Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :


Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 04, 2013 7:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vártam a válaszát és figyeltem minden egyes reakcióját. Olyan volt, mintha kezdene emlékezni rám, ami jól esett, hiszen régen annyira jóban voltunk . Olyan volt, mintha a húgom lett volna. Azóta viszont nagyon sok idő eltelt és biztos sok mindenen keresztül ment, hiszen látszott rajta. Rossz volt így látni, hiszen emlékeztem a gyermek boldog mosolyára, meg ahogyan mesélt mindenről, illetve ahogyan rácsodálkozott mindenre. De talán a legjobb dolog volt, hogy előtte nem kellett titkolnom ki vagyok, elfogadott olyannak, amilyen vagyok és most pont olyan , mint én, vámpír.
Nincs miért bocsánatot kérned. - mosolyogtam rá kedvesen.- Én elfejtettem magamat veled, hogy nehogy valami bajod essen. . mondtam sietve.- sajnálom, hogy végül nem voltam itt, hogy megvédjelek. - mondtam szomorúan.-
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



Caroline Forbes. ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 02, 2013 6:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Miután bemutatkozott kóstolgatni kezdtem a nevét. Már nem csak az arcvonásai, hanem a neve is ismerősé vált a számomra. Igen.. Azt hiszem pont így hívták a gyerekkori képzeletbeli barátomat. De úgy néz ki, hogy nem is volt annyira képzeletbeli, hiszen most itt áll előttem. Halvány emlékképek másznak be a fejembe és pörögnek le pár apró másodperc alatt.. Emlékszem már. Tényleg abban a hitben voltam, hogy csak egy képzeletbeli barát nem több. Hiszen a szüleim soha nem találkoztak vele.. Szóval ők is úgy tekintetek rá.
– Emlékszem rád. De, mintha csak a képzeletemben léteztél volna.. Erre.. Hát nem. Sajnálom, hogy elsőre nem ismertelek fel. – Válaszoltam halvány mosollyal az arcomon. Persze.. Mikor is lett volna nekem ekkora kreativitásom, hogy megalkossak a pici fejemmel egy hús vér felnőtt embert. Túl jó, ahhoz, hogy igaz legyen.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :


Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 30, 2013 7:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Nem tudtam, hogy mi játszódhat le a fejében, min mehetett keresztül. Látszott rajta, hogy sok minden történt vele, amiért elkezdtem sajnálni őt. Hiszen részben én is tehetek róla, mert nem tartottam meg a szavamat. Megígértem neki, akkor hogy megvédem, de akkoriban el kellett mennem, hogy nehogy valaki bántsa, hiszen kezdtem lelepleződni. De mondjuk, akkor is visszajöhettem volna, amikor elintéztem azokat, akik ártani akartak nekem. Na mindegy a múlton már nem tudok változtatni, gondoltam magamban és közben őt figyeltem rezzenéstelen arccal.
Pontosan. - bólintottam bátorítóan. Mondjuk picit rosszul esett, amikor azt mondta, hogy nem emlékszik rám. - Nem történt semmi se, hiszen elfelejtettem veled magamat. - mondtam picit elcsukló hangon.- Ariel, Ariel Holland vagyok. - néztem őt továbbra is.-
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



Caroline Forbes. ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 30, 2013 2:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Tényleg annyival lenne jobb így? Amikor kikapcsoltam az érzelmeimet akkor legalább nem kellett ennyire egyedül éreznem magam. Viszont valamennyire össze kell kaparnom magam, mert nem sajnáltathatom egyfolytában magamat. Valamihez kezdenem kell. Többször eljárni barátokkal vagy valami. Bonnie-t már egy jó ideje nem láttam. Elena-t a múltkori alkalommal felpofoztam szóval még egy ideig nem merek a közelébe menni sem. Meg amúgy is neki bőven meg van a maga baja. Plusz még ott vannak a gyerekei is, ami plusz felelősség. Tőlem még az anyaság is el lett rabolva.. Ezt sem érdemlem meg. De idővel azt hiszem túl tudom tenni magam a veszteségen és minden ehhez kapcsolódó érzésen.
– Szóval hat éves koromban ismertelek? – Kérdeztem meglepetten. Hát tényleg nem volt olyan vámpír mentes életünk, mint azt hittük még a Salvatore testvérek városba érkezése előtt sem. – És.. Mi a neved? Bocsáss meg, de gyerekkoromból alig emlékszem valamire. – Gondolom nem ezt akarta hallani, de ha egyszer nem emlékszem.. A gyerekkor szinte mindenkinek kiesik.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :


Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 30, 2013 2:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Hallgattam őt, s valamennyire az elkeseredés hangzott ki a hangjából és kezdtem sajnálni őt. Értettem, hogy mit érez, hiszen én egyedül vagyok azóta, hogy vámpír lettem. De neki még is azért van "családja", ha nem is mindig látja őket, illetve biztos voltam, hogy vannak barátai. Szerintem számíthat rájuk, még akkor is, ha nem minden tökéletes köztünk. - Biztos fontos vagy nekik.. - mondtam sietve, s barátságosan.- Biztos van értelme élned, hogy megvéd magadat . - néztem rá komolyan.-
Láttam, amint felvonta a szemöldökét és hitetlenkedve nézett rám. Olyan volt, mintha próbálna emlékezni kisebb-nagyobb sikerrel. Bátorítóan rá mosolyogtam és bólintottam. - Igen. -néztem őt. - Akkor még csak olyan 6 év körüli voltál . - folytattam, mire előtörtek a képek.- Egyszer megmentettem az életedet és onnantól kezdve majdnem egy éven keresztül minden nap a játszó téren vagy a szobádban találkoztunk . - nyeltem egy nagyot, s közben figyeltem a reakcióját. Lehet még se volt jó ötlet felfedni magamat előtte. -
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



Caroline Forbes. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 29, 2013 11:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
– Család? Nem igazán mondhatnám. Édesanyámat alig látom az apámat meg még annyira sem. Amúgy meg egyedül vagyok. Barátok.. Hát valamennyire vannak, de eléggé szétszéledtünk. – Rántottam egyet a vállamon. Valamennyire Matt-tel most kezdünk újra összemelegedni vagy valami olyasmi, de azért hiányzik a régi csapat. Amikor mind együtt voltunk. Még mielőtt ez az egész vámpír dolog elkezdődött. A legnagyobb félelmünk a fősuli vagy éppenséggel az egyetem volt. Hogy hova is menjünk. Most pedig ez az egész eltörpült a mostani problémáink mellett. Főleg, hogy egy egyszerű igézéssel el tudjuk intézni a jövőnket. Habár én azzal nem tudnék együtt élni. Szeretném, ha azért vennének fel, mert engem akarnak. A tudásom miatt. Nem pedig azért, mert bementem és lerendeztem a dolgot egy igézéssel. Bár most a suliban ezt csináltam.. De az csak azért volt, mert ki voltam kapcsolva és nem igazán volt kedvem hülye papírokat töltögetni. Ez még nem akkora hatalmas bűn.
Mikor mondta, hogy ismerem.. Régről. Meglepettségemben felvontam a szemöldökömet. Talán még sem volt annyira vámpírmentes az életünk, mint mi azt gondolnánk. Hayden, Peter és még most ő is. Habár a nevére nem emlékszem. Csak az arcvonásaira. Nem emlékezhetek mindenre.. Azért az egy kicsit sok lenne.
– Tőled? – Kérdeztem meglepetten közben a tekintetem hol a karkötőre hol pedig rá szegeződött.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :


Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 29, 2013 10:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Figyeltem minden mozzanatát és reakcióját, láttam rajta, hogy ismerősnek tűnök neki, de nem voltam benne biztos. Oda sétáltam a ház falának, majd neki dőltem és onnét figyeltem őt. Lassan keresztbe fontam a karomat és hallgattam amit mondott. Látszott rajta, hogy azon gondolkozik, hogy mit is mondjon el nekem. Nem akartam túl tolakodónak tűnni, így annyira nem erőltettem a témát.
Biztos vannak barátaid akiknek hiányoznál. - mondtam sietve, hiszen ekkor eszembe jutott az édesanyja, illetve csak remélni tudtam, hogy az apjával nem találkozott így, mármint vámpírként, mert ő ki nem állhatja őket. Az édesanyjából kinézem, hogy ő idővel el tudná fogadni. Rossz volt ilyen szomorúnak látni őt.- Barátod, aki vigyáz rád. - mondtam sietve.- vagy a családodnak is hiányoznál. - tettem hozzá.
Amikor arról kérdezett, hogy ismerem-e, akkor inamba szállt a bátorságom. Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki az igazat vagy ne. Ránéztem, majd a karkötőre utána meg a földre és sóhajtottam egyet. Becsuktam a szememet, majd minden bátorságomat összeszedtem és bólintottam, majd alig hallhatóan hozzá tettem. -Igen, ismersz nagyon régről. - Néztem őt, vártam a reakcióját. - Tőlem van az . - mutattam a karkötőjére. Nem tudtam, hogy jó ötlet volt-e neki elmondani vagy nem, de úgy éreztem tudnia kell az igazságot még akkor is ha utálni fog.  -
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



Caroline Forbes. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 29, 2013 10:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Ismerősek voltak az arcvonásai, de nem ugrott be, hogy honnan. De nem is akartam ezzel foglalkozni. Ha ismerném már rég beugrott volna, hogy mégis honnan a fenéből ismerem.. Mondjuk lényegtelen. Lehet, hogy csak hasonlít valakire. A lényeg az, hogy megmentette az életemet, amiért köszönettel tartozom. Mindegy, hogy ismerem-e vagy sem. Az életemet mentette most meg..
Rákérdezett, hogy miért nem védtem meg magamat. Hát ezt elég nehéz elmagyarázni. Nem is akarok nagyon belefolyni. Hiába mentette meg az életemet.. Ez még nem jelenti azt, hogy ki fogom neki önteni a lelkemet. Az utóbbi időben bőven elég volt abból. Erősnek kell maradnom. Méghozzá egyedül.
– Igazából magam sem tudom.. Vagyis nem tudom, hogy mi értelme lenne az életemnek. – Rántottam egyet a vállamon. Nem szabadna így gondolkodom, de ez van.
– Mellesleg.. Ismerhetlek valahonnan? – Kérdeztem tőle. Most már tényleg furdalt a kíváncsiság, hogy honnan lehet ismerős, de valószínűleg csak ismerősnek tűnik..
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :


Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 29, 2013 10:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Fura volt visszagondolni arra, hogy pár perce megöltem valakit, vagyis valakiket. Rég nem öltem senkit se, próbáltam ehhez tartani magamat, de valahogy egyre rosszabbul éreztem az miatt magamat, hogy nem tartottam be azt, amit ígértem. Akkor ott megígértem neki, hogy megfogom védeni őt mindentől és hogy mindig vele leszek. De ezt nem tudtam betartani, mert elkellet hagynom ezt a várost, még el is felejtettem vele, hogy ne fájjon neki és ne azt érezze, hogy átverték.
Részben fura volt látni azt, hogy nem emlékszik rám, hiszen elméletileg vissza kellet volna térnie az emlékeinek, de nem akartam zaklatni, se megijeszteni. -Örömmel hallom.- mondtam mosolyogva. - Nem tesz semmit se. - néztem rá barátságosan, majd felé nyújtottam a táskáját. - Miért nem védted meg magadat? - kérdeztem tőle hirtelen ötlettől vezérelve, hiszen megakartam tudni, hogy hova tűnt az az életvidám lány. -
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



Caroline Forbes. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 29, 2013 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Valószínűleg nem értette, hogy én miért engedtem, hogy majdnem megöljenek. Mert tényleg nem esett volna a nehezemre leszerelni őket. Nem olyan tanult vadász félék. Csak pár szerencsétlen.. Mondjuk már csak volt. Mert már a légzésüket se hallottam. Hát jól elintézte őket az egyszer biztos. Máris érzem, hogy jó társaságba keveredtem. Ennél jobb nem is lehetne..
– Jól vagyok természetesen.. Semmi bajom nincsen.. Már. – Néztem a hasamra, ahol teljesen begyógyult már a sebem. Mintha meg sem történt volna. Ez az, amit szerettem a vámpírságban. Egy karcolás sem marad meg rajtam.
Nagy nehezen feltápászkodtam és ekkor észrevettem, hogy nagyon nézi a karkötőmet. Már gyerekkorom óta viselem. Nem egy nagy szám.. Szóval nem értem, hogy miért bámulja. – Hát akkor még egyszer köszönöm. – Mondtam mosolyogva immár két lábon.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :


Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 29, 2013 8:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
||Második játék / Ariel & Caroline ||


Nem értettem még mindig, hogy miért hagyta hogy bántsák, miért nem védte meg magát. Se perc alatt elintézhette volna őket, egyszerűen. Továbbra is néztem őt. Ugyan olyan volt, mint kis korábban, vagyis majdnem minden. Most a szeme nem mosolygott, szomorú volt és olyan volt, mintha feladta volna. Mintha már nem remélni. Nem értettem, hogy vajon mi történt ezzel a kislánnyal.
Nem tesz semmit se. - válaszoltam neki, de továbbra is aggódva néztem őt.- Jól vagy? - kérdeztem meg tőle, de egyből ostobán is éreztem magamat, mert láttam amint gyógyul a sebbe. -
Amikor eldobta a karót, akkor megláttam, hogy a kezén van az az ap karkötő, amit még gyerek korábban kapott tőlem, amikor találkoztunk a játszó téren. Vidám, mosolygós személy volt, aminek nyomát se láttam most. Nem tudtam levenni a karkötőről a szememet, de nem mertem megkérdezni, hogy emlékszik-e rám ,de hülye kérdés lett volna, mert hiszen pici volt és úgy se emlékezne rá.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



Caroline Forbes. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 29, 2013 8:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
|| Második játék ||


Egyszer mozdulok ki, akkor is bajba kerülök. De már annyira nem érdekel. Egyre gyakrabban futok össze olyan emberekkel, akik meg akarnak ölni.. Ez egyáltalán nem újdonság a számomra. Most viszont nincs mit féltenem a saját életemen kívül. A legutóbbi ilyen alkalomnál a hasamba szúródó karó miatt veszítettem el a gyermekemet. Ezen túl kell tennem magam valahogy. Azt hiszem valamennyire már sikerült is. Hála Mattie-nek. Nem is tudom mihez kezdenék, ha ő nem lenne nekem. Valószínűleg még mindig érzéketlenül járnék fel-alá. Elena-tól is bocsánatot kell kérnem. Mindenkitől. Mondjuk talán egyszerűbb lenne, ha hagynám hogy megöljenek. Igen.. Ez egy elég egyszerű és gyors megoldás. Nekem nem kellene tovább szenvednem a többiek meg.. Hát szerintem egy idő után túl tennék magukat a halálomon. Végül is.. Nem kesereghetnek örökké.
Aztán mikor már jó ideje a hasamban volt a karó egy lányt láttam meg közelíteni, aki egyesével szedte le rólam a két alakot. És itt vagyok én.. Ismét megmentették az életemet. Ebből már rendszer lesz vagy mi van? Egyszer Stefan most pedig ez a lány. Pedig akkor bajban még nem voltam. Vagyis nem mondhatnám.
Óvatosan kihúztam magamból a karót, mert hát ugye ez nem azon a listán szerepel, amit szívesen elviselek. – Köszönöm. – Nyögtem ki ennyit, miközben elhajítottam a karót a lehető legtávolabb tőlem. Még egyszer nem szeretném, ha bennem landolna. Ha mégis.. Akkor már lehetőleg a mellkasomba menjen. Ne szórakozzanak már velem.. Beteg pszichopata állatok. Imádják nézni, ahogy más szenved, hogy ebben mi az öröm.. Számomra örök rejtély marad.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :


Keresem :
I'm looking for him
Kedvenc dal :
Raise Hell
Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 29, 2013 7:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Ariel & Caroline


Gondoltam kiszellőztetem a fejemet, s már az is megfordult a fejemben, hogy elhagyom a várost. Mondjuk New Orleans jól hangzott. Ott pezseg az élet, s kiélhetem a vérszomjamat. Már milyen régen is ittam friss vért, ahogy gondolkoztam fel se tűnt, hogy elhagytam a várost és valami fura kis útra sodrottam.
Itt szinte minden sötét volt, egy két lámpa égett csak vagyis jobban mondva csak pislákolt. Összehúztam a kabátomat, mikor kirázott a hideg. Mi bajom van, hiszen vámpír vagyok és senki se bánthat vagyis nem egykönnyen. Becsuktam a szememet, hogy kitisztítsam a gondolataimat, de ez nem igazán sikerült, inkább  csak feltörtek a múlt nyomasztó emlékei. Végig játszódott az, amikor egy hason úton menekültem előlük, de hiába. Vettem egy mély lélegzettet és próbáltam koncentrálni. Hirtelen megéreztem egy ismerősen fura illatot.
Ő volt az, az apró szőke lányé akivel évekkel ezelőtt találkoztam, de most nagyon fura volt. Ő már nem ember volt, hanem vámpír, mint én és éreztem, hogy fél, de mitől vajon de mitől. Ekkor megláttam, hogy egy-két kétes ember kiszemelte őt. Miért nem védi meg magát, miért nem bántja őket vagy miért nem fut el, de ekkor megláttam a karót a hasában és máris mindent értettem. Gyorsan ott teremtem, s elkaptam a nyakuknál fogva, majd ránéztem, Caroline-ra. Láttam a félelmet az arcán, majd lassan leguggoltam hozzá, miközben letöröltem a vért a számról.
Ne félj, nem foglak bántani. - néztem rá.-
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
epiphany
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 09, 2013 8:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Bátor dolog ezt mondani. Vagy épp botor. - jegyeztem meg, majd félrefordítottam fejemet, és legyintettem felé egyet.
- Nem érek rá tovább. Megyek és megkeresem azt a boszorkányt. Kell az életem! - sziszegtem dühösen, majd egyszer csak eltűntem szemei elől.

Mikaelson villa
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 05, 2013 12:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Bólintottam, amikor ismét megígérte, hogy nem bántja a családomat. Már csak a saját érdekében is állt, hogy nem szegi meg a szavát, mert ha megteszi... megkeresem és megölöm. Matthias rosszabb, mint a vámpírok és senkinek sem fog hiányozni. Mégis miért lenne jó, ha életben lenne? Bár akkor ismét szellemként kísérteni... egy ördögi kör alakul kifelé.
- Menj a pokolba. - Sziszegtem. Találkozunk? Nem hinném, esetleg akkor, ha megtudom, hogy valamit csinált a szeretteimmel... mert akkor én magam fogom felkeresni őt.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
epiphany
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 03, 2013 8:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Hm, érdekes a sztori. - sóhajtottam fel, és ha képes lettem volna rá, most beletúrok a hajamba, de semmi kedvem nem volt a levegőt markolgatni. Elvégre én nem tudom megérintni magamat. De ez nyilván az én hülyeségem miatt van... mert nem voltam képes továbblépni. De azok után, ami történt... ki várja el tőlem, hogy ne akarjak bosszút?
- Szóval Candice... rendben... akkor ezennel ünnepélyesen esküszöm, hogy nem bántom egyik hozzátartozódat sem. Legalábbis megpróbálom.- fintorodtam el hülye pofával.
- De mi még találkozunk... ezt jól jegyezd meg - hajoltam közelebb az arcához.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 01, 2013 11:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Azét imádkoztam, hogy minél előbb szabaduljak innen. Ez a tekintet beleégett az agyamba és már előre attól féltem, hogy nem fogok tudni aludni tőle, mert szégyen nem szégyen, de nagyon ijesztő volt. Én, a vámpírvadászok gyöngye megijedek egy ilyen kis szellemtől... bár Matthias-t inkább a mumus kategóriába sorolnám, de kinek mi. Az emberek talán még veszélyesebbek voltak őrültként, mint a vámpírok.
- Gondoskodni fogok arról, hogy megdögölj, ha nem tartod be az ígéretedet. - Motyogtam. Míg ő visszakapja a testét, addig én szépen bebiztosítom majd magam, mindent megtervezek, csak ne találjon meg. - A boszorkány ismerősöm nagyon erős... az Eredeti boszorkány lánya és most itt van Mystic Fallsban. Keresd meg a Mikaelson-villát. Hidd el, nem nehéz, hatalmas birtok egy csicsás kastélyszerűséggel a közepén. - Vontam meg a vállamat. - Ott megtalálod Candice-t. Mondd neki, hogy én küldtelek és... meg fogja tenni, amit kérsz tőle. - Sóhajtottam, majd nagy levegőt vettem. Jóban voltam Candice-el és jött nekem eggyel, szóval ezzel nem lesz baj. Azzal viszont lehet, hogy ez a mocsok nem tartja meg, amit ígért...
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
epiphany
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 01, 2013 8:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Tekintetemből egy pillanatra sem tűnt el a ravaszság, a kegyetlenség, s gonoszkág, mellyel uralni akartam valakinek a testét. De most azon volt a sor, hogy én magam kapjak saját testet. Olyat, melyben egyedül én vagyok... s egy másik lélek nem fog engem kilökdösni. Mert azt többé nem akarom sem érezni, sem hallani a fejemben. Ritka idegesítő, ha valaki beszél hozzánk a fejünkben.
- Valóban? - mondtam mosolyogva, de mindebben nyoma sem volt az együttérzésnek. - Hallgatlak. És ígérem... dögöljek meg, ha nem tartom be az imént ígérteket. - mondtam nevetséges hanglejtéssel.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 29, 2013 9:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- És mégis miért szereznék neked testet? Most fenyegettél meg, hogy amint lesz tested, megtalálsz... nincs sok kedvem veled még egyszer találkozni. - Rossz érzésem támadt, amikor végigmért. Mintha kétszáz kést szúrtak volna egyszerre a hátamba, a pillantása annyira hideg és rémisztő volt, hogy libabőrös lettem. Azt hiszem, belül most kezdtem el igazán félni, de ezt nem mutathattam ki.
Megakadt bennem a levegő. Ha boszorkányt szerzek neki, akkor nem bánt senkit a közelemben? Mégis... hogy gondolja ezt? Hogy hihetném el, amit mond? Ő egy pszichopata, azt sem lehet elhinni neki, amit kérdez.
- Tényleg nem fogod bántani őket? Egyikőjüket sem? - Nyeltem nagyot. - Mert ha ez igaz, akkor... ismerek egy boszorkányt, aki talán tud segíteni neked. - Vallottam be nagy nehezen.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
epiphany
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 29, 2013 5:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Szerzek testet, ne aggódj. TE fogsz nekem testet szerezni, nem más. - billentettem oldalra fejem, és elvigyorodván végignéztem rajta. - Veled kezdem utána a sort... ideje lesz visszatérnem a mészárlásokhoz. Hiányzik az emberi vér. - mondtam szinte fintorogva, majd magamhoz képest eléggé szolídan elmosolyodtam, szinte már bájologva.
- Tudod mit? Nem kell egyetlen ócska barátod teste sem. Megkímélem az életüket. Cserébe szerezned kell nekem egy boszorkányt, aki ad nekem sajátot. És akkor... én nem bántom a szégyenletes családodat. - súgtam úgy, hogy lássa, tényleg alkuképes vagyok.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 25, 2013 5:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Mert meg tudom védeni magam. Nem vagyok olyan törékeny, mint azt mások gondolják. Tudod, a vámpírok is sokszor ráfáznak, mert előítéletesek velem szemben. - Eléggé felbátorodtam, de nem érdekelt. Utáltam, ha megfenyegettek és ilyenkor míg mások megijedtek, addig bennem elkezdett dolgozni az adrenalin és nagy lett a szám. Néha vesztemre, mert ilyenkor előfordult, hogy a már félig levadászott vámpírok eltörték a nyakamat, utána viszont mindig megtaláltam ket, hogy végezzek velük. Sohasem úszták meg.
- És azért is, mert nem ijedek meg egy egyszerű kis szellemtől, még akkor sem, ha egy pszichopatáról van szó. Majd meglátjuk, ha ne adj Isten szerzel egy testet, hogy akkor is képes leszel-e ijesztgetni. - Mondtam rezzenéstelen arccal.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
epiphany
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 24, 2013 8:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Hátrált egy lépést, mire elvigyorodtam, és úgy néztem rá, mint egy egyszerű prédára. Ahogy a szemei megteltek azzal a furcsa fénnyel... hm, éreztem valami fémes ízt a számban. Talán a vér ízét, mely... minden áldozatomnál olyan édes volt, hogy... különleges.
- És mondd csak... miért nem lennék képes elkapni téged, ha?! - kérdeztem megvetően. - Eddig még sosem volt problémám ezekkel... és most sem lesz. Jobb, ha ezt itt és most megtanulod. - mondtam összekoccanó fogakkal.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 22, 2013 1:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Nem én vagyok a nevetséges, hanem te, mert még mindig itt vagy ki tudja hány száz év után is. - Sziszegtem, aztán eszembe jutott, hogy ez a beteg állat már személyesen is ismerheti Elenáékat, hogy Alaric testét birtokolta egy ideig. Istenem, tényleg képes lenne bántani őket? Nem... nem hiszem el. Bár nem néztem ki belőle, hogy csak blöfföl... hirtelen minden lehetségesnek tűnt.
Megijedtem, ahogy a vállamhoz ért és hátráltam két lépést. Meg tud érinteni? Hogyan? Ne... azt sem fogom engedni, hogy akármit csináljon velem. Fel leszek készülve rá. - Nem fogsz tudni elkapni. Nem ismersz még... - Talán nem kellett volna kötekednem vele, de nem tudtam máshogy reagálni.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
epiphany
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



Matthias St. James ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 21, 2013 8:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Hangosan nevetnem kellett. Istenem, ez valami rossz vicc? Egy ilyen kis senki fenyeget engem? Ugyan már... egy egész hadserggel sem lenne képes elintézni, és most itt problémázik nekem? Hagyjuk már, hagyjuk...
- Fenyegetsz? Nevetséges vagy, kislány. Vagy inkább... hm. - gondolkodtam el, majd odaléptem elé, és megérintettem a vállát.
- Látod? Én képes vagyok rá, ha nagyon akarom, hogy megérintsek valakit... de te... semmi nem vagy hozzám képest. És tudod mit? túlzottan is a fejembe másztál... testet akarok... és utána téged kaplak el először. - mértem végig tökéletes alakját.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 19, 2013 3:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- De azok az emberek, akiket megszállsz nem ártottak neked! - Emeltem fel kissé a hangom. Hogy lehet valaki ennyire beteg és elvetemült? Nem gondol arra, hogy hiába gyenge lelkeket száll meg, azoknak is lehet hogy van családjuk, barátaik, szerelmük, gyerekeit, olyan személyek és dolgok, amelyekért megéri élniük. Ő pedig tönkreteszi ezt egyetlen másodperc alatt: amikor beleszáll a testükbe mindig eltűnik. Csak Matthias marad és a szörnyű gondolatai. - A bosszúnak az a lényege, hogy azokon vegyél elégtételt, akik bántottak és ők már valószínűleg rég halottak... eltűntek és senkivel sem tudják már azt tenni, amit velük. Így csak ugyanolyan leszel, mint ők, egy cseppel sem jobb. Te is bántod az embereket. - Motyogtam elszörnyedve, de arra felkaptam a fejem, amikor megemlítette Elenát és a családját. Vámpír ide vagy oda, az én unokatestvéremet és a férjét, a gyerekeiket senki sem bánthatja. Még én sem... elvileg.
- Ne merj a közelükbe menni, megértetted? - Elég érdekesen jött ki, hogy fenyegetek egy szellemet, de semmi más nem jutott eszembe. Mégis mit mondhatnék? - Ők jó emberek, nem tettek semmi rosszat. Talán Damon vámpír, de most már normális.. Boldogok, gyerekeik vannak és szeretik egymást. Szép életük van és ebbe nem rondíthatsz bele. - Magamnak bevallottam, hogy rossz volt a tudat, hogy Elena egy vámpírt választott szerelméül. Féltettem az unokatesómat, ám mégsem mehettem úgy oda, hogy levadászom a férjét. Gondolnom kellet más tényezőkre is.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

Félreeső út

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-