- Lehet, de ezek után tuti, hogy sosem leszek, olyan mint régen.- karoltam bele a táskámba, ezzel is jelezve, hogy akkor most egy kis időre elköszönök és én is hátrébb léptem. - Akkor félóra múlva ott, nem kések!- jegyeztem meg egy kisebb mosollyal.. hihetetlenül hálás vagyok neki.
/Hotel-Pati szobája/

Egy vállvonással reagáltam a mondatára, ezzel jelezve, hogy akkor most ezt ráhagyom. Majd sajnos a következő mondatában is egyet kellett, hogy értsek. Megváltoztam... amióta itt vagyok iszonyat mennyit változtam és talán a NEM jó irányba. Mert például annyit sírok, mint ég soha, próbálok mindenkinek megfelelni és a régi életkedvem sem olyan mint volt.
- Ebben igazad van... és sajnos én sem értem miért vagyok ilyen. Talán most jobb lesz, hogy egy kicsit kiszabadulok Mystic Falls-ból...- biggyesztettem le az alsó ajkamat.
- Én még hazamegyek és összepakolom a bőröndöm. Félóra múlva a reptérnél?- kérdeztem kicsit izgatottan. Hihetetlen, hogy pár napra itt hagyom ezt a helyet.

- Nem Ariel, ilyet senki sem mondott, főleg nem én!- nem szerettem mikor így beszélt... mármint azt azért felfoghatná, hogy van különbség közte és Katie közt. Katienek még ez az egész iszonyat új és szüksége van rám, a legjobb barátnőjére. Ariel meg egy talpra termett szöszke vámpírlány, ezért sem értem miért is ilyen.
- A helyre igenis bepróbálkoztam... és amúgy eszembe se jutott volna Katiet is elrángatni innen, neki már ez az otthona. De azt még elmondom, hogy ahogy megjött a papír rád gondoltam, mivel te ajánlottad a helyet.- mondtam, majd merőegyszerűséggel kiszedtem a papírt a kezéből és csak az egyik jegyet hagytam a "markaiban".
- De azt is megértem ha nem érdekel a hely..- feleltem és én is egy kicsit közömbösebbre vettem a témát. Viszont titkon reméltem, hogy nem egyedül kell majd elmennem az ismeretlenhelyre.

- Én csak...- kezdtem végre lenyugodni...
- Katie barátja kórházban van, és tudom, hogy most el nem menne mellőle.... Nekem meg a karrierem fontosabb, pont úgy mint fősuli előtt, akkor is elmentem egy kis időre...- minden szó fájdalmas volt, rossz volt ilyet mondani, de sajnos igaz is volt. Jelenpillanatban még mindig a zene volt ez első és csak utána Katie, meg az itt lét...
- Te említetted New Orleanst, én meg bepróbálkoztam..- vallottam be. De még mindig nem bírtam egy, az egyben megkérni arra, hogy kísérjen el.

Igen, valahogy nem vártam nagy könnybe lábadt szemeket és öleléseket, de azért ezt sem. Merev volt, hideg és távolságtartó...
- Szia!- mondtam gyorsan és egy kínos mosolyt villantottam. Olyan furcsa volt itt állni most, ebben a helyzetben... nem kínos, csak furcsa.
- Engem felvettek.. és most tiszta ideg vagyok... nem tudom mit csináljak.- mondtam még mindig idegesen és a hajamba túrtam.
- Tudom, hogy nem érted, de muszáj elmondanom. Szóval.. mielőtt idejöttem volna elküldtem pár jelentkezési lapot bizonyos helyekre, hátha felvesznek valahova énekesnőként... és most.. most felvettek.- a kezébe nyomtam a levelet amit kaptam és értetlenül álltam előtte. A tekintettem meg csak azt sugározta: kérlek, segíts nekem!!!

/Valahonnan/

Blondie & Redie

Hallottam és éreztem is Pati lépteit, de most nem volt kedvem megint ahhoz, hogy egymás nézeteiről beszélgessünk, vagy arról, hogy nem tudja mit tegyen. Miért kellene választani, soha nem értettem, de már lassan untam is a témát. Éppen azon voltam, hogy felmegyek a szobámba és reménykedve várom, hogy meg fordul és elmegy, de nem így lett. Hallottam a csengő hangját, amitől még a frász is kiver. Nem is értem miért nem szereltettem már le.
Lassú léptekkel, mondhatni csiga tempóban indultam el, hogy kinyissam az ajtót, mert hallottam a szívveréséből, hogy nem fog elmenni és valami miatt nagyon is izgatott. Lassan kinyitottam az ajtó és ránéztem, de semmit se lehetett leolvasni az arcomról. Merev és kimért tekintettel figyeltem őt.- Segíthetek valamiben? - kérdeztem tőle, majd összefontam a karomat magam előtt.-

/Valahonnan /
Tudom, furcsa... iszonyat furcsa megint itt lenni, de itt vagyok. Muszáj itt lennem, mivel Ariel a barátnőm és van egy hírem amit meg kell vele osztanom. Vagyis inkább egy kérdésem... bár nem tudom miért izgulok emiatt, hisz még régebben ő hozta fel ezt a témát, nem én. De jó, akkor most majd megérdeklődöm, hogy van- e kedve ehhez a programhoz amit kitaláltam, vagyis inkább amint az ügynökség kitalált....
Egy kicsit remegő kézzel nyúltam a csengőhöz, bár tudtam, hogy felesleges volt, hisz valószínűleg ő már a lépteimet is meghallotta... azért mégis becsöngettem és vártam.

Az ölelése egy nagyobb erőt adott nekem. Pár percig nem is bontakoztam ki belőle, majd mikor az italt említette nyeltem egy nagyot.
- Remek ötlet, de valami erős kell, nagyon erős.- adtam ötletet neki, majd én is elindultam a nappaliba.
- Az iskola udvarban találkoztam, találkoztunk vele. És ott igézett meg minket. Tényleg is... Ariel, te tudsz valami módszert arra, hogy a fiú ne rabolja el a lányt? Hisz Ő nem akarja... csak az igézés...- teszem fel a kérdést, majd kifejtem a gondolatmenetemet.
- Bele se mertem volna ilyenbe gondolni, el sem hiszed milyen sokként ért..- vallottam be.

Figyeltem őt, majd intettem a nappali felé.
Miért tette ezt? Mit csináltatok ti itt? -néztem rádöbbentem, s nem akartam hinni a fülemnek, hiszen kikér ilyet. Meg kell tudom, hogy pontosan mi is történt ott. Mit is hittem, hogy unalmas lenne egy buli, itt Mystic Fallsban, persze hogy nem hiszen itt mindig zajlik az élet.-
Rendben várom. - mondtam nyugodtan. - Azt hiszem ehhez ital is kell . - csak hogy oldjam a feszültséget, majd gyengéden megöleltem Patit, hogy lássa, hogy nekem fontos ő, csak kicsit sokkolva vagyok.- Minden rendben lesz.
Megértem, s én se hittem volna el. -mondtam picit kuncogva.-

Annyi mindent akarok gyorsan elhadarni neki, de tudom, hogy ebben a tempóban nem megy... Vettem egy nagy levegőt és szép lassan - na jó, nem olyan lassan - de elkezdtem elmesélni a dolgokat.
- Azt kérte, vagyis arra igézett meg a vérszívó, hogy tűnjek el onnan. De van ennél rosszabb is képzeld... a barátomnak azt a feladatot szánta, hogy raboljon el egy lányt!- avattam be.
- Nem hazudok Ariel, ezt te sem gondolhatod komolyan! Csak ott nem tudtam elmondani mindent... de itt mindent elmondok szépen lassan.- mondtam halkan, de kedvesen. Nem haragszok Arielre, nincs is mire, hisz természetes, hogy kíváncsi.
- Tudom, és sajnálom is, hogy nem hittem neked.- válaszoltam a Katie-s kérdésére.

Figyeltem őt, majd kibújtam a cipőmből, leraktam a táskámat és már a nappali felé indultam, de hirtelen megálltam annak hallatára, amit mondott. Ez nem jelent jót, hiszen akár Önveszélyes, emberekre veszélyes vagy rám veszélyes is lehet.
Ki és miért tette? Mire kértek az idézés által? -néztem rá komolyan.- S én soha nem hazudtam neked, te pedig a buli óta folyamatosan. - néztem rá komoran, majd össze fontam a karomat. Lehet vámpír vagyok, de bíztam benne, s pont ezért fájt az, hogy nem mondja el az igazat. -
Majd meglátom, nem tudom . - mondtam zavarodottan, mert nem tudtam, hogy bízhatok-e benne ezek után, hiszen ma este végig hazudott nekem.-
Én mondtam, de te nem hittél nekem. - mondtam kicsit önelégülten.-

/Iskola- Tornaterem/

Végre ideértünk... azt hittem már sosem tudok ellépni majd arról a  helyről. Mikor beértünk egy nagyot szippantottam a lakás illatából. Végre elszabadultam onnan!
- Igazad volt. Megigéztek, hogy mielőbb hagyjam el a helyet, ezért akartam lelépni.- vallottam be.  Majd összefontam a kezemet magam előtt.
- Nyugi, csak azért kérdezem, mert nem akarom, azt, hogy Katiet megint megidézzék.- győzködtem egy kicsit, hátha így jobb szájízzel beszél majd.
- Igen, igazad van! Katie farkas lett.- ismertem el.