam kívül. Talán van annyira aranyos, hogy megálljon és megkérdezze, mi történt. Én nem tenném, ki tudja, egy hozzám hasonlóval sodort-e össze az éjszakai szerencse.

remélem megteszi ^^ ⚘ buttons ⚘ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 19, 2015 11:17 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Kenna & Jeremy
i'll whisper a secret

Vadásznak lenni nem egy leány álom, de azért nem cserélném el. Elég csak arra visszagondolnom mikor minden elkezdődött, amikor én és a nővérem beléptünk ebbe az óriás mókuskerékbe amiből nincs kiút. Akkor nagyon tehetetlen voltam, úgy éreztem fél lábbal benne vagyok abban az új világban és félig még mindig kint rekedtem a homályos tudatlanságban. Most, hogy egészében részese lettem a természetfelettinek, ezerszer jobban érzem magam, nem csupán képes vagyok megvédeni a szeretteimet, de nem vagyok gyenge sem akit el lehetne tiporni. Nem tudnak elhallgatni előlem semmit sem, most már minden ami történik az én életembe is beszivárog, a nővérem sem rejtegethet tovább, nem félthet, nem mondhatja azt, hogy maradjak ki bármiből is.
A vámpírok talán gyengébbek mikor éhesek, de annál nagyobb erőtartalékokkal képesek nekitámadni bárkinek. Sokkalta nehezebb legyűrni őket mintha jól tápláltként és logikusan gondolkodnak, ilyenkor már nincs meg bennük a józan ész, egyedül a táplálék az, ami mozgatja őket és azért bármire képesek.
Ez a vámpír is aki most a lányra támadt, már nem gondolkodik, csak ölni akar, mint valami beütemezett gépezet. Persze talán épp azért sikerül elég hamar elintézni, mert hiába a nagyobb erő, de ha eleve frissen átváltozott még nem úgy működik, mint a többi. Vagy tudja a fene, a lényeg, hogy a lány életben van a vámpír pedig nem fog soha többet senkit sem megtámadni.
-Igen, valószínű, de elmúlt a baj, a pasas halott, nyugodj meg, jó? - Megértem, hogy kiborult, teljesen érthető, ha nem járok erre talán már valóban halott lenne és az a tudat most ami benne motoszkál sem kellemes. Senki sem szeretne tisztában lenni azzal, hogy perceken múlt az élete. Végól már nem bírva, hogy zokog magamhoz húzom és megölelem. Talán így némileg megtudom nyugtatni, ha nem is sikerül ezt elérni hát akkor legalább a könnyei gátak nélkül megeredhetnek.
-Tündér vagy? Ez érdekes, még soha nem találkoztam tündérrel, vámpírral már annál inkább. - Mosolyodom el. Így már azért világosabb miért ez a lány volt a mai áldozat, a vére bizonyára annyira vonzotta már az éhes vérszívót, hogy nem volt képes visszafogni magát. Tündérnek lenni nem lehet egy kellemes elfoglaltság.
-Kicsi az esélye, hogy lenne még itt egy, aki rád vetné magát, de rendben, maradhatok még. - Mosolygom rá. Ha ez megnyugtatja hát akkor maradok, jobb dolgom úgy sincs, tétlenül járkáltam volna a város ezen elhagyatottabb részénél.
-Örülök a találkozásnak Kenna, csak kár, hogy ezt ilyen körülmények között kellett megejtenünk. - Nos igen, azért az ismerkedés valahogy egy tál süti mellett és egy sörrel az igazi, legalábbis is részemről.
-Csak sétáltam, szoktam ilyet tenni ha kiakarom szellőztetni a fejem és ha szerencsém van, akad tennivaló is. - Persze konkrétan nem akarok rávilágítani, hogy a tennivaló az éppen ma Ő volt és a vámpírja.


zeneszám || Sokat késtem, ne haragudj 27 || --- || ©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 27, 2015 6:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Jeremy & Kenna

Bárcsak egy erős boszorkánynak születtem volna, hisz akkor megtudnám magam védeni, és nem kéne várnom, hogy ki fog megmenteni, ha véletlenül este kimerészkedem az utcára... De én egy gyenge és erőtlen tündérnek születtem, aki rászorul mások segítségére és nem tudja megvédeni magát. Most is csak a nagyszüleimet akartam meglátogatni, de... Mindig és mindenhol veszély vesz körül, hisz a vérem olyan a vámpíroknak, mint a isteneknek az ambrózia... Szerintem egy életre belém égett, hogy hogyan is néznek ki a vámpírok... Általában szép a külsejű, állati ösztönökkel rendelkeznek, hatalmas erővel, és hihetetlen gyorsasággal, ami mellé két megnyúlt szemfog társul...
Hiába figyelmeztetem az előbb megjelent srácot, egyszerűen mintha nem is érdekelnék a szavaim, talán ő is egy vadász? Ha igen, akkor szerencsém van, és nem fog miattam meghalni még egy ember... A vámpír éhsége minden bizonnyal túl nagy lehet, és ezért le is van gyengülve... Miután az imént érkező fiú jelenléte érdekesebbnek bizonyul számara, eldob mint egy szemetet, amit későbbre tartogat... Az igazat megvallva itt mintha egy rövid képszakadás, mert csak azt veszem észre, hogy a vámpír, ami az imént támadt meg, már élettelenül hevert a földön. A fiú már rohant is oda hozzám.
- De meg kell...Ha te nem... ha te nem vagy... Ha te nem vagy itt, akkor már megerőszakolva és holtan feküdnék itt... - Felelem élettelen hangon és rideg tekintettel a távolba bámulok... Mindez azért történik velem, mert tündérnek születtem... Veszek egy mély levegőt és próbálom visszatartani a sírást... Nem omolhatok itt össze, egy idegen srác előtt, aki megmentette az életem. Nem azzal kéne meghálálnom neki, hogy kisírom magam a vállán, hanem inkább meg kéne próbálnom összedettnek maradnom... Vajon a mamiék jól vannak? Őket is megtámadhatta egy vámpír? Már épp eleget elvettek tőlem, akikre szükségem, nem kéne még őt is elvenniük. Az anyukám a vámpírok miatt halt meg, és apu meg belebolondult abba, hogy elvesztettük anyut...
- Nem lesz semmi bajom most már,mondhatni, hogy van tapasztalatom a vámpír támadásokban... Tudod a tündérek úgy élik le az életüket, hogy szinte mindennaposnak számít számukra a vámpírtámadás, hát én sem vagyok ezzel máshogy... -  keserű mosolyra húzom az ajkaimat, és nem is tudom, hogy miért osztottam meg vele, hisz biztos nem volt kíváncsi arra, hogy tündér vagyok.
- Köszönöm, és örülnék, ha még egy kicsit maradnál... Megnyugtat, hogy ha még egy ránk támadna, akkor te meg tudsz menteni. -  mosolyodom el, és tényleg örülök, hogy itt van mellettem. Már a könnyek is kezdenek elapadni, amik eddig arcomat mosták. Remélem nem ma marár nem kell átesnem még egy ilyenen.
- Kenna, Kenna Martinez vagyok. -  mutatkozom be én is, és látom rajta, hogy próbálkozik annak érdekében, hogy abbahagyjam s sírást és egy kicsit  jobb kedvem legyen, és nem akarom, hogy feleslegesen fáradozzon.
- Tudom, és köszönöm... És te merre indultál ilyen későn? -  bepánikoltam és jobb kérdés nem jutott eszembe.

• music: - • megjegyzés: béndzsa, de kész 40©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 16, 2015 11:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Kenna & Jeremy
i'll whisper a secret

Mikor a lány kimondja, hogy vámpír, nos lényegében nem mutatok túlzott meglepettséget, nekem is feltűnt már rég, hogy az, még ha nem volnék szakavatott vámpír szakértő - ami sajnálatosan így van - akkor is észre venném a kiütköző jeleket, megnyúlt szemfog, vérvörös tekintet, állatias vicsorgás, na jó, ezekből akár egy veszett kutyára is utalhatnék. Itt azonban nem erről van szó.
Nem félek, már rég nem tudok félni. Annyi mindenen mentem keresztül amitől más már rég a gumiszobába vágyna, én azonban itt vagyok, megpróbálok ép elménél maradni, ha másért nem is, hát a nővéremért. Nem hiányzik neki, hogy elveszítsen még egy személyt az így is ritkuló félben levő családunkból.
A vámpírnak sikerül elterelnem a figyelmét, nem gondolkodik, nem igazán figyel, túlságosan elvakítja az éhség, szerencsém van, egy koordinálatlan vámpír nem egy igazi ellenfél. És igazam is lesz amint szépen a halálba küldöm.
Oda sietek a lányhoz és természetesen segítek neki talpra állni, bár nem vagyok benne biztos, hogy sokáig meg is bírna állni a lábain.
-Nem kell semmit sem meghálálnod. - Micsoda butaság. Nem Superman vagyok akinek hálálkodni kell, egyszerűen jókor voltam jó helyen, semmi több. Nem vagyok gondolatolvasó sem valami különleges mutáns, hogy megérezzem mennyire össze van omolva, de a jelek ezt mutatják. Látom rajta, hogy csak próbálja tartani magát, de nehezére esik. Mondjuk megtudom érteni, ha épp nem járok erre akkor nem lett volna senki aki megvédhette volna, meghalt volna itt a szeméttároló kellős közepén, itt hagyta volna az a rohadék, mint valami hulladékot.
-Nem vagy jól, ezt a vak is látja. - Mormogom. Tudom milyen, ha az ember csökönyös, de azért túlzásokba sem kell esni. Látom, hogy nincs jól, fizikailag igen, de lelkileg nem. Itt most nem számít, hogy tudott-e a vámpírok létezéséről, egyszerűen ez mindenkit kiborított volna.
-Jó, rendben van, nincs kórház, azonban azt nem utasíthatod vissza, hogy legalább addig ne hagyjalak magadra míg kicsit össze nem szeded magad. - Most, ha így itt hagynám én sem lennék jobb, mint az a vérszívó. Ez a lány sokkot is kaphatott minimum, de ennél rosszabb is lehet, most zavart, nem fogom hagyni, hogy egyedül császkáljon.
-A nevem Jeremy Gilbert. - Mutatkozom be, hogy kicsit oldjam a feszültséget, sír, és nem tudom ebben a helyzetben mit tehetnék.
-Nincs már semmi baj, meghalt, nem bánthat többé. - Ennél többre nem telik tőlem. Bár kétlem, hogy ezzel hatalmas sikert érnék el.


zeneszám || --- || --- || ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 13, 2015 12:00 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Jeremy & Kenna

És eljött a hétvége, ami azt jelenti, hogy elmegyek meglátogatni a mamiékat. Igazából már régen nem voltam náluk, mert apu leköti azt a kevés szabad időmet, ami van, és így nem tudok elmenni sehova., ahova szeretnék. De ez a hétvége teljesen más, hisz átjött apu nővére vigyázni apura és azon gondolkodni, hogy hogyan tudnánk újra visszaszaszerezni a régi önmagát. Clarke nénikém is pszichlógus, azt hiszem ez már a család névjegye lett. Persze ha azt nézzük, akkor a képességünket jó dolgokra használjuk, hisz egy érintéssel és erős koncentrácioval képesek vagyunk elkapni gondolatfoszlányokat, de figyelnünk kell arra, hogy ne vigyük túlzásba, hisz akkor úgy járnánk, mint apu... Elmerülnénk a gondolatok tengerében.
Szóval eljött a szombat reggel és olyan szép napunk volt. Sütött a nap, a madarak csiripeltek és a virágok kinyiltak. Megittam a reggeli kávémat és mikor a szobámba értem, akkor leráztam a lábamról a rózsaszín nyuszis mamuszomat és a rózsaszín pizsamámat. Helyette felkaptam magamra egy szoknyát, amit nagyon szerettem. Na ezt a szoknyát úgy kell elképzelni, hogy ebben voltam, mikor először találkoztam Doriannal. Igen, mit a legtöbb ruhám, ez is világosabb színű volt, jobban mondva barackszinű... Annyit kell róla tudni, hogy térdaljig ér és alsó pereme a mellrészével együtt csipkés volt. Aztán mikor végeztem kimentem a nénikémhez és elmondtam neki mindent, hogy mit hol talál, és apunak mikor ennie, majd nyomtam a nénikém arcára és apu homlokára. Majd elinduktam a buszmegálloba.
Sétálás közben találkoztam Megan-nel, az egyik legjobb barátnőmmel, bár meglepett, hogy ő is Mystic Falls-ba tart. Megan nagyszülei is ott élnek és nem szokta őket meglátogatni, bár ő egy vadász, ami azt jelenti, hogy vadászni megy, de féltem, hogy baja lesz... Túl sok számomra fontos személy esett álattámadás áldozatául, és nem szeretném, hogy Megan is egy legyen közölük. De nem szabad mindenben a rosszat látni, és bízok benne és a képességeiben. Aztán együtt folytatjuk az utunkat a buszmegállóba... Hirtelen megkívántam a fagyit és elmentem az egyik fagyizóba. A fagyi számomra olyan, mint a hüvős mennyország. Imádom a  fagyit és bármennyit megtudnék enni belőle, szerintem ezen a téren egy hatalmas óvodás vagyok. De nem is bánom. Múltkor a tengerparton egy kislánnyal építettem homokvárat. Olyan jó móka volt. Aztán megpillantottam egy kislányt az utcán, aki az anyukájának sírt az utcán, hogy fagyit szeretne enni. Vettem neki két gombóc csokit és oda vittem. Az anyukája nem akarta elfogadni, de bem hagytam, hogy visszautasítsa. Majd nagyon hálásan elfogadta és én rámosolyogtam. Azt mondta egy igazi tündér vagyok. Erre én elnevttem magam és elköszöntem, hisz hamarosan indult a buszom, sőt késésben vagyok... Szaladtam Megan-nal, akinel meglepően könnyen és gyorsan ment. Aztán épphogy elértem a buszt. A tőlem várható módon felestem a buszra, és elszégyletem magam... Megint sikerült magamat lejáratni mások előtt. Elpirulva vettem meg a jegyem és mentem a busz leghátsó és egyben legeldugodtam helyére. Majd bedugtam a fülembe a headseatet és szép lassan álomba rázott a busz.
Megan rázására és hangjára riadok fel. Majdnem fentmaradtam a buszon... Aztán hálásan rámosolyogtam Megan-re és leszáltunk a buszról. Már este volt és hideg. Talán még sem kellett volna szoknyát húznom, hisz mindjárt megfagyok. Egy darabig Megan-nal sétáltam, de utána ketté váltak az útjaink. Ő jobbra ment tovább én padig ballra. Siettem, hisz már késő volt és nem szerettem volna  a kelleténél tovább kint maradni. Természetesen a mami a legrosszabb környéken lakik. Próbáltam a formalgasabb uton közlekedni, de olyan váratlan dolog ért. Hirtelen a semmiből előttem termett egy férfi, aki megragadta a karomat és berángatott egy sikátorba. Mondanom sem kell, hogy vámpír volt és a véremre éhezett, de mikor megfogtam és elkaptam egy gondolat foszlányát... Uramisten! Megakar... Megakar.... Megakar erőszakolni... Ordibálok segítség után és ellenkegek, próbálom lelökni magamról, és menekülni, de nem meg... Egyszerűen túl erős volt és csak sikoltozni tudtam, de aztán betoppan egy fiú...
- Menekülj innen kérlek, nem akarom hogy bajod essen... Ez egy vámpír! - Ordibálom neki, mert hiába sikoltottam segítségért, nem akartam, hogy neki is bántodása essék. Inkább próbálok kiszabadulni magam, ha lenne valami nálam amivel le tudnám ütni, akkor el tudnék szabadulni, de nem vagyok olyan erős és bátor, hogy ezt megtudjam tenni... Nem tudok mit tenni, egy örökös macska-egér harc áldozata voltam és most jött el a vég. Bár a srác még nem futott el, és minden bizonnyal felhúzta a vámpírt, mert megragadott és arréb dobot, mint egy már kevésbé tetszetős prédát... Nem is volt ez gond, hanem inkább az, hogy bevertem az oldalam és nagyon fájt... Elkezdtek hullani a könnyeim.
Aztán a fiú elővett egy fegyvert és szíven lőtte a vámpírt, akinek az élettelen teste hullt a földre, mint egy kidőlt fa. Aztán odarohant hozzám és megkérdezre, hogy jól vagyok-e. Csak bólintottam és átöleltem magam. Megint eszembe jutott az a nap, mikor... mikor... Mikor anyu meghalt. Következő kérdésére már szavakkal is válaszolok.
- Igen persze, fel tudok, csak segíts...  - Nézek rá a fiúra és belekapaszkodom a kezeibe, majd felállok a  földről és erősen koncentrálok. Igen... Az előbb mentette meg az életem, de én nem bízok meg benne... Azt hittem már nem dog sikerülni semmilyen gondolat foszlányt elcsipni, de végül sikerült... A kórházba akar vinni, de egy biztos. Én nem megyek el a kórházba! Jól vagyok és nem esett semmi bajom hála neki.
- Köszönöm szépen, hogy megmentettél. Hogyan tudnám meghálálni? - Kérdezem tőle mosolyogva. Nem sirhatom el magam most előtte, erősnek kell maradnom bármennyire is nehéz ez jelen helyzetben..
- em megyünk kórházba... Vagyis nem vihetsz el a kórházba. Nincs semmi bajom, rendben vagyok, és... Még egyszer köszönöm. - Mondom neki, majd megszorìtom a kezét. Hátrébb léptem és megigazitottam a hajam,  a ruhámat és elfordultam, mert eddig bírtam. Sírtam mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát...

• music: - • megjegyzés: béndzsa, de kész 40©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 09, 2015 11:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Kenna & Jeremy
i'll whisper a secret

Azt hittem eddig, hogy én vagyok a magabiztosság meg a nyers erő..kit akartam hülyíteni, Elena öccséből sohasem lesz semmi sem. Órákig bizonygattam magamnak, hogyha Matt megpróbál visszatartani akkor megmondom neki a magamét..na igen, azzal azonban nem számoltam, hogy egy mukk nélkül hagyja, hogy a Kis Gilbert fegyverrel a kezében kilépjen az éjszakába és karóba húzót játszon. Arra számítottam, hogy a nővérem mozgósította az erőit és Matt-et befogta bébiszitternek, de meglepetésemre Matt csak annyit mondott, hogy zárjam be magam mögött az ajtót és ha kinyiffannék tegyek meg egy szívességet és ne kísértsem. Hát ez még mindig jobb mintha kiütött volna, hogy semmi kép ne menjek ki magán akciózni. Lehetek vérbeli vadász, halhattam meg párszor és támadhattam fel még annyiszor, mégis az maradok aki voltam, Elena kisöccse, a szerencsétlen drogos srác. Szép nem?
Természetesen a lelkiismeret vagy mifene az ami miatt nem rohantam ki kissé ittasan az éjszakába egy nyílpuskával és kiabáltam azt, hogy "most meghaltak vérszívók".
Így másnap belegondolva, azt hiszem kicsit felöntöttem a garatra, nem szokásom vámpírra vadászni az éjszaka leple alatt, ha belebotlok egy szerencsétlen helyzetbe akkor naná, hogy lépek, de nem vagyok egy éjszakai vándor aki csapdát állít és csak úgy beleveti magát az öldöklésbe. Én valahogy elfogadtam ami vagyok, de nem erőltetem.
Matt mire felébredtem már sehol sem volt, mostanában a közbiztonsági alakulattal vagy mivel van egész nap, ha neki ez így jó, hát csinálja, gondolom fontosnak akarja érezni magát vagy mifene.
Lezuhanyoztam és magamra kaptam valami ruhát, azt se néztem mit vettem fel és kiléptem a hűs utcára. A céltalanul bolyongás a mai fő célom, de vicces, mert ha ez a fő célom akkor már nem lehet céltalan a bolyongás..jó, másnaposan nem vagyok beszámítható.
Észre se vettem, hogy kiértem a belvárosból és valami elhagyatottabb részére értem Mystic Falls-nak. Sikátorok, üzletsorok jellemzik ezt a részét a városnak, nem a legbarátságosabb hely. Gondolataimba merülten, zsebre vágott kézzel haladok előre, azt se tudom merre, mikor meghallok egy sikoltást és kész, reflexeim bekapcsolnak és rögtön akad egy úti cél, a sikoltás tulajdonosának felkeresése.
Nem kell messzire mennem, hogy meglássam a borzalmat. Egy vámpír - mert miért ne lehetne inkább valami erdei állat, nem, egy vámpír - egy kicsit sem félreérthetően azon munkálkodok, hogy azt a fiatal civil lányt megerőszakolja és gondolom a vérét is vegye ha más megfogta a főfogást. Na csessze meg, ebből a lányból nem eszik.
-Héé! Engedd el a lányt! - A hatásos belépők mindig is jól mentek nekem, előkapok egy Glockot, Matt adta még nem rég, fagolyókkal van megtöltve, ezerszer könnyebb forgatni, használni, mint a nyílpuskát ami egy ideje már a védjegyemmé vált.
A pasas akin volt egy gyűrű, napfénygyűrű, oh, hogyha tudnám honnan szerzik be ezeket..fogta magát és úgy hajította el a lányt mintha nem lett volna több egy kupac szemétnél. Rászegeztem a fegyvert, felmorgott, mint valami veszett kutya és nekem esett, ilyenkor általában higgadtan kezelik a dolgot és önelégült vigyor terül szét az arcukon, ezúttal vagy nagyon megleptem vagy nem volt kedve játszadozni, két golyót röpítettem a szívébe, teli találat, megtorpant majd elborzadva vizsgálta meg a vérző pontokat és nem sokkal ezután összeesett. Ennyi kellett, hogy odarohanjak a lányhoz és végre vele foglalkozzam.
-Jól vagy? - Igen, ez a kérdés rémesen hülyén cseng, nyilván nincs jól, harapás nyomot nem látok rajta, de sokk érhette ami megint csak nem jó.
-Fel tudsz állni? - Ha nem az se gond, kézben is eltudom vinni a kórházig, de lényegesen jobb volna, ha talpra tudna állni.



zeneszám || --- || --- || ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 02, 2015 7:31 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Adelaide & Thayer
Ha tehettem volna, most büszkén kihúztam volna magam a szavait hallva. Adélaide-ot soha előtte nem hallottam még így beszélni, ráadásként pedig ő sem láthatott még engem abban a helyzetben, amiben most vagyok. Dícséretre méltó, hogy képesek lettünk arra, hogy felnőjünk s egy komoly ügyet együtt intézzünk el. Egyik álmomban sem gondoltam még ilyen merészet, ilyen... hatalmas nagyot, de most, hogy társam is akadt benne, máris könnyebben fogok neki indulni ennek az útnak. De még mindig nem vagyok biztos abban hogy megértette, miről is van szó. Az életéről. Neki több jutott belőle mint nekem. Én az élet vicces oldalát kerestem mindig is, s most elvesztem, nem találom.. amíg Charlie elő nem kerül. Vagy élve vagy holtan. Nem tudom hogy miképp kellene felfognom ezt a kérdést, de ebben nem is fogok a vörös hajúm terhére lenni. Meg kell emésztenem. Egyedül.
A zsebembe nyúltam. - Itt fogok kivenni egy lakást. Én előre megyek... gyere utánam pár nap késéssel. - köszörültem meg torkomat ismét - JObb ha nem látnak minket együtt, kedvesem. Mindent meg kell tennem, hogy ne essen bajod, akkor is, ha te vállalod a kockázatot. Már elveszítettem egy barátot, még egyet nem fogok. - magyaráztam, közben észre sem véve, hogy miközben védőbeszédet tartok, elárultam hogy miként is tekintek rá az életemben. NEm volt titok, hogy barátok vagyunk, de sose került rá ekkora hangsúly. A mi életünk, kapcsolatunk nem ebből állt össze.
- Még mindig egy körmönt font kis boszorkány vagy. - vigyorodtam el, mikor a vámpír ismerőséről beszélt. Tudtam hogy fontos neki a bosszú, nem is akarom elvenni tőle ezt a lehetőséget. - Vagyis, inkább férfarkas. - módosítottam aztán, majd odahajolva egy apró csókot leheltem a halántékára. - Vigyázz magadra, és találkozunk... pár napon belül. Ott. - böktem a kis cetlire, majd megindultam előre. Sok még a dolgom.

|| köszönöm a szuper játékot! 40


Δ ©


Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

Félreeső út

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához