Azt gondolhatod, hogy egy földre szállt angyal vagyok, aki állandóan jótékonykodik és segít a bajbajutottakon. Ez részben igaz is. A lelkem tele van fénnyel az egész lényem szeretetből épül fel és boldoggá tesz engem az, ha másokat mosolyogni látok, ha segíthetek valakinek enyhíteni a fájdalmát. Ez nekem sokkal többet jelent, mint azt bárki gondolná. Más mosolya engem is arra késztet, hogy mosolyogjak. Pontosan ezért járok mindig az utcán lágy mosollyal az arcomon. Egyesek őrültnek hisznek miatta, de mégis mit számít, ha én jól érzem magam a bőrömben? Igazi energiabomba vagyok, amit nem félek kimutatni. Ha dupla műszakot kell bevállalnom? Állok elébe! Szeretek pincérnőként dolgozni, hiszen új emberekkel ismerkedhetek meg, de ezzel egyelőre csak pénzt keresek, hogy beindíthassam a saját hotelemet, ami mindig is az álmom volt. Ennél többre őszintén nem is vágyom. Bár előtte jó lenne, ha befejezném az egyetemet. Soha nem kergettem túlságosan nagy álmokat és a tudat, hogy édesapám támogatott volna engem az álmaim elérésebben csak még boldogabbá tesz. De kit ne tenne ez boldoggá? Azonban az én véleményem szerint éppen eleget mondtam már el magamról. Pozitív ember vagyok sok pozitív tulajdonsággal. De nyugodj meg negatívumaim is vannak, mint minden embernek, de ha nem haragszol meg nem szeretnék ezekkel felvágni. Inkább a pozitívumot mondom aztán, ha lesz alkalmunk találkozni megismerheted a negatívumaimat is.

A külsőm? Szőke fürtök keretezik az arcomat. Voltam már vörös is.. Isten áldja a középiskolát. De ki tudja egyszer még visszatérek hozzá, mert szerettem, hogy kitűntem vele a tömegből és nem néztek buta szőke libának. Akkor mi van még. Hófehér bőröm van, de nem hiszem, hogy ez akkora újdonság lenne bárki számára is, mert aki rám néz könnyen felfedezheti a sima, hibátlan bőröm színét. Ajkaim állandóan mosolyra húzódnak a szemeim gyönyörűen csillognak. A színük általában ahhoz köthető, hogy milyen ruha van rajtam. Egészen 164 centi magasra sikerült felnőnöm a ruhatáramban pedig a kifejezetten nőies darabok mögött megtalálható egy-két melegítő, amit otthon szoktam magamra ölteni. Mégis mit vártál, hogy miniszoknyában kuporgok a kanapén, miközben filmet nézek? Rossz ajtó, testvér. Rossz ajtó.

Oszd meg velünk, ki vagy!

Kipattan a szemem, ahogyan a fülemet megütik a konyhából áradó zörgölődés hangjai. Nem kapcsolom fel a lámpát, mert nem szándékozom felhívni magamra a figyelmet, de az ágyam alatt lévő baseball ütőt a kezeim közé veszem és lábujjhegyen lopakodok kifelé a konyhába. Észre sem veszem, de szinte a lélegzetemet is visszatartva közeledek a betolakodó irányába. Hívnom kellett volna a rendőröket. De azt hiszem, mire kiérnének már rég halott lennék, vagy egyszerűen elrohanna a betolakodó. Kénytelen leszek én magam cselekedni. A falhoz simulok és óvatosan belesek a konyhába. Egy hatalmas alak terpeszkedik a hűtőm előtt és kotorászik benne. Remek. Kifogtam egy hajléktalant. Én pedig még azt hittem, hogy sikerült egy olyan lakást választanom, ami első ránézésre jó környékről származik.
Mély levegőt veszek, majd pedig óvatos léptekkel érkezem mögé és két nagyobb ütést is mérek a betolakodómra, aki utána elterül a földön a hűtöm előtt. Nem mozdul. Jézusom.. Most mit csináltam? Megöltem valakit? Nem az nem lehet. Óvatosan odalépkedek hozzá, hogy megnézzem még életben van-e, amikor elkapja a lábamat és leránt magához a földre, majd egész testében rám helyezkedik a kezemet pedig a fejem felé szorítja.
- Mégis milyen mágikus szerkezet ez, ami hideget termel? - A nyála az arcomra csöppen én pedig egy undorodó grimaszt vágok az egészre és ekkor még inkább megszorítja a kezemet. - Válaszoljon! - Nem értem, hogy mégis miről beszél. Arcát szakáll övezi. A haja hosszú, mintha valami számkivetett lenne, vagy nem is tudom, hogyan kellene fogalmaznom. - Engedjen el és válaszolok. - Mocorogni kezdek alatta, de nem tudok szabadulni. Túlságosan is erős velem szemben és valahogy nem érzem magam túlzottan kényelmesen, hogy ő éppen rajtam fekszik. Mikor legurul rólam megkönnyebbülten sóhajtok és tekintetem a baseball ütőt keresi, de sehol nem látom a sötét miatt ezért inkább egyszerűen csak felkapom az egyik serpenyőt a mosogatóból és azzal a kezemben kezdek el hátrálni. - Ne jöjjön közelebb. - Mondom, miközben egy nagyot nyelek és egészen addig hátrálok, míg a konyhapultig nem ütközöm. Nem hiszem el, hogy ez pont velem történik. Nem bűzlik annyira, mint arra számítottam. Bár nem mondhatnám, hogy rózsaillatú, de hajléktalan létére igazán kellemesnek mondható szaggal bír. - Azt mondta, hogy válaszolni fog! - Az éjszaka sötétjében, mintha megcsillant volna valami a szemében. Olyan volt, mint egy vadállat, aki készen áll arra, hogy becserkéssze az első prédáját. Könnyedén csavarta ki a kezemből a serpenyőt és hamarosan arcomon érzem a leheletét a keze pedig gyengéden a nyakamra fonódik az én kezem pedig az övére simul, hogy valamilyen módon meg tudjam védeni magam. Jobb lett volna, ha hívom a rendőrséget. Utólag már minden annyival könnyebb. - Az egy hűtő. Nem mágikus szerkezet. - Szabad kezem hátrakúszik és beindítom a mosogató darálóját, amitől megijed és hátraszökken, majd a hang irányát megtalálva püfölni kezdi a mosogatót ekkor pedig elrohanok és felkapcsolom a lámpát, hogy megtaláljam a telefont, de egy pillanatra visszapillantok rá és, akkor már nem a mosogatót püföli, hanem a csillárt pásztázza. - Mi.. Milyen évet írunk? - Dadogva böki ki a kérdését én pedig zavartan pislogok rá, majd szépen lassan összeáll a fejemben a kép.. Ez csak valami vicc lehet..