A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 1:11 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




Stefan and Rebekah
-



Rá mosolyogtam reményteljesen, hogy vére talán megadatik nekem az amit elvettek tőle, Stefan szerelme.
- Nem tudom, hogy lehetséges-e - húztam félre számat és olyan meg győzően alakítottam a tudatlant, hogy még jó magam is elhittem. Persze ez hazugság volt, pontosan tudtam, hogy vissza adhatja, de lehet szándékosan vette el vagy lehet megzavartam valami vuduban. Talán éppen készíteni akarta a mini Stefan bábut, hogy bele bökdössön pár jól el helyezett tűt. Kitudja mit akart az a vén banya. De a felsőért ölni tudtam volna olyan jól nézett ki, talán megölhettem volna, vagy meg tettem nem tudom. Fogalmam sincs mi lett vele, de be vallom őszintén nem érdekelt, a remény, hogy újra enyém lehet Stefan felbecsülhetetlen. Talán most már lesz saját családom és fehér kerítéses házam a kertvárosban. Ha gyermeket nem is hozhatok a világra majd örökbe fogadok egyet vagy akár többet és felneveljük őket, micsoda szép álmok ezek.
- Haza viszlek! - Préseltem ki ajkaim lágy szorításából a szavakat. Rá pillantottam ahogyan ott ült, olyan édes volt, és lehet, hogy már az örökre az enyém lesz.











Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 09, 2014 11:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Stefan ◌ Rebekah

[You must be registered and logged in to see this image.]
Láttam, ahogy a rémület kiül az arcára, mert fogalmam nincs, hogy ki vagyok én. Vagy éppenséggel, hogy ki is ő. Annak, már örülök, hogy legalább komolyan vesz és nem röhög továbbra is a képembe. De miután mesélni kezdett azt hiszem én voltam az, akinek engedélye volt ahhoz, hogy nevetésben törjön ki. Azonban én mégsem tettem. Egyszerűen csak figyelmesen hallgattam és néhány helyen a homlokomat ráncoltam. Amin leginkább fennakadtam, hogy azt állítja vámpír vagyok. Jó vicc, de tényleg. Meg aztán jött valami boszorkány história. Talán nem én vagyok az, akinek elmentek otthonról, hanem ő. Az is lehet, hogy tényleg valami beteges nőszemély, aki egy általa alakított világban él. Ehhez viszont túlságosan is komoly volt. Nem lehet, hogy összehazudott volna ennyi mindent. Vagy mégis? Nem tudom. Ha tudnék valamit, akkor valószínűleg sokkal másabban zajlana ez a beszélgetés kettőnk között. De sajnos emlékek hiányában nem tudom, hogyan kellene viszonyulnom hozzá és a hallottakhoz. Azt pedig végképp nem tudom, hogyan kellene viszonyulnom hozzá a hallottak után. Az egész egy rakás hülyeségnek hangzik. Sőt őrültség. Vámpírok? Meg a testvérétől származik úgymond a vérvonalam? Na, jó ez nekem mára túlságosan is sok. Haza akarok menni. Már, ha egyáltalán van otthonom és nem egy útszéli csöves vagyok.
Felkaptam a fejemet arra, hogy a szerelme vagyok. – Akkor te meg én..? – Igazán kellemetlenül érzem magam, hogy nem emlékszem rá. Emlékeznem kellene arra, hogy egy ilyen gyönyörű nőhöz közöm van. A nevemre és minden másra is emlékeznem kellene. Egy boszorkány? – Az a boszorkány, aki ezt tette velem nem adhatná vissza az emlékeim esetleg? – Érdeklődtem, hiszen tényleg kíváncsi voltam, hogy milyen életünk volt együtt.. Abból, amit elmondott nem volt egyszerű, de pont ettől olyan jó. S, ha lennének róla saját emlékeim még sokkal jobb lenne.



Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 02, 2014 1:09 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




Stefan and Rebekah
-



Figyeltem arca minden rezdülését ahogyan rám nézett a szép csillogó tenkintetével kezdtem egyre jobban megrémülni, és ez azt hiszem nagyon is ki ülhetett az arcomra. Kezét még mindig fogtam és hüvelykujjammal simogattam kézfejét.
- Én vagyok az Rebekah. - mondtam, majd kerestem némi reményt csillogó tekintetében, de nem találtam. Nagy levegőt vettem és bele kezdtem.
- A neved Stefan Salvatore ....- elmeséltem neki, hogy ő egy régi vámpír azt, hogy én és a testvéremtől származnak a vámpírok, elmeséltem neki, hogy hogyan találkozott Klaussal, hogy kitörölte az emlékeit, és azt is, hogy mennyire szerettük egymást, de Elenáról egy szót sem tettem se Katherinről. Elmeséltem neki továbbá azt is, hogy egy boszorkány kiakart szúrni vele azt hazudtam okát nem sejtem. És ekkor még nagyobbat hazudtam.
- Te vagy az én szerelmem Stefan.. tudom, hogy sok neked így ez egyszerre, de így van. - suttogtam lágyan, majd szemét kerestem pillantásommal és arcára emeltem a kezem, majd azt is simogatni kezdtem.
- Talán annyit érezhetsz, hogy bízol bennem és ez jelenthet valamit nem? - kérdően pillantottam rá, életemben nem voltam ilyen, de lehet nem jön vissza többé és nekem Stefan volt az akiért mindig is odáig voltam.












Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 30, 2014 9:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Stefan ◌ Rebekah

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ennyire humoros alak lennék, hogy ilyesmivel viccelődnék? Nem tudom, hiszen fogalmam nincs ki vagyok, de ezek szerint ő ezt kinézi belőlem. Érdekes fazon vagyok az egyszer biztos. Felnevetett konkrétan hülyének nézett aztán, mikor tekintetünk végre találkozott leesett neki, hogy én egyáltalán nem viccelek. Halálosan komolyan kérdeztem. Mégis miféle poén sülhetne ki abból, hogy na, mégis ki vagyok? Jó valószínűleg több ezer, de most nem ez a lényeg. Kicsit jobban éreztem magam, mikor félrehúzódott. Megfogta a kezemet és nem húzódtam el, hiszen úgy tűnt bízhatok benne. Nem tudom, hogy jól teszem-e de mivel nem emlékszem semmire nem is most fogok megvilágosodni. Nincs az emberek homlokára tapasztva, hogy megbízható, kedves meg minden ilyesmi, szóval most csak egy megérzésre kell hallgatnom. – Milyen ribanc? Mellesleg azt hiszem én is örülök. Bemutatkoznék, de.. Stefan? Nekem ez sokat nem mondd, szóval.. – Megvakartam a tarkómat és egyáltalán nem éreztem, hogy leütöttek volna vagy bármi ilyesmi. Azonban a fejem valami iszonyatos rendellenséggel sajgott. Képtelenség megmagyarázni. Olyan, mintha belülről akarna felrobbanni. Apró tűk szurkálják a koponyámat olyan fájdalmat okozva, amit nem igazán emlékszem, hogy valaha is lett volna „lehetőségem” érezni.


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 27, 2014 12:10 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




Stefan and Rebekah
-



Stefan értetlen viselkedése kezdett engem aggasztani az még inkább amikor feltett valami kérdését.
- Ugyan Stefan.- nevettem fel, majd rá pillantottam széles mosollyal. Ahogy belenéztem szinte üres tekintetében láttam, hogy nemviccel.
- Úristen te nem viccelsz. - ez volt az a pillanat amikor félre húzódtam, ajtót még mindig bezárva tartottam.
- Mit tett veled az a ribanc? - néztem ré értetlenül, majd megfogtam a kezét.
- A nevem Rebekah Mikaelson, vicces, hogy be kell mutatkoznom. - mosolyogtam rá.
- Semmire nem emlékszel? - kérdeztem. Szóval nem leszek a nagy megmentő, aki meg kapja szíve hölgye helyet urát, hiszen Silastól idáig jöttem.












Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 26, 2014 1:34 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Stefan ◌ Rebekah

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudtam, hogy ki vagyok én azt meg végképp nem sejtettem, hogy ki ez a gyönyörű nő mellettem és mégis hova visz engem. Kerestem a válaszokat a fejemben, de olyan volt, mintha egy falnak ütköznék akárhányszor emlékezni próbálok úgy igazából bármire.. Nem tűnt vérszomjasnak a mellettem vezető szőkeség, de nem tudhatom, hogy mi is rejlik e gyönyörű külső mögött. Jó emberismerő lennék? Tudja a fene. Nem tudok semmit. Csak azt, hogy ki akarok szállni ebből a kocsiból és ki akarom deríteni, hogy ki vagyok én. Bár lehet, hogy ő meg tudja válaszolni ezeket a kérdéseket. Mégis az, hogy egy kocsiban voltam eszméletlenül és a fejem csak úgy sajog nem sugall számomra semmi jót sem.
– Ki vagyok én? – Nem vagyok benne biztos, hogy a legjobb ember kérdezem erről a dologról, de most jelen pillanatban ő az egyetlen reményem. Lehet, hogy eszméletlenül voltam a kocsijában, de ugyanakkor mivel nem hajlandó megállni és az ajtón még ha akarnék se tudnék kiugrani nincs más, akihez fordulhatnék? Hacsak valaki nem bújt el valahol a kocsiban. Esetleg a csomagtartóban még egy eszméletlen alak.. Ki tudja. Én biztos nem. Azt sem tudom, hogy jelen pillanatban mégis mit gondoljak.



Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 26, 2014 12:58 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




Stefan and Rebekah
-



Nyomtam a gáz pedált és örültem, hogy végre meg mentettem Stefant. Rá pillantottam mosolyogva, hogy fogjuk rá épségben van. A fák csak úgy haladtak el mellettünk, egyre gyorsabban és gyorsabban. Bex lassítani kéne gondoltam magamban, majd rá tapostam a fékre finoman. Hirtelen meghallottam Stefan hangját.
- Mi, dehogy állok meg nyugodj meg. - nem értettem miért akarnék megállni, megmentettem, mi van, ha a boszi éppen üldöz minket. Elviszem New Orleansba ott biztonságban lesz. Bezártam a kocsit, hogy ne csináljon semmi hülyeséget, majd felváltva néztem őt és az utat.
- Mi van veled? - kérdeztem rémült tekintettel, nem értettem mi lelte, úgy nézett rám, mint egy vadidegenre aki éppen gyilkon készül.












Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 20, 2014 10:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Stefan ◌ Rebekah

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom, hogy mennyi ideig lehettem eszméletlen. Arra sem emlékszem, hogy elvesztettem volna az emlékezetem. Igazából semmire nem emlékszem. Arra sem, hogy ki vagyok vagy, hogy éppen merre tartok. A fejem az ablaküvegnek támasztva én pedig pislogok párat. A fejem rettentően fáj. Oldalra pillantok a vezetőülés felé és felfedezek egy szőke szépséget, de nem emlékszem rá. Arra sem emlékszem, hogy ki vagyok én vagy, hogy kerültem ide. Nem emlékszem az ég egy adta világon semmire sem!
Mivel fogalmam nem volt, hogy kihez van szerencsém a vezetőülésnél jobbnak láttam, ha a lehető leghamarabb kikeveredni innen. – Húzódj félre. – Nem tudtam, hogy milyen kapcsolatban állok vele csak reméltem, hogy nem éppen ahhoz az emberhez szólok így, aki el akar engem rabolni. Bár ki a fene akarna engem elrabolni? Erre a kérdésre egyszerűen tudnék válaszolni, ha lenne akár csak egy kis halovány fogalmam arról, hogy mégis ki a franc vagyok én. Nem értem, hogy miért nem emlékszem. De, ha érteném akkor valószínűleg eleve emlékeznék. Értelmes gondolataim vannak, de komolyan.


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
ԅ S W E E T, darien
ԅ C U T I E, aaron
† Kedvenc dal :
H A P P Y ending
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls
† Humor :
ԅ what?!



Adélaide Betranche ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 04, 2014 11:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Adelaide & Thayer

► MY CHILDISH MOOD ON

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom, hogy mi lesz a jövője a Neal-el való kapcsolatomnak. Egyértelműen az lenne a legjobb, ha a lehető legtávolabb tartanám magamtól. Ezt kell tennem ahhoz, hogy megvédhessem. Mégis mi mást tehetnék? Nincs más megoldás. Viszont most már tudja, hogy miért mondtam azt, amit mondtam, hogy az a felső amin kiakadt csak Thayer-é.. Hogy az egész dolgot csak kitaláltam. Annyira fájt, hogy ellöktem magamtól, de ezzel talán megmentettem az életét. Nem hagyhatom, hogy miattam legyen valami baja. Egyszerűen nem tudnám elviselni.
S mostanában egyre gyarapodnak a nevek a bizonyos kiket kell megóvnom a saját bajomtól listán. Ott van Thayer most pedig Aaron.. Neal is. Nem rángathatom bele őket az én zűrös életembe. Az én bosszúm Milena-val szemben az én bosszúm és nem kell nekik is belefolyniuk.
Nem volt kedvem kocsival kimenni.. Az csak hátráltatott volna. Jobb szeretek éjszaka a friss levegőt élvezve sétálni. Amúgy sem vagyok az a típus, aki oda ér időre, de most tényleg igyekeztem. Úgy tűnik, hogy kezdem magam mögött hagyni a régi énemet, amióta a városba érkeztem. Ez pedig nem mondható olyan szörnyű tulajdonságnak. Legalábbis szeretném azt hinni.
Mikor megláttam Thayer-t feltörekedett bennem a gyerekes énem és a háta mögé lopakodtam. Tudom, hogy nem a legjobb ötlet az egész, de remélem még azelőtt felismer, hogy kitekerné a nyakam. Bár nem kell engem sem félteni. Meg tudom magam védeni. Pár lépés választott csak el tőle, amikor ráléptem egy faágra és az egy reccsenéssel kettétört. Pedig, már majdnem sikert arattam.


242 ZENE  MEGJEGYZÉS [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 04, 2014 6:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Adelaide & Thayer
Már besötétedett. Hozzászoktam az évek alatt, hogy az éjszaka gyakran a szabad ég alatt érkezik meg hozzám... gyakran bámultam a csillagokat, próbáltam közhelyesen megállapítani hogy melyik formál csillagképet, de mindez közel nem volt olyan szórakoztató tevékenység, mint amilyen gyerekként tűnt a tévében. Nem ilyen családban nőttem fel amúgy sem.
Korán jött el az éjszaka. Csak felsóhajtottam, és megtámaszkodtam az egyik fatörzsben. Figyeltem az érkező, majd távozó autókat. Egyesek a halál várát látogatták meg.. turisták. Nem tűnik fel nekik, hogy itt a legnagyobb a halálozási ráta? Nevetséges. A távozók pedig.. róluk nem volt véleményem. Közöttük akartam lenni én is. Elmenni innen. De amíg nem szerzek elegendő információt.. és nem tudom, hogy Adelaide biztonságban van. Nem vagyok nyugodt. Ezért is hívtam fel őt, hogy találkozzunk a főút mellett. Innen nem messze van egy kis kávézó.. de minket ismerve, itt is tökéletesen el tudunk beszélgetni.
Az órámra néztem. Még nincs késésben. Adelaide mindig adott a formaságokra.. általában! Azt nem mondom, hogy mindig. Nyilván függött ez a szituációtól is.

Δ ©


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Botladozva ♌
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
† Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
† Humor :
scary ♌



Gillian H. Andrews ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 05, 2014 9:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Harmony & Damien


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 22, 2014 8:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Harmony&DL

Mosolyogva reagáltam bemutatkozására, majd én is megismételtem. - DL - Biccentettem, mintha csak most mutatkoztunk volna még csak be. - Aranyos a neved. - sóhajtottam kellemesen, majd folytattam. - Adjunk egy próbát a sorsnak ha már így összehozott minket, én amondó vagyok, végül is az életünket a lehetőségeink határozzák meg. Azok is, amiket elszalasztunk, hát ne hagyjuk veszni. - pillantottam bíztatóan rá. - Ti, nők annyit tudtok gondolkodni feleslegesen. Már előre aggódtok olyan dolgok miatt, amik meg sem történtek. És persze rágódtok a múlton is, ami már rég elmúlt. Egy olyan álomvilágban éltek, ahol a dolgok már, vagy még nem léteznek, s közben elszalasztjátok az egyetlen lehetőségeteket: a jelent. - forgattam meg a szemem. - Már nem mintha okoskodni akarnék vagy ilyesmi, ez távol álljék tőlem, de akkor is. - indultam az autóm felé, majd visszapillantottam rá. - Nos? - néztem vissza vállam fölött a csinos hölgy sziluettjére, és végül visszafordultam felsőtestemmel. - Megmondom a frankót, nem igazán vagyok városi, szerintem jobban járnánk, ha kegyed vezetne, ha benne van. - kacsintottam rá. Hihetetlen, hogy rábíztam a vezetést. Nem szoktam bizalmaskodni.Az embernek joga van ahhoz, hogy titkai legyenek. Joga van ahhoz, hogy megőrizze életének azokat az intimitásait, amelyek csak rá tartoznak. Ez nem becsapás, ez nem bizalmatlanság. S ha valaki mégis így értékeli, az a fél, ő nem bízik a másikban, amikor egy teljes életet ellenőrzés alatt akar tartani. Merengtem magamban, amíg a visszapillantó tükröt fürkésztem, vajon mi lesz a következő lépése.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Botladozva ♌
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
† Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
† Humor :
scary ♌



Gillian H. Andrews ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 22, 2014 9:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Harmony & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ez egyre furcsább, és meredekebb. Ilyenkor mindig meglátszik, hogy mennyire nem járok emberek közé, és azt hiszem, hogy a tanácstalanságom ezt kristálytisztán tükrözi. Legalábbis... ebben majdnem teljesen biztos vagyok.
- Sajnálom... - bukott ki belőlem, mikor szóvá tette, hogy nem kellene önöznöm. Vagyis, burkoltan erre célzott. Nem hiszem, hogy valaha képes voltam egyből tegeződni, hiszen nem sok időt töltöttem emberek között egész életemben. Mindig volt egy veszélyforrás, melyet nem léphettem át, és ezt egyesek pontosan tudták. Ez a férfi viszont nem tartozott közéjük. Igaza van, két perc alatt aligha tudnánk megítélni bármit. És talán itt az ideje annak, hogy ezen én is változtassak kissé. Elvégre ő nem vámpír. Már nekem támadott volna, ha így lenne. Nem, ő olyan, mint én. Legalábbis a fajtáját tekintve. Ebben egészen biztos vagyok. És remélem, hogy nem tévedek, mert akkor... kudarc. Ismét.
- Igazad van. - köszörültem meg a torkomat ismét pironkodva. Lehet, hogy egyes férfiak ki nem állhatják azokat a nőket, akik egyfolytában ilyesmit csinálnak, de mit tehetnék? Én ilyen zavarbaeső típus vagyok.
- A nevem Harmony. - nyújtottam felé a kezemet egy barátságos mosoly társaságában, és közben nyeltem egy aprót. Eléggé kínos részemről az egész. Hiszen egyértelmű, hogy... nem tudom szavakkal elmondani, mi kavarog a fejemben. De ő szimpatikusnak tűnik. - És talán így van. De... szóval én meglehetősen unalmas fajta vagyok. Míg te... olyan élettel telinek tűnsz. - mondtam apró keserűséggel mosolyomban.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 19, 2014 8:16 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Harmony&DL


- Ön?? - húztam fel szemöldököm, és összefontam mellkasomon a karjaim. - Most akkor ennyire papás vagyok? - néztem teljesen értelmetlen fejjel. - Remélem csak viccelsz velem. - mosolyogtam biztatóan. Továbbra is biztató pillantásokat küldtem felé, és tulajdonképpen valami féle büszkeség is volt bennem, hogy meg tudtam csinálni az autót. Mert akik büszkék arra, hogy szabályos rend van az íróasztalukon, soha nem tapasztalják meg azt az izgalmat, hogy megtalálnak valamit, amiről azt gondolták, hogy menthetetlenül elveszett.
Gesztusaiban a lány az első nagy szerelmemre emlékeztetett, mégsem ez volt az, ami megfogott benne. Ha értek egyáltalán valamihez, a szerelem az. Nincs ebben semmi különös, én mégis büszke vagyok rá. Úgy tanultam meg, ahogy egy kóbor kutya tanul úszni: a pusztulásra ítélt kölykökkel együtt durva zsákba gyömöszöltek, sebes folyóba vetettek. Az egyetlen, aki minden várakozás ellenére túlélte, én voltam. A fuldoklók halálsikolyával a fülemben meg kellett tanulnom szeretni. Nem merültem el. Elértem a túlsó partot. Tudok szeretni. Mások szívükben hordják bánatukat. Belülről, láthatatlanul emészti őket el. Én úgy menekültem meg, hogy bánatomat kívül hordom: hadd lássa mindenki. Nem kötök új szerelmet, nem kell kapcsolat...egyenlőre. Gondolataimból halkan csilingelő hangja rántott ki.
- Nézd, ezt nem nevezném igazi randinak, mivel még a nevedet sem tudom. - kezeltem könnyedén a zavarba ejtő perceket...nehéz volt zavarba ejteni. - Nevezzük inkább egy megbeszélésnek. - nevettem hangosan. - És általában a kétszemélyes megbeszélések jól végződnek...- nevettem félmosollyal az arcomon, de éppen annyira csak, hogy félreérhető legyen.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Botladozva ♌
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
† Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
† Humor :
scary ♌



Gillian H. Andrews ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 17, 2014 8:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Harmony & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kezdett valami olyasmi kialakulni, amire nem számítottam. Mintha csevegni próbálna velem...! Ami nagyon furcsa, mert velem nem sokan beszélgetnek. Kívülállónak nézek ki, ezt gyorsan leszűrik, segítenek nekem, majd gyorsan lelépnek és vége. Ennyi volt a nagybetűs ismerkedés.
- Köszönöm. - tettem hozzá zavarba jőve, miközben egy kóbor hajtincset a fülem mögé túrtam, és nagyot nyelve egy szégyenlős mosolyt villantottam felé, miközben láttam, hogyan sétál oda a kocsi elejéhez, és kezdi el az igazán férfias tevékenységét.
Valamit igazgatott ott belül, majd amikor pár perc elteltével lecsukódott a kocsi fedele, rögtön odasétált a volánhoz, és beindított a kocsit. Ami csodák csodájára tényleg működött, és ezen azt hiszem, eléggé meglepődött, bár talán tényleg értett hozzá, én legalábbis... kinéztem belőle.
Meglepetésem gyorsan elmúlt, és rögtön mosolyogni kezdtem. - Ön egy... egy életmentő! - bukott ki belőlem valami furcsa lelkesedéssel, és rögtön éreztem, hogy kezd oldódni az a furcsa rideg szokásom. Pedig nem szoktam közel engedni magamhoz senkit, ő viszoint egy tündér. Nem fog bántani. Legalábbis azt hiszem.
- Öhm... - kuncogtam fel. - Ez egy burkolt... "randi"-kérés? - kérdeztem, miközben ujjaimmal a levegőbe macskakörmöztem. Jó ég, ezt tényleg én mondtam? El sem hiszem. Hiszen öt perce ismerem, és máris ilyesmi jut eszembe? De hülye vagyok!!



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 10, 2014 9:36 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Harmony&DL

Elmosolyodtam furcsa gondolatmenetén. A vámpírok tudják, mik vagyunk a vérünk miatt, a tündérek tudják, mik vagyunk a vérünk miatt, a boszorkányok szintén tudják...akkor miről beszélünk? Miért tagadjam ki is vagyok? Egyszerrűbb mint magában taglalni az ember fiának, hogy mi is ő, vagy éppen ki is ő. Ezért csak egy félmosollyal reagáltam le első gondolatait.
És a sztereotípia, miszerint a férfiaknak érteni kell az autószereléshez nevetésre késztetett. Felnevettem, és összefontam mellkasomon a kezeimet, de mégis biztató pillantással meredtem a szépséges teremtésre. - Oké, nem vagyok egy autószerelő zseni - halkultam el a mondat végére, majd nyomtam meg a következő felét -, de azért csináljuk.- kacsintottam rá közvetlenül, ezzel megpróbálva oldani a feszültséget, ami kicsit kezdett burjánzani. Hogy a helyzet vagy az emberek miatt, hát azt végképp nem tudom. - Hiszen a megmentő jelen esetben én vagyok...- néztem teátrálisan körbe, majd a kocsihoz léptem. Előre mentem a vezető üléshez, és megpróbáltam ráindítani, de az autó csak döcögő, morgó hangokkal jelezte, nem szándékozik. - Biztosíték... - mormoltam orrom alatt, majd felnyitottam a motorháztetőt, előre hajoltam, és az össze biztosítékot ellenőriztem, megmozgattam, és ami beégett azt ki is cseréltem, majd becsuktam a biztosítéktartó fedelét. Visszamentem a vezető üléshez, és tulajdonképpen csak reménykedni tudtam, hogy beindul. A következő perceken magam is meglepődtem. A kocsi halkan berregő hanggal elindult. - Na, igaz magam is meg vagyok lepve, de az volt a baj, amit gondoltam - törölgettem a kezem egy tisztító nedves kendőbe. -, ha máskor nem indul akkor vagy fel kell hívnod - kacagtam kihívóan - vagy egy kávé mellett esetleg el tudom mondani, hogy mi volt a baja - mosolyogtam kajánul, majd a kocsimba dobtam a koszos kendőt.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Botladozva ♌
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
† Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
† Humor :
scary ♌



Gillian H. Andrews ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 07, 2014 7:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Harmony & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az autó egyre csak közeledett, míg én azt sem tudtam, hogy mit csináljak: maradjak, vagy pattanjak be a saját kocsimba, és játsszak hülyét, mint aki nem lát és hall semmit, ami nem a saját légzése. De aztán nem tudtam cselekedni. Olyan volt, mint valami fejben eldöntött blokk, és egy pillanatra teljesen meglepődtem azon, ami körülöttem zajlott ebben a momentumban.
- Hát... - nyeltem egyet, mikor meghallottam a bevezető szavait. - Nagyon bátor vagy, hogy így... az orromra kötöd, hogy mi vagy. - nyeltem újabbat, de hát egyértelmű volt, hogy ő is érzi, mi vagyok. Méghozzá egy és ugyaanazon fajból származunk. Kétlem, hogy más esetben csak úgy az orromra kötötte volna, hogy mi vagyok és ki vagyok. Bár inkább a mi vagyok - részt akarjuk taglalni, nem pedig mást. Tehát... jobb, ha most ebbe mélyedünk bele.
- Öhm, ami azt illeti... baj van... méghozzá nem is kicsi. Lerobbant a kocsim. - jelent meg a tipikus mosoly az arcomon, ami arról árulkodott, hogy ebben a pillanatban ritka elcseszettnek éreztem magam, hogy még ehhez sem értek.
- És elég nehéz itt állni... várni a megmentőre. - mondtam egy kínos mosoly kíséretében.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 25, 2014 9:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Harmony&DL


Tényleg kell egy nagy ház, egy gyors autó és ezer gyönyörű szexpartner? Tényleg szükségem van ezekre a dolgokra? Vagy csak belém nevelték, hogy akarjam őket? Ezek a dolgok tényleg jobbak, mint azok, amelyekkel már rendelkezem? Vagy csak belém nevelték, hogy mindig elégedetlen legyek azzal, amim van? Talán valami varázslat hatása alá kerültem, ami azt sugallja, hogy soha semmi nem elég jó?- meredten bámultam ki autóm szélvédője mögül. Nem tudom, hogy miért kerültem ide, és igazán azt sem tudom, hogy mi a célom ezzel az egész útkereséssel. A félhomályban egy másik autó sziluettjét ragadtam ki a semmiből, ami mellett egy lány állt. Tűnődve mértem végig a csinos teremtést, akinek energiái elöntötték a belsőmet. Éreztem már korábban is ilyet...fajtámbéli.  Jobbra húzódtam, és elé álltam a kocsimmal. Vártam pár másodpercig, majd hajamba túrtam, és kiszálltam a kocsimból.
- Szia! - sóhajtottam végigmérvén a hölgyet, majd közelebb sétáltam. - DL vagyok, tündér. - vágtam bele kertelés nélkül. Hova tagadjam? Ő is érzi, és én is, így gyorsabb az egész, minthogy eljátsszuk a te ki vagy én ki vagyok részt. - Baj van, vagy csak az élet nehéz? - néztem rá felvont szemöldökkel.Ilyen a világ. Már nem beszélhetünk a személyes találkozás varázsáról. Ha tetszeni akarok valakinek, elmegyek új göncöt venni, csináltatok új frizurát. Ez a helyzet, és kész. De már egyszerűen az egészbe belefáradtam, már nem akarok tetszeni, nem akarok friss lenni, és ezt a második vezetéssel töltött nap után ne is várja el tőlem senki.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Botladozva ♌
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
† Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
† Humor :
scary ♌



Gillian H. Andrews ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 25, 2014 8:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Harmony & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom, mit kerestem itt. Hisz nem volt szokásom elhagyni a várost. Sokan tudták, hogy miért vagyok inkább magamba forduló egyéniség. Arról egyszer sem tehettem, hogy tündérnek születtem, és a vérem ezerszer vonzóbbá vált minden vámpírnak, mint egy sima emberé... nem egyszer szívtam meg amiatt. De legutóbb... istenem, egy igazi ősiben csalódtam! Elijah Mikaelson, aki állítólag bizalomra érdemes, és benne tényleg meg lehet bízni... Ő akart engem megcsapolni. Nem tudom elhinni, hogy ez így történt. Egyszerűen... felfogni sem vagyok képes. Meg kell tennem mindent, hogy megszüntessem ezt az állapotot. Mindent meg kell tennem, mert nem maradhatok sokáig egy valódi vámpír mágnes...
A fejemben ismét előugrottak a régi szép napok Damon oldalán. Ő mindig megvédett. De Elenának hála, immáron rá sem számíthatok. Mindent megtettem, de neki mégsem voltam elég. Ki vagyok én, hogy az igaz szerelem útjába álljak? Márpedig az övéké az... ezért sem tudok haragudni sem Elenára, se Damonre... hiszen utóbbi megcsalt, de inkább derült ki akkor, mintsem aztán később, mikor talán már több van közöttünk.
Megtorpantam, ahogy hangot hallottam magam mögül. Csak levegőzni álltam meg az autóval, de biztosra vettem, hogy van itt valaki... és ugyan a hang forrása nem két lábon, hanem autóval érkezett, de... az út végén megpillantottam egy autót, az érzéseim pedig felerősödtek: szinte tudtam, hogy egy fajtámbéli közeledik...



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 27, 2014 8:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Rebekah + Katherine


[You must be registered and logged in to see this image.]

- És elárulnád, hogy ezt mégis, hogy képzelted, amikor az az életcélod, hogy nyomorék emberré válj? – nyögtem a nyakamat fogva. Még mindig ledöbbent, milyen ostoba ez a nő. – Úgy gondolod Stefan csak azért válna halandóvá, hogy veled élhesse le az életét? – húztam tovább az agyát, mert felettébb jólesett. – Nem kellesz neki, fogd már fel. Nem kellesz senkinek. – csóváltam a fejem és gunyorosan rávigyorogtam.
Amíg ő szenvedett a fakaróval, addig én felpattantam és megidnultam az autója felé. Jó tervnek tűnt. az is volt, csak a sors nem úgy kívánta, hogy én akkor és ott megmeneküljek. Cseszd meg, sors! Majd én ismételten keresztbe teszek neked. Hisz oly sokszor próbált már megölni, megtisztítani tőlem a földet. Sosem sikerült.
- Én viszont befejeztem. – vágtam rá, majd azzal a lendülettel kaptam le villámgyorsan a tűsarkúm és szúrtam bele a nyakába. - Érezd magad megtisztelve. A kedvenc Jimmy Choo-m van éppen a nyakadban. - hadartam el gyorsan, miközben már szedtem is a lábam. Ez majd elintézi egy időre. Addig biztos, amíg megszökök.
A másik cipőt lerúgva a lábamról futottam egyik lábamra sántítva a kocsijához.
- Az a pár cipő pedig a megelőlegezett karácsonyi ajándékod. – sziszegtem a két fogam között, majd remegő végtagokkal, de biztosan tapostam a gázra, hogy a lehető leghamarabb eltűnhessek a látóköréből.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Köszönöm a gyepálást!  :033:   :szivi: 
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 27, 2014 1:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Katherine


Ez túlélő? [You must be registered and logged in to see this link.]







Szívásom erejét csak növeltem, és növeltem. Nagyon akartam az emberi létet, Stefan ezzel a kis hisztérikával akart lenni, hát tessék. Gondolat azért jól esett, hogy még se ment hozzá és Stefan miért volt ilyen ostoba, hogy felmerte neki tenni azt a nagy kérdést? Hirtelen egy mély fájdalom hasított belém, hasamon átszúrt fadarab eltántorított a további vérivástól és elszállt mindenem, tudtam 4 vagy 5 szívás nem számít és benne maradt a gyógyír. Magasarkumban tipegve hátráltam néhány lépést és felnyögtem a fájdalomtól, majd kihúztam lassan a hasamból kiállt fadarabot.
- Tudom, hogy Elenát keresi benned csak, de megígérem neked Katerina Petrova, hogy ő engem fog szeretni és nem pedig éged. – kiáltottam a menekülő nőre, aki botorkálva futott a kocsim irányába. Hasam nagyon lassan, de kezdett össze forrni, talán azért, mert régen táplálkoztam. Előtte teremtem és megragadtam a kezét.
- Még is mit képzelsz hová mész? Még nem fejeztem be. – mondtam, majd ismételten a szemem vérben forgott, kidülledtek ragadozó szemfogaim és a nőbe akartam harapni, de hirtelen megláttam az arcát és láttam benne a félelmet és a gyengeséget, egy percre belenéztem mély barna szempárba és gyönyörködtem ebben a kis csodában.





Reag szám.: 187 Jegyzet.: Végre játszunk :$Zene.: NOPE
►▼▲
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 21, 2014 9:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Rebekah + Katherine


[You must be registered and logged in to see this image.]
Amilyen eszes vagy még bóknak is veszed, ha azt mondom, hogy inkább te, mint Klaus. – motyogom egy bűbájos mosoly kíséretében. – A bátyád valamivel okosabb és már számtalanszor elmenekültem előle. Mit gondolsz, majd pont te tudsz megállítani? – vonom fel cinikusan szemöldököm. – Ne haragudj, nem tehetek róla, sziklaszilárd előítéleteim vannak a szöszikkel kapcsolatban. – mondom egy csipetnyi megbánás nélkül.
Silas nevére felkapom a fejem és arcizmaim irányítás nélkül egy ijedt fintorba mozdulnak. Félek tőle, naná! Bolond, aki nem teszi. És még rosszabbul ért, amikor megtudtam, hogy Stefannak adja ki magát. Sebaj, végülis ha szembe véletlen összefutok vele, akkor nagy valószínűséggel Silas lesz az, ugyanis Stefan kristálytisztán a tudtomra adta, hogy nem akar látni. Nem túl szép.
- Most kivételesen minden szavam igazság. – vigyorgok felettébb önelégülten a féltékeny Rebekahra.
Válaszra nyitom a szám, hogy valami cifra és gúnyos megjegyzést vágjak hozzáújra, de helyette egy hangos, fájdalmas üvöltés hagyja el a számat. Az ősi szöszi a vállamra és a kezembe szúrt egy elszórt fadarabot, ami nyomán olyan fájdalmaim keletkeztek, hogy azt hittem mentem ott hagyom a fogam. Nem volt időm sértegetni vagy visszaadni a jól irányzott döfést, mert egyrészt, gyenge voltam, másrészt azonnal elkezdte végrehajtani a bizonyos ’szívességét’.
Tudtam, hogy gyorsan kell cselekednem, hiszen ha túl sok vérem szívja ki, akkor nem lesz erőm arra, hogy minimálisan is, de megvédjem magam. Óriási létfenntartási ösztönnel rendelkezem, így azonnal akadt jó pár ötletem és még a fájdalmaim közepette is próbáltam mérlegelni, melyik miért jó, jobb vagy rosszabb.
Végül a másik, ép kezembe fogtam a fakarót és minden erőmet abba a karomba gyűjtve szúrtam bele Rebekah hasába.


[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 20, 2014 9:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Katherine


Ez túlélő? [You must be registered and logged in to see this link.]







Láttam Katherinánk, hogy retteg és igyekeztem, ezt az érzést benne megtartani. Összefontam a karom, majd mikor láttam nagyon kezd húzódni, meg meg mozdultam. Nem mehet messzire. Idegesítő hangja próbált a témától eltérni.
- Vagy én, vagy Klausnak oda adlak, na, melyik a jobb édesem? – Kérdeztem egy lágy kacsintással egyensúlyozva.
- Igen, de mit számít az neked, hogy mióta keresem, a gyógyírt van nálam rosszabb is, vagy én ölek meg vagy Klaushoz viszlek, vagy Silas akivel az imént találkoztam, mellesleg Stefannak adta ki magát… Biztosan nagyon szívesen elcseverészik veled. – Mondtam kezemen számolgatván a lehetőségeit.  Megráztam a fejemet, a többit később elintézhetem, nekem most katherine kell.
- Ne szórakozz velem! – Emeltem fel a hangom vele szemben. Hirtelen tátva maradt a szám. Egy pillanatra, mint ha megszédültem volna. Mit mondott ez a némber eljegyzés?  Hirtelen megragadtam és a kocsinak vágtam, ami nagyot puffant, majd a közeli fának is.
- Hazudsz! Stefan soha nem akarna elvenni téged, te ribanc. – Mondtam vérben forgó szemekkel és hirtelen megjelentek a szemfogaim is.
- Mondj egy okot, hogy miért ne most öljelek meg?- Kérdeztem, de akkor a fáról letörtem egy darabot és a kezébe, vállába fúrtam át. Könnyedén csusszant át és tudtam, hogy ez piszkosul fáj és tudtam, hogy ennek itt nem lesz jó vége. El fog vérezni, vagy fertőzést kap.
- Most szívességet teszek neked, de némber. – Nagyra nyitottam a szám és a nyakába fúrtam a szemfogaimat, mosón szívni kezdtem és éreztem, ahogyan a gyógyír kezd belém költözni. Végre szabad leszek és lehet, családom ember lehetek és Klaust el felejthetem egy életre.




Reag szám.: 255 Jegyzet.: Végre játszunk :$Zene.: NOPE
►▼▲
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 19, 2014 2:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Rebekah + Katherine


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Persze, hogy az. – bólintok rá egyetértően, miközben észrevétlenül igyekszem minél messzebb kúszni tőle a földön fekve. – És őszintén szólva, egyáltalán nem értem Klaust. – ráncolom homlokom és egy kicsit húzom az időt, próbára teszem az idegeit, a türelmét. – Miért húzta ki a karót a szívedből ennyi év után? Ne értsd félre, elkötelezett tagja vagyok a mi nők tartsunk össze mozgalomnak, de akkor sem bírom fel épp ésszel. – emelem fel szemöldököm és iránta érzett undorom miatt felbátorodva folytatom tovább. – A világ még mindig megfosztva, megkönnyebbültséggel élhetne a hisztériás, ősi vámpírnő kirohanásaitól, erre az a szerencsétlen kihúzza azt a nyomorult karót. Nem csak másoknak okozva ezzel kárt, hanem saját magának is. – szinészies fejcsóválással mutatom ki nem tetszésemet.
Egyszerűen nem értem Rebekah-t. Nem túl szerény véleményem szerint egy nőnek méltóságteljesen, büszkén kell viselkedni. Akkor marad a nő igazi nő, ha legszívesebben hisztériázhatna, dulakodhatna, félhetne vagy bármilyen negatív érzelmet kimutathatna, de nem teszi, mert képes visszafogni magát. Csak a férfiak nem képesek uralkodni magukon, ha felmegy bennük a pumpa, de egy nőnek visszafogottnak és szolidnak kell lenni. Úgy, ahogy is igyekszem uralkodni félelmeimen, hogy egy elmebajos, vénlány karjai között halok meg szánalmasan lecsapolt vérkészlettel. Pontosan így kéne neki is annyira visszafognia magát és érzelmeit, hogy ne egy eszét vesztő, dühtől fröcsögő nőszemélyt lássak benne, aki csak ugat, de nem harap.
- Hogyne, tudom én azt. – válaszolom cinikusan. – Hiszen te mindig is olyan eltökélt és okos voltál, hogy eredményesen elérted vagy épp kierőszakoltad, amit szerettél volna. Sosem lőttél bakot vagy maradtál egyedül, mint egy ócska régiség, akinek sápítozását, már senki nem bírja elviselni. – ülő helyzetbe tornászom magam, majd kócos hajam hátradobom és folytatom sértő monológom, amibe természetesen bele sem kezdtem volna, ha nem tudtam volna, hogy beletrafálok. –Ugyanolyan zseniális gyakorlatiassággal fogod kiszívni a vérem és vele együtt a halhatatlanság ellenszerét, mint ahogy rohadtál a koporsóban kilencszáz évig vagy, amilyen talpraesettséggel kutattad magad is a gyógyírt. – vonom fel kérdőn a szemöldököm, amolyan lenéző módon, ami helyzetemben nem volt túl hiteles, hisz én üldögélek a földön és Rebekah az, aki mérges oroszlánként felém magasodik. Én azért bátran és gúnyosan folytatom tovább. - Mióta is szeretnéd magadnak a gyógyírt? Amióta csak tudsz a létezéséről. És sikerült megszerezned? Nagyon úgy tűnik, hogy nem. – hangomon tisztán hallatszik a megvetés és a gunyorosság. – Mert a gyógyír sajnálatos módon az én szervezetembe jutott. De ha mindenáron hasonmásokat szeretnél pusztítani, akkor kezd legelőről. Hagyj nekem és Elenának egy kis időt, hogy én magam téphessem ki a szívét. – fejezem be bűbájos mosollyal.
- Nocsak, nocsak… - jesszus, a szöszi féltékeny. Ha nem volnék ilyen törékeny kis ember hozzá képest, engedtem volna felszínre törni kikívánkozó, hangos, kárörvendő nevetésem. – Csak nem féltékeny vagy? – széles vigyorra húzom a szám. – Ne aggódj, nemet mondtam a házassági ajánlatára. – kacsintok rá, de persze tudom, hogy rettenetesen feldühíti, amit mondok neki.
Észrevétlenül hátrább kúszok a földön és magamban hálaimát mondok, amiért egyik kezem kitapogatott egy vastagabb fadarabot a földön. Nem túl hegyes és normális esetben meg sem próbálnék leszúrni ezzel egy eredetit, de jelen pillanatban nincs nagyon más választásom. Kevés, emberi erőm mindenét bevetve lendítettem karós kezem a hasa irányába.


[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Keresem :
Ϟ my old friend
† Kedvenc dal :
Ϟ light 'em up
† Tartózkodási hely :
Ϟ mf & nola
† Hobbi & foglalkozás :
Ϟ fashion, shopping, fun, blood
† Humor :
Ϟ blonde



Rebekah.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 18, 2014 3:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
To Katherine


Ez túlélő? [You must be registered and logged in to see this link.]







Gyengéd mosoly hagyta el dús ajkaimat, ahogyan Klaus nevét a szájára vette. Lassan ingattam a fejemet.
- Klaus és az én kapcsolatom, mondjuk úgy szeszélyes. – Mivel mostanság nem vagyok vele jóban és nem igazán látom a kis farkasa nélkül nem beszéltem vele úgy komolyabban, de várom már a gyermeke megszületésest és azt, hogy elrabolhassam tőle. Miután a fájdalomtól nyögdösött és láttam ebben a törékeny női testben, nevetés marcangolt, belülről ami hirtelen napvilágra tört belőlem. Elfintorogtam és elbiccentettem a fejemet.
- Még így is csontra tudlak szívni édesem. – Nem volt most már Katherine, mint egy ijedős kislány akárcsak Elenát látnám, még mikor ember bőrben volt. Ugyan olyan szánalmas és undorító kis féreg.
- Ideje a hasonmásoknak, hogy pusztuljanak. – Suttogtam, majd előre dőltem egy kicsit. Silastől nem régiben megtudtam, hogy Stefan bajban van, valamit, azt is, hogy Kath és közte volt valami.
- Mond el szépen kedvesem, hogy mi volt Stefan és közted?- Kérdeztem és válaszra vártam. De tudtam, hogy ez a válasz nekem valahogyan nem fog tetszeni. Próbáltam kiszedni belőle néhány mondatott, de ő csak a fejét fogta és még mindig sírt attól, amit vele tettem.
- Válaszolj már te szuka! – Ripakodtam rá és ökölbe szorítottam a kezemet. Egy igazi Rebekah mozdulat volt, igen tudom, hogy én vagyok az a vámpír vagy ősi aki a legjobban mutatja ki mit is gondol vagy érez, de már megszoktam.



Reag szám.: 226 Jegyzet.: Végre játszunk :$Zene.: NOPE
►▼▲
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

Félreeső út

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-