Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 30, 2015 9:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





to Caroline

Hihetetlen ez a csaj. Nem voltak világmegváltó terveim, ahogy ő próbálta emlegetni, és nem szedtem nyugtatókat, semmi hatásuk nem lett volna. Ráadásképpen, akármennyire is veszélyes lehetek a környezetemre, és akármennyire felelőtlen vagyok, szíves feszegettem a határaimat, ezzel legalább kis önuralmat gyakorolva. De ez a szőke vámpír barbie iszonyatos. Vagy egy született sarkon álló repedt sarkú, vagy csak kikapcsolta az emberségét, de igazából pont nem érdekelt, nekem édes mindegy, hogy mi játszik a két lehetőségből, csak takarodjon már el a búsba a közelemből - gondoltam, mert szavakkal leírhatatlan, mennyire irritál a jelenléte. Eddig igazából egyetlen darab élő és lélegző dolog - nem vagyok hajlandó EMBERNEK nevezni Charlice Barrish-t - esetében éreztem ilyen szörnyű irritációt, és már körülbelül úgy zsigerből jött volna az, hogy szépen tarkón legyintem izomból ezt a kis szöszit, amikor elkérte - pontosabban elvette - annak a srácnak a sörét, akit az előbb megcsapolt, és... rám öntötte. 

Ott és abban a pillanatban éreztem, hogy végem van, ennyi volt, beigazolódott, hogy egy ökör vagyok, amiért odamentem, de tenni nem sokat tudtam ellene. Mély levegőt vettem, és még egy utolsót be akartam szólni neki, de már szó szerint úgy remegtem, mint akit kiraktak a mínusz húsz fokba télen egy szál semmiben. A jobb kezemben, amelyikben nem volt pohár, pattanásig feszültek izmaim, és olyan erősen mélyesztettem körmeimet a tenyerembe, hogy kicsordult a vérem.
Nincsenek világmegváltóm terveim, csak kimondom, amivel bajom van. Bolhás sem vagyok, az ingyen sört meg köszönöm, nagyon finom - nyaltam meg ajkaimat, ezzel is próbálva őt húzni, és magamat lenyugtatni. Éreztem, ahogy vérem lassan végigcsurog ökölbe szorított ujjaimon, majd lassan lecsepeg a szórakozóhely padlójára. Morgásokat hallattam, és majd szétvetett az ideg, de tudtam, hogy sebaj, van egy erdő nem messze, és edzeni is elmehetek, szóval még viszonylag jól tartottam magam. - Amúgy nem öltem egy embert sem, volt kivel nyúznunk egymást teliholdas éjszakákon, és mindegyikre emlékszem, mert a bátyámmal töltöttem - adtam ki neki akaratlanul is az információt a családomról. Na, remek, de legalább arról nincs fogalma, hogy Londonba vannak, Elizabeth-ről pedig szintén nem tud. - Ja, amúgy meg van neked egy kis ajándékom - rántottam már szinte hányingert keltő mosolyra ajkaim, és egy fél pillanat alatt a kezemben lévő pohárba kevertem egy ujjnyi verbénát a nyakláncomból, majd szépen a szöszire öntöttem a koktélt, és vártam arra, hogy neki meglátsszon a kis pofiján a a számukra mérgező anyag hatása. - Ribanc - fűztem még hozzá csendesen, de pontosan tudtam, hogy meg fogja hallani. 



Zene || Megjegyzés: A reagkód Shanna Kwanten munkája. Caroline, imádtam az előző reagodat Very Happy Wink  || ©






Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 30, 2015 12:17 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



caroline&& leigh-anne
this girl just wanna have fun

Jól éreztem magam. Odafigyeltem magamra minden egyes alkalommal, mikor táplálkoztam. Végiggondoltam mindent. Megéri-e megölni és, ha igen képes leszek-e elterelni a figyelmet magamról. Ezen dolgok végigvezetéséért hálás lehetek a sok kriminek, amit olvastam és láttam. Meg talán annak is, hogy az anyám maga volt a seriff. Pontosan tudom, hogyan kell a kibúvókat gyártani. De az, hogy állattámadás az még szerintem is elég béna kifogás, úgyhogy ebből is tanulva emeltem a tétet és sokkal jobb magyarázatokkal álltam elő, hiszen képes vagyok erre. Okosabb vagyok, mint az átlag. Lehet, hogy egyesek szerint az óvatosság, amit produkálok nem olyan mókás, de én pontosan meg vagyok elégedve vele. Azon csodálkozom, hogy még senki nem próbált meg visszatéríteni a sötétség markából. Bár egyértelműen rosszul döntenének, ha megpróbálnának. A krimik nem csak arra adtak tippeket, hogyan ússzam meg a gyilkosságokat is, de hogy milyen módon lehet megközelíteni az embereket és ártani nekik. Míg nekik van gyenge pontjuk én csak a kegyetlenségemet tudom fokozni. Nem is értem, miért kapcsoltam vissza az érzéseimet régebben. Még a vérnek is sokkal jobb íze van így. Sokkal felszabadultabb vagyok jelen pillanatban, mint az érzéseimmel együtt valaha is lennék.
A szagáról egyértelműen felismerhető vérfarkas leányzó nagyon nem volt szimpatikus nekem. A srác pólójába töröltem véres ajkaimat, majd arrébb löktem. Elég volt belőle mára. Itt az ideje, hogy egy újabb áldozatot szerezzek magamnak. Mert nem fogok egynél megállni az egyszer biztos. Mindegy milyen finom a vére. Egy idő után szürkévé válik a számomra. Érdektelenséget vált ki belőlem. – Hogy ti farkasok milyenek vagytok.. Mint belsős.. Nekem elmondhatod. Szedtek nyugtatót a sok dühkezelési problémátokra? – Oldalra döntöm egy kicsit a fejemet és úgy mérem fel az előttem álló leányzót. Az egyetlen negatívum vele kapcsolatban, hogy vérfarkas. Még a stílusába sem tudok belekötni. Pedig általában mindenkibe bele tudok kötni valamivel kapcsolatban a ruháját, vagy a haját illetően. De ő tökéletesen visszaadja a kiskutyát, ami benne lakozik. – Jaj, te szegény világmegváltó álmokat kergetsz? Én legalább tisztában vagyok azzal, hogy mit csinálok. A többségetek teliholdkor azt sem tudja hol van. Ki tudja mennyi ártatlan emberkét téptek szét. Ez pedig nem szükséges a fennmaradásotokhoz, ha jól tudom. Ha pedig bolhás vagy.. Vegyél nyakörvet. De ne akarj belém kötni. Hidd el nem járnál jól. – Talán már most tesztelhetném a bosszúálló, vagy nem tudom, hogy nevezzem ezt a képességeimet. Az igazság az, hogy még nem volt jelentősége így el sem gondolkodtam rajta. De, ha használni akarom már most azt jelenti, hogy elég gyakran elő fog fordulni, ami nevet követel. Na, jó ez már nekem is kezd egy kicsit zavaros lenni. – Ezt kölcsön veszem. – Kiveszem a srác kezéből a korsó sört és ráborítom a farkaskára. – Tessék. Máris haldokolnak a bolháid.



a hozzászólás leign-annenek készült, nem tudom mennyi szót tartalmaz, és írás közben a i'm so sorry című számot hallgattam. imádtam a reagod 31

©️



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 28, 2015 7:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2




>
Caroline©

Kredit: Shanna Kwanten - minden jog az övé, a reagkód teljes mértékben az ő munkája, én csupán kölcsönvettem, viszont köszönet Shanna-nak, amiért megalkotta ezt a - szerintem - gyöyörű hatást keltő reagkódot.

******************************************
Megpattantam. Jó, tudom, hogy ilyen szó nagy valószínűséggel nem létezik, de mással nem tudnám jellemezni azt, amit tettem, hisz ez az első szó, ami eszembe jut. Elkeseredett helyzetemben, amibe az élet sodort, úgy döntöttem, hogy benézek New Orleans egyik éjszakai bárjába, a Fairhaven Nightclub-ba, és kis híján felnevettem magamon, és nyomorúságos, sőt, inkább nem is tudom, minek nevezzem helyzetemen, miközben absztrakt mintás, az elfogadhatónál kicsit rövidebb, ujjatlan és enyhén kivágott ruhámon, majd hosszú copfomat eligazítottam, így a jobb vállamon előredobva tökéletesen látszott - egyébként póthajjal biztosított - hossza. És hogy miért nevettem fel keserű szájízzel a tettemen? Összegezzük egy kicsit! Egy vérfarkas simán beleveti magát az éjszakai életbe egy vámpírokkal teli városban, ahol nem tűrik meg a fajtáját, ráadásképp egy klubban, ahol köztudottan túl könnyen szabadulnak el az indulatok. Nem jó kombináció, de még mindig nem találtam meg Elizabeth-et, és már nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. 
A nekem csapódó holtrészeg emberek között szlalomoztam, mintha csak az egyik fenyvesben kerülgetném sebesen a fákat, mígnem végül elértem a pulthoz, ahol kértem egy jó ütős koktélt, a pultos pedig készségesen felém lökte a kért italt. Jólesett belekortyolni a nagy alkoholtartalmú italba, és érezni, ahogy végig folyik a nyelőcsövemen, aztán elkövettem a legrosszabb ötletet, ami csak egy fajtámbeli eszébe ötölhet: megindultam a tömegben, hátha valami olyan történik két részeg személy között, ami nevetésre adhat okot, de pont ennek az ellenkezőjét leltem meg, és konkrétan éreztem, ahogy a szőr felállt a hátamon, és az izmaim vibráltak, ahogyan próbáltam elfojtani minden indulatomat, ami ennek a szöszi csajnak a láttán éreztem. Felemelte tekintetét a srác nyakáról, és megszólalt.
Talán valami baj van, hercegnő? - kérdezte le sem törölve a vörös, folyékony halmazállapotú anyagot a szájáról, amitől az undor kerülgetett, majdnem leokádtam, esküszöm.
- Bajom csak ugyanaz, mint nagyon sok fajtádbelivel, vámpír barbie - löktem oda neki, és már éreztem, hogy hátamon lévő izmok is vibráltak, és egyre jobban viszketett a mancsom, pedig még csak nem igazán szólt be a csaj, de a pia bennem is dolgozott, az Isten szerelmére! Egyébként azért "nagyon sokat mondtam" a "minden egyes" helyett, mert ismerek pár vámpírt, és hát hogy is mondjam? Képesek voltunk megtalálni a közös hangot, tekintve hogy átváltozásuk előtt is ismertem őket - Undorodom tőletek, akik nyilvános helyen akarjátok kielégíteni a vágyaitokat, és örömmel mélyeszteném belétek a fogaimat, hogy néhány kínkeserves óra után eltávozzatok a búsba, véglegesen - folytattam természetesen kihúzva magam, végig a szemébe nézve, a végén jobb szemöldökömet megemelve, majd rögtön vissza is ejtve a helyére.





Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 27, 2015 9:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



caroline&& leigh-anne
this girl just wanna have fun

Meghalt az anyám. A temetését még úgy, ahogy képes voltam átvészelni, de ez a fájdalom, ami a lelkemben maradt. Az üresség, amit senki és semmi nem tölthet be teljesen felemésztet. Túlságosan is ismerős volt ez a fájdalom. Csak talán még intenzívebb. Mikor elveszítettem a kisbabámat ugyanezt a hiányérzetet, ezt a rettenetes fájdalmat éreztem minden egyes porcikámban. Csak most nem olyasvalamit veszítettem el, aminek még nyoma sem volt a testemen, hogy jelen van. Hanem az édesanyámat, aki felnevelt engem és mindig ott volt, mikor szükségem volt rá. Az utóbbi időben olyan volt a kapcsolatunk, mint régen. Mikor boldogok voltunk. Utálom, hogy a rák elvette tőlem. Túl sok veszteség ért az utóbbi időben. Az kisbabám, az apám, Stefan – bár őt legalább újra az élők sorában tudhatom mégsem vagyok teljesen elégedett ezzel – mégis mit tehetnék ezzel a tökéletes ürességgel, ami teljesen betölti a lelkemet? Megesküdtem, hogy soha nem fogok újra az érzelemmentes útra tévedni, de nem látok más menekvést a fájdalom elől. Most már tapasztaltabb vagyok ezen a téren és nagyon is jól tudom, hogy mit csinálok. Nem kell mást tennem csak búcsút intenem az érzéseknek, amik túlságosan nagy súllyal nyomulnak a vállaimra. Csak el kell őket engednem. Ilyen egyszerű. Ez pedig az én döntésem. Csakis az enyém.

******


New Orleans, ahogy arról már korábban is meggyőződtem híres az éjszakai életről és nekem pontosan erre van szükségem. Egy kis kikapcsolódásra, egy kis szórakozásra. Olyan emberek megismerésére, akik éppenséggel nem untatnak halálra. Sajnálatos módon egyre gyakoribbak az ilyen férfiak és még észre sem veszik. Kész vicc. Az egyik klubnak már a fényei is hívogatóak voltak a számomra. A hajamat most egy újabb stílusban készítettem el és meg kell mondanom őszintén nem tudom, hogy miért nem jutott ez előbb eszembe. Sokkal jobban tetszik, mint az eddigi összes nevetséges forma, amiben a hajamat hordtam. Talán az lesz a legjobb, ha így hagyom. Amíg senki nem piszkál engem addig mindenkivel tökéletesen jó viszonyt fogok ápolni ezt megígérhetem. Tudok vigyázni magamra. Közel sem leszek olyan óvatlan, mint az első alkalommal. De, ha valaki keresztbe tesz nekem az biztos, hogy nagyon meg fogja bánni.
A zene ritmusára mozog a testem szinte olyan, mintha a kettő egy lenne, vagy sokkal inkább a zene a testemnek szólna. Óvatosan az egyik srác nyakához hajolok és gyengéden, feltűnésmentesen kortyolni kezdek a véréből. Bár itt különösebben abba sem szólnak bele, hogy ki mit csinál. Egy vámpír uralta város. Jobb helyet keresve sem találnék önmagam szórakoztatására. Mikor elhúzódom a srác nyakától látom, hogy egy lány szúrós pillantásokkal méreget. – Talán valami baj van, hercegnő? – Kérdezem felvont szemöldökkel.


a hozzászólás leign-annenek készült, nem tudom mennyi szót tartalmaz, és írás közben a i'm so sorry című számot hallgattam. bocsi, hogy csak most. remélem elmegy egy kezdőnek <3    



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 27, 2015 9:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

*****
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Fairhaven Nightclub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Pure Nightclub

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Vas. Szept. 16, 2018 3:54 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3