Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 18, 2016 6:59 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To: Aingeal
Látom, ahogy hitetlenkedve néz rám, mikor felajánlok egy helyet mellettem, méghozzá a mellkasomra bújva. Teljes mértékben meg tudom érteni a reakcióját. Oh bébi, ha téged megleptelek, mit mondjak akkor önmagamról? Pimasz kis boszorkány, szinte kiporszívózta belőlem azt a Chadet, aki első alkalommal voltam vele. Persze lehet, hogy a varázslat ezúttal nem belőle jön, hanem ő maga az. Elérte azt, amit eddig szinte senki: megnyerte teljes figyelmemet, és énem azon részét, amelyik hat láb mélyen volt eltemetve, és kövekkel leszorítva, hogy még véletlenül se éledjen fel.
Ahogy feltápászkodom mellőle tesz egy apró megjegyzést, miszerint az az alak, akit most lát, szöges ellentétben áll azzal, akit eddig ismert, és akit szíve szerint leginkább cafatokra tépett volna. Önmagamban igazat adok neki, ez persze nem jelenti azt, hogy gátlástalan, némileg szadista és ironikus önmagamból átváltoztam valamiféle lovagias, erkölcsös békaherceggé. Ha így hiszi, még mindig piszkosul tévedésben él.
- Mint mondtam, bizonyítottad, hogy közel egyenrangú ellenfél vagy, és ezeknek a száma az elmúlt néhány száz évben egyetlen egyre tehető - jegyzem meg, ez alatt az egy alatt nyilvánvalóan rá utalok. - Ez némileg üdítő változatosság életemben, még ha olykor szerfelett bosszantó is. Az újdonságokat pedig mindig is kedveltem. Igazi kihívás vagy számomra - mosolygom el magam. - A valamit valamiért sosem volt az én műfajom szívem. De ma éjjel roppant kielégítő volt amit tettél velem, és jár érte a jutalom. Vedd úgy, hogy a kedvesebbik énem ma a grátisz a számodra - teszem hozzá, és elindulok a nappali felé.
Ahogy eljut a tudatomig, hogy most látja először a hátam premier plánban, megriadva fordulok sarkon. Látom az arcát, de a pillantása némileg megfejthetetlen. Az enyémben viszont nem láthat mást, csak némi ijedtséget, és sebezhetőséget. Épp úgy, mint akkor, mikor ezeket a sebeket szereztem...
Hozzám lép, apró csókot nyom az ajkamra, aztán eltűnik a fürdő ajtaja mögött, mire felsóhajtok. Nos, alighanem megérezte a helyzet visszásságát, mert adott némi időt, hogy összeszedjem magam. Nem is túl régen, az étteremben a gyenge pontjaimat firtatta. Ezúttal meg is talált egyet belőlük.
Elsétálok a nappaliig, aztán az üveg pezsgővel a kezemben megállok a fürdő ajtaja előtt. Tudom, hogy tele lesz kérdésekkel, én viszont nem tudom, hogy mennyire vagyok készen a válaszadásra. Remélem, nem fogom megbánni, ha egyszer kivételesen őszinte leszek valakivel, és elmesélek valamit, amit még önmagam elől is igyekeztem mélyen elrejteni.
music:Madonna -Justify my love | note: - | words:


(fürdőszoba)
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Szer. Aug. 17, 2016 10:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Chad & Angel


Halk roppanások jelzik, miszerint magától is kiszabadította kezeit a bilincsből, majd óvatosan maga mellé fordít és kitörli az izzadságot szemeiből. A teljesség mámorában úszva felemelem rá pillantásom, halkan motyog fejét felém fordítva. Elégedett mosoly terül szét arcomon, ahogy saját  izzadtságunkban fekve pihegünk. Kinyújtott kezével vállamat cirógatja, rám mosolyog fáradtan, amiből tudom mennyire kikészítettem az elmúlt órák alatt. Már éppen beletörődnék, hogy vagy lassan szedhetem a sátorfámat vagy egy rövid pihenő után újra együtt töltjük az éjszakát és reggel mehetek haza. Halk kérdése hallatán rá nézek, mire látom felemelt kezét, szemeim kikerekednek, de egyetlen egy hang sem jön ki a torkomon. Nem akarom elhinni, tényleg arra kér, hogy menjek közelebb hozzá? Ahogy nógat tudatosul bennem, hogy tényleg komolyan gondolta és nem az alkohol beszélt belőle. Hang nélkül hozzásimulok, fejemet a mellkasára döntöm és hallgatom a heves szívverését. Ez az apró hang olyan számomra, mint a legszebb és dallamosabb melódia, most, hogy itt fekszem félig rajta a karajiban, tudom megtaláltam a helyem. Tökéletes páros vaguynk, a gyűlölet és valami vonzalom szülte a mi megfogalmazhatatlan kapcsolatunkat. Hiszen kik vagyunk egymásnak? Két ember, akiknek közös a múltjuk pár óra erejéig, ahogy a jelenük is összefűződött hála a véletleneknek. Mégis mi ez közöttünk? Próbálom rá jönni mit is jelent ő nekem, de képtelen vagyok gondolkodni, míg nyugtatóan a hátamat simogatja, homlokon csókol. Suttogva kérdez, de képtelen vagyok válaszulni, csak mosolygok magamban, mintha most nyertem volna meg a lottó főnyereményét és ha jobban bele gondolok, valami ilyesmi történt. Némán fekszünk egymás mellett, éppen csak pihegve, most nincs szükség szavakra, tetteink beszéltek nem is olyan rég. Arcomba mered, majd el nevet mézédes mosolyom láttán, mindketten tudjuk, hogy mennyire elégedett vagyok, hiszen megkaptam, amire mindig is vágytam. A kellemes hangulatunkat megszakítja borzongásom, mit a hűvös szellőnek köszönhetek. Kihúzza vállát a fejem alól, államat megfogva csókot hint ajkaimra, úgy, ahogy még soha előtte. Lágyan, kedvesen teszi, mégis szenvedélyes, ezt követően egy nyögés kíséretében felül. Mondandója közben finoman megpaskolja a combom, ezzel indulásra késztetve. Tetszik az ötlete, miszerint a kádban kellene ünnepelnünk egy üveg pezsgő társaságában.
- Tetszik az ötlet, de ez ennyire nem te vagy - suttogom kuncogva, miközben felülök, testem elé takrót helyezek.
Talpra áll, derekára tekerve egy lepedőt és megindul a nappali felé. Szemeim kikerekednek, tele felé irányuló kérdésekkel és egy kevés iszonyattal, de nem iránta vagy a háta miatt. Inkább az értetlenségtől, de éppen akkor fordult felém, szeméből rettegést olvastam ki. Tudom, hogy tudja láttam a hátát. Egyetlen szó nélkül felkelek, elé sietek és magamhoz rántva lágyan megcsókolom.
- Hozd azt az üveget, a fürdőben foglak várni. Ott majd megbeszélünk mindent - mosolygok, majs végig simítva a mellkasán elmegyek mellette.  
♫ Music: Begin again » Note:  :hug:  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 15, 2016 7:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To: Aingeal
Mint egy kivénhedt kutya, úgy kapkodok levegő után, ahogy elmerülök testében, és lassan mozogni kezd csípőmön. Nem, ezt az érzés nem lehet sem leírni, de megszokni sem... még évszázadok elteltével sem. Ez a tökéletes egybeolvadás, a száz százalékos összevegyülése két embernek. Hevesen mozogni kezd alattam, és én sem vagyok rest, magam is ringatni kezdem csípőmet, hogy minél mélyebbre jussak testébe, és ezáltal egyre közelebb a gyönyörhöz. Hallom, ahogy felsikolt, és lüktető, forró rohama közben körmeivel mellkasomba markol. Homlokát az enyémhez nyomja, felveszi csípőm vissza-, majd előrerugaszkodó ingamozgásának a ritmusát.
Minden egyes taszításra felnyögök. A pokolba, de jó vele lenni! Keze egyre lejjebb csúszik a verítéktől nedves hasamon, a nyitott ajkaink között kiáramló leheletünk összeér. Szaggatottan feltörő lélegzetemet magába szippantja, mintha az életet akarná kiszívni belőlem. Valamit motyog a számba, de nem értem. Tovább már nem tudom visszatartani magam. A következő bősz döfésre bekövetkezik nála a robbanás, a gyönyör kicsúcsosodik, majd tajtékzó hullámokban végigáramlik idegpályáin, körmét még kíméletlenebbül mélyeszti testembe, fogai nyomán vér serken az ajkamból. Homlokomat a nyakának támasztom, miközben a tobzódás megfékezhetetlen rángásai kötik gúzsba egész testemet, és én is követem őt a kéj felé vezető úton.
Alig néhány pillanat múlva kimerülten rám zuhan, mindkettőnk teste fénylik az izzadságtól, alig kapunk levegőt, de a kielégülés érzete mindenért kárpótol bennünket. Pontosan ott vagyok, ahol lennem kell.
Megszólalni még egyikünk sem képes, mikor felemeli a kezét, és elönt valami különös bizsergés, ahogy egy mozdulattal visszaadja erőmet. Egy-két halk roppanás,  kiszabadítom kezem, aztán óvatosan magam mellé fordítom Angelt, és kitörlöm az elmúlt percek izzadtságát a szememből.
- Te jó ég... - motyogom halkan, és felé fordítom fejem. Arca kisimult, elégedett, és valami furcsa öröm sugárzik róla. Nyilván ő is tökéletesen tisztában van vele, hogy bármit is tett, az olyan élvezetes volt, hogy a bosszú még csak meg sem fordul a fejemben.
Kinyújtom karomat, óvatosan megcirógatom a vállát, és rámosolygok fáradtan. Bőre még nyirkos, kék szeme szinte világít felém a félhomályban, én pedig kibökök egy olyan mondatot, amivel azt hiszem nem csak őt lepem meg, de saját magamat is lesokkolom.
- Nem akarsz közelebb jönni? - kérdezem halkan, és felemelem kezem. Megdöbbentő a tény, hogy arra vágyom, hogy odabújjon hozzám, és szeretném, ha vállamra hajtaná szextől bódult fejét.
- Gyere... - nógatom aztán, és mikor hozzám simul úgy érzem magam, mint mikor a jin és a jang tökéletesen kiegészítik egymást. Összeillek vele, tagadhatatlanul és megmásíthatatlanul. Kezem öntudatlanul simogatja háta selymes bőrét, és egy apró csókot nyomok a homlokára.
- Mondd meg, de őszintén, mit művelsz velem? - teszem fel a kérdést suttogva. Nem ismerek önmagamra, és ez a valaki, aki itt fekszik most magához ölelve őt, nem is én vagyok. Sosem viselkedtem még így senkivel... mert eddig senki mellett nem éreztem magam ennyire jól, mint vele.
Hagyom, hogy kissé megpihenjen, utána belenézek arcába, és felnevetek, ahogy meglátom elégedett arckifejezését. Mint a macska, aki épp megkapta a maga adag tejszínhabját... Aztán kissé megborzong, mert a szoba hűvösebb levegője megcsapja testét, lassan felszárítva róla a verejtéket.
Kihúzom vállam a feje alól, és állát megfogva megcsókolom lágyan, kedvesen, mégis szenvedéllyel telve, aztán egy nyögéssel felülök. Mintha minden porcikám el lenne zsibbadva, és két karom szinte ezer tűvel szurkálják, ahogy a vérkeringés egyre inkább megindul bennük.
- Nyomás a kádba, szívem - ütögetem meg finoman a combját. - Engedj forró vizet... azonnal jövök utánad én is, csak hozok egy üveg pezsgőt. Ezt a gátlástalan, perverz, vadóc és ellenállhatatlan nőt, akit most megismertem, muszáj lesz megünnepelnünk - állok aztán talpra, derekamra tekerem a takaróként szolgáló lepedőt és megindulok a nappali felé, mikor kitisztul végre a fejem - mint ahogy a beborult égen át besüt a napsugár - és rájövök, hogy most először lát engem félmeztelenül úgy, hogy hátat fordítok neki.
Megperdülök, de már látom, hogy elkéstem. Felül az ágyon, arca és egész tekintete tele kérdésekkel, és iszonyattal. Nem kell megkérdeznem, anélkül is tudom, hogy meglátta a hátamat borító  forradásos sebhelyeket.
music:Madonna -Justify my love | note: - | words:
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 15, 2016 6:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Chad & Angel


+18

Míg magammal törődök hallom, ahogy rángatni kezdi a bilincseket, amennyire csak tudja, szabadulni akar. Állatias hang tör fel torkából, csapdába esett, vergődő madárkánt kalimpál kezeivel, mintha egy fikarcnyi esélye is lenne a szabadulásra.
Végül megkegyelmezek neki és megadom azt, mira mindketten oly rég óta várunk. Halkan sóhajaink töltötték be a szoba néma csendjét, messziről szűrődött be az utca zaja, de minket ez nem érdekelt igazán. Egy sóhajjal együtt szakadt ki belőle a nevem, ahogy ritmusosan mozogtam rajta. Nem létezett más abban a helyzetben, csak mi ketten, ahogy elvesztünk egymásban, tesünk teljesen összfonódott, nem tudtam volna megmondani hol keződik az ő teste és hol fejeződik be az enyém. Összeforrtunk, akár két egymáshoz tökéletesen illő puzzle darab, ami tökéletessé teszi a kirakóst. Szemeinket majdnem egyszerre hunyjuk le, elvesztünk a teljesség mámorában, mintha még hallanám zihálását, amint hangokat próbál kiadni, jelezve mekkora élvezete tellik bennem. Érzem, ahogy csípője megemelkedik és ereszkedik alattam, ezzel tartva az iramot, tökéletes összehang van közöttünk, egyszerre mozgunk ösztönösen érezve mi a legjobb mindkettőnknek.
- Chaad... én... - zihálom elég magas frekvenciát megütve. Érzem, ahogy bizsergés fut végig fejem búbjától, egészen a lábujjaimig, jóleső érzés magával ragad, izmaim megfeszülnek, mire önkéntelen felsikkantok, majd elernyednek ezzel eljuttatva a mennyországba. A kínzásom ellenére még van benne szufla, egy pillanatra sem állunk meg, ugyan olyan energikusan folytatjuk. Sikolyaim egyre hangosabbá válnak már a fellegek felett járok 3 méterrel, mikor őt is eléri a beteljesülés. Izzadt testemmel rá borulok, levegő után kapkodva, egyik kezemet felemelem és végre megadom neki azt, amiért egész éjjel küzdött a fémmel.  
♫ Music: Begin again » Note: bocsi, nem lett a legjobb :hug:  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 14, 2016 8:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To: Aingeal
Naná, hogy nem is ő lenne az a pimasz, szemtelen és őrült kis lény, ha nem vágna hozzám gúnyos és lenéző szavakat, csupán azért, mert tudja, hogy jelen helyzetben büntetlenül megteheti. Ahogy kétségbe vonja rangomat és férfi mivoltomat a kezem önkéntelenül is mozdul, hogy megragadjam, és magam alá teperjem, csak akkor térek észre, mikor a fémpánt erősen a csuklómba váj.
- Hogy te mit kapsz tőlem, ha egyszer kiszabadulok innen... - morgom, félig bosszúsan, félig tréfásan. Tényleg, igazán, és tagadhatatlanul élvezem ezt a helyzetet, hogy ő dirigál, és az ő feje, akarata után megy minden. Akkor is élvezem, ha a vágy feszítő ténye lassan a tényleges, beteljesületlenség okozta fizikai fájdalomnak adja át a helyét.
Levegő után kapkodva hagyom, hogy hajamnál fogva tartsa meg a fejem, kényszerítve, hogy egyenesen a szemébe nézzek. A tekintete egyszerűen minden ízemben megbabonáz, szótlanul gyönyörködöm benne, szinte fuldoklom kékségében, és a legkisebb mértékben sincs ellenemre. Nem tudom, mit művel velem, képtelen vagyok nevén nevezni a dolgot, csak annyit tudok: jó érzés, és minél többet akarok kapni belőle.
Csak akkor hunyom le szememet, és szakítom meg a nonverbális kontaktust vele, mikor keze dolgozni kezd a férfiasságomon, és hálát adok az égnek, amiért pillanatnyilag hallgat rám, és elenged, még mielőtt a tenyerében érne el a vég.
Elenged, de nem könyörül... gonoszul, céltudatosan ingerel tovább, bár már nem fizikálisan. Ő maga is felmordul, mintha szintén eljutott volna a türelme határáig, aztán lehúzza rólam a bokszert, és már készülök arra az érzésre, mikor végre egyesülök vele, de a pillanat nem jön el. Ehelyett megteszi velem a legnagyobb szemétséget, ami jelen esetben szóba jöhet. Lassan fejti le magáról a bugyit, azt az amúgy is alig-falatnyi csipkecsodát, aztán kezével lassan végigsiklik a saját testén, amíg el nem ér gyönyöre középpontjához, hogy saját magának okozzon örömet, ezt látván pedig önuralmam utolsó cseppjét is elvesztem. Vadul rángatni kezdem a bilincseket, az sem érdekel, ha mélyen húsomba vág a fém. Szabadulni akarok, el akarom venni azt, amire már olyan régóta vágyom, amivel óráknak tűnő percek óta kínoz, gyötör, nem akarok mást, csak megtölteni testét, látni ahogy arcát eltorzítja a beteljesülés öröme. Öntudatlan, kontrollálhatatlan hang tör fel a torkomból, a csapdába esett, vergődő állat gyötrelmét tükrözöm, mígnem megszán, fölém ereszkedik, és csípője lassan, centiről centire fogad be magába.
Nyöszörögni kezdek ettől a csodás, szavakkal ki nem fejezhető érzéstől, és abban a pillanatban, ahogy most újra szemembe néz, hirtelen mintha a villám vágna mellkasom közepébe. Valami egyszerre édes és fájó érzés cikázik rajtam végig, lábujjamtól a fejem búbjáig, hogy a végén megállapodjon a szívemben, elárassza egész testemet, és azon kapom magam, hogy úgy érzem, mintha ebben a pillanatban nem csak testileg forrnék össze vele. Az érzés felülmúlhatatlan, mámoros, ugyanakkor rémisztő és ijesztő is.
- Angel - szakad ki belőlem neve egy sóhajtással együtt, ahogy csípője ritmikusan mozogni kezd rajtam. Érzem, amint rejtett nőiessége és belső izmai simogatják végig férfiasságomat, szememmel iszom a látványt, ahogy elmerülök és előbukkanok benne, és már-már a fulladás határán kapkodom a levegőt pont úgy, ahogy ő is.
- Ez.... ez fantasztikus - hunyom le a szemeimet, immár teljesen ködbe borult aggyal adva át magam a mámornak, és igyekszem, hogy valahogy lépést tartsak vele, mert a hosszan tartó előjátéknak "hála", azt hiszem, engem már nem választ el sok a beteljesüléstől.
music:Madonna -Justify my love | note: - | words:
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Vas. Aug. 14, 2016 6:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Chad & Angel


+18

Ahogy alul maradva is próbál férfi lenni, üdítő látványként hatott rám, hangos nevetésbe kezdtem, ahogy meghallottam makacs suttogását. Szemei megvillantak, majd morog tovább, akár egy tehtetlen kutya, akit a kötél nem enged tovább.
- Csak voltál édesem, most már te is egy vagy a több milliárd emberből. Semmivel se vagy több vagy különb, régen lehet, hogy te voltál Arundel grófja, de most csak egy férfi vagy, aki engedett a kísértő ördögnek - búgom gúnyosan a szavakat neki. Tudom mit kell tennem ahhoz, hogy meggondolja magát és könyörögjön nekem, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem fogja szószerint kimondani. Mégis már most én győztem a mi kis játékunkban, hiszen itt fekszik alattam, kiszolgáltatottan és édes gyötrelmektől telten, amit én okoztam neki minden egyes érintéssel.
Ahogy fejét kiemelem hajánál fogva rekedtes ahngon teszi fel kérdését, de nem tudok rá válaszolni, mert egyből folytatja. Kiskutya szemeket villant, miközben zihálva ejti ki a szavakat. Mindketten tudjuk, hogy tudom az igazságot. Ő az enyém, azóta, hogy újra találkoztunk, mindketten érezzük, hogy nem bírjuk ki egymás nélkül hosszútávon. Van benne valami, amivel magához vonzz minden akaratom ellenére, megpróbáltam eltaszítani magamtól, menekülni előle, de feleslegsnek bizonyult, hiszen rám talált. Megint csak tartozom neki, hiszen megmentette az életem, de a kiskutya szemekkel nem megy túl sokra, nem hat meg a pillantásával, most nem fogom hagyni magam. Újra csókokkal halmozom el, miközben kezem a nadrágja alatt tevékenykedik. Hallom, ahogy nyöszörög és arra kér, hogy ne kínozzam tovább, azaz ne ilyen formában. Alattam vongalik, teste rázkódik az örömtől, amit okozok neki, ajkamba harapok, majd nagyot sóhajtok.
- A francba is Chad... - mordulok fel, ezt követően elhúzódok tőle, kiveszem kezem boxeréből. Én is éppen annyira akartam mint ő, az ágy végébe csúsztam és egy pillanat alatt megszabadítottam az utolsó ruhadarabtól is. Mégsem adom meg neki azt, amit kért, lassan lehúzom a falatnyi csipkét magamról. Végig simítok fedetlen testemen, le egészen érzékeny pontomig, ahol masszírozni kezdtem. Ajkaim elnyíltak, halk sóhajok hagyják el tüdőmet, érzem, ahogy melegség jár át belül. Chad tekintetét keresem, hogy elveszhessek benne egy pillanatra, számat az övére helyezem, szenvedélyesen csókolom, míg hozzá dörgölőzök. Míg nyelvünk csatát vív a legváratlanabb pillanatban megadom magam neki és bele ülök merevségébe. Nyögés szakad fel belőlem, lovaglásba kezdek rajta csípőmet mozgatva. Gyors tempót diktálok, zihálva kapkodok levegő után ajkai között.
♫ Music: Begin again » Note:  :hug:  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 14, 2016 7:19 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To: Aingeal
Nos, ha úgy gondoltam, hogy ma éjjel átadom az irányítást ennek az ellenállhatatlan kis boszorkánynak, hogy megtapasztaljam, milyen érzés vajon a másik oldalon állni, akkor azt kell mondjam, kívánságaim teljesültek, méghozzá maradéktalanul. Az már csupán lábjegyzet volt a történtek vonalában, hogy amilyen kínokat okoz nekem, amellett apám bármely inkvizítora elbújhatna, persze kétlem, hogy a kínzókamrába fogott rabok a gyötrődés eme válfajától szenvedtek volna.
Lassan, szakadozottan engedem ki a levegőt, mikor rájövök, hogy nem arra használja kényszerű rabságomat, hogy itt helyben megöljön, vagy bosszút álljon rajtam a múltért. Hacsak a mostani manőverét nem nevezhetjük annak, bár ha igen, a revans igencsak édes módjáról beszélünk. És a legidegtépőbbről is, ami azt illeti.
Mert minden könyörgésem ellenére nem veszi le a maradék ruhaneműt se magáról, se rólam. Sőt, egyenesen élvezi, ahogy arcomba nézve a könyörgésemet akarja hallani, és ettől a pimaszságtól jelen helyzetben is feltámad bennem a méltatlankodás.
- Chad Brannagh vagyok, Arundel grófja - suttogom nyakas és makacs módon, villogó szemekkel nézve az övébe. - Inkább belefulladok a saját nyelvembe, de nem könyörgök senkinek! Még akkor sem, ha a kísértő ördög ilyen csábos külsővel érkezik - mormolom hozzá, de nagyon gyorsan, alig pár másodperc alatt eljutok oda, hogy csaknem megcáfolom saját szavaimat. Mert elmosolyodik, olyan démonian, mintha csak azt mondaná, lássuk ki bírja tovább, majd csókjaival lassan elindul lefelé a mellkasom mentén. Beleharap finoman a vállamba, majd folyamatosan siklik rajtam lefelé. Oldalamat cirógatja, én pedig meg voltam győződve róla, hogy ezúttal teljesíti titkos, eddig ki nem mondott vágyamat, és nem áll meg a bokszeromnál... Csak párás, ködös tekintettel biztatom a folytatásra, és csalódottan ejtem hátra a fejem, mikor nem teszi meg, amire elmondhatatlanul vágyakozom. Helyette körmét végighúzza néhányszor a mellkasomon és hasamon, és anélkül hogy odanéznék is tudom, hogy némely mozdulatánál kiserked a vérem.
Szisszenés nélkül hagyom, hogy tegye amit akar, csak rándulok egyet, mikor túl mélyre szalad körme a húsomban, de kárpótol egy újabb észveszejtő csókkal. Belefeledkezem a szája okozta édes élvezetbe, ahogy nyelve az enyémmel játszik, aztán felszisszenek, mert hajamba markol, és az eddigiektől eltérően meglehetősen kemény kézzel tartja meg a fejemet, kb úgy, ahogy én tettem vele az étteremben.
- Mit akarsz még tenni velem? - kérdezem, és hangom olyan rekedten szól, mintha valaki más beszélne a torkomból. - Hát nem látod, hogy így is a tiéd vagyok? Ne kínozz tovább... annyira vágyom rád - zihálom, bevetve a bánatos kiskutya tekintetét, bár van olyan gyanúm, hogy ettől nem fog rajtam megesni a szíve. Gyűlölöm ezt a helyzetet, hogy itt fekszem, minden ízemben kiszolgáltatva neki, és kénye-kedvére dönthet róla, mi legyen velem. Ugyanakkor imádom ezt a helyzetet, mert a vágy olyan forrását és mélységét ismerteti meg velem, amit eddig még sosem tapasztaltam. Egy szó, mint száz: ez a nő egy főnyeremény, és alighanem egy kötözni való barom voltam, ha mindeddig ezt nem vettem észre.
Ahogy némileg megkönyörül rajtam, és ledobja a melltartóját - olyan lassan, hogy ez is felér egy komplett kínszenvedéssel - mohó szemmel iszom a látványt. A feszítő lüktetés ágyékomból lassan feljebb csúszik egészen a hasamig, görcsbe szorítva egész testemet. Már nem vagyok képes szólni, csak tekintetemmel kérem, hogy adja meg végre a feloldozást, és ahogy megérzem ujjait a bokszeremben, ahogy merev férfiasságomra siklanak, felhördülök, és hátravetem fejem, az sem érdekel, hogy tarkóm jókorát koppan az ágytámla fáján.
Ha most egy átlag, bárhol felszedett nővel lennék, alighanem hagynám, hogy elvarázsoljon a felhők fölé, bár egy átlag nővel eleve nem jutnék el egy ilyen helyzetbe. Vele viszont nem akarok önző lenni, így hát kis idő elteltével felemelem a fejem, hogy belenézzek diadalittasan fénylő kék szemeibe.
- Állj le... - nyögöm nagy erőfeszítéssel. - Én így... én mindjárt... - zihálom aztán, mert már az is komoly erőpróba számomra, hogy vágytól elködösül agyam mélyéről értelmes szavakat rángassak elő. - Nem így akarom. Benned akarok... - vonaglok meg újra és újra az édes kíntól, amit keze mozgásával okoz nekem. Nem tudom, mi vár még rám ma éjjel, megadja-e végre amire mindketten vágyunk, de azt hiszem azt elkönyvelhetem, hogy én leszek az első ember, vagy épp első vámpír, aki nemes egyszerűséggel bele fog őrülni a vágyakozásba.
music:Madonna -Justify my love | note: - | words:
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 13, 2016 10:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Chad & Angel


Csókunk megszakításával figyelmeztetem, hogy ezt meg fogja bánni, de nem érdekli nagyon a fenyegetésem, szemei kajánul megcsillannak. Elnézően megrázom a fejem, mire loknijaim szemembe szöknek egy pillanatra, de ki simítom őket. Azzal az imádott mosollyal az arcán néz rám, amitől egy pillanatra megáll a szívverésem, ezt fokozza suttogásával.
- Te akartad - vigyorom még inkább kiszélesedik, hiszen már kész tervvel állok előtte, amit ő még csak nem is sejt. Hosszú éjszaka elé nézünk és reményeim szerint sosem fogja elfelejteni azt, ami teni fogok vele. A mennyekig emelem majd, miközben megmutatom neki milyen ha ki van szolgáltatva valaki másnak. Soha semmit se bánt meg, remélem ezt sem fogja teljesen. Nem kommentálom, hiszen már rég elkapadt a hangja és levegő után kapkod, miközben ingerlem. A fém érintésétől megborzong, fejét hátraveti és nagyokat sóhajt, hamar eljut arra a pontra, hogy hangos nyögések szakadnak fel torkából, éppen erre vártam és az ágyra döntöttem.
Erőmet szabadjára engedem, így szél támad fel a szobában, mielőtt lehunynám szemeimet arcáról egyértelműen leolvasom azt az érzést, amit eddig talán sosem érzett egész életében; félelem. Retteg, hogy mit fogok vele tenni, most, hogy kezemben van az irányítás és ő ki van bilincselve. Gyanakvása mosolyra késztet, hiszen bármit tehetnék vele, ha elég erőt szereznék magamnak a megfelelő varázslat segítségével ki is tudnám szárítani a testét. De az túl egyszerű lenne és nincs benne semmi élvezet, a varázs végeztével rá meredek, míg ő a legevőt kapkodja. Hallom ahogy suttog, majd nagyot nyel, de nem akarok válaszolni a kérdésére, csak diadalittasan végignézek rajta, ő is ugyanezt teszi. Látom, hogy kezdi zavarni a szituáció, hogy ő lett a szubmisszív fél, egészen eddig arra vártam, hogy próbálja elszakítani a bilincset. Apró mosolyra húzódnak ajakim, ahogy látom feszengését, olyan, mint egy szárnyatörött madár, ki próbál szállni, de csak verdesi maga körül a port. Hitetlenkedve rám mered, érzem rajta a felháborodást, éppen belekezdene fennhangon a kiselőadásába, mikor elnémítom egyetlen csókkal. Tudom mit kell tennem ahhoz, hogy elfeledtessem vele az előbbi kétkedést, minden adottságomat kihasználva, csípőmmel neki dörgölőzök. Egyből viszonozza csókomat, nyelve gyönyörű csatát vív az enyémmel, de elhúzódik tőlem. Csípőjét megemeli és nyöszörögni kezd, hogy szabadítsam meg a nadrágjától, mire ajkára helyezem a mutató ujjamat vigyorogva.
- Shhh, ne olyan gyorsan... előbb kérd szépen. Könyörögj és megteszem - suttogom neki, miközben nyakát csókolgatom testemet az övéhez préselve. Lefelé haladtam, a kulcscsontján megálltam és ajkaimmal megharaptam a vékony bőrt, majd mintha mi sem történt volna tovább mentem izmos mellkasán, miközben gyengéden simogattam az oldalát. Boxere előtt álltam meg, felnéztem arcára, vágytól elködösült tekintetével találkoztam. Csípőjén elhelyezkedve neki dörlgölőztem, miközben körmömmel csíkokat rajzoltam napbarnított bőrére, minden vonással egyre mélyebbre hatoltam. Egy-egy vágásom után kiserkent a vére, egy kis gondolkodást követően lenyaltam róla, ezzel megízlelve másodjára vérének különleges ízét. Mielőtt bármit is szólhatna ajkaimat az övére helyezem, az előzővel ellentétben, gyengéden, lágyan és elidőzve teszem. Alsó ajkát beszívom és finoman megharapom, míg ujjaimat felvezetem tarkóján előbb hajába túrok, majd megmarkolom azt, ezzel kiemelve fejét.
- Most már tudod, milyen kiszolgáltatottá válni, de ez még csak a kezdet Chad - suttogom a fülébe, majd elengedem. Egyetlen mozdulattal kikapcsolom a melltartóm csatját, de kínzóan lassan veszem le, mintha egy lassított felvételt szemlélne kockáról kockára. A padlóra ejtem a kezemben lévő anyagot, ami halkan puffan a parkettán. Fedetlen testem perzselőan forró bőréhez nyomom, egyik kezemet tarkóján pihentetem, míg másikkal végig simítok mellkasán, alsónadrágjába nyúlva ujjaim találkoznak kőkemény férfiasságával, amit egyből masszírozni kezdek.
♫ Music: Begin again » Note:  :hug:  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 12, 2016 7:32 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To: Aingeal
Élhettem mindig is úgy, ahogy akaratom és kedvem engedte. Döntöttem meg százszámra nőket, szép szóval és erőszakkal is, úgy viselkedtem, hogy megtiszteltetésnek vegyék egyetlen kedves szavamat is. Jött annyi lány, és asszony az életemben, hogy számolni sem tudnám őket, néha elszórakoztattak, néha untattak, néha nem is egyet cipeltem egyszerre az ágyamba, de mindig úgy éreztem, a pillanatnyi kielégülésen túl valami űr él bennem, amit nem lehet betölteni. És hirtelen most itt van ő, egy kísértő árny a múltamból, és egy ígéret a jelenből, egy démon, egy angyal, egy párduc, aki se szó se beszéd összekarmolt, belém mélyesztette minden körmét, és mérgezett tőrt döfött a szívembe, és mindezt úgy, hogy valami sosem tapasztalt gyönyört leljek ebben az egészben. Hogy ő miért olyan más? Nem tudom. Olyan gyönyörű. Nem lehet betelni a nézésével. Bármennyi nővel hozott is össze eddig a sors, sosem kellett azon gondolkodnom, vajon okosabb, erősebb, bátrabb-e nálam, mert nem voltak azok, és nem is érdekelt, milyenek. Ágymelegítőnek, vacsorának voltak jók, és ennyi. De benne valami más is él, ő az egyetlen ezidáig, aki képes elérni nálam, hogy beismerjem hibáimat, tévedéseimet, hogy a lelkembe lásson, és hogy képes legyek őt nagyjából egyenrangú félként kezelni. Azt mondják, egyszer mindenki életében eljön az első alkalom. Nos, nekem talán ilyen téren Angel az.
Talán ez is az oka annak, hogy nem akarom lerohanni. Ha a régi Chad-el, egy másik nő lenne egy szobában, már nemes egyszerűséggel azt eredményezné, hogy lerohanom, és vele mit sem törődve, én már félúton lennék a mennyországba. Most viszont képes vagyok őt magam elé helyezni, azt akarom, hogy elsőként ő élvezze ha együtt van velem, ez az érzés pedig úgy megdöbbent, mint az a pofon, amit nemrég kiosztott nekem. Nem tudom, mi az az egyszerre fájdalmas és gyönyörű érzés, de tetszik, még az is, hogy elgyengülök tőle. Akarom őt, minden lehetséges módon, és ennyi az egész.
Nehezen szakadok ki csókunkból, ebből az őrülten kínzó és édes játékból, és ahogy beígéri nekem, hogy meg fogom bánni az ajánlatomat, kajánul csillannak meg a szemeim.
- Csak rajta, bébi - suttogom, arcomon megjelenik az az apró mosoly, amiről már most tudom, hogy imádja, és leveszem vele a lábáról akármikor. - Eddig még soha, semmit nem bántam meg életemben. Talán el kellene kezdenem megtanulni azt az érzést is - teszem hozzá, és elakad nem csak a hangom, de a levegő is a tüdőmben, mikor fél kezével simogatni kezd a bokszeren keresztül.
Érzem, ahogy közben a bilincs fél kezemre csattan, a hideg fém hűvös érintése megborzongat egy pillanatra, de keze munkája elvonja a figyelmemet. Hátravetett fejjel, sóhajtozva élvezem amit tesz velem, és csakhamar eléri hogy előbb halk, aztán egyre hangosabb nyögések hagyják el a számat.
Alighanem csak erre várt, mert mire túlzottan belefeledkeznék az élvezetbe, tenyerét mellkasomra fekteti, és az ágyra dönt. Szinte felocsúdni sincs időm, máris átfűzi a bilincs láncát az ágytámla faragott rácsán, hogy aztán másik csuklómra is rákerüljön a fém béklyó. Itt fekszem előtte, feszülő kar- és hasizmokkal, a feszítő vágy felmeredő jelével, és ahogy csípőmre ül, két lábával megtámasztva magát két oldalamon, azt hiszem, gyorsan a tárgyra térünk.
Be kell ismernem, újfent tévedtem. Képes rá, hogy minden tettével újra és újra meglepjen, ezúttal ez viszont nem annyira kellemes. Mert mindössze egy diadalmas kis mosolyt vet rám, aztán lehunyja a szemét, és mormolni kezd valami általam sosem hallott nyelven. A szobában feltámad a szél, amit már láttam néhányszor, és a szívembe mintha jeges tőrt mártana, összeránt az, amit eddig életemben talán egyszer éreztem: a félelem.
- Mi az ördög ez az egész? - kérdezem gyanakvóan. Tessék, itt az eredménye annak, amit apám úgy hívott: ha valakit az esze helyett a f*rka vezet. Az ördögbe is, most tényleg kihasználja az alkalmat a bosszúra, amíg itt fekszem kiszolgáltatva neki? Nemzőm egy dologra tanított meg igazán: hogy soha, semmilyen körülmények közt ne bízzak senkiben. Jelen körülményeket látva apám nem forog, hanem egyenesen ipari ventilátorrá válik a sírjában ha látja, hogy önként és dalolva sétáltam bele a csapdába.
A szél elül, Angel kinyitja a szemét, én pedig nem csupán a vágytól kapkodom a levegőt. A kiszolgáltatottság az ágyban remek érzés, mindaddig, míg nem kísérik ilyesféle mellékkörülmények, amiket ő teremtett.
- Mit tettél velem? - suttogom nagyot nyelve. Végignézek bilincsbe fogott karjaimon, testemen, de nem látok változást. Ezek szerint békává még nem változtatott. Akkor mire volt ez jó?
Úgy döntök, talán mégis inkább szabadulnék. Nem könnyen ugyan, de a vámpírerőmmel képes vagyok eltörni a bilincset, aztán magam alá gyűrni őt, és megadni végre, amire mindketten várunk. Egész pontosan, képes lennék... de a béklyóm nem enged, bárhogy feszegetem. Mintha valami harmatos virágszál lennék, alighanem egy átlagember ereje is több jelenleg, mint az enyém.
- Elvetted az erőmet? - meredek rá hitetlenkedve, és felháborodva. - Mégis, mi a fenét kép.... - akad el a méltatlankodásom, amikor rám hajol, és megcsókol, mélyen és szenvedélyesen. Érzem, ahogy csípője izgalmamnak dörgölőzik, és ettől, meg ajka mozgásától úgy döntök, elnapolom a problémát későbbre. Most másnak van itt az ideje. Mindaddig, amíg nem impotenssé varázsol, nem sürgős megoldást találnom rá, hogy szépen kihasználta a vágytól elborult agyamat.
Viszonzom hát a csókját, nyelvem az övével játszik, majd elhúzom tőle az arcomat, és kissé megemelem csípőmet alatta.
- Vedd le... - nyögöm, utalva a még rajtam lévő utolsó ruhadarabra, és ami azt illeti, rajta is ott van még a fehérnemű. Teljes meztelenségében akarom látni, gyönyörködni szépségében, és beleolvadni a testébe. Ezt az embertelen, elmondhatatlan, már-már szinte fizikai fájdalommal járó vágyat nem éreztem még soha, senki iránt.
music:Madonna -Justify my love | note: - | words:
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 11, 2016 8:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Chad & Angel


Hallom lépteit, ahogy pincsi módjára követ, szemeit rajtam legelteti, felé fordulok. Az ágy előtt állunk meg, fél kézzel fogja át derekam, annál fogva húz magához, melleim fedetlen testének préselődnek. Érzi heves pulzusom, a mellkasában lüktető szerv erősen ver, bőre perzseli az enyémet. Édesen súgja fülembe a világ legszebb bókját, amitől pír borítja el arcom, szemeibe meredek egyetlen szó nélkül, miközben szabad kezével hajamba túr. Lehunyom szemhéjam, egyetlen másodpercre elakad a lélegzetem is, vissza kell fognom magam, hogy ne vágjam egyből az ágyra. Alsó ajkamba harapok, hogy elfojtsam a feltörni készülő nyögést, felnézek gyönyörű szemeibe, nem tart sokáig, hiszen lehunyja őket, érzem, ahogy testén végigfut az a vibrálás, amit én is érzek. Hozzám hajol, keresés nélkül megtalálja számat, lágyan és finoman csókol, mintha félne attól, hogy összetörök. Ajkamba harapva sóhajtok, míg ő halkan felnyög, ez rosszabb, mint bármelyik kínzás. Elválik tőlem, két keze közé fogja, ezzel beterítve az arcom, miközben a szemeimbe néz.
- Soha nem akartam ennyire senkit - suttogtam válaszul, miközben kezeire csúsztattam a sajátomat. Egy pillanatra úgy éreztem, mintha csak álmodnék, minden gyermekded álmom valóra vált volna. Mintha megtaláltam volna a helyem a világban, semmi sem számított akkor, ott, megállt az idő, kiléptünk a kusza világból, csak ketten voltunk, ahogy arcomat fogta és szemeimbe nézett. íegy nyálas, csöpögős romantikus filmben éreztem magam, mikor a hősnő végre leküzdi az akadályokat és találkozik a férfivel, aki megérti, mellette van és számára a világ nyolcadik csodája. Azt hiszem végre megtaláltam a helyem a világban és ott vagyok, ahol lennem kell... Ez az egész elégedettséggel és büszkeséggel töltött el, minek hála mosolyra húzódott a szám, ő is elvigyorogta magát egy elnéző fejcsóválással. Óvatosan megszabadít a felsőmtől, ahogy a nadrágomtólis egy szál fehérneműben állok előtte, egy lépést hátrál és issza a látványt. Hatalmas vigyorra húzódik az ajkam, csípőre teszem a kezem és oldalra billentem a csípőm, melleimet kitoltom, ahogy egy fotózáson elvárják tőlem. Hamar megszabadul felesleges ruháitól, egy szál boxerban áll előttem, mire végigfuttatom szemeimet fedetlen testén, megnyalom a szám sarkát, majd megállapodok kemény férfiasságán. Visszalépdel, lassan, ahogy a vadállat a prédját cserkészi be, minden porcikámmal közelebb akartam kerülni hozzá, de csak álltam és vártam, mikor ér hozzám.  Száját végigfuttatja nyakamon, kulcscsontomon és megáll, mielőtt elérné melleimet, halk, kéjes sóhaj szakad fel a tüdőmből. Hallom, ahogy megnyikordul az éjjeliszekrény fiók, felegyenesedik és az arcom előtt lóbál egy fém bilincset, mosolyagva súgdos, majd fél kezemet megfogja és a férfiasságára helyezi. Bízik bennem és bizonyítani akar.
- Chad, ezt nagyon megfogod bánni - mormolom nyakába, miközben apró csókokkal hintem be. Szabad kezemmel elveszem tőle a játékszert és csuklójára pattintom, míg másikkal masszírozni kezdem odalent. Várok míg hangosabb nyögések hagyják el száját, mikor eléggé felhevült elhúzódok tőle és az ágyra lököm. Fölé magasodok, bilincsbe vert kezét az ágykerethez húzom, a láncot átfűzöm rajta. Másik kezét is felemelem, majd lebilincselem, egy pillanatra végigfuttatom tekintetem rajta. El kell ismernem, tetszik a látvány, ahogy megfeszülnek izmai a karján, kiszolgáltatott állapotban fekszik alattam. Buja vágytól csillognak szemeim, de mielőtt egyetlen ujjal is hozzá érnék lehunyom pilláimat. A szél felerősödik a szobában, miközben számára idegen nyelven kezdek el mormolni valamit. A varázslat végeztével hajam újra a hátamra omlik, minden olyan mint volt, kivéve őt. Külsőre ugyanolyan, de a vámpírképességeit kicsit módosítottam, már nem rendelkezik olyan nagy erővel, legalábbis míg a bilincs fogvatartja kezeit.
- Most már az enyém vagy - suttogom ajkai közé, majd szenvedélyesn megcsókolom.
♫ Music: Begin again » Note:  :hug:  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 10, 2016 7:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To: Aingeal
Most már elmondhatom, hogy nem képzelgés vagy feltételezés, hogy valami csakugyan megváltozott köztünk. Az előbb, alig egy perce ismét összemértünk az erőnket és akaratunkat, és ez volt az első pillanat, amikor ráébredtem, hogy nem olyan gyenge, és nem olyan esendő, ahogy én hittem, vagy elképzeltem róla. Csak egy erős nő képes arra, hogy felvegye a kesztyűt, sértésre sértéssel, erőre erővel, haragra haraggal válaszoljon. Én kissé lejjebb ereszkedtem azon a bizonyos létrán, ő feljebb lépett, így kerültünk akarva-akaratlanul is kissé közelebb egymáshoz, nem csupán testileg, mentálisan is. És - noha el nem képzeltem volna magamról előtte - de tetszett ez a helyzet.
Hamarabb lép be a hálóba, mint én, kacéran hívogat maga után, én pedig sietek is, mintha pórázra vert volna. Le sem veszem közben a szemem ingerlően kerek idomairól, és ahogy megállok vele az ágy előtt, egy mozdulattal fogom át derekát fél kezemmel, és magamhoz húzom, míg feszes mellei ismét nem nyomódnak csupasz mellkasomnak. Érzem  heves szívverését, forró bőrét, és  erőt kell vennem magamon, hogy a puszta pillantásától, és a benne rejlő kihívástól ne menjek el azonnal a nadrágomba anélkül, hogy egy ujjal is hozzám ért volna.
- Annyira gyönyörű vagy - suttogom, miközben másik kezemmel beletúrok selymes hajába, és megcsap az az édes, kókuszhoz hasonlító illat, ami árad a tincseiből. Lehunyom a szemem, hagyom hogy összes érzékemen végigfusson az a fura vibrálás, amit közelsége vált ki belőlem, aztán még mindig lehunyt szemmel odahajolok, és megtalálom hívogató ajkait. Ezúttal lágyan csókolom, finoman, szinte tapogatózva, és akaratlanul felnyögök, mikor alsó ajkába harapva érzem párás kis sóhajtását a számban.
- Soha nem kívántam még senkit ennyire, mint téged - válok el aztán tőle, és két kezem közé fogva arcát belenézek a szemeibe. A tekintete szinte nyitott könyv előttem, parázslik benne a vágy, a csillogása szinte szikrázik a csaknem sötét szobában. Őszinte vagyok, amitől ismét sikerül meglepődnöm. A fenébe is, mi ütött belém, hogy magam vagyok a nyílt lélek ha csak előtte állok? Megmagyarázhatatlan és megválaszolhatatlan a kérdés.
Látom, ahogy rám mosolyog elégedetten, büszkén, amitől elvigyorgom magam egy elnéző fejcsóválással, aztán lebontom róla a felsőjét. A nadrág? Az már alig két másodperc, és mikor már csak egy szál fehérneműben álldogál előttem egy lépést hátrálok, és csak szememmel iszom a látványt. Újfent néma hódolattal adózom káprázatos vonalainak, és anélkül, hogy hozzám ért volna, már alig férek el a nadrágomban. Hamar meg is szabadulok a felesleges ruhadarabtól, egy szál bokszerben állok előtte, és imádom, ahogy önkéntelenül is megnyalja a száját, ahogy az ő tekintete is végigfut rajtam, megállapodva az izgalmamnál.
Visszalépek hozzá, lassan közeledve felé, mint a vadász a zsákmánya irányába, aztán számmal végigfutok nyaka karcsú ívén, a kulcscsontján, és kegyetlenül megállok még azelőtt, hogy elérném a mellét. Jobb kezemmel közben benyúlok az éjjeliszekrény fiókjába, és ahogy felegyenesedem, szinte azonnal meg is lóbálom arca előtt a fém bilincset.
- Tudom, hogy te is épp annyira élvezed a perverziót, ahogy én - súgom mosolyogva. - Itt a lehetőség, hogy kihasználd. Te irányíthatsz - teszem hozzá, aztán fél kezét megfogom, és izgalmamra húzom. - Mondtam, hogy bízom benned. És be is bizonyítom - mormolom. Nos, igen. Virágot vagy bonbont adni meglepetésként, erre bármely férfi képes. De egy ilyen ajánlattal előállni... azt hiszem, csak én. Most már kíváncsi vagyok, vajon önként és dalolva elfogadja-e a felajánlott előnyt.
music:Madonna -Justify my love | note: - | words:
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 18, 2016 7:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Chad & Angel


Még mindig nagyon jól mulat kirohanásaimon, nevet mintha mi sem történt volna. Beszéd közben vállat von és pimuszkodik. Jól sejtettem, hogy meg sem érzi az ütéseimet, éppen ezért taktikát váltottam. Szemeimet az övébe fúrom, míg varázsolok, másodpercek leforgása alatt előrehajol, két keze közé szorítja halántékát. Ezt az alkalmat kihasználva öltözködni kezdek, de sajnos hamar elmúlik a kis trükköm hatása. Épp sikeresen felhúztam ruhám cipzárját, mikor mögém lép és erősen mellkasának szorít. Forró teste égeti a bőröm, erre ocsudok fel pillanatnyi néma sírógörcsömből. Hallom, ahogy beszél és arról magyaráz, hogy hálásnak kellene lennem, amiért vámpírrá változtatott. Fenyegetően fülembe súg, édesen felnevet, majd végre elenged.
- Lehet, hogy hulla lennék, de gyönyörű életem lehetett volna. Hidd el, így is éppen elég erős voltam - gúnyos hangon szólok hozzá, tartom vele a szemkontaktust, nehogy azt higgye meg tud félemlíteni - Sosem leszek neked hálás semmiért! Összetörni csak azt lehet, aki gyenge, de én nem vagyok az! Lehet, hogy nagyon régen egy gyenge kislány voltam, mielőtt megmentett volna mesterem, de az ő árulása megkeményített. Mikor ezzel a szörnnyel találkoztam elgyengültem, fiatal nőként hatással volt rám a csábereje. Azóta viszont nem ismerek lehetetlent, erőtől duzzadó, független nő vagyok, aki mindig megkapja azt, amit akar. Tovább folytatja a kiselőadását, miközben végigsimít a vállamon. Igaza van, élveztem az együttlétet, de ezt sosem vallanám be.
- Még mindig megölhetlek, de az túl egyszerű lenne, semmi élvezet sincs benne. Ugyan már, túlságosan sokra tartod magad! Egynek te is jó voltál - vállat vonok, miközben fintorba torzul az arcom. Saját magamnak is fáj bevallani, de képtelen lennék megölni. Bármennyire is szeretné az egyik felem, a másik küzd ellene foggal körömmel és ők ketten kioltják egymást. Valami vonzz és taszít egyszerre ebben a férfiben. Tovább folytatja a fenyegetést, miszerint követni fog. Még magam sem tudom miért, vagy beakarja végezni, amit annyi évvel ezelőtt nem tett, vagy ő is érzi azt a szikrát, ami az első pillanattól kezdve meg volt közöttünk. Túlzott, ironikus becézésétől hánynom kell, de örülök neki, hogy ellép tőlem és ő is öltözködni kezd.
- Egyet elfelejtesz, nem csak vámpír vagyok és boszorkány mivoltomnak köszönhetően bármikor el tudom magam rejteni előled. - gúnyos mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy közelebb lépdelek felé. Nadrágját már felhúzta és éppen az ingjét kezdené, de végigsimítok fedetlen mellkasán, miközben alulról hozzá dörgölőzök.
- Tudom, hogy most is kívánsz és majd belehalsz, hogy nem lehetek a tiéd - suttogom a fülébe vágyódó hangon, miközben kezeimet a nyakára heylezem - De egyet jegyezz meg! Most láttál először és utoljára. Soha többé nem fogsz megkapni! - pille könnyű csókot lehelek ajaira, majd abban a pillanatban kitöröm a nyakát. Ellépek tőle, mire az "élettelen" test összecsuklik, ördögi vigyorral az arcomon sétálok ki a szobából. Mielőtt becsuknám magam mögött az ajtót, hátra nézek, végig futtatom szemeimet minden porcikáján.
- Viszlát édes! - az utolsó szót épp úgy nyomom meg, ahogy az előbb ő tette. Nevetve zárom rá a szobaajtót, majd mint aki jól végezte dolgát elhagyom az otthonát.

VÉGE!


"Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve.
Van, amit a lelkünk akar, és az enyémnek te kellesz."

©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 15, 2016 5:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Esküszöm, ahogy most előttem áll, és tajtékzik, egy macska jut az eszembe róla, amelyet sarokba szorítottak, és most egyrészt félve, másrészt felháborodva felpúpozza a hátát, és merészen köpköd az ellenfélre. A különbség csak annyi, hogy ő emellé felsorolja bűneim nem éppen rövid listáját.
- Igen, igen, igen... - bólogatok kissé unottan, épp csak azt nem mondom, hogy elég a blablából. - Nem te vagy az egyetlen szívem, akivel ezt megtettem évszázadok alatt, szóval bocs. Megértem, ha neked az fordulópont volt az életedben, nekem csak könnyed délutáni kikapcsolódás - vonok vállat, kimondottan jókedvűen.
A pillantásával ölni tudna. Alighanem már holtan feküdnék a földön, vagy épp a szívem fél méternyire lenne tőlem... ha igazán bántani akarna. Hiszen boszorkány - legalábbis félig - olyan erőkkel, amiket én talán elképzelni sem merek. Ő pedig mit tesz bosszú gyanánt? Újfent pofon vág. Megcsóválom a fejem, mert egyrészt ezt a fajta pimaszságot még senkinek nem tűrtem el, és csúnya halált haltak akik valaha próbálkoztak volna ilyesmivel, nála viszont - magam sem értem az okát - de megbocsátom ezt a hallatlan tiszteletlenséget. Másrészt pedig bármennyire is toporzékol - már könnyben úszó tekintettel - még mindig remekül szórakozom rajta, mennyire váratlan eseménnyel zárul az éjszaka. Az sem hat meg túlzottan, hogy apró ökleivel nekem esik, és mint egy gépágyú, úgy sorozza a mellkasomat. Egy lepke szárnycsapásában is több erő van annál, amit ő irányomban kifejt.
A száját viszont nem fogja be, és tessék, máris itt van az a szó, amiben biztos voltam, hogy előbb-utóbb fejemhez vágja. Gyűlölet. Na és akkor mi van? Ha most arra számít, hogy érzek valami lelkifurdalás-félét, vagy a sarokba vonulok sírdogálni keveset, nagyon téved.
- Tessék, gyűlölj ha jólesik - vonok vállat. - Szép hosszú az előtted állók listája, akik szintén így éreznek. Nem zavar. Nem leszek tőle sem kevésbé intelligens, sem kevésbé gazdag, sem kevésbé ellenállhatatlan - teszem hozzá pimaszul, de ahogy egyfolytában egymás szemébe meredünk, valami láthatatlan kéz kaparászni kezd az agyam mélyén. Nem igazán értem a jelenséget, viszont alig néhány másodperc elteltével az érzés olyanná fokozódik, mintha egy ősi viking harcos kalapálná a koponyacsontomat a pörölyével. És mindezt belülről.
Előrehajolok, szemem káprázik, két kezem közé szorítom a halántékomat, és önkéntelenül felkiáltok a kíntól. Nem tudom, mennyi ideig tart az egész, kis idő elteltével érzem csak úgy, hogy a fájdalom szűnni kezd, és agyam apró atomjai lassan újraépítik önmagukat.
Addigra ő már az öltözködéssel foglalatoskodik, és valahogy sejtettem, hogy ezek után ne is akarjam egy újabb észvesztő szeretkezésre invitálni.
- Hagy mondjak neked valamit - lépek oda mögé, és erősen mellkasomhoz szorítom úgy, hogy háttal áll nekem. - A régi időkben a sötétség ajándékának hívták azt, amit kaptál tőlem. Légy boldog, és hálás, hogy megtettem, hogy megteremtettelek, mert máskülönben már hulla lennél, régóta szétrohadt, bűzölgő tetem. Erőt adtam neked, esélyt az életre, egy másfajta, jobb életre. Légy hálás, mert ha nem... hát összetörlek - súgom a fülébe, majd felnevetek, és elengedem. - Mellesleg, valahol a lelked mélyén te magad is tudod, hogy ez az igazság. Ha nem így lenne, már megöltél volna, még ha csak ideiglenesen is. De úgy hiszem, te magad is élvezed a dolgot... és azt is, amit ma éjjel tettem veled - cirógatom meg a vállát merészen. - És hagy mondjak még valamit. Most már ismerlek, ismerem a tested, az illatod, az arcod. Elmehetsz innen, de soha nem fogsz elszakadni tőlem. Még akkor sem, ha próbálnál. Mert bármerre mész, én megtalállak, ha akarlak. És biztos lehetsz benne, hogy akarlak majd... szívem - nyomom meg az utolsó szót, aztán ellépek mellőle, és magam is öltözködni kezdek.
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 14, 2016 9:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Chad & Angel


Elveszítenem az irányítást az érzésem felett, íyg akartlanul teret engedek az erőmnek. Szemeim elfehérednek egy pillanatra, majd újra magam előtt látom, azt a férget. De ő valami mást kémlel, a múltunkat mutattam meg neki, ami az én halálom és a születésem is egyben. Egyfolytában vigyorog, miközben közelebb hajol hozzám, hogy tekintetét az enyémbe fúrja. Ha nem tudnám kicsoda ő valójában, biztos elájulnék tőle helyben és már a lepedőt gyűrnék össze az éjjel folyamán másodszorra.
- Elvetted az életem és a terveimtől is megfosztottál! Megöltél és magamra hagytál! Mikor fölébredtem semmit se tudtam, csak azt a furcsa új, mardosó éhséget éreztem - vágok vissza, miközben az orkán erejű szél csapkodja a hajam. Hiszen neki köszönhetem, hogy felvér lettem. Szemöldökét vonogatja felfelé, miközben feleleveníti a múltunk egy fókuszpontját. Egy nyílt titokról libbenti fel a képteles fátylat. Vigyora még pimaszabbá válik, nem tetszik ez a stílus.
- Igen is zokon vettem! Nem így akartam és főleg nem veled. Elvetted az ártatlanságom! Megköszönni? - egyet hátrálok, hogy könnyebben a szemébe tudjak nézni, miközben pillantásommal szikrákat szórok rá. Megvetem, azért, amit velem tett. Ezt nagyon csúnyán vissza fogja kapni, bosszút fogok állni. Gyűlölöm, jobban, mint a régi mesterem, előre került azon a láthatatlan kurva listán, ezért nagyon meg fog fizetni, még ma éjjel.
- Ezt azért kapod, mert elvetted a tisztaságom! - egy nagy csapással hallatszik, ahogy ujjaim az arcát érintik - Egy utolsó, ajlas szemétláda vagy! - csapkodom a mellkasát. Pedig tudom, hogy meg sem érzi, hiszen ez csak amolyan női hiszti. Erőt sem fektetek az ütésekbe. Nagyot sóhajtok és megpróbálom lecsendesíteni a szobában kavargó vihart, nagy nehezen sikerül, érzem, ahogy könnycsatornám megtelik folyadékkal.
- Gyűlöllek, teljes szívemből! - koncentrálok, hogy forrjon fel a vére, tudom mekkora fájdalmat okozok ezzel. Miközben a halántékát fogja az ágyhoz sétálok, hogy könnyfátylamon keresztül felvegyem földről a ruhámat.


"Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve.
Van, amit a lelkünk akar, és az enyémnek te kellesz."

©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 12, 2016 5:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To: Aingeal
Még mindig úgy toporzékol, mint egy hisztis óvodás, aki az ebéd végén nem kapott csokit, és az első megdöbbenés után - még a roppant merész pofon ellenére is - mulattat a dolog. Na jó, mondjuk ki kerek perec: kiröhögöm a műsort, amit levág. Egészen addig, míg a kérdésemre, miszerint honnan tudja a nevemet, meg nem kapom a választ. Homlokráncolva próbálok visszaemlékezni rá, de nem sikerül. A fenébe is, évszázadok óta élek, és azóta semmit nem csinálok, mint nyakakat harapdálok, ki tudja, hányadik volt ő a sorban? Az a tény pedig, hogy megöltem, végképp nem mond nekem semmit, de még csak nem is okoz sem meglepetést, meg megbánást. Egyszer mindenkinek meg kell halnia... örüljön, hogy ő még él, és nem a föld alatt rohad. Mára már múló por sem lenne belőle, ha nem így döntök.
A bosszú viszont úgy tűnik, meglehetősen hergeli és eltökélté teszi ahhoz, hogy megfenyegessen. Nem egészen venném komolyan a szavait, ha nem kísérné azzal, hogy a nyakamnál fogva szegez a falra, úgy, hogy csaknem kidől, vagy legalábbis beszakad a gipszkarton.
Abban a pillanatban, ahogy fejem a falat éri, mintha csak valami úton-módon belelátnék a fejébe, esetleg ő maga közvetítené - akarva vagy akaratlanul - a gondolatait, szemeim elől eltűnik a szoba, és Angel vérben forgó szemének látványa. Egy sírkertet látok... a kép homályos, életlen, mint mikor egy jéghártyán keresztül látjuk a világot. Az alakok, a képek csak felsejlenek, mégis, ott van mögöttük a lényeg.
A látomás folytatódik, és felismerem a két megjelenő alakban magunkat, még akkor is, ha azon idő tájt más idők, más divatok jártak. A következő pillanatban viszont kiszakítom magam a látomásból, visszatérek a jelenbe, és nem kell látnom a régi "filmet" ahhoz, hogy tudjam, mi történt. Már emlékszem erre a régi napra, ami a számomra csakolyan volt, mint bármelyik másik. A jelek szerint ő viszont valahogy jobban a szívére vette.
- Ugyan már... - fejtem le kezeit a nyakamról, és noha nem mondom ki, de ebben a pillanatban már azt is értem, mi a magyarázata a szobában dúló szélnek, és miért éreztem homályosan vámpír mivoltát. Mert nem tiszta vérű, ahogy én, hanem a jelek szerint félig boszorkány. Nyilván ez az énje elhomályosította vámpír énjét, ezért nem láttam tisztán a meglehetősen nyilvánvaló tényeket.
- Mi értelme évszázadokkal ezelőtti dolgokon rágódni? Meglehetősen a lelkedre vetted, úgy látom - vigyorgok rá. - Örülj neki, hogy megtettem, mert általam vagy még mindig fiatal, szép, és vehemens - teszem hozzá, aztán közelebb hajolok, hogy belemélyedjek szemeibe.
- Ha esetleg nem emlékeznél minden mozzanatra, akkor hagy mondjam el, történt ott valami más is - vonogatom a szemöldökömet kajánul. - Csak azt ne mondd, hogy zokon vetted, amiért minden lehető módon megízleltelek. Ahogy a mondás tartja, egyszer mindent el kell kezdeni, hát én csak segítettem neked túlesni a tűzkeresztségen. Nem kell megköszönnöd... roppant szívesen tettem - válik a pimasz vigyorom még szélesebbé.
music: | note: - | words:
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Kedd Júl. 12, 2016 12:21 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Chad & Angel


Értetlen képétől ég jobban felmegy bennem a pumpa, mit nem lehet ezen felfogni? Ő is éppen olyan mérges lesz, amilyen én. Nekem mentek el otthonról? Komolyan megkérdezi, mikor ő vette el az életemet? Úgy tesz, mintha semmit se tudna az egészről. Azt hiszi az a bajom, hogy megdugott? Nevetésben török ki egy pillanatra, majd szikrázó pillantást vetek felé. Egyáltalán nem tetszik ez a gúnyos hang, ahogy homloka közepéig húzódó szemöldöke sem.
- Gratulálok, szép előadás! Van még több hazugság a tarsolyodban? Szerinted az a bajom, hogy megdugtál? Ugyan már! - köpöm a szavakat, miközben fintorba torzul az arcom. Hangját ő is megemeli, miközben velem szembe kerül. Ahogy meghallja a teljes nevét a számból minden megváltozik, az arcán végig fut valami furcsa felismerés. Megvilágosodtam egyből, ő sem ismert fel engem, egészen eddig. A jó büdös... nincs időm gondolkodni, előttem terem, két vállamnál fogva szorít. Ijedtség fut végig rajta, parancsolgatni kezd, miközben megráz.
- Chad Brannagh - szűröm ki a fogaim közül az utált nevet, amihez most már végre arcot is tudok társítani. Mintha a fejemben egy hatalmas fal omlott volna le az ő kilétét illetően, a gyönyörű, mámoros éjszakából valami borzalom lett. Az arcomba kiabálja honnan tudom kicsoda ő, de erre magától is tudhatná a választ.
- Mégis hogy lehetsz ilyen ostoba? Te mondtad el nekem 740 évvel ezelőtt. Elhitetted velem a gyönyörű hazugságaidat, torkon haraptál, majd valamilyen okból kifolyólag úgy döntöttél megitatsz az undorító véreddel. Te öltél meg engem!   - kiabálok vele, miközben lerázom a kezeit magamról - Amiért csúnyán megfizetsz! - szemem alatt kidudorodnak a fekete erek, miközben már tornádóerejű szél dúl a szobában. Ujjaim elkapják a torkát és egy pillanat alatt a falhoz vágom, hallom, ahogy megreccsen a gipszkarton háta mögött.  


"Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve.
Van, amit a lelkünk akar, és az enyémnek te kellesz."

©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 10, 2016 10:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To: Aingeal
A visítás, ami felébresztett legmélyebb álmomból végre elhallgat, és megkönnyebbüléssel nyugtázom a csendet, ami bekövetkezik. Legalábbis egy pillanatig. Mert - noha még magamhoz sem tértem igazán - a soron jövő másodpercben olyan pofon csattan az arcomon, hogy kis híján kiesem az ágyból. Elképedek, olyannyira, hogy még méltatlankodni is elfelejtek hirtelen. Hosszú évszázadaim, csaknem nyolcszáz leélt év alatt soha, egyetlen alkalommal sem merészelt senki kezet emelni rám, vagy tettleg bántalmazni. Azt hiszem, a meglepetés ereje csaknem egy sokkhatással ér fel. Aztán teljes értetlenséggel bámulok rá, mikor kipattan az ágyból, mintha rugók löknék fel, és fogalmam sincs, honnan jön az a hirtelen szélroham, ami végigfut a szobán. Csak meredek rá, mint a beszámíthatatlanokra szokás, mikor azon meztelenül megáll a szoba közepén, ökölbe szorított kezekkel, és tajtékzik valami számomra megfejthetetlen dühtől.
- Neked teljesen elmentek otthonról? - fut el aztán a méreg engem is, ez pedig sok jót nem jelent a számára. Ő eddig még csak a viszonylag kedves oldalamat ismerte, és adja az ég, hogy ne is akarja látni a másikat...
- Úgy csinálsz, mintha nem akartad volna te is legalább annyira, mint én! - mutatok magam mellé. - Most ezen vagy felháborodva? Fogadok, nem én voltam az első!  Tudtad, mire megy ki a játék, ha egy pasi meg egy nő gyorsan egy hullámhosszra kerül egy bárban, nem? - kérdezem tőle kissé gúnyosan, de ahogy tovább toporzékol, mint valami óvodás, a fejem tetejéig húzom a szemöldökömet. Ez a nő skizofrén, vagy mi az isten baja van?
- Igen, képzeld azóta tudtam, hogy ki vagy, mióta bemutatkoztál a bárban! - emelem már meg a hangomat én is, egyrészt a méregtől, másrészt hogy elnyomjam a rikácsolását. - Azért annyira nem sz*r a memóriám, hogy egy éjszaka elfelejtsem valaki nevét! - teszem hozzá, de ahogy kimondja a teljes nevemet, valami különös zsibbadás fut végig a végtagjaimon, és minden érzékemen.
- Mit mondtál? - termek mellette, és erős karokkal fogom meg a két vállát, hogy szinte mozdulni sem tud szorításomban. - Ismételd meg, amit mondtál! - rázom meg. - Honnan tudod a teljes nevemet, mikor nem árultam el neked? Csak annyit mondtam, Chad vagyok. Honnan tudod, ki vagyok én? - kiáltok az arcába, miközben érzem, hogy - az éhségtől, a meglepetés erejétől, vagy az egyre jobban emésztő indulattól-e - de érzem, ahogy szemem alatt megjelennek a fekete erek, vérszívó mivoltom egyik legékesebb jelei.
music: | note: - | words:
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 09, 2016 9:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Chad & Angel


Könnyeim már régen felszáradtak, tomboló érzelmeim maradéka hűvös szellőként fújja zilált loboncom. Porcelán bőröm makulátlan, arcomra az érzelemmentesség maszkját helyezem fel. Gondolataimba merülve próbáltam összeszedni, mihez is kezdhetnék az életemmel, így egyedül, mikor találkoztam vele. Inteligenciája, jómodora, megkapó stílusa rabul ejtett, amihez párosul valami leírhatatlan kisugárzás. Ahogy egy pillanatra elkapta a pillantásom minden megváltozott, nem tudhattam, hogy ezzel a szívemet is rabul ejtette. Ahogy én sem tudhattam a borzasztó igazságot róla, hogy mi is ő valójában. Egy szörnyeteg, ki tűhegyes fogait belém mélyesztve elvette az életem és a tisztaságom is. De ennyi nem volt neki elég, olyanná változtatott, mint ő maga. Chad Brannagh az én gyilkosom és megmentőm is egyben. Megesküdtem arra, hogy megölöm azért, amit velem tett...
Azt hittem ez csak egy álom, de a múltam egy darabkáját láttam magam előtt. A valóság lassan kúszott a tudatomba, eddig elnyomta az alkohol és a szex utáni vágy. De most már mindent kristálytisztán látok.
Ő is ülőhelyzetbe préseli magát mellettem, gondolom a sikolyomra ébredhetett. Morgása nem tud meghatni, egész testemben remegek, de nem az előbbi ijedségtől, azt felváltotta a mérhetetlen harag. Egy szempillantás alatt felé fordulok, szemeim szikrákat szórnak, az ajtó és az ablak is csukva van, mégis hirtelen szél támad a szobában.
- Te aljas, utolsó szemétláda féreg! Mégis hogy tehetted ezt velem? - kezem meglendült, teljes erőmből képen töröltem. Kibújtam az ágyból, kezeimet ökölbe szorítva tartottam, nehogy eluralkodjanak rajtam heves indulataim.
- Mindvégig tudtad, hogy ki vagyok, igaz? Megvártad, míg magamtól jövök rá? Mégis mit képzeltél magadról Chad Brannagh?  - záporoznak belőlem a kérdésem, hangom felemelem. Válaszokat várok, mielőtt megölöm végleg... 


"Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve.
Van, amit a lelkünk akar, és az enyémnek te kellesz."

©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 09, 2016 9:39 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Ahogy az ő száját is csupán egy mondat hagyja el, vigyorom még szélesebbé válik, mintha csak azt mondanám, erre az egy alkalomra azért ne vegyen mérget. Ha nem akarna következőt, már menne, és kívül lenne az ajtón. Ő viszont kényelmesen fészkelődik mellettem, és minden mozdulatából kacér kihívás árad. Ha ez nem felhívás a keringőre, vagy épp annak a folytatására, akkor mi más? Nos, nem okozok neki csalódást. Reggel azt hiszem, a legtökéletesebb szexxel fogom felkelteni, amiben valaha is része volt.
Ahogy lábát az enyémre rakja, újra átfut rajtam valami különös érzés. Nem csupán azzal kapcsolatban, hogy mintha fajtámbeli lenne, hanem újfent ott van a lelkemben az a kimondhatatlan, mégis kételkedő bizonyosság, hogy találkoztam már vele életemben. Homlokomat ráncolva pergetem vissza magamban az éveket, de aztán feladom. Az ördögbe is, több évszázad alatt annyi nővel volt már dolgom, hogy sem visszamlékezni nem lehet rájuk, sem számolni nem lehet őket. Na és ha találkoztunk is? Ő legalábbis annyira nincs tisztában ezzel, mint magam. Mert ha nem így lenne, talán már világgá is futna, és jobban is járna így.
Látom, ahogy szóra nyitná a száját, aztán meggondolja magát ugyanúgy, ahogyan én. Csak belemereng kissé magába feledkezve a szemeimbe, aztán hátat fordít, és csakhamar húzza is a lóbőrt.
Az én szememre még egy ideig nem jön álom, fáradtság ide, vagy oda. Az éhség egyre erősebben tombol bennem, hát rávetemedem arra, amit csak a vámpírok aljanépe tesz: a konyhában, a hűtőből előveszek a vérszatyrot. Tartalékolok párat, mert sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Biztosíték mindenek felett, erre szükség van, még évszázadok elteltével is. Noha szívem szerint kiköpném ezt a vackot, és máris Angelre vetném magam - különös előtérben részesítve az ütőerét - mégis visszafogom magam kissé, mert szeretném, ha reggel még ereje teljében lenne egy újabb fantasztikus kielégülés erejéig.
Az immár üres tasak tompa puffanással landol a szemetesben, én pedig visszafekszem Angel mellé, és egészen addig legeltetem szemem bármely férfit megvadító idomain, míg engem is el nem nyom az mély, álomtalan álom.

Nem tudom, mennyi idő telik el, mikor ébredek. Nem, ez nem a jól megszokott, lassú ébredezés, mikor percekig élvezi még az ember a puha párna és a jókora, királyi kényelmű ágy ölelését. Ez az ébredés hirtelen, és mire felülök, máris rájövök, hogy mi, egész pontosan ki volt az okozója.
Az éjjeli hálótársamról ugyanis - mivel nem vagyok hozzászokva, hogy valakivel megosszam a fekhelyem - teljesen megfeledkeztem álmomban. Most viszont tesz róla, hogy tudatosítsa bennem a jelenlétét. Ül az ágyban, felriadva álmából, kócosan, mint egy boszorkány. Kimeredt szemmel néz maga elé, mintha el sem jutott volna még a tudatáig, hol is van, és nézne valamit, amit kizárólag ő lát. Mindezzel még nem is lenne bajom, ha nem sikítana mellé folyamatosan, az eszelős borzadály hangján. Ha d*gnám, vagy ölném, megérteném a visítását, de így egyszerűen nem tudom mire vélni a viselkedését.
- Mi a fene....? - morgom roppant nyűgösen, és rosszkedvűen a hirtelen ébresztő miatt. Ez a párosítás nálam pedig eleve nem hordoz túl sok jót.
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Pént. Júl. 08, 2016 10:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Chad & Angel


Mozdulatomra reagálva egyből kihúzódott belőlem, kénylemesen elterül mellettem az ágyon. Szerencsére letúrja magáról és azáltalan rólam is a takarót, rossz ötlet volt, hiszen csatakokban folyik rólunk a víz. Látom, ahogy szólásra nyílik a szája, de mégsem mondd semmit. Az éhség mardossa a torkomat, de egyenlőre nem veszek róla tudomást, még nem akarok bele kóstolni. Talán reggel egy ehhez hasonló menet után. Kuncogok halkan kijelentésén, vigyorát látva ajkamba harapok.
- Ne szokj hozzá, ez vissza nem térő alkalom - vágom oda neki. Vele egyszerre kezdek el fészkelődni, ő önelégülten terül el, míg én hozzá közelebb lévő lábamat az övére helyezem. Ahogy hozzá érek, újra elfog egy bizsergető érzés, mit még a bárban éreztem vele kapcsolatban. Vámpír Suttogják az ösztöneim, de nem zavartatom magam, már volt dolgom a fajtájával. Ha belém akarna harapni úgy is ő húzza a rövidebbet. Fejemet felé hordítom, szemeibe nézek és újfent elakad a lélegzetem egy pillanatra. Kielégülten, fáradtan kislog és csak bámul egyetlen szó nélkül. Reményeim szerint nem várja, hogy azt mondjam "ez de jó menet volt" vagy valami hasonló, ahogy arra sem vágyom, hogy nyálas dolgokat sugdosson a fülembe. Még szóra nyitottam a számat, de meggondoltam magam, még fészkelődtem egy darabig. Ezt követően hátat fordítottam neki és egy szempillantás alatt elaludtam.
"Egy erdőből sétáltam kifelé, a nap hétágra sütött. Egyből megismertem a területet, lábaimat egyre gyorsabban szedtem egymás után, hogy oda érhessek arra a helyre. A rét kellős közepén rogytam le, záporoztak a könnyeim és csak azt tudtam suttogni, hogy 'Sajnálom'. Éppen magamra erőltettem egy kis nyugalmat, mikor találkoztam az idegennel. Azok a szemek... Elakadt tőle a lélegzetem, zöld és kék színű, éppen ugyan olyan, mint Chadé. Ezen gondolkodtam, mikor megéreztem a tűhegyes fogak érintését a nyakamon. Hangos sikolyom törte meg a csendet."
Levegő után kapkodva ébredtem a saját hangomra, egész testemben remegtem, ahogy feltornásztam magam ülőhelyzetbe.  


"Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve.
Van, amit a lelkünk akar, és az enyémnek te kellesz."

©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 04, 2016 9:00 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Beletelik néhány percbe, mire mindketten visszatérünk a felhők közül a valóságba. Ahogy megmoccan alattam, és kissé arrébb mozdul, kihúzom magam testéből, és kényelmesen elterülök mellette a jókora ágyon, aztán letúrom a takarót magamról, amit kettőnkre terített. Minden pólusomból szakad a verejték, nem mellesleg nem vagyok prűd típus, nem zavar, ha meztelenül lát, főképp azok után, hogy sikerült meglehetősen közel kerülnünk egymáshoz.
Csaknem szóra nyitom a számat, hogy közöljem, túlságosan azért ne rendezkedjen be, de aztán meggondolom magam. Másokat ilyenkor már nemes egyszerűséggel kirakok, ha kiéltem magam rajtuk, most viszont, egye fene, miért is ne tehetnék kivételt? Egyrészt megérdemli, hogy kissé pihenhessen ez után a fantasztikus ágytorna után, másrészt az éhség ugyan egyre jobban ébred bennem, de nem akarok megkóstolni őt. Legalábbis még. Reggel már alighanem, bár előtte talán újra vevő lennék egy ismételt, kiadós szeretkezésre. Szóval hagy maradjon, ha akar... jó, ha itt van, kéznél.
- Azt hiszem, szeretni fogom New Yorkot - jelentem ki, miközben vigyorom egy pillanatra sem szűnik meg. Ha volt valaha jó döntésem, hát az, hogy ide jöttem, ebbe a városba, és hogy betettem a lábam abba a bárba.
Kéjesen fészkelődöm, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb testhelyzetet, önelégülten terülök el, hogy jelezzem, ki is az úr a házban. Közben pedig hozzáérek még mindig nedvesen nyirkos bőréhez, és egy pillanatra újfent végigfut rajtam az a különös érzés, amit az egész este folyamán volt szerencsém érzékelni. Mintha fajtámbeli lenne... néhány pillanatig. Mert aztán ez az érzés megszűnik, mintha sosem lett volna. Különös... nem igazán emlékszem, hogy valaha éreztem volna ilyet. De ha fajtámbeli, az sem zavar. Ettem már vérszívóból is. A fiatalabbak remekül igézhetőek bármire is. Ha neki reggel valami ellenére lesz, talán élek is ezzel a lehetőséggel, és elveszem, amit akarok. A testét, és a vérét egyaránt.
Kényelmesen felé fordulok, fejem alá csúsztatva a kezem, és belenézek a szemébe. Kielégülten, fáradtan pislogok, és reménykedem, nem várja el tőlem, hogy most átöleljem, vagy szép szavakat búgjak a fülébe. Ha igen, hoppon marad. Sosem voltam túl kedves típus, érző lélek meg aztán végképp nem.
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Vas. Júl. 03, 2016 9:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Chad & Angel


Minden férfi egyforma és egyet akar, a nő testét, másra sem vágynak. Oda akarnak visszatérni ahonnan jöttek, azt a melegséget kell átérezniük, hogy jól legyenek. Mindig ezt hallottam odahaza és így is tapasztaltam egészen a mai estéig. Chad különbözött tőlük, erős, határozott egyéniség, aki tudja mit akar és meg is szerzi magának. Annak ellenére minden mozdulatával azon dolgozik, hogy elmondhatatlan gyönyörökben részesítsen. Teljesen elvesztettem a józan ítélőképességem, nem tudtam mióta vagyunk a saját paradicsomunkban, hol tartózkodunk pontosan. Hátam ívben megfeszül, egy kis időre elemelkedik az ágytól. Arcom kéjtől elváltozik, szám elnyílik, körmömmel újra vállába marok. Egy hördüléssel megfeszül bennem, megtölti testem folyadékával, ezt követően rám borul, hogy izzadságaink egybe vegyüljenek. Apró levegőket véve próbálom magam vissza rántani a valóságba. Egy pillanatra összerezzenek érintésétől, jól esik, ahogy oldalamat simogatja. Olyan érzést kelt, mintha minden tökéletes lenne és ez az egész nem fog végetérni reggelre. Mintha csak az övé lennék és mi ketten összetartoznánk. Lágy csókot lehelek ajkaira. Odébb csúszok alatta egy kicsit, hogy elérjem a takaró szélét és magunkra húzom.


"Abban a percben, ahogy az enyém lesz, már nem is kell, és amikor nem kaphatom meg, akkor csak rá vágyom."
©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 03, 2016 8:25 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To: Aingeal
Nem tudom, miért más most az érzés, mint évek hosszú sora, és sokasága alatt. Felszedtem valakit, felcibáltam az épp aktuális lakásomba, nekiestem, aztán dolgom végeztével kitessékeltem az ajtón. Jó napjaimon talán még nyomtam is kevés pénzt a kezébe, rossz napjaimon csak egy hullát találhattak utánam, amin a nyomozók nyilván azóta is vakarják a fejüket, hová tűnt belőle minden vérmennyiség. Igen, meg sem lehet számolni, meddig éltem így. Évtizedekig, évszázadokig. Egy nő nem jelentett mást, mint egy remek numerát, vagy egy kiadós vacsorát. És persze, most sem jelent többet... de a fenébe is, ilyen tüzes vadmacskával már talán idejét sem tudom, mikor hozott össze utoljára az élet! Akik azt mondják, hogy minden nő egyforma egy bizonyos tájon, és csupán az arcuk más, azok tévednek. Ó, de még mennyire tévednek! Egy tüzes, forróvérű nő sokkal élvezetesebbé tesz minden pillanatot számomra, és ezzel persze a saját maga számára is. Az én reakcióim, az én hevességem az övét tükrözi, az általa keltett gyönyört adom vissza neki én magam is. És szilárdan meg vagyok róla győződve, hogy ez a nő - Angel - tökéletes választás volt részemről.
Lábaival épp csípőmet karolja át, minden mozdulatnál egyre és egyre mélyebbre húz magába, mintha semmi nem lenne neki elég. Szemei lehunyva, a sokadik mennyországban járhat éppen, torkából az eddigi nyögések helyett már halk sikolyok törnek elől mámorában, és érzem belsője lüktetésén, hogy őt már nem sok választja el a kéjtől, ugyanúgy, ahogy engem sem...
Öle - ha lehetséges egyáltalán - még forróbb, mint eddig, mozdulataim egyre hevesebbek, elérek a "véghajrába". Merevségem teste mélyén még inkább feszül, aztán látom, ahogy háta elemelkedik az ágytól, ahogyan ívbe hajlik, és érzem ritmikus szorításán, hogy belezuhan a gyönyörbe. Arcán a kéj játszik, szája tökéletes "O" alakban nyílik el, körmével a vállamba váj önfeledtségében, és ebben a pillanatban nálam sincs tovább. EGy hördüléssel megfeszülök benne, megtöltöm testét extázisom jelével, aztán ráborulok izzadt testére, hogy verejtékem összekeveredjen az övével. Elhomályosul a világ, és percekig nem vagyok képes magamhoz térni. Forró lehelete arcomat éri, és azon kapom magam, hogy lágyan cirógatom az oldalát... amit még szinte soha, egyetlen nővel sem tettem meg.
music: | note: - | words:
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Aingeal Hearn
Hálószoba Tumblr_inline_nsh5dk6Y161qkszlf_100
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
always behind you
Hobbi & foglalkozás :
singer, model, collector



A poszt írója Aingeal Hearn
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 30, 2016 11:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Chad & Angel


Világ életemben gyűlöltem azt az érzést, mikor ki vagyok szolgáltatva egy másik egyénnek, aki bármit megtehet velem. Utáltam gyengének, erőtlennek tűnni, mindig két lábbal álltam a földön és egy lépéssel az ellenfeleim előtt voltam. Most mégis egy idegen helyen vagyok, egy férfi ágyában, aki elvette szabadságom. Elvesztem igéző tekintetében. Kiszolgáltatottá váltam és elvárja, hogy könyörögjek neki. A büszkeségemet felváltja a kínzó vágy, így megteszem és bármennyire bosszantó bevallonom, még élvezem is a helyzetet.
Szívesen letörölném képéről azt a diadalittas vigyort, de még rá érünk vele. Időm sincs gondolkodni keményen belém hatol, hangos nyögés tör fel torkomból, amibe vegyül némi állatias morgás is. Hatalmas mérete kitölt és tágít belülről. Csodálatos érzés, ahogy mozog bennem, 500 év elteltével sem tudtam megunni ezt az emberi tevékenységet. Lehunyt szemeimet felnyitom, ahogy megérzem a változást. Kezeimet a lábamra helyezi, még erősebben szorítom magamhoz. Ujjaimat végigvezetem rajta, majd mellkasát karmolászom. Még nagyobb hozzáférést engedek neki, aminek köszönhetően elmondhatatlan gyönyörökben részesít. Testem ívben megfeszül, remegő érzés  fut végig rajtam egyre erőteljesebben.
- Chaaad... - nyögésem apró sikolyokba megy át. Alsó ajkamat harapdálom, nehogy elveszítsem a kontrollt, állati ösztöntől vezérelve átvegyem a vezető szerepet és belé kóstoljak. Bármennyire próbálom élvezettől eltorzult arcvonásait figyelni nem megy, önkéntelen lehunyom szemhéjam. Hagyom hadd fusson végig rajtam az élvezet, érzem, ahogy verítékünk egybe fonódik. A mennyekben járok, ha lehet még forróbbá válok odalent. Vadul bennem mozgó kőkeménysége is a határait súrolja, ő is a fellegekben szárnnyal velem együtt.


"Abban a percben, ahogy az enyém lesz, már nem is kell, és amikor nem kaphatom meg, akkor csak rá vágyom."
©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 27, 2016 7:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To: Aingeal
Már szinte kézzel tapintható a vágya, vörös ködként ül a szemeiben, és olyan erősen mar bele önfeledtségében a vállamba, hogy kiserked belőle a vér. Érzem az illatát, érzem ahogy egy apró csepp végigfut a hátamon, mintha utat mutatna. Ezúttal az éhség nem jelentkezik, vagy legalábbis a legapróbb jelét is mélyen elnyomom magamban. Most másra koncentrálok, mert egészen egyszerűen másnak van itt az ideje...
Élvezetet találok az apró mozdulatban, ahogy két karját a feje fölé emelem, és az ágyhoz szorítom. Imádom a félig-meddig kiszolgáltatottságát, és a könyörgését még inkább. A végletekig szítja bennem a vágy tüzét, hogy tőlem függ mindene, az élete, a gyönyöre, az egész elkövetkező időszak az életében. Mélyen nézek a szemébe, miközben csípőm mozgásával ingerlem, és ahogy meghallom a vágytól elfúló könyörgését, diadalmas vigyor ül ki az arcomra.
Egyetlen kemény, határozott mozdulattal merülök tövig testébe, nem érdekel az sem, hogy az első néhány másodpercben okozok neki némi fájdalmat. Nem is várom meg, hogy megszokja méretemet, azonnal mozogni kezdek benne. Ölének forrósága egyszerűen maga a csoda, amit egy férfi a földön csak érezhet, és még 900 év elteltével sem vagyok képes betelni azzal az érzéssel, amit csak egy nő tud adni nekem.
Lenézek arcára, lehunyt szemeire, aztán egy hirtelen ötlettel elengedem kezeit, és lábára fonom, hogy megmutassam, szorítsa csak velük a csípőmet, forrasszon bele szinte önmagába, mintha csakugyan egy testté szeretnénk válni addig, míg el nem érjük a beteljesülést. Ebben a pozícióban még nagyobb hozzáférést kapok testéhez, már-már szinte elérhetetlen mélységekben járok benne, és érzem, ahogy a verejték egyre jobban önti el a testemet.
- Most megkapod, amit akartál... - hörgöm vadul, és vissza kell fognom magam, hogy ne harapjak belé mámorom közepette. - Esküszöm neked, most meg... soha nem fogod elfelejteni ezt az éjszakát!
music: | note: - | words:
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 

Hálószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Hálószoba
» Hálószoba
» Hálószoba
» Hálószoba
» Hálószoba

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: A határokon túl :: Chad lakása-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •