Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Jeremy Gilbert

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 04, 2015 6:01 pm
Ugrás egy másik oldalra
Jeremy Gilbert


személyes információk

• becenév: Jer, Gilbert
• születési idő: 1997. január 27.
• születési hely: Mystic Falls
• kor: 18
• play by: Steven R. McQueen
• foglalkozás: Mindenes vagyok, mikor mihez van kedvem.

• faj:Vadász
• család: Esetleg egy listát a család halott tagjairól benyújthatok. A család több, mint három negyede már egy parcellában pihen és örök álmot alszik. A meglévő rokon a nővérem Elena, aki, mint fordulatok gyanánt kiderült, az unokatestvérem, de hát ezen már meglepődni sem tudok. Más családtag már nincs az élők között, hacsak valahol messze-messze nem él pár Gilbert elrejtve.

a felszín alatt
Külső, nos lássuk csak. Átestem némi változáson az évek során aminek a felét sem az edzésnek köszönhetem. Vadász génjeim végig ott munkálkodtak bennem és mikor ez elő tört hát külsőleg is és belsőleg is 360 fokot fordultam. A magasságom eddig 180 centi körül mozgott, de jóval több izmot sikerült kisebb erőfeszítéssel magamra tornáznom. Hajam színe gesztenyebarna továbbra is, de már kinőttem ama korszakom amikor a szememből lehetett kisöpörni a hajat és úgy néztem ki, mint egy jól fésült pulikutya.
Szeme színe gesztenyebarna akár a hajam és egyesek szerint értelmes a tekintetem is, hát ezzel tudnék olykor-olykor vitába szállni.
A belsőm pedig olyan akár a színskála, száz féle színben pompázik. Van, hogy hirtelenségből hamar dühössé válok, de vannak nyugtalanítóan nyugalmas napjaim is. Néha már nem látom a világban a realitást. Minden megfordult a tengelye körül, ami eddig normális volt most már régen nem az. Nem találok értelmet sok mindenben. Elvesztettem a reményt, a félelmet. Olyan, hogy végleges pusztulás már nem létezik, hát miért kellene tartanom a haláltól? Rengeteg alkalommal táncoltam az élet peremén és 3 alkalommal át is estem rajta bele a halál sötétségébe, kétszer sikeresen visszatértem, egy alkalommal pedig úgy tűnt ez reménytelen, és tessék, itt vagyok. Értitek már? Egy ilyen világban már semmi sem normális.

user információk
Egy szenvedélyes író palánta! Wink
életem lapjai
Az utóbbi pár hónap a legnagyobb példa rá, hogy nincsenek már határok ebben a világban, nincs túlvilág, igazából nincs jelen sem, egyszerűen vagyunk, élünk és létezünk, de akkor mikor ér véget mindez? Az élet nagy kérdései és az enyémek is.
Vállamon van a nyílpuskám, de igazából már azt se tudom mit keresek idekint az erdőben. Vadász volnék, de a kezdeti ösztön, a vámpírok gyűlölete már nem elegendő ahhoz, hogy mozgásba hozzon. Elena aggódik értem, talán okkal, épp ezért nem mondtam el neki, hogy ma merre leszek. Falazási központként Matt mindig helyt áll, ha kérdezné Elena hol vagyok majd Matt ad valami támpontot amitől megnyugszik, ebben mindig is lehetett rá számítani.
A talaj a lábam alatt hol ingoványos, hol száraz, cserzett. Igazából lehet, hogy nem is vadászni indultam, egyszerűen csak kiakartam szellőztetni a fejem, hogy a bennem kavargó megannyi kérdés kissé békén hagyjon, adjon egy kevés üres teret amit mással tölthetek meg, emlékekkel. Mennyivel egyszerűbb volt még pár évvel ezelőtt mikor minden elkezdődött. Még tudtam hol a helyem ebben a kavalkádban. Aztán egyszer csak megváltozott minden, a jelentéktelen srácból lettem valami más akinek nem szabadna léteznie. Az a srác akit Anna felakart áldozni az anyjának már nem létezett, Az a srác aki belőve hevert egy temetőben a barátnőjének hitt lánnyal szintén vége, az a srác aki próbált segíteni Bonnie-nak és a nővérének amiben tudott megint csak vége. Lettem ez az új, vadász, ember  és még kitudja mi rejlik bennem. Megjártam a túlvilágot és mondhatom nem volt egy kellemes élmény, akkora üresség tátong ott, mint egy szakadék, sose láthatod a végét. Találkoztam Anna-val abban az üres világban, de ahogyan én visszatértem, tudtommal Ő úgy maradt odaát, hogy megbékélt volna? Nem tudom. Azt se igazán tudom már, hogy van-e olyan hely ahol békére lehet lelni. Ha a purgatórium megszűnt, megszűnhetett-e az a hely is amiben mindenki reménykedik, hogy odakerül majd? És az emlékek helyét ismét kérdések veszik át. Sose tűnnek el ezek a fejemből, csupán akkor ha választ kapok rájuk.
A Hold fénye itt-ott átüt a fák lombján keresztül, a csend kísérteties és tudom itt nem találok semmit ma este. Mégis haladok tovább, lépteimet csak a levelek zörgése jelzi, lassan az őszben vagyunk már. Elérem a régi temetőt, az erdő mellett hever gondozatlanul. Rengeteg ősi város alapító nyugszik az elhanyagolt helyen. Itt sincs már semmi, se mozgás se hang, semmi. leemelem a nyílpuskát a vállamról, a húrt megfeszítem, belerakom a nyilaim egyikét majd egy nagy fára célzok és meghúzom. Egy apró tompa hangot ad ki ahogy belecsapódik a fába. Visszaveszem a vállamra a nyílpuskát épp akkor mikor kilép a bozótosból egy magas, sötét alak. Két kezét lassan tapsra emeli és ahogy a hold megvilágítja az is látszik, hogy vigyorog.
-Bravo Vadász, nem volt rossz az előadás.  -Lép egyre közelebb, nem fél,de én sem. Leemelem a vállamról ismét a puskát és rászegezem. Hideg pontossággal kezelem.
-Megmutassam mennyire tudok célba találni? Hidd el nem tévesztek. - Az én arcomon is megjelenik egy vigyor. Az íj készenlétben van, csak meg kellene húznom. A vámpír megáll, karba teszi a kezét, mint aki várja a csodát.
-Kölyök, elhiszem, de egy mozgó célponttal is ugyanez a helyzet? - Jelenik meg egy baljóslatú vigyor az arcán majd eltűnik. Körbe fordulok, figyelek, mert bár gyorsak, illékonyak, de a jó reflexek segíthetnek. Mikor ismét egy sír felé fordulok akkor ragadja meg a nyakam és ránt a földre, a puskám kiesik a kezemből amit a pasas arrébb is rúg, hogy semmiképp ne férhessek hozzá.
Leszorít, az oldalamba térdel amitől felüvöltök, a bordáim nem igazán értékelik ezt a kíntúrát. A nyakamra fonódó karjai kezdik kiszorítani a levegőmet, de tudom, hogy nem megfojtani akar, ez két dologból ki is derül, egy: mert a szemfogai kihegyesedve, harapásra készen állnak, tehát elvéreztetés lesz a mai menü. Kettő: csak épp annyira szorít, hogy ne annyi levegő jusson a tüdőmbe amitől erőre tudnék kapni. Győzelmét korán élvezve kissé figyelmetlenné válik és enyhül a nyakam körüli szorítás amit én kihasználva, egy erősebb lökettel felülök és lefejelem, ettől hátra esik és megtántorodik, épp annyi időre, hogy elkapjam a puskát és ismét működőképessé tegyem. Helyzeti előny nálam. Kimeresztett szemekkel néz és ezúttal már nem látni rajta azt a hűvös nyugalmat, vérben forgó szemei dühről árulkodnak.
-Valaki nem tud veszíteni. - Vigyorodom el és elsütöm a nyilat ami a nyakába talál és míg azzal bajlódik egy letört ágat felkapok a földről és egyenesen a szívébe szúrom. Előbbi mondhatni élettel telt tekintete elszürkül és erek hálózzák be a testét majd megszűnik létezni és csak egy aszott test marad csupán. Ruhámat egymerő vér borítja ami a nyakából spriccelt ki még mielőtt szíven szúrtam volna. Alighanem még mielőtt a nővérem előtt mutatkoznék egy kiadós mosakodás nem fog megártani. Nem akarom Elena-t a kelleténél is jobban idegességre sarkalni, legalább lássa azt, hogy a csacsi öcsikéje él és virul és nem veszélyes  vérszívókra vadászgat.  

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
Jeremy Gilbert Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szer. Márc. 04, 2015 6:28 pm
Ugrás egy másik oldalra



elfogadva, gratulálunk!

 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
üdv a diaries frpg oldalán!

Szia, unokaöcsi! Smile Azt hiszem, többek nevében mondhatom, hogy nagyon vártunk már Jeremy-re, és reméljük, hogy tartalmas, jó játékokban lesz itt részed! ;P
Régóta várom már, ahogyan a többek is, hogy egy olyan Jeremyt kapjon az oldal, aki alapvetően tud bánni a karakter adottságaival, lehetőségeivel, és nem fél őket kihasználni. Téged olvasva rájöttem, hogy erre Te mindenképpen képes, alkalmas vagy! Imádom a sztoridat, nagyszerűen hoztad össze a szálakat, és szerethetővé tetted ezt a számomra néha ellenszenves, néha semleges karaktert! Ezért nagy köszönettel jövök neked. Wink
Foglalózz, kérlek! Majd nyomás megkeresni azokat, akik vártak rád, köztük engem is! Razz Jó játékot!




Vissza az elejére Go down
 

Jeremy Gilbert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Jeremy Gilbert
» Cassidy F. Gilbert
» Jeremy szobája
» Gyerekszoba :: Jeremy szobája
» Gilbert ház

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Vadászok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •