Share | 

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Vas. Márc. 25, 2018 6:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Ennél cifrábbakat is mondtak. Az elődöm igyekezett minden létező formában figyelmeztetni. – habár, már akkor is éreztem az egyértelmű személyes indítékokat a férfi szavai mögött, feltételeztem, hogy ezeknek valamiféle alapja is kell, hogy legyen. Minden embert idegesít az, ha nem hagyják dolgozni, azok alapján pedig, amit hallottam, Ms. Monell nem volt mindig a legkészségesebb, mikor a védelmének megtervezéséről esett szó. Védtem már korábban is fontos személyeket. Politikusokat, tábornokokat, királyokat, így jól tudom azt, hogy bár a védelmük az elsődleges, valójában ez a szeszélyeik mellett másodlagos. A legfontosabb az, hogy ne szenvedjen sérülést az ügyfél, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni az ügyfél személyét és az ebből adódó esetleges … fennakadásokat.
-Köszönöm, de … lehet ő nem így gondolná. – ugyanakkor értékelem és jólesik a bók, Ms. Monell-től. Nem tartom magam rossz embernek, attól függetlenül sem, hogy tettem rossz dolgokat. Jó ember viszont éppen ezért talán nem lehetek, vagy nem úgy, ahogy mások. Sokféle emberrel találkoztam már, volt, aki megbecsült, más leköpött és fizetett gyilkosnak hívott. Sok ember halála szárad a lelkemen, parancsra öltem, de tettem dolgokat, amikre nem vagyok büszke, és amik, ha nyilvános adatok volnának, valószínűleg tönkretennék az életemet a hadseregen kívül. Ami ott erény, azon kívül inkább bélyeg, amit nem szívesen aggatnék magamra. – A kapcsolatba lépés egy lehetséges opció, nem az egyértelmű végcél. – nem szándékom az, hogy kapcsolatba lépjek vele. Legalábbis, nem feltétlen szándékom az. Kíváncsi voltam rá és arra, hogy milyen életet él, de nem szándékozom minden áron abba beleártani magamat. Van, ami jobb, ha kimarad az ember életéből. – A hadsereg kötelez rá. Másfajta dolgokról próbál beszélni velem. – vontam meg a vállam. A történtek után úgy gondolták, hogy a komolyabb gondok megelőzése érdekében szünetre és szakemberre van szükségem. Értékelem Dr. Mullins munkáját, de feleslegesnek tartom a saját esetemben.
-Az Önök Halloween-i partijaira a testőrök nem szoktak beöltözni. – vontam meg a vállam, és bár nem egyértelmű elutasításnak szántam a szavaim, azt érezhette, hogy ez nem az én világom volna. Sem a parti, sem a jelmezek. Kissé … meztelennek érezném magam benne, bizonyos értelemben. Ezt a fajta szórakozást talán jobb meghagynom a szép embereknek. – Nagyban megkönnyítené a munkámat. – húzom egy halovány mosolyra a szám. Ms. Monell védelme annyiban könnyebb, hogy nem háborús zónában kell a védelméről gondoskodnom, és valamilyen szinten távol tartja magát a közéletben az olyan kényes politikai kérdésektől, amelyek esetleg az életét veszélyeztethetnék. Politikusok esetében ez utóbbi az, ami miatt sokszor kényszerültek arra, hogy fegyveres védelmet kapjanak. Golyóálló mellényként alkalmaztak minket esetükben.
A kérdését hallva először nemet szeretnék inteni a fejemmel, de aztán néhány pillanatnyi gondolkodás után az éjjeliszekrényhez lépve egy kisebb aktahalmaz közül kikerestem azt, amin az ő neve díszelgett és felé nyújtottam. Vastag volt, a többi dossziéhoz képest. – Közéleti szereplőként önről … sok minden fellelhető. – magyaráztam, ahogy átadtam neki. Képek, adatok, bizonyos szintű családi háttér, politikai és társadalmi kapcsolatok, illetve lehetséges rossz akarok ezen a téren. A nagyobb botrányok és rossz májú híresztelések, amelyek igazságtartamának igyekeztem utána járni. Illetve egy rövidebb pszichológiai profil, a teljeség igénye nélkül, ami Ms. Monell pontosabb ismeretében nem épp helytálló. Lényegében a szépségét elismerem benne, a jellemét pedig … nos, nem mindig írom le túl hízelgően. Nem vagyok szakember, némi előítéletem pedig volt, sajnos.
-A kávé, persze! – jut eszembe, ahogy elkapom a tekintetem Ms. Monell-ről, ahogy a nekiadott papírokat olvassa. Nem lenne túl kellemes farkasszemet nézni, mikor jobban beleolvass, így inkább hátat fordítva a kávéfőzőgéphez lépek. – Tejjel, cukorral issza? – kérdeztem, lopva hátra pillantva.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 26, 2018 6:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Szokjon hozzá, James. Idővel meg fogja érteni, miért mondták azt magának, hogy az oroszlán barlangjába fog besétálni. – Cinkos, már-már ravaszkás mosolyra húzódott a szám. Nem voltam borzasztó személy, akit képtelenség volt elviselni, csupán voltak nehezebb napjaim, amikor a körülöttem lévők életét is megnehezítettem, Régebben egyáltalán nem zavart, ha fejtörést okozok, ma már ügyeltem arra, hogy mások ne szenvedjék meg az esetleges rossz pillanataimat. Az előző két testőrömmel nem voltam ennyire kedves, de James túl szimpatikus volt ahhoz, hogy megmutassam neki az előnytelenebbik oldalamat.
- Nos, maga egy jó ember, aki a biztonságot valószínűleg tudná garantálni neki. Talán a megismerkedésük kissé döcögős lesz, de még mindig nem értem, miért a leskelődő üzemmódot választva próbál kapcsolatba lépni vele? – El kellett fogadni, hogy különbözőek vagyunk, nem mindenki a kezdeményezőkészségéről híres, esetleg sokkal jobban átrágja a dolgokat, mint mások, ám én még mindig azon az állásponton voltam, hogy sokkal egyszerűbb lenne egy nagyobb erőfeszítéssel és a bukás lehetőségének feldolgozásával szétrúgni a kettejük között lévő falat, mint egy apró lyukon bámulni a másikat. – Magának van fehér köpenyese? Nem beszélt még vele erről? – A nyakamat tettem volna rá, hogy a válasza nem lesz. Egy szakembernek az a dolga, hogy rávegye a többieket a megfelelő megoldásmódok alkalmazására és mivel James jelenlegi stratégiája véleményem alapján nem a legjobb, vagy nem jár szakemberhez vagy nem hallgat rá.
- Idén halloweenkor muszáj lesz denevérruhát húznia. – Majdnem elnevettem magam a képzeletbeli látványtól. – Abban büntetlenül kiiktathat minden csoportot és egyént, aki rám vagy a húgára veszélyt jelent. – Az rendben van, hogy én idegestek másokat, hiszen többé-kevésbé a nyilvánosság előtt éltem az életemet és törvényszerű volt, hogy egyeseknek nem tetszem, de vajon ki akarhat ártani egy egyszerű lánynak, aki óvónőként éli a mindennapjait? Néha úgy érzem, ez a világ megérett a pusztulásra.
- Itt van magánál? – Kérdeztem rá hirtelen. – Mármint, a dolgok, amiket rólam gyűjtött össze. Kíváncsi vagyok! – Nagyon szívesen elolvastam volna egy külső, professzionális szemlélő észrevételeit, akkor is, ha nem biztos, hogy a legjobb véleménnyel volt rólam. – Ne aggódjon, nem fogok megsértődni. – Tettem hozzá egy apró mosollyal. – Közben pedig főzhetnénk egy kávét és kitalálhatnánk, hogyan fog maga bekerülni a képbe, míg én majd a húgával beszélgetek.

:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Szer. Jan. 03, 2018 9:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Ön választotta. Miután az elsőben nem engedett kilépni az ajtón. – jegyeztem meg, egy halovány mosoly kíséretében. A sajátomat nem engedte, hogy felvegyem, ha jól emlékszem azt mondta, hogy vessem tűzre és ő majd kiválasztja az igazit. – Untatnám a barátnőjét. Régi az utolsó tapasztalatom ilyen téren és … idegen terep számomra. – legalábbis mostanra biztosan az lett. A seregben eltöltött idő alatt nem foglalkoztam ismerkedéssel és nem próbáltam meg kapcsolatot sem létesíteni. Voltak nők az életemben, de nem volt szándékomban egy hosszú és erős párkapcsolat kiépítése, a vágyat sem éreztem rá. Talán van, hogy az ember soha nem érzi azt, hogy ideje lenne megállapodnia.
- Nyugodtak, háborítatlanok. Vegyék körbe jó emberek, érezze magát biztonságban … -  soroltam, ami hirtelen eszembe jutott. A jó élet meglehetősen szubjektív fogalom, az én életem példának okán sok mindenki számára nem jelentene egyet ezzel a fogalommal, én mégis úgy értékelem, hogy jó életem volt. Nekem legalábbis jó. Ms. Monell minden bizonnyal erre szeretne rávezetne. Tagadhatatlan, hogy ügyes megoldás. – Ez szubjektív, ön is tudja. Talán pályát tévesztett, Ms. Monell. – húztam vékony mosolyra a szám. Talán a kamerák világa helyett öltözhetett volna fehérbe is, hogy az emberekkel foglalkozzon és mindazzal, ami alakítja őket. Fehér ruhában volt szerencsém látni egyébként is, a szín mindenképp jól állna neki.
- Csak, ha denevérruhát húzok. – vontam meg a vállamat egy könnyed mosollyal az arcomon. Kétlem, hogy jól állna, és felettébb kényelmetlen is lenne. – Elbeszélgetnék az illetővel és felsorolnám az érveimet, hogy megerősítsem az álláspontom és érvényre is juttassam. – ez talán együtt járna néhány törött csonttal, agyrázkódással és kisebb-nagyobb felületi sérülésekkel. A háborúban ki kellett vennem a részem olyan feladatokból is, amit nem élveztem túlzottan. Kínzások, vallatások. Rájöttem, hogy az ember mindenre képes a fájdalom megszüntetése érdekében, egy ponton túl. A fájdalom lehet motiváló erő is.
- Meglepné, ha tudná hány szélsőséges csoport listáján szerepel. – nem feltétlen terrorista csoportok, a radikalizmus nem csak bombával mérhető dolog. Ms. Monell egy alapvetően meglehetősen felszínes világban értékel komoly értékeket, ez pedig nem mindenkinek tetszik.
- Úgy kereshetnék új munkát. – mosolyodtam el. Arról nem is beszélve, hogy nem nézne ki jól az önéletrajzomban, hogy elhunyt az előző személy, akinek az életét meg kellett volna védenem. Természetesen nem gondolom, hogy Ms. Monell veszélyt jelentene a húgomra, de nem szeretnék rákényszeríteni semmit sem.
- Végeztem bizonyos … háttérmunkát, igen. Csupán a szakmaiság és a profizmus jegyében, hogy a lehető  legtöbb információ birtokában dönthessek az állás elfoglalásáról. – bólintottam egy talán a kelleténél hosszabb válasz után, de nem szerettem volna az „igen”-t megmagyarázatlanul hagyni. A munka elvállalásakor a pénz másodlagos volt.
– Nos … mint maga is megjegyezte, szép nő, de nem találtam erőszakos férfiakra, vagy zaklatókra utaló jeleket. – ez persze önmagában semmit nem jelent, az ilyet az emberek általában diszkréten kezelik, nem szeretik, ha kitudódik. – Közvetlen és életvidám. Egy óvodában dolgozik, tehát feltételezhetők az anyai ösztönök, talán szeretne is gyereket vállalni. A gyerekhez való viszonyulás sok mindent elárul egy emberről … ha lehet hinni bizonyos szakkönyveknek. – tettem hozzá. Megesett, hogy egy-egy háborús zónában alvás helyett inkább olvastam. Az ember nehezen alszik el, ha tudja, hogy olyan helyen van, ahol mindenki megakarja ölni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Pént. Dec. 29, 2017 8:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Akkor legközelebb eszem ágában sem lesz visszafogni őt és majd meglátja, hogy igazam volt. Abba már bele sem kezdek, hogy szerintem kissé alábecsüli magát és illusztris társaság vagy sem, az első benyomás a lényeges. Magán pedig jól állt a szmoking. – Persze, hogy jól állt neki, én választottam. A stylistomtól ellestem egy-két trükköt az évek folyamán, már nem is kellett a nyakára járnom, ha egy-egy eseményről van szó, sőt, másoknak is tanáccsal tudok szolgálni. Persze, jólesik, ha ő is velem van: egy rendezvény előtti pletykálás mindig meghozza a kedvem ahhoz a partihoz is, amelyre eredendően nulla lelkesedéssel indulok el.
- És mikor fogja azt mondani, hogy jó élete van? Milyenek legyenek a húga mindennapjai ahhoz, hogy maga jónak ítélje meg azokat? - Tényleg érdekelt, milyen életet szán a testvérének és miért érzi úgy, hogy ő nem eléggé megfelelő ahhoz, hogy szerepeljen benne. Ugyanis ha mindössze kívülről szeretné szemlélni a testvére életének történéseit és úgy érzi, ő csak összezavarná a lányt, akkor magával van a legnagyobb problémája... amit egyáltalán nem értettem. Jó kiállású, balhéktól mentes férfi, akinek komoly munkája van és nem azért keresné fel a családtagját, hogy szállást, kaját és pénzt kunyeráljon tőle, hanem mert igazán érdekli a szerette sorsa.
- Szóval, ha valaki bántaná, legyen szó bármilyen bántalmazásról, maga az éj leple alatt, mint egy önkényes igazságosztó elkapja az illetőt és belé pofozza a jómodort? Ez eléggé félelmetes, James. - Félig-meddig vicceltem. Sokkal jobb ötletnek tartottam volna nyílt lapokkal játszani, főleg, hogy semmi veszítenivalója nem volt. Ha a húga nem akarná tartani vele a kapcsolatot, még mindig figyelheti titokban... ám kétlem, hogy egy húg nem lenne kíváncsi a bátyjára, akit soha nem látott és egyszerűen felbukkan a semmiből.
- Legyen, könnyelmű vagyok, amiért hiszek abban, hogy nem vagyok a terroristák célpontja. - A mai világban tényleg soha nem lehet tudni, de kétlem, hogy olyan csoportok figyelmét is felhívnám, akikre a radikalizmus jellemző. Mit akarhatnának tőlem? - Ígérem, vigyázni fogok arra, hogy a húga ne keveredjen bajba miattam. Ha úgy gondolja, veszélyt jelentek rá, nyugodtan likvidálhat. - Nem szerettem volna egy homlokomnak szegezett pisztolycső társaságában végezni, de örültem annak, hogy nem utasította el az ajánlatomat. Szerettem volna segíteni neki... nem tudom, honnan jött a késztetés, mindenesetre jólesett volna látni, hogyha elmosolyodik.
- Inkább meséljen róla maga. - Kézbe vettem a papírokat, viszont eszem ágában sem volt elkezdeni lapozgatni őket, sokkal jobban kedvemre lett volna, ha ő beszél. - De mielőtt belekezdene... rólam is felvázolt egy személyiségprofilt? - Kérdeztem apró félmosollyal. Vajon ez is az egyik módszere? És mit tudatott meg rólam? Milyen véleménye lehetett rólam, mielőtt megismert?

:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Szer. Nov. 15, 2017 7:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
A tekintetét látva akaratlanul is megvontam a vállamat. Sejtem, hogy mit gondol, de a legszebb éveim mögöttem, és nem előttem vannak. Nem úgy töltöttem el őket, ahogy az átlagember teszi, de emiatt nem éreztem semmiféle hiányérzetet. Nem gondolnám, hogy jó szülő, vagy férj lettem volna, sem azt, hogy egyéb más emberi kapcsolatot működőképessé tudtam volna tenni. – Azt, hogy … nagyon kedves és megtisztelő, de bizonyára a hölgy fejébe szállt az alkohol. – válaszoltam, ahogy egy halovány mosolyra rándult a szám széle. Nem állítom, hogy Ms. Monell hazudna, de nehezemre esik elképzelni a szituációt, amit az imént leírt. – Nem vagyok túl … illusztris társaság. – tettem hozzá valamivel halkabban. Főleg nem abban a társaságban. Nem állítom, hogy az ember értékei a tárcájától és a tudásától függenek, de feltehetőleg elmaradok intellekutálisan az ott megjelent vendégektől. Egyszerű ember vagyok, Ms. Monell világa azonban sok minden, csak nem egyszerű.
- Nem élete végéig. – feleltem kissé kelletlenül, ahogy elhúztam a szám. Nem vagyok zaklató, sem perverz alak. – Csupán … csak addig, hogy megbizonyosodjak arról, hogy olyan élete van, amit megérdemel. – ez jelenthet pár napot, hetet, esetleg … egy-két hónapot. Csupán annyit szeretnék tudni, hogy a húgom élete végül jobban alakult-e, mint az enyém. Illetve ezt biztosítani, amennyiben módom van rá. – Ha pedig esetleg rossz emberekkel állna szóba … közbe lépek. Az ő érdekében. – teszem hozzá. Volt szerencsém megjárni jó néhány várost a világban, és általános igazság, hogy a szép nők sehol sincsenek biztonságban. Mindenhol akadnak erőszakos férfiak, vallja magát bármilyen felvilágosultnak is az adott ország és társadalma.
- Ennek a valószínűsége igen csekély, de minden eshetőséget számba kell vennem. A kis problémák a könnyelmű hozzáállástól válnak súlyosabbá. – ezt pedig mind Ms. Monell, mind én szeretnénk elkerülni. A személyes biztonsága érdekében éppen ezért legyen akármilyen valószínűtlen is valami, ugyanúgy fel kell készülnöm rá. Ez persze sokaknak nem tetszik, a szigorúbb biztonsági intézkedések több munkával is járnak, de … ha valaki csinál valamit, törekedjen a tökéletességre, nem igaz? – Ezzel nem nyugtatott meg. – húztam el a szám, vetve egy pillantást a képek felé. Ms. Monellnek valóban igaza volt, épp ezért a nem olyan rég említett rossz emberek így most … kissé reálisabbá váltak. – Ez esetben … köszönöm. Hálás vagyok önnek. – bólintottam, majd az asztalhoz lépve keresgélni kezdtem az akták között. – Nem vagyok szakértő, de az eddigi ismereteim és tapasztalataim alapján összeállítottam egy személyiségprofilt. Ha gondolja nézzen bele, illetve amennyit megtudtam a hivatalos iratokból az eddigi életéről … -  miközben felé nyújtom az aktákat megfagyok a mozdulatban.-  … vagy, csak … beszélhet is vele, ha úgy könnyebb önnek. – tettem hozzá egy vállvonás kíséretében. Ms. Monell egy rendkívül közvetlen és megnyerő nő, bizonyára az akták jelentette információk nélkül is képes tartalmas interakciót kezdeni. Én személy szerint ebben soha nem jeleskedtem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Vas. Nov. 12, 2017 8:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Inkább csak megcsóváltam a fejem, nem láttam értelmét belemenni annak bizonygatásába, hogy még előtte áll az élet, mivel szemmel láthatóan ő eldöntötte, hogy márpedig nem így van. Hány éves lehet? 35? 40? Emiatt már el kellene kezdenie ásni a sírját? Nem értettem egyet ezzel a szemlélettel és nem bírtam ki, hogy ne vonjam fel a szemöldökeimet és nézzek egy „ez most komoly?”-jellegű mosollyal rá, amikor kinyögte, hogy a legproduktívabb évei már mögötte vannak. A legszebb férfikorban volt, ha akarná, akkor nők tucatjai hevernének a lábai előtt és nyújtogatnál felé a kezüket, úgyhogy ha családra vágyna, nem kellene túlságosan törnie magát, csak körül kellene néznie az utcán. – És ahhoz mit szólna, ha azt mondanám, hogy a múltkori estélyen a múzeumban az egyik modell ennek az ellenkezőjét állította és csak ennyi múlott, hogy nem próbáljon magára mászni? – Mutató-és hüvelyujjam egymáshoz közelítésével jeleztem, hogy komolyan gondolom a szavaimat. Ellen-nek ami a szívén, az a száján, ezért is volt jó barátnőm, ám arról mégiscsak le kellett beszélnem, hogy odamenjen a testőrömhöz és bevesse magát. Szépen néznénk ki!
- Róla? – Ez aztán az önzetlen hozzáállás! Ha valaki úgy dönt, hogy felkeresi az egyik rokonát, akkor az a döntés az emberről magáról szól. Meg akarja ismerni az illetőt, nem akar egyedül lenni, tudni akarja, mit csinál a másik, milyen az élete, szeretné-e, hogy a részesei legyünk… képtelenség kivonni magunkat az egyenletből. Bár, eddig nekem nem volt tapasztalatom a rokonok felkutatásában: ismertem az anyámat és az apámat, testvérem nincsen és a rokonainkkal szoros kapcsolatot ápoltunk, nem volt ember, akihez szál fűzött volna és ne ismerném. – Hogyan szólna csak róla? Titokba akarja figyelni az élete végéig, és ha úgy gondolja, hogy rossz emberrel áll szóba, akkor elbeszélget az illetővel? – Esetleg megfenyegeti, hogy eltöri a karját, ha még egyszer ránéz a húgára? Nem, ezt nehéz lett volna elképzelni, mert ahogy James is mondta, ő nem egy erőszakos alak annak ellenére, hogy a védelmezésem a munkája és a seregben is ki tudja hány embert ölt meg… erre gondolni sem akartam, nem szerettem volna ilyen tényekkel árnyalni a róla kialakult képet.
- Az lenne a legszebb, ha terroristák jönnének értem…- Sóhajtottam egyet. A zaklatókkal is nehezen birkóztam meg, szerencsére nem is voltak annyira sokan, hogy foglalkoznom kelljen velük. James azért volt mellettem, hogy a saját rossz döntéseimtől is megóvjon, legalábbis eredendően ezért lett testőröm, az egyre növekvő rajongótáborom idővel vált fontos tényezővé. – Szóval nem kell terroristáktól féltenie a húgát, ha a közelébe enged. A perverzekről nem tudok nyilatkozni, gyönyörű lány, valószínűleg akkor is megtalálják, ha én nem vagyok mellette. – Csúnya dolog, de így van. A képeken egy angyali teremtést láttam, aki simán szerepelhetne a címlapokon és a kisvárosokban sok a fura ember… a nagyvárosokban pedig még több. – Nem erőszak, csak gondoltam felajánlom a szolgálataimat. Addig, amíg maga sem tudja, mit akar mondani neki akár rajtam keresztül, amúgy sem sok értelme lenne tervezgetni. – A hátam mögé kulcsoltam a kezem és cinkos mosollyal pislogtam rá. Reménykedtem benne, hogy nem vagyok túlzottan idegesítő, mert túlságosan élveztem ahhoz Jimmy társaságát, hogy úgy döntsön, felmond a természetem miatt.

:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Pént. Nov. 10, 2017 7:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Úgy értem, nem leszek fiatalabb és kiestem már abból a korból, mikor családot alapít az ember és letelepszik. – ez sokak számára egy … ijesztő felismerés, én azonban nem tartom annak, valamiért soha nem volt életcélom a családalapítás gondolata, így nem is igazán érdekelt az, hogy minél messzebb kerültem ettől. Egyébként sem volt családbarát foglalkozásom, az életvitelem se volt vele kompatibilis. – A legproduktívabb éveim már mögöttem vannak. – minden téren, általában az ember az én koromban, ha szerencsés, egy egész jó karriert tudhat magánék, esetleg már családot is alapított … ebből az egyik nekem is meg volt, nem áltatom magam azzal, hogy neki kéne kezdeni a másiknak. Egyébként sem … szeretnék. – Önnek ez egyébként hozzátartozik a munkaköri leírásához, könnyebben mehet magának, mint másoknak. – vontam meg a vállamat. Persze, egy mosoly nem nagy dolog, nem nehéz, ugyanakkor … soha nem voltam egy … folyton vigyorgó és bőbeszédű alak. Fiatalkoromban talán, de azóta sok minden megváltozott, a középpontban velem, míg Ms. Monell feltételezhetően mindig is egy közvetlen és vidám személyiség volt.
-Bizonyos esetben, igen. De ez nem rólam szól, hanem Róla. – böktem a fejemmel a fal felé. Önző embernek nem mondanám magam, a hadsereg türelmessé is tett, apám mellett igen lobbanékony természetem volt, amit a seregnél eltöltött időben levetkőztem, elvégre … azzal együtt aligha tudtam volna életben maradni. Eddig is meg voltam valahogy, ezután is megleszek, a húgomról való információgyűjtés nem rólam szól elsősorban, nem az én érdekemről. Van, hogy jobb, ha nem ismerünk valakit, akit egy tökéletes világban minden bizonnyal jól ismernénk. Ez pedig fennállhat erre a helyzetre is.
-Oh. Értem. – bólintok, mikor a fenyegető kinézetemre céloz. Nem mondanám, hogy rosszul esik, ez önmagában nem sokat jelent és a … jelen munkámban végül is hasznát veszem. – Pedig nem tartom magam erőszakos személyiségnek. – ami persze valahol ellentmondás, hiszen éveken keresztül abból éltem, hogy más embereket öltem meg a feljebb valóim parancsára. Eleinte okozott némi lelkiválságot, de … sok szakembert tartanak, hogy az ilyen problémák minél előbb megszűnjenek. Ahogy mindenki más, úgy én is részt vettem ilyen beszélgetéseken, és egy idő után már nem zavart a dolog. – Ez a munkám. Ön pedig a személyével biztosítja, hogy legyen munkám. Ezért ne érezze magát az … adósomnak. Egyébként is, többnyire csak perverz alakokat kell távol tartanom magától, nem terroristákat, szerencsére. – nem kicsinylem le a munkámat és a Ms. Monell személyére leselkedő veszélyt sem ezzel, csupán arra célzok, hogy a munkaidőm nagy részében olyan perverz alakoktól kell megóvnom, akik nem jelentenek olyan nagy problémát, amit nehézségek árán kéne kezelnem. – Persze, érékelem, hogy segíteni szeretne. Önnel minden bizonnyal előbb állna szóban, mint velem, ahogy … arra rávilágított. Talán fel is ismeri. Tudtommal nincs előfizetve a modell és szépségiparral foglalkozó magazinokra, de … sok helyen látni Önt. – újságokban, tévékben, plakátokon és még sok helyen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Szer. Nov. 08, 2017 8:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hogy mondhatja, hogy nem olyan sok van hátra az életéből? Ettől a pesszimista hozzáállástól nagyon gyorsan meg kell szabadulnia, mert nem csak a maga hangulatának, hanem az enyémnek sem tesz jó. – Inkább viccelődtem, mint voltam komoly, de biztos voltam abban, hogy nem fogja sértésnek venni a megjegyzésemet. Vagyis… inkább reméltem. Nem ismertem még olyan jól és jelenleg abban a fázisban állt a kapcsolatunk, amikor még tapasztalgatni kellett, mit engedhettem meg magamnak James-el szemben. Nem szerettem volna túl sokat és túl intenzíven a határain ugrálni, mert butaság lett volna megkockáztatni, hogy fogja magát és beadja a felmondását azért, mert nem bírt elviselni. – Látja, nem is olyan nehéz mosolyt villantani! – Én magam is elmosolyodtam látva az ő gesztusát. Olyan lány voltam, aki szeretett mosolyogni és mosoly csalni mások arcára, a komoly emberek egyfajta kihívást jelentettek számomra. James pedig… tényleg nem az udvari bohócomnak szerződött, eléggé komoly figura volt, ami valahol benne is volt a munkaköri leírásában. Ennek ellenére kíváncsi voltam, milyen ember rejlik a hatalmas, kigyúrt páncélja mögött.
- Oké, feleség és gyerekek kilőve, mint család, de a húga még mindig lehet opció, nem? – Fogalmam sincs, miért kardoskodtam ennyire amellett, hogy próbáljon kapcsolatba lépni a húgával… hiszen végső soron az ő döntése kell legyen, kit akart beengedni az életébe vagy éppen kinek a mindennapjainak akar a része lenni. Ha nekem lenne egy testvérem valahol a világban, biztosan meg akarnám ismerni, lennék annyira önző, hogy odaálljak elé és azt mondjam: itt vagyok, egyek a szüleink, egy vérből valóak vagyunk és nekünk meg kell ismernünk egymást. Lehet, hogy azért nem értettem az aggályait, mert nekem nem volt testvérem, ezért csak hipotetikus tervek élhettek bennem a megismerésére vonatkozóan… gyerekként sokáig reménykedtem abban, hogy egyszer felbukkan valaki, aki azt állítja magáról, hogy a testvérem. Nem így történt.
- Nem az a lényeg, hogy mit mondanék neki. Az a legkevesebb. – Jelentettem ki éledező magabiztossággal. – Nem tudom, észrevette-e már, de nem vagyok egy fenyegető teremtés, míg maga… ha random odalépne hozzám az utcán biztosan elgondolkoznék azon, hogy vajon el akar-e rabolni. – Bocsánatkérő grimasz ült ki az arcomra. Ő is tisztában volt a fenyegetőnek is beillő kinézetével, ezen nem volt mit ragozni. – Én csak… segíteni szeretnék magának. – Vallottam be. – Nap, mint nap mellettem van és a legnagyobb férgeket próbálja távol tartani tőlem, míg én… nem teszek Önért semmit. – Ez volt a munkája, amiért meg is kapta a fizetését, de úgy éreztem, hogy testőrnek lenni több mint az ijesztgető viselkedés gyakorlása és ennek az általam pókerarccal való figyelése.

:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Pént. Okt. 20, 2017 8:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Sok minden történt már benne, nem hinném, hogy … olyan sok minden van még hátra belőle. – nem tartom magamat idősnek, azonban közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz. Jól tudom, hogy sok minden kimaradt az életemből, ami a korombeli férfiaknak és nőknek meg van. Család és egyfajta állandó szociális kör. – Biztosíthatom róla, hogy nem vagyok életunt. Csupán … másként viszonyulok a dolgokhoz. – nem feltétlen biztos, hogy ez a legjobb kifejezés, de nagyjából lefedi a lényeget. Család és gyerekek helyett bombákat és golyókat kerülgettem, és míg mások ennek ellenére megpróbálkoztak a családalapítással, én úgy döntöttem, hogy nem teszek így. Egyébként sem gondolnám magam jó szülőnek.
- Igen, mostanra én is rájöttem, hogy … ön ”agresszívan” ismerkedő típus. ¬– engedtem meg magamnak egy halovány mosolyt. Nem a humorérzékem miatt kedveltek a seregben sem, ezt meg kell hagyni. Talán ezért nem is beszélek sokat. Jobban dolgozom, mint beszélek. – Nos, az Ön esetében ez valóban elképzelhetetlen. Ugyanakkor … érthető lenne, az esetemben. A védelméért felelek, nem a … jó kedvéért. – ez persze nem zárja ki azt, hogy jó viszonyt is ápoljak vele, de alapvetően Ms. Monell-nek sem lenne kötelessége beszélni velem azon kívül, amit a munkám megkövetel. Az előző ügyfeleimnek éppen ezért meg is bocsátottam ezt, érthető volt a dolog.
- Nem hinném, hogy a család nekem való. Soha nem is lett volna lehetőség rá. – vontam meg a vállamat. Nem voltam senkivel sem olyan kapcsolatban, hogy szóba jöhessen és… nem is szerettem volna, ha szóba jön a család kérdése. Vannak, akik jó szülők lennének, én magamról nem ezt gondolom.
- Igen, de … ez más. Ismeretlen veszélyhelyzet, úgymond. – vontam meg a vállamat. Természetesen a seregben is mind ismeretlen vészhelyzetek sorozata volt, de … egy idő után azok már csak vészhelyzetek voltak, nem ismeretlen szituációk. Bármilyen fura is ezt kimondani, előbb-utóbb hozzászokik az ember ahhoz, hogy megakarják ölni. – Szeretném tudni, hogy jó élete van. Hogy … segíthetek-e benne valahogy. – akár úgy is, hogy nem fedem fel előtte a rokoni kapcsolatunkat. Ha van tartozása, esetleg kisegíthetném valahogy, ha … zaklatója van, elintézhetném, hogy békén hagyja őt, például. – Ön? – kérdeztem vissza kissé meglepetten. – Na és … mit mondana neki? – kérdezem, nem elzárkózva az ötlettől. Megan valószínűleg könnyebben nyílna meg egy olyan nőnek, mint Ms. Monell. Rólam nem igazán elmondható, hogy … könnyen kedvelhető lennék, ellentétben Ms. Monell-lel .
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 16, 2017 7:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nem megsérteni akartam, csak… kicsit mintha életunt lenne, pedig még fiatal, bármi történhet az életében. – Rámosolyogtam, majd bólintottam egyet. – De elfogadom, hogy maga egy csendesebb, visszahúzódó ember, aki szeret egyedül lenni. Ebben a világban az a legszebb, hogy mindannyian különbözőek vagyunk. – Rengeteg motivációs idézetet és pozitív gondolkodást elősegítő könyvet olvastam, a pszichológusom szerint, ha eléggé hiszek bennük, akkor idővel ezek a gondolatok igazi értelmet nyernek. Eleinte hülyeségnek találtam, ma már tele van az utazótáskám és telefonom különböző inspiráló történetekkel, amelyek nem hagyják, hogy túlságosan leeresszek és egész nap aludni akarjak. Volt ilyen időszak, a depresszió határán táncolni nem túl nagy buli.
- Mint látja, én szeretem megismerni azokat az embereket, akikkel dolgozom. Ha nem így lenne, nem törtem volna magára. – Bocsánatkérően felhúztam a vállaimat. – Fogalmam sincs, egyesek hogy tudnak úgy együtt lenni nap, mint nap a munkatársaikkal, hogy egy szót sem szólnak hozzájuk. – Láttam már olyat, aki még a fodrászával sem beszélt, pedig ahhoz már tényleg eléggé kukának, esetleg nagyképűnek kell lenni. A csapatmunkában a beszélgetés volt a legjobb, ami néha persze átcsapott pletykába, de istenem, ki az, akinek nem esik jól kimondani, amit egész nap vagy akár hetek óta magában tartogatott? A készülődés percei megfizethetetlenek voltak, szerencsésnek tartottam magam, amiért olyan csapattal dolgozhattam, amelyiktől nem ráz a hideg.
- Szóval, maga még nem is gondolkozott azon, hogy maga mögött hagyja a testőrködést is, ami majdnem beillik katonalétnek is és családja legyen? – Nem mintha óránként eltöprengenék azon, hogy milyen anya vagy feleség leszek, de a nagyon hosszú távú terveim között szerepelnek ezek a pontok is. Nem származom nagycsaládból, de a szüleim szépen neveltek és jó gyerekkorom volt, semmilyen tartás nem volt benne ezzel a témával kapcsolatban: persze, jelenleg a karrierem volt a legfontosabb.
- Értem. – Bólintottam egyet. Tehát számára a hadsereg nevelő-célzattal működött. Kíváncsi lettem, milyen volt fiatalabb korában, amikor kemény kézzel kellett fogni és megmondani neki, mit csináljon... nehéz őt elképzelni balhés gyerekként, bár ha az maradt volna, valószínűleg most nem itt állna, hanem egy sírban feküdne. – Akkor akár a húgával való kapcsolatteremtést is felfoghatná egy veszélyes helyzetként, ha már olyan jól teljesít bennük. – Vontam fel a szemöldökömet egy kedves mosoly kíséretében, aztán sóhajtottam egyet a válaszát hallva. – Ha nem akar vele megismerkedni és testvérként belépni az életébe, akkor miért csinálja? Csak magát szenvedteti. - A képekre mutattam. Nem az én dolgom kellett volna, hogy legyen, mégis, ha már láttam, hogy James-nek eléggé fontos volt a húga, mégsem tesz semmit, egyszerűen nem mehettem el szó nélkül a dolog mellett. - Mit szólna ahhoz, ha én beszélnék vele? - Vetettem fel hirtelen az ötletet.


  :033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 30, 2017 10:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Parancsol, hölgyem? – kérdeztem kissé vissza meglepve a kérdését hallva. – Nem volt soha sem gondom az egyedülléttel. – ami azt illeti, igen hamar hozzászoktam. Fiatalként ott volt ugyan az apám, de inkább foglalkozott minden mással, semmint velem, így hamar megszoktam, hogy egyedül vagyok. Ez később sem változott, és míg a seregben sokan nem viselték jól a bezártságot és a gyakran több ezer kilométernyi távolságot, ami elválasztotta őket a szeretteiktől, én nekem ez nem okozott gondot, épp ellenkezőleg éreztem. Nekem nem volt semmi, ami igazán hiányzott volna. Nem volt semmi, ami miatt honvágyam támadt volna. Nem vonták el a figyelmem, így teljes mértékben a munkámra koncentrálhattam.
-A többségük nem. Azért fizettek, hogy a biztonságokat felügyeljem, ennyit vártak el én pedig ennyit biztosítottam. Egyébként is … soha nem voltam valami túlzottan szórakoztató társaság. Nem vettem magamra. – ráztam meg a fejem. Nem haragudtam azért, hogy nem foglalkoztak velem azon kívül, amennyit muszáj volt. Ők végezték a munkájukat, én pedig az enyémet, ez pedig nem kívánta meg azt, hogy folyamatosan kommunikáljunk. Engem nem a zavar a csend, őket minden bizonnyal zavarta, de inkább másokkal mulatták és beszélték el az időt, ezért pedig kiváltképp furcsa dolog lenne ellenszenvet éreznem. Egyébként sem mozgok túl otthonosan Ms. Monell-ék világában.
-Egyetértek. – bólintottam. – A hadsereg gyakran még azoknak sem való, akiknek igen. Úgy értem … áldozatok kíván, a legtöbb ember pedig nem hozza ezeket meg, teljesen érthető módon. – család, gyerekek, egy olyan karrier reménye, ahol meglehetősen kevesebb az esély a halálra, mint a hadsereg kötelékében. Szép karrier áll mögöttem, de igen szerencsésnek  mondhatom magam, amiért viszonylagos épségben vagyok. Ezt pedig rajtam kívül még sokan elmondhatják magukról.
-Fiatal voltam, hölgyem. Bizonyos értelemben véve örültem, hogy megmondják mit csináljak. – válaszoltam. Ugyanakkor nem gondolom magam egy parancsot teljesítő robotnak, ahogy sokan szeretnek gondolni ilyen esetekben ránk. A parancsokkal hiába nem értünk egyet, teljesíteni kell őket. Gyakran kell valami rosszat tenni, hogy mások nyugodtan alhassanak. – Hittem abban, hogy így szolgálhatom legjobban a hazámat. Nem szeretem a veszélyt, csupán jól teljesítek benne. – az adrenalin túlzott szeretete ugyanúgy egy golyó elé juttatja az embert. Tudni kell mértéket tartani, az ember jó, ha tisztában van a fizikai korlátaival, egy adrenalintól fűtött ember gyakran elfelejti, hogy … csak egy ember.
-Köszönöm. – biccentettem a szavaira. Fiatalként igencsak más képet festettem, mint festhetek manapság. Nem voltam fegyelmezett sem engedelmes, tisztelettudó is csak a legkevésbé. A seregben eltöltött idő alatt azonban sokat tanultam, többek közt magamra is szedtem egy kis jó modort.
-Már beszéltem vele. Egy keveset. – feleltem. Kétszer is, habár nem sokat, de igyekeztem ez alatt a rövid idő alatt minél több mindent megtudni róla. – Van, hogy jobb, ha nem ismerjük a rokonainkat. Főleg ilyen sok idő elteltével. – nem könnyű belegondolni ebbe, de végül is a húgom csak jól járt azzal, hogy nem ismerte az apját. Nem volt valami jó ember, de apának még rosszabb volt. – Nem lehet önkényesen beleavatkozni mások életébe. Nem, ha árthatunk ezzel. – én pedig úgy gondoltam, hogy akár árthatok is ezzel. Vannak dolgok, amiket nem véletlen nyel el a múlt, amiket az ember szeretne maga mögött hagyni, de ilyenkor mindig felszínre törnek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Vas. Szept. 24, 2017 12:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Realistán vagy begyepesedetten? – Kérdeztem felvonva a szemöldökeimet. Nem megsérteni akartam, csak… furcsa volt, úgy tűnt, mintha nem kívánná elfogadni, hogy neki is szüksége lehet valakire. Soha nem értettem azokat, akik az állandó egyedüllétet választották és szembementek az alapvető igazsággal, miszerint az ember társas lény. Talán James az egyik megtestesítője annak, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Én szerette emberekkel körbevenni magam, társaságba járni, beszélni, ismerkedni, kerestem az impulzusokat, majd egy kis nyugalom után újra ilyen módon viselkedtem. Az a legszebb ebben a világban, hogy senki sem egyforma.
- Mondta, hogy a seregben nem túl beszédesek az emberek, de az előző védencei sem akarták megismerni? – Már csak azért is meg akartam ismerni, mert zárkózott volt, visszafogott és annak ellenére, hogy próbáltam elfogadni, hogy ilyen személyiség, képtelen voltam féken tartani a kíváncsiságomat. Az én tapasztalataim is eltérőek voltak, az összes velem dolgozó szeretett fecsegni, nehéz lett volna kibírni síri csöndben az órákig tartó utazásokat és készülődéseket. Kis családdá verődtünk össze, amibe ha valaki be akart lépni, legalább meg kellett próbálnia felvenni velünk a ritmust.
- Örülök, hogy nem olyan országban élünk, ahol mindenkinek kötelező bevonulni a seregbe. Félre ne értsen, hatalmas tisztelője vagyok a katonáknak, csak… van, akinek nem lenne való. – Például nekem. A dolog fizikai részével semmi bajom nem lenne, ha nem kötne a szerződésem és nem kellene az életemnél is jobban ügyelnem a testemre, biztosan gyakorolnék valamilyen küzdősportot… az én problémám a hallgatásnál kezdődne, annál, hogy nem lehetne kérdezni. Képtelen vagyok szó nélkül teljesíteni az utasításokat, ha kapok egy munkát és kiadnak valamit, a legtöbbször visszakérdezek arra, hogy miét, ennek mi a haszna, miért lesz jobb nekem, ha követem a parancsot? A seregben ezért valószínűleg agyonütnének.
- És maga szeretett ott szolgálni? Szereti az adrenalint, a veszélyt vagy teljesen mindegy volt, csak legyen valahol, ahol megmondják, hogy mit csináljon? – Puszta érdeklődésből tettem fel a kérdést, semmi más nem vezényelt, mint hogy megtudjam, milyen ember. Nagy és erős, de azért vált ilyenné, mert szereti, ha az egekben van a vérnyomása vagy azért, mert nem volt más választása?
- Túl sok megszokást kell majd levetkőznie, de ne aggódjon, én itt leszek és segítek. – A hideg futkosott a hátamon attól, ha valaki hölgyemnek szólított. Nem éreztem magam elég elitnek ehhez, sokkal jobban szerettem, ha a közvetlen környezetem megtapasztalta, hogy nem vagyok elszállva magamtól... legalábbis reménykedtem abban, hogy nem tűntem elkényeztetett tyúknak, bár abból kiindulva, hogy némi kiváltságnak köszönhetően könnyedén bejutottam ebbe a szobába is, akár James is könnyedén vitába szállhatott volna a saját magamról alkotott gondolataimmal. – Gondom pedig akad néhány, úgyhogy csúnyán fog hangzani, de a maga problémái lesznek az én kikapcsolódásom. Vegye úgy, mint… némi kiengesztelést azért, mert nem bírtam magammal és kis túlzással páros lábbal rúgtam be a magánszféráját jelző ajtót. – Halványan elmosolyodtam. – Szóval óvónő, még nem találkoztak, de úgy látja, hogy kedves… tudom, már kérdeztem, de miért nem oda hozzá? Azt, hogy van egy testvére, nem lehet bonyolultnak és haditervnek megfelelő előkészítéssel közölni.


:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 07, 2017 10:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Ezzel nehéz lenne vitatkozni. – sóhajtottam fel a szavait hallva. Ms. Monell tökéletesen összefoglalta a helyzetet és nem is nagyon tudtam belekötni abba, amit mondott. Éppen ezért nem is kötöttem senki orrára sem azt, hogy mit csinálok itt. Tisztában vagyok vele, hogy furcsa és szokatlan, illetve sokan meg is ijednének attól, ami ebben a szobában van. Minden bizonnyal Ms. Monell is hasonlóképp tett, mikor átlépte a küszöböt. –Szép mondás, de … én realistán állok a világhoz. – vontam meg a vállamat. Mindig is egyedül voltam a világban, valahogy hozzászoktam ehhez, és nem is akartam, hogy változzon a helyzet. Ez volt a megszokott, ez volt a kényelmes.
-Mostanra én magam is rájöttem, hogy nem szeret a némaságba burkolózni. – bólintottam mosolyogva a szavait követően. – Meglepő volt eleinte, az eddigi tapasztalataim merőben eltértek. – rövid ideig dolgoztam mások védelmén is, általában meg voltak elégedve a munkámmal, a személyemmel azonban már kevésbé. Nem zavart, hogy nem mutattak érdeklődést felém, nem vártam el, de ezzel megnehezítették a munkám, és végül alkalmatlanságra hivatkozva menesztettek.
-A hadseregben nem kellett ilyen alaposan átnézni a szerződéseket, az egy … más helyzet volt, mint ez. Hozzá kell szoknom. – ismertem be. A seregben nem azt nézték, hogy a kiskapukat megleljék és ezzel megváljanak az embertől. Épp ellenkezőleg, az egy másik helyzet, mint a civil- és magánszféra. Míg a seregben nem szerettek volna lehúzni, addig itt többször is előfordult, hogy kevesebbet kaptam, mint a papíron állt. A mostani munkaadómmal nincsenek ilyen gondjaim, habár finoman szólva sem tölt el elégedettséggel az, hogy ilyen szinten megfigyelnek.
Halovány mosoly kúszott az arcomra. Ms. Monell eddig minden tekintetben megcáfolta azon kialakított képet, amit először tettem össze a fejemben, mikor elém tolták az aktáit. Nem egy szép dolog, de elkerülhetetlen az ilyen felületes véleményalkotás. Ms. Monell azonban kellemes meglepetéssel szolgált, egy teljesen más embert ismertem meg személyében, mint akire felkészültem.
-Ezt mondják. – bólintottam. Való igaz, hogy a Különleges Erőkhöz nem volt egyszerű felvételt nyerni. A meghívót sokan megkapják, azonban be is váltani kevesen képesek. – Azonban megvannak a maga hátrányai. Nem minden katona szeretne ott szolgálni, hiába vannak meghozzá a megfelelő kvalitásaik. – nagyobb kockázattal ugyan több pénz és juttatás is járt, de sokan úgy gondolják, hogy ennyit már nem kockáztatnak. Feleség, gyerekek miatt, többek között. Én magam is azért tudtam a tőlem telhető legjobban helyt állni, mert nem volt a mérleg nyelvén másik súly. Nem volt, amiért visszaléptem volna attól, hogy kockáztatok és mindent összevetve nem döntöttem rosszul, nem bántam meg semmit sem, csupán csak kísértenek dolgok.
-Remélem úgy lesz, ahogy mondja. Szívesen dolgozom Önnel. – habár nem konkrétan Ms. Monell-lel dolgozom, de elengedhetetlen az együttműködése és az olykori engedékenysége, hogy a megfelelő óvintézkedéseket tehessem meg a védelmét illetően. Szeretném jól végezni a munkámat, ez pedig csak úgy történhet meg, ha teljes biztonságban tudhatom Ms. Monell-t. – Elnézést, a megszokás hatalma. – bólintottam bocsánatkérőn. A katonaság előtt nem mondhatnám, hogy egy modoros fiatal voltam, többek közt ez is rám ragadt a seregben. Eleinte természetesen, mint minden, ez is szokatlan volt, de ahogy teltek az évek egyre természetesebbé vált, mostanra pedig már tudattalan cselekvés ez.
-Nagyra értékelem, de … nem tudom. Még nem. – csóváltam meg a fejemet, a fal felé nézve pár pillanatra. – Nem tudom azt se, hogy mit szeret. Egy óvodában dolgozik, kedvesnek tűnik. Nem szeretném azonban terhelni Önt az gondjaimmal, bizonyára önnek is van épp elég. – tekintve, hogy a védelméért fizetnek meg, ez a kijelentés teljes mértékben helytálló. A magánéletéről nem sokat tudok, nem igazán olvasok újságokat és tévét se nézek, ha ott mondanak valamit, nem jutnak el hozzám. Alkalmatlankodni pedig nem szeretnék, se más magánügyeibe beleütni az orromat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Kedd Szept. 05, 2017 8:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Jól megvan egyedül, de azért egy apró lyukban megbújva körözési táblát csinál a húgáról. – Felálltam és ismét a képekhez sétáltam. A lány a képeken gyönyörű volt, akár a saját szakmámban is el tudtam képzelni, de az arcán olyasfajta természetesség és ösztönösség látszott, ami arra engedett következtetni, hogy eddig nem sok stressz érte az életében. Szerencsés lehet. – Van egy olyan érzésem, hogy kezd elege lenni a magányos farkas szerepéből, mert hát… tudja, mit mondanak: ha az embernek van egy testvére, sohasem lesz egyedül a világban. – Szép mondás, kár, hogy én soha nem tudtam értelmet és tapasztalatot csatolni hozzá. Örültem volna, ha van egy testvérem, akihez bármikor fordulhatnék és kiabálhatnék vele anélkül, hogy megsértődne és soha többé nem szólna hozzá. Vagy lehet, csak túlidealizálom az egész testvéri kötődés dolgot, mert nekem nem volt.
- Mint látja, tőlem nem kell félnie. Ha beszél velem, az nem fogja akadályozni a munkájában, sőt… a hallgatásba őrülnék bele. – Felé fordítottam a fejem és rá mosolyogtam. – De azért vigyázzon a felajánlással, még a végén élek vele. – Még nem tapasztalta, milyen az, h egy rosszabb napomon arra a személyre zúdítom az összes gondolatomat és érzésemet, aki éppen velem egy szobában tartózkodik. Ehhez természetesen kellett az alapvető bizalom, ám ki másban bízhatnék meg jobban, mint akire rábízták az életemet?
- Senki sem ért úgy hozzájuk, mint akik kitalálják őket. Azért kapják a pénzüket, hogy az összes lehetséges kiskaput kitalálják és minél apróbb betűvel írassák bele a több oldalas szóhalmazokba. Nincs ember, aki mindenre fel lenne készülve. – Főleg, ha egyedül van ebben a bizniszben. Nekem szerencsém volt, nem csak saját magamra támaszkodhattam, hanem az ügynökömre és az ő jogban jártas embereire is. Nem engedhettem meg magamnak, hogy az apró részletek tegyék tönkre a munkámat.
- És még nem is látott mindent, Mr. Madsen. – Szerettem meglepni az embereket, unalmassá válni egyáltalán nem szerepelt a rövid-és hosszú távú terveim között. Én magam sem szerettem a túlzott nyugalmat: más az, ha az ember időről időre vágyik egy kis pihenésre és békességre, de az állandó mozdulatlanságtól nincs rosszabb.
- Kisgyerekként is kíváncsi voltam. – Ennek ellenére megértettem, hogy az apám miért nem kötötte az orromra azt, hogy mi történt vele a tengerentúlon. Idővel megelégedtem annyival, hogy hazaért, egyben volt és láthattam, beszélhettem vele. – Szóval… a Különleges Erők? Nem mintha bármit is konyítanék a katonasághoz, de azt tudom, hogy akik ott szolgálnak, már a krémbe tartoznak. – Jó érzés volt, hogy egy ilyen tapasztalattal rendelkező férfi áll a hátam mögött, ismét eszembe jutott, hogy hátha nem volt annyira rossz ötlet idejönni, hogy lelépjen.
- Még nem most fogok nyugdíjba vonulni és maga is számítson rá, hogy jó ideig engem fog védeni. – Jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, mégis viccelődve. Távol állt tőlem az indokolatlan komolyság, de tényleg bíztam benne, hogy egy hozzá hasonló ember nem fog hátat fordítani nekem. – Viszont ha még egyszer azt mondja nekem, hogy hölgyem, én leszek az, aki visszarugdossa a hátsóját a seregbe. – Sóhajtottam egyet. Nem voltam odáig ezért a túlzottan formális stílusért. – De mielőtt megteszem, mondja, miben segíthetek? Mármint… a húgával kapcsolatban. – Néztem rá ismét.


:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Szer. Aug. 30, 2017 3:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Nem igazán. Meglehetősen jól megvagyok egyedül. – vontam meg a vállamat. Sokan gyűlölték az egyedüllétet, azonban ők javarészt családos emberek voltak, akik bombákért hagyták hátra a családjukat. Én nekem senkim nem volt az apámon kívül, ő pedig nem törte magát, hogy keressen, én sem tettem. Így pedig … nem igazán volt semmim, ami miatt gyűlölhettem volna a magányt. – A seregben nem díjazták. Úgy gondolták gátolja a bajtársiasság kialakulását. A korábbi munkahelyeimen pedig … nem szívesen beszéltem volna egyébként sem az ügyfeleimmel. – nem voltak túl szimpatikus emberek, arról nem is beszélve, hogy nem különösebben mutattak érdeklődést irántam, inkább kezeltek úgy, mint egy díszt. Persze, nem is az a munkájuk, hogy foglalkozzanak velem. – Jó hallgatóságnak mondanak, ha kiadni támadna kedve magából. – bólintottam. Hallgatni remekül tudtam. Sok olyan beszélgetésem volt már, mikor meg sem szólaltam, csak hallgattam, ahogy mások beszélnek folytonosan, én pedig csak bólintottam. Időnként ennyi is elég, hogy segítsünk a másiknak. Bölcs tanácsokkal nem tudok mindig szolgálni.
-Meglehet. Előfordulhat, hogy nem olvastam el elég alaposan a szerződést. Nem értek hozzá kellőképp. – ismertem be kissé kellemetlenül. Nincsen jogi végzettségem, így nem is értek hozzá, a józan eszemet használva igyekeztem beazonosítani a kitételeket és az írásba foglalt pontokat. Alul iskolázott vagyok, ha ott kaptam volna valamifajta tudást e téren, kihagytam.
-Jól sejti. – bólintottam, ahogy halovány mosolyra görbült a szám. – Sok meglepetéssel szolgált idáig is, Ms. Monell. – nem szeretek első látásra ítélni, de elkerülhetetlen, hogy egyfajta benyomás az emberben megfogalmazódjon. Ms. Monell-t pedig egy nagyvárosi nőnek gondoltam, a fegyver meg se fordult a fejemben, mint eshetőség.
-A legtöbb ilyen történet nem kisgyermekeknek való, hölgyem. – úgy gondolom az apja jól tette, hogy megtartotta magának a részleteket. Vannak olyan történetek, amelyek nem olyan durvák és tanulságosak is lehetnek, de …. többnyire balszerencsés és értelmetlen halál, amit végig kell néznie annak, aki végül hazatér. - A Különleges Erőkhöz helyeztek át, Ms. Monell. A megfelelő tapasztalattal és szolgálati évekkel a háta mögött a felvétel majdnem garantált. A kiképzés az, ami végül kiszűri a jelentkezőket. – nem könnyű, sőt, egy kínzásnak is megfelel, de … a munka sem könnyű. Titkos bevetések, sokkal nagyobb kockázatvállalás. Nem lázadókat kellett már kifüstölni erődökből, hanem célpontokat likvidálni minden további nélkül.
-Sok szülő a gyermekén keresztül szeretné újra megélni az életét. Sajnos gyakori az ilyen. – értettem egyet vele. Az én apám nem ilyen volt, nem igazán volt munkája, alkalmi munkákból élt meg, nem érdekelte az sem, hogy velem mi lesz. Visszatartott, az iskolát nem is tudtam befejezni, így nem sok választásom maradt. – Minden bizonnyal … kiépítette a megfelelő kapcsolatokat, hogy ezután ne kelljen nyugdíjba vonulnia. – Ms. Monell egyébként is okos nőnek tűnt, illetve már bizonyította is, hogy az, így biztos vagyok benne, hogy nem lesz gondja az elhelyezkedéssel, miután nem áll majd kamerák elé. – Egyszer talán … visszatérek majd a sereg kötelékébe. Amennyiben azt engedélyezik. – nem voltam benne biztos, hogy valaha is fogják, nem szokás kényszerpihenőre küldeni a katonákat, ha csak nincs nyomós indokuk rá. Esetemben úgy gondolhatják, hogy van. – Addig pedig … úgy gondoltam, igen. Amíg meg van velem elégedve. – Ms. Monell, illetve a munkáltatóim. – Nem fizetnek rosszul, a körülmények is jók, a munka pedig ismerős. Egyébként sincsen túl sok lehetőségem. Kiestem az oktatási rendszerből, hölgyem. – ezen munkán kívül valószínűleg csak betanított munkásként vennének fel, az pedig nem fizet jól és … volt már benne részem, nem különösebben kedveltem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Szer. Aug. 23, 2017 9:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- És ez megfelel magának? Sohasem akart kicsit többet beszélni az emberekkel? Bár, lefogadom, sem a katonaságnál, sem az előző ügyfeleinél nem nézték volna jó szemmel, ha szószátyár típus. – Én szerettem, ha beszéltek hozzám, ha az emberek megosztották velem a gondolataikat, érzéseiket, véleményüket. Azért vagyunk emberek, hogy beszéljünk, kommunikáljunk és ugyan megértettem, ha valaki nincs odáig az állandó megnyilvánulásért, de valahogy mindig sikerült rávennem az aktuális beszélgetőpartneremet arra, hogy megpróbálja felvenni az én hozzáállásomat. James-el nagyon nehéz dolgom volt, bár éreztem némi haladást. – Néha túl sokat is beszélek, de ha nem adom ki magamból, akkor beleőrülök. Egy őrült modell pedig senkinek sem hiányzik. – Halványan elmosolyodtam. Inkább ilyen legyek, mint üljek egy sarokban és úgy nézzek a világra, mint az a mérges macska a neten.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem fogja őket meghatni, mi volt benne a szerződésben. – Fogalmam sem volt, miből állhatott egy biztonsági vég által kreált szerződés, de az apró betűs részek kibogozásában jó voltam. Ha nem így lett volna, lehet, hogy már eladtak volna két tevéért vagy meghaltam volna éhen csak azért, hogy rám jöjjön egy emberi lény méreteinek nem megfeleltethető ruha.
- Még nehezebb lesz elképzelni, ha azt mondom, még a vadászat sem esne nehezemre. – Régen volt puska a kezemben, de apám megtanított lőni és mindig is imádtam. Állatot csak egyszer sebeztem meg, viszont tinédzserkoromban rengetegszer fordultam meg lőtereken. Ma már nem sok időm volt ennek a szenvedélyemnek hódolni, mint sok másiknak sem.
- Nekem inkább az jött le, hogy idegesítő ez a titoktartás, kisgyerekként inkább panaszkodtam azért, mert nem mesélt az odaát töltött napjairól. – Gyűlöltem, hogy semmit sem mondhatott, pedig én kíváncsi voltam és tudni akartam, miért nincs velem mindig az apám. Egy kislánynak melyik világban lenne elég az a magyarázat, hogy apa a hazát szolgálja? Egyikben sem. – Az áthelyezés alatt előléptetést ért? Kezdem biztonságban érezni magam Ön mellett. – Nem mintha eddig ezzel bármi baj lett volna. Ki az, aki nem érezné magát sérthetetlennek Jimmy társaságában? Első ránézésre olyan férfi volt, aki a tekintetével el tudna intézni egy egész zászlóaljat, nemhogy néhány lesifotóst és tapintatlan újságírót vagy rajongót.
- Egyáltalán nem egészséges. Még egy felnőttre nézve sem mindig… gondoljon csak bele, a gyerekek általában nem maguk választják ezt az életet, hanem a szüleik erőltetik rájuk, a kicsi pedig csak annyit látnak az egészből, hogy anya és apa azt szeretné, ha ő szép és híres lenne. Börtön járna az ilyen szülőknek. – Más tészta, ha valaki önálló gondolatok, útkeresés miatt, félig felnőtten szeretné kipróbálni magát, mivel ez már saját döntésnek számít, saját hibának vagy a legjobb döntésnek az életben. – Hét éve vagyok a szakmában, adok még magamnak… nem is tudom, talán tízet, amit non-stop munkával fogok eltölteni. De az is lehet, hogy hamarabb beleunok és megpróbálok kiszállni. – Ha megtenném, nem biztos, hogy lenne visszaút és jelenleg nem akartam mindent magam mögött hagyni. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy hátradőljek. – És maga? Örökké gardedám szeretne lenni vagy vannak más tervei is? Nem mintha bánnám, hogy mellém szegődött.


:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 14, 2017 8:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Erről … Ön nem tehet. Soha sem számítottam közvetlen embernek. – csóváltam meg a fejem. Nem vagyok pszichológus, így nem is igazán szeretném megfejteni ennek az okait, de, mint a legtöbb esetben, gondolom a gyerekkoromból és a körülményekből eredeztethető ez is. Nem volt soha lehetőségem kialakítani szorosabb kapcsolatokat az utazások miatt, éppen ezért egy idő után nem is próbálkoztam és … nem is éreztem létszükségletemnek a dolgot. – Ellentétben önnel, hölgyem. – habár, nem ismertem azelőtt, van egy olyan megérzésem, hogy mindig is közvetlenebb, barátságosabb ember volt, aligha dolgozhatna most modellként, ha … nem felelt volna meg már akkoriban is ezen kitételnek.
-Erről majd el kell, hogy beszélgessek velük. Nem volt benne a szerződésemben. ¬– nem vagyok ügyvéd, de alaposan átnéztem a szerződés minden sorát, és sehol nem tértek ki arra, hogy megfigyelés alatt kéne tartaniuk. Szabad kezet adtak abban, hogy gondoskodjak Ms. Monell biztonságáról, én azonban nem adtam nekik szabad kezet abban, hogy folyton a radarjukon legyek. – Kissé nehéz önt elképzelnem egy … erdei viskóban, ahol egyedül él, mindenféle társaság nélkül. Úgy értem …  a mondatot nem tudom befejezni, mert nem igazán találom a megfelelő szavakat. Nem szeretném megsérteni Ms. Monell-t, mindössze … nagyvárosinőnek nézem, nehéz őt elképzelnem egy nagyvároson kívül, például egy olyan helyen, mint Mystic Falls.  Egy olyan nőnek, mint ő, ez a hely valószínűleg túlzottan is… csendes.
-Az apja jó katona volt, amennyiben tartotta magát az esküjéhez a családja előtt is. Büszke lehet rá. – én a titoktartási fogadalmam soha nem szegtem meg, és nem is kerültem olyan helyzetbe, mikor közel álltam hozzá, hiszen … senki nem állt hozzám közel. – Unalmas világ, nem misztikus, csak … sok a titkosított hadművelet, a hadbíróság pedig komoly dolog. – én magam is több tucat titkosított akcióban vettem részt, többféle módon. Végrehajtottam, terveztem, levezényeltem … mikor mire volt szükség. A seregben sok a titok, amit meglehet próbálni megosztani másokkal, de általános tapasztalat, hogy végül minden a felszínre kerül, a hadbíróság pedig szeret példát statuálni, így nem szerencsés dolog oda kerülni. – Gyakorlatok, őrjáratok tették ki többnyire a napomat, mielőtt áthelyeztek volna. – a Különleges Erőknél aztán persze ez megváltozott, de azelőtt is többször kerültem tűzharcba, mint szerettem volna. A mai hadviselés  más, mint hatvan-hetven évvel ezelőtt. Többször is megjártam Irakot, a felkelők elleni harc nem frontális, ők támadnak, nem mi. Ez teszi igazán veszélyessé az ottani helyzetet, nem mi választjuk meg a csatateret, bárhol robbanhat egy bomba. Többek közt ezért is helyeztek át, volt bőven tapasztalatom a felkelők elleni küzdelemben.
-Nem értek hozzá, de … nem hinném, hogy egészséges ez egy gyerekre nézve. – távol álljon tőlem, hogy megfejtsem milyen hatással van egy gyermekre a korai reflektorfény és csillogás, de kétlem, hogy egészséges gyermekkornak lehetne az ilyet nevezni. – Fiatal még ahhoz, hogy a kiöregedésén gondolkozzon, hölgyem. Minden bizonnyal sok szép és … sikeres évet fog még eltölteni a kamerák előtt. – persze, már amennyiben azt szeretné. Nem tudom pontosan, és nem is szeretnék rákérdezni Ms. Monell korára, de szemmel láthatóan egy fiatal hölgy, aki messze van még az általa említett kiöregedéstől. – Jól döntött, hogy befejezte a tanulmányait. Csak utólag derül ki, hogy … ez valójában milyen fontos is. – húztam el a szám. Én magam nem fejeztem be a gimnáziumot, a sereg egy mentsvár volt, és amennyiben olyan sérülést szenvedtem volna, ami miatt le kell szerelnem … valószínűleg mostanra éhen haltam volna. Azonban mióta a sereg kényszerpihenőre küldött, megtapasztaltam, hogy hiába vagyok elismert, veterán katona, ez keveseket érdekel. Mivel aluliskolázott vagyok, csak ehhez mérten találtam volna munkát, éppen ezért szinte két kézzel kaptam ezért az állásért.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Vas. Aug. 13, 2017 10:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Mindig igyekeznie kellett vagy csak a társaságomban nem tud, esetleg nem akar felengedni? – Halvány mosoly kúszott a számra, nagyon kíváncsi voltam a válaszára. Világéletemben közvetlen emberekkel voltam körülvéve, akik nemhogy nem ismerték a távolságtartás és a szavak megrágásának fogalmát, hanem olyannyira kimondták, ami a lelküket nyomta, hogy a másik érzelmeivel és álláspontjával csakis azután törődtek, miután közölték a sajátjukat. Miattuk megedződtem és első körben egyáltalán nem zavart, ha valaki kissé túltolta a személyiségét… az már más tészta, ha a későbbiekben is ugyanez maradt a fáma és az illető még meg sem próbált tudomást venni arról, én mit szeretnék.
- Vagy a biztonsági céget nem érdekelné, hogy közölte-e vagy nem hova megy, mert a föld alól is előkaparnák magát, ha arra lenne szükség. – Eléggé rémisztő, hogy a cég bárkit megtalálhat. Én mindig kikapcsoltam a telefonomon a GPS-t, mert nem akartam fent lenni a radaron, de tudat alatt sem hitettem el magammal, hogy ez azt jelenti, nem látnak. Aki meg akart találni, az megtalált. Arról nem beszélve, hogy nem hiába volt egy testőröm, aki akkor is megtalált volna, ha beleugrok az Etnába. – Ha pihenni akarok, nem nagyvárosba fogok menni. Eleget járkálok a betonrengetegekben a munkám során. – A természetnek nehéz volt ellenállni az után, hogy hónapokat, éveket töltöttem a nyüzsgő városokban. A csendes tengerpartok a legnagyobb álmaim közé tartoztam és minden húzós időszak után alig vártam, hogy megvalósíthassam ezeket az álmokat. – Arról nem is beszélve, hogy távol a városoktól nem kell tartanom a versengéstől és csak magammal kell együttműködnöm, mert ha azt szeretném, emberi arcot sem muszáj látnom. – Dehogy voltam én embergyűlölő, csak néha jólesett kiszakadni a megszokott világomból. Hatalmas különbség volt egy divatbemutató előtti backstage és egy nyaralás során fennálló állapot között. Sok időbe telik, míg az ember lánya hozzászokik ahhoz a pörgéshez, amit a nap huszonnégy órájára magára kell vennie, ha képben akar maradni és van, hogy ez a gépezet nem is ereszt. Ilyenkor kezdek el nyavalyogni. Mint most. Éppen ezért, inkább elhallgattam, mielőtt azt hittem volna, hogy a pszichológusomnál vagyok.
- Amikor a katonaságról mesél, szinte a rajongójaként figyelek magára. Eléggé… misztikus ez a világ, még úgy is, hogy az apám katona volt. Vagy talán pont ezért. – Sosem tudtam, mit csinál, mert nem mesélhetett róla. Csak a hiányát éreztem, aztán örültem, hogy visszajött és többé nem kellett elmennie. A katonaságot számomra hatalmas ködfelhő vette körül.
- Nem olyan fiatalon, mint a legtöbbeket. – Válaszoltam a kérdésére. – Vannak, akik kisgyerekkoruk óta benne vannak az iparban, de őszintén, nem lennék a helyükben. – Eszméletlenül fárasztó lehetett totyogó koruk óta a kifutók és fotózások egyvelegében élni. Milyen szülő az, aki ezt megengedi a gyerekének? – És igen, szerencsére sikerült. A főiskoláig nem jutottam el, de tervezem. Ha kiöregszek a szakmából, lesz rá időm bőven. Nem bánom, hogy így alakult, mert ugyan először elképzelésem sem volt arról, mit kell csinálnom, hogy fogok beilleszkedni ebbe a világba, de… az a helyzet, hogy fogalmam sincs, hogyan alakult volna az életem, ha aznap nem lógok el a suliból. – Amikor feltették azt a kérdést, mihez kezdtem volna, ha nem jön be a modellélet, elment a jókedvem, mert hiába törtem a fejem a legmegfelelőbb válaszon, nem volt semmi, ami igazinak hatott volna.


:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 03, 2017 4:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Attól tartok … nem. – ráztam meg a fejem, ugyanakkor megkönnyebbültem, hogy a szavaim végül nem értette félre Ms. Monell. – Igyekszem erre odafigyelni. – részben Dr. Mullins is ezt javasolta. A szociális érzékem nem a legjobb, ezzel tisztában vagyok és Dr. Mullins is azt a célt tűzte ki, hogy ezen javítsunk. Minden bizonnyal úgy gondolná, hogy Ms. Monell jelenléte ezen segíthet, elvégre … ő már csak a munkájából kifolyólag tökéletes tükörképem ebből a szempontból.
-Azt hiszem abban az esetben kereshetnék új munkát. – így is szerették volna megtudni a munkáltatóim, hogy merre megyek, ha esetleg mégis szükség lenne rám, de mivel nem volt szerződésbe foglalva, hogy ilyen szinten beszámoljak nekik a magánéletemről, nem tettem meg. Mint az Ms. Monell felbukkanásával kiderült, ez nem zavarta őket különösebben. – Önt pedig az ország legtöbb nagyobb városában ismerik. Azt javaslom ne így töltse a szabadságát. – a tévéből, az internetről, magazinokból főként felismerhető, és akik odafigyelnek mindezekre, fel is fogják ismerni Ms. Monell-t.
-Az ön köreiben állandó a versengés, ez nem segíti elő a kapcsolatok kialakítását. – arról nem is beszélve, hogy a modellek elsősorban azzal szállnak versenybe, amit a természettől kaptak. A szépséggel, amire nyilvánvalóan oda kell figyelniük, azonban ettől nem fog drasztikusan megváltozni az, ahogy kinéznek. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az irigység csak még inkább szerepet játszik a versengésükben. – Igaza lehet, hölgyem. – bólintottam. Életem meghatározó részét a seregnél töltöttem, így nincsenek tapasztalataim és információm arról, hogy máshol az ellentétek milyen szinten befolyásolják az együttműködést. – Én csak azt mondhatom, amit tapasztaltam. Inkább együttműködtünk, mint meghaltunk. – természetesen a feletteseink igyekeztek ezeket az ellentéteket megszűntetni, vagy megoldani valamilyen módon. Azonban éles helyzetben a többség volt annyira profi, hogy az egyes személyes ellentéteket félretette, hogy megúszhassák a rizíkósabb helyzeteket. – Akik nem kedvelték egymást, azokat áthelyezték általában. A személyes érzelmeknek nincs helye a harctéren. Aki elragadtatja magát, annak kevesebb esélye van megélni a holnapot. – persze, nem könnyű higgadtan maradni egy tűzharcban és nem is lehet ezt teljesen betartani. Hozzá kell szokni ehhez, egy idő után pedig ösztönösen hozzuk a jó döntéseket, gondolkodás nélkül. Azonban, aki hajlamos elragadtatni magát, a rossz döntéseket hozza majd meg, amik könnyen az életbe is kerülhetnek.
-Azt mondják a sikeres ember többek között irigy is. Nem feltétlen negatív jellemvonás. – ha egészséges szinten tartják, akkor úgy gondolom szükséges, semmint hátráltató tényező az irigység. Elvégre, van motiváló ereje, minden ember irigy valamire, vagy valakire, csak az változik, hogy kinek mi az oka rá.
-Tehát fiatalon felfedezték már. – ez mondjuk gondolom nem egyéni eset, az egyes eseményeken sok fiatalnál fiatalabb modellt látok, felteszem, hogy igyekeznek őket minél hamarabb kiszúrni. – A tanulmányait végül sikerült befejeznie? – nincs semmi rosszalló a hangomban, csupán kíváncsiság. Egyébként is, én lennék az utolsó ember, aki emiatt bárkit is kioktathatna. Nincsen érettségim, kicsaptak az iskolából, így az én számból igazán nem tűnne ez jogosnak. – Végül is … jól döntött, nem igaz? Sikeres és elismert, a szülei minden bizonnyal büszkék is önre. – nem tudom, hogy Ms. Monell mit csinálna, ha nem fedezik fel aznap, de nem feltétlen biztos, hogy elért volna azonos sikereket, mint amelyeket elért azzal, hogy végül a kifutók világát választotta.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Kedd Aug. 01, 2017 9:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Maga tényleg nem érzi, amikor félig-meddig viccelődni akarok? – Elfojtott mosollyal néztem rá, szemtelen dolog lett volna elkezdeni nevetni, főleg, mert nem tudtam eldönteni, hogy tényleg nem érti a szavaim részben szarkasztikus vonulatát vagy csak nem akarja, jobbnak látja távol tartani magát attól, hogy háttérjelentést tulajdonítson a mondandómnak. Mindenesetre, hosszú út áll még előttünk, ha egyszer azonos nyelvet szeretnénk beszélni.
- Tehát ha legközelebb szabadságra megy, egyszerűen csak el fog tűnni, hogy még véletlenül se tudja senki, hol jár és mit csinál? Ha engem kérdez, ez a legjobb megoldás, én biztosan így tennék. – Komolyan, ha tehetném, egy mukkanás nélkül ültem volna fel egy gépre, amiről fogalmam sem lett volna, hogy hová visz, aztán egyedül elkezdtem volna felfedezni a környéket, ahová leraktak. Önismereti tréningnek tökéletes lenne, nem is értem, miért nem tettem még meg. Vagyis, de… a munkám és az életem nem engedi, hogy ilyen spontán döntéseket hozzak.
- Ha néhány kollégám észrevenné, hogy jobb lenne egymás támogatása, mint az áskálódás, akkor lehet rájönnének, hogy a kapcsolatok kialakítása igenis létszükséglet. – Nem akartam túlságosan álszentnek tűnni, mert az egy kezemen meg tudtam volna számolni, hogy kik azok, akikről úgy gondoltam, megérné beszélgetni, jóban lenni velük… és igazából velük ki is alakítottam a munkakapcsolattól egy-két szinttel magasabb együttműködést, de örültem volna annak, ha kicsit megszokottabbá válik a barátkozás a modellek között és nem a hamis mosolyok világában éltünk volna. A szakmám megtanított elfogadni, hogy mindenkinek megfelelni képtelenség és úgyis lesz valaki, aki miatt legszívesebben lekaparnám a helyéről az arcomat, mégsem tehetem. Ezen a vonalon elindulva azt is mondhatnám, hogy a kollégáim elfogadásra, kitartásra és türelemre tanítottak. A dolgoknak mindig van egy jó oldala is. – És a személyes ellentétek nincsenek olyan veszélyesek, mint a szakmaiak? Szerintem a személyes ellentétek rögtön kiölik az emberekből az együttműködés csíráját is. – Legalábbis tapasztalataim szerint. A seregben lehet, hogy más volt a helyzet, ott a lehetősége sem volt meg annak, hogy az emberek az érzelmeik miatt ne adjanak bele apait-anyait a küldetésükbe, elvégre a hazájuk sorsa függött a cselekedeteiktől. Nem volt helye sértődésnek, duzzogásnak, az egyet nem értés túlságosan felszínre hozásának – ilyesmit mi sem tehettünk meg.
- Az egész világon túlságosan sok az irigy ember. Ha egy irodában ülnék, ott is megtalálnának. Ezzel nem azt mondom, hogy bennem nincs irigység, csak… vannak, akik mesteri szinten művelik. – Persze, az én epén is forgott, ha valaki megkapta a munkát, amit én akartam vagy jobban felkapták a kelleténél, de próbáltam visszafogni magam és a reakcióimat, valamint előnyömmé kovácsolni a rossz érzéseimet: fejlődési lehetőséget láttam a meg nem kapott lehetőségekben és nem azt mondogattam magamnak, hogy másik mekkora szemét, hanem azt, hogy hajthattam volna keményebben.
- Nem reklámozom, nem szeretek mindenkit beavatni a magánéletem apró részleteibe. – Bizalmi problémáim voltak, haszonlesőkkel, paparazzókkal a hátam mögött meg kellett válogatnom a szavaimat. – Nos, akár tipikus történetnek is mondhatnám. – Elmosolyodtam az emlék hatására. – Az akkori legjobb barátnőmmel ellógtunk a suliból, hogy plázázzunk, ahol éppen válogatást tartott az egyik ügynökség. Eszem ágában sem volt jelentkezni, soha nem voltam az a cicababa-típus, de elsétáltam a standjuk mellett és leszólítottak. Mindenkivel így tettek, úgyhogy nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. – Megvontam a vállamat. – A barátnőm nem hagyott békén, hogy adjam meg a telefonszámomat, nem gondoltam volna, hogy elkezdenek hívogatni… elmondtam a szüleimnek, akik ebből csak azt szűrték le, hogy az érettségi előtt annyi eszem van, hogy lógjak a suliból és mivel nem haraptak rá azonnal a lehetőségre, nekem rögtön megtetszett. – Tipikus én, ehhez nem volt mit hozzáfűznöm. – Úgyhogy életemet és testi épségemet kockáztatva elmentem egy meghallgatásra… és most itt vagyok. – Tártam szét a karjaimat. Ó, mennyi mindent tudtam volna még mesélni! Csak félő volt, hogy James végelgyengülésben múlna ki, mire a történetem végére érek.


  :033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Pént. Júl. 28, 2017 9:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Elnézését kérem érte! – bocsánatkérőn pillantottam Ms. Monellre. – Nem akartam megbántani. Észben tartom. – tisztában vagyok azzal, hogy nem mindig a megfelelő mód fejezem ki magamat, éppen ezért igyekszem tudatosan megválogatni a szavaim, hogy ne érthessenek félre. Ne értessem magam félre, talán ez jobb megfogalmazása a dolognak. Soha nem voltam olyan élethelyzetben, ahol erre oda kellett volna figyelnem. A társasági életemet sem nevezném túlzottan gazdagnak, így … nem alakult ki bennem egy ösztönös rendszer, ami megszűri a szavaim. A seregben mindig is egyenes és lényegre törő voltam, ott ez kellett, mást nem igazán ismerek, holott a civil életben nem a legelfogadottabb a vélemény kendőzetlen hirdetése.
-Semmi gond. Ebből én is tanulhattam, ahogy ön is. – márpedig azt, hogy tennem kell néhány újabb szükséges óvintézkedést, hogy amennyiben be is jut ide valaki a jövőben, ne tudhassa meg egyetlen a falra vetett pillantással, hogy min is … dolgozom.
-A seregben … úgy vélem könnyebb kapcsolatot kialakítani, mint az ön szakmájában. Egyeseknek létszükséglet, míg másoknak … sokadrangú. – ez utóbbi voltam én is. A bajtársaimmal ritkán volt nézeteltérésem, de nem mentem velük együtt inni, nem kerestem a társaságukat, jellemző volt rám a távolságtartó magatartás. – A többség házas, vagy futó kapcsolatai vannak. Modelleket legfeljebb … magazinokban láthatnak. A felszínes viszálykodások száma elenyésző, az ellentétek többsége pedig személyes, nem a hivatásunkból eredők. – míg laikusként úgy gondolom, hogy Ms. Monell szakmájában inkább a … szakmai irigység dominál. Nehéz ezt megítélni kívülállóként. – Az együttműködéshez elengedhetetlen a … szakmai bizalom. – voltak bajtársaim, akiket nem kedveltem, de tudtam jól, hogy az egyik legjobbak, abban, amit csinálnak, így nem esett nehezemre elfogadni, hogy ők védik a hátam. – Az eddig tapasztaltak alapján az ön szakmájában nagyon sok az … irigy ember. – ami nem meglepő, ugyanakkor újdonságként ért, hogy az ellenségeskedés olykor miféle formákat is ölthet. – Úgy értem, hogy … önök inkább egymás ellen dolgoznak, mint egymással. – próbáltam úgy csavarni a szavakat, hogy még véletlenül se érezze úgy, hogy … leereszkedő lennék. A seregben megkellett tanulnunk együttműködni, akár kedveltük a másikat, akár nem. Ms. Monelll egyedül dolgozik, az ő sikere a szakmabéli társai kudarca. Az ő világ állandó versenyzés, mondhatni.
-Ezt nem tudtam Önről. – a biztonságáért voltam felelős, így nyilvánvalóan nem adták ki az adatait, csak annyit tudtam róla, amennyit az interneten felleltem. Illetve, amennyi a munkám teljesítéséhez kellett. Egyébként pedig szigorúan bizalmasan kezeltek minden információt, ami Ms. Monell-hez volt köthető. – Ha nem veszi tolakodásnak … miként került a modell szakmába? – természetesen megértem, ha úgy dönt, hogy ebbe nem avat be. Ugyanakkor érdekelt, hogy miként jutott ide. Úgy tudtam, hogy a legtöbben pénz és jó kapcsolatok által jutottak be, Ms. Monell ezek szerint más utat járt be.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Pént. Júl. 28, 2017 4:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Általánosít, James. Én nem olyan vagyok, mint a többiek. – Nagyképűen hangozhatott, de tényleg büszke voltam arra, hogy a velem együtt dolgozókat embereknek, potenciális barátoknak tekintettem, nem pedig kiszolgáló személyzetnek. Az elején hajlamos volt elszaladni velem a ló és olyanokat is mondtam, tettem, amiért ma már fejbe csaptam volna magamat és rosszabb napjaimon néha még ma is csúnyán nézek, ha nem tetszik valami, de igyekszek fejlődni. Ennek az alapja, hogy foglalkozom azokkal az emberekkel, akik nap, mint nap körülvettek. Úgy tűnik, ezt a gondoskodási hajlamot most sikerült kissé túltolnom.
- Megígérem! – Védekezően magam elé tettem a kezeimet. – Az életem közel sem mondható normálisnak, úgyhogy van, amikor fel sem tűnik, hogy határt sértek. Azt hiszem, ez az egyik legnagyobb keresztem, amit most sikeresen meg is osztottam magával. – Zavarodott mosoly kíséretében csóváltam meg a fejem, mert még mindig fogalmam sem volt arról, hová tettem a jobbik eszemet, amikor úgy döntöttem, hogy a testőröm nyomába eredek. Kissé szánalmas, de ha már itt voltam, akkor talán valami jót is ki lehet hozni a helyzetből, bár örültem volna neki, ha kicsivel többet kiolvashattam volna James tartásából, gesztusaiból és szavaiból. A férfi jégszobrokat megszégyenítően művelte a létezést, akár modellnek is elmehetne: a pályánk kezdetén hosszú hónapokig tart megtanulni a kikezdhetetlen és bármikor előhúzásra kész pókerarcot, viszont neki mintha a lényéből adódna.
- Ha jobban belegondol, nem is annyira ironikus. – Megvontam a vállamat, ami nem azt jelentette, hogy beletörődtem volna a helyzetembe, csupán… hozzászoktam. Volt időm bőven arra, hogy megtanuljam egyedül is jól érezni magam, ám voltak napok, amiket egyszerűen képtelen voltam társaság nélkül eltölteni és szinte fizikai szenvedést okozott, ha nem volt mellettem valaki. Mint a mai napon. – Az én szakmámban és ezzel együtt az életemben nem a nagyon mély barátságok köttetése a lényeg. Egy kezemen meg tudnám számolni, kikre számíthatnék bármikor. Pont magának magyarázzam? – A katonasághoz hasonlítani a modellkedést durva analógiának tűnhetett, pedig számos hasonlóságot vettem észre a két hivatás között. Feszített munkatempó, beosztások, parancsok, túl kevés szabadidő, a túléléshez éppen csak szükséges mélységű kapcsolatok kialakítása mind közös nevező volt. Nehéz volt egyensúlyozni a kötelességeink és a vágyaink között, legalábbis nekem. Valószínűleg ezt a nehézséget soha nem fogom megugrani.
A mosolyom kiszélesedett a válaszát hallva és a mosolyát látva. Talán csak azért lepődtem meg a viselkedésén, mert nem voltam hozzászokva az általa tanúsított egyszerre kedves és távolságtartó attitűdhöz. Próbálkoztam az emberek kiismerésével, hogy könnyebb dolgom legyen és rájöhessek, kiben éri meg megbízni vagy energiát fektetni. Pár évvel ezelőtt nem érdekelt ilyesmi, nem válogattam, az volt a lényeg, hogy mindenkire vigyorogjak. Ma már rosszul vagyok ettől a hozzáállástól. - Nos, maga nagyvárosi nőként ismer, de csak mert nem tudja, hogy kislány koromban sokat vándoroltunk a családommal. Éltem én kisvárosban is, a családom igazán kalandvágyó volt régebben és tettek arról, hogy sokfajta ember megismerjek. – Önkéntelenül tört elő belőlem hangtalan kacaj az emlékeim hatására.


:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Kedd Júl. 18, 2017 8:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Habár nem voltam a helyében, én is igencsak kínosan éreztem magam. Soha nem voltam úgyszólván … ”nyitott könyv” mások számára, a társasági életem soha nem volt gazdagnak nevezhető, mindig is jellemző volt rám, hogy elzárkóztam. Éppen ezért nem is vetettek fel soha sem a barátok, ez pedig a seregben eltöltött idő alatt sem változott meg. Jó kapcsolatot ápoltam azokkal, akikkel együtt szolgáltam, miután a Különleges Erőkhöz kerültem, ez még inkább igazzá vált, hiszen szükség volt arra, hogy ismerjük egymást és megbízzunk a másikban. Azonban inkább az együtt megvívott csaták eredményezték ezt, semmint az őszinte kitárulkozás. Részemről, legalábbis. Sok mindent egyébként sem tudtam volna nekik mesélni
-Megértem. Habár … annyira talán mégsem. Az ön szakmájában úgy tapasztaltam nem igazán foglalkoznak a biztonságukra ügyelő személyekkel. – nem tudom magamat jól kifejezni, így nem vagyok benne biztos, hogy érti, mire szeretnék kilyukadni. Ami mindössze annyi lenne, hogy meglepő, amiért nem egy felhőkarcolóban megrendezett partin van, hanem itt, egy Mystic Falls nevű kisvárosban, bőven az isten háta mögött. – Határozottan jobban cseng, mint a betörő. – bólintottam halványan mosolyogva a szavait hallva. – De kérem, legközelebb kérdezzen. Azt a pénztárcája sem bánja. – lévén, hogy senkit nem kell lefizetnie, hogy beengedjék ide, vagy információval szolgáljanak rólam. Igaz, amennyiben a családomról kérdez, nem valószínű, hogy beavatom ebbe. Biztosan feltűnt már számára is, hogy nem vagyok társasági ember, én nekem idegen az, ami Ms. Monell személyiségének egyik alapköve: a közvetlenség. Ő otthonosan mozog az emberek között, én magamról ezt nem tudom kijelenteni. Dr. Mullins ezen kívánna javítani, de kétlem, hogy sikerrel fog járni.
-Tehát, egyedül maradt volna a világ egyik legnépesebb városában. Ironikus. Úgy értem … sajnálattal hallom. – tettem hozzá, nehogy esetleg rosszindulatúnak tűnjenek a szavaim. Nehezen tudtam elképzelni, hogy egy olyan hölgynek, mint amilyen Ms. Monell is, esélye legyen egyáltalán egyedül eltölteni egy hétvégét anélkül, hogy bárki is megpróbálná ráerőltetni a társaságát, így hát ennek fényében … valóban sajnálatos hír, hogy New York csak magányt tudott volna nyújtani, úgymond.
A kérdését hallva csak összevontam a szemöldököm, arra számítva, hogy talán kissé tolakodónak titulálhatott, az ezt követő szavai azonban kissé nyugtatóan hatnak, és egy szolidabb mosolyt csalnak az arcomra. – Mondjuk, hogy mindkettő. Bár, technikailag nem ön a főnököm, hölgyem. – hanem azon cég, amely vele áll szerződésben, de … bizonyos értelemben véve végül is, a főnökömnek nevezhető. Az ő védelme a feladatom, így elkerülhetetlen a dolog. – Sok ilyen kisvárosban jártam. Kérem, ne vegye sértésnek, de ön … nagyvárosi nő, sok minden másként működik az ilyen helyeken. Az emberek erőszakosabbak és … a véralkoholszintjük is igen magas. – erről közvetlen tapasztalatom is van. Apám szintén nem vetette meg az italt, gyakran volt részeg és általában jól kijött az ivócimboráival, akiket nem nehéz megtalálni az ilyen kisvárosokban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
the way to melt his frozen heart

Tartózkodási hely :
✤ all around the world... really! ✤
Hobbi & foglalkozás :
✤ some people can figure it out ✤
Humor :
✤ sweet like vanilla-nutella ✤



A poszt írója Sallie Monell
Elküldésének ideje Pént. Júl. 14, 2017 6:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jimmy | Sallie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyre ramatyabbul éreztem magam, azt sem tudtam, hová nézzek. Akár birtokháborítás miatt is feljelenthetett volna, mert bár nem vagyok jogász, de abban biztos voltam, hogy a szállodai szobákba való belógás ugyanazon a jogcímen működött, mintha egy villa ajtaját rúgtam volna be. Ismét rajta lennék a címlapokon, miután nagy nehezen lekapartam magam róluk és elértem, hogy csak akkor jelenjek meg, ha munkával, eseményekkel, megjelenésekkel kapcsolatban írnak rólam. És persze ott voltak a paparazzi fotósok és a bulvár kreált hírei, amiket próbáltam kordában tartani: nem adtam nekik alapot a kavarásra. Már nem. Kinőttem abból a korszakomból, sokkal jobb és érdekesebb volt figyelni az idézőjeles újságírókat, amint fogást próbálnak találni rajtam, mint ezüst tálcán nyújtani magam nekik.
- Tényleg kíváncsi voltam. – És vagyok is, ami azt illeti, de annyi volt bennem, hogy ezt nem mondtam ki hangosan. Próbáltam nem túl feltűnően bámulni a falon lógó képeket, néhány lopott pillantást engedtem meg magamnak, de egyébként szándékoztam tartani a férfi tekintetét. Nehéz volt a szemébe nézni, de egy sóhajtás után sikerült. – Nos, akkor akár elkezdhet a barátjának tekinteni. – A helyzetet menteni kívánó, halvány félmosolyt villantottam. A barátság nem itt kezdődik és én inkább fejen csapnám azt, aki belopózik a szobámba, ám nem is én lennék, ha legalább nem igyekeznék egy kicsit a gödörből való kilábalásba. Nem szerettem, ha az emberek nem szerettek. Ez így nem teljesen igaz, mert néha kifejezetten tetszett, ha utáltak, azt viszont tényleg nem bírtam elviselni, ha a számomra fontos személyeknek vagy azoknak okoztam csalódást, akiket kedveltem. Jimmy szimpatikus volt és nem akartam elveszíteni az eddigi egyetlen normális testőrömet, de túl zárkózott és nekem szükségem van arra, hogy megismerjem a közvetlen környezetemet.
Bólintottam, amikor a családjáról kezdett beszélni. Nehezen fogtam vissza magam, hogy ne reagáljak a hallottakra, de nem éreztem tisztemnek bármit is mondani. Majd talán egyszer, ha már kicsit elfelejtette, hogy beszambáztam a magánéletébe… ezért inkább úgy tettem, mint aki nem is hallotta, mit mondott és a rám vonatkozó szavaira reagáltam. Nem biztos, hogy jó ötlet önzőséggel palástolni a törődésemet, de ki tudja.
- Én is azt hittem, hogy elfoglalt leszek, de mint kiderült, én vagyok az egyetlen, aki végül New York-ban akarta eltölteni a hosszú hétvégét. Az összes barátom, sőt, még a családtagjaim és szétszéledtek, úgyhogy egyedül maradtam, és ha egyedül vagyok, akkor hülyeségeket csinálok. – Akkor pedig főleg, ha unatkozom. Lefoglalhattam volna magam bármivel, mégis az volt az első gondolatom, hogy vajon mit csinálhat a testőröm a szabadságán. Még neki is voltak tervei, csak nekem nem. Az viszont meglepőbb volt, ami felajánlott, talán a számat is eltátottam, úgy néztem rá. – Maga most ugrat? – Nem rosszindulatból kérdeztem vagy azért, mert lenéztem volna az ötletét, egyszerűen csak meglepődtem. – Nem tudom eldönteni, hogy azért ennyire türelmes és kedves, mert kvázi a főnöke vagyok vagy ilyen az alaptermészete? – A helyében én már kidobtam volna magam az ajtón, ehhez nem férhetett kétség. Erre ő felajánlja, hogy maradjak itt? Az agyam eldobom, ilyet én még nem éltem. Vagy bolond lenne?


:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
✗ my sister
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
✗ where the work is
Hobbi & foglalkozás :
✗ personal bodyguard
Humor :
✗ it was



A poszt írója James Madsen
Elküldésének ideje Pént. Júl. 07, 2017 4:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szerettem volna elkerülni az ehhez hasonló kínos incidenseket. Habár vannak nehézségeim a társas viselkedés terén, pontosan tudom, hogy az emberek mit gondolnak rólam, ha meglátják … amit Ms. Monell is meglátott az imént. Habár igyekeztem mások véleményét figyelmen kívül hagyni, ebben az esetben ez igen nehéznek bizonyult. Nem szeretném, ha bárki is azt hinné rólam, hogy zaklatom vagy … esetleg ártani kívánok a képeken látható nőnek.
-Az ön személyes védelme, hölgyem. Az ön … döntése. – ez így nem teljes mértékben igaz, de amennyiben nem szeretné, hogy alkalmazzanak, nem fognak engem se, végezzem bármilyen jól is a munkámat. Aki jól végzi a munkáját, a fellépő nehézségek ellenére teszi mindezt, ugyanakkor igaz, hogy igen nehéz ez úgy, ha megnehezítik az ember dolgát. Márpedig van egy olyan sejtésem, hogy Ms. Monell egyáltalán nem könnyítette meg a helyettesem dolgát.
-Igencsak kíváncsi lehetett. – húztam el a szám, ahogy belegondoltam abba, hogy a recepciós lényegében egy nap leforgása alatt mennyit nyerészkedett ezen. Rajtam, lényegében. Nem szeretek a fenyegetés eszközével élni, de ez még egyszer nem történhet meg, erről magamnak kell gondoskodnom. – Köszönöm. – bólintottam hálásan, ahogy elvettem tőle a kulcsot. – Nem hinném, hogy sokakat érdekel a magánéletem. Nincs túl sok barátom. – az ellenségeim pedig … nos, ők halottak. A hadseregnél eltöltött éveim jelentős része titkosított, kevesen tudnak arról, hogy mit csináltam, így rólam is. Fontos volt, hogy ne tudjanak hozzánk kötni semmit, amennyiben ellenséges területen elfognak minket.
-Ez … nem rólam szól. Amennyiben jobb neki, ha nem ismer, akkor … nem fog ismerni. – magyaráztam, a fa felé nézve. Éppen ezért szerettem volna minél jobban megismerni az életét, a történetét. Szerettem volna tudni, hogy miféle állóvizet kavarok fel, amennyiben így döntök. – Okkal hagyta el az apám, és hagyott ott vele engem. Ebből kiindulva … igen, lehetett oka rá, hogy rosszat mondjon rólam. Vagy épp semmit se. – nem emlékszem jól az anyámra. Főleg képekről rémlik csak az arca, azonban apám hamar megvált mindentől, ami rá emlékeztette őt, így … egy idő után nem maradt semmi. Volt egy kísérletem arra, hogy felkeressem, de az apám elfojtotta a próbálkozásaimat. Azóta felnőttem, sok év telt el, most pedig újra itt vagyok, ezúttal az apám nélkül.
-Ezek szerint azt is tudják, hogy itt van, igaz? – én naivan álltam a munkáltatómhoz és úgy gondoltam nem fognak figyelemmel kísérni. Ms. Monell ezek szerint ezzel már tisztában volt, így előfordulhat, hogy képes volt a tudtuk nélkül idejönni, de ... volt egy rossz megérzésem. Nem örültem annak, hogy figyelemmel kísérnek akkor is, mikor nem vagyok szolgálatban. – Ön kíváncsi volt mindössze, kétlem, hogy hátsó szándékok vezérelték volna. – más kérdés, hogy ez vezette idáig, de … nem láttam okát, hogy üvöltsek vele és fenyegessem. Értelmetlen lett volna és egyébként sem szokásom megfélemlíteni másokat. – Ez igazán figyelmes Öntől, köszönöm. – egy bólintással nyugtáztam a dolgot. – Úgy hittem, hogy … elfoglalt lesz a hétvégén. – komolyabb biztonsági óvintézkedéseket nem igénylő szereplésekről volt szó, ezért döntöttem úgy, hogy ezt a hétvégét veszem ki, mint szabadság. – Sok ehhez hasonló kisvárosban éltem, nem tűnnek túl veszélyesnek, de… nem árt, ha óvatos az ember. – apámmal mindig utaztunk, sok helyen megfordultunk, a nagyobb városokat általában elkerültük, a kisebb városok pedig … mindig tartogattak valami kellemetlen meglepetést. – Úgy értem, hogy … habár nem vagyok szolgálatban, szeretném, ha biztonságban lenne. – itt is van tévé, újságok, ha kevesebben is tudják, hogy kicsoda ő, nem fog kevesebb ember szeme megakadni rajta. Az itt eltöltött rövid idő alatt pedig volt balszerencsém tapasztalni, hogy igencsak sok kétes és lecsúszott alak színezi ezen kisváros lakosságát. – Amennyiben itt tervez maradni, természetesen. – tettem aztán hozzá sietve. Elvégre, Ms. Monell a nagyvárosi élethez van szokva, a kíváncsisága vezérelte ide, közel sem biztos, hogy itt akarja tölteni a hétvégéjét.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Rhys Motel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Útszéli motel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szer. Ápr. 25, 2018 11:46 pm
Szer. Ápr. 25, 2018 9:33 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3