Share | 
A topik címe: Greg hálószobája

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 27, 2014 1:55 pm
Ugrás egy másik oldalra

Judith & Greg
Rövid idézet .... Rövid idézet....


Nem tudom, hogy lett volna-e elég erőnk még egy menethez, vagy ha más nem akkor ahhoz, hogy kimenjünk valamit vacsorázni. Bár a kettő nem zárta volna ki egymást, de most tényleg ránk fért a pihenés. Nem kellett túl sok ahhoz, hogy Juditht követően én is elaludjak. A közelsége, már pusztán az olyan nyugalmat adott nekem amit hosszú ideje nem éreztem már. Egy ideig még simogattam a hátát, aztán pedig jómagam is álomba zuhantam. Mire újra kinyitottam szemeimet már kintről beáramlott a reggeli világosság. Judyra pillantottam aki még mindig a mellkasomon szuszogott. Egy fél mosolyra húzódott a szám, aztán nyomtam egy puszit a feje búbjára. Emlékeztem, hogy este is milyen éhes volt ezért ugy gondoltam összeütök valami finom reggelit... Mondjuk omlettet... Valahogy ki is másztam alóla, és kicseréltem magamat egy nagy párnára, amit a feje alá tettem. A fiók felé mentem és kivettem egy alsót, egy nadrág társaságában. Mindet magamra öltöttem aztán a tegnap esti ruhákat egy kupacba fogva indultam ki a szobából. A nappaliban hagyott felsőket is befogtam még, aztán fürdőben beleraktam a mosógépbe és egy mosást indítottam. Benne voltak Judith ruhái is, de a szekrényemben biztos talál valami inget, vagy pólót. Bár kicsit ez is volt a célom ezzel az egésszel.
Aztán pedig visszatértem a konyhába, ahol pedig nekiláttam a reggeli készítésének. Ilyen lett volna? Ilyen lett volna minden reggelem ha velük maradok? Egy finom reggeli a lányommal és - talán akkorra már - a feleségemmel? Talán igen, talán nem, de a mostani felállásnak is rendkívül örülök. 21 év eltelt, addig nem voltam velük, de a tegnap esti történések miatt kezdem azt hinni, hogy talán még lehetünk egy család ilyen hosszú idő után is.
Gondolataimba voltam mélyedve, aztán pedig kész lett a reggeli. Megterítettem az asztalon, aztán pedig egyik székre leülve vártam az álomszuszékokat.


©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 26, 2014 10:54 am
Ugrás egy másik oldalra


Greg & Judy

There's no place I'd rather be...


Az ágyban fekve megannyi gondolat suhant át a fejemen. Mi lett volna akkor, hogyha nem engedtem volna meg neki, hogy kilépjen az életünkből? Valóban veszélyben lettünk volna? Vagy éppen az elmúlt két évtizedben is olyan boldogok lettünk volna, mint amilyenek most vagyunk? Annyiszor gondolkoztam ezen az elmúlt évek alatt. Elképzeltem a közösen ünnepelt születésnapokat, a karácsonyokat, hogy miként osztoztunk volna a lányunk iránti büszkeségben. Milyen lett volna együtt felnevelni őt? Vajon Carrie másmilyen ember lenne? Nem lett volna szabad ilyeneken gondolkodnom, inkább csak örülnöm kellene annak, hogy mikor felbukkantunk az ajtójában nem penderített ki minket. A múltat amúgy sem tudom megváltoztatni, de talán a jövőbe még lehet beleszólásom.
Hálát adtam az égnek, amiért annyi pohár whiskey-t megittam, ugyanis ha nem tettem volna, valószínűleg a kanapén aludnék, vagyis őrlődnék magamban. Így viszont bárhonnan is nézem, könnyebb volt a helyzet. Persze mint mindig, most is különféle variációk lebegtek lelki szemeim előtt. Ilyen volt az, hogy elmondjuk-e Carrie-nek, hogy mi történt. Vagy inkább hallgassunk róla, mert nem jelentett semmit sem, csupán amolyan "örülök, hogy látlak" ünneplés volt.
Szerencsére Greg nem ugrott ki az ágyból, elmenekülve tőlem, hanem ő is elfeküdt és szembe fordult velem, így legalább ő kirángatott a gondolataim legmélyebb bugyraiból.
Ahogy közelebb húzott magához, kellemes boldogság áradt szét a testemben, amit apró csókja csak még inkább fokozott. - De hiszek neked. Csak kicsit szokatlan, ezért meglepett. - Suttogom neki, bár nem értem miért, hiszen az előbb sem voltunk éppen csendben. Ha pedig azok a nyögések nem hallatszódtak ki, akkor a normális hangerővel való beszélgetés pláne nem fog.
Ajkaim széles mosolyra húzódtak, ahogy meghallottam kétértelmű mondatát és őt ismerve, inkább a szexuális értelmére gondolt, mintsem arra, amire én. Mire bármit is reagálhattam volna rá újabb csókot kaptam, ezzel pedig megvette a hallgatásomat. Ahogy hátára dőlt, s átkarolt, úgy húzódtam én is közelebb hozzá, fejemet mellkasára helyezve. Annyira természetes volt ez a pozíció, hogy legszívesebben sohasem keltem volna fel innen, mellőle.
Hamar feladtam a küzdelmet az ételért, hiszen Greg rátapintott a lényegre: aludnunk kell. Bár amennyire fáradt voltam, valószínűleg ki sem tudtam volna kelni az ágyból, hogy kisétáljak a konyhába, úgyhogy nyugodtan feküdtem tovább, behunyt szemekkel. - Örülök, hogy én is eljöttem Mystic Falls-ba. - Suttogom és egy apró puszit nyomok a mellkasára, de mielőtt bármilyen választ vagy reagálást hallanék, már el is alszom. Nem hiába, tényleg hosszú volt ez a nap, úgyhogy valóban pihenésre van szükségünk. Egy perccel később pedig már úgy alszom, mint aki több napja nem tudott pihenni.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 11, 2014 7:39 pm
Ugrás egy másik oldalra

Judith & Greg
Rövid idézet .... Rövid idézet....


+18

Végre 2010-es évek után most érzem csak újra azt, hogy élek. Elég fura dolog lehet ezt egy ilyen menet után mondani, mert csak zöld lámpát adok a sztereotípiáknak de nem igazán ez volt a helyzet. Szimplán csak újra feltörtek belőlem a régi érzelmek amiket háttérbe kellett szorítanom olyan hosszú időre. Nem tudnám még megmondani, hogy ugyanazok az érzések kerítenek hatalmukba Judyval kapcsolatban mint akkoriban, de valami ahhoz hasonlót érzek iránta.
Már-már annyira mozogtunk mind a ketten, hogy még egy csók is bonyolult művelet volt köztünk. Mégis vágytunk egymás ajkainak érintésére ezért megtettünk minden tőlünk telhetőt. Amikor újra csókokba kezdtünk, nyelveink szinte égették egymást miközben odalent azt éreztem, hogy újra teljes mértékben kitöltöm Judith testét. Apró, halk nyögések szaladtak fel a torkomból mikor egyre inkább fokozódott a sebessége, de próbáltam tartóztatni magamat addig míg ő nem kerül ugyanolyan közelségbe a teljes megsemmisüléshez mint én. Végül ez egyre nehezebb lett, mikor hullámzó kebleit éreztem a mellkasomon ahogy szinte már simogatják azt. Aztán elélveztem… Nem hittem volna, hogy ilyen hamar véget fog érni ez az egész, de még nincs vége az estének és bármi megtörténhet. Aztán meghallottam, amint a nevemet nyögi ahogyan csak torka bírja és ahogyan az ő teste is megadja magát az élvezetnek. Tekintetem nem vettem le róla, viszont mind a ketten ziháltunk még mindig az előző aktus végett.
Csókját szenvedéllyel tele viszonoztam, aztán fájdalmasan sóhajtottam fel, mikor lemászott rólam és az ágyba lefeküdt. Aztán amint magára húzta a takarót én is bebújtam az alá és vele szembefordulva néztem az arcát. Csak bólintottam arra, amit mondott. Én sem tudtam rájuk szavakat találni, ezért osztottam inkább a véleményét egy elmés bólogatással.
- Igen, azok. Tán nem hiszel a szavamban? - Kérdeztem tőle élcelődve, aztán egy apró puszira odahajoltam ajkaihoz és teljesen közel húztam őt magamhoz. Nem tudom mennyire alakult volna másképpen az együttlétünk, de amint mondtam neki, hogy a falak milyenek úgy tűnt mintha teljesen eleresztette volna magát. Jólesően nyögte a nevemet újra és újra míg el nem értük közösen a csúcsot. Hangerő tekintetében sem fogta teljesen vissza magát de erre az én kitűnő hallásom csak még inkább rátett egy lapáttal.
- Igen, én is ki vagyok éhezve teljesen… - Mondtam neki mosolyogva, habár tudom ő nem feltétlenül így értette az egészet. Viszont mosolyogva hajoltam közel hozzá és adtam egy újabb csókot ajkaira, aztán pedig hátamra dőlve karoltam át őt.
- Viszont először aludjunk egyet. Hosszú nap van mögöttünk. -


©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 08, 2014 9:36 pm
Ugrás egy másik oldalra

18+



Greg & Judy

There's no place I'd rather be...


Hogyha valaki megjósolta volna, milyen éjszakában lesz részem, ma reggel még valószínűleg képen nevettem volna. De amint beléptem a házba, s amint szorosan a karjaiba vont, már ott, már akkor éreztem valamit. Viszont erőt kellett venni magamon, hogy ezt ne mutassam ki se előtte, se Carrie előtt. Hisz legfőképpen lányunkat nem szerettem volna olyan álmokba kergetni, amikre azt hittem, hogy csupán az én fejemben léteznek. Az alkohol azonban kellően jó hatással volt rám, hiszen ellazított. A közösen felidézett emlékek olyanokat is eszembe juttattak, amelyekről hangosan nem beszélhettem. Tipikusan ilyen volt az a téli, korcsolyázós éjszaka, mikor beszöktünk a városi parkba - erről beszámoltam Carrie-nek is, viszont amit utána műveltünk egymással a lakásunk óvó falai között, arról már nem. Hirtelen csak olyan pillanatképek jelentek meg a fejemben, amik valahogyan a szexhez kapcsolódtak és az, hogy most, annyi évvel később újabb hasonlóan túlfűtött emlékeket gyártottunk, boldoggá tettek.
Örültem annak, hogy az alkoholnak nem sikerült túlságosan elbódítania, így minden kis részletre emlékezni fogok másnap is, s talán mostantól ez az éjszaka fog éltetni. Már azzal extázis közelbe repített, ahogy nyelvével és ujjaival kényeztetett, de semmi sem volt ahhoz fogható, mikor végre megéreztem őt magamban. Így nem is csoda, hogy reflexszerűen, megállás nélkül mozogtam alatta, lökését lökéssel fogadtam és adtam vissza. Ahogy nyögött, úgy fokozódott még tovább a vágyam, közös, eggyé forrt ritmusunk már-már felperzselt.
Mikor felült és átkarolt, még mélyebben éreztem őt, aminek következtében egyre közelebb kerültem a teljes kielégüléshez. Ahogy arca közel került az enyémhez, tarkóját megfogva, hajába túrva vadul megcsókoltam, de rá kellett jönnöm, hogy már olyan magas szintre repített, hogy ilyen egyszerű dolgot, mint a csók, nem bírtam állni. Arcomat arcának támasztottam, s ahogy egyre gyorsabban lovagoltam, úgy sóhajtoztam a fülébe. Mikor ő is egyre keményebben lökött, fejemet hátraszegtem és egyre hangosabb és hangosabb nyögések hagyták el a számat. Éreztem, hogy már egyikünk számára sem hiányzik sok a csúcs eléréséhez, s amint ő elélvezett, óvatosan feljebb emelkedtem, majd gyorsan újra, teljesen magamba engedtem, miközben a nevét nyögtem... Testem megrándult, jól eső libabőr futott végig rajtam, ahogyan vad szeretkezésünk után megkönnyebbültem. Még mindig rajta ültem, még mindig ziháltam, levegőért kapkodtam, de álltam a tekintetét.
Apró mosoly kúszott az ajkaimra, majd hirtelen lecsaptam az övéire, de azt követően gyengéden vettem ostrom alá puha, mézédes ajkait. Csókunkat megszakítottam, hogy lemásszak róla, de nem mentem messze, éppen hogy rádobtam magam az ágyára. Vékony takarót magamra húztam, hogy a fontos részeket takarja, és alkaromon megtámaszkodva feküdtem az ágyon. - Ez... egyszerűen... - Suttogtam magam elé és a megfelelő jelzőt kerestem, de nem jutott eszembe. - Húú. - Ennyire futotta, de szerintem értette, hogy én miként értettem. Légzésem csak nagyon lassan akart visszaállni a rendes kerékvágásba, amit nem csodálok, tekintve, hogy még mindig a történtek hatása alatt voltam. Figyeltem, hogy mit csinál, majd nevetve megkérdeztem. - Ezek tényleg hangszigetelt falak? - Kikerekedett szemekkel néztem körbe és pásztáztam a falakat. Talán majd legközelebb nagyobb hasznukat vesszük, már ha lesz legközelebb...
Karjaimat kihúztam alólam és átfordultam az oldalamra, Greg felé. A takaróval félig eltakartam az arcomat és bocsánatkérően pislogtam rá. - Éhes vagyok. - Suttogtam, bár gondolom egy ilyen kimerítő "edzés" után ez várható volt. Ugyanakkor nem tudom mit szólna ahhoz, hogy most, hajnalok hajnalán főzőcskézni kezdenék a konyhájában, úgyhogy inkább vártam még egy kicsit, mialatt fejemet az egyik puha párnára hajtottam.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 08, 2014 5:36 pm
Ugrás egy másik oldalra

Judith & Greg
Rövid idézet .... Rövid idézet....


+18

Nehéz volt elhinni, hogy még ennyi idő után is ennyire összepasszolunk. Legalábbis a történő dolgok mind arra engednek következtetni, hogy még mindig tudjuk, hogy a másiknál egy-egy reakció mégis mit jelent. Valamint arra is érthető, hogy mennyire egyre gondoltunk már annál is mikor a magasságomba emeltem őt. Jól kiegészítettük egymást régebben is, minden szempontból. 21 év telt el, köztünk még sem változott semmi, ugyanúgy forr körülöttünk a levegő mint akkor a 90-es években. Az évek múltán nem hogy csillapodott volna a vágyunk a másik érintéséért hanem épphogy csak fokozódott. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok vágyni arra, hogy újra megérintsen engem. Legyen az ahogy a hajamba túrva csókol vagy mikor a férfiasságomat masszírozza.
Nem hiszem, hogy bírtam volna még akár egy fél percig is a kényeztetését, ahogyan a szájával kényeztetett odalent egyszerűen kikészített. Szívem már nekem is dübörgött a mellkasomban amit nem tudtam egyszerűen kontrollálni. Bár… nem is állt szándékomban. Ezért is gondoltam úgy, hogy kissé pihentetem magamat, erőt raktározok magamban, hogy még tovább húzódjon ez az egész este. Judith arcáról minden leolvasható volt, hogy tudja mi fog következni, az a nézés pedig csak még inkább beindított engemet is. Zene füleimnek volt mikor egy-egy lökésnél már majdhogynem a nevemet nyögte. Tudtam, hogy jelenleg ennél boldogabbá nem is tehetem őt. Régebben is csak még inkább fokozódott a vágyam iránta, mikor a nevemet nyögte egyre hangosabban és többször. Később egyre fokozódott a tempón és a lökéseimbe vetett erőm is. Az csak külön segítség volt Judith részéről, hogy ő is mozgatta a csípőjét, hogy újra és újra teljesen elmerülhessek benne. Kifinomult hallásom végett csak még jobban hallottam kéjes nyögéseit, ami miatt újonnan az az érzés kerített hatalmába, hogy nem soká teljesen el fogok veszni benne. Mikor csókjaink megálltak én is leálltam arra kis időre. Sejtettem, hogy mit akart és ezért is kezdtem már el én dőlni a hátamra.
Már a szimpla látvány is megőrjített, mikor magába helyezte a férfiasságomat és egy nyögést hallatott. Szívem majd kiugrott a helyéről, én pedig csak lihegtem mikor újra és újra teljes egészében belé hatoltam az ő irányítása alatt. Mikor kérte akkor felültem én is és úgy öleltem őt magamhoz szorosan, mintha félnék, hogy valaki el fogja lopni tőlem őt. Majd újra gyorsított a tempóján és ekkor voltam benne teljesen biztos, hogy nem fogom már tovább bírni. Testem megfeszült és mikor legmélyebben voltam benne, teljesen belé eresztettem magamat. Ezek után próbáltam visszanyerni rendes légzésemet, de ez könnyebb feladat volt fejben mint a valóságban.


©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 07, 2014 11:01 pm
Ugrás egy másik oldalra


18+


Greg & Judy

There's no place I'd rather be...


Nem bírtam felfogni épp ésszel, hogy hogyan a fenébe bírtam eddig nélküle. Persze mindig is voltak szükségleteim, de ezeket olyan mélyen eltemettem magamban, hogy még csak eszembe sem jutottak. Most viszont, ahogy megérintett, el sem tudtam képzelni, mit csináltam az elmúlt két évtizedben, végtére is ez rengeteg idő. Pedig a virágboltban rendszerint ajánlkoztak fel a férfi vásárlóim, de sohasem voltam oda az egy éjszakás kalandokért. Egyszer még valamelyikük a kezem is megkérte, de túl részeg volt, ráadásul nem is ismertem, úgyhogy fontolóra sem vettem az ajánlatát. Valahogy egyikük sem érdekelt, hiába próbálkoztak. Greg viszont... neki elég csak máshogy rám néznie és én már el is olvadtam. Talán azért, mert ő volt a legkomolyabb és leghosszabb ideig tartó párkapcsolatom és nem is azért lett vége, mert egyikünk megcsalta a másikat vagy mert kiszerettünk volna egymásból. Talán ezért nem tudtam úgy igazán sohasem elengedni őt. De már megint fölöslegesen kattog az agyam...
Nem akartam gondolkozni, nem akartam a jövőn merengeni, még csak a holnapon sem, egyedül élvezni szerettem volna az éjszakát. Úgyhogy lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy az őrületbe kergessen. Nem csak a testemnek estek jól az érintései, hanem a lelkemnek is. Jó érzés volt tudni, mennyire könnyedén el tudjuk még mindig, annyi év után is csavarni egymás fejét, milyen egyszerűen tudjuk "felhúzni" egymást. Mi mindig jól passzoltunk egymáshoz, s a szex is egy olyan dolog volt, ami fantasztikusan működött kettőnk között. Rengeteg párról hallani, hogy elmegy az együttléttől a kedvük, vagy túl fáradtak hozzá, nos, szerencsére mi nem tartoztunk közéjük. Számunkra elég volt egy forró pillantás, egyetlen egy érintés, hogy tudjuk, mit szeretne a másik és már mentünk is, bezárkóztunk valahova. És az a tudat, hogy ez a mai nap is így történt még jobban lázba hozott. A bőröm lángolt az érintései alatt, vágytam az újabb és újabb csókjai után, amiket szépen, egymás után meg is kaptam, s minden egyes ajándéka után kisebb-nagyobb sóhajok szöktek ki belőlem. Amikor a szó szoros értelmében az én kezembe került az irányítás, boldogan nyugtáztam, hogy végre én kényeztethetem őt és játszhadozhatok vele. Hol gyengédebben, hol vadabbul szívtam a férfiasságát, s ugyan már nem tudtam melyik mozdulat volt régebben a kedvence, úgy éreztem nem végeztem rossz munkát, sőt. Tudtam, hogy azért húzott fel magához, hogy elnyújtsa a pillanatunkat, mivel már ő is elég közel került a csúcshoz. Csókja még kellemesebb volt, mint azelőtt, de valószínűleg azért éreztem így, mert tisztában voltam azzal, hogy egy valami következhet, méghozzá az, ami miatt minden porcikám lángokban égett már. Újra megfordultunk, így megint alulra kerültem, de nem bántam. Lábamat összekulcsoltam a dereka körül, s egészen addig álltam a tekintetét, míg lassan közeledett felém. Mikor viszont végre megéreztem őt magamban, hátrafeszítettem a fejem, lehunytam a szemeimet és ezzel egy időben egy hangosabb nyögést hallattam. Hiába hangszigetelt falak, ez volt a tőlem várható max hangerő, mert a tudatot, hogy nem voltunk egyedül még a falak különlegessége sem oldotta fel számomra. De bíztam abban, hogy Greg kifinomult hallásának köszönhetően ezeket a sóhajtásaimat is remekül hallja.
Újra egymásnak estek ajkaink, mialatt lassan, egyre mélyebben éreztem őt magamban és ami miatt egyre inkább képtelen voltam uralni önmagam. Felvéve a ritmust, csípőmet folyamatosan felé nyomtam, segítve ezzel azt, hogy teljes hosszában belém hatoljon. Ez viszont olyannyira jól esett, hogy több csókunkba belenyögtem, amivel talán őt is még inkább sikerült felhergelnem, ahogyan magamat is, így el kellett húzódnom tőle egy kicsit. De eddig se voltam tétlen, míg csókoltam és ismét a hátára döntöttem, kezemmel megint masszírozni kezdtem odalent. Majd szépen lassan beleültem a férfiasságába, mire egy hangosabb nyögés szakadt fel a torkomból. Ezt a mozdulatsort egymás után többször megismételtem, hol lassan, óvatosan, hol pedig gyorsabban ereszkedtem rá és hagytam, hogy teljes egészében kitöltsön. Akárhányszor megmozdítottam a csípőmet, nyögtem is egyet, annyira elvette az eszemet az együttlétünk. Lehajoltam hozzá, hogy csókot leheljek ajkaira, de ahogy vissza felültem, mutattam neki, hogy kövesse ő is a példámat. Ha pedig felült, ostrom alá vettem újra az ajkait, csókunkat megszakítva kéjes nyögéseimmel, amiket annak köszönhetett, hogy végre magamban érezhettem őt. Azt akartam, hogy ez az este soha ne érjen véget, vagy ha még is muszáj neki, akkor ne kelljen újból hosszú ideig nélkülöznöm őt...



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 07, 2014 7:30 pm
Ugrás egy másik oldalra

Judith & Greg
Rövid idézet .... Rövid idézet....


+18

Talán a legjobb ötlet az volt az este folyamán, hogy felkínáltam nekik az alkoholt még korábban. Nem hiszem, hogy teljesen józan fejjel így alakultak volna a dolgok. De mind a kettőnket ellazított az alkohol és egy elég szép véget kaptunk általa. Nem minden alkohol által hozott döntés rossz ezek szerint. Na meg annyira még nem ittuk le magunkat, hogy ne tudnánk kontrollálni magunkat. Ha akarnánk véget vethetnénk az egésznek, de a csókok, az érintések miatt nem hinném, hogy egyikőnk is azt akarná. Sőt…. Tudjuk mind a ketten, hogy mi történik köztünk hiszen láttam már Judith-t is részegen, akkor pedig sokkal másabb az egész lénye.
Akármennyire gyengéden kezdődött ez az egész, úgy vált teljesen vaddá. Szinte levegőt sem veszünk már a csókok miatt, testünk pedig szinte egybeforrt már. Bár nem egészen, de egyelőre nem akartam elsietni a dolgokat. Ki akartam élvezni az estét, akármennyire is lehet. Az, hogy hallottam azt, amint a szíve majd kirobban a helyéről mosolyra késztetett és csak még inkább fokozta a vágyaimat. Testbeszéde elárulta, hogy mire vágyik, ez pedig én voltam. Én is alig tudtam már kivárni, hogy újra összeforrjon a testünk minden ponton, de egyelőre szerettem volna az őrületbe kergetni őt. Ami sikerült is.
Mikor ujjaimat társítottam a nyelvem játékához és meghallottam a nyögéseit az volt az utolsó csepp a pohárban. Túlságosan vágytam már az érintésére azon a pontomon. Viszont elképzelni sem tudom milyen nehéz lehet neki visszatartania magát, hogy Carrie ne hallja meg az egészet. Bár valószínűleg nem hallaná meg, mert a falak egész vastagok voltak. Mégsem tudtam szólni, mivel szinte már-már faltam odalent őt. Érezhető volt, hogy nem fogja túl sokáig bírni már az egészet és abba is hagytam volna, viszont ő suttogta a nevemet amire felpillantottam rá. Egy jól eső sóhajt hallattam mikor férfiasságomon megéreztem a finom, puha kezét. Hagytam, hogy a hátamra döntsön, értettem én a célzást, hogy mikor akarja ő átvenni az irányítást. Viszont elmondtam a kis mellékinformációt arról is, hogy nem kell visszafognia magát.
- A falak hangszigeteltek… Nem kell visszafognod magad… - Habár inkább csak suttogás volt ez, mintsem konkrét beszéd, hiszen a kezének érintése egyszerűen az őrületbe kergetett odalent. De ez még semmi nem volt ahhoz képest mikor elkezdte mozgatni a kezét, aztán pedig szájába vette azt. Kezeim automatikusan csúsztak a tarkójára és vadul markolásztam a haját, miközben egyre inkább segített közeledni ahhoz a bizonyos pont felé. Végül pedig erőt vettem magamon és álla alá nyúlva húztam fel őt egy csók erejére. Elnyúlt elég hosszú ideig, ezalatt sikeresen át is fordultunk az ágyon. Végül pedig elszakadtam az ajkaitól és miközben a szemeibe néztem beléhelyeztem magamat. Mosolyogva kezdtem el újra az ajkait falni, miközben lassú tempóban elkezdtem mozgatni a csípőmet. Nem akartam elsietni, már csak azért sem, mert ha ő akar irányítani akkor hadd legyen hosszasabb szerepe.


©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 07, 2014 6:39 pm
Ugrás egy másik oldalra

18+



Greg & Judy

There's no place I'd rather be...


Az egész olyan volt, mint egy álom. Mintha valamilyen tudatbefolyásoló szer hatása alatt állnék, hisz minden egyes érintését éreztem a bőrömön. Csak akkor nyugszom meg, akkor érzékelem, hogy ez a valóság, mikor meghallom hevesebb lélegzetvételét. Ha pedig abba gondolok bele, hogy mennyire nem akartam idejönni, bűntudat fog el. Mikor elindultam a kocsival Mystic Falls felé, Carrie miatt jöttem. De ahogy egyre jobban közeledtem, egyre inkább látni akartam Greg-et, meg akartam tudni, hányadán állunk, viszont arra, ami az estéből kialakulni játszott, egyáltalán nem számítottam. Az, hogy a nappaliban egymásnak estünk, ahogy nehezen betaláltunk a hálóba és ahogy most sem tudunk (és nem is akarunk) elszakadni egymástól, ezek mind-mind felülmúlták az elképzeléseimet.
Hiába csókolt szüntelenül, az alsónadrágját rajta hagytam, ahogy magamon a farmeremet. Nem tudom miért, de attól féltem, hogy egy pillanatban csak észhez tér és ellök magától, azzal a felkiáltással, hogy ez mennyire nem jó ötlet. Én erre vágytam, csak rá és arra, hogy újra érezhessem, milyen az, ha eggyé olvadunk és megszűnik számunkra a külvilág. Talán a magabiztosságom hagyott el, talán az az őrült hang a fejemben, ami azt hangoztatta, hogy Greg nem akar tőlem semmit sem, holott a tettei pont az ellenkezőjéről árulkodtak. De hát, nőből vagyok, komplikálok, fölöslegesen aggódom, ez van. Viszont abban a pillanatban, meg is szabadult az alsónadrágjától, ami számomra azt jelentette, hogy a csókoknál sokkal messzebb fogunk jutni, ez pedig felhőtlen boldogsággal és izgatottsággal töltött el.
A fal keménysége után hirtelen megéreztem a puha ágyneműt, ami mosolygásra késztetett. Régen is könnyedén, minden nehézség nélkül cipelt át egyik helyről a másikra, s örültem annak, hogy tényleg vannak dolgok és szokások, amik sosem változnak, amiknek nem számít, hogy mennyi idő telik el két ugyanazon cselekvés között.
Ahogy csókjaival kényeztetett és egyre lejjebb haladt fedetlen testemen, a szívem most kezdett csak igazán dübörögni. Szaporábban vettem a levegőt, csípőmet megemelve segítettem, hogy minél könnyebben lehúzhassa rólam a nadrágot és az alsóneműmet. Azzal, hogy láttam rajta, mennyire kíván, engem is még jobban feltüzelt és másra se vágytam jobban, mint arra, hogy végre magamban érezhessem és egy ritmusban forrva össze repítsük el egymást a csúcsra.
Zihálva kapkodtam a levegő után, ahogy megéreztem nyelvének kényeztetését a lábaim között, kezeimmel pedig a takarót markoltam. Mikor az ujját is használni kezdte, apró, halk nyögések szöktek ki a torkomból, bár igyekeztem minél halkabb lenni, tekintve, hogy nem egyedül voltunk a házban. Egyre inkább felizgatott, amivel semmi probléma nem lett volna, csak én azt akartam, hogy ő is élvezkedjen. Így mikor már szabályosan remegtem a kényeztetésétől, leállítottam. - Greg... - Levegőért kapkodva suttogtam a nevét, karjait megfogva húzni kezdtem, hogy újra szemtől szembe kerüljünk. Mikor barna szemeivel rám pillantott, egyik kezemmel a tarkójánál fogva magamhoz húztam és vadul csókolni kezdtem. Nyelveink vad tánca csak még jobban fokozta izgatottságomat és ahogy izmos hasán keresztül a férfiasságára csúszott másik kezem, örömmel vettem tudomásul, hogy ő is kellően felizgult már. Ettől a ténytől függetlenül nekem is kedvem támadt játszadozni vele, így addig forgolódtam és toltam őt arrébb a csókjaimmal, míg nem ő került a hátára. Apró csókokkal láttam el hibátlan felsőtestének minden egyes ki szegletét és lassan (talán már-már kínozva ezzel őt) haladtam lefelé a mellkasától a hasán át az ágyékáig. Ott viszont elidőzni kívántam.
Masszírozni kezdtem, óvatosan húzogatni a férfiasságán lévő finom bőrt, majd bekaptam azt. Először csak óvatosan mozgattam fel és le a fejem, előbb csak egy kis részt felfedezve, majd egyre mélyebben kaptam be. A nyelvmunkám pedig magáért beszélt, hiszen egyre keményebben meredt rég nem látott "partnerem". Ami viszont remek jel volt, hogy míg őt kényeztettem, addig én is még jobban beindultam és már tényleg nem vágytam semmi másra,mint arra, hogy végre magamban érezhessem, olyan hosszú idő után újra.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 07, 2014 11:39 am
Ugrás egy másik oldalra

Judith & Greg
Rövid idézet .... Rövid idézet....


+18

A tegnapi nap után nem hittem volna, hogy a múltam másik meghatározó alakja is fel fog tűnni az életemben. De úgy tűnik elég volt csak ide jönnöm, ebbe a városba és úgymond minden az ölembe hullik. Bár most Judy esetében ez a szó szoros értelmében érthető. Nem azért építettem ide házat, hogy befogadjam őket, csak szimplán szerettem volna egy időre letelepedni valahol. Aztán ki tudja, egy-két évtized múltán újra elmennék felfedezni a világot, hogy hol mennyit változtak a körülmények. Viszont ha maradnak akkor legalább nem egyedül kell majd ezeket megtennem. Ennek pedig rendkívül hálás vagyok, hogy a lányunk is ilyen kitartó volt. Ahogyan annak is, hogy végül elmondta Judith rólam a dolgokat, akármennyire is nehéz helyzetben volt akkor. De nem értettem akkor sem, hogy miért nem akart legalább a lányáért küzdeni… De nem is akarok most erre gondolni.
Egész testemmel hozzányomtam őt a falhoz, így tudtam segíteni neki a pólóm levételében, aztán kellemes érzéssel töltött el, hogy testünk szinte egymáséba simultak. Nyakára tévednek ajkaim, és ott kezdem el ott lágy csókokkal ingerelni, néhol pedig hol-hol gyengéden meg is szívtam a bőrét. A torkából felszökő sóhajok csak még inkább arra késztettek, hogy folytassam ezt ezért nem is álltam meg. Meglepődve figyeltem mit akar azzal, hogy leszállt rólam, de hamar le is hullt a lepel. Amennyire tudtam segítettem neki, az pedig csak még jobban fel tudott izgatni, hogy ilyen közel éreztem a kezeit a férfiasságomhoz. Viszont mielőtt újra felemelném őt a magasságomba még megszabadulok a saját alsómtól és úgy tolom vissza őt újra a falhoz.
Végül pedig néhány másodperc, vagy talán perc múltán újra szorosan belemarkoltam a combjaiba és úgy indultam meg az ágy felé, ahol pedig a hátára fektettem, miközben ajkaink nem akartak elválni egymástól. Én törtem meg ezt is azzal, hogy elindultam az álla vonalán egyre lejjebb a testén, aztán melleihez érve kezdtem el nyelvemmel kényeztetni őt ott is. Eközben a másik kezem tovább csúszott a testén, teljesen be az alsója alá. Csak még inkább növelte a vágyaimat iránta az, hogy újra azon a testrészén érezhettem a kezemet, de egyelőre szerettem volna eljátszadozni vele mielőtt teljesen átadtuk volna magunkat egymásnak. El is kezdtem ujjaimmal a csiklóján körözni, miközben a mellbimbóját harapdáltam és szívogattam gyengéden. Túlságosan hiányzott már ez és úgy a testbeszéde azt mondja, hogy neki is. Kisebb idő után ujjaimat elvettem a csiklójáról aztán pedig belé helyezve azokat kezdtem el mozgatni. Végül egy apró csókra még visszahajoltam hozzá, mielőtt újra elkezdtem volna a testén csókokkal végigjárni. Csak most nem álltam meg a mellkasánál, hanem egészen lementem.
Megszabadítottam őt a nadrágjától és az alsójától, aztán a látvány miatt egy pillanatra az ajkamba is haraptam aztán Judithra pillantottam. Odahajoltam a legérzékenyebb pontjához, lábait széttártam, aztán a nyelvemmel kezdtem el azt is birtokba venni, idővel pedig társítottam a kényeztetéshez az ujjaimat is.  


©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 06, 2014 10:39 pm
Ugrás egy másik oldalra

18+



Greg & Judy

There's no place I'd rather be...


Tetszett a kijelentése, mert reményt sugallt. Egy olyan reményt, amit már régen eltemettem, pont azért, hogy ne fájjon, de a mondandójából úgy vettem ki, hogy ő is szívesen jönne. Ebben a pillanatban pedig megint nem tudtam eldönteni, hogy vajon azért értelmezem-e így a mondatát, mert túlságosan sok alkohol kevereg a szervezetemben vagy pedig azért mert szimplán álmodozok.
Elképedve pillantottam rá, mikor azt mondta, nem lenne képes újra elhagyni bennünket. Annyira örültem ennek, hogy szinte éreztem, ahogyan a szívem egy másabb ritmust vett fel. Viszont ezt a kijelentését egyelőre nem állt szándékomban a lányunkkal is közölni. Bár talán jobb is, hogy nem keltettem fel, mert ami ezután következett, annak nem kellett volna, hogy a szem- és fültanúja legyen.
Sokféle forgatókönyvet elképzeltem az estére vonatkozóan, sőt, bevallom, meg arról is ábrándoztam, hogy barátságosan megöleljük egymást. Többen nem mertem reménykedni, mivel egyáltalán nem tudtam, hogyan fogja fogadni a megkeresésünket. Az, hogy megcsókolt rögtön a valóságba rántott. Egy csapásra talán még az alkohol is elillant a fejemből, olyannyira józanító hatással volt rám.
Kellemes, meleg érzéssel töltött el, mikor felemelt és lábaim körbefonták a derekát, mert tudtam, hogy ő is ugyanúgy akar engem, mint én őt, ettől pedig csak még felszabadultabb lettem. Mondjuk az ő társaságában sosem feszengtem, de jól esett tudni, hogy nem én erőltettem rá magamat, hogy ő is szorosan ölelt magához, nem pedig ellökött, hanem ugyanolyan szenvedéllyel csókolt, ahogy én őt. Csókunkba belemosolyogtam, mikor vetkőztetni kezdett és ahogy a felsőm és a melltartóm is a földön kötött ki, főleg azért, mert nem olyan rég, pont egy ilyen versét emlegettük fel.
Az ajtó becsukódott mögöttünk, a hátam ismételten a falnak dőlt, de egyáltalán nem bántam, sőt szinte észre se vettem, hogy valósággal neki csapódtam, hiszen más kötötte le a figyelmemet. A vadság, ami az együttlétünkbe csöppent, még jobban megédesítette azt.
Bravúros, már-már bűvészi mutatvánnyal sikerül lehámoznom róla is a felsőjét, ami igazán nehéznek bizonyul, tekintve, hogy karjaival engem tart, de mint mindent, ezt is megoldjuk. Élvezem, ahogy meztelen felsőtesteink egymáshoz simulnak, s azt is, ahogy a nyakamat csókolja. Kéjesen sóhajtok párat, még többre vágyakozva. Míg élvezem ajkai bársonyos érintését belegondolok, mennyire nehezen tudtam kikapcsolni lényem ezen részét. Nekem nem voltak futó kapcsolataim, egy éjszakás kalandjaim, hisz amióta Greg elcsavarta a fejemet, azóta csak és kizárólag rá vágytam. Így az, hogy most vele lehettem, felperzselt és bátran állíthatom még sohasem éreztem ilyen erőteljes vágyat.
Kiengedem őt lábaim szorításából és óvatosan lelépek a padlóra, aminek hűvössége kellemesen csillapítja a bennem felgyülemlett forróságot. Izmos felsőtestét csókolgatom, miközben kicsatolom az övét. Meglep, milyen egyszerűen megy, pedig milyen régen csináltam... Gomb kigombolva, cipzár lehúzva, a farmerjét elég csak egy kicsit lejebb húznom, hisz magától lecsúszik. Lágyan végigsimítok az izmos karjain, jól szemügyre is veszem és boldogan elmosolyodom, mialatt elkönyvelem magamban, hogy mennyire jól néz ki. Újra felhúzom magam, lábaim a derekára fonódnak, majd játékosan beleharapok egy kicsit a nyakába, utána viszont kiengesztelésképpen apró csókokkal halmozom el selymes, puha bőrét.
Kezemmel tarkóját simítom és húzom még közelebb magamhoz, már ha ez egyáltalán lehetséges, míg ajkaim visszatalálnak ajkaihoz és újra elveszem vad és szenvedéllyel túlfűtött csókjainkban.
Legszívesebben egy örökkévalóságig elnyújtanám a pillanatot, de közben már arra is vágyom, hogy tovább lépjünk. Jöjjön ágy, asztal vagy a padló, a helyszín mindegy, csak hadd érezhessem őt végre minden porcikámmal.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 05, 2014 3:47 pm
Ugrás egy másik oldalra

Judith & Greg
Rövid idézet .... Rövid idézet....


+16

- Jön ő is, és meg vannak oldva a gondok. - Mondtam egy vállrendítéssel befejezve. Habár elég merész ötlet volt ezt mondani mert a végén még szavamon fog. Nem is ismerem Carrie-nek a barátját, semmit nem tudok róla csak azt, hogy vérfarkas. Már ez is okot ad arra, hogy ne szívleljem de majd eldőlnek a dolgok. Már ha egyáltalán itt maradnak annyi ideig ők is, hogy a barátja is eljöjjön utánuk. Ha viszont utat áll nekik egy kis távolság, akkor az ő kapcsolatuk már így is halálra volt ítélve és ezt nem kell túlragoznom.
- Nem fogsz…fogtok elveszíteni többet, hiszen az ajtóm nyitva fog állni előttetek. Ha pedig nem, akkor is ott van a kulcs amit adtam. Én nem fogok kisétálni az életetekből annyi biztos. Többet nem lennék rá képes, úgy érzem… -
Nem értettem, hogy miként jött az, hogy megcsókoljam, de az igazat megvallva… Egyáltalán nem esett rosszul, sőt még jobbnak is tűnt mint régebben. Talán épp amiatt, mert tudtam milyen volt elveszteni őket és most, hogy megkaptam rá az esélyt, hogy vissza is kapjam őket, már a gondolat is jó érzéssel töltött el. Az elmúlt 20 évben így is csak abban a 10 percben voltam veszélyben, szóval nem gondolkoztam már olyanokon sem, hogy valami bajuk eshet. Carrie boszorkány, az anyja is boszorkány, én pedig vámpír vagyok, nem hinném hogy túlságosan ártatni tudna nekünk bárki is.
A csókba belemosolyodtam mikor megéreztem, hogy újra dübörög a szíve a mellkasában. Úgy éreztem, hogy most kivételesen értem dobog ennyire amiatt amit tettem. Minden kételyem elfelejtettem azzal kapcsolatban, hogy a nem olyan régi dolgot, azt a közelséget csak beképzeltem magamnak az alkohol hatására. Túl valódi volt minden ahhoz is, hogy csak egy szép álom legyen az egész és ennek csak még inkább örültem. Nem tudom mit tennék ha felébrednék az ágyamban és ők pedig ki tudja hol vannak… Azzal, hogy a nyakam köré fonta a karjait és egyre szenvedélyesebben csókolt meg is értettem a célzását. A hátát simogattam a véget nem érőnek tűnő csókok között, aztán pedig elkezdtem lefele haladni a fenekén át a combjáig. Ott pedig fogtam és a saját magasságomba emeltem őt és éreztem is egyből a derekam köré szoruló lábait. Aztán indultam is volna el a hálóba, de nem egészen sikerült elsőre. Csókjaink nem akartak megszűnni, a háta pedig hamarosan találkozott is a nappali egyik falával. A felsője alá nyúltam és úgy kezdtem egyre feljebb húzni azt, mikor pedig megszabadultam tőle akkor a melltartóját is kikapcsoltam, a két ruhadarab mind a nappali földjén landolt. Végigsimítottam a mellei közti részen, aztán pedig újra erőt véve magamon indultam meg az én szobám felé. Kezem mindeközben hol a combjain hol a fenekén pihentek és ott cirógattam őt. Majd pedig benyitottam a szobámba, és az ajtót magam mögött becsuktam. Eközben úgy csókoltuk egymást mintha az lenne számunkra a levegő, egyre többre és többre vágytunk ezért sem sikerült teljesen eljutni az ágyhoz. A háta ugyanis megint a falhoz verődött, és úgy csókoltam most már több vadsággal mint gyengédséggel. Végül pedig nyakára is át tértem. Hát nem így képzeltem el az estémet, de őszintén szólva nem is bánom, hogy így alakultak a dolgok.


©
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Greg hálószobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Lakások és szobák :: Sutton ház-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Vas. Nov. 11, 2018 5:36 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3