Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 27, 2014 1:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Katherine


Ez túlélő? ▲▼▲







Szívásom erejét csak növeltem, és növeltem. Nagyon akartam az emberi létet, Stefan ezzel a kis hisztérikával akart lenni, hát tessék. Gondolat azért jól esett, hogy még se ment hozzá és Stefan miért volt ilyen ostoba, hogy felmerte neki tenni azt a nagy kérdést? Hirtelen egy mély fájdalom hasított belém, hasamon átszúrt fadarab eltántorított a további vérivástól és elszállt mindenem, tudtam 4 vagy 5 szívás nem számít és benne maradt a gyógyír. Magasarkumban tipegve hátráltam néhány lépést és felnyögtem a fájdalomtól, majd kihúztam lassan a hasamból kiállt fadarabot.
- Tudom, hogy Elenát keresi benned csak, de megígérem neked Katerina Petrova, hogy ő engem fog szeretni és nem pedig éged. – kiáltottam a menekülő nőre, aki botorkálva futott a kocsim irányába. Hasam nagyon lassan, de kezdett össze forrni, talán azért, mert régen táplálkoztam. Előtte teremtem és megragadtam a kezét.
- Még is mit képzelsz hová mész? Még nem fejeztem be. – mondtam, majd ismételten a szemem vérben forgott, kidülledtek ragadozó szemfogaim és a nőbe akartam harapni, de hirtelen megláttam az arcát és láttam benne a félelmet és a gyengeséget, egy percre belenéztem mély barna szempárba és gyönyörködtem ebben a kis csodában.





Reag szám.: 187 Jegyzet.: Végre játszunk :$Zene.: NOPE
►▼▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jan. 21, 2014 9:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rebekah + Katherine


Amilyen eszes vagy még bóknak is veszed, ha azt mondom, hogy inkább te, mint Klaus. – motyogom egy bűbájos mosoly kíséretében. – A bátyád valamivel okosabb és már számtalanszor elmenekültem előle. Mit gondolsz, majd pont te tudsz megállítani? – vonom fel cinikusan szemöldököm. – Ne haragudj, nem tehetek róla, sziklaszilárd előítéleteim vannak a szöszikkel kapcsolatban. – mondom egy csipetnyi megbánás nélkül.
Silas nevére felkapom a fejem és arcizmaim irányítás nélkül egy ijedt fintorba mozdulnak. Félek tőle, naná! Bolond, aki nem teszi. És még rosszabbul ért, amikor megtudtam, hogy Stefannak adja ki magát. Sebaj, végülis ha szembe véletlen összefutok vele, akkor nagy valószínűséggel Silas lesz az, ugyanis Stefan kristálytisztán a tudtomra adta, hogy nem akar látni. Nem túl szép.
- Most kivételesen minden szavam igazság. – vigyorgok felettébb önelégülten a féltékeny Rebekahra.
Válaszra nyitom a szám, hogy valami cifra és gúnyos megjegyzést vágjak hozzáújra, de helyette egy hangos, fájdalmas üvöltés hagyja el a számat. Az ősi szöszi a vállamra és a kezembe szúrt egy elszórt fadarabot, ami nyomán olyan fájdalmaim keletkeztek, hogy azt hittem mentem ott hagyom a fogam. Nem volt időm sértegetni vagy visszaadni a jól irányzott döfést, mert egyrészt, gyenge voltam, másrészt azonnal elkezdte végrehajtani a bizonyos ’szívességét’.
Tudtam, hogy gyorsan kell cselekednem, hiszen ha túl sok vérem szívja ki, akkor nem lesz erőm arra, hogy minimálisan is, de megvédjem magam. Óriási létfenntartási ösztönnel rendelkezem, így azonnal akadt jó pár ötletem és még a fájdalmaim közepette is próbáltam mérlegelni, melyik miért jó, jobb vagy rosszabb.
Végül a másik, ép kezembe fogtam a fakarót és minden erőmet abba a karomba gyűjtve szúrtam bele Rebekah hasába.


▲ ▲ ▲

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 20, 2014 9:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Katherine


Ez túlélő? ▲▼▲







Láttam Katherinánk, hogy retteg és igyekeztem, ezt az érzést benne megtartani. Összefontam a karom, majd mikor láttam nagyon kezd húzódni, meg meg mozdultam. Nem mehet messzire. Idegesítő hangja próbált a témától eltérni.
- Vagy én, vagy Klausnak oda adlak, na, melyik a jobb édesem? – Kérdeztem egy lágy kacsintással egyensúlyozva.
- Igen, de mit számít az neked, hogy mióta keresem, a gyógyírt van nálam rosszabb is, vagy én ölek meg vagy Klaushoz viszlek, vagy Silas akivel az imént találkoztam, mellesleg Stefannak adta ki magát… Biztosan nagyon szívesen elcseverészik veled. – Mondtam kezemen számolgatván a lehetőségeit.  Megráztam a fejemet, a többit később elintézhetem, nekem most katherine kell.
- Ne szórakozz velem! – Emeltem fel a hangom vele szemben. Hirtelen tátva maradt a szám. Egy pillanatra, mint ha megszédültem volna. Mit mondott ez a némber eljegyzés?  Hirtelen megragadtam és a kocsinak vágtam, ami nagyot puffant, majd a közeli fának is.
- Hazudsz! Stefan soha nem akarna elvenni téged, te ribanc. – Mondtam vérben forgó szemekkel és hirtelen megjelentek a szemfogaim is.
- Mondj egy okot, hogy miért ne most öljelek meg?- Kérdeztem, de akkor a fáról letörtem egy darabot és a kezébe, vállába fúrtam át. Könnyedén csusszant át és tudtam, hogy ez piszkosul fáj és tudtam, hogy ennek itt nem lesz jó vége. El fog vérezni, vagy fertőzést kap.
- Most szívességet teszek neked, de némber. – Nagyra nyitottam a szám és a nyakába fúrtam a szemfogaimat, mosón szívni kezdtem és éreztem, ahogyan a gyógyír kezd belém költözni. Végre szabad leszek és lehet, családom ember lehetek és Klaust el felejthetem egy életre.




Reag szám.: 255 Jegyzet.: Végre játszunk :$Zene.: NOPE
►▼▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 19, 2014 2:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rebekah + Katherine


- Persze, hogy az. – bólintok rá egyetértően, miközben észrevétlenül igyekszem minél messzebb kúszni tőle a földön fekve. – És őszintén szólva, egyáltalán nem értem Klaust. – ráncolom homlokom és egy kicsit húzom az időt, próbára teszem az idegeit, a türelmét. – Miért húzta ki a karót a szívedből ennyi év után? Ne értsd félre, elkötelezett tagja vagyok a mi nők tartsunk össze mozgalomnak, de akkor sem bírom fel épp ésszel. – emelem fel szemöldököm és iránta érzett undorom miatt felbátorodva folytatom tovább. – A világ még mindig megfosztva, megkönnyebbültséggel élhetne a hisztériás, ősi vámpírnő kirohanásaitól, erre az a szerencsétlen kihúzza azt a nyomorult karót. Nem csak másoknak okozva ezzel kárt, hanem saját magának is. – szinészies fejcsóválással mutatom ki nem tetszésemet.
Egyszerűen nem értem Rebekah-t. Nem túl szerény véleményem szerint egy nőnek méltóságteljesen, büszkén kell viselkedni. Akkor marad a nő igazi nő, ha legszívesebben hisztériázhatna, dulakodhatna, félhetne vagy bármilyen negatív érzelmet kimutathatna, de nem teszi, mert képes visszafogni magát. Csak a férfiak nem képesek uralkodni magukon, ha felmegy bennük a pumpa, de egy nőnek visszafogottnak és szolidnak kell lenni. Úgy, ahogy is igyekszem uralkodni félelmeimen, hogy egy elmebajos, vénlány karjai között halok meg szánalmasan lecsapolt vérkészlettel. Pontosan így kéne neki is annyira visszafognia magát és érzelmeit, hogy ne egy eszét vesztő, dühtől fröcsögő nőszemélyt lássak benne, aki csak ugat, de nem harap.
- Hogyne, tudom én azt. – válaszolom cinikusan. – Hiszen te mindig is olyan eltökélt és okos voltál, hogy eredményesen elérted vagy épp kierőszakoltad, amit szerettél volna. Sosem lőttél bakot vagy maradtál egyedül, mint egy ócska régiség, akinek sápítozását, már senki nem bírja elviselni. – ülő helyzetbe tornászom magam, majd kócos hajam hátradobom és folytatom sértő monológom, amibe természetesen bele sem kezdtem volna, ha nem tudtam volna, hogy beletrafálok. –Ugyanolyan zseniális gyakorlatiassággal fogod kiszívni a vérem és vele együtt a halhatatlanság ellenszerét, mint ahogy rohadtál a koporsóban kilencszáz évig vagy, amilyen talpraesettséggel kutattad magad is a gyógyírt. – vonom fel kérdőn a szemöldököm, amolyan lenéző módon, ami helyzetemben nem volt túl hiteles, hisz én üldögélek a földön és Rebekah az, aki mérges oroszlánként felém magasodik. Én azért bátran és gúnyosan folytatom tovább. - Mióta is szeretnéd magadnak a gyógyírt? Amióta csak tudsz a létezéséről. És sikerült megszerezned? Nagyon úgy tűnik, hogy nem. – hangomon tisztán hallatszik a megvetés és a gunyorosság. – Mert a gyógyír sajnálatos módon az én szervezetembe jutott. De ha mindenáron hasonmásokat szeretnél pusztítani, akkor kezd legelőről. Hagyj nekem és Elenának egy kis időt, hogy én magam téphessem ki a szívét. – fejezem be bűbájos mosollyal.
- Nocsak, nocsak… - jesszus, a szöszi féltékeny. Ha nem volnék ilyen törékeny kis ember hozzá képest, engedtem volna felszínre törni kikívánkozó, hangos, kárörvendő nevetésem. – Csak nem féltékeny vagy? – széles vigyorra húzom a szám. – Ne aggódj, nemet mondtam a házassági ajánlatára. – kacsintok rá, de persze tudom, hogy rettenetesen feldühíti, amit mondok neki.
Észrevétlenül hátrább kúszok a földön és magamban hálaimát mondok, amiért egyik kezem kitapogatott egy vastagabb fadarabot a földön. Nem túl hegyes és normális esetben meg sem próbálnék leszúrni ezzel egy eredetit, de jelen pillanatban nincs nagyon más választásom. Kevés, emberi erőm mindenét bevetve lendítettem karós kezem a hasa irányába.


▲ ▲ ▲

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 18, 2014 3:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Katherine


Ez túlélő? ▲▼▲







Gyengéd mosoly hagyta el dús ajkaimat, ahogyan Klaus nevét a szájára vette. Lassan ingattam a fejemet.
- Klaus és az én kapcsolatom, mondjuk úgy szeszélyes. – Mivel mostanság nem vagyok vele jóban és nem igazán látom a kis farkasa nélkül nem beszéltem vele úgy komolyabban, de várom már a gyermeke megszületésest és azt, hogy elrabolhassam tőle. Miután a fájdalomtól nyögdösött és láttam ebben a törékeny női testben, nevetés marcangolt, belülről ami hirtelen napvilágra tört belőlem. Elfintorogtam és elbiccentettem a fejemet.
- Még így is csontra tudlak szívni édesem. – Nem volt most már Katherine, mint egy ijedős kislány akárcsak Elenát látnám, még mikor ember bőrben volt. Ugyan olyan szánalmas és undorító kis féreg.
- Ideje a hasonmásoknak, hogy pusztuljanak. – Suttogtam, majd előre dőltem egy kicsit. Silastől nem régiben megtudtam, hogy Stefan bajban van, valamit, azt is, hogy Kath és közte volt valami.
- Mond el szépen kedvesem, hogy mi volt Stefan és közted?- Kérdeztem és válaszra vártam. De tudtam, hogy ez a válasz nekem valahogyan nem fog tetszeni. Próbáltam kiszedni belőle néhány mondatott, de ő csak a fejét fogta és még mindig sírt attól, amit vele tettem.
- Válaszolj már te szuka! – Ripakodtam rá és ökölbe szorítottam a kezemet. Egy igazi Rebekah mozdulat volt, igen tudom, hogy én vagyok az a vámpír vagy ősi aki a legjobban mutatja ki mit is gondol vagy érez, de már megszoktam.



Reag szám.: 226 Jegyzet.: Végre játszunk :$Zene.: NOPE
►▼▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 17, 2014 10:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rebekah + Katherine


Felé irányuló undorom egy fintorral bátran ki is mutatom, hisz hiába van nagy szükségem egy fuvarra és tudom, hogy a kis szöszi bármire képes lenne egy kortyért a véremből, én sosem bírtam a közelében nem úgy tekinteni rá, mint egy üres fejű, ámbár nálam erősebb, érzékeny, emberpárti eredetire. Mindig is úgy hittem, hogy egy ősi vámpírnak, pláne az egyetlen nőnek, példamutatónak kell lenni a többi szemében. Erősnek kéne tűnnie kívül-belül, könyörtelennek, de igazságosnak és közben mégis egy gyilkos pszihopatának. Azonban Rebekah nem más, mint egy emberlétét sirató, nyávogós kislány, aki fizikai erejét fitogtatva próbálja elhitetni másokkal és önmagával is, hogy lelkileg is a toppon van. Nem mellesleg megjegyzem eléggé béna próbálkozásokkal.
- Nicsak, kiköpött Klaus. Mintha csak a bátyád szólt volna belőled. Mostanában újra őt majmolod? – kérdezem félrebillentett fejjel, gonosz műmosollyal. Hiába tudom, hogy most még erősebb nálam, mint általában és még elfutni sincs esélyem. Az egyetlen lehetőségem a menekülésre, az autója. – Egyébként roppantul feldob, hogy a látványom ilyen pozitív hatással van rád. – vonom fel szépen ívelt szemöldököm. – Sajnos nem mondhatom, hogy ez kölcsönös. – ellenkezőleg még a hideg is kiráz ettől a nőtől és most nem, azért, mert ezen a hideg hajnalon egyébként is, úgy érzem magam, mint egy mirelit csirke.
És lőn világosság! A szöszi agya mégsem olyan sötét, mint gondoltam, legalábbis elég hamar leesett neki, hogy immár nem rendelkezem csodás vámpír tulajdonságaimmal. Pont most kell megokosodnia… Micsoda pech!
Mikor közelíteni kezd, én ösztönösen hátrálok és életemet mentő dolog után nézek. Egy pillanatra sem nézek rá, csupán hallom dühöngő szavait, majd mikor ellök fejemet a földnek vetve megszólalok.
- Azta. Mégsem vagy olyan buta, mint amilyennek hittelek. Bár még mindig nem hinném el, hogy csak festett szőke vagy. – nyögöm fájdalmasan.
A fejem kemény ütközés közben találkozott a kemény földdel, így majd szét hasad, de legalább elvonja a figyelmem a többi fájdalmamról és a fagyasztó hidegről. Kúszva igyekeszem egyre távolabb hátrálni tőle, miközben kezeimmel a földel tapogatom egy erősebb és élesebb fadarab után kutatva.
- A túlélők, attól túlélők, hogy a legszorosabb helyzetekből is élve, nem győztesen, hanem élve kijutnak. – vágom vissza kissé mérgesen, mert ez igencsak sértette büszkeségemet. – Én legalább nem egy koporsóban töltöttem a fél életemet. Nem úgy ismer a világ, mint a hóbortos és érzékeny kislányt, akit bármelyik percben hátba tud szúrni a szeretett bátyja, hanem, mint a ravasz túlélőt. – magyarázom egy kezemet szorosan a fejemhez szorítva. Lehetséges, hogy ilyen istentelenül fájjon valami?!
Szólj, ha tévedek, de ha jól tudom, te mindig is ember akartál lenni. Nos, ha a gyógyír miatt vagy ilyen, akkor csak szólok, hogy előttem illendő volna a kis hasonmásom kifaggatni, esetleg megfosztani néhány végtagtól, ugyanis ő az oka, amiért nem te vehetted be a gyógyírt, mint mindig, természetesen. – mosolyodom el bűbájosan, de mérges fintorom ront a színjátékom minőségén.
- Hidd el nekem, nem ízlenék neked. – bizonygatom  és remélem félrebeszélésemmel elterelem a figyelmét egy picit, hogy addig kitalálhassam, hogy jussak el a kocsijáig és hajtsak vele el, úgy, hogy ne tudjon megállítani. – Bő ötszáz éve poshad a vér az ereimben. Nem valami friss.

▲ ▲ ▲


A hozzászólást Katherine N. Pierce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 20, 2014 7:19 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 17, 2014 10:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Katherine


Ez túlélő? ▲▼▲






Ideges voltam és úgy nyomtam azt a gázpedált, mint ha az életem múlt volna rajta. Milyen életem a gázos, szar vámpír élet. Stefan eltűnt és nekem meg kell találnom mielőtt baja, esne. Úgy érzem, felelek érte, úgy érzem, kezdenek vissza térni a régi emlékek a románcunk. Idegességemben már szinte lyukat vertem a kocsim padlójába a magassarkumban. Felszegtem a fejem és igyekeztem csodálatos sminkemet nem elcseszni a bőgésemmel. Miközben éppen hajtottam és vártam a nem is tudom csodára megpillantottam egy hasonmást az út mellett. Csikorogva lefékeztem és kiszálltam. Valami itt nem stimmel szívverést hallottam, és ahogy rá pillantottam arcáról kerít az, hogy eléggé ki van merülve. Felnevettem és összefontam a karomat, majd neki dőltem méreg drága autómnak.
- Már nekem is egyre jobb lesz a napom-kedvesem. – Mondtam neki, szinte azzal a hangsúllyal, ahogyan Klaus tenné. Nem volt nekem elég, az, hogy megláttam Silas ocsmány hasonmás képét még ezt is bámulnom kell. De hangjából és viselkedéséből rá jöttem, hogy Katherine az. Hirtelen megtorpantam és kezeimet a combomnak csaptam. Oda siettem és megragadtam a Polójánál fogva. Hallgatózni kezdtem, igaz hát igaz!!
- Benned van te szemét szuka? – Kérdeztem megdöbbenve és idegességemben lecsaptam őt a földre ahol összeesett.
- A nagy túlélő katherine Pierce alias Petrova most ember bőrben pózol, esküszöm egyre jobb lesz a napom, de még jobb lesz, ha kiszívom belőled és hagylak meghalni. – Mosolyogtam, majd szemfogaim elő villantak és léptem kettőt előre, csinos kis topánom csak úgy csattogott az aszfaltnak verődve.


Reag szám.: 240 Jegyzet.: Végre játszunk :$Zene.: NOPE
►▼▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 17, 2014 9:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rebekah + Katherine



Egyszerűen nem bírom fel épp ésszel, hogy képesek az emberek órákon át  magassarkúban járkálni. Szép meg minden és előbb töröm ki a nyakam, mint cserélem le valami sokkal kényelmesebb, de annál nyomasztóbb tornacipőre, azonban mégsem értem. Három órája lehet csak, hogy ezen a kihalt úton caplatok valami megváltást keresve és már most vízhólyagosra jártam a lábam, ennek következményeképpen, pedig borzasztóan fáj. A hideg sem segít. A vékony bördzsekin észrevétlenül átszivárog a fagyos hajnali levegő, pedig két karomat olyan szorosra fonom a mellkasom előtt, hogy csaknem megfojtom magam. Hogy az istenbe lehet ilyen hideg?
Egyáltalán merre haladok? Mit keresek? Talán a tudatalattim abban reménykedik, hogy valahol elbújva a fák között vagy a következő kanyar után meglátok és egy óriási franciaágyat, tele tollpárnával, meleg takaróval. Bár ha itt tartunk egy kád forró víz is megjelenhetne, sok habbal, ha lehet rózsaillatúval. Jajj, ugyan már! Ilyesmi nem fog történni, nekem pedig illene visszaszállnom a földre, hisz ott a helyem. Sosem arról voltam híres, hogy egy kilátástalan helyzet közepette téveszmékbe és kósza álmokba kergetem magam.
Egyébként pedig nekem nem is egy ágyra vagy forró vízre lenne szükségem, hanem egy erős boszira, aki hajlandó lenne valami hókuszpókusszal visszateremteni engem azzá, aki voltam. Vámpírrá, hisz én nem lehetek ember. Nem, ez képtelenség. Ha tudnám merre vagyok, akkor azonnal visszatájolnám magam és megiramodnék Eva háza felé vagy a kis Bonnie-hoz látogatnék el. Biztos örülnének nekem. Azonban nem tudom, hol vagyok és magamra nézve sem lenne túl pompás így beállítanom valakihez. Az emberi nyomorultság, gyengeség nem vette el agyi képességeim, így teljesen tisztában vagyok vele, hogy mi a rám irányuló kellemetlen vonzata annak, hogy a kis ribanc Elena lenyomta a torkomon a gyógyírt. Egyesek irigyek lesznek, vadászni fognak rám, míg mások bosszúért szomjaznak majd és megölnének a múltban kapott sérelmeikért. Gyerekesek. És akad még egy csoport, aki kész lenne kiszívni minden csepp vérem, hogy a gyógyír az ő szervezetét is feljavítsa a vámpírság okozta „betegség” alól. Még szánalmasabbak.
- Végre! – sóhajtok fel megkönnyebbülten, mikor meglátom, hogy bő három órás séta után ezen az átkozott, kihalt úton is megjelenik egy autó. Felemelem a kezem és rájátszva fájdalmaimra görnyedek be egy kicsit, hogy az autó biztosan megálljon nekem. A nyomorult embereket általában megszánják. Hiába nem szeretem a szánalmat, ezúttal az életemet is megmentheti, az pedig mindennél fontosabb.
Az autó megáll egy méterre tőlem, én pedig hunyorogva próbálom hozzászoktatni a szemem a hirtelen jött fényhez, ami a kocsi lámpáiból származik. Pár pillanat telik csak bele, hogy megismerem azt a szőke hajú nőt az autóban.
- Miért ver Isten még veled is?! – bosszankodom széttárt karokkal.

▲ ▲ ▲


A hozzászólást Katherine N. Pierce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 20, 2014 7:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 18, 2013 12:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Sofia & Shanna


Még szép, hogy az vagy hiszen talán a kevéske barátaim egyike vagy. - mondtam egy apró mosollyal az arcomon. Olyanok vagyunk, mint tűz és a jég, de mégis nagyon jól kijöttünk a múltban. Azokat a kalandokat és galibákat meg nem lehet csak úgy kiverni a fejemből, amit neki köszönetek. -
Ezen miért is nem lepődök meg. - mondtam nevetve, hiszen régen is szeretett eljátszani velük, de ilyenkor egy idő után mindig egyedül hagytam, mert én nem voltam az a kínzós típus. Meg eleve nem igen bántottam embereket, csak ha nagyon muszáj volt.- Merre felé? - kérdeztem, mert nagyon is érdekelt, hogy ez a vörös démon merre járt.-
Esetleg tudsz valami helyet? - kérdeztem tőle mosolyogva, hiszen én még csak nem régen érkeztem meg ebbe a városban, így nem igen tudtam, hogy mi merre van és mi számít jó helynek.-


● Grill vagy vhol máshol folytassuk majd. Smile
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 6:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Shanna & Sofia

- Ó... ez kedves tőled, hogy egy felejthetetlen élmény vagyok a számodra - vigyorogtam el magam, majd még folytattam. - Végül is... egyszer élünk, nemde? - biccentettem egyet a kérdőmondat végén.
- Hát, néhány... áldozatom volt, akikkel kicsit eljátszadoztam - néztem rá Shannára, és a szokásos kis arcomat mutattam, amit ő jól ismert már régebbről. Tudta, hogy én miket tettem, és mégsem rohant el tőlem, hiába voltam egy kegyetlen, rideg nőszemély. Bár az vagyok most is. - Az tök jó, én is rengeteget utazgattam - mondtam neki aranyos módon, ami nálam már meglepően fura volt.
- Tudod... éppen erre gondoltam az előbb. Gondolatolvasó... - halványan, de mosolyogtam rá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 6:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Sofia & Shanna


Téged? - kérdeztem vissza nevetve.- Ha akarnálak, akkor se tudnálak elfelejteni. Majdnem miattad haltunk meg egyszer, mert nem tudtál lakatot tenni a szádra.- mondtam nevetve, mert ennek ellenére nagyon kellemes emlékeket idézett fel bennem a dolog. Imádtam vele együtt lógni, mert elfogadta so-so az emberségemet, de még is sok kalandban részünk volt. Talán pont ezért is kedveltem meg őt. Lehet fiatalabb volt, de még is néha a nővéremként mutattam be, mert idősebbnek néz ki nálam.-
Például miket? - kérdeztem tőle kíváncsian.- Tudod, még sokáig jártam a világot és éltem a magam életét, majd visszajöttem ide a testvéremhez. Ő itt "telepedett le" - mondtam idézőjelesen, mert egy vámpír sehol se tud igazán letelepedni.-
Nem lenne kedved valahova beülni és beszélgetni? - kérdeztem meg tőle egy apró mosollyal az arcomon, mert tényleg szívesen csevegtem volna vele.-
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 4:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Shanna & Sofia

- Megesik... ahogy sok minden más is - hogy ezt miért ismételtem meg, fogalmam sincs, de én ilyen vagyok. Szeretek cseverészni, meg idegesíteni másokat... Jó kis időtöltés.
Aztán nagy sokára felismert, igaz nem hitte el elsőre, hogy tényleg én vagyok az a Sofia... Hát, mert engem jobb elfelejteni, bár ő úgy néz ki mégsem felejtett el engem. Ez már tetszik.
- Igen, én lennék az - válaszoltam neki tök lazán, és a szokásos kis vigyoromat is mellékeltem hozzá. - Ne fokozd ezt jobban már... Tényleg én vagyok. Lehet engem elfelejteni? - nevettem el magamat, mint aki bolondgombát evett volna.
- Csak teltek-múltak az évek... Még mindig szeretek őrültségeket csinálni - mondtam neki nagyon-nagyon széles vigyorral. Egyszer ez lesz a veszted, ez a sok vigyorgás, nevetés, meg mosolygás. - ... és tevéled mi történt eme kicsiny világban? - kérdeztem meg tőle, hátha kitér arra is, hogy min gondolkodik, mert láthatóan valami foglalkoztatja őt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 10:46 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Sofia & Shanna


Hallgattam a szavait, de most valahogyan idegesítettek. Minek fütyül akkor. Az emberek is csak akkor szoktak fütyülni, ha lenéznek valakit vagy ember számba se veszik.
Ez megesik ennyi év alatt. - mondtam neki egy halovány mosollyal az arcomon, mert az én velem is megesett már, hogy egy fának csapódott a hátam. De szerencsémre általában mindig fiatalabb vámpírba futottam bele, így nem volt nehéz fordítanom a helyzetemen. Vettem egy mély levegőt és kitisztítottam a fejemet. Próbáltam újra lehiggadni, hiszen az mindennél fontosabb volt számomra. Úgy nézett ki, hogy jó úton haladok és már a nevét is megtaláltam az emlékeim között.
Sofia?
- kérdeztem vissza hitetlenkedve, mert jól emlékeztem rá. Akkor is ilyen nagy szájú volt és szó kimondó. Ezért is kerültünk akkoriban bajba, de nem bántam, mert egy kis izgalmat hozott az életembe kb kicsivel több, mint száz évvel ezelőtt. -Tényleg te lennél az? - kérdeztem újra meg egy apró mosoly kíséretében, majd amikor meghallottam a nevemet, akkor biztos voltam már. Nem sok embernek, lénynek mondom meg, mert jobban szeretek titokban maradni, de Sofia-t kedveltem.- Örülök, hogy újra látlak. - öleltem meg őt kedvesen, majd rámosolyogtam.- Hogy vagy? Mi történt veled? - kérdeztem tőle sietve és izgatottam. -

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 17, 2013 7:35 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Shanna & Sofia

- Szeretek lopakodni... Jó csendben maradni néha - válaszoltam vissza egy halvány mosollyal az acomon.
- Jaj, nem kell mindent magadra venned - nem azért fütyülgettem, hogy ő azt higgye, hogy kutyának hiszem őt.
Csak szerettem volna egy kicsit dumálgatni. Ő nekem rohant, és egy fához szorított, majd végül elég hamar elengedett, látszott rajta, hogy valami kérdés forog a fejében, illetve gondolkodik valamin, de nagyon erősen. - Nem te vagy az első, aki ilyen dühvel rám támad... - kicsit köhögtem azután, miután elengedett. Ez a kis mondat afféle bocsánatelfogadás nálam, csak épp nálam kimondatlan szavak közé tartozik a bocsánatkérés illetve az elfogadás is.
Ahogyan elemezgette azt, hogy ismerhet -e, és végül a játszadozni kezdett a gyönyörűséges nevemmel, amiket nagy hirtelenjébe kimondott, majd eljutott a Sofiához is. Hm...
- Akkor mégis csak ismerjük egymást... - szóltam vissza higgadtan, meg egy kis mosoly kíséretében. - Én lennék az a bizonyos... Sofia - böktem ki gyorsan, majd elgondolkodtam a nevén... - Te pedig ha jól emlékszem, Shanna vagy - nem voltam biztos benne, épp ezért olyan fura arcot vágtam hozzá.

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 16, 2013 10:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Sofia & Shanna


Tényleg nem volt? - vontam fel a szemöldökömet kérdően, mert egyáltalán nem hittem el a vöröske szavait. Összefontam magam előtt a karomat és úgy hallgattam tovább a mondandóját, majd hangosan felnevettem.- Egy szóval se mondtam, hogy nem jöhetsz erre, csak tudod fura, hogy halkan és osonva közlekedsz normális esetben. De tudod egyetlen szavadat se hiszem el. - mondtam neki mit sem törődve a szavaival.-
Akkor biztosan unalmas lehet az életed. - hagytam rá és már mentem is tovább. Nem akartam elhinni, hogy nem fogja fel azt, hogy egyáltalán nem vagyok kíváncsi a megjegyzéseire, illetve dolgaira. Legszívesebben tomboltam volna és talán pont ezért és menekültem ide tudatalatti, hogy nehogy valakit bántani tudjak. A fütyülését már nem bírtam szó nélkül hagyni, így ott teremtem vámpírgyorsasággal nála, majd a nyakánál fogva nyomtam a falhoz.- Nem vagyok a kutyád, hogy fütyülgess nekem. - mondtam szinte dühösen és egyre erősebben szorítottam őt. "Shanna nyugalom. Máskor is eltűnt már a testvéred és mégis túlélted és mindenki a környezetedben élve maradt. Nem akadhatsz csak így ki. Vissza fog jönni éppen és egészségesen" Mondtam saját magamnak, hogy lehiggadjak. Úgy nézett ki, hogy ez működik is, mert elengedtem a vámpírt és léptem kettőt hátrafelé. - Sajnálom. - böktem ki, de nem igen érdekelt, hogy elfogadja-e vagy nem. -
Már éppen megint megfordult a  fejemben, hogy tényleg tovább állok, amikor a következő szavai igen megleptek. - De ismertem egy vörös nőt. - mondta habozás nélkül és kíváncsian figyeltem őt.- Sof... Sofie... - elgondolkoztam .- Sofia volt a neve. - mondtam sietve.- Miért? - kérdeztem vissza, talán ismered?

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 16, 2013 8:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Shanna & Sofia

Nem tudom, de most beszólogatós, mégis hülyéskedni akaró pillanataim vannak, viszont ez a lány nem igazán érti meg a humoromat. Kár... Vagy nem kár, mert nem vagyok egy nagy komédiás vagy poéngyáros.
- Eszem ágában sem volt téged követni, drága - kezdtem bele az újabb csínytevésembe, olyan kisebb kacaj mellett. - Nemcsak a tiéd ez a város... vagyis a környéke. Vagy van róla papírod, hogy csak te járhatsz errefelé? - hajjaj, nagyon belendültem ebbe a beszélgetésbe. Az adrenalin megtette a hatását, és felpörögtem, nem igazán tudok leállni ezzel most már.
- Én? Sosem csinálok semmit - mondtam ártatlan kislány arccal. Ezután pedig elindult tovább... Nos, mit ne mondjak, hamar megunta a képemet. Fütyülni kezdtem, meg mindent csináltam, csak hogy idegesítsem őt, és visszajöjjön már. - Nem találkozhattunk mi már? - hát, engem elfelejteni nem lehet, még egy ilyen idegesítő nőszemély nincs.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 16, 2013 7:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Sofia & Shanna


Hirtelen megpördültem a szavak hallatán és egy grimaszt vágtam válasz képen. Miért ne kiálthatnék a semmi közepén, úgy se érdekel senkit se. Maximum persze az alantas követőmet. Kíváncsian néztem rá és volt egy olyan érzésem, hogy én már vele találkoztam, de ennyi év alatt már annyi emberrel találkoztam, hogy már magam sem tudom, hogy valóban így lenne-e.
Miközben hallgattam a mondani valóját folyamatosan őt méregettem. Kinézetre idősebb volt, mint én, de ami az életkorát jelenti abban én voltam az idősebb. Remek most egy idős, de hozzám képest fiatal vámpírral hozott össze a sors. Általában nyugodt és kedves voltam, de ma úgy éreztem, hogy egyetlen rossz szó hallatára is tudnék ölni.
Tudod, ha nem követtél volna olyan kígyó módon, akkor nem kiáltottam volna. - mondtam neki egy mosoly keretében, majd megfordultam, hogy tovább menjek. Semmi kedvem nem volt senki társaságához.
Még egy jó tanács! - visszafordultam hozzá.- Szerintem soha se csinálj ilyet egy nálad idősebb vámpírral, mert a végén még megütöd a bokádat, vöröske. - mondtam haláli nyugalommal, majd ezek után újból folytatni kezdtem az utamat. -

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 15, 2013 7:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Shanna & Sofia

Keresnem kell valami kis elfoglaltságot, egy újfajta időtöltést, amit még sosem csináltam. Unottan sétáltam az utcán, és vettem egy újságot. Azaz nem vettem, csak szépen megigéztem az eladót, és enyém az újság. Na, nem mintha oly' sokat olvasnám ezeket, ezt is csak unalomból tettem...
Végső elkeseredésemben arra jutottam, hogy bolyongok egyet a város szélén, hátha lesz valaki, aki elszórakoztat engem, vagy éppenséggel én azt a másik valakit. Egy kis időn belül a látókörömet kiszélesítvén kiszemeltem valakit magamnak. Hm... Egy vámpír. És mellé még idősebb is, mint én vagyok. Egye meg a fene. Nem igazán látom őt, csak néhány pillanatig a haját, de végül is aztán észrevette, hogy valaki követi őt, és megkérdezte, hogy ''van itt valaki?''... Hát fogjuk rá.
- Nekem is van fülem, mégpedig kettő, mint neked... - szóltam vissza, majd kisvártatva odaálltam az egyik fa mellé. - Felesleges volt ez az ordítozás - cukorfalat énemet előkapva mondtam ezt a lánynak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Pént. Nov. 15, 2013 7:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Sofia & Shanna


Nem tudtam, hogy mit keresek itt, azt se értettem, hogy miért ide hozott a tudat alattim, de mostanában már semmit se értettem. Utolsó emlékem az volt, hogy elrohantam a házból, mert Ren csak úgy szó nélkül eltűnt. Fogalmam sem volt arról, hogy miért és merre lehet, de legszívesebben porig romboltam volna az egész házat, de nem tudtam megtenni, mert még mindig reméltem, hogy egyszer visszajön és minden rendben lesz....
Felemeltem a fejemet és úgy néztem körbe, hogy hol is lehetek. Láttam a várost nagyjából, szóval akkor ez a város határ, majd ezek után az is leesett, hogy erre szinte senki se jár. Ez most nekem kapóra jött, mert hiába vagyok szelíd és emberi, most úgy éreztem, hogy ártani tudnék nekik attól az érzéstől, amit legbelül éreztem.
Óvatosan elindultam az úton, mert meg akartam tudni, hogy hova is vezet, de megéreztem, hogy valaki követ.
Van itt valaki? - kérdeztem meg szinte ordítva, s közben pedig a fülemet hegyeztem, hogy meghalljam a legkisebb neszt is.-

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Pént. Okt. 25, 2013 7:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


alexis & mila


Mostanában mindig itt kötök ki, és lassan eljutok oda, hogy nem értem meg a miérteket. Az, hogy jelenleg semmi kedvem semmihez, az egy dolog. Igazából... leginkább amire vágynék, az nemrég jutott tudomásomra, hogy jelenleg nincs a városban. Márpedig Mr Salvatore igencsak tudhatná, hogy a gyermekei nincsenek biztonságban velem egy városban azok után, ami már annyiszor történt közöttünk.
Na mindegy, ezen jelenleg nem akarok gondolkodni, majd gondolkodom máson. Csak nem megy... mindenkinek van szenvedélye, rögeszméje, és azt hiszem, én ebben a pillanatban már ténylegesen Damon Salvatore-t vallottam annak.
Hirtelen torpantam meg, és úgy lestem egy nem messze álló lányt, mintha gyomorszájon rúgtak volna.
- Nocsak.... kit fújt ide az északi szél... - jegyeztem meg, ahogy megláttam Alexis-t. - Nem hittem volna, hogy pont ide fog sodoroni az élet. Ismét az én közelembe - jelent meg egy vigyor az arcomon.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Okt. 15, 2013 2:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Mila + Alexis
//remélem kezdőnek megfelel Smile //



Hosszú, és nehéz héten mentem keresztül. Kezdjük ott, hogy mostanában minden természetfeletti lény engem talál meg, most komolyan. Nem akarok senkit sem bántani, hisz nem vadász vagyok, de hagyjanak békén, mert rühellem az összes természetfelettit. És ennek megvan az oka. Most így hirtelen kettő olyan helyzet jutott az eszembe, ami mély nyomott hagyott az életemben, és formált meg olyanná amilyen vagyok. Kezdjük a volt szerelmemmel... Annyira szerettem őt és még is képes volt ilyet tenni amikor megígért nekem valamit... A másik pedig egy lány, azt hiszem valamilyen Milának hívták. Egyszer elkapott és mondhatni én voltam a vérbankja. És nem olyan kellemes a harapása, azt meg kell hagyni.
Kicsit ki kell szellőztetnem a fejemet, pont ezért jöttem ide, hogy kicsit mindenki hagyjon békén, hisz kétlem, hogy jönne ide valaki utánam.
Most csak jó itt sétálgatni és nézni a fákat, az állatokat és úgy teljes egészében jó egyedül lenni.


©©©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Szer. Szept. 18, 2013 4:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


charlie & mila


Némiképpen összezavaró volt a viselkedése. Persze mindig finom az a vér, melyet ilyen nagy zavartság, és izgalom ízesít, de az előbb elvette valami az étvágyamat. Már nem is tudnám megmondani, hogy mi az. De mióta vagyok én ilyen segítőkész?
- Óh... szóval Onur... érdekes név - vontam fel a szemöldökömet. Erről ennyit. Ez a nő nem juthat el a városig. Hallottam már erről a családról... vadászok. MInd egy szálig. Nincs olyan, hogy nem azok. Csak... ügyetlenebbek lehetnek, de olyan nincs, hogy nem vadászok.
- A nevem Milena. Azt hiszem, hogy... az én mobilomat is tudnád használni, de - akadt is bennem a mondat, hiszen megtalálta a sajátját. - Nos... ez esetben... nem tudom, mennyire van kedve sétálni. Én gyalog jöttem - köszörültem meg a torkomat. - Autómentő esetleg? Vagy valami? - 'Mielőtt kitöröm a nyakad." - De ezt már csak magamban tettem hozzá.

ZÁRT JÁTÉK!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 14, 2013 9:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


charlie & mila


Némiképpen összezavaró volt a viselkedése. Persze mindig finom az a vér, melyet ilyen nagy zavartság, és izgalom ízesít, de az előbb elvette valami az étvágyamat. Már nem is tudnám megmondani, hogy mi az. De mióta vagyok én ilyen segítőkész?
- Óh... szóval Onur... érdekes név - vontam fel a szemöldökömet. Erről ennyit. Ez a nő nem juthat el a városig. Hallottam már erről a családról... vadászok. MInd egy szálig. Nincs olyan, hogy nem azok. Csak... ügyetlenebbek lehetnek, de olyan nincs, hogy nem vadászok.
- A nevem Milena. Azt hiszem, hogy... az én mobilomat is tudnád használni, de - akadt is bennem a mondat, hiszen megtalálta a sajátját. - Nos... ez esetben... nem tudom, mennyire van kedve sétálni. Én gyalog jöttem - köszörültem meg a torkomat. - Autómentő esetleg? Vagy valami? - 'Mielőtt kitöröm a nyakad." - De ezt már csak magamban tettem hozzá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
my lost insane mind ♃

Tartózkodási hely :
mystic falls ♃
Hobbi & foglalkozás :
hahaha, you kidding? ♃
Humor :
dirty ♃



A poszt írója Mila Tawn-Holloway
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 02, 2013 6:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



charlie & mila


Némiképpen összezavaró volt a viselkedése. Persze mindig finom az a vér, melyet ilyen nagy zavartság, és izgalom ízesít, de az előbb elvette valami az étvágyamat. Már nem is tudnám megmondani, hogy mi az. De mióta vagyok én ilyen segítőkész?
- Óh... szóval Onur... érdekes név - vontam fel a szemöldökömet. Erről ennyit. Ez a nő nem juthat el a városig. Hallottam már erről a családról... vadászok. MInd egy szálig. Nincs olyan, hogy nem azok. Csak... ügyetlenebbek lehetnek, de olyan nincs, hogy nem vadászok.
- A nevem Milena. Azt hiszem, hogy... az én mobilomat is tudnád használni, de - akadt is bennem a mondat, hiszen megtalálta a sajátját. - Nos... ez esetben... nem tudom, mennyire van kedve sétálni. Én gyalog jöttem - köszörültem meg a torkomat. - Autómentő esetleg? Vagy valami? - 'Mielőtt kitöröm a nyakad." - De ezt már csak magamban tettem hozzá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 31, 2013 9:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Nem szeretek bájcsevegni szellemekkel valahogy, mert tudom, hogy valamivel le szeretnének nyűgözni minket, boszikat, hogy aztán újra önmaguk lehessenek.
- Most én is mondhatnám, hogy nini, egy szellem - hála a jó égnek eléggé elkerültek mostanában a hozzá hasonlóak, de úgy néz ki most ennek a kicsi boldogságnak vége...
Miután bemutatkozott, én is ezt tettem. - Örvendek... Celeste Rosamond vagyok - láttam, ahogyan figyel engem, majd kiböktem neki. - ... miért nézel ennyire? - kérdeztem tőle eléggé kedves hangon.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Vissza az elejére Go down
 

Félreeső út

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3