(hotel)

Szinte futólépésben ügetek végig az utcán. Szerencsére jó a szemem, mert idejövet, lassú sétálás közben akadt meg a szemem azon, amit Les-nek szántam. Persze, nem drága darab, és nem is nemesfém, hiszen aranyra nincs pénzem. De remélem, ha másért nem, legalább a gesztusért nem nézi majd le, és örülni fog neki.
A szerencse is mellém áll, mert az üzlet még nyitva áll. Naná, a turisták egész éjjel is elözönlik az utcákat, bolond lenne, aki bezárna, elesvén a jó üzlettől.
Állnak is előttem néhányan, bőszen válogatva, és alapból is türelmetlen típus vagyok, nem még most. Váltogatom a lábam ide-oda, reménykedve, hogy gyorsan eltűnnek a szemem elől, és valószínűleg a nem túl türelmes mormogásom is közrejátszik abban, hogy hamar választanak, és máris hűlt helyük. Én jövök, végre valahára.
Leakasztom az apró tárgyat a kampóról, és meghimbálom az eladó orra előtt.
- Ezt kérem - mondom, és tárcámért nyúlok. Ugyanakkor valami az eszembe villan, és a mozdulat megtorpan.
- Mondja, tudnak bele feliratot vésni? - érdeklődöm, és szemem felcsillan az igenlő válasz hallatán. Akkor pedig pláne, mikor azt mondják, akár meg is várhatom, mert nem tart soká.
Papírt nyomnak a kezembe, ceruzát, és néhány sort vetek a papírra.
- Ezt szeretném - adom át, aztán a szemben lévő kávézó felé nézek. - Ott leszek, és megvárom - bökök arrafelé, aztán leülök az egyik színes ernyős kis asztalhoz, és iszom egy kávét a várakozás ideje alatt. Nem is árt, mivel ma éjjelre tényleg nem sok alvást terveztem sem magamnak, sem Lesnek.

Tényleg nem kell soká várnom, alig fél óra alatt már kézben is tartom az elkészült művet. Apró dobozba tetetem, becsomagoltatom, és mivel nagyon tetszik amit készítettek, adok némi borravalót is. Aztán sarkon fordulok, és úgy sietek a szálloda felé, mintha ördögök kergetnének.

(hotel)