- Ha nem szeretnélek, nem volnék itt - jártattam az ujjamat Erin vállán szórakozottan, ahogy magára húzta a takarót. - Nocsak... valami extrém ajánlat? Vagy perverz? Változzam vissza farkassá? - vigyorogtam pimaszul.

Heves levegővételek közepette próbáltam visszatérni ebbe a világba, miközben kiengedtem őt lábaim közül, és halványan mosolyodtam el szavai hallatán.
- Remélem, nemcsak látni szeretsz engem, hanem... engem magamat is szeretsz... - suttogtam, és letöröltem egy verejtékcseppet az arcomról, miközben felhúztam a takarómat kislányos mosollyal, mintha csak szégyenlős lennék. - Hm, pedig ha nem lennél fáradt... igazán kihívó ajánlatom lett volna neked ma éjjelre... - kacsintottam rá.

Érzékeltem ugyan, de nem igazán fogtam fel, hogy megtörtem az ellenkezését, és az adok-kapok kényes egyensúlyát. De most a lényeg az volt, hogy életemben először, adjak, minden viszonzás, és ellenszolgáltatás nélkül.
Nem telt sok időbe, hogy meghalljam egyre és egyre sűrűbb, meg hangosabb mormolását, mígnem egy hangos nyögéssel, és feszülő izmokkal átlépte a határvonalat a két világ között, én magam pedig elégedetten csillogó szemmel vártam, hogy visszatérjen hozzám a felhők fölül.
- Milyen gyönyörű vagy... szeretlek nézni ilyenkor - motyogtam, felkúszva az arcához.

Még mindig gyors volt a légzésem, mikor az önzetlenségéről beszélt, és éreztem eluralkodni arcomon valami halvány mosolygást, ahogyan újra öntudatlanul hátradőltem az újonnan elkezdett kényeztetése végett.
Egyik lábam ösztönösen fonódott nyaka köré, a kezeimmel már nem is próbáltam arra nyúlkálni, hiszen teljesen elborította minden idegsejtemet a kényeztetése, és a fejem mellé tartottam mindkét kezemet.
- Mmm... - Csak ennyit voltam képes kinyögni, szinte tíz másodpercenként ismételgetve, és csak hangosabbá váltam, ahogyan a közelítő kéj már ott volt és elért engem... már nem volt a fejemben önzőség és önzetlenség, csak a mámorító érzés... felnyögtem, kissé hangosabban, mint talán kellett volna, és a testem összes izma egyszerre rándult meg.

- Én meg most készülök életem talán első önzetlen tettére - kúsztam fel Erin arcához. - És most megakadályozod? - mosolyogtam rá. - Azt akarom, hogy boldog legyél. Neked nincs más dolgod, mint élvezni... és teszek róla, hogy így legyen - kúsztam vissza a lábai közé, ezúttal már ajkammal és nyelvemmel véve át a kényeztetését.

- Óh... - szólaltam meg, érezhetően csalódottan, bár nem írhattam a számlájára, hiszen én magam is egyetértettem abban, hogy menjen csak vadászni, és fárassza le kicsit magát. Nem voltak ilyen irányú terveim.
- Klaus, így... így én sem akarom... - ráztam meg a fejemet, de még mindig sóhajtozva, ahogyan melleimet csókolta az imént. - Hosszú ideig önző ribanc voltam, de most mégsem... veled nem akarok önző lenni. - motyogtam. Ő felajánlotta, de nekem az akkor is önzőség.

- Hé! - méltatlankodtam, ahogy Erin felrántott magához, és megráztam a fejem. - Azt hiszem, nekem ma nem fog menni - néztem rá bocsánatkérően. - Tényleg fáradt vagyok. De azt akarom, hogy... hogy neked jó legyen - csókolgattam a nyakát, majd a melleit. - Engedd, kérlek...

Engedte, hogy így merüljek el abban a másik világban ,és egy ideig hajlottam is abba az irányba, hogy megteszem, mert nem bírom tovább, túlságosan jó az, amit csinál...
- Ne... ne így... - ragadtam meg a karját, már lázas lihegéssel nézve a szemeibe, majd hála a nem kevéske erőmnek, felrántottam őt magamhoz, hogy tüzes csókban forrjak össze vele. Kétséget sem hagytam affelől, hogy az ő testével együtt akarok robbanáspontra jutni, már csak az volt a kérdés, hogy ő mennyire makacs.

Épp csak a nevem tudta megformálni, aztán elsüllyedt abban a világban, amit adtam neki, és hol gyorsítva, hol lassítva a tempón figyeltem a kéjt az arcán.
- Kicsi Erin... - suttogtam, másik kezemmel simogatva közben teste legérzékenyebb pontját. - Te gyönyörű... csodálatos lány - mormoltam. - Élvezd csak. Élvezd...

Már nem bírtam visszatartani egy nyögést, ami ki akart bukni belőlem, és nem is tettem... hátrahajtottam fejem a párnára, lenyúlva közben, hogy a hajába túrjak, de a szavak formálásához most több kellett volna, mint az én megmaradt eszem.
- Oh, Klaus... - suttogtam, hiszen mi mást mondhattam volna? Érezhetett mindent, amit kiváltott belőlem, és lehunyt szemekkel érzékeltem, hogy saját testem néha megremegett.

- Ó, azt hiszem, kibírom még kb fél órácskát... - suttogtam. - Pláne, ha van ami... felvillanyoz - mosolyogtam el magam. - És most azt hiszem, találtam ilyet - simogattam, majd testébe csúsztattam két ujjamat. - Ahogy látom, nincs ellenedre a program - mozgattam lágyan a kezem.

Rendkívül tetszett, ahogyan haladt lefelé, minden egyes szóval lentebb és lentebb, majd kis kuncogás tört elő belőlem, ahogyan a nedvességet kezdte emlegetni, ezzel egyidejűleg érkezve el a combjaimhoz.
- Mi lesz az alvással? - kérdeztem rekedten. - Nem fogok kedvesen nézni, ha most... elalszol... - néztem lefelé rá, már nagyot nyelve.

- Igen, biztos vagyok benne, hogy Bulgária szép. Zord... kies... - csókolgattam Erint egyre és egyre lejjebb haladva. - És biztos sokat esik az eső... ezért nedves. Nagyon nedves - suttogtam, mikor elértem a combja hajlatáig, és lábai közé fúrtam a fejem. - De nagyon tetszik így - dünnyögtem csendesen.

- Vadító? Nem hiszem... állítóla akkor vagyok a legvadítóbb, ha mérges vagyok. - pimaszkodtam, majd magamra húztam a takarót, ahogy megérkeztünk az ágyba. Felért egy első osztállyal a két karja, nemigen volt ilyesmiben részem ezer évig.
- És biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked Bulgária... méghozzá nagyon is. Én nagyon szeretem, és az ízlésünk igencsak egyforma néhány dologban. - kuncogtam fel, majd nyomtam még egy csókot a szájára.

- Tudod, iszonyú vadító vagy így - dobtam le a törülközőt, majd ölbe kaptam Erint, és megindultam vele a hálószoba felé, hogy letegyem az ágyra, és azonnal mellé is huppanjak. - Holnap este már Párizs fényeit élvezzük majd az Eiffel-torony tetejéről - súgtam a fülébe. - Három nap múlva pedig Bulgáriában leszünk. Te újra... én pedig most először - csókoltam meg a nyakát.

Felállt, és megfogva a kezét hasonlóképpen tettem én is, így forgatva meg a szemeimet.
- A végén addig piszkálsz ezzel, hogy tényleg megteszem, csak azért, hogy leszállj rólam! - szólaltam meg, bár ez kontrol nélkül szakadt ki belőlem, és rögtön jött az, hogy csak szórakozik velem. Oké, akkor most tegyünk úgy, mintha én sem mondtam volna semmit.
Megfogtam egy törülközőt, és neki nyújtottam.
- Nem fogom ezt csinálni, ki fogom aludni magamat. - ráztam a fejemet ártatlan mosolygással, magam is megtörölközve.

- Igen, meglehetősen - szálltam ki a kádból, és azon vizesen-habosan a kezem nyújtottam Erinnek, hogy őt is kisegítsem. - Gondoltam, még farkasként megnyalogatom az intim részeimet, de sajnos téged nem tudnálak vele rávenni semmire - vágtam pókerarcot, majd nevetve ugrottam egyet, ahogy gyanítottam, hogy Erin keze puffanni fog a vizes hátamon.
- Csak hülyéskedek - vigyorogtam. - Gyere, pihenjünk. Holnap nem lesz " naaaa, hagy aludjak még". Korán fogunk indulni.

- Ilyesmivel ne szórakoztasd magad, mert tudnék olyat mondani, hogy én a te arcodon kezdenék nevetni. - vágtam vissza pimaszul, és beletúrtam a saját hajamba, ezúttal felnevetve.
- Milyen jól ismersz! Tényleg nem kegyelmeztem volna a bundádnak abban az esetben - suttogtam, majd viszonoztam csókját, kedvesen megsimítva arcát. - Készen. Remélem, te is kellőképpen kifáradtál, hogy biztosan átaludd az éjszakát. - vigyorodtam el.

Még hangosabb nevetés tört ki belőlem Erin szavait hallva, majd szemtől szembe fordultam vele.
- De ugratni nagyon jó vele. Ha látnád most az arcodat - vigyorogtam jókedvűen, és végignéztem magamon. - Már tiszta vagyok. Bocs a felsődért mellesleg. De az erdőben épp olvad a hó. Gondolkodtam, felugorjak-e sáros lábbal az ágyba, de félő volt, hogy a bundámból szőnyeg lenne a kandalló előtt - húztam oda magamhoz Erint, és megcsókoltam. - Készen állsz a holnapi útra?

Nem is tudom, valamiért még mindig jó érzéssel töltöttek el szavai, hiszen megnyugtattak. És ezért se néztem rá parázva. Pontosabban a vérfarkas énjére nem.
- Nem vagyok az animalszex nagy kedvelője, ezer év alatt rengeteg szituációba belekeveredtem már, de ebbe még nem, és úgy gondolom, ez marad az egyetlen, amibe nem is fogok. - ráztam a fejem. Nincs akkora meggyőzőképessége, hogy ilyesmibe belemenjek.

- A farkas énem sosem bántana téged - ráztam a fejem. - Még ha nincs is olyankor teljesen emberi tudatom, tudom, érzem, hogy neked nem árthatok - jelentettem ki, majd hangosan nevetve hátradőltem, hátammal Erin mellének simulva.
- De igen, pontosan arra gondoltam. Bár gyanítom, hogy most jön a dolog élénk tiltakozás része. Megértelek. Nyilván perverz lenne.

- Az ember énedet szívesebben simogatom. A farkasodtól még egy icipicit félek, hogy viccből leharapja az ujjamat. - mondtam mosolyogva, a válláról mosva le a sarat, és a vizet, amibe halványan keveredett bele a vér.
De szavaira felkaptam a fejemet, és ahogy felém fordult hátra, éreztem, hogy akkorát nyelek, mint talán még soha. - Öhm... mondd, hogy nem arra gondolsz, amire gondolok, hogy gondolsz. - bámultam rá kissé... bamba pofával.

- Mi bajod a vakargatással? - kérdeztem, mikor Erin beszállt mellém, és mosni kezdte a hátamat. - Vámpírként simogatsz, farkasként vakargatsz. A kettő egy és ugyanaz - nyújtóztam hatalmasat. - Találtam egy őzet. Már nem igazán tudom, mit csináltam vele, de gyanítom, hogy nem körbenyaltam - dünnyögtem, és vállam felett sunyin hátranéztem Erinre.
- Hát lenne maradandóbb emlékem is, de valamiért azt gyanítom, farkas alakjában te sosem mondanál rá igent - sóhajtottam fel.

Eltűnt a test kezem alól, és halvány mosollyal néztem, mikor már emberként nézhettem a szemeibe. - Én sem szeretem őket. De azt nem mondtad, hogy téged vakargatni is kell. - kacsintottam rá, újra felegyenesedve, majd odaléptem a kád mellé, és végignéztem rajta.
- Ezek szerint elégedetten jöttél haza. - állapítottam meg átlagos pofával. Engem valamiért a gyilkosságok sosem hatottak meg, az állatok főleg nem.
- Hm, ezzel a céllal mocskoltál be? - néztem rá tréfás szigorúsággal, majd ledobtam magamról melltartómat is, majd a nadrágomat és alsómat, hogy bemásszak mellé.
A kezembe fogtam a szivacsot, és a háta mögé másztam, majd füléhez hajolva kezdtem suttogni. - Legközelebb Bulgária egyik erdejében fogsz hasonlót csinálni. Remélem, örökéletű emlék lesz számodra.

Kéjes pofával hagytam, hogy a bundámba túrjon, és boldogan lihegtem a simogató ujjak alatt, majd feltápászkodtam, és a fürdő sarkában néhány csonttörő perc alatt visszaváltoztam.
- Nem szeretem a kutyákat - volt az első szavam, mikor már ember alakban hevertem a földön, majd reszkető lábbal feltápászkodtam. - Szolgalelkűek. Én egyedül veled vagyok ilyen. Kérdezd csak meg az őzet, akié ez a vér - néztem végig meztelen önmagamon, és a kádba másztam.
- A víz viszont isteni. És mivel sáros vagy, most már muszáj csatlakoznod - mosolyogtam rá.