Miután végeztem a pakolással a bőröndöt még fent hagytam, majd elindultam lefele, hogy meglessem, hogy van Ariel.
/Terasz/

Nem tudtam megállni.. el kellett mosolyognom az utolsó mondatán. Még, hogy bulit csapnák, itt? Nem, nem, de örülök neki, hogy már így befogadott a házába.
- Rendben főnök! Nincs buli!- játszottam viccesen. A kezemet a szívemre tettem, mintha fogadalmat készülnék megtenni.
- Köszönöm, tényleg! Akkor holnap reggel, gondolom találkozunk a konyhában?- viccelődtem még egy kicsit, majd intettem neki, mikor kiment a szobából.
Ledőltem az ágyra és rögtön le is csukódtak a pilláim.
Másnap reggel jókedvűen keltem fel. Felvettem a ruhákat, amiket Ariel adott és lebaktattam a konyhába, kisebb, nagyobb sikerrel, mivel könnyű eltévedni ebben a nagy házban.

/Konyha/

/folyosók/

Mondtam én. - mosolygok rá, majd leteszem a tiszta ruhákat. - Szerintem ezek jók lesznek rád, ha valami nem jó, akkor csak szólj és keresünk más ruhát.-
Miért zavarnál? - néztem rá érthetetlenül. - Elég nagy a ház és rajtam, illetve a kutyámon kívül senki se lakik itt.- néztem rá.- Azért vettem anno ekkora házat, mert családot akartam, de ez mindegy is. - mosolyodom el, hogy leplezzem a szomorúságomat.- Szóval addig maradsz ameddig szeretnél, s egy szabály van tudtom nélkül nem lehet itt buli. - mondom kedvesen neki.- A szobámban leszek, hagylak felöltözni. - s azzal el is indultam a szobámba.-

/szobám/

/Fürdőszoba/
A gyors fürdőzés után azonnal visszasiettem a szobámba, ahol már Ariel várt pár ruhadarabbal.
- Húú de jól esett ez a fürdő!- jegyzem meg egy mosoly keretében, majd lehuppanok mellé az ágyra.
- Csak azt akarom, hogy tudd, én szívesen maradok... de ha zavarok, vagy visszaélek a kedvességeddel szólj, majd kérlek. Nem akarom, hogy miattam legyenek problémáid.- tisztázok vele mindent.