- Valahogy sejtettem, hogy ez a célod - mondtam egy erőltetett mosollyal, miután táncra invitálta Damont. Mondjuk vele még mindig szívesebben elengedem, mint például Milenával, aki... na jó, rá még gondolni sem akarok. - Én amúgy is szeretném megkeresni a mosdót - jegyeztem aztán meg, és megköszörültem a torkomat. - Szóval táncoljatok nyugodtan, ha szeretnétek. Hamarosan visszajövök - adtam egy gyengéd csókot Damon ajkaira, majd az emelet felé indulva vetettem bele magam a mosdó keresésébe.
Nem tudom, mit vártam Elenától. Hisz sose kedvelt engem.. miért is? Mert felbukkantam az életükben. De akkor sem értem. Damon engem miatta hagyott el, miatta csalt meg, és mégis ő az, aki utál? Nekem is ugyanannyi jogom lenne őt utálni. Szívem szerint ezt a képébe vágtam volna, miután elengedem, de nem akartam balhét. A kedvessége bizonyára határtalan, ha rólam van szó, és nem akarok elvérezni pont itt, mert rajtam próbálkozna a fogaival. - Öhm... sajnálom, nem akartalak megzavarni titeket, csak... egyedül jöttem, és... egy tánc erejéig elrabolnám Mr Salvatore-t. - kacsintottam Damonre. - Nem kell féltened tőlem. - jegyeztem aztán meg Elenára pillantva.
- Nem fogok megölni senkit - emeltem fel a kezem csitítólag, hogy megnyugtassam Elenát. - Csak egy apró kis harapás a kedves doktor szeme láttára. Ennyi az egész - mentegetőztem előre is, aztán a következő percben ledermedtem, mert aki most érkezett, arra végképp nem számítottam. - Har... Harmony... - hebegtem, és noha kissé kellemetlen volt a szitu, örültem, hogy látom. Hiszen annak idején csaknem a feleségem lett. Bár Elena arcán láttam, hogy örömmel elkerülné a találkozást, semmi ok nem volt rá, hogy Harmonyt bántsuk, vagy megbántsuk. A múltat le kell zárni... és ennyi.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Csodálatos hír. Legalább reméltem, hogy ma este nem kell senkinek bajba kerülnie... rajtunk kívül - forgattam meg a szememet, miután Damon felvázolta, hogy meg kell támadnia majd valamit. Egyszerűen fantasztikus. Tényleg nem lehet soha egy nyugodt partink sem... elvégre miért is lenne? De aztán mint derült égből villámcsapás megjelent Harmony, akit momentán a hátam közepére sem kívántam, de mire mondtam volna valamit, már a nyakamba is ugrott. Először nem tudtam, hogy nevessek-e, vagy sírjak, hiszen mi ketten sosem voltunk jóban, és talán érezte is, hogy szívem legeslegmélyén akkor is utálni fogom, ha három férje lenne egyszerre. - Öhm... Harmony. Micsoda meglepetés - mosolyodtam el kissé kínlódva, mire végre elengedett.
A fejemben egy mély, férfias hang keringőzött. Oliver hangja, amint arra szólított fel, hogy válasszam el Damont Elenától egy rövid időre. Nem ismertem annyira, mint ők.. de tudtam róla annyit, hogy készül valamire. És bántam a pillanatot, a szívem és lelkem mélyén szívből bántam, hogy nem szedtem verbénát már egy ideje... vámpírokkal teli városban élek, s elfelejtettem egy ilyen dolgot? Ostobaság... - Damon! Elena! - bukott aztán ki belőlem egy széles mosoly kíséretében, ahogy ismét győzött az igézés ereje, és a páros felé sétálva, egy pohár ásványvizet szorítva ujjaim között, megálltam a páros mellett. - Reméltem, hogy Titeket is lehet látni ma este... annyira régen találkoztunk. - estem bele totálisan a "régi barátok" szerepbe, és mielőtt bármit is mondott volna, megöleltem Elenát. Tudom, nem vagyunk jó barátok... de bizonyítani akartam, hogy tőlem nem kell féltenie a férjét.
- Körbenézhetünk - egyezem bele. Egyébként is egyre nagyobb a tömeg, már alig lehet átlátni az emberek feje felett. Belekarolok Hayleybe, úgy, mint mikor megérkeztünk, és sétálni kezdünk a fal mentén, végig a termen. Aztán egyszer úgy állok meg, mint akibe villám sújtott. - Te is azt látod, amit én? - kérdezem csendesen, bár már kezdődő dühvel. Ez a látvány semmi mással nem tud eltölteni. Tatia, és az az áruló Marcel. Azt hiszem gondolkodnom kell, melyikük nyakát szorongassam meg hamarabb.
Klaus jókedve ragadós, nem tudom, hogy mi az örömködés oka, de hamarosan én is kezdem tényleg jól érezni magam. Pár korty után átadom a pezsgős poharamat neki, ha szeretné, igya ki ő, én azért inkább nem fogyasztanám el mindet. Közben újra belé karolok. - Előtte körül is nézhetünk még, ha van kedved, hátha találunk még pár ismerőst - jegyzem meg. Itt csak Salvatore-éket látom, hozzájuk meg szerintem egyikünknek sincs hangulata. Talán van pár olyan arc, akikkel szívesebben találkoznánk. Kíváncsi vagyok, ki mindenki ruccan még át Mystic Fallsból egy ilyen eseményre.
A karomon egy olyan nő karja pihent, melyet egy férfi minden bizonnyal megkíván. Szerettem az ilyen belépőket, s magam sem számítottam arra, hogy pont Tatia Petrova lesz az, akibe belefutok a parti előtt. De hát így már nem is kell egyedül színre lépnem. Nem volt nehéz rábeszélnem, hogy érkezzen meg velem együtt, legyen ma estére a kísérőm. Úgy hiszem, tartoztunk egymásnak minden irányból, és ez kijárt nekünk. - Micsoda színparádé. -jegyzem meg, miután ujjaim végigsiklanak az ő ujjain. Kettőnk kapcsolata furcsa, bár bátorít a tudat, hogy egykoron az a férfi érintette Őt, kit mára legnagyobb ellenségemnek kellene tekintenem. Aki közben mégis bizonyos mértékben az apám. S ezt a tényt nem tudom hogyan mondjam ki. Talán nem kellene beszélnem. Tennem kell. Cselekednem. Bejutni nem volt nehéz, hisz két idős vámpír mindent kijátszik, majd rögtön a szalonba vezezett az út, itt fordultam szembe Tatiával, és elmosolyodtam a magam csibészes mosolyával. - Ma este törlesztek Önnek. A megmentett életemért. - nyújtottam felé a pohár pezsgőt, amit az imént emeltem le a tálcáról.
Jókedvűen elmosolyodom. Nem tudom miért ilyen bohém ma a kedvem. Talán azért, hogy kissé megfeledkezünk jelenleg a gondokról, vagy azért, mert várok most is valami balhét, ami nyilván nem sokat várat magára, ki tudja. Talán azért, mert azt akarom, hogy lássák, az új uralkodó nemsokára megérkezik a városba. És ami azt illeti, kimondatlanul is nagyon büszke vagyok ma Hayleyre. Erős nő, és gyönyörű. Sokkal szebb, mint az itteni nők közül bárki. - Ha táncolni akarsz, nincs ellenvetésem - mondom egyszerűen.
Belekortyolok a pezsgőmbe, és igyekszem annak a kellemesen savas ízére koncentrálni a bennem szétáradó feszültség helyett. Kellemetlen a helyzet, és nyilvánvalóan nem csak nekem. De Klaus reakciója őszintén meglep. Nem vártam tőlem sem ilyen nyíltságot, sem ilyen kedvességet, ezért jól esik, ahogy magához húz. Rámosolygok. - Táncolni is fogunk majd? - nézek rá szemeimben huncut csillogással. - Addig kell ilyenek csinálnom, amíg a hasamtól megtehetem - vigyorodok el, majd iszok még egy korty pezsgőt.
Néztem, ahogy Elena salátát töm magába, és kissé utálkozó fintort vágtam. - Nem, engem nyúltápra nem veszel rá - motyogtam, és a halas szendvicseket meg a kaviáros falatkákat kezdtem figyelni. - Én inkább erre voksolnék - szedtem tele a tányéromat, és csakhamar két pofára tömtem magam. - Legalább a kajáért megérte. Igaz, el ne felejtsem... ma még mást is ennem kell. Meg kell támadnom majd valakit a parkban, lehetőleg úgy, hogy dr. Frankeinstein lássa.
Mulattat, ahogy Hayley szeme felcsillan a pezsgő szóra, és a kezébe nyomok egy poharat. - Hagy szokja az ifjú örökös a vámpírlét kellemes oldalát is - hunyorítok rá jókedvűen, majd követem a tekintetét, és látom, hogy kiszúrta magának Elenát. Ők is észrevettek minket, és nem tudom, jelenleg melyikünknek kellemetlenebb a szitu. Engem kivéve, mert én nem zavartatom magam. - Nem számít - mondom Hayleynek kedvesen. - Nem érdekel Elena, sem a férje. Veled vagyok itt - húzom kissé közelebb Hayleyt magamhoz.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Ne aggódj, nincs benne verbéna - kacsintottam rá, és felsóhajtottam, miközben belekóstoltam a salátába. - Szerintem finom. És látod? Még élek - vigyorodtam el, de aztán megfordultam, és ahogy láttam, hogy Klaus megérkezett Hayley társaságában, én pedig rögtön vissza is fordultam Damon irányába. - Hát... erről ennyit - nyeltem egyet, aztán halványan elmosolyodtam. - Enzo-ék is itt lesznek... gondolom - néztem aztán kérdőn. - Nem tudom, nem-e veszélyes neki idejönni, ahol Maxfield bármikor megismerheti, és felismerheti - vettem kézbe egy újabb italt, és egy húzásra kiittam a poharat. Azt hiszem, hogy ezt másképpen nem fogom átvészelni. Kereszttűz mindenhol.
Klaus elismerő pillantásaiért már megérte a sok készülődés, de hát ezt is várta tőlem, hogy csinosítsam ki magamat, hogy feszíthessen mellettem. Kuncognom kell a gondolatra. Az út ide eseménytelenül telt, de örültem, amikor végre megérkeztünk, mert így terhesen a kocsikázás valahogy kimerítőbb, mint azelőtt. - Pezsgő? - felcsillan a szemem, már vagy ezer éve nem ittam alkoholt, már a gondolata is fellelkesít, hogy engedélyt kapok egy-két kortyra. - Kérek - válaszolom, közben körbe hordozom a pillantásomat, hogy megnézzem magamnak a helyet, a dekorációt és a jelenlevőket. Elenán akad meg a szemem, és automatikusan megdermedek egy kicsit. A legutóbbi találkozásunk jut eszembe, ami nem végződött valami jól, tekintve, hogy félig Klaus szájában volt...
- Inkább megvárom, míg más is eszik belőle. Nem akarok idő előtt legyengülni - néztem végig a szendvicsek és egyebek halmazán, majd belenyögtem a pezsgőmbe, mert Elena háttal állt a bejáratnak, és nem látta az újabb érkező meglehetősen tenyérbemászó képét. - Nincs mázlink. Ott jön az a felfuvalkodott hólyag. A nőjével. A terhes nőjével, ahogy látom. Szegény lány - csóváltam a fejem szánalommal telve.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Talán kissé korán érkeztünk - kortyoltam bele a pohárba, majd körbefordultam, és végül megállapodott a tekintetem Damon pillantásán. - Nem is tudom, hogy ez az este egyáltalán milyen lesz... ahogy ismerem a szerencsénket, lesz elég bajunk Maxfield nélkül is - ráztam meg a fejem, majd a kajára néztem. - Szerintem verbénamentes... - suttogtam válaszként, majd kicsit elméláztam. - Remélem, hogy Klaus nem teszi tiszteletét - köszörültem meg aztán a torkomat. Na igen... a legutóbbi találkánk furán ért véget. Vagyis... Hayleynek hála nem történt semmi. De Damon nem tudott semmiről. És nem hiányzik, hogy balhé legyen belőle.
Nem tudom, számítottak-e vámpírokra a bálon, mindenesetre ha igen, akkor feloldották a belépés-tilalmat. Másokat meg egy jámbor képű, bociszemű szőke srác invitálgatott befelé. A szerencsétlen... Ősi lévén, én probléma nélkül beléphettem, karomon Hayleyvel. - Azt hiszem, pezsgő illene az alkalomhoz, kedvesem - fordultam felé. - És egy korty a te állapotodban sem fog megártani. Ha még nem lettél volna bálon, közlöm veled, hogy egy sem múlt el esemény nélkül. És ez alatt a szaftos botrányokat értem.
Akárcsak Elena, én is féltem, hogy a küszöbön fogjuk tölteni a partit, de mázlink volt. Beinvitáltak minket, igaz én úgy léptem be, mint a pokol kapuján. Bár részemről ez érthető is volt... - Nem is baj, ha nem látom itt egyelőre a hentesünket - fintorogtam, és pezsgőt fogtam a kezembe. - Ha lehetne, előbb még szórakoznék egy keveset. Nem vagyunk még túl sokan - tettem hozzá. - Szerinted van verbéna a kajában? - hajoltam aztán közelebb Elena füléhez.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Eleinte féltem attól, hogy nehezen fogunk bejutni, de szerencsére nem így történt: Hála Aaron-nek, akiről mint kiderült, ennek a háznak a jogos tulajdonosa, és szerencsére beinvitált minket. Nem is tudnék ennél nagyobb mázlit elképzelni... talán nem is akarok. Pont jól van ez így. - Vannak egy páran - sóhajtottam fel, miközben megálltam a szalon kellős közepén, és levettem egy pohár pezsgőt az érkező pincér tálcájáról, miközben körbeforgattam a pillantásomat. - A mi kis cimboránkat viszont sehol sem látom - nyeltem egyet.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kezdőlap
