Pokolból

IGaz, hogy hozzá voltam szokva az érdekesebbnél érdekesebbekhez, mivel vámpírként voltam boszorkány. Vagy éppen fordítva. Nem teljesen mindegy? Végre kijutottam abból a forróságból, ahová küldtek engem, miután megöltem valakit és megöltek engem viszonzásul.
Amint megálltam a két lábamon és kinyitottam a szememet, egy szépen berendezett lakást találtam magam előtt. - Ejha... a kiscicának még ízlése is van. - engedtem el a kezét széles vigyorgással és megfordultam a saját tengelyem körül, hogy körbejárnak a nappaliban, a kanapé körül. - Csinos kis vityilló. De hol a hálószoba? - pimaszkodtam vele.

A lakásomba varázsoltam magunkat, vagyis inkább csak ide sikerült, nem határoztam, hogy hol fogunk kikötni a végén. Kinyitottam szememet, és én is lábamra álltam ahogy ez a pasas is. Máshogy nem tudtam nevezni, mert még csak a nevét sem volt hajlandó elmondani, úgy ahogy az én nevem is hidegen hagyja. - Tudom, habár nem gondoltam volna, hogy elnyeri a tetszésed. - Húzódott ajkam egy halvány mosolyra, és megigazítottam hajamat.
- A hálószoba? - Kérdeztem vissza felvonva szemöldökömet, de aztán gúnyosan felnevettem. Őt csak ez ne érdekelje! - Ne akard azt tudni. - Mondtam közelebb lépve hozzá. Habár mondjuk ott volt mögötte a nyitott hálószobám, tehát ha megfordulna pont látná is, úgy hogy lehet is reménykedni, hogy nem nagyon akar nézelődni. - És mit szeretnél még tőlem? - Kérdeztem, mert ha már nem akarna tőlem semmit, már rohant is volna a nagyvilágba.

- Én mindent szeretek és akarok tudni. A tudásvágyam oly' hatalmas, hogy ezt sosem fogod megtudni. - vigyorogtam továbbra is, a háta mögött megpillantva az ajtót amire rákérdeztem. Ennyire hülyének azért ne nézzen már, mert nem vagyok az!
- Óh.. az csak tőled függ, hogy mit szerethetnék még. - simítottam végig mellein eléggé merészen.

- Csak azt ne hidd, hogy mindent tudni is fogsz. - Vigyorodtam el félrebillentve fejemet. Persze hátranézett, és tessék már tudta is hol a hálószoba. Mondjuk teljesen mindegy, hogy most tudja e vagy nem. Úgysem fogja oda betenni a lábát egyhamar.
- Van egy olyan sejtésem, hogy téged viszont hidegen hagy, hogy én mit akarok és mit nem. - Mondtam, és amint végigsimított mellemen, megfogtam kezét, hogy ne tegyen további ilyen mozdulatokat. De viszont vámpír is volt, így simán kitudta volna szabadítani a kezét. Jó közel hozzá a szemeibe néztem, és újra megszólaltam. - Na ez az amit ne akarj! - Mondtam, egészen nyugodtam, miközben szemeit fürkésztem. Amint kihoztam a pokolból, már próbálkozik is. Majd csak akkor fog nagyot bukni, ha rájön hogy próbálkozásai hiábavalóak, vagy talán mégse? Végül is nőből vagyok, és észreveszem a jó pasikat, de akkor is!

- Mindent tudok, amit csak akarok. És ennél több hidd el, nekem nem szükséges. - vontam egyet a vállamon vigyorogva, ahogy többször is végigmértem a szemeimmel. Ő még nem is tudja hogy ki vagyok én valójában. Nemcsak egy egyszerű boszorkány hanem teljesen más. Valami különleges lény, amiről talán még nem is hallott.
Ravasz vigyorgás ült ki a képemre, ahogy félrelökte a kezemet, és heves tiltakozásba kezdett. - Nekem mindegy drágaságom, nekem mindegy. Együtt fogunk dolgozni, azt hittem, másban is lehetünk együttműködők, de.. - túrtam a hajamba. - Talán találok minden ujjamra másikat, akik hajlandóak lesznek egyszerre minden kívánságomat teljesíteni. Évek óta várok a pokolban. Hiányzik a női test... - sóhajtottam.

- Ja igen... ezt el is felejtettem. Társak vagyunk! - Eszméltem föl kissé látványosan, közben igencsak megjátszva a dolgot. - Miért reménykedtél, hogy én fogom minden kívánságodat teljesíteni? - Vontam fel szemöldökömet elmosolyodva, és felsóhajtottam. Elengedtem kezét, amit eddig ellenkezésemben szorongattam, és hátráltam egy lépést. Minél tovább gondolkodtam rajta, csak annál rosszabb lett. Mert mit is veszthettem volna ezzel?! Semmit.. - És mennyire is hiányzik? - Jelent meg aztán arcomon egy ravasz mosoly visszalépve hozzá. A francba is, én is vágyom erre bármennyire is játszom itt az elérhetetlent, akit nem lehet meggyőzni az ilyenről.
- Kíváncsi lettem... - Tettem még hozzá előző mondatomhoz, végignézve rajta. Végül is igaza volt. Minden ujjára találna magának egy nőt, aki gondolkodás nélkül elégítené ki kívánságait.

- Szóval kíváncsi az elérhetetlen kislány... - mondtam, és mintha megmakacsoltam volna magamat, összefontam a karjaimat de a vigyorom nem hagyott alá. Így kell ezt csinálni. Ez a nő is az enyém lesz. Körülbelül két és fél perc múlva.
Teljes testemmel feléfordultam, még mindig azzal a kiálhatatlan vigyorommal. - Tudod, szivi... évek óta sínylódtam már odalenn... sehol egy nőnemű egyed.. már évek óta. Ez az elfojtás már beteges, amit át kellett élnem.- - suttogtam nem kevés vágyódással a hangomban.

- Ez az egyik hibám. A kíváncsiság! - Túrtam bele hajamba elhúzva szám szélét. Összefonta karjait, de még mindig ott volt arcán az a letörölhetetlen vigyor. Ezzel még az agyamra fog menni egyszer.
Szavaira csak bólogattam, és végén halványan elmosolyodtam. - Meggyőzésbe nem is vagy olyan rossz. - Mondtam egy kis elismeréssel a hangomban, és a következő pillanatban, a vállainál fogva magamhoz húztam, hogy egy gyors, de heves csókot váltsak vele. Végül is ezt akarta, vagyis inkább ami ez után fog történni. Ennyit az elérhetetlenről, és szerintem számított is erre, hogy befogom adni a derekamat.

- Szeretem a kíváncsi nőket. Már csak azért is, mert... sok mindenre kaphatóak. - vigyorogtam célzatosan, közben már megfogva a derekát újra, de nem óhajtottam még feladni a szándékaimat, miszerint megdöntöm ezt a nőt. Miért ne? Ki tiltja tőlem? A sátán? Dehogy... évekig nem tudtak visszafogni, most majd biztos.. a véremet amúgy se tudná visszafogni senki!
A hajába túrtam, amikor a számra tapadt. Ebbe még bele is vigyorodtam. A nyelvem átcsúszott az Ő szájába, mohón csókolva, és falva ajkait. Nem is annyira elérhetetlen, mint azt gondolnánk.
Használtam a vámpírképességemet, és a falhoz nyomtam Őt, így nyomva hozzá az egész testemet, hogy érezze, milyen hatást váltott ki belőlem a csípőm alatt... már ennyivel.

- Ohh tényleg? - Vigyorodtam el én is, és kezei újra a derekamon kötöttek ki. Most nem ellenkeztem, hagytam neki, valahogy feleslegesnek tartottam. Úgyis újra meg újra megtenné.. Mégis csak férfiből volt, és ráadásul eddig nem is volt már jó ideje nővel. Pont azon fog "erőlködni", hogy visszafogja magát a társaságomba.
Amint ajkaim az övén voltak, a hajamba túrt keze. Egy percig sem tétlenkedett, mohón csókolta ajkaimat. Hazudnék ha azt mondanám, hogy ezt nem élvezem, mert igen is élveztem, már most. Nem szeretem ha egy férfinak igaza van, márpedig neki igaza volt. Már az elejétől fogva az volt a célja hogy megszerezzen. De most a fene se fog ilyenekre gondolni, mikor már megadtam magamat önként.
A falhoz nyomott hirtelen, és teljes teste az enyémhez feszült, így is éreztetve velem, hogy milyen reakciót váltottam ki belőle odalent. Halványan belemosolyogtam a csókba, ahogy ezt érzékeltem.

- Most már hiába fogsz ellenkezni. - ráztam a fejemet vicsorogva, de nem gonoszsággal, hanem huncutsággal. Pajzánkodni világ életemben imádtam. Egy ilyen nővel meg extra garantált a jó szórakozás, hát miért ne? Kell is ide most az, hogy szórakozzunk.. eléggé zűrös ez a város, ahogy hallottam.
- Mi az utolsó kívánságod? Megengedem, hogy legyen. - vigyorogtam a fülébe kegyetlen ravaszsággal, miközben ajkairól a nyakára siklottam, és nadrágját már ki is gomboltam.

- Akkor már késő meggondolni.. Most már mindegy, ki kell bírnom! - Mondtam elvigyorodva. Nem akartam én ellenkezni már, sőt! Kiakartam élvezni a helyzet adta pillanatokat.
- Utolsó kívánság? - Kérdeztem vissza egy kis óvatossággal a hangomban. - Ne kímélj! - Nyögtem ki végül egy kis idő múlva ajkamba harapva. Ajkai a nyakamra siklottak, ezzel kicsalva belőlem egy kisebb sóhajt, és már éreztem is, hogy a nadrágomat kis is gombolta. A "kívánságom" pedig. Nem vagyok én barbi baba, hogy óvatos legyen vele bárki is.

- Imádom az ilyen nőket. - lihegtem, miután meghallottam a felszólító mondatát. Ne kíméljem? Azt hiszem, azt az engedélye nélkül sem tenném. Mert szerettem vad lenni és durva. Ő meg nem egy törékeny nebántsvirág, aki soha nem látott még férfit. Egészen érett nőnek fest, bizonyosan rengeteg kalandja volt már, és csak az önérzete miatt volt olyan undokoskodó velem. Pont velem! Hát szépen nézünk ki...
Egy rántás, ennyi volt nekem a melltartója, és ajkaim kezeimmel egyaránt lecsúsztak oda, hogy nyelvemmel kényeztessem mellbimbóit, nem túl kíméletesen. Vadul. De nem volt fájdalmas. Nem arra pályáztam, most nem. Ez az érzékiség, legalábbis az én mércém szerint.
Egyik lábát újra csípőmre szorítottam, belemarkolva feszes fenekébe, majd benyúltam hátul a nadrágja alá, hogy kitapogassam a kis semmi bugyit alatta.

- Valahogy sejtettem.. - Sóhajtottam amolyan megemlítésképpen, és elvigyorodtam. Alig egy kisebb rántás volt neki a melltartóm, és az anyag szakadt is. A földre került ez is, és kezei, majd ajkai a mellemre tapadt. Vadul, de mégse durván kezdte kényeztetni mellbimbóimat, ami csak egy halkabb nyögést is kicsalt belőlem.
Egyik lábamat a csípőjére szorította, és kezei belemarkoltak fenekembe. Erre elvigyorodtam, de még itt nem volt vége, kezei feljebb csúsztak, de csak annyira, hogy aztán nadrágom alá tudja csúsztatni kezét. Közben én sem tétlenkedtem, rajtam már jóval kevesebb ruha volt, mint mondjuk rajta, így elkezdtem kigombolni ingét amilyen gyorsan csak tudtam, így elég hamar eltudtam könyvelni magamnak ezt a kis sikert.

- Szép vagy, Lamia.. - súgtam fülébe, ahogy szétnyitotta ingemet és ezt is csak egy vigyorral tudtam díjazni. Minek pofázzak én itt? Megvagyunk beszéd nélkül is.. méghozzá tökéletesen!
Elindultam vele a kanapé feléé, hogy odadöntsem és nyelvemmel bejártam a hasát, és melleit. Így ugyan lassan hámozott ki engem ruháimból, de bántam is én.. ha készenállok rá, úgyis egy pillanat alatt ledobok magamról mindent.
- Itt akarod.. vagy a hálóban? - néztem szemeibe vágyódóan.

Fülembe suttogott szavai hallatán elvigyorodtam, és folytattam tovább az ingének bontogatását. - Legalább te tudod a nevem... - Húztam le válláról az inget, amint végeztem, Ő pedig ezt egy vigyorral az arcán tapasztalta, hogy sikerrel jártam. Elindult velem a kanapéhoz, és egy mozdulattal, de már le is kerültem a kanapéra. Fölém mászott, de aztán nyelvével körbejárta melleimet, és hasamat. Így egy fokkal nehezebben, de sikerült így is megszabadítanom a ruháitól. De ahogy láttam nem sietettet, de azért igyekeztem gyors lenni egy kicsit, hisz az én türelmem is véges volt.
- A hálóban... - Mondtam nagyot nyelve, szaporán véve a levegőt, szemeibe nézve.

Egyre inkább bírtam ezt a banyát. Már csak azért is, mert régen volt részem női társaságban. És van egy olyan gyanúm, hogy ez látszik is rajtam. Már olyan szinten felizgatott, ahogyan arra nő már nagyon régen nem volt képes.
Épp befelé akartam indulni a hálóba, mikor a telefonja megszólalt. Nyilván sms. Ez kijózanított, és elszakadtam tőle, csalódott ábrázattal. Megzavartak. Így már.. nem tudok koncentrálni. Egy ideig úgy is csak az járna a fejében, hogy ki keresi. És ez nem az én műfajom. Nem bírom elviselni a másodlagos szerepeket.
Még sóhaj, és elengedtem. - Nézd meg, ki az. - vettem fel a zakómat. Ebből már nem lesz semmi. Egyelőre. Ha legközelebb elkapom... azt se felejti el soha.

Már épp készültünk volna átmenni a hálóba, de a telefonom megszólalt, jelezve, hogy jött egy új üzenetem. Nem csak én, de ahogy láttam Ő is rögtön észhez tért. Feladóan felsóhajtottam, és beletúrtam a hajamba. - Rendben. - Mondtam halkan, és magamra kapva melltartómat, és felsőmet, a telefonomhoz léptem. Megnéztem az üzenetet, és írtam egy választ. John volt az, hogy merre vagyok jelen pillanatban. Megírtam neki, hogy Mystic Falls-ba vagyok, és zsebembe csúsztattam a telefonomat. Na ennyit erről. Újra felé fordultam, és elhúztam szám szélét. - Bocsi. - Vontam meg enyhén vállamat, de ezen kívül nem szóltam semmit.

***

Egy perc néma csönd után újra megszólalt a telefonom megint. John-tól válasz. Ha nem lenne annyira fontos, akkor nem kapnék ilyen hamar választ. Elolvastam, és egy halványka mosoly terült szét arcomon. Borsot törni a vámpírok orra alá? Bármikor! Mondjuk ez így furcsán hangozhatott, főleg, hogy most is egy félig vámpírral töltöttem az időmet. Írtam egy választ, hogy benne vagyok, és hogy mi lenne a feladatom ebben az egészben, majd elküldtem. - Úgy látszik másnak is kellenek a szolgáltatásaim. - Mosolyogtam Hayden-re.

***

Ez a John aztán tényleg gyors, mert újra csörrent a telefonom, és már néztem is, hogy mi lenne a feladatom ebben az egészben. Tiszafa levele? Gyorsan elgondolkoztam, és végül megírtam, hogy nagy valószínűséggel akad itthon valamennyi belőle, az emberek kivédése erről a méreg elől pedig gyerek játék lesz. Legalábbis nekem. Persze azért rákérdeztem, hogy hol lesz, de rájöttem hogy ma lesz egy nagyobb esemény a Lockwood birtokon. A horror éjszakája. Gondolom ott akarja majd véghez vinni a tervet, szóval ezzel a kérdéssel, hogy ott lesz-e ez megvalósítva, elküldtem az üzenetet.

***

- Dolgom van... - Jelentettem ki felsóhajtva. - Meg kell keresnem valamit. - Mosolyodtam el halványan. -Ma este lesz ez a horror éjszakája, és ott van egy kis dolgom! - Léptem a fiókos szekrényhez ami amúgy is a nappaliba volt, és bőszen elkezdtem kutatni benne, hátha találok a keresett virágból egy keveset. Tiszafa. Ha nem is nagyon sűrűn, de azért előfordul, így kell lennie valamennyinek itthon. És találtam is! Már csak azért is sikerélményem volt. Egy kis üvegcsébe volt, porrá zúzva. Tökéletes. Előkaptam a könyvemet is, és Hayden felé fordultam. - Oda kell mennem! Nem tudom mikor végzek, szóval két lehetőség van! Vagy velem jössz, vagy itt maradsz, vagy.. mondjuk ez már a harmadik, de el is mehetsz.. - Vontam fel enyhén szemöldökömet, és közben elkezdtem járkálni a szobák között keresve a különböző dolgokat. Elővettem egy ruhát gyorsan, és magamra kaptam. Próbáltam valamiféle csinos ruhát találni ami sikerült is. Ha előbb tudtam volna, hogy megyek erre akkor felkészülök, de így csak marad ez a szürke ruha. Felkaptam egy pár magassarkút, és igazítottam a hajamon.
-Szóval ha meggondolod magad, akkor megtalálsz ott. Jobban jársz ha velem maradsz erre az estére. Még van egy befejezetlen dolgunk! - Vigyorodtam el elé lépve, és pár pillanatra közelebb hajoltam hozzá. Nem szán szándékkal, de felakartam hergelni egy kicsit. Így is türelmetlen volt, ki tudja mi lesz az este végére ha végül ugyanitt kötünk ki az este végére.
- Remélem találkozunk ott. - Mosolyogtam, és hirtelen eltávolodtam tőle, és egy kis kézi táskába rakva a dolgaimat, elindultam a Lockwood birtok felé.

Lockwood birtok

Körbemértem a lakást párszor, mert olyan jó heccnek tűnt a házigazda távollétében szórakozni.
De nem kellett sok hozzá, hogy megunjam. Buli lesz? Nekem is ott a helyem!

Lockwood birtok

Lockwood birtok

Viszonylag hamar ideértünk. Kiszálltam a kocsiból, és az ajtóhoz sétálva előkerestem kulcsomat. Amint megtaláltam, kinyitottam az ajtót, és beléptem rajta, majd miután Ő is bejött utánam becsuktam az ajtót. - Itt is volnánk! - Mosolyodtam el szembe fordulva vele. Ahhoz képest milyen gyorsan elment ez a buli. Azt hittem, hogy még órákig fogok ott ülni nézve, hogy hogyan szenvednek a kis vámpírok a méregtől, de "megúsztam" és végül most csak kikötöttünk itt. Most aztán nem zavarhat meg semmi minket bármi is legyen.

Besétáltam a lakásba, miután ő már megtette. Forrott a vérem, magam s etudom hogy ki volt rám utoljára ilyen hatással. Talán mégis? Voltam már itt egyszer, ebben a városkában és roppant kellemesen elszórakoztam egy Caroline Forbes nevű lánykával. Én voltam nála az első.. micsoda furcsaság, nem? Valakinél én, mint első?
- Nos, remélem nem most jön az, hogy aludni akarsz különben megismered a savanyú képemet. -fintorogtam, többször is végigmérve Lamia tökéletes alakját. Már alig bírtam ki hogy ne teperjem magam alá.

- Még eszemben sincs aludni menni! - Nevettem fel halkan, és láttam ahogy többször is végigméri alakomat. Hátranyúltam kezemmel, és lehúztam a ruhám cipzárját, ezzel is lecsökkentve azt az időt amit vetkőzéssel fogunk tölteni. - Előtte még jó pár dolgot el kell intéznem. - Jelent meg egy huncut mosoly arcomon, és egy egyszerű mozdulattal ledobtam magamról estélyi ruhámat, és így már csak a melltartó, és a bugyi maradt rajtam. Eszemben sem volt tovább kínozni Őt, meg persze magamat, és két gyors lépéssel áthidaltam a köztünk lévő távolságot, és hevesen ajkaira tapadtam. Gondolom ez nem volt annyira hirtelen, visszatekintve az előzményekre.

Csibész a csaj, tudja hogyan kell levennie a lábamról. De ezekkel a trükkökkel csak az impotensek maradnak nyugalmi állapotban, én meg történetesen nem vagyok az. De még mennyire, hogy nem!
Nagy nyeléssel reagáltam vetkőzésére, majd már ott is volt az ajkamon, nagyon időm se volt végigmérni félmeztelen alakját. A csipkés fekete melltartó megmaradt, ahogy a falatnyi bugyija is.. te jó ég, szeretnék én már ezek alatt lenni! A kezem mindenképp.
Átfogtam a csípőjét, és hajába túrva csókoltam mohón, szenvedéllyel, közben a falig hátrálva. - Még midng a hálóhoz ragaszkodsz?

Nem adtam neki túl sok esélyt, hogy végig bámulja alakomat, amit most már csak a melltartó, és a bugyi takart. Hevesen, és szenvedéllyel tapadtam ajkaira ellenkezést nem tűrve. Ő sem sokáig tétovázott kezeivel átfogta csípőmet, míg másik keze a hajamba túrt, és elkezdett velem hátrálni a fel felé. Hátam máris a falat érintette, és elváltam ajkaitól. - Én már nem ragaszkodom semmihez. - Nyögtem ki ezzel arra utalva, hogy már engem az sem zavar, ha itt tesz magáévá a falnám. Bár jobban szerettem a hálót, de így hirtelen már nem is érdekelt az egész.
- Szóval te döntesz! - Jelent meg arcomon egy huncut mosoly, és hihetetlen gyorsasággal elkezdtem kigombolni az ingét, de a végén nem toltam le vállairól, csak egy kicsit szétnyitottam, hogy láthassam kockás hasát.