Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Ősi vámpír
Cedric Nikolaj Georgiev
Keresem :
♢ they want me
Főiskolai alagsor 21827752
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ suck your blood



A poszt írója Cedric Nikolaj Georgiev
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 02, 2016 1:35 pm
Ugrás egy másik oldalra
***
Vissza az elejére Go down

The Author
Tartózkodási hely :
▷ everywhere
Hobbi & foglalkozás :
▷ i help you, darling



A poszt írója The Author
Elküldésének ideje Vas. Júl. 17, 2016 8:25 pm
Ugrás egy másik oldalra
Az Augustine-ok riviérája


Résztvevők a helyszínen;;
- Jesse Cooper
- Damon Salvatore
- Nadia Petrova
- Leonard Claflin

Jesse és Leonard is az emelet felé indultak, de meglepő módon nem jutottak sokáig. Hiába az erősség és karizmatikus jellem, az egyik biztonsági ember elállta az utat, miután a diákok és pár tanár már feljutott az emeletre. Ők kénytelenek voltak visszafordulni, ám Leonard agyában megcsillant a gondolat. Más út is vezet az emelet felé.
Talán ezt az isteni sugallatot látta meg a srác tekintetében Jesse, hiszen követni kezdte. Ahogyan Nadia is, aki időközben Damon Salvatore társaságába keveredett. Jól tudta, hogy Damon évtizedekkel ezelőtt az anyjába, Katherine-be volt szerelmes. Damon már egy ideje elveszítette Alaric-ot a tekintetével, és kénytelen volt új utak után nézni. Az alagsor bejáratánál keveredtek össze mind a négyen, Jesse Leonard társaságában, Nadia Damon-ében érkezett oda. De Damonnek nem volt lehetősége a társaság orrára kötni, hogy mi minden törétnt már abban a pincében. Még azelőtt jött egy furcsa hullám, minek során mindannyian legurultak a lécsőkön, és rájuk csapódott az ajtó...

|| Jövő vasárnap hozom a következő mesélői reagot, addig szabad a vásár, a hsz-sorrendet ti beszélitek meg! Jó szórakozást! Smile
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 18, 2016 9:51 am
Ugrás egy másik oldalra
A diáksereg és néhány tanár kezdett már csőcselékké válni, ahogy rohangáltak összevissza, mint a megháborgatott hangyasereg. A lépcsőn rohantak elfelé és ahogy fentről mindenki leért elállták az utunkat a biztonsági őrök. Bizonygathattam, hogy tanár vagyok és, hogy látnom kell mi történt az iskolában ahol tanítok, nem tágítottak. Bosszúsan megfordultam, hogy a tömeg közé vessem magam valami megoldást kutatva. Valaki vagy szórakozik az iskola falai között vagy tényleg nem csak rém mese a nyárköszöntő bulikkal kapcsolatos híresztelések. Én ugyan nem tanítok itt régóta, számomra ez az első ilyesféle rendezvény, de hallottam már egyet s mást a hallgatóimtól. Egy két ilyen történet már az abszurditás határát súrolta, pedig nehéz újat mondani egy misztikus történelmet tanító tanárnak, aki jó maga és efféle géneket hordoz magában.
Egy két kollégám még próbált egy pár percig nyugalmat erőltetni a diákokra, de semmi értelme nem volt az egésznek, hamar feladták a kísérletet, nem csodálom.
Ekkor, mintha villanykörte gyúlt volna lángra a fejem felett eszembe jutott a pince, ahonnan egy másik lépcsősorhoz juthatok, ami felvezet az emeletre, erősen kétlem, hogy az alagsor is őrizve lenne, épeszű ember, aki már így is retteg, nem lépne oda be. Még szerencse, hogy se nem rettegek, se nem vagyok épeszű.
Félre löktem pár kalimpáló kezet, néhányszor ugyan sípcsonton rúgtak, bordámba könyököltek és ha jól érzem meg is haraptak, ezen inkább el sem gondolkodom hogyan történhetett, de valahogy a pincéhez levezető lépcsőhöz jutottam. Ahogy sejtettem egy teremtett lélek sem volt idelent. Talán mert a félelem nagyúr vagy csak szimplán elég hátborzongató az iskola pincéje a tárva nyitva levő ajtajával, mit ne mondjak, azért rám is hatással van a látványa. Lépéseket hallottam magam mögött és hátrapillantva láthattam, hogy társaságom akadt. A nő, akit követtem az emelet felé, most Ő követ engem.
-Látom nem én vagyok az egyetlen, aki felakar jutni arra a kicseszett emeletre. - Vigyorodtam el, de hamar lehervadt a képemről a vigyor mikor valami erősebb ráhatás gyanánt már nem a lábaimon álltam hanem gurultam lefelé a kőlépcsőn egyenesen a sötét pincébe. Mikor leérkeztem hatalmas porréteg szállt fel a levegőbe. Úgy éreztem pár bordámnak igencsak meggyűlt a baja a lépcsőkkel és valamiért a fejem sem volt teljesen tiszta. De nem csupán Én voltam, aki idelent kötött ki, a két másik férfi és a nő is itt volt lent, az ajtó azonban becsukva, ezzel pedig bezárva minket a dohos, sötét pincébe.

// Remélem nem gond, hogy elsőnek írtam ide a csapatból Smile
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 21, 2016 12:13 am
Ugrás egy másik oldalra



Ez a parti nem úgy alakult, ahogy a szervezők elképzelték. Az időjárás ellenük szól, ahogy az előbb hallott sikítás is. A tömeg egyetlen folyamként indult meg kijáratot keresni, míg páran az emelet felé vették inkább az irányt. Az utóbbi társasághoz tartoztam jómagam is, csakhogy egy biztonsági ember elállta az utat. Az előttem lévő férfi bárhogy próbálta volna magyarázni és bizonygatni, hogy fel kell mennie, mert ő egy tanár. Kénytelenek voltunk visszafordulni, ám az előbb említettnek megcsillant valami az elméjében, legalábbis reményeim szerint. Idő közben Valahogyan Damon Salvatore mellé kerültem.
Ez lenne a szerencsenapom? Éppen itt botlok bele anyám egyik régi szeretőjébe? Mennyi pletykát és legendát hallottam abból az időszakából. Miként csábította el a két testvért, kik szenvedélyes szerelemre gyúltak iránta, de állítólag drága Katerina csak a kisebbik iránt érzett valamit. De hát rajta kívül ezt senki sem tudhatja biztosra. Én egy valamit tudok, meg kell találnom őt bármi áron! Remény csillant meg a szememben, lehetséges, hogy Damontól valamit megtudok az anyám hol létéről...
Az elől sétáló férfit egy másik követte, én pedig az idősebbik Salvatore társaságában követtem őket az alagsor felé. A bejáratnál megálltunk, így kaptam az alkalmon, hogy megszólítsam a vámpírt.
- Damon Salvatore, ha nem té - nem tudtam befejezni a mondandóm. Egy hirtelen jött, furcsa hullám következtében ellökődtem és mire észbe kaptam már a lépcsőn gurultam lefelé. Az ajtó hangos csapódással záródott ránk. Porfelhő lepett be minket, halkan köhögtem, miközben próbáltam elhessegetni a levegőbe kerülő plusz réteget. Valaki vagy valami bezárt minket ebbe a dohos, sötét pincébe.

|| remélem nem baj, hogy folytattam  27
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 21, 2016 1:23 pm
Ugrás egy másik oldalra

Az a felhajtás, amit a sikoltó hang váltott ki a jelenlévőktől, ismét megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy ez a fősuli megvan átkozva. Komolyan, vajon volt egyáltalán legalább egyszer olyan buliban is részük a szervezőknek, ami nem végződött katasztrófával? Kétlem, mindenesetre engem nem túlzottan foglalkoztatott az ismeretlen sikoly, Ric ismerős sziluettjével ellentétben, akit a dulakodás kezdete előtt még kiszúrtam a tömegben. Ám, hiába próbáltam ráakadni ismét, a gyurakodó diákok és tanárok elkötelezett szándékának köszönhetően, hogy minél előbb feljuthassanak az emeletre, sikeresen elvesztettem szem elől a barátomat. Így hát, végül más fele kellett irányítanom magam. Jobb ötlet híján, úgy döntöttem, hogy mégis megnézem magamnak a sikoly helyszínét, abban bízva, hogy talán még jól is mulathatok közben, de az átlaggal ellentétben én más úton terveztem megközelíteni az emeletet. Az alagsor fele indultam, abban a reményben, hogy azzal, hogy azt az irányt tűzöm ki kiindulópontnak, a tömeget is kikerülhetem és így jóval rövidebb idő alatt is érhetek fel az emeletre. Amilyen pechen van, még az is könnyen bekövetkezhet, hogy Elena is épp fent tartózkodik, és bajban van. Jó esetben pedig csak egy Jane Doe diákot kínoznak. Nagyon remélem mindenkinek az érdekében, hogy az utóbbiról legyen szó.
Az alagsor előtti bajáratnál megállva hirtelen egy nő a nevemen szólított, ezáltam azt is elérve, hogy kíváncsian emeljem felé a pillantásomat. Elsőre nem tűnt ismerősnek a kiléte, de valamiért mégis az az érzésem támadt, hogy több van benne, mint egy átlagos vámpírban és nem, ezt nem bóknak szántam. Ám, mielőtt még befejezhette volna a mondatát és nekem is esélyem lett volna válaszolni a szavaira, hirtelen mindketten azon kaptuk magunkat, hogy gurulunk lefele az alagsori lépcsőn.. majd egy hirtelen puffanással álltunk meg az ismerős padlózat felszínével találkozva.
Mégis mi a frász lehetett ez az erőteljes hullám, minek következtében nem csak én és ez a nő, de még két másik férfi is ide került? A nyakamat rá, hogy egy nyavajás boszi keze is benne van a dologban. Ezt az ajtónak a hangos becsapódása következtében vontam le, mint egyértelmű következtetést. Kizárt, hogy a szélnek ilyen szintű ereje lett volna. Ahhoz túl rég óta élek a földön.
Valaki határozottan össze akart zárni két vámpírt, egy vérfarkast és egy embert..
//Remélem elmegy folytatásnak! 23
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 25, 2016 10:59 am
Ugrás egy másik oldalra

Nem jellemző rám, hogy ne figyeljek oda Benedictre de már későn szól utánam és én meg már az emeleten járok, amikor meghallom a hangját. Hátrapillantok, küldök egy bocsot neki majd visszafordulok a férfi felé akinek volt töke megindulni de nem jutok át. Mellettem érkezik egy srác, na viszont úgy fordul vissza, mintha nagyon is tudná, mit kell ilyenkor tenni. Ha nem előre, hát hátra, engem nem zavar, határozottan követem és a pince ajtaja elé érve vonom fel a szemöldökömet. - Nem azért haver de ez lentre vezet, nekünk meg föl kéne jutnunk, nem? - kérdem tőle de már nem figyelek a válaszra, hanem a nőre, aki időközben mellénk ér. Messziről bűzlik, hogy vámpír, ahogy a kis pajtás is akinek az oldalán érkezett de héj, nem vagyok válogatós és egy ilyen csinos pofi főleg elveti bennem az akadékoskodó vérfarkast. Már nyitnám a számat, hogy bemutatkozzak neki, amikor valaki vagy valami tarkón basz és mindannyian legurulunk a lépcsőn majd az ajtó bezáródik. Felemelkedek. - Shite. - mondom ki az első dolgot ami eszembe jut ahogy körülnézek. Mindenki él és virul. Egyelőre. Az azonban rohadtul nem tetszik, hogy én be vagyok zárva ide még Benedict fent van és nem vigyáz rá senki. - Akarom mondani. - fordulok a nő felé. - Jesse Cooper. - vigyorodom el ahogy kezet csókolok majd a két faszi felé biccentek. - Valaki tudja, hogyan kell egy hatalmas bulit csapni. Zárjunk be embereket a pincébe. Héj, én nem fogok üvegezni. Max a kisasszonnyal. - indulok fel a lépcsőn és megrángatom az ajtót de semmi. Harcos vagyok. Ketrec harcos. Persze, hogy az erőmmel próbálkozom de mivel az nem vezet semmire sem, hát kikiáltok Benedictnek. Ha a férfi reagál, akkor a közelben van és legalább hallanak minket. Ha nem akkor vagy nincs senki a közelben vagy pedig rohadtul hallani sem lehet bennünket. - Shite. - morgom újra majd a többiek felé pillantok akik nagyon nyomorultul álldogálnak. - Na szépfiú. - intek annak amelyiket követtem. - Miért is indultunk meg erre? - elvégre is nagyon ide tartott a kölyök, gondolom, oka is volt rá.
Vissza az elejére Go down

The Author
Tartózkodási hely :
▷ everywhere
Hobbi & foglalkozás :
▷ i help you, darling



A poszt írója The Author
Elküldésének ideje Szer. Júl. 27, 2016 8:42 pm
Ugrás egy másik oldalra

Az Augustine-ok riviérája


Résztvevők a helyszínen;;
- Jesse Cooper
- Damon Salvatore
- Nadia Petrova
- Leonard Claflin



Leonardnak rá kell jönnie, hogy a terv, amit kieszelt, már kútba is esett azzal, hogy mindannyian a pincében kötöttek ki, hisz az eredeti terve az volt, hogy megkerüli a campusban lévő tumultust a lépcsőn, és egy másik folyosóról nyíló lépcsőzetet választ az emelet felé. Ezzel már kész is megválaszolni Jesse kérdését, de a feszültség tapintható a levegőben. Nekik kellett rájönniük, hogy ez a faji különbségek miatt adódott-e, vagy más oka van.
Damon aggódik a sajátos módján, mert mindenki, akit ismert, az emeleten ragadt, Alaric és Elena is, és pont a veszélyzónába kerültek. Így ő volt a soros Jesse után, hogy megpróbálja kitörni az ajtót a keretből, de sikertelen volt a kísérlete. Kintről semmilyen zajt nem hallanak, Nadia viszont időben észrevesz egy kisebb gyertyát, aminek a lángjával megvilágíthatták a poros helyiséget.

Itt csatlakozik be Ashley Hatfield

Ekkor válik láthatóvá az ájult boszorkány az egyik kényelmes kanapén. Láthatóan nincs magánál, de Damon rájön, hogy ismeri, és tudja róla, hogy képes mágiát használni. Így hát elsőbbséget élvez az, hogy a lányt minél előbb felébresszék, hisz talán ő az egyetlen lehetőségük. Leonard viszont egy elsuhanó alakot vesz észre az alagsori ablakok előtt...

|| A következő posztot augusztus 6-án (jövő szombat) hozom, addig ismét szabad a vásár, több kört is írhattok, a hsz-sorrendet ti beszélitek meg! Jó szórakozást! Smile
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 30, 2016 4:36 pm
Ugrás egy másik oldalra
Egy percig nem szerepelt a terveimben, hogy tömeges vonulásban veszek részt lefelé, de ha így alakult, hát nem bánom, hátborzongató az iskola, ha éppen csendes és homályos. Márpedig a hátsó szárny és lépcsősor mely felvisz az emeletre éppen annyira kihalt, mint mint egy sikátor. Épp ezért is akarok odajutni, mert tudom, ott biztosan nem áll senki őrt.
la hozzám intézett kérdést és bár sietnék, mégis válaszolok.
-De, Én legalábbis mindenképp felfelé igyekszem, van az iskolának egy másik szárnya, ha itt az alagsoron átjutunk egy lépcső vezet felfelé és ugyanúgy az emeletre jutunk, mintha itt próbálkoznánk. - Ennél jobban nem akarom részletezni a dolgot. Ha követni akar, felőlem csak nyugodtan. De mint gondolom, míg Én tanárként segíteni igyekszem fel és a zavargást megszüntetni addig Ő csak kíváncsiságból jön utánam, akárcsak a nő és az a másik férfi is.
Emelkedettebb társalgásba nem foghatunk, mert valaminek köszönhetően a pincében kötünk ki. A fejemre ékességként került egy kisebb dudor és a levegővételeimet is korlátozta a tüdőmbe nyilalló fájdalom minden oxigéncserénél.
Innen már azonban magam sem tudom, hogy juthatnék el a másik lépcsőhöz, valószínűleg semmi, az ötlet jó volt, sőt remek, eddig a pontig, kár, hogy nem számoltam olyan eshetőségekkel, mint hogy be leszek zárva pár idegennel egy pincébe.
Az újabb kérdés, ami megint csak arra irányult miért erre jöttem kicsit felbosszantott, de hát mi nem szokott mostanában?
-Mint említettem egy másik szárnya is van a sulinak, onnan egy lépcső felvezetett volna az emeletre,d e ugrott a terv. - Ismétlem meg újra a választ hátha ezúttal célba is talált, de már nem vagyok dühös, egyszerűen csak úgy érzem, ez az egész nem lehet véletlen.
A kanapén fekvő eszméletlen nő látványa egy pillanatra belém folyt mindent. Mi a jó franc ez? Kb ennyi a reakció tőlem, ami még értelmesnek mondható.
Odamennék már éppen a nőhöz, de ekkor a tekintetem valamiért megpihen az alagsori ablakokon és közelebb lépek, ekkor suhan el egy sötét árny az ablakok előtt ettől pedig két lépést hátrálok szinte azonnal.
-Nem vagyunk egyedül. - Csak ennyit mondok, több sem kell, hiszen fogalmam sincs mit láttam, lehetett az valami macska is, ki tudja mi található még az iskola alagsorában, attól sem lepődnék meg ha a szekrény egyenes átjáró lenne Narniába.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 02, 2016 12:05 am
Ugrás egy másik oldalra



A szagos farkas előbb a férfitől kérdezősködik, akit követtünk, majd észre vesz, vigyorogva bemutatkozik és kezet csókol. Majd próbálja feldobni a hangulatot, mire válaszul tőlem csak egy szemforgatást kap. Nem tudom mi az-az üvegezés, de a nézéséből úgy gondolom valami erotikus dolog lehet. Viszont nincs az a világ, amiben én egy ilyenhez közeledjek. Elő veszem kedvesebb oldalamat és bemutatkozok neki, ha már annyira próbálkozik, talán még később hasznomra válhat ez az ismeretség.
- Nadia Petrova - mondom ki előbb a mellettem lévőre, majd a másik kettőre nézek valamiféle köszönés képpen. A kutya elindul fel a lépcsőn és az ajtót rángatja. Ezt követően Damon próbálta felnyitni az ajtót, de mindkettejük sikertelenül.
Eközben észre veszek egy gyertyát, aminek lángjával megtudjuk világítani a porban tocsogó helyiséget. Mi a farnc? Teszem fel a kérdést magamban, ahogy megpillantom a kényelmes kanapén fekvő lányt. Feltehetően egy boszorkánnyal van dolgunk, Damon tekintetében a felismerés szikrája látszik megvillanni. El akarok indulni, hogy felkeltsem, de érzékelem, hogy ugyan ezt tervezi Damon és a minket idevezető ember is. Megálltam, mégis csak jobban néz ki, ha valamelyik hímnemű eljátszhatja a hős megmentőt.
Figyelem a körülöttem lévőket, így látom, ahogy a férfi pillantása elidőzik az ablakon, közelebb lép hozzá, majd kettőt hátrál azonnal. Mondandójától kiráz a hideg, vele ellentétben erős meggyőződésem, hogy még egy természetfeletti rejtőzködik a közelben. Talán az, aki volt olyan kedves és bezárt minket ide. Egyre jobban azt érzem, hogy nagy bajban vagyunk. Minél előbb ki kell jutnunk!
Jobb lenne, ha egy helyen maradnánk. Jöjjön a kanapéhoz - beszéd közben a férfihez lépek. Óvatosan megérintem a vállát, miközben fejemmel a kanapé felé bökök, ahol az esetleges megmentőnk édesdeden alszik.  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 02, 2016 1:45 pm
Ugrás egy másik oldalra

Nem hiszem el, hogy újfent ez történik velem. Nem mintha e nélkül is nem lenne már így is épp elég bajom, köszönhetően Tatia-nak, aki örömét leli abban, ha minél több alkalommal kicseszhet velünk. Ha nem törölte volna ki Elena emlékeit rólam a fejéből, nekem sem kellett volna egyedül érkeznem a sulihoz, minek következtében Elena sem bóklászhatna az emeleten vagy máshol a társaságom nélkül. Rajta tarthattam volna a szemem, de így csak abban bízhatok, hogy Ric mellette van és egyiküknek sem lesz komolyabb baja a távollétem alatt. Minél előbb ki kell jutnom innen. Ha más nem is, hát a kutya szaga fog a sírba kergetni. Mint hamarosan kiderült a kutyának neve is van.
- Damon Salvatore. - Jesse biccentésére én is hasonlóképp reagálok, rögtön azután, hogy unottan kimondtam a nevemet is. Nem mintha sok kedvem támadt volna ismerkedni, sőt egyáltalán nem volt időm ilyesmire, a fő célom az volt, hogy minél hamarabb magam mögött hagyhassam az alagsort. Nem hinném, hogy bármelyiküknek is tudomása lehetne azon elfajzott dolgokról, amikre itt lent hosszó évek óta sort kerítenek. Már csak az hiányozna, hogy valamelyik dokiba is belefussunk.. 21051. Ez voltam én az itt töltött évek alatt. Ezen számok úgy belevésődtek a fejembe ez idő alatt, hogy ha akarnám sem tudnám kitörölni őket az emlékezetemből.
A hölgyike bemutatkozása hallatán azonban felkaptam a fejemet a kíváncsiságtól. Petrova. Hát, ez egyre jobb lesz. Már csak egy Petrova hiányzott innen. Vajon melyik ribinek lehet a hozzátartozója? Tatia vagy Katherine lenne a ludas? Bár, Tatia leányát ismerem, bár attól függetlenül még simán kinézem belőle, hogy azon kívül is felcsináltatta magát.. de most valamiért Katherine-t valószínűbbnek tartom. Viszont ennek a dolognak a kivesézése még ráér, tekintetemmel inkább a kutyát kezdem el követni, aki minden erejét bevetve próbálta feltörni az ajtót. A sikertelen próbálkozása után, én magam is oda suhantam, hogy vámpír erőmmel próbálkozzam meg magam is a kifeszítésével és az áttörésével, de pechemre a saját igyekezetem is kudarcba fullatt. Mintha vasból lenne az ajtó, úgy tartotta magát. Eddig sem volt kérdéses az a számomra, hogy egy boszinak is köze lehet a bezárásunkhoz, és ezzel csak még biztosabbá váltam ezen elméletemmel kapcsolatban.
Kisvártatva, Nadia észrevesz egy kisebb gyertyát a közelünkben, minek következtében hamarosan már a helyiség sötétebb zugaira is rálátást nyerhettünk. Így szúrhattuk ki a tőlünk elég távol pihenő eszméletlen állapotában levő szöszit is. Egy kanapén feküdt. Páran el is indultunk rögtön feléje, de az egyik férfi váratlanul megtorpant pár lépés után, majd hátrálni kezdett azt állítva, hogy van itt még valaki rajtunk kívül. Én vele ellentétben nem hátráltam meg, hanem tovább közeledtem a szöszi felé, akinek az arcvonásait közelebbről is megvizsgálva, rájöttem arra, hogy voltaképpen ismerem őt. - A lány egy boszorkány. - Hozom a többiek értésére a felismerésemet, majd a vámpír hallásomat használva kezdtem el hallgatózni amiatt, hogy megtudjam életben van-e még a lány. Ha igen, lehet, hogy ő az egyetlen lehetőségünk arra, hogy sikeresen kijussunk erről a helyről.
- Életben van. - Szólalok meg ismét szárazon közölve az információt, miután meghallom a szívverését is. Enyhén, nem túl erősen pofozni kezdem a szöszit, hogy magához térjen.
Vissza az elejére Go down

The Author
Tartózkodási hely :
▷ everywhere
Hobbi & foglalkozás :
▷ i help you, darling



A poszt írója The Author
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 22, 2016 6:48 am
Ugrás egy másik oldalra
Mehet egy újabb kör, a talált boszorkány lány innentől kezdve NJK karakter, ti irányíthatjátok a reakcióit!
A következő mesélői poszt most vasárnap fog érkezni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 27, 2016 6:55 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nadia & Leonard & Damon & Jesse & Ashley
I want out, I know I don't need this
Úgy tűnik a szórakoztató, kellemes estének induló buli igencsak kellemetlen fordulatot vett. Nem kell hozzá sok idő, hogy belássam, bezáródtunk ide, méghozzá nem is csakúgy véletlenül. Ha így lenne, elég lenne egy vámpír vagy vérfarkas testi ereje (akikből bizonyosan van jelen a partin, mivel érzem őket) vagy az én varázserőm az ajtó kinyitásához. Azonban korán sem ez a helyzet. Mind számos vendég, mind én csődöt mondunk. Összeráncolom a szemöldököm és tényleg nagyon koncentrálok, hirtelen azonban mintha valami fejbe vágna, nem tudom megállapítani, hogy fizikai, vagy mágikus ütés, de minden elsötétül tőle...
Arra ébredek, hogy enyhe ütéseket, pofozgatást érzek az arcomon. Lassan, bágyadtan nyitom ki a szemeimet és egészen közelről egy ismerősnek tetsző arc néz vissza rám, akit azonban időbe telik beazonosítanom. Vámpír, ezt érzem. De ki ez a fickó? Egyáltalán hol vagyok? Mi történt? Kicsit még homályos is a látásom, de ez lehet az ájulástól van. Mert elájultam. Vagy valami olyasmi.
- Damon? - hirtelen kúszik agyamba a név, ahogy még kissé kótyagosan, rekedtes hangon megszólalok. Már tudom, ki is ő. A Halloween bulin futottam össze vele. A másik szervezővel, Elenával járt és a buli végén elég rejtélyesen bezáródtunk a bálterembe és nem sokon múlt, hogy ott maradjunk. De most mi a fene történik? Mit keres ő itt? Egyáltalán hol van az az itt? Hirtelen felülök és körbepillantok a helyiségben. Egy kanapén vagyok, ami mellett gyertya ég egy állványon. Egyébként elég sötét hely. Valami pince vagy alagsor lehet talán. A teremben még észreveszek Damonon kívül egy nőt, aki szintén vámpír és két férfit, akik érzéseim szerint egy vérfarkas és egy halandó, de egyiküket sem rémlik, hogy láttam volna korábban.
- Mi történt velem? Mi ez a hely? - kissé tanácstalanul nézek rájuk körbe, de tekintetem végül Damonon állapodik meg, mint afféle biztos ponton. Bár őt sem ismerem annyira, ezért a helyzet továbbra is gyanút kelt bennem, de mégiscsak ő az egyetlen arc itt, aki nem teljesen idegen a számomra. Bízom benne, hogy létezik valami magyarázat erre a helyzetre, amivel talán ez a kis kompánia szolgálhat számomra.



Get well  • 352  • Bocsi, azt gondoltam, utolsónak reagolok, de semmiképp sem szeretném, ha NJK-val kellene folytatnotok, nélkülem!  •
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Főiskolai alagsor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Alagsor
» Alagsor
» Alagsor
» Alagsor
» Alagsor

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: Whitmore főiskola-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •