A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Szemben levő irodaház


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
ripping wings
† Tartózkodási hely :
mf
† Hobbi & foglalkozás :
magic
† Humor :
spicy



Abigail Crowley ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 06, 2016 12:44 pm
Matthias && Abigail

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i am in trouble

Bólintok. - Nem. Nem vagyok. Soha többé nem leszek senki játékszere. - mondom halálosan komolyan majd mikor felszólít izgatottan sóhajtok. Elég csak egyszer mondania és máris játékosan csapom össze két tenyeremet és kezdem őket úgy dörzsölni, mint a béna gonoszok a béna filmekben de nem zavartatom magam. Tudom mit akarok. A legszégyenlősebbet keresem. A legtisztábbat. Azt amelyik én voltam és lehetnék ha nem adott volna el apám a barátainak csupán pár dollárért. Tizenegy voltam mikor elkezdődött. Nem Curtis volt az, hisz ő nem is tudott a létezésemről. A nevelő apám volt. Persze ő is szeretett a gyermeki combjaim közé nyúlni s más férfiak is kiélvezték a tiltott gyümölcsöt. Látnom kell, ahogy egy másik ártatlan virág is odavész. Látnom kell, hogy akit választok nem lesz olyan erős, hogy felemelkedjen a nyomorból, mint én tettem. Érezni akarok minden sikolyát, a vérét a testemen, hallani a könyörgését, látni ahogy megadja magát az elméje és elzárkózik a világ elől ahogy azt tizenegy évesen tettem. Ez a nő, nem gyermek. A húszas évei közepén járhat. Látszik rajta, hogy nem akar itt lenni. Tekintete újra és újra a kijáratra siklik majd vissza a barátnőjére aki elrángatta ide. Szolidan öltözött, némi smink, karóra, ékszerek, belebújós balerina cipő. Látom, mennyire el van veszve s nekem ő kell. Megmutatom Matthiasnak kit akarok majd ahogy mondja, eltűnök Nem avatkozom közbe. Ez már nem az én játékom, nem az én szabályaim. Csak néző vagyok csupán, nem több.
Az irodaházban még ég pár villany a fenti emeleteken. Nem sok de azért úgy tűnik néhányan még akadnak akik éjszakába nyúlóan túlóráznak. Ezen jót mosolygok. Persze könnyedén képes vagyok elérni, hogy semmit ne halljanak de mint mondtam, nem én vagyok a bábmester. A hátsó bejáratot választom amit senki nem ügyel. Nem túl bonyolult lejutni az alsó szintre. Két ajtó és pár emelet lefelé. Úgy tűnik a helyet raktárnak használják. Fotelek, asztalok, görgős székek. A rengeteg irodai kütyüről nem is beszélve. Helyes, helyes.
Nem kell sokat várnom, hogy Matthias is megérkezzen. A férfi aki épp olyan mint én és látni akarom, miképp dolgozik. A csillanást a tekintetében amikor az első fájdalom jelei megmutatkoznak az áldozaton akit én tereltem erre a sorsra mert túl tiszta volt ahhoz, hogy ma éjszaka abban a bárban üljön. Ha elég erős akkor talán megkérem Matthiast, hogy könyörüljön meg rajta. Mikor mellém lép a nővel egy pillanatra megállítom. - Szabad? - kérdem a férfit oldalra döntött fejjel s ha bólint, megragadom a nő arcát. Nincs a mozdulatban erő. A félelme kell a tekintetéből. Fürdeni akarok teste reszketésében és ki akarom élvezni könyörgő szavait. Aztán eleresztem és helyet foglalok némán, hagyva, had kezdődjön el a műsor.

trouble by pink

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• megjegyzés • by lena

Vissza az elejére Go down
 

Szemben levő irodaház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Apocalyptic-