Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
-- Mr. McCormac

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 09, 2016 10:31 pm
Ugrás egy másik oldalra
alistair mccormac


személyes információk

becenév » Al
születési idő » 1985. szeptember 12.
születési hely » New Hampshire
kor » 30 év
play by » Michael Fassbender
foglalkozás » Életeket mentek. Habár gyermeki fejjel igazán vonzó gondolat volt valami extrább foglalkozás, például űrhajósnak lenni, de nekem csak az orvoslás jutott.

faj » Vérfarkas
család » Sokakkal ellentétben nem az állam nevelt fel; a családom tagjait nemcsak egy családfáról ismerem. Talán ennek köszönhetem azt, hogy annak idején apám miatt váltottam ki az átkomat, és változtam át az azt követő első teliholdkor. Ne, ne érts félre. Neki nem esett bántódása, de annak igen, akivel éppen az idejét múlatta; ezzel hűtlenné válva, s szívfájdalmat okozva az anyámnak.
Nem derült ki, hogy én vagyok a titkozatos szerető gyilkosa, az sem, hogy mindezt véletlenül tettem. De már nem tartok kapcsolatot velük, abból kiindulva, hogy hirtelen cselekvő vagyok, s egyetlen óvatlan pillanatban képes lennék mindent elmondani; titkok és ármányok nélkül.

a felszín alatt »
Mindannyian ugyanonnan indulunk... a változások ezt követően történnek meg. Növekedni kezdünk, kibújunk az anyaméhből, majd azok, akik által létrejöttél, elkezdenek formálni. Vagy saját képükre, vagy egy, a társadalom által elfogadott erkölcsi normát próbálnak belénk nevelni. Én nem tudom, kire ütöttem. Mindig is foltnak éreztem magam a családi portrékon, ha abból indultam ki, hogy mindig lázadtam, sosem volt elég jó az, amit éppen akkor a markomba kaphattam; önzőségre neveltek, hogy mindig vegyem el, ami nekem kell, mert az igazi ragadozók így élhetik csak túl ezt az életnek csúfolt cirkuszt. Én nem lettem önző, egy másik utat választottam, főleg mikor döntéseik sorra akadályozták meg azt, hogy az legyek, aki lenni akartam. Már ideje korán megtanultam, milyen figyelmességgel bánni valakivel. Sosem volt testvérem, de az a vörös hajú kislány a szomszédban jó ideig ezt a szerepet töltötte be. A szüleim bosszúvágyuktól vezetve tették tönkre ezt a kapcsolatot, miután bajt kevertem az iskolában, és úgy döntötte, ne legyen jó nekem sem. A neheze csak ezután jött... olyan lettem, mint egy tényleges folt. Sosem kerültem haza tizenegy előtt. Megtapasztaltam az élet azon oldalát, amit csak falni tudtam, imádni. Az voltam, az lehettem, amit a szüleim nem akartak. Nem vettem el senkitől semmit, azt adtam, ami voltam. Egy, a felszínen cseppet sem nyugvó fiatal, aki figyelemre vágyott, kalandra. Vágyam az izgalmas helyzetekre a mai napig sem csillapodott, az adrenalin a kedvenc drogom, és ha ehhez egy mély árokba kell vetnem magam, rögzített lábakkal, hát mindenki tudta, hogy gondolkodás nélkül teszem meg.
Szigorú férfinak láttak a körülöttem élők, talán mert külsőm alapján könnyű volt ezt a bélyeget rám nyomni. Pedig csak mosolyogni szoktam ritkán. Ez még nem jelenti azt, hogy mogorva lennék, vagy kegyetlen, esetleg állandóan hervadt. Többet nevettem már, mint sírtam, azt is kétségbe vonom, hogy léteznek azok a könnyzacskók, amelyek ezért felelősek lennének. Próbáltam már az érzelmek világát, de túl fájóak voltak azok a bizonyos... gondolatok. A szúrás a mellkasban valószínűleg nem normális. A pillangók a gyomorban hátborzongatóak. Mégis, a túl jó memóriám tett arról, hogy valakit sose tudjak elfelejteni. Azt, aki átlátott ezen a jeges páncélon, ezen a 190 centiméteres útakadályon. Aki elveszett ezekben a tengerkék szemekben, és aki imádta a borostámat végigsimítani. Évek teltek el... de még mindig nem feledtem el. Sosem fogom. Nem vagyok képes rá. De ismerem a szabályokat. Nem kerülhetek a közelébe, különben talán... olyan kárt okozok, amelyre nem ismerek megoldást. És a tehetetlenség az, ami a legnagyobb ellenségem. Ami engem képes megölni...

user információk »

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide
életem lapjai »
- Huszonhárom éves fehér nő. A nyaki artériája súlyosan roncsolódott, a vérzést nem tudtuk elállítani, instabil az állapota! - magyarázta Mischa egy lélegzetvétel alatt elmondva, hogy éppen kit hoztak be. Láttam rajta, hogy ideges, ingerült, és tanácstalan. Tőle még sosem hallottam olyat, hogy ne tudott volna megoldani valamit. A világ legjobb mentőorvosának tartottam... de csodákra ő sem volt képes két négyzetméternyi területen.
- Átveszem, a műtőbe megyünk. - A hangom határozott volt, de minden ilyen helyzetben erősnek kellett lennem ahhoz, hogy helyt tudjak állni. Mire kijövünk a műtőből, már minden családtag itt fog álldogálni, arcuk a kimerültségtől torzul, én pedig vagy a világ legjobb bírét közlöm velük, vagy összetöröm a szívüket. Előfordult már ez is, az is. Nem lehetett erre sem felkészülni, ahogyan sok másra sem.
- Tegyük át! - adtam ki a parancsot a körülöttem tevékenykedő ápolóknak és orvosoknak, majd miután a testet áthelyezték az asztalra, a szükséges procedúra elvégzése után már láttam szívének ütemét a kijelzőn. - Esik a pulzus - jött a kiáltás mellettem, mire nagy levegőt kellett vennem. Én is látom, te majom! Mindig nehezen dolgoztam csapatban, de az egyetem évei alatt kénytelen voltam megtanulni ezt az erényes szokást.
A nyakát néztem... majd az arcát. Nagyot nyeltem. A gyomrom összeszorult. Valami nincs rendben... olyat láttam, aki nem lehetett itt. Jasmin. De ez nem... ez nem lehetett ő.
- Dr. McCormac, elveszítjük! - jött a kiáltás mellőlem, én pedig ismét nagyot nyeltem, és megráztam a fejem. A nő arca ismét ismeretlenre váltott. Egyrészt megnyugodtam. Másrészt... amikor meghallottam a sípoló hangot, tudtam, hogy hátra kell mennem. - Vegye át, Dr. Reyner.- Szinte már ott sem voltam. Lehúztam az arcom elől a maszkot, és éreztem, hogy a lány vére az arcomra kerül. Nem érdekelt. Nem tudtam, mi jött rám. Még sosem fordult elő velem, hogy olyasvalakit lássak egy beteg helyén, akit már régen nem is pillantottam. Az emlékeimben élt... hűen.
Lehunytam a szemem, és nekidőltem az üvegablaknak, a város zaja némileg megnyugtatóan hatott rám. A szívem már kevésbé zakatolt, az agyam lassan elcsitult... aztán lassan kinyíltak a szemeim. Hallottam a társam szavait magam mellett, hogy a lány túlélte. De nem érdekelt igazán, életemben először nem érdekelt, mi van a betegemmel. Nyomasztott a tehetetlenség. Hogy nem tehetek semmit annak érdekében, hogy újra... lássam Őt. Szerethetem halálom napjáig, de tudtam, hogy ez a szerelem számára méreg... gondoskodtak róla, hogy így legyen.
- Kösz, Reyner - biccentettem felé, majd rá sem nézve, elindultam az orvosi szobák felé. Megoldás kell. És találok is. Addig éljek.      

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 09, 2016 11:27 pm
Ugrás egy másik oldalra


Gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Alistair! 40

Nem gondoltam volna, hogy miután meghirdetem a karaktert ilyen hamar lesz rá jelentkező, arra pedig végképp nem számítottam, hogy az előtörténetedet is olvashatom. Olyan vagy, mint a villám. Very Happy 31
Mindenesetre rá is térek a lapodra, hogy ne raboljam túlságosan kettőnk idejét. Very Happy Nagyon tetszett a jellemezésed, egyszerűen megdöbbent még mindig, hogy milyen szépen ki tudod fejezni magad. Úgy érzem, hogy tökéletesen megragadtad azt a karaktert, azt a személyiséget, amit én el tudtam képzelni Al számára.  :szeri:
Viszont, ami igazán megfogott azaz előtörténeted volt. Ahogyan a műtőasztalon láttad meg az arcomat, ami teljes mértékben úgymond a padlóra küldött.. Egyszerűen fantasztikus volt. Lelki szemeim előtt láthattam az egész jelentet, ugyanakkor pontosan érezhettem azt is, hogy mit is érzel. Mintha a bőrödben lettem volna. 31
Nagyon tetszett, amit összehoztál tényleg nehezen találok szavakat arra, hogy elmondjam mennyire hálás vagyok azért, hogy itt vagy.. Már megveszek a közös játékokért, szóval inkább tényleg befejezném itt, foglalózz utána pedig már rohanhatsz is a játéktérre.

Jó szórakozást! :hug:

U.i.: Hamarosan kapsz egy üzenetet. 38    

Vissza az elejére Go down
 

-- Mr. McCormac

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Justin McCormac
» Justin McCormac

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Vérfarkasok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •