KOR » 1745-1750 között (kinézetre 40-45 év)
FAJ » vérfarkas
PLAY BY » Toby Stephens
STÁTUSZ » Szabad
FOGLALKOZÁS » -
VÁRJA » Scarlett & Matthias
KAPCSOLATUNK » James egy angol nemes volt, közel az uralkodói székhez, ám nem élte meg, hogy elfoglalja az őt megillető helyet egy ország élén...
Matthias: Vérszerinti fiad voltam, de csak egy fattyú, aki egy szolgálólánytól született. Nem kellett arról gondoskodnod, hogy anyámat elhallgattasd, a sors összejátszott veled, és a születésem után pár nappal, gyermekágyi lázban elhunyt. Sosem szenvedtem hiányt semmiben, de sosem vettél magadhoz, nem ismertettél el örökösödként, csak egy fattyú voltam a fejedben felépített birodalom hierarchiájában. Még egészen kisfiú voltam, mikor megismertem valódi arcodat, a szadista, beteges énedet, hiszen akkor tértél be először a kis hálóba, ahol nemesi porontyhoz méltatlan körülmények között éltem. Gusztustalan volt a kisfiúkhoz való viszonyod, de még fel sem fogtam, hogy mit teszel velem. Egész nap dajkák hada vett körül, vigyáztak rám, írni és olvasni tanultak, de te nem foglalkoztál ezzel. Téged nem ez a része érdekelt.
Hosszú ideig folytatódtak azok a bizonyos látogatások. Teljesen eltorzítottál, először csak apróbb állatok kínzásában leltem örömömet, majd kamasz éveim végén először öltem embert, váltva ki ezzel az átkomat. Neked sosem beszéltem róla, nem tudtam, hogy te is küzdesz ezzel. Bár miért is olyan meglepő? Nyilván több liter vér szennyezte már be a ruháidat, te kegyetlen mocsadék.
Egyetlen dolgot köszönhettem neked, az pedig Scarlett volt, aki a törvényes hitvesedtől született. Testvéremként szerettem, habár nem ugyanaz volt az anyánk. A legjobbat hozta ki belőlem... egészen addig, míg el nem üldözted. Csak pár évig tudtam elfojtani a kényszert, hogy megtegyem, amit már régen meg kellett volna... feldühödve kötöttem a nyakadra egy vászontakaróból sodort kötelet, és lógattalak ki vele a hálószobád ablakán, hogy embereid lássák, hová juthat még egy hozzád hasonló szarházi is.
Csak hogy.. most ismét szükségem van rád. És hajlandó vagyok bármeddig elmenni, hogy visszahozzalak az életbe.

Scarlett: Számomra te voltál a világom közepe az édesanyámmal együtt. A tenyereden hordoztál még akkor is, ha nem töltöttünk túlságosan sok időt együtt. Igazi hercegnő voltam és mindent megadtál nekem, amire csak szükségem volt. Habár eléggé keveset voltál ott a számomra, mert mindig inkább a saját ügyeiddel foglalkoztál, de valahogy mindig rám mosolyogtál, amikor volt egy kis időd. Sosem tudtam, hogy mekkora egy szörnyeteg vagy valójában. Az anyám a boldogságát egy másik férfi ágyában lelte meg és én is ennek a szerelemnek vagyok a gyermeke. Amikor megtudtad, hogy egyetlen egy olyan utódod sincs, akire büszke lehetnél kimutattad a fogad fehérjét. Az a dühroham, ami elöntött téged olyan szinten megrémisztett engem, hogy a könnyeim anélkül találtak utat maguknak a kegyetlen világba, hogy észrevehettem volna. A lábaim alig tartottak meg. De aztán anyám visszarántott a valóságba és elrohantam előled, de a kegyetlen bosszúd nem kerülhetett el engem, sem pedig az édesanyámat. Az egész életemet úgy kellett leélnem, hogy soha többé nem néztem vissza a régi életemre. Nem tudtam, hogy mit tettél az anyámmal, hogy hagytad, hogy rengeteg férfi bemocskolja, hogy kihasználják. Gyűlöllek és legszívesebben én magam ölnélek meg. Az irántad érzett gyűlöletem nem a legelső és legerősebb, amit az életemben éreztem már, de határozottan az egyetlen, ami képes volt egyfajta sötétséget ébreszteni a lelkemben. Egy biztos.. A részemről még csak ne is várj boldog fogadtatást. Ha meglátlak.. Esküszöm, hogy letépem a fejed a helyéről...