Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 19, 2013 3:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

- De azok az emberek, akiket megszállsz nem ártottak neked! - Emeltem fel kissé a hangom. Hogy lehet valaki ennyire beteg és elvetemült? Nem gondol arra, hogy hiába gyenge lelkeket száll meg, azoknak is lehet hogy van családjuk, barátaik, szerelmük, gyerekeit, olyan személyek és dolgok, amelyekért megéri élniük. Ő pedig tönkreteszi ezt egyetlen másodperc alatt: amikor beleszáll a testükbe mindig eltűnik. Csak Matthias marad és a szörnyű gondolatai. - A bosszúnak az a lényege, hogy azokon vegyél elégtételt, akik bántottak és ők már valószínűleg rég halottak... eltűntek és senkivel sem tudják már azt tenni, amit velük. Így csak ugyanolyan leszel, mint ők, egy cseppel sem jobb. Te is bántod az embereket. - Motyogtam elszörnyedve, de arra felkaptam a fejem, amikor megemlítette Elenát és a családját. Vámpír ide vagy oda, az én unokatestvéremet és a férjét, a gyerekeiket senki sem bánthatja. Még én sem... elvileg.
- Ne merj a közelükbe menni, megértetted? - Elég érdekesen jött ki, hogy fenyegetek egy szellemet, de semmi más nem jutott eszembe. Mégis mit mondhatnék? - Ők jó emberek, nem tettek semmi rosszat. Talán Damon vámpír, de most már normális.. Boldogok, gyerekeik vannak és szeretik egymást. Szép életük van és ebbe nem rondíthatsz bele. - Magamnak bevallottam, hogy rossz volt a tudat, hogy Elena egy vámpírt választott szerelméül. Féltettem az unokatesómat, ám mégsem mehettem úgy oda, hogy levadászom a férjét. Gondolnom kellet más tényezőkre is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



A poszt írója Matthias St. James
Elküldésének ideje Szomb. Május 18, 2013 8:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

- Mégis kin álljak bosszút, ha nem az embereken? - kérdeztem úgy, mintha tudhatná a választ. Annyira fájt még mindig az emlék, hogy velem mi mindent tettek meg... a saját apám mi mindent tett meg velem, mint törvénytelen fiával. Ezerszer átkozom a napot, mikor gyermeket nemzett anyámnak. Engem. Annyi mindentől megkímélhetett volna, és most nem járna ilyenen az agyam.
- Áh... szóval van féltenivalód - mondtam gonosz vigyorral, ahogy a családjáról beszélt.
- Ja igen... az unokatestvéred talán? Annak a hülye vámpírnak a felesége... és a gyerekeik... hm... kecsegtető - mondtma elgondolkodva.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 16, 2013 9:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

- Ezért csinálod? - Vontam fel a szemöldökömet elszörnyedve. - Azért, mert téged is bántottak? Ez nem ok arra, hogy szerinted bűnös lelkektől elvedd a testüket és ilyen borzalmas dolgokat csinálj velük. - Csóváltam meg a fejem. Ez hihetetlen, de tipikus pszichopata vonás. Ha ő szenvedett, akkor más is... persze valószínűleg ő sem érdemelte meg kisfiúként, hogy bántsák, de... neki nem kellett volna ezt az utat választania.
- Csak hagyd békén a családomat... mindenkit, akihez közöm van. Kérlek. - Csúszott ki a számon. Nem akartam, hogy valakinek bántódása essen, mert ez az őrült átvette felette az irányítást.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



A poszt írója Matthias St. James
Elküldésének ideje Csüt. Május 16, 2013 6:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Szúrkálódott a kis hölgy. Ez azonben a legkevésbé sem érdekelt. Engem aztán nem lehetett ilyesmivel megfogni... bár örüljön, hogy nincs testem, mert még egy ennél durvább szó, és megtudta volna, milyen az én haragom. Bár nem... nem szoktam én haragos lenni. Inkább beteg. És beteg dolgokat csinálok az olyan csinos lányokkal, mint amilyen ő.
- Hm... - gondolkodtam el. - Nem... tudod... mikor én voltam szegény kisfiú, még élő fiú... rajtam élték ki mások a beteges vágyaikat. Ideje, hogy most én tegyem meg másokkal. És tudod mit? Már majdnem két évszázada remekül megy. - néztem végig rajta ismét. - Mit is mondtál? Nincs megszállható lélek a közeledben? Hm... ezt én majd letesztelem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 15, 2013 5:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Nem hittem volna, hogy idáig fajul a dolog. Egy őrülttel beszélgetek, miközben már magamról is kezdtem elhinni, hogy megőrültem. Látom őt, pedig Matthias csak egy szellem. Akkor miért? Miért pont én? Egyáltalán nem akarok szellemekkel beszélgetni, főleg nem olyanokkal, akik kényük-kedvük szerint megszállnak embereket, hogy emeletes ocsmányságokat és bűnöket kövessenek el a testükben.
Szavai kissé megrémítettek. Ugye ezzel nem arra akar utalni, hogy mostantól állandó látogatóm lesz? Mert ha igen, akkor nagyon gyorsan keresnem kell valami szellemirtót, mert ezt én nem fogom kibírni. A vámpírokkal még elbánok, de az itt-ott felbukkanó pszichopata halottak már az én képességeimet is meghaladják.
- Az én környezetemben senki sincs, akit megszállhatnál. - Jelentettem ki magabiztosságot erőltetve magamra. - A családom normális, a rokonaim nem olyan sérültek, mint te. - Szúrtam oda neki, bár nem hiszem, hogy ezzel annyira meghatottam volna. - De most már értem, hogy miért vált a hobbiddá az emberek megszállása és hogy miért vagy még mindig itt... túlságosan bolond voltál már élőként is. Fogadok, hogy már akkor is ennyire aberrált voltál. - Pillantottam rá gúnyosan és lenézően. - Nem tudtad teljesen kiélni a beteges vágyaidat, amikor még éltél? Szegény kisfiú... - Csóváltam meg a fejem, mintha meghatna a lehetséges története.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



A poszt írója Matthias St. James
Elküldésének ideje Szer. Május 15, 2013 6:53 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

- Szörnyeteg lennék? Jaj, nekem... szegény fejemnek... mit tettem? - kérdeztem olyan ironikusan, ahogy csak képes voltam rá, miközben úgy pislogtam rá, mintha maga a szentlélek szállt volna le hozzám, hogy jó útra térítsen.
- Tudod... az a probléma, hogy ha én egyszer felfigyelek valakire, akkor azt tényleg figyelem - jelent meg egy szomorkás vigyor a képemen, nem mintha bántam volna. Csak próbáltam együttérzést mutatni, hogy lássa, innentől az élete cseppet sem lesz könnyebb, mint ezelőtt volt.
- És biztosan a te környezetedben is van olyan, akit... könnyű szerrel meg lehet szállni - suhant végig az arcomon valami rettenetes.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 13, 2013 11:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Nem lesz ez jó... nagyon, nagyon nem... ez a hangsúly, ezek a szavak... a hátamon futkosott az hideg tőle. És én még azt hittem, hogy képes vagyok arra, hogy összefussak egy normális emberrel. Úgy látszik, hogy ez meghaladja a képességeimet, egyetlen épeszűvel sem tudok összeakadni.
Még a szó is bennem maradt... rengeteg nőt ölt meg... ártatlan nőket? Ez a férfi tényleg beteg, nem normális, egy állat. Ezt nem vagyok képes tovább hallgatni... egy családtag testében lemészárolta a fél várost? Azt hiszem, hogy szédülök.
- Te egy... szörnyeteg vagy. - Nyögtem és kissé hátrálni kezdtem. Nem kellett volna félnem tőle, hiszen csak egy szellem, de... ezek után én már nem számítottam semmi jóra. - Hogy tehetted ezt?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



A poszt írója Matthias St. James
Elküldésének ideje Hétf. Május 13, 2013 4:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

- Óh, szóval nem hallottad, hogy mi mindent műveltem Ricky testében? IGencsak kár... - fintorodtam el. Tehát nem jutottak el tetteim a világ minden sarkára, mint hír? Na nem baj... mondjuk pont az volt a lényeg, hogy néhány emberecskén kívül senki ne tudja. De hogy ez a családtag se tudja... pff...
- Nem olyan régen, és majdnem egy évig uraltam a testét. Eléggé sok nőt tettem el láb alól, míg a testében voltam. - vigyorodtam el kegyetlen szikrával a szememben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 11, 2013 9:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

- Azért könnyű ilyet kérdezni, mert ez a legnormálisabb kérdés, amit ilyen helyzetben fel lehet tenni. Mégis mi dolgok lenne még évszázadok után is az élők között? Szellemként? Hiszen így nem tudsz csinálni semmit. - Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem hagyja békén az embereket és miért kell, hogy megszállja őket. Nem lenne könnyebb megszállnia a túlvilágon és ott tovább létezni? Talán még olyanokkal is találkozna, akik hozzá hasonlóak. Sőt, biztos, hogy szerezne magának egy-két nem teljesen komplett ismerőst.
- A helyi... - Na ne, ez nem lehet igaz! Ő most Alaric-ról beszél? Megszállta őt? - Te megszálltad Alaric Salzmann-t? De mégis... mikor? Miért? Azon kívül, hogy szükséged volt egy testre. Ő nem hiszem, hogy bűnös lélek lenne. - Csóváltam meg a fejem. Alaric Elena anyjának a férje volt és ahogy hallottam, egyáltalán nem rossz ember.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



A poszt írója Matthias St. James
Elküldésének ideje Pént. Május 10, 2013 5:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

- Egy kívülállónak könnyű ilyet kérdezni. Miért nem lépek tovább? Egyszerű az oka.. mert még nem kell. még ninncs mindenem elintézve. S míg nem intézek el mindent, addig nem is szándékozom továbbállni. - sóhajtottam fel, és nézni kezdtem az elhaladó autókat kissé távolabbról.
- Kell egy test. Mert nélküle semmire nem megyek. Nemrégiben szabadultam ki a helyi ex töritanár testéből. - vigyorodtam el. Ez a csaj egy Gilbert. Biztos ismeri.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 09, 2013 12:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

- Bocs, csak nem vagyok hozzászokva, hogy igazából a levegőbe beszélek. - Egy kicsit összerezzentem, amikor meghallottam a hangját, de rögtön arrafelé fordultam, hogy Matthias ismét a szemeim elé kerüljön. Még mindig annyira szürreális volt ez az egész helyzet... bár a vámpírok, vérfarkasok és társaik jobban voltak? Dehogyis, sőt..!
Kérdésére mégis felakadt a szemem. - Nem ismerek egy olyan embert sem, aki szívesen adná neked kölcsön a testét. - Vontam meg a vállam, de azért nem volt laza a felfogásom. - Egyébként is... miért vagy még mindig itt? Mármint az élők között. - Tettem hozzá. - Miért nem... lépsz tovább vagy hasonló? - Kérdeztem rá arra, ami nagyon érdekelt. Hiszen a túlvilág gondolom nyitott előtte.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



A poszt írója Matthias St. James
Elküldésének ideje Szer. Május 08, 2013 11:49 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Követtem őt idáig. Zsebre vágtam volna a kezemet, ha tudnám, de eléggé hülye mozdulat sült volna ki belőle, és ezért inkább mellőztem a dolgot. Átnyúltam volna saját magamon.
- Mégis hol lennék, ha én kértem, hogy jöjjünk csendesebb helyre? - szólaltam meg ridegen. A hideg levegő kiváltotta belőlem ezt, és mondhatni, így voltam a valódi Matthias.
- Kellene nekem egy test... nincs valami tipped? - kezdtem el gondolkodni hangosan. Majd biztos ő fog nekem segíteni... hahhaha...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 05, 2013 10:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Óratorony

Hogy miért éppen ide jöttem? Fogalmam sincs, csak annyit tudtam, hogy itt nem bánthat. Mármint... egy szellem engem nem tudna bántani. Ő maga mondta, hogy romlott emberek testét veszi birtokba, én pedig minden voltam, de romlott ember nem. Ez a jelző nem illett rám és amúgy sem voltam egy félős kislány.
- Matthias! - Szálltam ki a kocsimból. - Itt vagy? - Kérdeztem. Nem láttam sehol...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 04, 2013 8:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Pokoli volt. Minden egyes perc. Az ember azt mondja pokol, de fogalma sincs mi is az amiről valójában beszél. Ééén megtapasztaltam a poklot. Éreztem minden egyes zsigeremben.. a sejtek nyúlánk rejtekében, a harc mindent felőrlő perceiben, és az érzés mikor az ember úgy érzi: halott. Belülről halt meg. A keze.. a lába még mozog, de a lelkét elnyelte a ködös és zsúfolt féktelen homály. Feladta... Ez a szó rejtőzött mindig is a fejemben. Keresztben és kasul, papírcsomóvá gyűrve össze, és valamiféle vigéc masszában megtestesülve ami folyton a szemébe köpte: egy semmi vagy. Egy halott. Összetört és elhagyatott, mint a rák.. ami felőrli az egész testet és neked nem marad más csakis a veszted.
Elhittem.. Nagyon sokáig éltem átszőtt gubóba zárva, elkeseredett? Inkább önsajnálat. Tehetetlen düh tombolt a mélyben, én mégis elengedtem. Minden egyes percet, már nem érdekelt. Sokáig nem érdekelt. Csak lehunytam a szemem, és befogott anyagtalan fülemben élveztem a csendet. Csak az adott kapaszkodót. Hogy ne őrüljek meg...

Nem tudom meddig tartott. Az elesett, nincstelen homály. Nem számított az idő, a percek.. napok.. évek? Nem tudom mi adott erőt. Talán az emlékek, hogy újra küzdjek. Talán a cél, amely szentesíti az eszközt, hogy végleg bevégezzem. Magammal rántsam. Hogy honnan tudtam? Nem tudtam. Bíztam benne. Ez volt az egyetlen amit tehettem. Ha hirtelen halok meg, talán nem lesz ideje hogy elhagyjon és valaki mást is tönkretegyen. Fürkésztem. A gondolatai között jártam-keltem.. az érzései.. a tettek.. mind egyre erősítettek a meggyőződésemben hogy ennek véget kell vetni. Ha halnom kell, hát boldogan halok vele. Felhőtlenül az elégedettségben hogy velem együtt távozik egy ilyen fékezhetetlen veszedelem. Eltökélt voltam. Többnyire. Küzdöttem. De ő volt az erősebb.. Minden egyes percben, de nekem tartanom kellett magam ahhoz amit elterveztem. Nem engedhettem, hogy bármit is megsejtsen, idő előtt. Rövid támadások.. Csak úgy néhanapján, alkalmanként, csak hogy teszteljem és nem is erősködtem, csak kerestem a mozdulatokhoz vezető rést az ellenőrzésen. Annyi elég lesz! Ha csak egy rövid időre is az irányításom alá vehetem a kezeimet, többé már nem hibázom. Ha újra a kezembe kerülhetne egy darab üveg vagy penge, nem a vérerek a legjobb megoldás. A szív.. megadón adja meg az utolsó dobbanást a létnek és hogy képes leszek e rá? KÉPES! A perc már előre itt villódzott a fejemben de jól tudtam, lesz mibe kapaszkodjak. Egy kép.. A feleségem! És két gyönyörű gyermek - akárcsak az én Elenám - jóléte. Megéri ez az áldozat. Egy élet.. hogy mindenki másnak nyugodalma legyen...


Túúúl sötét volt! És túúl éles az a fény a szememben. Hogy újabb játék? Megvoltam róla győződve. Ez az eszetlen mást se csinál csak szórakozik folyton és én remek lehetőséget láttam benne. Mégsem sikerült az amit elterveztem. Pedig milyen ragyogó lehetőség lenne! Félreállt. Megfogyott az újabb irányítás, vesztettem, és tudtam, hogy ez megint nem az én pillanatom. Elengedtem. És azután minden olyan hirtelen történt meg...

folyt. Rick testében, Kórház


A hozzászólást Rick elnyomott lelke összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 14, 2013 8:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Keresem :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◯ it's a great question
Hobbi & foglalkozás :
◯ i love playing in the sand
Humor :
◯ grotesque



A poszt írója Matthias St. James
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 28, 2013 9:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

~ Rick testéből ~

Ahogy újra megálltam a saját két lábamon, eleve olyan érzés volt, mintha... megnevezhetetlen. Számomra legalábbis. A fejemben újra bolond dallamok járkáltak, és őrjítő vigyor húzódott meg a szám körül. Istenem, hát ezt is megtettem. Elengedtem azt, ami eddig számomra a legtartósabbnak bizonyosodott. Kereshetek másikat. Pompás...
Nem egészen láttam, hogy az autót vezető sofőr mit tesz. Annyit láttam, hogy a test felé fordul, odasétál és a pulzusát keresi. Többé már nem számít.
Hátat fordítottam. Csináljon vele, amit csak akar. Ássa el, ha nem akar börtönbe jutni. Mert biztos vagyok benne, hogy meghalt. Remélem, hogy így van..

~Folyt valahol~
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 28, 2013 9:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

~ Ricky lakása ~


Épeszű ember nem jön gyalog egy ilyen autóútra. De hát... mióta számítok én épeszűnek? És mi több, ember se vagyok! Egy szellem vagyok, aki ural egy olyan testet, ami már szabadulni akar.. a másik lélek meg akar szabadulni tőlem, érzem, hogy erősödik napról napra. Ez egy őrjítő élmény annak, aki sosem tapasztalt még ilyesmit. De bonyolult tud lenni az emberi biológia. Magam is orvosnak készültem, elvégeztem az egyetemet, tudok erről mindent. De akkoriban a lélek útvesztői még tényleg útvesztők voltak. Nem volt Sigmund Freud, nem volt tudomány, mely az álmokkal, és a lellkekkel foglalkozott. Ez akkoriban betegségnek számított. Ha valaki sérült lelkiben.. akkor beteg. Elítélték, mint valami vesztes kutyát. Én egy félresikerült királyi poronty voltam. Akit bántottak... aki OKKAL lett ilyen aberrált állat.. nem vagyok képes elviselni többé azt, hogy valaki ilyen közel kerüljön hozzám, mint ez a másik lélek!
- Miért nem vagy képes végre megdögleni? - kérdeztem bedühödötten. - A test az enyém! Törődj bele! - ordítottam mint valami bolond. Az út szélén. Tipikus én. De mit érek el vele? Máskor én nem engedem, hogy külsősök hangját halljam. Ezúttla ez a belső én az, ki nem engedi, hogy halljon engem.
- És megdöglesz... meg... fogsz... dögleni... már nem érsz semmit! - sziszegtem az orrom alatt, majd megálltam és kisétáltam az út kellős közepére.
Vigyorogva meredtem az égre. A csillagokra. - Fogadnék, erre a halálra vársz már, nyomorult, félresikerült hülye! Valld be, hogy megváltás lesz számodra, ha végre meghalsz! - szűrtem ki a fogaim között, és már éreztem is magamon az autó lámpáját.
Félrevonultam. Még képes itt nekem megállni! Higgye csak azt, hogy normális vagyok... és ha ideér... ugrok... Alaric Saltzman most van... akkor már nem lesz többé!
Egyre csak közeledett... pár méter még. Ez az, gyere csak... törd szét az egész képét, öld meg! Légy most te a gyilkos, tedd tönkre méginkább ezt az életet! Addig engedd még, hogy uralkodjak, míg ez az autó ideért...
Majd ugrottam... csapódás... fájdalom... a hátam... a gyomrom... az arcom... mindenem... égett, fájt, sérült. Őrült fékezés... a test messzire repült... az út melletti útba gurult... de én ezt már külső szemlélőként figyeltem csak meg...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 20, 2013 7:05 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

****
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Vissza az elejére Go down
 

Félreeső út

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3