Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 22, 2016 6:31 pm
Ugrás egy másik oldalra
Na tessék, már megint itt vagyunk. Nem tudom, mi történt. Mintha mióta Gwen felbukkant, valahogy el lettünk volna átkozva, sokkal több volt köztünk a nézeteltérés, mint eddig. Vagy csak egyszerűen érzékenyen érintettek minket a történtek, és még ha nem is vallottuk be, tudat alatt önkéntelen is így reagáltunk a néhány nappal ezelőtti találkozóra.
- De hát... - kezdek bele, de nem jutok többre. Szinte szóhoz sem tudok jutni, mert keményen és ellentmondást nem tűrően ledorongol, aztán kivonul a vízből, és noha jelenleg nem látom a pillantását, tudom, hogy ha most szembe fordulna velem, hát roppant csúnyán nézne rám.
Csak bambán nézek utána, ahogy elvonul, és én is kikecmergek a vízből. Tessék, már megint vita. Pedig csak annyit szerettem volna neki mondani, hogy egyszerűen csak úgy érzem, valahányszor szóba kerül a bizalom, mintha megingott volna a belém vetett bizalma. Mintha attól félne, hogy ha Gwennel megtettem, akkor megteszem vele is. Pedig a fenébe is, hihetetlenül szeretem ezt a lányt. Sosem bántanám akarattal... Gwent sem azért bántottam, mert ahhoz volt kedvem.
Leülök a nyugágyra, és nézem a hullámzó vizet. Adok némi időt Les-nek és magamnak is. Nekem a higgadásra, és hogy összeszedjem a gondolataimat, neki a készülődésre. Nem vesztünk ugyan össze olyan csúnyán, mint két napja, de a jókedvem most elég gyorsan elillant. Egyszerűen vidám és jókedvű, önfeledt akartam lenni, mégis úgy éreztem, Gwen bosszúja még Mexikóban is utánunk nyúl.

(hotel)
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Jan. 22, 2016 12:41 pm
Ugrás egy másik oldalra

Chriest & Leslie

Veszek egy mély levegőt, egyáltalán nem úgy sül el, amit mondok, mint ahogy terveztem, hogy el fog. Nem a múlt felhánytorgatása volt a célom, ő mégis annak vette, hogy ismét az orra alá dörgölöm az életében elkövetett hibát.
-Nem, nem jó így.-ellenkezem értetlenül, olyan komolysággal nézve rá, hogy kicsit még el is távolodom.-Teszek rá magasról, hogy mi történt pár napja, mostanáig eszembe sem jutott róla semmi. Csak azt próbáltam felvázolni, amit kérdeztél. hogy mik az elvárásaim. Tetszik vagy sem, nem olyanokat hoztam fel, mint megvásárolni egy méregdrága ékszert vagy elköltözni vagy folyamatosan nyaralni menni.-magyarázom kicsit hevesebben a kelleténél, de különösképp nem érdekeltek a vonásaim, ahogy megkeményednek, eltüntetve az iménti mosolygásom.-De ha minden mondatomba azt látod, hogy a múltat emlegetem, a jövőről vitatkozni elég nehéz lesz. Nem hánytorgatom fel a múltat, vagyis azzal, amit mondtam egyáltalán nem ez volt a célom. Csak szerintem jó lenne, ha így működnének a dolgok, ennyi.-zárom végül le. Semmi kedvem nem volt veszekedni, ahhoz meg még kevesebb kedvem volt, hogy épp e miatt veszekedjünk. Már nem érdekelt az, ami pár napja történt. Elég hosszú volt az út, hogy két nap alatt elfelejtsem, honnan indultunk, erre tessék, ide jutottunk. Megint.
Nagyot fújok és fejem a vízbe döntöm, hogy a hűvös ismét teljes testem körülegye.
-Én azt hiszem visszamegyek a hotelbe, kicsit körbenézek, és azt hiszem elkezdem összeszedni magam estére.-válaszolok kérdésére. Nem akartam eltűnni a közeléből, de azt hiszem némi levegőzés jelenleg mind a kettőnknek jót tett volna.-Nem haragszom rád amiatt, ami történt. De kérve kérlek, hogy próbáld meg elfelejteni, ahogy én is teszem és ne láss olyasmit a dolgok mögé, ami nincs.-simítok végül végig arcán, gyors csókot nyomva ajkára, aztán elkezdek a part felé tempózni.


*mexikói hotel*


A hozzászólást Leslie Elizabeth Shay összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 22, 2016 8:38 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 21, 2016 5:31 pm
Ugrás egy másik oldalra
A fél vesémre ugyan nem tart igényt, de a következő mondatai kissé elkedvetlenítenek. Mintha valami láthatatlan billogot ütöttem volna magamra azzal a nem túl szívderítő találkozással, mi Gwen és köztünk zajlott a tegnapi nap folyamán.
- Most már mindig ez lesz? - dünnyögöm a vizet taposva. - Félre ne érts, tudom én, hogy jókorát hibáztam. De tényleg nem hiszed el, hogy nem szántszándékkal és készakarva bántottam meg Gwent? Tényleg úgy hittem, ő dobott ki engem, hát innentől szabad az utam. Elhiheted, ha tudtam volna, hogy nem ez a helyzet, másképp zártam volna le a dolgot. Szóval ha emiatt aggódsz, akkor nyugodj meg. Nem fogom veled megtenni azt, amit vele. Így jó? - kérdezem, de az eddigi jókedvem kissé lelohadt. Oké, hibáztam, de azért ezt nem kell mindig az orrom alá dörgölni. Akarva-akaratlanul sem.
- Én úgy hittem, a bizalom már megvan, szóval eleve nincs miről beszélni - simítom aztán hátra vizes hajamat, és a napágyak felé pislogok.
- Akarsz még ázni, vagy kimenjünk? Mert ami azt illeti, kissé fázom, és jólesne aszalódni a napon. Ha akarsz, maradj, de nekem szükségem van némi A-vitaminra.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Jan. 20, 2016 7:16 pm
Ugrás egy másik oldalra

Chriest & Leslie

Úgy viselkedett, mint egy gyerek, aki most először boldog igazán, de ez tetszett. Ahogy vigyorgott folyamatosan, és fürkészte minden vonásom, akaratlan elmosolyodtam, és adtam át magam én is hasonló érzéseknek.
Közelebb úszom hozzá és magamhoz húzom, majd elmerülök vele a víz alatt, és átadom magam a földöntúli érzésnek, mintha kilépnék a testemből, és nem is a valóságban lennék, inkább egy olyan helyen lebegnék, ahová más nem léphet be. Mikor elfogy a levegő, elhúzódik tőlem és a felszínre siklik, ahová én is követem, és hátrasöpörve nedves hajam, elvigyorodom azon, amit mond.
-Túlélted, nem? És ne merd azt mondani, hogy nem élvezted, különben előbb jöttél volna fel levegőért.-nézek rá kissé morcosan, mert bár én is a légszomjammal kezdtem el küzdeni, igazán élveztem a közelségét, a csókját és a helyzetet, amibe magunkat sodortam.
Nem értem, miért néz rám így, és talán kicsit bele is pirulok, így teszek egy fordulót a tengelyem körül, majd rá mosolygok. Aztán nevetésben török ki, és megrázom a fejem.
-Örülök, hogy a veséd is nekem adnád, de jelenleg még a sajátom is jól működik. És mindent megadtál, még többet is, mint amit megérdemlek, vagy valaha gondoltam, hogy kapni fogok.-biztosítom arról, hogy semmit sem kérnék tőle, majd mégis eszembe ötlik valami.-Azt hiszem az egyetlen elvárásom feléd, ami magamhoz is, az az, hogy szándékosan és szándék nélkül se ártsunk a másiknak. Ha vége, amire gondolni sem szeretnék, akkor az legyen tiszta, fair játék. Ahogy minden másban is építkezzünk az őszinteségre. Elég szörnyű az élet anélkül is, hogy a másikat becsapjuk.-nézek rá komoly tekintettel, mondandóm végén egy apró mosolyt engedek meg csak csupán.-És, ha ez megvan, legalábbis részemről a bizalom teljes, akkor azt hiszem nincs is miről beszélnünk.-vonok végül vállat egyszerűen. Nem szeretnék túlgondolni dolgokat, ellenben este meg fogom lepni és remélem tetszeni is fog neki a látvány.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jan. 20, 2016 4:33 pm
Ugrás egy másik oldalra
Tudtam, hogy így reagál majd az apró harapásomra. Felsikkant, aztán úgy rándul össze, mintha áramot vezettem volna bele, és máris újra megfordul, hogy újra ne ragadtassam magam ilyen aljas támadásra. Aztán mire észbe kapnék, máris lehúz a víz alá, és így még soha nem csókoltam meg senkit, de tetszik a dolog... egészen addig, míg nem érzem azt, hogy kopoltyú híján tüdővel kell lélegeznem, azzal viszont már nagyon...
Felbukkanunk a víz alól, lihegek egy keveset, aztán pár lélegzetvétel után már stabilan érzem magam.
- Még egy ilyen, és lehet, hogy hullámat fogod hazavinni. Nem szándékozom még elhalálozni, főképp nem fulladásban - teszem hozzá, aztán kíváncsian fürkészem. Az előbb, amikor a vacsoráról esett szó, valami tagadhatatlanul megcsillant a tekintetében. Fogalmam nem volt róla, hogy miért, de nem akartam kíváncsiskodni. Alighanem majd megtudom. Talán meg akar lepni valamivel... persze lehet, hogy tévedek. Néhány óra múlva meglátjuk.
- Ami az elvárásaidat illeti - jut eszembe a csók előtti pillanat - van olyan, amit nem teljesítettem? Nem vagyok gondolatolvasó, de szeretnélek boldognak látni. Ha vágysz valamire, mondd hát el. Ha rajtam múlik, úgyis tudod, hogy megadom neked. A fenébe, még a fél vesém is a tiéd lehet, ha azt kéred - nevetek.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Jan. 19, 2016 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra

Chriest & Leslie

-Nevezheted így is, hogy elcsavartam a fejed és most kihasználtam.-vigyorgok elégedetten, lábammal kalimpálva, hogy ne süllyedjünk el, aztán elégedetten bólintok.-Nekem megfelel.-helyeselek az ajánlatára, végül is nem kisestélyit hoztam, de bőven jobban fel fogok öltözni, mint a szakadt farmerom és a bakancsom, de ezen szerintem ő épp úgy meg fog lepődni, mint én. Magam sem tudom, mikor tettem ki magamért úgy igazán. Nem volt kinek, vagy nem akarta túl feltűnő lenni.
Felfekszem a víz tetejére, és élvezem, ahogy a napsütés melegít, míg hátam a valamivel hidegebb vízben ázik.
-Kissé akaratos lettem melletted, de egyre magasabbra teszed a lécet, ami neked nem biztos, hogy jó lesz. Még a végén elvárásaim lesznek.-motyogom lehunyt szemekkel. Nem vártam el, hogy mindig ilyen távoli helyre jöjjünk, de már azzal is megelégedtem volna kicsit többször, ha elmegyünk szórakozni, sétálni, valahová, ahol ketten vagyunk, mégis körülvesz minket a világ és más emberek. És mikor ismét megszólal nagyot sóhajtok. És igen... olyan helyen, ahol nem ismernek, és nincsenek drámák.
-Igen, ez így tetszik nekem is. Megismétel...-akad bennem a szó, mikor valami a fenekembe harap, vagyis valaki, és ez a valaki ő volt nyilvánvalóan. Elnevetem magam és azonnal tornászom magam vissza a tempózó helyzetbe.-Reméltem, hogy nem akarod. Aztán majd mikor ősz szakállad lesz, nehogy azt mond, hogy itt rontottad el végérvényesen, mert az asszonyt túlzottan elkényeztetted.-kacsintok rá játékosan vigyorogva, majd lebukok a víz alá, magammal rántva őt, és úgy csókolom meg, hogy körülöleljen minket a tenger, és fülünkben a morajlása doboljon, a hullámok hangja. Fura mód teljesen kikapcsoltam, talán jobban, mint bármikor eddigi életemben.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jan. 19, 2016 6:24 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Csak a sportszerűtlenségeddel győztél - mondom, mikor a nyakamba kapaszkodik, így tapossuk együtt a vizet. - És csak hogy nehogy később meggondold magad, behajtom rajtad ezt az ígéretet. Megkeresem a város legjobb éttermét. Ahová nem kell öltöny és nyakkendő - teszem hozzá, és nézem, ahogy feldobja magát a víz színére, és lebeg, mint egy gumimatrac, miközben a kéklő, napfényes eget bámulja.
- Majd csinálok több ilyen napot - ígérem meg neki, és képtelen vagyok levenni róla a tekintetem. Hihetetlen, szinte még sosem látott béke és harmónia uralkodik a vonásain, és árad egész lényéből. Imádom olyankor is, ha morcos, vagy dühös, még akkor is, ha szikrák pattognak ki a tekintetéből, de most, amikor ilyennek látom, még inkább imádom.
- Tudod, mi a legszebb ebben az egészben? - tempózom hozzá közelebb, és megcsókolom a víz borította bőrt a combján. - Hogy önmagunk lehetünk. Nem számít, kik vagyunk, mi áll mögöttünk, vagy előttünk. Nem számítanak a boszorkányok, a farkasok, a new orleans-i háború, semmi a világon. Csak te és én, meg a szerelem - nevetek fel, és lefröcskölöm, aztán lebukom a víz alá, és a fenekébe csípek. Egyszerűen nem, és nem férek a bőrömbe, olyan vagyok a boldogságtól, mint egy rossz gyerek.
- Este ki akarok ülni veled a szobánk teraszára. Nézni a csillagos eget, és beszívni a tenger illatát, ami elkeveredik az este nyíló virágokéval. Soha nem akarom elfelejteni ezeket a napokat majd életemben.
Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Jan. 19, 2016 5:43 pm
Ugrás egy másik oldalra

Chriest & Leslie

Vigyorogva rázom meg fejem megjegyzése hallatán, és húzom magamhoz egy csókra, szándékosan, kitervelt célom eléréséért, hogy kicsit kóstolgassam. Út közben egész jól viselkedtem, itt volt az ideje, hogy pótoljam a lemaradásom.
Majd mikor elszakadok tőle, elindulok loholva a tenger felé, a sós illat egyre intenzívebbé válik, ujjaim a száraz, forró homok helyett a hűvös, nedves homokba süppednek, majd talpam a víz csiklandozza meg, végül egy fejessel teljes testemmel megmártózom. Hallom, ahogy elindul utánam, de tovább tempózom, míg a bolyához nem érek, megkerülöm azt, és elindulok visszafelé, szándékosan felé úszva.
-Az élet igazságtalan. És amúgy is legyőzhettél volna, ha nagyon akartál volna.-vigyorgok rá, majd ahogy elé érek, nyakába kapaszkodva húzom magamhoz.-Cserébe a mai vacsora helyszínét Ön választhatja Mr. Főnyeremény.-ajánlom fel vigyorogva, fejem kicsit oldalra billentve, majd elengedem és ellököm magam, felfekszem a víz tetejére és úgy lebegek, világoskék égbolt felé emelve tekintetem.
-Azt hiszem önző leszek, de több ilyen napot szeretnék, mint ez, meg a Szenteste volt. Annyira más, megnyugtató, békés...-merengek az eget bámulva, míg a szín tiszta kék víz ritmusosan lebegtet. Sosem úsztam még tengerben, ez rám van írva, és nem is akarom véka alá rejteni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jan. 19, 2016 4:16 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Oh, te nagyszájú... - csóválom a fejem nevetgélve, ahogy elmondja, hogy alighanem hallá szeretne változni. - Ha lehet, ne légy azért sellő. Bizonyos részek hiánya roppant fájdalmasan érintene - teszem hozzá pimasz módon, és mikor hozzám hajol, úgy belefeledkezek a csókjába, hogy már csak akkor térek magamhoz, mikor ő régen a tengerben lábal, és épp akkor fordulok felé, mikor egy fejessel elmerül a hullámokban.
- Hé! - méltatlankodom. - Hol a fair play, te csaló? Na várj csak, mit kapsz, ha utolérlek! - iramodom meg én is, aztán amint lehet, máris fejjel bukom a habokba.
Szétnyitom a szemem a kristálytiszta víz alatt, és látom a tenger fenekén az apró rákokat, akik közeledtemre szinte lázas sietséggel lapátolják magukra a homokot. Apró halak cikáznak ide-oda a kékségben, és olyan gyönyörű ez az egész, hogy néhány pillanatra el is feledkezem a versenyről. Csak a fogyó oxigén emlékeztet rá, hogy fel kéne bukkannom, és arra is, hogy miért.
Ahogy lihegve kiemelem a fejem a víz alól, Les hajzuhataga már a bója környékén imbolyog. Ha erősítenék, könnyűszerrel nyerhetnék még így is, de hagyom, hogy elsőként kerülje meg. Egyrészt tartozom neki egy kiadós orgazmussal, másrészt imádom, amikor kényeztethetem. Azon azért erőteljesen igyekezem, hogy ne sokkal maradjak le mögötte. Éjjel-nappal hallgathatnám a cikizését, és annak újra egy kiadós fenekelés lenne a vége. Bár első alkalommal sem bánta a dolgot...

Vissza az elejére Go down


A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Jan. 19, 2016 3:09 pm
Ugrás egy másik oldalra

Chriest & Leslie

A forró meleg visszaverődik az aszfaltról, majd a homokba süllyedve lekapom lábamról a papucsot, és a törülközővel egyetemben kezembe fogom. Vigyorogva nézem a távolban hullámzó habokat, szívom be a víz sós illatát és élvezem, hogy bőröm közben mégis simogatják a nap sugarai.
A partszakasz nem zsúfolt, családok, napozó öregek és szerelmespárok egyaránt akadnak, egyesek a vízben, mások a parton, de tekintetem egyre  a vízen állapodik meg. Hívogat a végtelen kékség, és mikor Chriest-re nézek, ugyan ezt látom rajta is. Elnevetem magam, leteszem a napozóágyra a törölközőm, a földre a papucsom, majd megigazítom a fürdőruhám, és mikor körbepillant, érdeklődve vonom fel szemöldököm, míg végül meg nem értem, mire a nagy nézelődés.
-Akkor ugyan a te nagy örömödre én foglak téged kiszolgálni, mert ha oda bemegyek, én ugyan ki nem jövök. És te is mondtad, addig akarsz a tengerben úszni, míg ráncos nem leszel-világosítom fel ígéretéről, majd közelebb hajolok hozzá és megcsókolom.-A végcél a bója a tét áll.-szakadok el tőle vigyorogva és indulok futólépésben a tenger felé. A hideg víz kellemesen végigbizsergeti testem, ahogy lábamhoz ér, majd egy fejessel elmerülök egész testemmel a vízben és a bója felé tempózom. Nem, nem voltam sportszerű, de imádtam cukkolni és én vele ellentétben nem felejtettem el, amit akkor mondott, mikor elindultunk. A víz alatt nyitott szemmel nézek az elém táruló, egyre sötétedő tengerre, majd előbukok a vízből és úgy folytatom a tempózást.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 18, 2016 4:37 pm
Ugrás egy másik oldalra
(hotel)

Alig tíz perc sétába teli csupán, hogy elérjünk a partra, és végre nem csak lássuk az óceánt, hanem érezzük is a sós víz semmivel össze nem téveszthető illatát. A hullámok hangja nyugtató, sirályok rikoltoznak a levegőben, és hálát adok az égnek mikor azt veszem észre, hogy holott nem vagyunk egyedül a parton, még sincs zsúfoltság, vagy tömegnyomor.
Találunk üres napozóágyakat is egy jókora napernyő alatt, ahová lerakjuk a cuccainkat, aztán csak nézem a vizet, szinte hitetlenkedve, hogy itt vagyok, és Leslie szintúgy, Aztán egymásra nézünk, és felnevetünk, mert mással tényleg nem lehet kifejezni az elégedett boldogságot, amit most mindketten érzünk. Mintha nem csak itt ragyogna napfény, hanem az egész életünkre is sütne az aranyló sugár.
- Na szóval - csapom össze a tenyereimet, és miután gyorsan meggyőződök róla, hogy hallótávolságon belül nincs senki, Les felé fordulok. - Akkor azt mondom, ha már fogadás, legyen tétje. Mondjuk ha te győzöl, én szolgállak ki téged. És ha én győzök, akkor persze fordítva - vonogatom a szemöldökömet, nyilvánvalóvá téve mit is értek "kiszolgálás" címszó alatt. - Ott a bója, ami jelöli, meddig úszhatunk - mutatok előre kinyújtott karral - legyen az a végcél. Aki leghamarabb visszaér ide - bökök fejemmel hátrafelé, a napozóágyak irányába - az a győztes. Mit mondasz? Vállalod a kihívást, vagy gyáván meghátrálsz? - vigyorgok rá kajánul.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 18, 2016 4:29 pm
Ugrás egy másik oldalra
Tengerpart 2a4xulz
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Tengerpart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Tengerpart
» Hotel melletti tengerpart

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: A határokon túl :: Mexikó-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •