Ha a szemeibe akarsz nézni készülj fel, hogy meg fog fájdulni a nyakad. 195 centi magas. A szemei zöldeskékek, fényviszonytól függően és örökké gyanakvást sejthetsz benne. Mintha nem lenne hová menekülni a tekintete firtatásától. Intelligens, elvégre az egész életét azzal töltötte, hogy újabb és újabb diplomákat szerzett az éppen aktuális álneveihez. A kora megállítása óta visszahúzódóbb, de  effektíve mindenre felkészült. Hamarabb lő le mint varázsol el a picsába, de ez már a személyes dilihoppja, mivel nem akarja túlfeszíteni a húrt az erejével. Ettől függetlenül be becsüld alá, mert mélyen belül egy igazi őrjöngő fenevadat rejtenek azok a borzas szemöldökök.

Név » the lagomorph
Kor » 24
Multik » ...Vaughn Krauser

Suszter

Csak könnyes szemekkel nézek anyám után, aki még egy pillanatra visszafordul és aztán tűnik el a határban. Őt vasvillás, dühös emberek követik őrjöngve. Apám van az élen. Nem tudom és nem értem, hogy mi történik pontosan. Mindössze annyi marad meg a fejemben, hogy apám éppen elüldözi anyámat az életemből is. A nagymamám gyengéden megfogja kezem és magához ölel.
- Ne aggódj, csöpp herceg. Látod még az anyukád. - a hangja lágy és simogató. Én viszont kontrollálatlanul remegni kezdek és zokogni. Elönt a harag és felüvöltök, a tarkómon jéghideg szél simít végig és a nagyi csak halkan kuncog. Én ezt nem értem... Semmit sem értek.

Két év eltelik mikor apám részegen ajtóstul dől be a viskónkba, én pedig a kezemben a mester által javításra kiadott cipővel a sarokba hátrálok. Most fog megölni... Ha nem ma, akkor valamikor amikor ilyen... Meghalt a húgom tífuszban. Nem ritka dolog. De van egy érzésem, hogy túlélte volna, akkor apa vízbe fojtja.
- Na idefigyelj, te szaros. - néz fel rám vérben forgó szemeivel az öregem, én pedig kihúzom magam. A tekintetemből villoghat a megvetés és a gyűlölet, mert köp egyet. - Az anyád... az a büdös kurva. Egy boszorkány volt és biztos vagyok benne, hogy az átkos vére benned is ott van. Úgyhogy megdöglesz.
Phasmatos Dolorem De Peccatis! - zendül fel a latin szó, amitől nem ijedek meg mint apám, hanem valamiért elmosolyodom. Másodpercekkel később az ajtó mögül az én hihetetlenül mérges nagyanyám bukkan fel és int nekem, hogy menjek vele. Átlépem a vért köpő apámat, majd elhagyom a házunkat. Örökre.

Szabó - 1803

Nyílik az üzlet ajtaja, én pedig felállok a székemről.
- Jó napot, uram. Miben lehetek szolgálatára? - kérdezem miközben lerakom a kezemből a tűpárnát és a zakóujjat. A férfi körbenéz és megszívja az orrát. Van valami mélyen undorkeltő ebben az emberben. Bűzlik, persze ki nem, de ő a szokottnál is jobban. Valami lordféleség lehet...
- Szükségem lenne egy kiváló alkalmi frakkra. Megoldható? - szinte megvetően néz rám, de én csak tartom a derűs mosolyomat.
- Természetesen. Leveszem a méreteit, milord és kiválasztjuk az anyagot. - bólintok, majd elvezetem őt a megfelelő helyiségbe. Hihetetlen, hogy aranyszínű festékkel cirádázott táblával mennyi kuncsaftja lehet egy egyszerű szabónak is...

Baka - 1943

Egy német repeszgránát süvít el a fülem mellett a mögöttem lévő lövészárokba, én pedig ösztönösen vetem magam a sárba és ordítok, hogy "gránát!". Mindenki szerencséjére a jól célzó nácin kívül vannak itt is tökös legények. James Walton nemes egyszerűséggel fogja a gránátot és villámgyorsan visszadobja a feladónak. A robbanás talán egy fél másodperccel előzheti meg a földet érést, így ellenségeinknek ideje sincs elszaladnia sem. Kikapaszkodom az árok szélére és röhögve figyelem, ahogy szerteszét repülnek a nyomorultak. Ilyen a háború gyerekek.
Mögöttem valaki megköszörüli a torkát, amire a helyemre ugrok és tisztelgek. Csak a dandártábornok úrnak van ilyen visító hangja köhögés közben is.
- Maga velem jön, Cooper tizedes. A Parancsnokság kéreti.

Két nappal később már egy Bletchley Rádiógyár feliratú tábla mellett halad el a katonai jármű. Gyári munkássá fokoztak volna le? Mit csináltam rosszul... Leugrok a kocsiról és végignézem alaposan a mellettünk elhaladó hölgyeket. Erre kapok egy atyai fülest a tábornoktól, aki rugdal is befelé a főépületbe. Arról ami ott elhangzott és ami azután történt... sajnos nem beszélhetek.

Kém - 1959

Aki azt hiszi, hogy London ősszel rossz hely, nem téved sokat. A cigarettámba szívva nyitok fel egy aktát. Előttem a hírszerzés főnöke és a miniszter ülnek, várakozó tekintettel. Gyorsan becsukom és élesen tekintek rájuk.
- Miért én? Miért éppen a szovjetekhez épüljek be? - a tekintetem alatt mind a kettő megrezzen kissé.
- Ne vegye rossz néven, Gareth... De maga egy kaméleon. Több nyelvet beszél, mint ami nekünk kettőnknek itt hirtelen eszébe jutna felsorolásra. Magas, szikár, a külseje alapján bárki elhiheti magáról, hogy egy most szabadult katona aki haza akar térni. Meg lássuk be... Úgy néz ki, mint aki Bletchley óta egy percet sem öregedett.
- Mikor indulok? - tárom szét a karjaim megadóan. Igazuk van... Túl sokáig maradtam egy helyen. Moszkvában az lesz a dolgom, hogy beépüljek a KGB-hez és szivárogtassak haza. Amint olyan a helyzet... Eljátszom a halálomat megint. Ahogy mindig szoktam.


2014, New Orleans

Kinyitom az antikvárium ajtaját és megfordítom a zárva táblát és lekabátolok. Első napom itt. A nyolcvanas évek elején tűntem el Szakhalin szigetén. Nyomtalanul, akárcsak egy árnyék. A hidegháború maradék részét Dél-Koreában töltöttem egészen két hónappal ezelőttig. Boldog voltam mérnökként, de ki akartam próbálni valami újat. Valami olyat, aminek köze lehet ahhoz, hogy letelepedem végre. Akár családot is alapíthatok. Persze... ott vannak a rémálmaim, amikben a múltam borzalmai élnek. Túl sok mindent csináltam eddig.
Most... Boltos leszek, begyűjtök remek könyveket, relikviákat, egyéb régi tárgyakat és elmesélem a történeteiket azoknak, akiket érdekel. Nem vagyonosodni vágyom ettől... Hanem végre azzá lenni, aminek szánt a sors, ami sosem voltam igazán. Warlock. New Orleansban.