Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Georgiana Whitmore

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 29, 2016 3:26 pm
Ugrás egy másik oldalra
Georgiana
nomen est omen

563

bloody mary

mystic fall's

caitlin stasey

vampire

gia, giana

nope

a karakterem keresett/canon/saját


Születési idő, hely   1453. Jan. 12. st. austell, Anglia
Első átváltozás   1473
Család   Család már régen nincsen. Egy volt, akik elhagytak. Egyet pedig én hagytam el. Az utóbbiban nem tudtam élni, szimplán undorítónak tartottam magam egy időben, hogy képes voltam a nővérem szerepébe lépni. Nem tudtam őt eljátszani, a gyermekének sem tudtam megadni azt az anyaszerepet, amit Rosetól, az anyjától várt volna. Képtelen voltam életem végéig abban a tudatban élni, így elhagytam őket, magukra. Az apja a a gyermeknek teljességgel felelősségtudó férfi volt, így lelkiismeretem nem volt akkora, hogy az egész életre tönkretegyen utána. Teljesen egyedül bolyongtam a világban, bár megvallva, mindig is kerestem az örömöt, így semmit sem tagadtam ki az életemből. Nincs olyan dolog, amit már nem próbáltam ki, szinte mindent átéltem már. Ezt a sok évet igyekeztem úgy kitölteni, hogy később majd ne azon kelljen rágódnom, hogy miért éltem szánalmas és bús életet. Részben azt éltem, még is a kábulatom rengetegszer elvonta a múltról a figyelmem. Bolyongtam a férfi után, aki gyerekkorom megmentője, és kutakodtam a nővérem után, aki egész életemnek értelme. Még sincsenek sehol. Így család az nincs számomra.  

 

Gyengéd léptekkel sétálok az ablakhoz és a párkányon foglalok helyet ott leülve. A kinti éjszaka teljességgel megbabonáz, s bár rettegek a sötétségtől, még is gyönyörűnek találom most ezt a fekete kilátást. A csillagok mind az égen ott fent tündökölnek, s csak is ők látják, hol van Ő.
- Bárcsak hallanál. Bárcsak... itt lennél velem. Ahogy régen is tetted. Bárcsak itt ülnél előttem, és együtt néznénk a csillagokat, mint egykor. Elmondanád éppen, hogy melyik csillagképet látod, és mindegyikről mesélnél. Mesélnél, én pedig ámulva néznélek és hallgatnálak, mint egy ártatlan gyermek. Elmélyülnék szempárod szépségében, és enném minden szavadat. Bárcsak. Minden veled kapcsolatos mondatot csak ezzel tudom kezdeni. Bárcsak. S, bár szomorú, még is itt vagy az óta is emlékeimben. Ott élsz, és gondolataimban most éppen mesélsz minden egyes csillagról. Aztán.. megdicsérnéd, milyen szép a hajam, ahogy azt kislánykoromban tetted. Meghallgattad minden szavam, bánatomat, azt is, hogy a szüleim nem igazán tekintettek rám úgy, mint a gyerekükre. Még sem fájt, mert te ott voltál, és óvtál engem. Megmentetted az életemet, s számomra az a nap, mely áldás volt én nekem. Aprócska gyermek voltam, egy ártatlan kislány, aki mit sem tudott erről a szörnyetegtől hemzsegő világról. A gyorsan suhanó, vörös nedvvel táplálkozó lények végeztek volna egy kislánnyal, akit te akkor megmentettél ő tőlük. Látszott rajtad, hogy te sem igazán tartozol a jók közül, még is piszkos arcodon ott volt az a szempár, melyben még ott pislákolt a jó, egyszerűen felvillant, mikor megmentetted azt a kislányt. Vagy is... engem. S bár nem hallod, mit most mondok, elvégre, nagyon régen már elhagytál. Illetve, elmentél. Miután megmentettél, nagyon sokszor meglátogattál titokban, és még a szerszámíjadat is odaadtad nekem emlékbe, holott az volt az egyetlen, ami neked volt. Azt akartad, hogy vadász váljék belőlem, és megígérted, hogy eljössz értem majd, ha eljő annak ideje, de most sem vagy itt. Nem látlak, nem üzensz semmivel. Itt van az íj, amit adtál, ott áll, és csak rád várunk, hogy visszatérj. Talán elfeledtél, még is te jársz a fejemben mindig. A testvérem is elhagyott nagyon régen, akinek volt egy férje, gyermeke, nem akartam magukra hagyni őket. Jó szívvel voltam mindig, hiszen, erre tanítottál még annak ellenére, hogy te nem voltál az. Amikor átvettem a nővérem szerepét, pár évig bírtam csak. Akárhányszor ránéztem arra a férfira, csak téged láttalak benne, és egyre jobban gyötört minden mi körülvett. Hiányzott a nővérem, na meg te. Akkor, felnőtt nőként már nem csak egy barátra tekintettem rád, hanem, az első szerelmemre. Akkor még gyerekszemmel arra  a férfira, rád, barátként tekintettem, egy őrangyalra, de így érett nőként az az érzelem teljességgel átalakult valami szebbé, mely még is fájdalmat okoz olykor. Újra vágytam akkor, és úgy voltam vele, ha te nem keresel, akkor én kereslek meg! Nem tudtam akkor eldönteni, hogy átölellek, vagy megöllek, ha megtalállak. Az ígéretedet nem tartottad be, és ez nekem fájt. Fáj. A keresés ára aztán az lett, hogy átváltoztattak, egy ragadozó lettem, egy olyan, akiket te tiszta szívből gyűlölsz. Nem találtam nyomodra, annál inkább a nővéremre, akit az utóbbi ötven évben találtam meg utoljára, aztán eltűnt, mintha nem is láttam volna. Te is valahogy így tűntél el akkor gyerekkoromban, ahogy ő akkor, és ötven éve. Miért csináltátok ezt velem? Mivel érdemeltem ki?! - Hirtelen ekkor felállok, s e sokat mondó hosszas beszédem csak a szívverésemet gyorsította fel kellően. Itt vagyok most, és már csak a nővéremet tudom keresni, hiszen Ő teljesen eltűnt, így már csak Rose maradt nekem, akire még számíthatok talán. Ha ő is elutasít, teljesen reménytelenné válik számomra minden. Akkor inkább odavetem magamat a vérfarkasoknak, hogy kiharapják a szívemet. Ezt érdemlem. A halál még a jelenlegi érzelmemnél is sokkalta kegyesebb.



A hozzászólást Georgiana Whitmore összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 30, 2016 12:59 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Ebony Tate-Smith
Georgiana Whitmore Tumblr_ol8bpmGda01sasfc6o1_250
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Júl. 29, 2016 6:16 pm
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!



Kedves Georgiana!
Annyira szép vagy… *sóhajt!* Mintha egy földre szállt angyal lennél, ugyanakkor látom azt a bizonyos ravaszságot megcsillanni a szemeidben. A hirdetés is valami ilyesmit ír le és szerintem nem lesz itt semmi probléma, az előtörténet alapján van egy olyan érzésem, hogy nagyon jól fogod hozni a karakter. Smile
Azt már tudjuk, hogy Rose a családod tagja, de ki a titokzatos férfi? Nagyon szépen írtál róla, szinte még meg is könnyeztem ezeket a szerelmes szavakat, sőt, szívfacsaróak voltak, úgyhogy nagyon kíváncsivá tettél, hogy ki az, akiről megemlékeztél. Remélem mihamarabb láthatjuk is őt, addig is alig várom, hogy lássalak kibontakozni a játéktéren, szeretném jobban megismerni a karakteredet. 40
Nem is tartalak fel tovább, menj, foglalózz, aztán keress magadnak partnert! Jó szórakozást kívánok! Smile


Vissza az elejére Go down
 

Georgiana Whitmore

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Jason Whitmore
» Abigail L. Whitmore
» Georgiana Whitmore
» Whitmore melletti park
» Rose Marie Whitmore

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Vámpírok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •