Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Szept. 05, 2014 11:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Adelaide & Thayer

► MY CHILDISH MOOD ON

Azért, ha lehet ne aggód magad halálra még szükségem van rád. Mellesleg pedig nem vagyok óvatlan kislány ezt mind a ketten nagyon jól tudjuk, szóval nem kell aggódnod tényleg semmi miatt. – Ha valaki követett is annak már annyi lenne. Nagyon odafigyelek az ilyenekre. Főleg, mikor ilyen komoly dologról van szó. Az egyik régi barátunk, akire ha csak homályosan emlékszem akkor is számít. Meghalt. Megölték. Ez pedig nekem épp elég ahhoz, hogy komolyan vegyem a dolgot és nem jövök úgy, mint egy szerelmes királylány nem törődve azzal, hogy jön-e valaki mögötte avagy sem.
Azért néha lazíthatnál. – Jegyeztem meg csendesen. Tudom, hogy fontos számára ez az ügy, de akkor sem tesz neki túlságosan jót az, hogy egyfolytában ezzel van elfoglalva. Én is szeretnék a végére járni a dolgoknak, de nem lehet mindent kideríteni egyik pillanatról a másikra.
Amit mondott attól leesett az állam. Most akkor vérfarkasok is irtják egymást? Nem csak a vámpírok pusztítják a fajtánkat, de egymás ellen is fordulnak? Ez teljesen nevetséges. Így sem mondhatjuk azt, hogy túlságosan sokan lennénk, mert a többség elbujdosik, hogy élhesse a nyugis kis életét, vagy nem is tud arról, hogy mégis micsoda ő csak akkor jön rá, amikor már teljesen mindegy, hogy tudja-e vagy sem.  – Szóval ezek a vérfarkasok ölték meg, mert keresztbe akart tenni nekik.. De mégis miért akarta Charles megakadályozni ezt az egészet? Ezt nem értem. Miért akart volna keresztbe tenni a fajtársainknak? – Ez az egész nem áll össze a fejemben. Egyre bonyolultabb lesz az egész. Valami még hiányzik a képből, de nagyon. Anélkül pedig nem fog összeállni a kép. Talán soha.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 21, 2014 2:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Adelaide & Thayer


- Csak szeretek biztosra menni. Az óvatosság még nem ölt meg senkit. - jelentettem ki elszántan, bár az előbbi mosoly még mindig ott időzött az ajkaim szegletében. Nem tudom, készen állok-e arra, hogy belekeverjem őt abba, ami történt. Abba, amit megtudtam. Mert az, hogy mindannyian barátok voltunk, és nemrég egy barátunkból csak néhány ujj maradt.. nem mondanám, hogy nőknek való.
- Egy hónapot töltöttem New Orleansban. - bólintottam egyet, ezzel válaszolva utóbbi kérdésére. - Oda vezetett minden nyom. Charles hívásai.. levelei.. minden. - hangsúlyoztamk ki a szavakat egyre inkább, majd beletúrtam sötét tincseimbe, hiszen egyre inkább váltam feszültté. - Charles halott. De azt hiszem, erre már mindketten felkészültünk, hogsy így lesz. - köszörültem meg a torkom, és próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire megráz ez az egész. Nem tudom hová tenni, mit ártott.. vagy kinek ártott. - A nyomok egy New Orleans-i bandához vittek. Vérfarkasok ők is. Nem hittem volna, hogy vérfarkas képes vérfarkast ölni, de mindig tudnak újdonságot mutatni a mai mocskok. - koccantak össze fogaim hirtelenjében, majd megpróbáltam lazítani, ezért is fújtam ki a levegőt. - A banda... nos, mindent elkövet, hogy megtörje azt a varázslatot, mely nemrégiben köttetett.. a hold átkát megtörő átkot. Ez bonyolult. - legyintettem. - Talán Charles megpróbálta megakadályozni. És ez kivívta a haragjukat.

Δ ©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 12, 2014 8:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Adelaide & Thayer

► MY CHILDISH MOOD ON

Tisztán emlékszem arra, hogy nem éppen volt kellemes témánk a legutóbbi alkalommal, mikor beszélgettünk. Egy barát elveszítése.. Vagyis olyasmi. Na, de ez most lényegtelen. Vagyis csak bizonyos szempontból az, mert ha minden igaz ez az, amiről beszélni szeretne velem és nem másról. Én pedig most kissé gyerek módon ugrottam a nyakába, de ez legalább egy jó kezdet. Nem kell mindig mindent vér komolyan venni. Kivétel persze a bosszú, amivel igazából valamilyen módon most is szembe nézzünk. Nem hagyhatjuk egy hozzánk közel álló személy halálát büntetlenül.
Kezdesz egy kicsit paranoiás lenni nem gondolod? – Ha valaki követne is legyen szó bármiről nem hagynám szó nélkül. Nem szeretem, ha az emberek a nyakamban lihegnek, amikor egyáltalán nincs ott a helyük. De komolyan. Főleg, mivel magam is a saját bosszúmat tervezem ezért pontosan nem engedhetem meg magamnak, hogy bárki is kövessen. Eléggé figyelmes vagyok ilyen téren.
Szóval, akkor mégis miért hívtál ide? Esetleg valami előrelépés van az ügyben? – Ténylegesen érdekelt a dolog, mert az utóbbi időben nem volt erőm se energiám, hogy a Milena elleni bosszúmat tervezzem. Főleg, mivel az életem kissé felfordult. Ezért is nem kellett volna soha belemennem egy kapcsolatba. Könnyedén keresztbe húzhatja az ember számításait még akkor is, ha úgy gondolja képes kezelni a helyzetet.  

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 12, 2014 12:32 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Adelaide & Thayer
Nem figyeltem fel a neszekre, melyek egyre közelebb értek hozzám. Gondolkodtam, belemélyültem azokba az ostoba gondolatokba, amelyekről azt sem tudtam, hogy egyáltalán nyomnak-e valamit a latba, vagy csupán ezzel ütöm el az időt. A nyomok New Orleans-ba vezettek... de van egy olyan halvány érzésem, hogy nem fogom megtalálni csak úgy azt, akit... vagy amit keresek.
- Hé! - bukott ki belőlem, ahogy a nyakamba ugrott, majd halkan felnevettem, miután feleszméltem, hogy ez nyilván Adelaide. Régen is ezt csinálta, bár volt egy olyan ostoba képzelgésem, hogy ezt már kinötte. De ha nem, az sem baj. Nem várhatom el mindannyiunktól, hogy felnőttek legyünk. Ezzel a dologgal még én magam is jócskán küzdök, nem még más.
- Itt vagy végre? - vigyorodtam el, majd szembefordultam vele. - Ez nem volt szép tőled, de! Most nincs hangulatom téged dorgálni. - kacsintottam rá igencsak szemtelenül, majd ismét nekidőltem az egyik fa törzsének. - Örülök, hogy eljöttél. Ugye nem követett senki? - fordultam körbe, miközben alaposan végigmértem a mögötte levő tájat. Nem hallottam semmit, csupán a szél mozgatott meg néha egy-egy faágat.

Δ ©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 11, 2014 1:31 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Stefan ◌ Rebekah

Az emlékeim hiánya frusztráló volt. Nem éreztem magam túlzottan jól. Mégis ki érezné magát jól, ha azt sem tudja az, hogy ki ő és honnan jött. Vissza akarom kapni az emlékezetemet kerül, amibe kerül. Nem tudom, hogy bízhatok-e ebben a szőkeségben, bár eddig semmi okot nem adott arra, hogy ne tegyem ezt. Mondjuk arra sem adott, hogy feltétlenül bízhatok benne, de amíg nem tervezi a megölésemet addig minden a legnagyobb rendben van gondolom én. Most pedig mi mást tehetek, minthogy elfogadom ezt az egészet. Azt az apró emlékmorzsát emésztgetem magamban, amit ő mondott. Stefan vagyok. Remek. Én pedig a szerelme vagyok. Bár azt nem mondta, hogy az érzések kölcsönösek-e vagy valami. Mindegy valószínűleg így van, hiszen miért ne tudnék szeretni egy ilyen gyönyörű és látszólag rettentően kedves lányt?
– Rendben van, akkor menjünk haza. – Egyeztem bele a dologba, hiszen más választásom nem igazán volt. Hogy miért nem? Mert én egyáltalán azt sem tudtam, hogy mégis ez a haza merre van. Nem tudtam az ég világon semmit sem arról, hogy ki vagyok vagy éppen merre tartunk. Oké, azzal tisztában vagyok, hogy ki vagyok vagyis, hogy mi a nevem, de hogy ehhez mi tartozik.. Milyen múlt, milyen emlékek.. Ez az egész sötétségben úszik.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 11, 2014 1:11 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next





Stefan and Rebekah
-



Rá mosolyogtam reményteljesen, hogy vére talán megadatik nekem az amit elvettek tőle, Stefan szerelme.
- Nem tudom, hogy lehetséges-e - húztam félre számat és olyan meg győzően alakítottam a tudatlant, hogy még jó magam is elhittem. Persze ez hazugság volt, pontosan tudtam, hogy vissza adhatja, de lehet szándékosan vette el vagy lehet megzavartam valami vuduban. Talán éppen készíteni akarta a mini Stefan bábut, hogy bele bökdössön pár jól el helyezett tűt. Kitudja mit akart az a vén banya. De a felsőért ölni tudtam volna olyan jól nézett ki, talán megölhettem volna, vagy meg tettem nem tudom. Fogalmam sincs mi lett vele, de be vallom őszintén nem érdekelt, a remény, hogy újra enyém lehet Stefan felbecsülhetetlen. Talán most már lesz saját családom és fehér kerítéses házam a kertvárosban. Ha gyermeket nem is hozhatok a világra majd örökbe fogadok egyet vagy akár többet és felneveljük őket, micsoda szép álmok ezek.
- Haza viszlek! - Préseltem ki ajkaim lágy szorításából a szavakat. Rá pillantottam ahogyan ott ült, olyan édes volt, és lehet, hogy már az örökre az enyém lesz.











Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 09, 2014 11:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Stefan ◌ Rebekah

Láttam, ahogy a rémület kiül az arcára, mert fogalmam nincs, hogy ki vagyok én. Vagy éppenséggel, hogy ki is ő. Annak, már örülök, hogy legalább komolyan vesz és nem röhög továbbra is a képembe. De miután mesélni kezdett azt hiszem én voltam az, akinek engedélye volt ahhoz, hogy nevetésben törjön ki. Azonban én mégsem tettem. Egyszerűen csak figyelmesen hallgattam és néhány helyen a homlokomat ráncoltam. Amin leginkább fennakadtam, hogy azt állítja vámpír vagyok. Jó vicc, de tényleg. Meg aztán jött valami boszorkány história. Talán nem én vagyok az, akinek elmentek otthonról, hanem ő. Az is lehet, hogy tényleg valami beteges nőszemély, aki egy általa alakított világban él. Ehhez viszont túlságosan is komoly volt. Nem lehet, hogy összehazudott volna ennyi mindent. Vagy mégis? Nem tudom. Ha tudnék valamit, akkor valószínűleg sokkal másabban zajlana ez a beszélgetés kettőnk között. De sajnos emlékek hiányában nem tudom, hogyan kellene viszonyulnom hozzá és a hallottakhoz. Azt pedig végképp nem tudom, hogyan kellene viszonyulnom hozzá a hallottak után. Az egész egy rakás hülyeségnek hangzik. Sőt őrültség. Vámpírok? Meg a testvérétől származik úgymond a vérvonalam? Na, jó ez nekem mára túlságosan is sok. Haza akarok menni. Már, ha egyáltalán van otthonom és nem egy útszéli csöves vagyok.
Felkaptam a fejemet arra, hogy a szerelme vagyok. – Akkor te meg én..? – Igazán kellemetlenül érzem magam, hogy nem emlékszem rá. Emlékeznem kellene arra, hogy egy ilyen gyönyörű nőhöz közöm van. A nevemre és minden másra is emlékeznem kellene. Egy boszorkány? – Az a boszorkány, aki ezt tette velem nem adhatná vissza az emlékeim esetleg? – Érdeklődtem, hiszen tényleg kíváncsi voltam, hogy milyen életünk volt együtt.. Abból, amit elmondott nem volt egyszerű, de pont ettől olyan jó. S, ha lennének róla saját emlékeim még sokkal jobb lenne.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 02, 2014 1:09 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next





Stefan and Rebekah
-



Figyeltem arca minden rezdülését ahogyan rám nézett a szép csillogó tenkintetével kezdtem egyre jobban megrémülni, és ez azt hiszem nagyon is ki ülhetett az arcomra. Kezét még mindig fogtam és hüvelykujjammal simogattam kézfejét.
- Én vagyok az Rebekah. - mondtam, majd kerestem némi reményt csillogó tekintetében, de nem találtam. Nagy levegőt vettem és bele kezdtem.
- A neved Stefan Salvatore ....- elmeséltem neki, hogy ő egy régi vámpír azt, hogy én és a testvéremtől származnak a vámpírok, elmeséltem neki, hogy hogyan találkozott Klaussal, hogy kitörölte az emlékeit, és azt is, hogy mennyire szerettük egymást, de Elenáról egy szót sem tettem se Katherinről. Elmeséltem neki továbbá azt is, hogy egy boszorkány kiakart szúrni vele azt hazudtam okát nem sejtem. És ekkor még nagyobbat hazudtam.
- Te vagy az én szerelmem Stefan.. tudom, hogy sok neked így ez egyszerre, de így van. - suttogtam lágyan, majd szemét kerestem pillantásommal és arcára emeltem a kezem, majd azt is simogatni kezdtem.
- Talán annyit érezhetsz, hogy bízol bennem és ez jelenthet valamit nem? - kérdően pillantottam rá, életemben nem voltam ilyen, de lehet nem jön vissza többé és nekem Stefan volt az akiért mindig is odáig voltam.












Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 30, 2014 9:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Stefan ◌ Rebekah

Ennyire humoros alak lennék, hogy ilyesmivel viccelődnék? Nem tudom, hiszen fogalmam nincs ki vagyok, de ezek szerint ő ezt kinézi belőlem. Érdekes fazon vagyok az egyszer biztos. Felnevetett konkrétan hülyének nézett aztán, mikor tekintetünk végre találkozott leesett neki, hogy én egyáltalán nem viccelek. Halálosan komolyan kérdeztem. Mégis miféle poén sülhetne ki abból, hogy na, mégis ki vagyok? Jó valószínűleg több ezer, de most nem ez a lényeg. Kicsit jobban éreztem magam, mikor félrehúzódott. Megfogta a kezemet és nem húzódtam el, hiszen úgy tűnt bízhatok benne. Nem tudom, hogy jól teszem-e de mivel nem emlékszem semmire nem is most fogok megvilágosodni. Nincs az emberek homlokára tapasztva, hogy megbízható, kedves meg minden ilyesmi, szóval most csak egy megérzésre kell hallgatnom. – Milyen ribanc? Mellesleg azt hiszem én is örülök. Bemutatkoznék, de.. Stefan? Nekem ez sokat nem mondd, szóval.. – Megvakartam a tarkómat és egyáltalán nem éreztem, hogy leütöttek volna vagy bármi ilyesmi. Azonban a fejem valami iszonyatos rendellenséggel sajgott. Képtelenség megmagyarázni. Olyan, mintha belülről akarna felrobbanni. Apró tűk szurkálják a koponyámat olyan fájdalmat okozva, amit nem igazán emlékszem, hogy valaha is lett volna „lehetőségem” érezni.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jún. 27, 2014 12:10 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next





Stefan and Rebekah
-



Stefan értetlen viselkedése kezdett engem aggasztani az még inkább amikor feltett valami kérdését.
- Ugyan Stefan.- nevettem fel, majd rá pillantottam széles mosollyal. Ahogy belenéztem szinte üres tekintetében láttam, hogy nemviccel.
- Úristen te nem viccelsz. - ez volt az a pillanat amikor félre húzódtam, ajtót még mindig bezárva tartottam.
- Mit tett veled az a ribanc? - néztem ré értetlenül, majd megfogtam a kezét.
- A nevem Rebekah Mikaelson, vicces, hogy be kell mutatkoznom. - mosolyogtam rá.
- Semmire nem emlékszel? - kérdeztem. Szóval nem leszek a nagy megmentő, aki meg kapja szíve hölgye helyet urát, hiszen Silastól idáig jöttem.












Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 26, 2014 1:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Stefan ◌ Rebekah

Nem tudtam, hogy ki vagyok én azt meg végképp nem sejtettem, hogy ki ez a gyönyörű nő mellettem és mégis hova visz engem. Kerestem a válaszokat a fejemben, de olyan volt, mintha egy falnak ütköznék akárhányszor emlékezni próbálok úgy igazából bármire.. Nem tűnt vérszomjasnak a mellettem vezető szőkeség, de nem tudhatom, hogy mi is rejlik e gyönyörű külső mögött. Jó emberismerő lennék? Tudja a fene. Nem tudok semmit. Csak azt, hogy ki akarok szállni ebből a kocsiból és ki akarom deríteni, hogy ki vagyok én. Bár lehet, hogy ő meg tudja válaszolni ezeket a kérdéseket. Mégis az, hogy egy kocsiban voltam eszméletlenül és a fejem csak úgy sajog nem sugall számomra semmi jót sem.
– Ki vagyok én? – Nem vagyok benne biztos, hogy a legjobb ember kérdezem erről a dologról, de most jelen pillanatban ő az egyetlen reményem. Lehet, hogy eszméletlenül voltam a kocsijában, de ugyanakkor mivel nem hajlandó megállni és az ajtón még ha akarnék se tudnék kiugrani nincs más, akihez fordulhatnék? Hacsak valaki nem bújt el valahol a kocsiban. Esetleg a csomagtartóban még egy eszméletlen alak.. Ki tudja. Én biztos nem. Azt sem tudom, hogy jelen pillanatban mégis mit gondoljak.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 26, 2014 12:58 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next





Stefan and Rebekah
-



Nyomtam a gáz pedált és örültem, hogy végre meg mentettem Stefant. Rá pillantottam mosolyogva, hogy fogjuk rá épségben van. A fák csak úgy haladtak el mellettünk, egyre gyorsabban és gyorsabban. Bex lassítani kéne gondoltam magamban, majd rá tapostam a fékre finoman. Hirtelen meghallottam Stefan hangját.
- Mi, dehogy állok meg nyugodj meg. - nem értettem miért akarnék megállni, megmentettem, mi van, ha a boszi éppen üldöz minket. Elviszem New Orleansba ott biztonságban lesz. Bezártam a kocsit, hogy ne csináljon semmi hülyeséget, majd felváltva néztem őt és az utat.
- Mi van veled? - kérdeztem rémült tekintettel, nem értettem mi lelte, úgy nézett rám, mint egy vadidegenre aki éppen gyilkon készül.












Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jún. 20, 2014 10:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Stefan ◌ Rebekah

Nem tudom, hogy mennyi ideig lehettem eszméletlen. Arra sem emlékszem, hogy elvesztettem volna az emlékezetem. Igazából semmire nem emlékszem. Arra sem, hogy ki vagyok vagy, hogy éppen merre tartok. A fejem az ablaküvegnek támasztva én pedig pislogok párat. A fejem rettentően fáj. Oldalra pillantok a vezetőülés felé és felfedezek egy szőke szépséget, de nem emlékszem rá. Arra sem emlékszem, hogy ki vagyok én vagy, hogy kerültem ide. Nem emlékszem az ég egy adta világon semmire sem!
Mivel fogalmam nem volt, hogy kihez van szerencsém a vezetőülésnél jobbnak láttam, ha a lehető leghamarabb kikeveredni innen. – Húzódj félre. – Nem tudtam, hogy milyen kapcsolatban állok vele csak reméltem, hogy nem éppen ahhoz az emberhez szólok így, aki el akar engem rabolni. Bár ki a fene akarna engem elrabolni? Erre a kérdésre egyszerűen tudnék válaszolni, ha lenne akár csak egy kis halovány fogalmam arról, hogy mégis ki a franc vagyok én. Nem értem, hogy miért nem emlékszem. De, ha érteném akkor valószínűleg eleve emlékeznék. Értelmes gondolataim vannak, de komolyan.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 04, 2014 11:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Adelaide & Thayer

► MY CHILDISH MOOD ON

Nem tudom, hogy mi lesz a jövője a Neal-el való kapcsolatomnak. Egyértelműen az lenne a legjobb, ha a lehető legtávolabb tartanám magamtól. Ezt kell tennem ahhoz, hogy megvédhessem. Mégis mi mást tehetnék? Nincs más megoldás. Viszont most már tudja, hogy miért mondtam azt, amit mondtam, hogy az a felső amin kiakadt csak Thayer-é.. Hogy az egész dolgot csak kitaláltam. Annyira fájt, hogy ellöktem magamtól, de ezzel talán megmentettem az életét. Nem hagyhatom, hogy miattam legyen valami baja. Egyszerűen nem tudnám elviselni.
S mostanában egyre gyarapodnak a nevek a bizonyos kiket kell megóvnom a saját bajomtól listán. Ott van Thayer most pedig Aaron.. Neal is. Nem rángathatom bele őket az én zűrös életembe. Az én bosszúm Milena-val szemben az én bosszúm és nem kell nekik is belefolyniuk.
Nem volt kedvem kocsival kimenni.. Az csak hátráltatott volna. Jobb szeretek éjszaka a friss levegőt élvezve sétálni. Amúgy sem vagyok az a típus, aki oda ér időre, de most tényleg igyekeztem. Úgy tűnik, hogy kezdem magam mögött hagyni a régi énemet, amióta a városba érkeztem. Ez pedig nem mondható olyan szörnyű tulajdonságnak. Legalábbis szeretném azt hinni.
Mikor megláttam Thayer-t feltörekedett bennem a gyerekes énem és a háta mögé lopakodtam. Tudom, hogy nem a legjobb ötlet az egész, de remélem még azelőtt felismer, hogy kitekerné a nyakam. Bár nem kell engem sem félteni. Meg tudom magam védeni. Pár lépés választott csak el tőle, amikor ráléptem egy faágra és az egy reccsenéssel kettétört. Pedig, már majdnem sikert arattam.


242 ZENE  MEGJEGYZÉS ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 04, 2014 6:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Adelaide & Thayer
Már besötétedett. Hozzászoktam az évek alatt, hogy az éjszaka gyakran a szabad ég alatt érkezik meg hozzám... gyakran bámultam a csillagokat, próbáltam közhelyesen megállapítani hogy melyik formál csillagképet, de mindez közel nem volt olyan szórakoztató tevékenység, mint amilyen gyerekként tűnt a tévében. Nem ilyen családban nőttem fel amúgy sem.
Korán jött el az éjszaka. Csak felsóhajtottam, és megtámaszkodtam az egyik fatörzsben. Figyeltem az érkező, majd távozó autókat. Egyesek a halál várát látogatták meg.. turisták. Nem tűnik fel nekik, hogy itt a legnagyobb a halálozási ráta? Nevetséges. A távozók pedig.. róluk nem volt véleményem. Közöttük akartam lenni én is. Elmenni innen. De amíg nem szerzek elegendő információt.. és nem tudom, hogy Adelaide biztonságban van. Nem vagyok nyugodt. Ezért is hívtam fel őt, hogy találkozzunk a főút mellett. Innen nem messze van egy kis kávézó.. de minket ismerve, itt is tökéletesen el tudunk beszélgetni.
Az órámra néztem. Még nincs késésben. Adelaide mindig adott a formaságokra.. általában! Azt nem mondom, hogy mindig. Nyilván függött ez a szituációtól is.

Δ ©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Kedvenc dal :
Botladozva ♌
Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
Humor :
scary ♌



A poszt írója Gillian H. Andrews
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 05, 2014 9:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Harmony & Damien


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 22, 2014 8:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Harmony&DL

Mosolyogva reagáltam bemutatkozására, majd én is megismételtem. - DL - Biccentettem, mintha csak most mutatkoztunk volna még csak be. - Aranyos a neved. - sóhajtottam kellemesen, majd folytattam. - Adjunk egy próbát a sorsnak ha már így összehozott minket, én amondó vagyok, végül is az életünket a lehetőségeink határozzák meg. Azok is, amiket elszalasztunk, hát ne hagyjuk veszni. - pillantottam bíztatóan rá. - Ti, nők annyit tudtok gondolkodni feleslegesen. Már előre aggódtok olyan dolgok miatt, amik meg sem történtek. És persze rágódtok a múlton is, ami már rég elmúlt. Egy olyan álomvilágban éltek, ahol a dolgok már, vagy még nem léteznek, s közben elszalasztjátok az egyetlen lehetőségeteket: a jelent. - forgattam meg a szemem. - Már nem mintha okoskodni akarnék vagy ilyesmi, ez távol álljék tőlem, de akkor is. - indultam az autóm felé, majd visszapillantottam rá. - Nos? - néztem vissza vállam fölött a csinos hölgy sziluettjére, és végül visszafordultam felsőtestemmel. - Megmondom a frankót, nem igazán vagyok városi, szerintem jobban járnánk, ha kegyed vezetne, ha benne van. - kacsintottam rá. Hihetetlen, hogy rábíztam a vezetést. Nem szoktam bizalmaskodni.Az embernek joga van ahhoz, hogy titkai legyenek. Joga van ahhoz, hogy megőrizze életének azokat az intimitásait, amelyek csak rá tartoznak. Ez nem becsapás, ez nem bizalmatlanság. S ha valaki mégis így értékeli, az a fél, ő nem bízik a másikban, amikor egy teljes életet ellenőrzés alatt akar tartani. Merengtem magamban, amíg a visszapillantó tükröt fürkésztem, vajon mi lesz a következő lépése.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Kedvenc dal :
Botladozva ♌
Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
Humor :
scary ♌



A poszt írója Gillian H. Andrews
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 22, 2014 9:54 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Harmony & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ez egyre furcsább, és meredekebb. Ilyenkor mindig meglátszik, hogy mennyire nem járok emberek közé, és azt hiszem, hogy a tanácstalanságom ezt kristálytisztán tükrözi. Legalábbis... ebben majdnem teljesen biztos vagyok.
- Sajnálom... - bukott ki belőlem, mikor szóvá tette, hogy nem kellene önöznöm. Vagyis, burkoltan erre célzott. Nem hiszem, hogy valaha képes voltam egyből tegeződni, hiszen nem sok időt töltöttem emberek között egész életemben. Mindig volt egy veszélyforrás, melyet nem léphettem át, és ezt egyesek pontosan tudták. Ez a férfi viszont nem tartozott közéjük. Igaza van, két perc alatt aligha tudnánk megítélni bármit. És talán itt az ideje annak, hogy ezen én is változtassak kissé. Elvégre ő nem vámpír. Már nekem támadott volna, ha így lenne. Nem, ő olyan, mint én. Legalábbis a fajtáját tekintve. Ebben egészen biztos vagyok. És remélem, hogy nem tévedek, mert akkor... kudarc. Ismét.
- Igazad van. - köszörültem meg a torkomat ismét pironkodva. Lehet, hogy egyes férfiak ki nem állhatják azokat a nőket, akik egyfolytában ilyesmit csinálnak, de mit tehetnék? Én ilyen zavarbaeső típus vagyok.
- A nevem Harmony. - nyújtottam felé a kezemet egy barátságos mosoly társaságában, és közben nyeltem egy aprót. Eléggé kínos részemről az egész. Hiszen egyértelmű, hogy... nem tudom szavakkal elmondani, mi kavarog a fejemben. De ő szimpatikusnak tűnik. - És talán így van. De... szóval én meglehetősen unalmas fajta vagyok. Míg te... olyan élettel telinek tűnsz. - mondtam apró keserűséggel mosolyomban.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 19, 2014 8:16 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Harmony&DL


- Ön?? - húztam fel szemöldököm, és összefontam mellkasomon a karjaim. - Most akkor ennyire papás vagyok? - néztem teljesen értelmetlen fejjel. - Remélem csak viccelsz velem. - mosolyogtam biztatóan. Továbbra is biztató pillantásokat küldtem felé, és tulajdonképpen valami féle büszkeség is volt bennem, hogy meg tudtam csinálni az autót. Mert akik büszkék arra, hogy szabályos rend van az íróasztalukon, soha nem tapasztalják meg azt az izgalmat, hogy megtalálnak valamit, amiről azt gondolták, hogy menthetetlenül elveszett.
Gesztusaiban a lány az első nagy szerelmemre emlékeztetett, mégsem ez volt az, ami megfogott benne. Ha értek egyáltalán valamihez, a szerelem az. Nincs ebben semmi különös, én mégis büszke vagyok rá. Úgy tanultam meg, ahogy egy kóbor kutya tanul úszni: a pusztulásra ítélt kölykökkel együtt durva zsákba gyömöszöltek, sebes folyóba vetettek. Az egyetlen, aki minden várakozás ellenére túlélte, én voltam. A fuldoklók halálsikolyával a fülemben meg kellett tanulnom szeretni. Nem merültem el. Elértem a túlsó partot. Tudok szeretni. Mások szívükben hordják bánatukat. Belülről, láthatatlanul emészti őket el. Én úgy menekültem meg, hogy bánatomat kívül hordom: hadd lássa mindenki. Nem kötök új szerelmet, nem kell kapcsolat...egyenlőre. Gondolataimból halkan csilingelő hangja rántott ki.
- Nézd, ezt nem nevezném igazi randinak, mivel még a nevedet sem tudom. - kezeltem könnyedén a zavarba ejtő perceket...nehéz volt zavarba ejteni. - Nevezzük inkább egy megbeszélésnek. - nevettem hangosan. - És általában a kétszemélyes megbeszélések jól végződnek...- nevettem félmosollyal az arcomon, de éppen annyira csak, hogy félreérhető legyen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Kedvenc dal :
Botladozva ♌
Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
Humor :
scary ♌



A poszt írója Gillian H. Andrews
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 17, 2014 8:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Harmony & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kezdett valami olyasmi kialakulni, amire nem számítottam. Mintha csevegni próbálna velem...! Ami nagyon furcsa, mert velem nem sokan beszélgetnek. Kívülállónak nézek ki, ezt gyorsan leszűrik, segítenek nekem, majd gyorsan lelépnek és vége. Ennyi volt a nagybetűs ismerkedés.
- Köszönöm. - tettem hozzá zavarba jőve, miközben egy kóbor hajtincset a fülem mögé túrtam, és nagyot nyelve egy szégyenlős mosolyt villantottam felé, miközben láttam, hogyan sétál oda a kocsi elejéhez, és kezdi el az igazán férfias tevékenységét.
Valamit igazgatott ott belül, majd amikor pár perc elteltével lecsukódott a kocsi fedele, rögtön odasétált a volánhoz, és beindított a kocsit. Ami csodák csodájára tényleg működött, és ezen azt hiszem, eléggé meglepődött, bár talán tényleg értett hozzá, én legalábbis... kinéztem belőle.
Meglepetésem gyorsan elmúlt, és rögtön mosolyogni kezdtem. - Ön egy... egy életmentő! - bukott ki belőlem valami furcsa lelkesedéssel, és rögtön éreztem, hogy kezd oldódni az a furcsa rideg szokásom. Pedig nem szoktam közel engedni magamhoz senkit, ő viszoint egy tündér. Nem fog bántani. Legalábbis azt hiszem.
- Öhm... - kuncogtam fel. - Ez egy burkolt... "randi"-kérés? - kérdeztem, miközben ujjaimmal a levegőbe macskakörmöztem. Jó ég, ezt tényleg én mondtam? El sem hiszem. Hiszen öt perce ismerem, és máris ilyesmi jut eszembe? De hülye vagyok!!



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 10, 2014 9:36 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Harmony&DL

Elmosolyodtam furcsa gondolatmenetén. A vámpírok tudják, mik vagyunk a vérünk miatt, a tündérek tudják, mik vagyunk a vérünk miatt, a boszorkányok szintén tudják...akkor miről beszélünk? Miért tagadjam ki is vagyok? Egyszerrűbb mint magában taglalni az ember fiának, hogy mi is ő, vagy éppen ki is ő. Ezért csak egy félmosollyal reagáltam le első gondolatait.
És a sztereotípia, miszerint a férfiaknak érteni kell az autószereléshez nevetésre késztetett. Felnevettem, és összefontam mellkasomon a kezeimet, de mégis biztató pillantással meredtem a szépséges teremtésre. - Oké, nem vagyok egy autószerelő zseni - halkultam el a mondat végére, majd nyomtam meg a következő felét -, de azért csináljuk.- kacsintottam rá közvetlenül, ezzel megpróbálva oldani a feszültséget, ami kicsit kezdett burjánzani. Hogy a helyzet vagy az emberek miatt, hát azt végképp nem tudom. - Hiszen a megmentő jelen esetben én vagyok...- néztem teátrálisan körbe, majd a kocsihoz léptem. Előre mentem a vezető üléshez, és megpróbáltam ráindítani, de az autó csak döcögő, morgó hangokkal jelezte, nem szándékozik. - Biztosíték... - mormoltam orrom alatt, majd felnyitottam a motorháztetőt, előre hajoltam, és az össze biztosítékot ellenőriztem, megmozgattam, és ami beégett azt ki is cseréltem, majd becsuktam a biztosítéktartó fedelét. Visszamentem a vezető üléshez, és tulajdonképpen csak reménykedni tudtam, hogy beindul. A következő perceken magam is meglepődtem. A kocsi halkan berregő hanggal elindult. - Na, igaz magam is meg vagyok lepve, de az volt a baj, amit gondoltam - törölgettem a kezem egy tisztító nedves kendőbe. -, ha máskor nem indul akkor vagy fel kell hívnod - kacagtam kihívóan - vagy egy kávé mellett esetleg el tudom mondani, hogy mi volt a baja - mosolyogtam kajánul, majd a kocsimba dobtam a koszos kendőt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Kedvenc dal :
Botladozva ♌
Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
Humor :
scary ♌



A poszt írója Gillian H. Andrews
Elküldésének ideje Pént. Márc. 07, 2014 7:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Harmony & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az autó egyre csak közeledett, míg én azt sem tudtam, hogy mit csináljak: maradjak, vagy pattanjak be a saját kocsimba, és játsszak hülyét, mint aki nem lát és hall semmit, ami nem a saját légzése. De aztán nem tudtam cselekedni. Olyan volt, mint valami fejben eldöntött blokk, és egy pillanatra teljesen meglepődtem azon, ami körülöttem zajlott ebben a momentumban.
- Hát... - nyeltem egyet, mikor meghallottam a bevezető szavait. - Nagyon bátor vagy, hogy így... az orromra kötöd, hogy mi vagy. - nyeltem újabbat, de hát egyértelmű volt, hogy ő is érzi, mi vagyok. Méghozzá egy és ugyaanazon fajból származunk. Kétlem, hogy más esetben csak úgy az orromra kötötte volna, hogy mi vagyok és ki vagyok. Bár inkább a mi vagyok - részt akarjuk taglalni, nem pedig mást. Tehát... jobb, ha most ebbe mélyedünk bele.
- Öhm, ami azt illeti... baj van... méghozzá nem is kicsi. Lerobbant a kocsim. - jelent meg a tipikus mosoly az arcomon, ami arról árulkodott, hogy ebben a pillanatban ritka elcseszettnek éreztem magam, hogy még ehhez sem értek.
- És elég nehéz itt állni... várni a megmentőre. - mondtam egy kínos mosoly kíséretében.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Feb. 25, 2014 9:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Harmony&DL


Tényleg kell egy nagy ház, egy gyors autó és ezer gyönyörű szexpartner? Tényleg szükségem van ezekre a dolgokra? Vagy csak belém nevelték, hogy akarjam őket? Ezek a dolgok tényleg jobbak, mint azok, amelyekkel már rendelkezem? Vagy csak belém nevelték, hogy mindig elégedetlen legyek azzal, amim van? Talán valami varázslat hatása alá kerültem, ami azt sugallja, hogy soha semmi nem elég jó?- meredten bámultam ki autóm szélvédője mögül. Nem tudom, hogy miért kerültem ide, és igazán azt sem tudom, hogy mi a célom ezzel az egész útkereséssel. A félhomályban egy másik autó sziluettjét ragadtam ki a semmiből, ami mellett egy lány állt. Tűnődve mértem végig a csinos teremtést, akinek energiái elöntötték a belsőmet. Éreztem már korábban is ilyet...fajtámbéli.  Jobbra húzódtam, és elé álltam a kocsimmal. Vártam pár másodpercig, majd hajamba túrtam, és kiszálltam a kocsimból.
- Szia! - sóhajtottam végigmérvén a hölgyet, majd közelebb sétáltam. - DL vagyok, tündér. - vágtam bele kertelés nélkül. Hova tagadjam? Ő is érzi, és én is, így gyorsabb az egész, minthogy eljátsszuk a te ki vagy én ki vagyok részt. - Baj van, vagy csak az élet nehéz? - néztem rá felvont szemöldökkel.Ilyen a világ. Már nem beszélhetünk a személyes találkozás varázsáról. Ha tetszeni akarok valakinek, elmegyek új göncöt venni, csináltatok új frizurát. Ez a helyzet, és kész. De már egyszerűen az egészbe belefáradtam, már nem akarok tetszeni, nem akarok friss lenni, és ezt a második vezetéssel töltött nap után ne is várja el tőlem senki.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Kedvenc dal :
Botladozva ♌
Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
Humor :
scary ♌



A poszt írója Gillian H. Andrews
Elküldésének ideje Kedd Feb. 25, 2014 8:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Harmony & Damien

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom, mit kerestem itt. Hisz nem volt szokásom elhagyni a várost. Sokan tudták, hogy miért vagyok inkább magamba forduló egyéniség. Arról egyszer sem tehettem, hogy tündérnek születtem, és a vérem ezerszer vonzóbbá vált minden vámpírnak, mint egy sima emberé... nem egyszer szívtam meg amiatt. De legutóbb... istenem, egy igazi ősiben csalódtam! Elijah Mikaelson, aki állítólag bizalomra érdemes, és benne tényleg meg lehet bízni... Ő akart engem megcsapolni. Nem tudom elhinni, hogy ez így történt. Egyszerűen... felfogni sem vagyok képes. Meg kell tennem mindent, hogy megszüntessem ezt az állapotot. Mindent meg kell tennem, mert nem maradhatok sokáig egy valódi vámpír mágnes...
A fejemben ismét előugrottak a régi szép napok Damon oldalán. Ő mindig megvédett. De Elenának hála, immáron rá sem számíthatok. Mindent megtettem, de neki mégsem voltam elég. Ki vagyok én, hogy az igaz szerelem útjába álljak? Márpedig az övéké az... ezért sem tudok haragudni sem Elenára, se Damonre... hiszen utóbbi megcsalt, de inkább derült ki akkor, mintsem aztán később, mikor talán már több van közöttünk.
Megtorpantam, ahogy hangot hallottam magam mögül. Csak levegőzni álltam meg az autóval, de biztosra vettem, hogy van itt valaki... és ugyan a hang forrása nem két lábon, hanem autóval érkezett, de... az út végén megpillantottam egy autót, az érzéseim pedig felerősödtek: szinte tudtam, hogy egy fajtámbéli közeledik...



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 27, 2014 8:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rebekah + Katherine



- És elárulnád, hogy ezt mégis, hogy képzelted, amikor az az életcélod, hogy nyomorék emberré válj? – nyögtem a nyakamat fogva. Még mindig ledöbbent, milyen ostoba ez a nő. – Úgy gondolod Stefan csak azért válna halandóvá, hogy veled élhesse le az életét? – húztam tovább az agyát, mert felettébb jólesett. – Nem kellesz neki, fogd már fel. Nem kellesz senkinek. – csóváltam a fejem és gunyorosan rávigyorogtam.
Amíg ő szenvedett a fakaróval, addig én felpattantam és megidnultam az autója felé. Jó tervnek tűnt. az is volt, csak a sors nem úgy kívánta, hogy én akkor és ott megmeneküljek. Cseszd meg, sors! Majd én ismételten keresztbe teszek neked. Hisz oly sokszor próbált már megölni, megtisztítani tőlem a földet. Sosem sikerült.
- Én viszont befejeztem. – vágtam rá, majd azzal a lendülettel kaptam le villámgyorsan a tűsarkúm és szúrtam bele a nyakába. - Érezd magad megtisztelve. A kedvenc Jimmy Choo-m van éppen a nyakadban. - hadartam el gyorsan, miközben már szedtem is a lábam. Ez majd elintézi egy időre. Addig biztos, amíg megszökök.
A másik cipőt lerúgva a lábamról futottam egyik lábamra sántítva a kocsijához.
- Az a pár cipő pedig a megelőlegezett karácsonyi ajándékod. – sziszegtem a két fogam között, majd remegő végtagokkal, de biztosan tapostam a gázra, hogy a lehető leghamarabb eltűnhessek a látóköréből.

▲ ▲ ▲
Köszönöm a gyepálást!  :033:   :szivi: 
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Vissza az elejére Go down
 

Félreeső út

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3