Morning Star Pub

[ Ricky lakása ]

Berúgtam az ajtót, mint aki egy kuplerájba érkezik, így lépve be. Ricky tanárbácsi, ugyebár.. az lennék én. Tehát egy-két fiatal máris úgy nézett rám mintha maga az atyaúristen lennék a felégetett paradicsomban. Szívás, gyerekeim. Nagyon nagy szívás.
Ledobtam magamat az egyik fotelba. Egyszer jártam már itt.. akkor nem sikerült befűznöm egy szép kislányt. De a fene egye meg, most aztán nem tudok nőkre gondolni kedvesen, se szépen, se sehogy! Én most dühös vagyok.. és ezt valaki ma még nagyon megbánja..

Rám fért egy kis kikapcsolódás. Hetek óta már nem mentem el sehova.
Benyitottam és egyből a pult felé sétáltam. Leültem, de nem kértem semmit. Körbenéztem, hogy látok-e talán ismerőst, de hát nem. Miért, mire is számítottam? Majd az egyik sarokban találtam valakit, aki látszatra nagyon dühös volt. Jobb, ha most nem megyek oda Rickhez.

Zsörtölődve öntögettem le a torkomon a tequilát. Talán egy egész üveggel legyűrtem már, de... Futja rá, nem?! Ja, hát talán mégsem. Ricky csak egy ex-tanár, és azt a kevéskét is feleszik a kölkök. Áldjuk a hitelkártyát. Amire felemeltem a fejemet, egy ismerős illat volt. Jó nagyokat szippantottam belőle, pedig a tulaja nem épp mellém ült le. - Letti? - montyogtam a nevet gondolkodva. Jó ideje nem láttam már. De még mindig pokolian szép volt. Kár, hogy mérges vagyok. Nem tudom ilyenkor, hogy mit teszek. Ezért csak intettem neki, hogy jöjjön ide. Jöjjön ide mellém.

Rickhez pillantottam, aki épp intett nekem. Részeg gyanús és ráadásul még dühös is. Nem szívesen megyek oda ilyen emberekhez, de már ha intett... Nem húzhatom el a csíkot. Felálltam a pulttól, és lassan felé kezdtem sétálni. - Rick... szia! - köszöntem neki, miután odamentem hozzá.

Nem is tudom, mit láttam rajta amikor meglátott engem. Ami biztos hogy a csinos nyakacskája nem úszta volna meg szárazon ha hátat fordít és távozik. Sok dolgot eltűrök, de azt az egyet nem. Utálom ha figyelmen kívül hagynak.
- Mit keres itt ez az elbűvölő hölgy? - kérdeztem tőle köszönés nélkül, halvány vigyorgással és elétoltam a tequilás üveget.

- Unatkoztam otthon... - válaszoltam egy kicsit szűkszavúan. A tequilás üvegre pillantottam, amit elémtolt, majd gyengéden megráztam a fejem. Nem berúgni jöttem... Inkább leültem mellé a fotelbe.
- És te mit csinálsz itt? Nem tűnsz valami vidámnak. - húztam el a szám és felé fordultam.

- Salvatore-ék esküvőjén még legyeskedett körülötted egy szőke pacák. Remélem, lekoptattad. Az a pasas csak.. magára húzza a nőket, használja őket és aztán megy a kukába az összeszedett, összetört kislány. - feketítettem be kicsikét az általam még ismeretlen gyereket. Nem érdekelt engem hogy hogy hívják. Az se érdekelt hogy amit elmondtam, az rám is igaz.
- Igen, dühös vagyok. - nyeltem le egy korty piát, és felhúztam a felsőm ujját. - történt egy kis baleset. - néztem a kötésre. - És ez felbosszantott. - meredtem a poharam mélyére ingerülten. - Utálom ha valami nem úgy történik ahogy elképzelem. - szorítottam meg a poharat úgy hogy kis híján összetört az ujjaim között.

- Nem kell nekem elmagyarázni, hogy milyen. Sokszor okozott már csalódást nekem... Már egy ideje kerülöm is őt - belegondoltam mindenbe, amit csak elmondtam róla. És a harapása... igaz, már nem látszik a seb, de még mindig sajog, ha hozzáérek.
Felhúzta a felsője ujját és rápillantottam a kötésre. - Sajnálom... elég nagy baj lehetett, ahogy látom. - néztem rá a pohárra, aminek már nem kellett sok, hogy szétroppanjon. Kivettem a poharat a keze közül, nehogy csináljon még egy balesetet.

- Jól teszed - bólogattam amikor arról beszélt, hogy kerüli azt a srácot. A nevével nem voltam tisztában de mint mondtam, nem is érdekelt.
- Túl nagy ahhoz, hogy elmagyarázzam. - csirogtak egy pillanatra a fogaim, de ahogy kivette a poharat a kezemből, a szemeibe néztem, és elvigyorodtam. - De ha látlak, egyből lenyugszom. Egy bizonyos szinten - mondtam neki. Nem volt szokásom bókolni.. de ez a lány túlságosan furcsa hatással volt rám a kezdetek óta.

Csak bólintottam szavaira. Én nem fogom keresni Eyalt, ő meg ha jót akar, ne tegye. Ellesz ő a gyereke anyjával...
- Értem, akkor nem is feszegetem a témát. - láttam még mindig rajta a düht, de ahogy kivettem a kezéből a poharat egy kicsit talán megenyhült. - Örülök, hogy... ilyen hatással vagyok rád. - mosolyodtam el halványan.

- Józanító hatással. - kacsintottam rá nevetve, eltolva magam elől az üveget és a poharat, aztán hátradőltem és így fürkésztem az arcát. Ritkán látni szebbet. Ha ember koromban ismerem meg, nyilván egyből belezúgok, de hol van az már? Az 1780-as évekből már régen kinőttünk, mesékből ismerjük és ezzel ennyi.
- Merre jártál eddig? Egy jó ideje nem láttalak már. - tartottam a pillantását.

Felnevettem én is. Jó, hogy nem maradtam otthon, itt legalább nem unatkozom. Vagy nem kell Eyal sajnálkozását hallgatnom, ami végképp idegesítő és fárasztó.
- Hát én sehol... A legtöbbet otthon. - mosolyogtam halványan. - Viszont az esküvő óta téged sem láttalak. Mit csináltál addig?

- Egy ilyen lány otthon... és nem adja meg magának az élet örömeit. - sóhajtottam jó nagyot, aztán rántottam egyet a vállamon. Azt nem mondhattam ,hogy élek mint hal a vízben. Néha megölök egy-egy nőt, mert úgy tartja kedvem, aztán meg elásom őket és ezennel vége. - Elvoltam. Mint a befőtt. - kacsintottam rá. - De most így belegondolva... hiányoztál. - vigyorodtam el újra.

- Inkább maradok otthon, minthogy összetalálkozzak Eyal Lestwick-kel. - forgattam meg a szemeimet, majd elmosolyodtam. Viszont Rick sem az az otthonülős típus, Valahogy nem tudom azt elképzelni róla.
Mosolyra húztam a szám, amikor azt mondta hiányoztam. Én is emlegettem párszor, és most, hogy találkoztunk tényleg örültem neki.

Kis híján kibukott belőlem a folytatás, miszerint ő az egyetlen nő az életemben, akit egy találkozás után nem nyírtam ki. De ez eléggé rontaná az image-emet. Tehát Ricky... kuss.
- Én a helyedben nem járnék ilyen helyre. Ez a klubb... tele van nagy benga állítokkal. Nem félsz tőlük? - vigyorodtam el.

- Nincs mitől megijednem, nem félek tőlük. Miért, és te miért szeretsz idejárni? Hogy nézhesd mit csinálnak ezek az állatok? - vigyorodtam el és egy kicsit oldalra döntöttem a fejem. Igaza van valamennyire, ez a hely rosszabb, mint a Grill, de hát ott úgyis összefutnék Eyal Lestwick-kel... Szóval marad ez a klubb.

- Hát ja. Mondhatni hogy szeretem nézni ezeknek az izomagyúaknak a bunkózását - vontam egyet a vállamon nevetve, és intettem a pincérnek. - Mit kérsz? - kérdeztem Lettitől. - Kislányok nem isznak alkoholt. Ugyebár kicsi lány? - kacsinttotam rá.

- Tudtam, én! - vigyorodtam el. Csak az embereket nem bírom itt, azon kívül minden rendben.
- Na, most csak azért is. Egy whiskey-t kérek. - kacsintottam rá, és vártam a rendelésemet.

- Belevaló a csaj, nem? - kacsintottam a kiszolgálóra, aki elment whiskyért Lettinek, és vissza is jött pár másodperc elteltével.
- No, nézzük. Hogy bírod a piát. - vigyorogtam rá és odaültem mellé hogy így tartsam meg a tekintetét. - Ha nagyon berúgsz, majd én hazaviszlek. De ahhoz még jó pár pohárral le kell öntenem a torkodon - pimaszkodtam.

Visszajött a pincér és meghozta a whiskymet. - Eddig még sosem lettem rosszul tőle. - rántottam vállat mosolyogva, és máris elkezdtem inni.
- Leerőszakolni nagyon nem tudod majd a torkom, de két pohár után már szerintem magamtól is kérni fogom. - vigyorodtam el és már le is gyűrtem az első pohárral.

- Ne is mondd nekem kicsi lány, hogy ez nem jó! - sóhajtottam jó nagyot. Amíg ez a lány mellettem van, higgadt vagyok. Az indulataim a helyén vannak, az tény, de vele szemben nem törnének fel. A gubanc akkor fog kezdődni, ha ő elmegy. Elvégre nem ragaszthatom magamhoz! Ám nem lenne ez olyan rossz ötlet. Úgyse akarja azt a másik pasast.
- No. Mivel mi anno nem igazán ismerkedtünk... mivel foglalkozol? - kacsitntotam rá.

Nem mondhatom, hogy rosszul eset ez az egy pohár whisky, sőt kellett ez nekem.
- Mondhatnám, hogy tanuló vagyok, de már befejeztem a középiskolát, így még az sem. - válaszoltam a szemébe nézve mosolyogva.

Felvontam a szemöldökömet. - És én nem tanítottalak? Ez botrányos. - sóhajtottam jó nagyot, rázva a fejemet, aztán hozzátettem. - Én meg középiskolai tanár vagyok. Vagyis voltam. Amíg ki nem rúgtak. - vontam egyet a vállamon nemtörődöm módon. - De rád emlékeznék. Nem itt jártad a sulit, igaz?

- Igen? Erről nem is tudtam. - mosolyodtam el, amikor megemlítette, hogy itteni tanár volt.
- Nemrég költöztem ide. Szóval nem itt tanultam, hanem egy másik városban. - válaszoltam neki.