Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 22, 2014 1:39 pm
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 22, 2014 1:47 pm
Ugrás egy másik oldalra

Miután Klaus távozik, egy időre ismét a tábortűz mellé telepszem újra én is, de ezúttal nem tud annyira lekötni a csevegés, mint korábban. Ráadásul meg is éheztem, úgyhogy csakhamar ott hagyom őket megint. Ezúttal sem tartóztat senki, így pár pillanattal később már a konyhában találhatom magam. Sötét van, csak egy gyertya pislákol az egy sarokban, ezért meggyújtok még párat. Milyen jól jönne most egy boszi, egy mozdulattal meggyújthatná az összeset. Talán a lányunk is képes lesz majd erre egyszer...
Megkeresem az ebéd maradékát, és szedek belőle egy tállal magamnak, majd falatozni kezdek. Egy terhes kismamát nemigen tart vissza, hogy az étel már kihűlt, nem igaz? De hamarosan lépteket hallok közeledni, úgy tűnik, valaki csatlakozna hozzám a vacsoránál.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 22, 2014 8:17 pm
Ugrás egy másik oldalra
(valahonnan messziről)

Atyaég, na végre... azt hittem, sosem érek el idáig. Mondhatnám, hogy alig állok a lábamon, de nem lenne túl őszinte annak tükrében, hogy motoron közlekedtem át a fél államokat. Maradjunk annyiban, hogy ha most leszállok a nyeregből, egy darabig nem szándékozom hosszabb ideig egy helyben ülni.
Még az erdő fái alatt álltam meg, és állítottam le a motort. A tűz fénye már messziről megmutatta, hogy nem vagyok egyedül. A hangok is társaságot ígértek, és lám, csakugyan. Jókora társaság ült-feküdt a tábortűznél, meg a környékén is. Voltak, akiken szemmel láthatólag az alkohol vett erőt. Erőteljes buli, vagy ünneplés lehetett, annyi szent. Akik még józannak voltak mondhatóak, azok meg végképp óvatlanok voltak. Vetettek rám egy-két kíváncsi pillantást, majd nem is foglalkoztak velem tovább. Hülyék ezek, vagy mi? Mintha nem venné őket körbe ezer ellenség. Ezzel az erővel besétálhatna ide egy arab terrorista osztag is. Engem bezzeg mindig arra tanítottak, hogy első az éberség. Bár azzal, hogy csak simán besétálok közéjük, némileg megcáfolom ezt a tételt.
Reccsentek egyet fájón a csontjaim, mikor végre kinyújtóztattam magam. Nem így képzeltem az első találkozást... a várossal sem. Bár gyerek voltam még, mikor utoljára láttam. És azt hiszem, hálát adok a sorsnak, amiért ember képében, és két lábon nézelődhetek itt, nem pedig vonyítva és bundában. De annak ellenére, hogy mást találtam itt, mint amire számítottam, tudtam, hogy épp itt volt az ideje a hazatérésnek, és a gyökerekhez való visszakapcsolódásnak. És hogy miért éppen most? A legendák a keleti partra is elértek. Egy hibridről, aki eljött, hogy visszavegye - vagy épp átvegye, nézőpont kérdése - a várost egy bitorlótól, és egy közelgő háborúról. Nekem pedig a csetepaté közepén a helyem. Nem is én lennék, ha elbújnék egy sarokba, és reszketnék amíg el nem ül a harc.
Felfedeztem egy kunyhót, ahol épp eltűnt egy fiatal lány, hát úgy döntöttem, követem őt, ha már a többiek nem foglalkoznak velem.
- Mondd, ebben a társaságban mindenki túl óvatlan, vagy történt olyan örvendetes hír, amiről nem tudok? - kérdezem köszönés gyanánt ahogy belépek a lány után, és körbenézek a nem túl igényes környezeten.
- Remélem megkínálod étellel a fáradt vándort, aki hosszas csavargás után tért vissza a városba, szépségem - vigyorgok a lányra, és hatalmasat kordul a gyomrom ezzel egy időben.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 22, 2014 9:56 pm
Ugrás egy másik oldalra

A tányérom szinte még érintetlen, amikor ismét nyílik az ajtó. Arra számítok, hogy egyik falkatársam lép be, de az illető teljesen idegennek tűnik. Persze az is lehet, hogy csak még nem találkoztunk, hiszen a saját falkában még csak most kezdem megismerni a visszaváltozásuk után. Vagy megtörténhet, hogy az egyik, közelben táborozó csoportból jött át. A szavait hallva azonban felvonom a szemöldökeimet, tekintetembe zavar és csodálkozás költözik. Tényleg teljesen idegen lenne, hogy nem tudja, mi a helyzet?
- Megvan az okuk az ünneplésre - bólintok kicsit bizalmatlanul méregetve a fickót. Aztán kicsit mégis megenyhülök. - Szolgáld ki magad - elé tolok egy tiszta tányért, gondolom tud szedni magának. Lehet, hogy anya leszek, de nem akarok anyáskodni mások felett.
- Azt mondod, visszatér... tehát te is innen származol? Most érkeztél? - érdeklődöm éledő kíváncsisággal.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 23, 2014 11:32 am
Ugrás egy másik oldalra
A belépőmet figyelembe véve nem csodálkozom, ha gyanakvás ül ki a lány arcára, mikor végigmér. Ennek ellenére meglepő, hogy mégis elém tol egy tányér ételt. Legszívesebben azonnal rávetném magam, mint egy.... miért is ne? Mint egy éhes farkas. Aztán némi mérsékletre intem magam.
- Az állapotodat látva talán neked kéne elsőként enned. Beérem a maradékkal is - tolom elé vissza a tányért. Letörök egy darab kenyeret, csak úgy magában, és szinte egészben tömöm a számba.
- Ja, visszatértem - mormolom, tele szájjal elég nehezen képezve a szavakat. - Már ha ezt annak lehet hívni. Gyerekkoromban éltem itt utoljára. Azóta meg összevissza az egész országban. Ezt a mocsarat csak nagyon ritkán láttam. Akkor még mikor elkerültem innen, a városban éltünk. Bár már akkor sem szívlelték itt az én fajtámat. Azon se csodálkoznék, ha nem fogadna be a falka. Végeredményben húsz éve nem tartozom közéjük. Az a Marcel nevű kiskirály él még egyáltalán? - kérdezek vissza. Elvégre ne csak ő faggasson már engem.
- Amúgy bocs, de az éhség elvette az eszem. A nevem Wolfswood. Chriest Wolfswood - nyújtom át a kezem az asztal felett.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 6:24 pm
Ugrás egy másik oldalra

Figyelem a tányért, amit visszatol elém, de nem veszem el, inkább a sajátommal foglalkozom.
- Szerintem van itt elég mindkettőnknek... illetve hármunknak - jegyzem meg, ha már a babára utalt. De ráerőltetni nem fogom, nekem aztán nyolc, ha tényleg beéri a kenyérrel is. Falatozás közben érdeklődve hallgatom a szavait. Nem lep meg, hogy elhúzott innen évekkel ezelőtt, bár arra kíváncsi lennék, miért éppen most jött vissza.
- Marcel továbbra is él és virul - bólintok két falat között választ is adva. - Chriest - memorizálom a nevét. - Én Hayley vagyok, bár itt egyesek inkább Andreának szólítanak, de mégis inkább az előbbit preferálom - mutatkozom be én is, ahhoz viszont egyelőre nem fűzök egyéb kommentárt, hogy miért ismernek egyszerre mindkét néven. Ha ő tényleg innen származik, talán tudja ezt magyarázatok nélkül is.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 7:14 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Szóval él még - dolgozom fe csalódott morgással a Marcelt illető információt. - A fenébe, a vámpírok tényleg örökké élhetnek. Már kezdtem elhinni, hogy valaki tett róla, hogy leboruljon a trónusról. Attól a hírtől, hogy az első hibrid visszatért ide, azt hittem, Marcel fut majd, amerre lát. A vámpírok nem csak halhatatlanok, de hülyék is - vonom le a végső konzekvenciát. - Azért is jöttem vissza, hogy lássam, amint szétrúgják a seggét. Asszem, erre még várni kell - nyelem le a kenyér utolsó morzsáit, aztán elvigyorgom magam. - Most akkor Hayley, vagy Andrea? Hogy szólítsalak? A Hayley talán jobban illik hozzád. Egy Andreát viszont még magam is ismertem.. egész kicsi gyerekkoromból. Bár ez már tényleg csak homályos emlék. Még azelőttről, hogy kimenekítettek innen engem - ráncolom a homlokomat, de néhány hangnál több nem elevenedik fel a múlt homályából.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 28, 2014 9:30 am
Ugrás egy másik oldalra

- Azt hiszem, arra még várnod kell egy kicsit, hogy ez bekövetkezzen - mondom tűnődve, miközben a tányérom kiürítésén fáradozok. Aztán félretolom azt, és elmosolyodom a férfi szavain. Éppen annyira összezavartam a bemutatkozásommal, ahogyan az várható is volt.
- Az igazi nevem Andrea Labonair - próbálom helyre hozni a dolgot egy sor magyarázattal. - Hayley Marshallnak az árvaházban neveztek el, ezért azon a néven nőttem fel, azt használom. Itt viszont még mindig Andreaként emlékeznek rám - legyintek kezemmel az ajtó felé a többi farkasra utalva. Kíváncsi lennék, ki lesz az, akiről ő beszél. Még a végén kiderül, hogy ismerjük egymást... vagy legalábbis egykor ismerhettük volna, ha a dolgok másképpen alakulnak.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 28, 2014 11:42 am
Ugrás egy másik oldalra
Letörök egy újabb darab kenyeret, és épp ismét egy jókora falat van a számban, mikor elhangzik a Labonair név. Ennek hallatán félrenyelek, hörgök, krákogok, és csak akkor kapom vissza tökéletesen a levegőt - meg a hangomat is - mikor Hayley hátba vereget.
- Labonair? - ismétlem, és nem tudom leplezni arcomon az elképedést. Az agyam jár ide-oda, hogy találjak valami választ, de momentán csak egy lehetőség tűnik járhatónak.
Teszem a kenyeret, az asztalra könyöklök, és egészen előrehajolok, hogy belenézzek a szemeibe.
- Az anyám neve Edna Labonair volt. Az apámé Aldis Wolfswood. Engem kimentettek innen öt évesen, mikor Marcel ide száműzte a vérfarkasok összes falkáját és klánját, és érezhető volt, hogy már a boszorkányok is készülődnek ellenünk. Anyámnak volt egy bátyja, Channing Labonair. Neki és a feleségének pedig született egy lánya. Eltűnt innen... nem sokkal a születése után. Nem volt talán még egy éves sem. Őt ugyanúgy menekítették ki innen, ahogy engem is... de nem tudom, őt vajon hová - mondom feszülten. A kérdés ott lebeg a levegőben... vajon ő-e az a bizonyos Andrea vagy sem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 28, 2014 1:09 pm
Ugrás egy másik oldalra

Egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatom ezt a kissé kacifántosra sikeredett történetet. A nevek nemigen maradnak meg közben bennem, egyedül a Labonair ismételgetése ragad meg. A sztori végére már összeráncolt szemöldökkel meredek a srácra.
- Ezzel most... azt akarod mondani, hogy unokatestvérek vagyunk? - próbálom összerakni a lényeget, arcomon pedig jól kivehető a meglepettség. Csak így besétál a táborba, leül velem falatozni, aztán meg benyögi, hogy egyébként a rokonom? Különös érzés jár át, vegyes, de pozitív. Ahhoz hasonló, amikor Evelynne-t megismertem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 28, 2014 1:43 pm
Ugrás egy másik oldalra
Magam is elképedve meredek Hayleyre... vagy Andreára, ahogy nevezzük éppen.
- Fogalmam sincs - rázom a fejem. - A Labonair nem túl gyakori név. És emlékszem, hogy a kislányt Andreának hívták. Ennek a kettőnek a kombinációja meg aztán szintén nem sokesélyes, nem? - ráncolom a szemöldökömet. - Kár, hogy nem emlékszem többre. Sem a te szüleidre, sem az enyémekre. Csak nevekre, ennyi az egész... Javarészt nagybátyám mesélt az itteni életről. Engem ő nevelt - teszem hozzá, majd elmosolygom magam.
- Amikor elindultam, hogy visszatérjek ide, meg sem fordult a fejemben, hogy az első, akit a falkából megismerek, egy lehetséges rokonom lesz - vigyorgok. - Úgy látszik van abban valami, hogy a rokoni vér megtalálja egymást. Nem csak farkas a farkast, de a rokon a rokont is - fogok neki újra az ételnek.
- Na és hogyhogy téged egy árvaházba vittek? Nagybátyám mindig azt mondta, jó családba kerültél te is. Akárcsak a többi, hozzánk hasonló gyerek, akit elmenekítettek innen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 28, 2014 10:03 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Jó családba... - ismétlem utána gúnyosan a szavakat, majd keserűn felnevetek. - Nem, először árvaházba kerültem, később viszont valóban örökbe fogadtak. De nem sokáig éltem a nevelőszüleimmel. Amint kiderült, hogy mi vagyok, kilöktek az utcára - harapok kicsit az alsó ajkamba, hogy elfojtsam az érzéseket, amelyeket ez a téma felkavar bennem. - Azóta kerestem megállíthatatlanul az igazi családomat, amíg végül ki nem kötöttem New Orleasnban. Hmm... szép kis kaland - teszem még a végére elmosolyodva.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 28, 2014 10:23 pm
Ugrás egy másik oldalra
Akaratlanul is ökölbe szorul a kezem Hayley-Andrea szavai hallatán.
- Remek sors - mondom szánakozva. Azt hiszem, ahogy én nőttem fel, maga volt a mennyország ehhez képest. Pedig nekem és a nagybátyámnak is volt része nélkülözésben épp eleget.
- Erről is Marcel tehet! - fakadok aztán ki, és ha nem nézném, hogy noha félig a saját falkámnál vagyok, mégis vendégségben, most törnék-zúznék egy keveset, hogy levezessem a bennem felgyűlő indulatot. Így megelégszem azzal, hogy az asztalra csapok.
- Nézd, mit tett a népünkkel! Száműzött minket, mintha nem lennénk emberek, hanem puszta állatok! A vámpírjai gyilkolták a fajtánkat, és így van ez a mai napig is! Gyerekek szakadtak el a családjuktól a túlélés érdekében! És míg a mi népünk tagjainak szenvedés és nélkülözés jut és jutott, Marcel boldogan éli világát, és pöffeszkedik a város felett! - fejezem be végül elkeseredve, aztán nagyot sóhajtok, és igyekszem lecsillapodni.
- Tehát te is kiváltottad az átkot - állapítom meg, visszakanyarodva Hayley történetéhez. - Hány éves voltál? Hogy történt? Az igazi szüleidről tudsz egyáltalán valamit?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 29, 2014 1:27 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Igen, annyi már egyszer biztos, hogy elég sok van Marcel Gerard rovásán - értek vele egyet. - De vámpír vagy sem, az ő hatalma sem fog örökké tartani, főleg ha olyan valaki akarja azt elvenni tőle, mint Klaus Mikaelson - ajkaim a mondat végére ravasz kis mosolyra görbülnek. Ha valaki, akkor Klaus biztosan meg tudja törni Marcelt. Mindig eléri, megszerzi, amit akar, és ez most is így lesz. Furcsa, hogy egy kis büszkeséget érzek emiatt én is, annak ellenére, hogy Klausszal már nem vagyunk együtt.
- Tizenhat voltam akkor, egy lázadó tini, kissé becsípett állapotban. Csónakázós baleset volt, az egyik barátom miattam halt meg - foglalom össze röviden. Hát ez sem éppen egy vidám téma. Bár nem hiszem, hogy bárki boldogan tudna mesélni élete első gyilkosságáról.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 29, 2014 1:49 pm
Ugrás egy másik oldalra
- 16 évesen elég durva lehetett szembesülni vele, hogy mi is vagy valójában - morgom. - Tehát te addig nem is tudtad, miféle géneket hordozol? - érdeklődöm aztán. - Én 18 voltam, mikor kiváltottam az átkot. Igaz, én pontosan tisztában voltam vele, hogy mit hozok a fejemre. De nem tartottam túl nagy árnak azért, hogy kinyírjam azt a szemétládát, aki megölte a nagybátyámat. Megkerestem, és kibeleztem. Aztán a következő teliholdnál.... - tárom szét a két kezem, és az ég felé emeltem az arcom, mint egy vonyító farkas, majd hátradőlök a széken.
- De te úgy látom már megtaláltad az életed párját - bökök a hasa felé. - A férjed falkabeli? - kérdezgetem. A kérdések mind egy-egy apró puhatolózás a megismerés irányába. Aztán eszembe jut valami. - Mutasd a vállad. Az anyajegyed. Ha neked is van... akkor mi tényleg rokonok vagyunk.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 30, 2014 5:16 pm
Ugrás egy másik oldalra

Mélázva hallgatom végig az új verzióját az átok kiváltásáról. Kicsit meglep vele, meg kell vallanom. Nem részletezi a dolgot, de maga a tény, hogy szándékosan csinálta, ráadásul élvezte is... Kicsit furcsa, bár annyira nem szokatlan, mert láttam már hasonlóra példát, főleg nagyobb falkáknál.
- Életem párja? - Nem tehetek róla, a nevetés egyszerűen kibuggyan belőlem. Ha ezt Klaus hallaná! Szinte látom magam előtt, ahogy elhúzza a száját, és azt ecseteli, hogy a komoly kapcsolat nem neki való. - Nem vagyok férjnél - ingatom a fejemet továbbra is vigyorogva ezektől az abszurd gondolatoktól. - És nem, az apa nem falkabeli, még csak nem is teljesen farkas, illetve nem csak az... Egy hibrid az apja, Klaus - bököm ki végül, és kíváncsian várom a reakcióját. Ha nem én mondom el, akkor előbb-utóbb úgyis megtudja itt valakitől, hisz ez nyílt titok. Akkor legalább had élvezzem ki a botránkozásának minden pillanatát.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 30, 2014 5:45 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Oh - bukik ki belőlem, mikor elmondja,hogy nincs férjnél. Persze én aztán nem ítélkezem. Miért tenném? Szabad, független nő. Ráadásul ma már más idők szele fúj, mint ezelőtt húsz évvel. Nem az első, meg nem is utolsó nő, aki férj nélkül vállal gyereket.
Akkor viszont újfent kiesik a kezemből a maradék kenyér, mikor elmondja, kitől terhes.
- Ezt... ezt nem értem. Hogyan lehet? Úgy értem, tudom férfi és nő között hogy működik a dolog, de ő... hibrid! Félig vámpír, vagyis... és ráadásul te meg ő... - rázom a fejem. Nagyon nehezen dolgozom fel az információt. - Nézd, én nem mondok rosszat. Csak egyszerűen csodálkozom. Ők.... - bökök kifelé a fejemmel a falka felé - tudják? Elmondtad nekik? Mert ami azt illeti... Klaussal kapcsolatban... azt hiszem, én is mondok valamit. Ami azt hiszem, legalább ilyen meglepő lesz neked - nézem az asztalt. - De előbb... szeretném látni az anyajegyed, hogy tényleg, valóban rokonok vagyunk-e.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 30, 2014 7:43 pm
Ugrás egy másik oldalra

Látom Chriesten, hogy nagyon érdekli az anyajegyem kérdése, szóval ha ez megnyugtatja, hát megmutatom neki. Kicsit oldalra fordulok, és elhúzom a vállamról a pulcsit, hogy láthatóvá válljon a félhold alakú jel, amiről a falkánk a nevét is kapta.
- Klaus félig vámpír, igen, de félig vérfarkas is, az első hibrid, és mint kiderült, még valamiben egyedi. Nekünk is elég nagy meglepetés, sőt, sokk volt ez a dolog, de... hát így alakult - elnézek az ajtó irányába én is, majd megvonom a vállamat. - Természetesen tudnak róla. Ha nem is tetszik nekik a dolog, nem mondják. Azt hiszem azért, mert ugyanabban reménykednek, amiben mi is: hogy Klaus segít megszabadítani a várost Marceltől. Ennél fogva szövetségesnek számít - pillantok vissza a férfira. Kíváncsi lettem, mit akar mondani, de nem vagyok benne biztos, hogy elő tud rukkolni bármi újjal.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 30, 2014 8:09 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nézem ahogy Hayley félrehúzza a felsőjét, és nézem az anyajegyét, aztán felkelek, és finoman meg is érintem.
- Szóval, elfogad a falkád, a gyerekkel egyetemben, mert jól jön nekik, ha belsőséges kapcsolatban vagy Klaussal. Már feltéve, ha abban vagy. Mert példának okáért most sem látom melletted - jegyzem meg, aztán felemelt kezekkel jelzem, hogy oké, ehhez végképp semmi közöm.
- Az a nagy piszkos igazság - veszek nagy levegőt aztán - hogy nem vagyok benne biztos, hogy örömmel fogad majd engem a falkád. Nem éltél a farkasok közt, és nem is ők neveltek, ezért nyilván nem ismered a törvényeket. Falkabelinek falkabeli lehet a társa. Más falka tagjával összeszűrni a levet szinte árulásnak számít. Én viszont egy ilyen kapcsolatból születtem. Anyám vérvonala ehhez a falkához köthető. Apámé meg ahhoz, amelyiknek alapítójához az első hibrid léte is kötődik. Tehát, ha jól tudom, apám annak a falkának az alfája, amelyből Klaus Mikaelson is származik.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 10, 2014 8:52 pm
Ugrás egy másik oldalra

Megvonom a vállamat. Én nem hiszem, hogy a falka csak azért fogad el, mert Klaus segítsége jól jön nekik. Sőt! Szerintem a legtöbben nem is bíznak benne, egyszerűen csak elfogadják a dolgot, mert én is közéjük tartozom, mert ez a falka a szüleim öröksége, bármi is történt a múltban. De semmi kedvem belemenni a részletekbe, talán Chriestnek is igaza van, és akadnak, akik csak a lehetőségeket látják a lányomban és az apjában.
- Hogy belsőséges kapcsolat van-e közöttünk... Valamikor az volt, de most egy kicsit pihentetjük a dolgokat. Mindkettőnknek megvan a maga dolga - ismét egy vállvonással zárom a mondatot. Hogy is állunk most Klausszal? Szerintem egyikünk sem tudná megmondani ezt igazán. Talán jobb is, mert addig is a baba épségére koncentrálunk, amelyet a boszorkányok veszélyeztetnek jelenleg is. Az én vallatásom után az újonnan megismert kuzinom a saját történetét is megosztja velem. Igen csak magasra szöknek a szemöldökeim a végére.
- Hát a te sztorid is elég csavaros - ingatom a fejemet végül. - És most, hogy visszatértél, mégis mit szeretnél itt csinálni? Meddig maradsz? - érdeklődöm, és miközben a válaszát várom, összeszedem a mosatlan, majd neki fogok az elmosogatásuknak.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 12, 2014 8:24 pm
Ugrás egy másik oldalra
Kissé elhúzom a számat, ahogy a Klaussal lévő kapcsolatát ecsetelni kezdi. Nem mond róla sokat, de átlátom a lényeget. Először felcsinálta, aztán dobta.
- Mikaelson igazi úriember lehet - morgom, aztán megrántom a vállam. - Amikor a nagybátyám meghalt, nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Úgy értem, tudod, mi mindig máshol éltünk - magyarázom. - Sehol nem telepedtünk le huzamosan. Félt, hogy előbb-utóbb valaki ránk talál. Volt egy lakókocsink, abban éltünk. Ha valami nem tetszett egy vidékben, akkor továbbálltunk. Sosem jártam iskolába, mindenre Frank bácsikám tanított. És volt olyan időszak is, amikor a kukából túrtuk ki az asztalra valót - teszem hozzá félelmetes tárgyilagossággal. - Amikor hírét vettem, hogy Klaus visszatért ide, úgy gondoltam, látnom kell hogyan rúgja szét Marcel seggét. És úgy gondoltam, hogy mivel rang alapján én vagyok az első a falkában, átveszem az Alfa szerepét. Ne aggódj - teszem aztán hozzá nevetve. - Erről az ambícióról lemondtam. Semmi kedvem belviszályt szítani. Mellesleg ki itt az alfa? Csak hogy tisztában legyek a főnök kilétével.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 14, 2014 6:29 pm
Ugrás egy másik oldalra

Nem felelek semmit a Klausra tett megjegyzésére. Köztudott, hogy nem egy angyal, de nem akarok róla rosszat mondani, sem védeni.
- A 'mindig máshol éltünk' dolog számomra is ismerős. Miután a nevelőszüleim kidobtak, elég sokat utaztam, sosem maradtam sokáig egy helyen, falkától falkáig csapódtam. Az Appalache-hegység volt az egyik kedvencem, szép hely, a magunkfajtáknak való - mondom egy fél mosollyal, ahogy visszaemlékezem. - Ugyanígy az éhezés részét is megtapasztaltam már - teszem hozzá egy kurta biccentéssel, mintha azt mondanám, hogy ezt is kipipálhatjuk.
- Jacksonnal együtt vezetjük a falkát. Ő az alfa - válaszolom meg a kérdését. - És a jegyesem - mondom még rövidke habozás után. - A szüleink legalábbis azt szerették volna, hogy összeházasodjunk - ismét egy kicsit tűnődővé válok. Még mindig nagyon szokatlan számomra a gondolat. Kedvelem Jacksont, de ez a helyzet annyira lehetetlen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 15, 2014 1:23 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Appalache-hegység? Arrafelé épp nem jártam - válaszolom, aztán sikerül újfent megdöbbentenie. Nem is alfa személyére adott válasszal, hanem azzal, amit utána közölt velem.
- A jegyesed? - visszahangzom meglehetősen kiakadva. - Bocs, de neked aztán jó sűrű az életed. Egy gyerek Klaustól, meg egy jegyes a falkádból - hümmögöm. - Na és mondd csak... miért hiszel ennek a Jacksonnak? - dőlök hátra a széken. - Nem ismerted eddig sem őt, sem a saját szüleidet. Mi van, ha hantázik a srác? Lehetnél némileg óvatosabb, nem gondolod? Ne higgy mindenkinek.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 16, 2014 8:55 am
Ugrás egy másik oldalra

Magasba szöknek a szemöldökeim a szavait hallva. Alig öt perce ismerem, és máris megszól. Mintha én így terveztem volna a dolgokat. Én lennék a legboldogabb, ha minden egyszerűbb lehetne, elhiheti.
- Ahogy már mondtam, a szüleink rendezték el ezt a jegyességet, nem sokkal azután, hogy megszülettem. Errefelé ez normálisnak számít, úgy tűnik - megvonom a vállam. Igazából még mindig fogalmam sincs róla, hogy mit tegyek. Egyáltalán nem terveztem férjhez menni sem most, sem a közeljövőben senkihez. De a falkát sem szeretném cserben hagyni, szóval ez egyelőre sakkmatt. Abban viszont nem kételkedem, hogy Jackson igazat mondta, és nem csak azért, mert egyszerűen bízom benne, hanem mert láttam azokat a naplókat, melyeket a családjaink vezettek, benne a saját nevemmel, és látom azt is, hogy falka milyen hű hozzá. Ez sem lehet véletlen.
- Ne haragudj meg, de téged sem ismerlek jobban, csak úgy nagyjából negyed órája. Lehet, hogy épp te vagy az, aki hantázik, és mindaz, amit elmondtál, csak mese. Lehet, hogy mégsem vagy a kuzinom, lehet, hogy nem is tartozol ehhez a falkához. - A hangom nem ellenséges vagy támadó, inkább csak határozott és tárgyilagos. Még nem is találkozott Jacksonnal, épp csak pár perce annak, hogy besétált a táborunkba, és máris az alfa tekintélyét ásná alá? Kicsit lehetne körültekintőbb. - Csak annyi biztos, hogy nem ismersz engem, de hidd el, óvatos vagyok. Neked sem ártana annak lenned, ha nem akarsz itt zűrt - teszem hozzá, mert talán van remény, hogy megkedveljem, de úgy nehéz lesz, ha idejekorán kidobatja magát innen azzal, hogy felbosszantja a társait.
- Ne haragudj, de most dolgom van - hagyom ott végül a közben elmosott edényeket. Levegőre van szükségem, hogy kitisztuljon a fejem. Nem hiányzik se nekem, sem a babának, hogy ilyenek miatt háborogjak.


|| máshol ||
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 01, 2014 1:48 pm
Ugrás egy másik oldalra
Hát ezt megkaptam. Lehet, hogy ajtóstól rontottam a házba, de a fenébe is, én ilyen vagyok. Nyers, erős... egy igazi farkas. És mindig kimondom, amit gondolok. Erre neveltek, így tanítottak. Eddig sosem érdekelt, ha ez valakinek nem tetszik, de most, hogy Hayley kisétált innen, némi rossz érzés fogott el. Gondoltam, bemutat a társaságnak, de enyhén nevetséges lett volna most utána rohannom. Úgy döntöttem, egy másik részét ismerem meg a városnak. Jólesett volna egy pohár ital.. magányosan. Távol mindentől és mindenkitől.

(belváros. bourbon pub)
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Konyha
» konyha
» Konyha
»  Konyha
» Konyha

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: New Orleans-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •