A névadás problémás. Sosem értettem, mi vezérli az anyákat, hogy az ő anyjuk nevét adják a születendő gyereknek. Nem tudják, hogy a név jelentőséggel bír? Sosem lesz két ugyanolyan gyerek egy családban, ez van. Hiába születtem hófehér bőrrel, nagy kékeszöld szemekkel és  hirtelenszőke pihékkel a fejemen, sosem voltam olyan kaliber, mint a nagyanyám. Nem is leszek. A hideg futkos tőle a hátamon, hogy anyám mindig hozzá akart hasonlítani, hisz akkor halt meg, mikor születtem.   Talán külsőre a tükörképe vagyok, a testem ugyan sovány, szálkás és vannak domborulataim, de amit rejtegetek, az köszönőviszonyban sincs vele. Jogosan teszed fel a kérdést, hogy honnan is tudhatnám?! De ne firtasd. Csak tudom.
Mindig is beszédes alkat voltam, tekinthetjük ezt női sajátosságnak, vagy szakmai ártalomnak is, ha úgy tetszik. Ez nem változott, csak manapság igyekszem megválogatni, hogy kiket méltatok néhány szónál többre. Így legtöbbször nem akkor veszem elő a valós énemet, hogyha a célközönségem megköveteli, hanem amikor érdemesnek ítélem rá őket. Ez pedig elég ritkán fordul elő, tekintve, hogy nem rühellek annál jobban semmi mást, mikor úgy tesznek, mintha ismernének. Talán csak azt, mikor valaki tényleg kiismer. Ennek ellenére mágnesként vonzom az embereket, talán a kisugárzásom teszi, bár az sem kizárt, hogy a hírnevem miatt keresnék a társaságomat. És most te is azt hiszed, hogy ismersz, de nem tudsz te még semmit.

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide

Ha eddig azt gondoltad, hogy szar alak vagyok, akkor fordulj vissza és olvass a sorok között, édesem. Most már úgy hiszed, ismersz engem?
Kedves, hogy egy mosolyból mennyi mindent le lehet szűrni, vagy egy biccentésből, egyetlen pillantásból. Nem is kellenek hozzá a szavak. Másoknak meg addig kellene magyaráznom, míg a fülükön nem jön ki, hogy a szó szoros értelmében viszolygok, ha csak belegondolok, hányféleképp mehetett volna tönkre az életem. Na nem mintha nem lettek volna elhibázott lépéseim. De hogy te ezek alapján ítélj el.. Nem vagy te egy kicsit képmutató?

De ha már itt vagy, tedd le a segged és figyelj rám. Épp ideje megtudnod, hogy melyik szemétdombon nem kellene kapirgálnod.
Az én bárom, az én szabályaim. Tudod, nem jött csak úgy minden a semmiből, egészen sokba fájt az nekem, hogy most itt tartok. Csak épp nem gondolnál arra, hogy mit műveltem a sikeremért.
Ne nézz így, ne legyél seggfej, hát nem azt mondtam, hogy helyből hülyeségek pörögnek az agyadban? Nem lettem kurva, oké? Annál azért több eszem van, minthogy engedjem átmenni magamon fél New Yorkot. De azért szívmelengető, hogy rögtön erre asszociálsz. Kezd egyre inkább tenyérbemászó képed lenni, de ne aggódj, tudom türtőztetni magam, legalábbis addig, míg fel nem nyílik a szemed. Ha utána is így nézel rám lehet, hogy kikapom a pillogódat, és felragasztom a falra, hogy ott pislogj.
Csak hogy tisztázzuk, itt most én beszélek, te pedig csendben vagy. Nem szeretek morogni, de ha félbeszakítanak, rosszabb vagyok, mint az anyám. Pedig ő aztán nagyon rossz.
Szóval ott tartottam, hogy ne nézz rám úgy, mintha valami olcsó kis lotyó lennék, nem a testemet árultam. Bár ha úgy vesszük, van némi hasonlóság a kettő között. Miután olyan nagy megtiszteltetés ért, hogy huszonnégy évesen félig vérszívóvá változtam, egyenes út vezetett ahhoz, hogy ebből hasznot is húzzak. Az egyébként is polgárpukkasztó életvitelemet tovább léptettem egy fokkal. Törzsvásárlóim lettek, tudod mit jelent az? Minden este jött valaki, aki azért fizetett, hogy a véremet ihassa. Egy kicsit beteg, egy kicsit perverz, de több jattot ad, mintha a pultban ácsorognék egész nap. A ritkaságom és különlegességem elég csábító volt a férfiak számára, de olykor nők is megkerestek. A pénz meg pénz, főleg ha nem akarsz a húszas éveid végéig mamahotelban lakni.
A képlet tehát egyszerű, megszedtem magam és leléptem. Talán akad valaki, aki azóta is keres, de az a világ a múltam. A jelen pedig az, amit most látsz. Na nem képzeled, hogy még mindig azt folytatom, amit akkor elkezdtem? Ez a hely tiszta, nem ragad hozzá vér, ha csak nem az enyémet vesszük, de ki vagy te itt, hogy ezért számon kérj? A te életed véges, ellentétben az enyémmel, ami még csak most kezdődött el igazán. Mindig is arra vágytam, hogy legyen valami, ami csak az enyém. Ugyan most felelősséggel is tartozom érte, de hát ennyi baj legyen, sikerült véghezvinnem, amit elterveztem. Ez az egyetlen kötöttség az életemben, és ha nem lenne totálisan abszurd, azt mondanám, hogy szerelmes vagyok ebbe a helybe. Ennél hűségesebbet úgysem találok soha...
Ühm. Na jó, tudod mit? Inkább felejtsd el. Felejts el mindent, amit ma hajnalban elmondtam. Próbálom magam rendszabályok közé szorítani, és ahogy látszik, elég szarul megy. Csak a belső szörnyem lázad fel a saját természete ellen, vagy ma este nem én nyertem az ivós versenyt. De még a legrendszeresebb ágymelegítőimet se avatom bele ilyen lelki szarságokba, miért épp veled tennék kivételt?
Most pedig igyál, fizess és tűnj innen. Zárnék.